Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1981. JÚLIUS 15., SZERDA Akik az élre settenkediek Bedében ismét állnak a sátrak Tíz kicsi indián nyeregbe pattan Cegléden, a Bedében ismét áll a sátor. Tucatnyi sátor sora­kozik a Ceglédi Állami Tan­gazdaság központjának szom­szédságában. Az ő vendégük a 69 lány, akik valamennyien Borsodból jöttek. Nyolc bri­gád tagjai, akik nemes ver­senyben vannak egymással a kukoricásban és a szőlőben egyaránt. A címerezés fontos feladatát bízták rájuk. Vég­eredményben munkájuk mi­nőségétől is függ: hogyan lehet majd értékesíteni a hibrid ku­koricát, jó pénzen vetőmag­ként vagy csak az összeg tö­redékét kitevő takarmány­ként? A többiek a szőlő haj­tásait bújtatják a kordonok kifeszített dróthuzalai közé. Többet teljesítettek A táborvezető, Szabó László tanár, jó pedagógiai érzékkel, a két élenjáró brigádot tere­li össze nyilatkozattételre. Né­hány perc múlva tucatnyi lány szoros gyűrűjébe fogva jegyezhetjük az elhangzotta­kat. Szabó László: — Ezzel a parancsnoki csapattal jártam itt tavaly is. Olyan jól össze­jött a társaság, hogy még ak­kor elhatároztuk: jövünk 1981- ben, ha hívnak bennünket A diákok zöme komolyan veszi a munkát, és az előírt normá­nál jóval többet teljesít, ter­mészetesen a jutalom sem marad el. A tangazdaság KISZ-eseivel jó kapcsolatunk van. Közös klubestünk él­ményeivel térünk haza. Hubai Enikő veszi át a szót, aki társaival Tokajból jött. a Tokaji Ferenc Gimnáziumból. Ö a KISZ Központi Bizottság tagja, a tábortanács elnöke. — Alkalmat kaptam én is, hogy beszámoljak a lányok­nak a KISZ-kongreszuson szer­zett élményeimről, az ott fo­lyó munkáról, a hozott ha­tározatokról. Bőven volt mon­danivalóm, és a hallgatóság is kérdezett. Ö egyébként a Tíz kicsi in­dián egyike, ugyanis a brigád, amely élen jár a címerezés- ben, ezt a nevet vette fel. A másik csapat, amely ugyan­csak kivívta az elsőséget, a Settenkedők névre hallgat. Ök a szőlőben tüsténkedtek. Balovits Eva, Ballai Edit és Hercegh Mária egy iskolából jött. Mezőkövesdről. A KRESZ-t tanulták — A munkát kibírtuk, a programokkal elégedettek va­gyunk — mondták, s már so­rolták is: — Volt egy-két nagy zuhi, de a sátrak nem áztak be. Fe- i lül nylonnal vannak letakar­va, alul padlósak, így nem öntött ki bennünket a víz. Ami a szórakozást illeti, abban is volt részünk. Filmet vetített a mozi, eljött a hatvani mag­nósklub, volt dzsesszest, ve­télkedő, sportverseny. Azt már szinte kórusban mondták, miben különbözött a KISZ bedet önkéntes ifjú­sági építőtábora a többitől. Abban, hogy a részvevőknek alkalmuk volt egy sereg köz­lekedéssel kapcsolatos, hasz­nos ismeret elsajátítására. A városi-járási közlekedésbizton­sági tanács elnökségétől Szi- ráki Péter és Magyar István főtörzsőrmester majdnem min­den nap előadást tartottak a KRESZ-ről. Végül tesztlapokat töltöttek ki a tanultak alap­ján és a legjobb csapat részt vehet majd Szolnokon az or­szágos vetélkedőn. Jogosítványt kaptak A bedei táborozóknak — az első turnusban — arra is lehe­tőségük nyílt, hogy segédmo- torkerékpár-vezetői jogosít­ványt szerezzenek. Szép szám­mal éltek ezzel, így a többi között a Settenkedők és a Tíz kicsi indián is vidáman nyeregbe pattanhat, amint ha­zaér — feltéve, ha van egy ilyen jármű a láthatáron. T. T. Díjnyertes éremtervek Az aranyból vert forint emlékezete Molnár Elek keramikus kisplasztikái Plakettjei belesimulnak a kézbe, megbújnak a te­nyér fészekmelegében. Gondolatok elindítói és summá- zói, nem hiába nevezik az érmeket a kisplasztika epi­grammáinak. A maguk egyszerűségében is ünnepélye­sek, szűkszavúan is sokat mondók, lényegre tapintók. Kialakult jelképrendszerükkel alkalmasak valamely esemény megörökítésére, jeles emberek emlékének fel elevenitésére. Ilyenek Molnár Elek kera­mikusművész munkái. Sajátos stílusuk van, amelyet kézjegyé­nek feltüntetése nélkül is fel­ismer az avatott szemlélő. Mos­tanában bőven teremnek mű­termében a plakettek. Számos megrendelésnek kell eleget tennie. Gyakori megbízások A tíz-tizenkét centiméter át­mérőjű korongok általában egyoldalasok. Témájuk sokfé­leségére jellemző, hogy rész­ben történelmi és művészeti személyiségeket formáznak, részben aktuális eseményekhez fűződnek, illetve évfordulókra születnek. A művész seregnyi sikeres portrét készített már ebben a műfajban, többek kö­zött Arany Jánosét, Kossuth Laiosét, Kodály Zoltánét, Bar­tók Béláét. A Spartacus Sport- egyesület által meghirdetett Rdfcóczi-emléktúra vándorai számára ő alkotta a megfelelő számú emlékhely felkeresé­séért járó plakettet. Az utóbbi időben mindin­kább kiteljesedőben ez az éremművészeti tevékenység, amelynek legfrissebb megnyil­vánulásaiként kis példány­számban elhagyta az alkotó- műhelyt Ráday Pál, Radnóti Miklós, Ady Endre arcmása. Nagy sikere van a Tőrös tanár úrról mintázott darabnak, amelyet hálás tanítványai ren­deltek 35 éves találkozójukra. Éremterv az első magyar aranypénz verésének emlékére. Most száradnak, s hamaro­san kemencébe kerülnek a Gödöllőn rendezendő X. or­szágos úttörő-mezőgazdász ve­télkedő, továbbá a zánkai út­törőtábor fennállásának 25. év­fordulójára emlékező plakett példányai. A ceglédi városi ta­nácsnak és a Kossuth Mú­zeumnak is tervezett már kis­plasztikát. Rajta félkörben a felirat: „Cegléd, az én Ceglé­dem". A betűk Kossuth port­réját övezik. Nemesen egysze­rű és hiteles műalkotás. Molnár Elektől származik a ceglédi kisegítő iskola fennál­lásának jubileumára készített érem is. Most a nagykőrösi vá­rosi tanácstól nyert megbízás alapján olyan emlék- és aján­déktárgyakat tervez, amelyek a város hagyományos vonásait ötvözik formálódó mai arcula­tával. Az ide látogató küldött­ségek, neves személyiségek kapják majd ezeket emlékül. Emlékpénzek Az érmészet terén elért ered­ményt jelzik azok az országos meghívásos pályásatok, ame­lyeken sikerrel vett részt a ke­ramikusművész. Alkotásai so­rából kiemelkedik díjnyertes kétoldalas éremterve, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 175. évfordulójá­ra készített. Egy másik alka­lommal tiszteletdíjat érdemelt az első magyar aranyforintot verető Károly Róbert emlékére tervezett 200 forintos érmével, amelynek tervét ugyancsak megvásárolták. A Pénzügyi Szemlében Koczogh Ákos mű­vészeti író a nyíregyházi érem­kongresszus kapcsán méltatta és fényképekkel illusztrálta e nagyszerű terveket. Az első aranyforint emléké­nek szentelt érem előlapján Károly Róbert alakja, oldalán karddal, fején koronával, kézé. ben az országalmával, mellette a címerrel. A hátoldalra az Anjou-liliom került, KAROLY REX feirattal. Köztérre kerülhetne Molnár Elek a klasszikus éremművészet hagyományai szerint komponálja plakettjeit, különös gonddal ügyelve azok hagyományos vagy mai vonat­kozású tartalmára. Így például a Nagykőrösi Konzervgyár számára készített nagyméretű díszplakett jól tükrözi azt a műszaki forradalmat, amely a konzerviparban végbement, ahol a gépek irányítójává vált az ember. Bár az utóbbi években fő­Fiatalodik a falu Nagyobb iskola, óvoda Kialakul a belterület — Nicsak, megint kibújt egy új ház á földből! — jegyzik meg a Csemőn átha­ladó autósok. Az út mentén — szinte egyik napról a másikra — felhúzták a takaros hajlék fa­lait, aztán az ácsok fűrésze­lése, kopácsolása hallatszott, végül felrakták a piros csere­peket is. A gazda és háza né­pe titkon már biztosan szá­molgatja: mikor költözhetnek be a mészillatú szobákba. Nagy volt az öröm Csemő fiatalodó falu. Csök­kenő átlagéletkorát részben a vidékről betelepedő ifjú há­zasoknak köszönheti, akik révén nem lehet panasz a gyermekáldásra. A belterület kikerekedése egyébként is szembetűnő, s e mögött rész­ben a tanyáról beköltözők építkezései árinak. A jelek azt mutatják, érdemes ide­jönni, mert nagy igyekezettel fokozatosan előbbre jut a te­lepülés. j Az alapvető közintézmények alig készültek el, már a bő­vítés hogyanja foglalkoztatja a vezetőket. Milyen nagy volt az öröm, amikor átadták az óvodát. Aztán egykettőre ki­derült, hogy nem jut hely minden rászoruló gyereknek. Nosza, hozzáfogtak á bővítés­hez. Újabb csoport számára sikerítettek helyet, s így augusztustól már huszonöttel több gyereket vehetnek fel. csak az alsó tagozatosok ma­radnak. Igen ám, de nemcsak iskola­padba kell ültetni a kisdiáko­kat, hanem gondoskodni kell napközi otthoni ellátásukról is, ám erre a jelenlegi hely már nem elég. Íme a sárkány harmadik feje ... Bíznak benne: valahogy majd csak megoldást táladnak. Titkon arra gondolnak, el­kelne egy melegkonyhás étte­rem, amely — úgy, ahogy azt Nyársapáton tervezik — nem­csak a felnőtteknek is főmé. Ez azonban egyelőre csupán hangosan kimondott vágy, bár nem nélkülözi a reali­tást Áruházat építenek A Dél-Pest megyei Afész nagyszabású beruházást sze­repeltet a terveiben. A VI.öt- éves terv idején ABC-áruházat létesít Csemőben. Nagy szük­ség van erre is. Ha meglesz, a vásárlók egy helyre hordjak azt a pénzt, amelynek egy részét eddig a vályogfalú, tol­dozott-toldozott szatócsboltok­ban költötték el, részben a városokba vitték, Ceglédre, Nagykőrösre, Szolnokra, Kecs­kemétre. Valószínűleg mindezt átgon­dolták azok is, akik az utób­bi években raktak, fészket Csemőben. Családi otthonok Van, aki épít A következő esztendőkben is fontos kérdés marad Ceglé­den, hogy minél több család juthasson korszerű, megfelelő otthonhoz. Sokan várakoznak telekre, házépítés a tervük. A városi tanács is méltányolja ezt, igyekszik segítséget adni, hogy legyen több, értékesíthe­tő, közművesített telek. A város egyes részein a jö­vőben a telepszerű lakónegye­dek kialakítását tervezik. Menetrend szerint Busz hozza, viszi a munkásokat Az ÉVIG ceglédi gyárába so­kan járnak dolgozni a környe­ző községekből. A törteliek a Volán menetrend szerinti autóbuszjáratát veszik igény­be, amely megáll a gyár előtt és egy-egy járat menetrendje a gyáriak munkakezdéséhez igazodik. A csemőieket, újszil- vásiakat a gyár autóbusza hozza, viszi. A bejárók között sok a törzsgárdatag, szívesen dolgoznak a gyárban. Pénteki zene Kerek perec A következő nyári, szabad­téri ifjúsági koncert július 17-én, pénteken 18 órakor kez­dődik a vasutas-művelődésiház udvarán, a Teleki utcában. Most a Kati és a Kerek perec együttes mutatkozik be. Nélkülözi a realitást Alighogy levágták a hét­fejű sárkány egyik fejét, nyomban a másikra támad­tak. Ez a tervciklus is jól in­dul: megkapják a költségek felét kitevő megyei hozzájá­rulást az új központi iskola négy tanteremmel való bő­vítéséhez. A többi pénzt a község állja, rá is megy az öt­évi fejlesztési alapja, de meg­éri, mert ha majd átadják a jövendő szárnyat, akkor va­lamennyi felső tagozatos cse- mői gyerek abban tanulhat, s a meglevő tanyai iskolákban ként az éremiművészet foglal­koztatja Molnár Eleket, nyitott maradt a művészet más terü­letei iránt is. Tájékozott a ha­zai és külföldi művészeti élet­ben. Megtekintette Olaszor­szágban a faenzai kerámia- biennálét, amelyre egyébként kiállítóként is meghívták. A Szép tárgyak művészete című művészeti albumban Csikó cí­mű kisplasztikáját reprodukál­ták. A Forrás című folyóirat — számos fényképet közölve — ugyancsak melegen méltat­ta tevékenységét. Az alkotó elme mindig mun­kára ösztönöz. Szinte szórako­zásképpen születnek a monu­mentális köztéri plasztikák modelljei. Játszótérre tervezett pirogránit figurák, mint pél­dául a felszálló vadliba, amely korongolt elemekből volna ki­vitelezhető, vagy a pelikán, a hullámvonalú mászóka, amely kapaszkodásra és bújócskázás- ra is alkalmas lenne, ha meg­valósulhatna valahol. A hatodik ikszen túl is tevé­keny - alkotóélet Molnár Elek osztályrésze. Lendületet és munkakedvet ad neki, hogy gyakran felkeresik megbízá­sokkal, igénylik a munkáját. Figurális próbálkozáséi és máztechnikai kísérletei tanú­sítják, hogy sok jó ötlet, meg­valósítandó szándék van még a tarsolyában. Tamasi Tamás A Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának 175. évforduló­jára készült emlékéremterv előlapja. Botocska Péter felvételei A felvásárlótelepen Olcsón megveszik? Átvétel hetente kétszer Dánszentmiklóson, a Dél­Pest megyei Áfész felvásár­lótelepén ottjártunkkor nem volt valami nagy forgalom. Csupán Hanák Gyula (aki idős, betegeskedő ember lé­vén, Bencs István segítségét is igénybe vette) várakozott öt láda cseresznyével. Várni kellett, mert az át­vevő ebédelni ment. Gyula bácsit ez nem zavarta, nyug­díjas és nincs sok dolga. Az ebédszünet egyébként a nyit­vatartási időről tájékoztató táblán nincs feltüntetve. De ez a nyitvatartás is: 7-től 15 óráig, vagyis a legtöbb ember munkaidejében. Vagy az áfész illetékesei úgy gondolják, hogy a kistermelők igazodjanak hozzájuk? örüljenek, hogy egyáltalán átveszik tőlük az árut? Hanák Gyulának nem volt szerencséje a cseresznyéjé­vel. Tamás Jánosné felvásár­ló csak ránézett, s már mond­ta is: — így nem veszem át. A repedteket ki kell szedni, mert holnapra megrothad. — Nem rothadós fajta ez. Fekete ropogós — próbált egyezkedni Gyula bácsi, de aztán Tamás Jánosné hajtha- tatlansága láttán kiadta a munkát Bencs Istvánnak, hogy válogassa át a cseresznyét. — Hová kerül ez a cse­resznye? — Először Ceglédre a 4-es telepre, s onnét valószínűleg a konzervgyárba — válaszolt Tamás Jánosné. A felvásárlótelep az Idén június 15-én nyílt a régi gáz­cserehelyiség helyén. Volt itt korábban is felvásárlóhely, de a régi átvevő lakásán. Ö vi­szont nyugdíjba ment, s új he­lyet kellett keresni. Tamásné is a telep nyitásával egyidő- ben kezdte a felvásárlói mun­kát; előzőleg bolti eladó volt. '— Próbaképpen és a kis forgalom miatt is csak heten­ként kétszer, hétfőn és csü­törtökön van átvétel. Az eg­res már lement, s most még cseresznyével, meggyel és ri- bizlivel jönnek. S persze, a nvúltenyésztők hozzák a nyu- laikat. — Miért kell előre bejelen­teni, hogy mikor, miből, meny­nyi árut szeretnének elad­ni? — Mert innét nincs min­dennap szállítás. A mennyisé­get pedig tudnom kell, hogy annak megfelelően rendeljek kocsit. % Ezek szerint Dánszentmikló­son nemcsak a kistermelők­nek, hanem még a gyümölcs­érésnek is az áfészhez kell igazodnia. Csak arra a két napra érhet meg, amikor át­vétel van. S mit csinál az áti-. vevő a többi napon? — Naposcsibéket is árulok. Kedden és pénteken van csir­keszállítás. Bencs István időközben egy ládányi cseresznyét már átvá­logatott. A tűző napon dolgo­zott, melege' volt, s mérgelő­dött. — Mindjárt kiöntöm az egészet — mondta. — A napszámot akkor is megkapja? — Nem — rázta a fejét. — Felesben szedtem. — Mennyi pénz jön össze belőle? — AZ öt ládában körülbe­lül ötven kiló van. Az 10 fo­rintjával számolva 500 forint. S ennek a fele, tehát 250 az enyém. Azaz ennyi lenne, ha mind átvették volna. — Ebből a munkából él meg? — Á, dehogy. Az állami gaz­daságban dolgozom. Ez csak olyan kiegészítésféle. A zseb­pénz — nevetett. Hanák Gyula nehezen tu­dott belenyugodni az átvevő szigorába. Komoran le-föl sé­tálgatott. — Nem panaszkodhat. Jó dolga van. Csak itt sétálgat, s aztán elteszi a nagy pénzt... — Sokra megyek vele. De tudja mit, cserélhetünk — mondta mérgesen. — Milyen gyümölcsöse van? — Nem gyümölcsös az, csak hatszáz négyszögöles terület. Van rajta két cseresznyefa, négy-öt őszibarack-, egy kör­te- és két szilvafa. — Miért nem viszi a ter­mést a piacra? Ott többet kapna érte. — Viszem én oda is, amennyit tudok, egy-két ko­sárkával. De Albertirsán van csak piac, buszozni kell, és nem is adnak sok pénzt az áruért. Az áfésznak jó, meg a Zöldértnek. Itt olcsón meg­veszik, a városban meg majd­nem a duplájáért eladják... Szente Pál ISSN 01»—3500 (Ceglédi Hírlap»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents