Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
1981. JÜNIUS 6., SZOMBAT 4áj? Ti x/unav SZENTENDREI K^tíHan * PEST MEGYE) HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Ismeretgyarapítás — táborozással Sátoros vakációzok A szentendrei járásban idén is több olvasótábort szerveznek. Dunabogdánybam a német nemzetiségi, Pilisszentke- reszten a szlovák, Leányfalun a szerb,, 'Szigetmonostor—Ho- rányban pedig a munkásmozgalmi olvasótábor várja a nyáron a gyerekeket. A felkészülés már javában tart, hiszen az első két tábor június 15-én nyitja meg kapuit. Ezen a napon érkeznek majd meg Dunabogdányba Pornáz- ról, Csobánkáról, Viségrád- ról és a járás többi településéről a fiúk és a lányok. Az általános iskolásokra kétheti kellemes időtöltés vár. A kirándulások és a különféle játékos foglalkozások mellett bőven nyílik majd arra is alkalom, hogy a részvevők bővítsék német nyelvtudásukat, s alaposabban megismerkedhet- /nek a honismereti munkával is. Bizonyára örömmel fogadják azt a fővárosi kirándulást is, melynek végső célja az NDK Centrum fölkeresése lesz. Június 15-én kezdődik a pi- Usszentkereszti szlovák nyelvművelő cseretábor is. A gyerekek a Csehszlovákiái Sklene Teplicébe utaznak, onnan pedig Pilisszentkeresztre érkeznek a fiatalok. A leányfalui szerb olvasótábor június 27-én nyitja meg kapuit. Harmincöt fiú és lány tölthet itt két kellemesnek ígérkező hetet A szervezők gondoskodtak arról, hogy az idő jól és hasznosan teljen el. Egyebek között vetélkedők, író —olvasó találkozók, s különféle játékos nyelvgyakorlatok színesítik a tábori életet. A munkásmozgalmi-helytörténeti olvasótábort a Vörös Meteor erdei telepén tartják. Tizenkilenc napot töltenek itt el a járás tíz településéről, például Budakalászról, yPomázról, Pilisszántóról érkező általános iskolások. A számtalan izgalmas program mellett a gyerekeknek bőven lesz alkalmuk önálló kutatásra is. A tábort mozilátogatás, író—olvasó találkozó, sportvetélkedő és vízitúra is színesíti. Sőt, akinek kerékpárja van, magával viheti, s közös kirándulásokon vehet vele részt. Visszatekintve a járásban ez idáig rendezett olvasótáborokra, elmondhatjuk, hogy azokat siker koronázta. Ezért fordulhat az elő, hogy sokan évről évre ismét jelentkeznek e nyári akciókra. A programokat nézve úgy tűnik, az idei táborozok sem csalódnak majd. Reméljük, a közösen eltöltött vakáció sokáig él emlékezetükben, s későbbi tanulmányaikhoz is föl tudják használni a táborozás közben szerzett ismereteket. A város életéből Óvoda, Június 8-án, hétfőn délután avatják föl a Felszabadulás lakótelepen az új óvodát. A felvételi kérelmek elbírálását bizottság intézi. A döntésről a szülőket írásban értesítik. Pincerendszer. A szamárhegyi pincerendszer rekonstruk cióját megelőző feltárásokkal párhuzamosan elkezdődik Vörös Hadsereg út 10. számú épület pjncgjépek megerősítése, valamint a szamárhegyi csatorna építése is. Kereskedők. Májusban négy magánkereskedő nyitotta meg üzletét Szentendrén. Így a város trafikkal és ajándékbolttal, divatárut, használt műszaki és lakásfelszereléseiket árusító üzlettel gyarapodott. Földhivatali mozzanatok Végül is kin csattan az ostor? Itt a nyár Hogy kin csattan az ostor? Természetesen rajtunk, vallják mindazok, akiknek ügyes-bajos dolgaik intézésére a földhivatalhoz keil fordulniuk. S míg zöld utat adó pecsét nem kerül az iratukra, míg nem készül el az utolsó okmányuk is, addig bizony van min bosszankodniuk, sort végigállniuk, határidőcsúszásokat kivárniuk. Hogy kin csattan az ostor? Természetesen rajtunk, mondják a szentendrei Járási és Városi Földhivatal dolgozói. Hiszen irattár és fogadóhelyiség nélkül kell tevékenykedniük, munkaerőhiánnyal kell küsAödniük, komoly restanciát behozniuk, ráadásul a társhivatalok késése miatt is nekik kell mentegetőzniük. És ez kit érdekel? Kérdezheti, joggal, az ügyfél. Hiszen végül is a hivatal van értünk és nem mi a hivatalért. Ez így igaz. Csakhogy mit lehet várni a földhivataltól, háa működésnek alapvető feltételei sem adottak. Egyelőre legalábbis nem. Vajon mikor jön el az az idő, amikor a földtulajdonosoknak nem lidérces álomként él majd emlékezetükben a hivatalban tett látogatásuk? Erről beszélgettünk dr. Mesterházy Bélával, a szentendrei Járási és Városi FöMhivatai vezetőjével. Kellemetlen szituációk — Egy dátumot mondanék — kezdte dr. Mesterházy Béla —: 1982. január 1. Ígérhetem, addigra minden bosz- szankodás forrását megszüntetjük. Igaz, ehhez az is szükséges, hogy néhány helyiséget kapjunk. Azaz az irattárunk ne öt különböző helyen legyen, hanem egyetlen szobában, s olyan rendben, mely egy irattár használatához nélkülözhetetlen. Nem szeretnék védekező hadállásba vonulni, ismerem hiányosságainkat, de meg kell említenem, hogy nálunk az ingatlanforgalom vetekszik a Balaton mellettivel. Ráadásul a földtulajdonosok ötven százaléka nem helybeli. E tény alaposan megnehezítette az egységes ingatlan-nyilvántartás bevezetését. E módszer szerin/nem a helyrajzi számokat^ hanem a tulajdonosok nevét és egyéb adatait írjuk a kartonokra. Ez későbbiekben megkönnyíti majd az iratok kezelését, jelenleg azonban csak munka van vele. Az egységes nyiliyán.tartáí' készítése közben sokszor kerülünk kínos helyzetbe. Megesik, hogy olyanoknak is küldünk felszólítást, akik már régen nem élnek. S ezt mi honnan tudnánk, ha nem indítják meg a hoz^i tartozók az örökösödési eljárást? Változások — Mostanában változott meg félfogadási idejük. Miért? — Igen, eddig mindennap nyitva volt az ajtónk. Most csak hétfőn reggel kilenctől délig, szerdán ugyanebben az időpontban, valamint délután egytől négyig várjuk a föld- tulajdonosokat, akik minden páratlan hét szombatján kilenctől déig is fölkereshetnek minket. A közülietek képviselőinek pedig hétfőn délután kettőtől négyig állunk rendelkezésükre. E szigorításokat azért vezettük be, hogy legyen módunk behozni restanciánkat, ami ügyfélfogadási időben lehetetlen, hiszen ugyanabban a szobában dolgozzuk föl az adatokat, ahol a fogadóórákat tartjuk. — Önök ingatlan-nyilvántartási, földmérési és földvédelmi feladatokat látnak el a járásban és a városban ... — Főleg — s ezt már említettem is — az ingatlanforgalmunk nagy; ebben az évben csak tulajdonlapokból 2500 másolatot kértek tőlünk. Irattárosunk pedig nincs, holott mind a 2500 esetben szükség lenne rá, de egyéb munkáknál is. Éppen ezért néhány kérésünk lenne a hozzánk fordulókhoz. Először is: a maguk helyzetét könnyítik meg, ha a telkek eladása vagy vétele előtt érdeklődnek nálunk, hogy átíratható-e az ingatlanuk. Jó lenne, ha előzetes tájékozódás nélkül senki sem vágna bele az adás-vételbe. A körültekintés több hónapos bosszankodást előzhet meg. Főleg a szakszövetkezetek tagjainak figyelmét hívnánk föl erre. Visszás helyzetet okozhat az, ha a tagok el akarják adni, sőt szerződéseket is kötnek, földjeik eladására. Fontos az is, hogy ha a föld tulajdonosa meghal, az örökösök azonnal forduljanak közjegyzőhöz — mondta dr. Mesterházy Béla. Jövőre ígérik A dátum tehát: 1982. január elseje. A földhivatal vezetőjétől kapott ígéret szerint addigra elkészítik a névmutató kartonokat, földolgozzák a hátralékot, rendezik az irattári anyagot és a megszűnt telekkönyvi betéteket Mindezek a laikusok számára lehet, hogy viszolyogtató szakkifejezések, s ha azok, hát joggal azok. Viszont tény, hogy csak e tevékenységek végeztével reménykedhetünk a zökkenőmentes földhivatali látogatásokban, s várhatjuk el, hogy az a bizonyos ostor senkin sem csattanjon. Csobánkai bo/tnézőben jV em kell ahhoz Csobánkára menni, hogy egyet s mást megtudjon az ember a faluról. Elég Pomázon, a piactéri buszmegállóban ácsorogni; a fáradtsárga Ikaroszra váró fülét többször megüti a Csobánka szó. A zöldséggel, gyümölccsel dugig tömött kaskákkal várakozó asszonyok egymást túllicitálva ontják az örökzöld közhelyeket. Valóságos rémtörténetele kerekednek ki, a tejről, a kenyérről, s arról, mikor, mit nem lehet kapni a faluban. Így lenne? Vagy csak a csobánkaiak — sokak szerint a Pilis legelhanyagoltabb községének lakói — vélik végletesen gyatrának az ellátást, s növesztik — bevásárlási tortúrájuk során — elefánttá a bolhát? Nos, a kérdésre egyszerű megtalálni a választ. Csak buszra kell ülni, és néhány kilométerrel odébb, Csobánka főterén leszállni. Ez a tér a falu központja. A dimibes-dom- bos települések koreográfiája szerint ide ereszkednek le a hegyről, és ide kapaszkodnak föl a völgyből a girbegurba utcácskák. A téren vagy közelében valamennyi fontos hivatal megtalálható. Így a tanács, természetesen az orvosi rendelő is. A téren áll a kocsma, a presszó és a bolt épülete. Nem túlzás, a vegyesbolt tömve van, áruval. A polcokon konzervek, fűszerek, italos palackok, irkák, edények sorakoznak. A mélyhűtőben gusztusos fagyasztott ételek kínálják magukat, a pult mögött, a szögön pedig falatozásra csábít a füstölt kolbász, a sonka. Felvágottat viszont egy dekányit sem látni. Csak később hozzák, jegyzi meg az eladó. S a kenyér? Az bizony csapnivaló! A tej? Az csak azoknak jut, akik naponta itt vásárolnak, s ha mégi» marad felesleges, kár megvenni, valószínű, hogy savanyú. Az üzletben ugyanis nincs olyan hűtőpult, ahol a tejféléknek helye lenne. A kánikulában pedig, ahogy mondani szokták, egy sóhajtásmyi idő is elég, hogy a tej megaludjék. Hogy erről mi a véleménye a bolt vezetőjének, pontosabban vezetőinek, Homola Istvánnak és feleségének, arra nem kell sokat várni, hogy kiderüljön. A fiatalasszony az irodába kísér, s rendre sorolja bosszankodá- saiknak okát Megtudom tőle azt a nyílt titkot is, hogy a boltosok maximálisan ki vannak szolgáltatva a szállítóknak. A csobánkai vegyesboltban azonban ez a gondok sorrendjében szinte az utolsó helyen áll. De nézzük a tényeket! A Homola házaspár 1980 februárjában igen leromlott állapotban vette át a bolt vezetését. Hozzá kell tenni: a helybeliek nagy örömére. Hiszen alig egy esztendő alatt sikerült szánté kiválóvá varázsolni az üzletet. Nemrégiben azonban megfogyatkoztak az eladók, ketten is úgy gondolták, inkább vállalják az utazgatást, s a békásmegyeri közért pultja mögé állnak, ott ugyanis ezer forinttal több a bérük. Egy ideje hát a csobánkai vegyesboltban négyen dolgoznak hat ember helyett. Emiatt kellett megváltoztatni a nyitvatartásukat is, most csak reggel 7-től délután,3-ig, nem pedig 5 óráig várják a vevőket. Érthető, havi forgalmuk 200 ezer forinttal lett kevesebb. Akik pedig eljárnak dolgozni a községből, mire hazaérnek, zárva találják az üzletet Akik meg otthon vannak napközben, azok ehetik a szikkadt kenyeret, s izgulhatnak kapnak-e tejet. A kenyér Tahitótfaluból érkekk, s mire a főtéri bolt pultjaira kerül, leginkább egy domborzati térképhez hasonlítható: nem teljesen lapos, aprócska buckákkal van teli. Homoláék abban bíznak, ha elkészül a szentendrei kenyérgyár, valódi cipóikat szállítanak majd ide. Abban viszont nem reménykednek, hogy egy hűtőpulttal gyarapodna üzletük. így hát azon törik a fejüket, másutt vállalnak majd munkát. Ezt a hírt nem mondhatni, hogy kitörő örömmel fogádnók a csobánkaiak. Fontolgatják, vajon az új boltvezető is képes lesz felvirágoztatni az üzletet? A faluban ezemyolcszázan élnek, de hétvégeken, amikor megérkeznek „a víkende' sek”, duplára nő a lélekszám. Igaz, a 'község másik végében van még egy bolt, de ott csak a telepiek vásárolnak. Az az üzlet nem is lenne képes ennyi embert ellátni. Hát ennyit a csobánkai „boltnézőről”. A pomázi buszmegállóban várakozó asszonyok aljg-alig túloztak... Csaknem félezer levél A panaszok orvoslása Befejeződtek Szentendrén a tanácstagi beszámolók. A város hatvanöt választókerületében 'megtartott gyűlésen ösz- szesen kilencszázkilencvenhe- ten kértek szót Mint Kovács Lászlónétól, a városi taliács osztályvezetőhelyettesétől megtudtuk, június 9-ig négyszázötvennégy levelet postáznak, azaz írásban értesítik az érdekelteket, milyen orvoslást remélhetnek panaszaikra, észrevételeikre. Figyelmet érdemel, hogy a legtöbb közérdekű bejelentés az úttal, a vízzel, a villannyal és a köztisztasággal kapcsolatos. Sokan kifogásolták, hogy kevés a konténer Szentendrén. Ezért a Városgazdálkodási Vállalat rövidesen fölméri, hová kellene föltétlenül szemétgyűjtőket állítani. Persze e fölmérés még teljes mértékben nem adhat gyógyírt a bajra, hiszen újabb konténerek kihelyezésére meglehetősen sok pénz szükséges. Ám a körültekintő átcsoportosítás némi javulással kecsegtethet. Találkozók A héten több író—olvasó találkozóra került sor a járás ban. Pomázon, Garai Gáborral találkozhattak az érdeklődők. Pilisszántóra Tamás Menyhért, Pilisszentkeresztre pedig Bella István látogatott el. Veress Miklóssal Kisorosziban találkozhattak az olvasók. Az árnyékban is nehéz volt megmaradni a hét elején és közepén hát még a napon, ahol 50 fokot is mutatott a hőmérő. A hőség ellenére sokan látogatták a népszerű visegrádi műemléket, a Sala- mon-tornyot. Akkor a hőségben megteltek a strandok is. A lepencei, a leányfalui és a papszigeti strandon ezrek kerestek menedéket a forróság elől. Felvételünkön a leányfalui „hűsö- lők” egy csoportja látható. Bár a nappali meleg a hét végére mérséklődik, a három strand bizonyára sokakat csábít majd úszásra, pihenésre. Könyvheti villáminierjú A slágerek hamar elkeltek Ezerkilencszáznyolcvanegy május huszonkilenctől június hatig — olvashatjuk az ünnepi könyvhéten megjelent kiadványokat felsoroló gusztusos kis füzet címlapján. Vajon mit hozott e két dátummal behatárolt időszak nekünk, olvasóknak? Örömöt, hogy jó néhány olyan művet vehettünk kezünkbe, melynek megjelenésére régóta vártunk, avagy hosszúságot, mert hiába igyekeztünk, nem tudtunk minden könyvet beszerezni ? A kérdésre a válasz: ezt is, azt is. Bizonyítja ezt Fridii Jenövével folytatott beszélgetésünk. — Az ünnepi könyvhét szentendrei megnyitójára az elmúlt hét péntekjén került sor — mondja a város népszerű boltjának a vezetője. — A papírgyárban megtartottmegnyitón ott volt Kontha Sándor, a Ferenczy Béniről szóló monográfia szerzője és Szeberényi Lehel író is. — Azóta mindennap, még vasárnap is nyitva a könyvesbolt Sikerrel? — Természetesen. Hiszen pár nap alatt annyi könyv talált gazdára, mint „csendesebb” időkben két hét alatt szokott — Slágerek? — Szentendrén is azok, melyek mindenütt az országban. Moldova György, Bárczy János, Simonffy András, Kolozsvári Grandpierre Emil, Hernádi Gyula és Nagy László művei, valamint az antológiák. Csak néhányat emeltem ki a legkelendőbb könyvek közül. Az idei könyvhéten a választék nagyobb, mint például tavaly volt. Ezt nemcsak mi valljuk, vásárlóink is. — Hiánycikk? — Akad. A slágerkönyvek pillanatok alatt vevőre találtak. így legjobban azok jártak, akik előjegyeztették, mit szeretnének megvenni. Minden könyvből a lehető legtöbbet rendeltünk. Sajnos, ez nem volt elegendő, többet pedig nem kaptunk. Ráadásul Moldova György művéből százzal kevesebb érkezett, mint a menynyit kértünk. — Akik nem találták meg, amit kerestek, reménykedhetnek még? — Igen, persze ez nem tőlünk függ. A legizgalmasabbnak tűnő alkotásokból ismét rendelünk annyit, amennyit csak lehet, s bízunk abban, hogy öt héten belül megérkezik a szállítmány. — Érte-e önöket kellemes meglepetés a héten? — Több is. A legjobban annak örültünk, hogy szombaton teljesen váratlanul betoppant Karinthy Ferenc. Mint mondta, volt egy szabad órája, s ezt arra használta föl, hogy könyvesboltunkban dedikálja frissen megjelent kötetét, a Hosszú weekendet. Az oldalt Irta: Koffán Éva Fotó: Bozsán Péter 1
