Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

LLÖI ina A PEST MEGYÉI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1381. JÚLIUS 12., VASÁRNAP Negyvenhafan szereztek szakmai képesítést A versenymozgafom tartalékai 1 Aki , figyeli, az láthatja, hogy vállalatainknál, intézmé­nyeinkben, szövetkezeteinkben nagyszerű eredményeket pro­dukálnak a szocialista* ver­senymozgalom résztvevői. De így sem mondhatjuk, hogj» már minden lehetséges for­rást kiaknáztak, hiszen, csak­úgy, mint a gazdasági élet egé­szében, még ebben is nagy tartalékaink vannak. Ez a legtöbbször nem is év közben, hanem az egy-egy évi munka értékelésekor derül ki. Fel­röppennek ilyenkor sóhajok, hogy de jó lett volna még egy kicsit többet tenni, ám • akkor már késő. Beszerzés a termelőtől Mindez bizonyítja, hogy a versenymozgalomban csak ott érnek el elfogadható vagy ép­pen kimagasló eredményeket, ahoi év közben is rendszere­sen gondot fordítanak szer­vezésére, netán félévkor, há­romnegyedévkor rövid érté­kelésre vállalkoznak. Hogyan is' irányítják a mun­kaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat, erre keres­tünk választ a Pécel—Isaszeg Áfész példája nyomán. Ahogy az Lómen Károlyné személy­zeti vezető értékeléséből kide­rül, a ' versenymozgalomnak különösen nagy lendületet adott náluk a tavaly értékelt kongresszusi és felszabadulási munkaverseny, amelyben csaknem ötven kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató .alapegységük vett részt, köz­tük a 27 szocialista brigád több mint kétszáz tagja. Két év alatt a tervezettet jóval meghaladóan, 857 millió forin­tos árbevételt produkáltak. Nagyban segítette ezt az is, hogy csaknem százmillió fo­rint értékű árut úgynevezett közvetlen termelői árubeszer­zésben teremtettek elő szá­mukra. Ezzel persze a lakos­ság is nyert, ami ugye az el­sőrangú cél. Általános műveltség Segített persze az is, hogy a kereskedelmi munka színvo­nalának korszerűsítése kap­csán növelték számos bolt át­eresztőképességét, forgalmazó­készségét. Pécelen például ön- kiszolgálóvá alakították át a Kazinczy úti élelmiszerüzletet, s a gépesítést is növelték. A vendéglátó egységek közül két pavilon jellegű italboltból na­gyobb szolgáltatást nyújtó részleget alakítottak ki. A munkaversenyben részt vevők vállalásai nemcsak a közvetlen munkával kapcsola­tosak: a jövőt alapozzák az­zal, hogy szervezik a dolgozók politikai szakmai képzését, általános műveltségük emelé­sét. Két év alatt negyvenha- tan szereztek az áfésznél szakmai képesítést, jelenleg huszonhármán végeznek ta­nulmányokat. Politikai okta­tásban nyolcvanan vettek részt. Sokat foglalkoznak a szakmunkástanulókkal is, akik valamennyien jó ered­ménnyel fejezték be tanulmá­nyaikat. Tisztább üzletek A szocialista munkaverseny magját természetesen náluk is a brigádmozgalom léte jelenti. Tavaly munkájuk alapján egy, az Auróra szocialista brigád a szövetkezet kiváló brigádja címet érte el, aranyfokozatot kilenc ilyen kis közösség ér­demelt ki. Erre az évre a SZÖVOSZ IX. kongresszusa és a Pécel— Isaszeg Áfész megalakulása 35. évfordulója tiszteletére hirdették meg a versenyt, Meghirdették a csinosítási versenyt is, hogy üzleteikben, vendéglátóhelyeiken még ma­gasabb szintre emeljék a kör­nyezet kulturáltságát, a tisz­taságot, a rendet. F. I. Fiataton nehéz poszton A vasutat választották Ma, ahogy lapunk harmadik oldalán mi is tettük, országo­san megemlékeznek a vasuta­sokról. Ez az írás is róluk szól. Veszélyes üzem a vasút. Mindannyian tisztelettel te­kintünk a mozdonyvezetőre, a forgalmistára, a váltókezelőre, akikre életünket bízzuk, ha vonatra ülünk. Nem panaszként Képzeletemben minden vas­úti állomásfőnök alakja zord, barázdált arcú, deresedő hajú, aranyos parolinos férfi képé­ben ölt testet. Nem csoda, ha meglepődtem, amikor Cselzó Andrással, a gödöllői vasútál­lomás állomásfőnökével elő­ször találkoztam, hiszen a fantáziám kreálta képpel leg­feljebb csak a csillogó paro­lin egyezett. Nem is, titkolom csodálko­zásomat, hogy ilyen fiatalon ekkora felelősséget kapott és vett magára. Egyetértéssel bó­lint. Valóban, még nem is túl régen egy pályafutás csúcsa volt, ha valakiből állomásfő­nök lett, és csak néhány év­vel a nyugdíj előtt érte el. Ma azonban már nagyobb bi­Kerepestarcsa Cserélik a villanyvezetéket Az Elektromos Művek gö­döllői kirendeltségének egyik, Szeles Sándor vezette brigád­ja dolgozik Kerepestarcsán, a Thököly úti elavult villanyve­zetékek cseréjén. Amint a szakemberek megállapították, ezen a részen még a két há­ború között felszerelt vezeté­kek is voltak. A nagy szakér­telemmel dolgozó brigád 1971- ben alakult, s akik akkor lét­rehozták, többségükben most is tagjai. Pedig a munka nem könnyű, ezt felvételünk is iga­zolhatja. A kollektíva termelési érté­ke az idén eléri a hárommil­lió forintot, amiből valamivel több mint kettőt a kerepestar- csgi munka tesz ki A távlati tervekben arról is szó van, hogy az Elektromos Művek esetleg egy kirendeltséget nyit­na a nagyközségben, ahol ez­zel is tovább javulna az ellá­tás, gyorsabban tudnák kijaví­tani a hibákat, írta és fényképezte: Csiba József Ati az igazság? Vándortáborozók a Bakonyban gyalogolnak. S hogy mi az igazság? Nézzünk egy napot, amelyen fél hatkor volt az ébresztő, s a reggeli után azonnal indult a társaság az új szálláshely, a hétszáz méteres Kőri$hegy lá­bánál épült Kisszépalmapusz- tai- erdészház felé. A távolság csaknem húsz kilométer, de a leküzdendő magasság jelenték­telen volt. Okos étrend Az úton még a két ötödikes kislánytól is alig bírtuk egy- egy időre elkérni a hátizsákju­kat, végig ők akarták vinni, Porva községben vásároltunk vagy öt kiló szalonnát, és a há_ tizsákokban is volt két tucat kenyér. Délután két óra körül már az erdészháznál voltunk, így a korai indulással elkerül­tük a délutáni napv meleget. És ez volt a leghosszabb túra! Veszprém és Zirc között ve­zet talán az ország legszebb vasútvonala. Vadnyugati ka­nyarokat ír le a szerelvény, míg a négyszáz méteres magas­ságra feljut. Zirc határában olyan magas erdő — az arbo­rétum széle — fogad, mint a járásunkbeli átlag kétszerese. A kisvárosból még húsz kilo­méteres autóbuszozás és Ba- konyoszlopra érkezem. A né­metajkú községből negyedórás gyaloglás a sövénykúti KISZ- tábor, ahol a Bakony úttörő- vándortábor mintegy húsz vál­tása közül éppen a tagiak tar­tózkodnak, húszán. Az aszfaltozott sportpályán focizó ötödikesek hamar felfi­gyeltek a messziről érkezőkre, útba igazítottak. A völgyoldal­ba kapaszkodó tábor tetején állították fel a négy, nyolcsze­mélyes sátort, a Galga-völ- gyiek szállását. Az iskola legfiatalabb neve­lői vezetik a tábort. Juhász Attila, Juhászné Gallov Gab­riella és Karácsony Éva nem vállalkozott könnyű feladatra, hiszen húsz tizenévest bíztak rájuk, két hétre. — A Szendrey Júlia úttörőcsapat történetében pedig ez az elsői vándortábor. Megkönnyíti munkájukat, hogy rajonganak a gyerekekért és értik is a nyelvüket. Vajon ér- zi-e, érti-e minden szülő, hogy mekkora segítséget jelent szá­mukra a három fiatal munká­ja? Húsz kilométer Hazatérve éppen ezért hal­lottam szomorúan: olyan hírek terjedtek el, hogy a gyerekek fáradtak, éhesek, egész nap zalmat és több bizonyítási le­hetőséget kapnak a fiata­lok. Mint kezdő vezetőt — mind­össze egy éve — nem a szak­mai problémák megoldásai terhelik főleg, hanem a mun­kafegyelem betartatása. Igaz, nincs sok rendbontó az állo­más dolgozói között, de egyet­lenegynek sem szabad len­nie! Az lenne az igazi, ha sen­kit sem kellene olyan elemi dolgokra figyelmeztetni, mint, hogy teljes értékű ember­ként jöjjön munkába. Akkor sokkal több idő jutna a dol­gozók szakmai továbbképzé­sére. A nyolc óra leteltével gyakran visz haza munkát, mondja, de sietve hozzá is te­szi: nem panaszként mond­ja. Hiszen a feladatot nem­csak kapta, vállalta is. Manapság szokatlan Rusznyák Endréné, Erzsi­ké árupénztáros parolinjánis három aranycsillagot láthat­nék, ha nem farmernadrágot és, pólót öltött volna magára. Az ő munkakörében nem kö­telező a vasúti egyenruha vi­selése, akkor hát miért ne öl­tözne kényelmesen, fiatalo­san. Nem állítja, hogy a vas­út volt leánykori álma. Ha nem vesztette volna el ideje­korán váltókezelő édesapját, tanárképző főiskolára jelent­kezett volna érettségi után. Cseng a telefon. Erzsiké beleszól, és arcán felderül a mosoly. A férje keresi , Fe­rencvárosból. — így van ez nálunk, magyarázza, amikor leteszi a kagylót. A férjem mozdonyvezető és amikor megkezdi a szolgálatot, gyak­ran nem tudja még, hogy mikor keveredik haza. Ha va­lami fontos üzennivalójaákad, felhív egyik vagy' másik állo­másról, telefonon. — A szolgálataink miatt nemegyszer fordul elő, hogy napokig nem látjuk egymást. „Levelező házasságiban élünk, mert már gyakorlat lett, hogy kis cetliket ha­gyunk egymásnak, rajta a fel­sorolással, kinek mit kell el­intéznie. Erzsiké Szadáról jár be> dolgozni, délufánonként de­geszre tömött szatyrokat cipel haza. Mindez önmagában még nem szokatlan manapság, a legtöbb dolgozó nő így csinál­ja. Azt azonban már szinte mesterinek tartom, ahogy be­osztja a megmaradt délután minden percét. — Mosás közben kihallgat­ja a tizenegy éves Krisztitől a leckét, kifaggatja a gyere­keket, mivel töltötték a na­pot, orvosolja panaszaikat, igazságot tesz vitáikban. Az aznapi vacsorával megfőzi a másnapi ebédet. Aztán ágyba parancsolja a két gyereket, mesél az ötéves Lacikának. Sorolhatnánk még, éjfél előtt sose kerül ágyba,-.hatkor pe­dig csörög az óra. — A férjem még tőlem is kevesebbet pihen, ha leül a fotelba, elbóbiskol. Tudom, hogy ilyenkor is a mozdonyon ül' álmában, mert nemegyszer rajtakaptam, már, hogy úgy tesz a lábával, mintha a moz­dony vészjelző berendezését taposná. Személyvonat fékez az ál­lomáson, utasok nézelődnek kifelé az ablakain, vagy új­ságot böngésznek, könyvet la­pozgatnak. - Egy másik vágá­nyon tehervonat robog, hogy reng belé a föld. A harmadi­kon gyors szalad. Mindezt a forgalmi iroda üvegfalán át látom. Úgy érzem itt magam, akár egy varázsló üveglom­bikjában ülnék. A fiatal és örökvidám Kurucz János for­galmista azonban megnyug­tat: csak számomra nagy a káosz, az állomáson rend ho­nol. És már tanítja is a szak­mát: az ott a vasúti biztosító- berendezés. azon Aszódtól Isaszegig „ellátni”. Alatta a félautomata vezérlőasztal. Beszélgetésünk persze nem lehet folyamatos. Telefon­berregés, vonatrobaj vág új­ra meg újra a szavunkba. Megpróbálom magam a fiatal forgalmista helyébe képzel­ni, aki közben egy pillanatra sem tétlenkedik. Telefonál, kapcsokat igazít, adminiszt­rál, vonatokat fogad, indít, beleszól a hangosbemondóba. Idegen szemével — Mindettől én gombócot kapok a gyomromba. Meg is kérdezem: nem nyomasztja az őrült felelősség, hogy min­den másodpercben emberek ezreiért, milliárdos értéke­kért felel? Megmosolyog. Már hogyne érezné a súlyát. Hi­szen ha nem érné fel tudat­tal, felelősséggel, hogy mit bíznak rá, jobb lenne, ha be sem tenné a lábát a forgalmi­ba. Messzire belátom a pályát. Én még mindig az idegen sze­mével nézelődök, Kurucz Já­nos pedig úgy, mint az igazi, jó gazda. Uhr Viktória Városi moziműsor Vasárnap: Keresztül a nagy vízválasztón. 4 órakor. A királyi biztos szeretője. Brazil film. Csak 16 éven fe­lülieknek ajánlott. Este 6 és 8 órakor. Hétfő: Walt Disney állatbi­rodalma. 4 órakor. Kamaszok. Este 6 és 8 órakor. Tornázó, festő óvodások Hasznosan töltik idejüket a gyerekek a gödöllői 2-es szá­mú óvodában. Kellemes szó­rakozás és egyúttal tanulás, gyakorlás is az iskolára való felkészítésben a festés és a rajzolás. Jobb oldali képün­kön: pingálnak a nagycsopor­tosok. Alsó felvételünkön: a János utcai lakótelep gyer­mekintézményében Sípos Er- . ^... zsebet óvónő vezetésével tor- 1 * násznak a gyerekek. , Nyilas Ilona felvételei &KÍN8 ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) / * I 4 amelyek kertjéből zsákszámra viszik a borsót a piacra, de ott­hon nem főznek borsófőzelé­ket. Azt azonban mégsem hit­tem volna, hogy lesz, aki még a lecsót sem eszi meg. Talán nem is volt éhes? A délután további része a nyárskészítés, a rőzsegyűjtés jegyében telt el. A szalonnasü­tés nagy párviadal volt. Kinek lesz nagyobb tekintélye a cső-, portban? A mesterek addig sütötték a szalonnát, amíg át­tetszővé nem vált. Közben a gyerekek egymással vetélked­tek, hogy ki őrködjön az éj­szaka folyamán. Ez volt a leg­nehezebb nap! A táborozás két hete elég nagy idő. Próbára teszi a gyer­mekek lelkivilágát is. Aki anyásabb természetű, az jobb esetben megedződik, aki eleve virgoncabb, az most kiélheti szenvedélyeit, lekötheti ener­giáit. Bár,' mi tudja elfárasztani az olyan kötésű legényeket, mint Gyiki, polgári nevén Gergely István, mint Őszi, azaz Tóth István, vagy mint Galambos Csaba. Mikor lehet leszerelni végre az édesapja tehetségét öröklő labdazsonglőrt, Aszódi Zoltánt, becenevén Pocot? Mi­kor un bele az erdő szépségéi­be az erdészálmökat ringató Begidsán Ottó? Egy életre szól A vándortábor 7-én érkezett Bakonybélbe, 9-én indul Far­kasgyepűre, majd 11-^én Vö­röslődre, az utolsó állomás­helyre. A keretprogram .sze­rint július 13-án este érkez­nek haza, azt hiszem, nem túl. zás, ha azt állítjuk, hogy egy életre szóló élmény birtokában. Bárcsak minél többen kötelez­nék el magukat az itteni ta­pasztalatok alapján is, a ki­rándulás szenvedélyének! Balázs Gusztáv Senki sem akart pihenni. A tanárok megmelegítették az ebédet — melyet más élelmek­kel együtt, jó előre postára ad­tak —, közben a gyerekek sza­mócát, málnát, ribizlit szedtek, a bátrabbak a vadcseresznye- és vadmeggyfákat lovagolták meg. Egyikük alatt — talán Sápi Zoli volt az — le is sza­kadt egy nagy ág, és a csalán alaposan megcsípkedte a fiút. Aki még csak annyit sem mon­dott, miután odaérkeztem, hogy! hűha. Álmot ringató Következett az ebéd. A le­csóból még maradt is! Nem ez az egyetlen jel, amely arról árulkodik, hogy a gyerekek egy részének otthoni életrendje kí­vánnivalót hagy maga után. Sokan nem ismerik a főzelék­féléket például. Elég furcsa, hogy vannak olyan családok,

Next

/
Thumbnails
Contents