Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

Szoknyaszalag M A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 165. SZÄM 1981. JÜLIUS 16., CSÜTÖRTÖK A PEVDI monori konfekció- üzemében jelenleg elsősorban szoknyák szabásával, varrásá­val foglalkoznak. A divatos holmik, amelyek alkatrészeit Kohári Andrásné (balról) jelö­li be, s indítja el a szalagon, külhonba is eljutnak. Nyilas Ilona felvétele Teljesítmény, minőség, ösztönzés Feledékeny ség...? Késedelmes befizetés A lakosság érdeke is A monori nagyközségi ta­nács adóügyi csoportjának nem kevés munkát jelent a hátralékok behajtása. Különösen a vízdíjak és a térképkészítési költségek la­kossági befizetésénél nagy az elmaradás, jó néhány lakó a felszólítások ellenére sem fi­zet. ezért az idén már 82 vég­rehajtási értesítést és 23 letil­tást is ki kellett bocsátania az adócsoportnak. Ebben az évben a tanácsta­gok és népfrontaktivisták .se­gítségét is szeretnék igénybe venni, hogy a hátralékokat a lehető legalacsonyabbra csök­kentsék, hiszen döntő kérdés, hogy a helyi erőforrásokat mi­képpen tudja a tanács kon­centrálni s a lakossági igények kielégítésének szolgálatába ál­lítani. Aratási körkép a mezőkről A kombájnok a tábla szé­lén álltak, várták, hogy is­mét nekilódulhassanak. Éj­szaka kiadós nyári zápor áztatta a búzaszemeket, ilyenkor tétlenségre vannak kárhoztatva a masinák. Meg kell várni, hogy száradjanak a kalászok, kisebb legyen a levegő páratartalma, csak utána indulhatnak ismét. Járásunkban csaknem tízezer hektáron kezdődött meg az aratás az elmúlt napokban. Szerencsére az időjárás eddig kedvezett e nyári kampány- munkának. Hamar befejező­dött az őszi árpa aratása, s a kombájnok megkezdhették a búza aratását. Összeszokott brigád Tegnapra virradóra ismét ki­adós eső áztatta a földeket. A gombai Fáy András Tsz-ben már a kora reggeli órákban kivonultak a kombájnok. Ott volt a tsz egész vezérkara, de várni kellett, amíg a napsuga­rak teljes erővel pásztázták a táblákat, szárították a kalászo­kat. Ebben a közös gazdaság­ban nyolcszázharminc hektár területen fogtak hozzá az ara­táshoz. Két Claas Dominátor és öt SZK—5-ös kombájn végzi napok óta a munkát. Eddig öt­százharminc hektáron vágták le a gabonát, tehát háromszáz hektár van még hátra. Mint másutt, így a gombai gazdaságban is összeszokott aratóbrigád indult munkába. Kombájnok csatasorban a gombai Fáy András Tsz-ben. Jegyzet Rájuk fér a pihenés ismerősöm rémtörténete- két mesél. Nem mintha ijesztgetni akarna, egyszerűen csak beszélgetünk, hogyan is zajlanak a vakációzó gyerekek napjai, s ő — mivel városban dolgozik — városi példákat sorol. Hogy amíg az óvodák, bölcsődék szokásos nyári fel­újítása zajlik, s zárva vannak a gyermekintézmények, addig a szülők — akik valami oknál fogva nem úgy időzítették, hogy szabadságukat a gyerek­kel töltsék — munkába jár­nak. S mi lesz addig a gyerek­kel? Ahol nincs nagymama, rokon, ismerős, aki hajlandó lenne vállalkozni a megőrzésre, ott a gardróbba zárják a cse­metét. Ez most a divat — mondja ismerősöm, mint aki már hozzá is szokott a gondo­lathoz, hogy ilyesmi is létezik. Tányérban ennivalót, po­hárban vizet tesznek be, hogy ha szükség van rá, kéznél le­gyen a gyereknek, aki aztán ott verejtékezik tehetetlenül, amíg a munkából hazaérkezők ki nem engedik kényszerű fogságából. Ez persze aligha­nem szélsőséges példa. S a na- gyobbakkal szerencsére meg­valósíthatatlan is. Ök már nemigen hagynák bezárni magukat. A nyári napközik, az úttörő- és kisdo­bostáborok segítenek, hogy ne magányos kóborlással telje­nek napjaik. Arról már nem­egyszer, s nem egy szó esett, hogy a szülők hogyan illesz- szék nyári programjukba a gyerek vakációs létezését, s tartalmasán, emlékezetesen legyenek együtt közös szabad­ságuk alatt. Ez azonban mind­addig csak írott malaszt, amíg jócskán akadnak, akik örül­nek, hogy iskolás nebulójukat egész nyárra vállalja a távol­ban lakó nagymama. Addig nincs láb alatt, lehet nélküle építkezni, kertészkedni, pia- col ni. Igaz, a hosszabb nyári na­pok fölös idejében hasznosí­tott munka pénzbeni ered­ményét a gyerek is élvezi. A legújabb s legdrágább táská­val vonulhat ősszel iskolába, megveszik addigra a kvarcórát és az új farmerszerelést is — de hol maradt a közös nyár? Nem látni a monori mozi­ban — vagy csak elvétve — a szülővel filmet nézni vonuló kis iskolást. Pedig van ifjúsá­gi film a nyárra bőséggel, kedvezményes mozibérletet is kiadtak. Apa, anya jobb eset­ben csak azt kérdezi meg: Na, jó volt? Nem látni az üzletekben, a piacon közösen vásárló szü­lőt és gyereket. Ha véletlenül mégis, különös öröm hallgatni az érdeklődő kérdéseket, s a válaszokat, amelyek felnőtt­nek magától értetődőek, a gyereknek viszont új, tanulsá­gos, csupa hasznosítható példa. Hiszen érdeklődnek ők, látnak, s véleményük is van, nem­egyszer meglepően érett véle­ményük. Az iskolai évzárók nem is olyan távoliak. Bennem élén­ken él például az egyik mo­nori iskolában lezajlott jele­net, ahol a diákoktól elnézést kérve a szülői munkaközös­ségben legjobban dolgozóknak nyújtották át a jutalomköny­veket, mondván, hogy a ju­talmazott gyerekek száma túl sok, soká tartana őket felso­rolni. Sorolták hát a szülőket, szaladtak a mamák az ünnepi asztalhoz. Igaz, ők is sokan voltak. A gyerekek egyik lá­bukról a másikra állva vár­ták, hogy vége legyen a pu­sziknak, mosolyoknak. Egy sor nyolcadikos állt mögöttem. Fintorogtak. — Már megint ők! — mond­ta egyikük. — Mintha mi sem­mit nem csináltunk volna egész évben ... Dedig csináltak. Többsé­A gük dolgozott, keményen, egész éven át. Megérdemlik a pihenést, nem a gardróbban, s nem is egyedül. Hogy a példa, amit most szereznek, alkalmas le­gyen a továbbadásra is. K. Zs. Osztályozó után Nem sikerült a feljutás Bejutottak a területi bajnokságba Javában tart a labdarúgók megérdemelt nyári pihenő­je. Egy hónappal ezelőtt feje­ződtek be a különböző szin­tű bajnokságok. Járásunk csa­patai — amint azt lapunk ko­rábbi számaiban megjelent értékelő sorozátunk is tartal­mazta — gyenge bajnoki év­adot zártak. Mint már annyiszor, ezút­tal is elbukott az osztályozón az összevont járási bajnokság győztese, a vecsési gárda. Az előző esztendőkben a gyöm- rőiek kétszer, az üllőiek, a maglódiak egyszer próbál­koztak, sikertelenül. Néhány évvel ezelőtt már a vecsésiek is pályára léptek az osztá­lyozón. de vereséget szenved­tek. Általában elmondható, hogy elsősorban az önbizalom- hiány és a kishitűség veze­tett ezekhez a kudarcokhoz. A megyei szövetség — igen helyesen — az idei osztályozó- kat új rendszerben bonyolí­totta le. A csapatok nem sem­leges pályán, hanem oda-visz- szávágó alapon mérkőztek meg egymással. Mint ismeretes, a vecsésiek a mezőny legjobb csapatát, a Szigetszentmiklósi TK gárdáját kapták ellenfé­lül. Ez a csapat már a járási válogatott ellen is bebizonyí­totta, hogy érett. tudatos futballt játszik, s eleve ők vol­tak az esélyesebbek. Az első összecsapáson Szi- getszentmiklóson 5-0-ra kap­tak ki a vecsésiek. A szem­tanúk állítása szerint. egé­szen alárendelt szerepet ját­szott szűkebb pátriánk csapa­ta. A sikertelenséget tetézte hogy Buronyü a játékvezető idő előtt küldte zuhanyozni, í nem is léphetett pályára a visszavágó mérkőzésen. Leg­alább a szép búcsúban bízót' a népes szurkolósereg a visz- szavágón. Az eredmény is­mert: 4-1-re ismét a ráckevei járásbeliek győztek. Jellemző a vecsésiek gyenge teljesítmé­nyére, hogy egyetlen góljukat is tizenegyesből szerezték. A járás sportközvéleménye érdeklődéssel tárgyalta az újabb kudarcot. Megoszlottak a vélemények, többen azt hangsúlyozták, hogy az ül­lőiek a vecsésieknél jobban szerepeltek volna, noha a to­vábbjutásra nekik is vajmi kevés reményük lett volna. A vecsésieken kiütköztek azok a gyengeségek, amelyek a baj­nokság során is megmutat­koztak. Több mérkőzést csak szerencsével nyertek meg, s akadt olyan találkozó is, ami­kor kívülálló körülmények játszottak közre az eredmény alakulásában. Az osztályozó tehát balul sikerült ebben az évben is. A járásból azonban négy csapat: a Vecsés, az Üllő, az Albert- irsa és a Monor előbbre lé­pett, bejutott a területi baj­nokságba. Bízunk abban, hogy megállják helyüket, s nem­csak statisztaszerepre kény­szerülnek. G. J. Kézilabda Felkészülés A tavaszi szezonban a 9. he­lyen végzett a qyömrői kézi­labdacsapat a megyei bajnok­ságban. Ennél mindenképpen jobb szereplést várt a szakve­zetés és a szurkolótábor. Hogy előbbre rukkoljanak a tabellán, ennek érdekében már ezen a héten megkezdik a fel készülést az őszi szezonra. Pénteken délután öt órakor lesz az első edzés, amelyre várják az ifjúsági és a felnőtt csapat játékosait is. A különleges igénybevételt | méltányolva gondoskodik a | gazdaság vezetősége szociáis ellátásukról, szállításukról, a meleg ételről. A kombájnosok íizetése a teljesítménytől függ. A mázsánkénti tarifa adott, ezen felül valamennyien kap­tak az aratás kezdetén húsz darab, egyenként százjörintos csekket, amelyeket természete­sen csak a nagy munka befe­jezése után válthatnak be. Ha menet közben ugyanis bármely vezető, vagy ellenőr­zési jogkörrel rendelkező sze­mély hanyagságot, rossz minő­ségű munkát tapasztal, a hiba súlyától függő számú csekket vonhat be a kombájnostól. Ez az ösztönzési forma hatásosabb az átlagosnál, s nem egymás idegesítésével telik a drága idő, hanem hasznos munká­val ... A gombai tsz-ben úgy ter­vezik, hogy a jövő hét végé- | re már múlt időben beszélhet­nek az aratásról. A repce kész Kedvező híreket kaptunk tegnap délelőtt a Monorí Ál­lami Gazdaságból is. Csaknem négyszáz hektáron már július 3-án befejezték a repce vágá­sát. Egy hektáron 10,2 mázsa Lermett, ez közepes átlagnak felel meg. Idejében gondos­kodtak a magvak eladásáról, a teljes mennyiséget a Növény- olajipari- és Mosószergyártó Vállalatnak szállították le. A partner elégedett volt a repce minőségével s máris megegyez­tek abban, hogy jövőre is ter­mesztenek számukra ebből a fontos növényféleségből. Az állami gazdaságban a félidejéhez érkezett az aratás Az 1417 hektárból szerda reg­gelig 768 hektárral végeztek. A szentmártonkátai és a dánosi kerületben már biztonságor- helyre kerültek a szemek. Eb­ben a két kerületben negyven­két mázsa termett hektáron ként, valamivel kevesebb a tervezettnél. Hétszáz hektár búza még kint van a földeken bíznak abban, hogy a termés­átlagok emelkedni fognak a hátralevő napokban. Egyébként hat Claas Domi- nátor és öt darab SZK típusú kombájn arat a földeken. A vezetők és szerelők már reg­gel hat órakor a helyszínre ér­keznek, sajnos a magas pára- tartalom, miatt a masinák csak nyolc óra felé kezdhetnek hoz­zá a munkához. Ütemesen haladnak Egyébként a gazdaság gon­doskodott az aratásban részt­vevő valamennyi dolgozó meg­felelő szociális ellátásáról, s az érdekeltségi rendszer is el­tér az elmúlt évekéitől. Jó híreket kaptunk á járás többi gazdaságaiból is, üteme­sen, a terveknek megfelelően haladnak az aratással. Gér József Csacsifogat az úton Megélnek az árokparton Van idejük szépen járni Trappol a két apró terme­tű jószág, gyorsan gurul mö­göttük az Öcsűi út sima be­tonján a gumikerekes kocsi. Alig ér emberderékig ez a két csacsi — a kocsin 10 mázsa német brikett. Nem kis teher. Szokolai László már a téli tüzelőjét készíti elő, új a ház Üllőn, az Újszőlőkben, a tég­lából rakott fal is falja télen a tüzelőt, a jó gazda előre gon­doskodik, hogy a kályhában akkor is lobogjon a láng, amikor derékvastag fákat re- peszt a dermesztő hideg. — Különben a kőbányai Közalkalmazottak napja legkosidnié bográcsok Vidám, színes programok Minden esztendőben egy pénteki napon képletesen be­zárják a tanácsházakat, a ta­nácsi intézmények ajtaját a járásban. Csak egy-egy önkén­tes ügyelő, vagy a hivatalse­géd marad olyankor az épület­ben, a többiek pihennek, szó­rakoznak, lubickolnak vala­hol. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének járási bizottsága az idén — július 24-én — ti­zenhatodszor rendezi meg a közalkalmazottak napját. Min' legtöbbször, ezúttal is a mo- nori-erdei strandon. A hagyományosan vidám rendezvény programja ezút tál is garantálja a jó hangula­tot. A kilencórai megnyit' után tíz és tizenegy óra kő zött — feltéve, hogy jó ide' lesz — játékos vízivetélkedő két rendeznek a medencében Nem hátrány tehát, ha az úti­csomagba a fürdőruha is be­lekerül. Tizenegy órától hivatásos szórakoztatók lépnek pódium­ra: Csala Zsuzsa, Oszwald Marika, Hídvégi Miklós, Go­ra László és művésztársaik. Pontosan délben a megkon- duló bográcsok hangja jelzi a kondéros főzőverseny kez­detét. Míg az alkalmi szaká­csok elkészülnek főztjükkel az ínyencek figyelmét a ren lezők léggömbfúvó verseny nyel, szellemi totóval és a strand szépének megválasz­tásával terelik el a gyomruk­ról. Az ebéd utáni tarkabarka összeállításban Mosonyi Fe renc, a vasadi citerazenekai és a vecsési svábband szó rakozlatja majd a XVI. köz alkalmazottak napja részt­vevőit. MAGNEZlT-ben dolgozom — hajtogatja az ostorával bajlódó kocsis. — Ezt a két hosszú éle­tű jószágot csak úgy kedvte­lésből tartom, megélnek abból, amit az útszél meg az árok­part terem, kaszálom a füvet, amikor behordjuk, jókora boglya kerekedik a kertben. Télen sem pusztulnak el éhen, a kettő eszik annyit, mint egy girhes, zörgő csontú ló. Persze, kötve kell tartani ál­landóan, mert ha esetleg el­szabadulnak, mennek világgá. Állítólag túlélik az embert, 75—80 évig is elélnek, persze ezeknek még van idejük szé­pen járni, az egyik alig múlt hároméves, a másik sem sok­kal több, hét éve rágja, apróz­za az útszél cigányzabját. Ti­zennyolcezer forintért már kérték így párban, a gazda azonban nem adja el, nemso­kára megszaporodik az állo­mány, addig a nagyobb gyerek elbajlódik velük, néhanapján akad egy kocsiderék homok-, agyagfuvar, az új házaknál meg gyűlik a szemét, az építő­anyag-törmelék, azt ki kell vin­ni a szemétbányába. Üllőn, ebben a nagy község­ben mindössze öt van ebből a hasznos jószágból, mert amíg fiatal, elcibálja még az ekét is, persze nem hét ekefejjel, mint a Rába-Steiger, amikor pe­dig öregszik, őszül a szőre, há­lából a legfinomabb, vaj szí­nű cukrászzsír készül. • • Jobb. mint a libazsír, húsá­ból pedig disznóhússal, mód­jával vegyítve párjanincs sza- lámit töltenek. Persze, nem kell megvárni, amíg eléri a 75 évet. K S. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) t A Pilisen az Aranykalász Tsz-ben is jól haladnak a munká­val. Képünkön a kombájn a teherautó platójára üríti az aranyló szemeket. Barcza Zsolt felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents