Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

1981. JÜNIUS 6., SZOMBAT 4áj? Ti x/unav SZENTENDREI K^tíHan * PEST MEGYE) HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Ismeretgyarapítás — táborozással Sátoros vakációzok A szentendrei járásban idén is több olvasótábort szervez­nek. Dunabogdánybam a né­met nemzetiségi, Pilisszentke- reszten a szlovák, Leányfalun a szerb,, 'Szigetmonostor—Ho- rányban pedig a munkásmoz­galmi olvasótábor várja a nyá­ron a gyerekeket. A felkészü­lés már javában tart, hiszen az első két tábor június 15-én nyitja meg kapuit. Ezen a napon érkeznek majd meg Dunabogdányba Pornáz- ról, Csobánkáról, Viségrád- ról és a járás többi települé­séről a fiúk és a lányok. Az általános iskolásokra kétheti kellemes időtöltés vár. A ki­rándulások és a különféle já­tékos foglalkozások mellett bőven nyílik majd arra is al­kalom, hogy a részvevők bő­vítsék német nyelvtudásukat, s alaposabban megismerkedhet- /nek a honismereti munkával is. Bizonyára örömmel fogad­ják azt a fővárosi kirándulást is, melynek végső célja az NDK Centrum fölkeresése lesz. Június 15-én kezdődik a pi- Usszentkereszti szlovák nyelv­művelő cseretábor is. A gye­rekek a Csehszlovákiái Sklene Teplicébe utaznak, onnan pe­dig Pilisszentkeresztre érkez­nek a fiatalok. A leányfalui szerb olvasó­tábor június 27-én nyitja meg kapuit. Harmincöt fiú és lány tölthet itt két kellemesnek ígérkező hetet A szervezők gondoskodtak arról, hogy az idő jól és hasznosan teljen el. Egyebek között vetélkedők, író —olvasó találkozók, s külön­féle játékos nyelvgyakorlatok színesítik a tábori életet. A munkásmozgalmi-hely­történeti olvasótábort a Vörös Meteor erdei telepén tartják. Tizenkilenc napot töltenek itt el a járás tíz településéről, például Budakalászról, yPo­mázról, Pilisszántóról érkező általános iskolások. A számta­lan izgalmas program mellett a gyerekeknek bőven lesz al­kalmuk önálló kutatásra is. A tábort mozilátogatás, író—ol­vasó találkozó, sportvetélkedő és vízitúra is színesíti. Sőt, akinek kerékpárja van, magá­val viheti, s közös kirándulá­sokon vehet vele részt. Visszatekintve a járásban ez idáig rendezett olvasótá­borokra, elmondhatjuk, hogy azokat siker koronázta. Ezért fordulhat az elő, hogy sokan évről évre ismét jelentkeznek e nyári akciókra. A progra­mokat nézve úgy tűnik, az idei táborozok sem csalódnak majd. Reméljük, a közösen eltöltött vakáció sokáig él emlékeze­tükben, s későbbi tanulmá­nyaikhoz is föl tudják hasz­nálni a táborozás közben szer­zett ismereteket. A város életéből Óvoda, Június 8-án, hétfőn délután avatják föl a Felsza­badulás lakótelepen az új óvodát. A felvételi kérelmek elbírálását bizottság intézi. A döntésről a szülőket írásban értesítik. Pincerendszer. A szamárhe­gyi pincerendszer rekonstruk cióját megelőző feltárásokkal párhuzamosan elkezdődik Vörös Hadsereg út 10. számú épület pjncgjépek megerősíté­se, valamint a szamárhegyi csatorna építése is. Kereskedők. Májusban négy magánkereskedő nyitotta meg üzletét Szentendrén. Így a vá­ros trafikkal és ajándékbolt­tal, divatárut, használt mű­szaki és lakásfelszereléseiket árusító üzlettel gyarapodott. Földhivatali mozzanatok Végül is kin csattan az ostor? Itt a nyár Hogy kin csattan az ostor? Természetesen rajtunk, vallják mindazok, akiknek ügyes-bajos dolgaik intézé­sére a földhivatalhoz keil fordulniuk. S míg zöld utat adó pecsét nem kerül az iratukra, míg nem készül el az utolsó okmányuk is, addig bizony van min bosszankod­niuk, sort végigállniuk, határidőcsúszásokat kivárniuk. Hogy kin csattan az ostor? Természetesen rajtunk, mondják a szentendrei Járási és Városi Földhivatal dol­gozói. Hiszen irattár és fogadóhelyiség nélkül kell tevé­kenykedniük, munkaerőhiánnyal kell küsAödniük, ko­moly restanciát behozniuk, ráadásul a társhivatalok ké­sése miatt is nekik kell mentegetőzniük. És ez kit érdekel? Kérdezheti, joggal, az ügyfél. Hi­szen végül is a hivatal van értünk és nem mi a hivata­lért. Ez így igaz. Csakhogy mit lehet várni a földhiva­taltól, háa működésnek alapvető feltételei sem adottak. Egyelőre legalábbis nem. Va­jon mikor jön el az az idő, amikor a földtulajdonosoknak nem lidérces álomként él majd emlékezetükben a hivatalban tett látogatásuk? Erről beszél­gettünk dr. Mesterházy Bélá­val, a szentendrei Járási és Városi FöMhivatai vezetőjé­vel. Kellemetlen szituációk — Egy dátumot mondanék — kezdte dr. Mesterházy Bé­la —: 1982. január 1. Ígérhe­tem, addigra minden bosz- szankodás forrását megszün­tetjük. Igaz, ehhez az is szük­séges, hogy néhány helyiséget kapjunk. Azaz az irattárunk ne öt különböző helyen le­gyen, hanem egyetlen szobá­ban, s olyan rendben, mely egy irattár használatához nél­külözhetetlen. Nem szeretnék védekező hadállásba vonulni, ismerem hiányosságainkat, de meg kell említenem, hogy nálunk az ingatlanforgalom vetekszik a Balaton mellettivel. Ráadá­sul a földtulajdonosok ötven százaléka nem helybeli. E tény alaposan megnehezítette az egységes ingatlan-nyilvántar­tás bevezetését. E módszer sze­rin/nem a helyrajzi számo­kat^ hanem a tulajdonosok ne­vét és egyéb adatait írjuk a kartonokra. Ez későbbiekben megkönnyíti majd az iratok kezelését, jelenleg azonban csak munka van vele. Az egységes nyiliyán.tartáí' készítése közben sokszor ke­rülünk kínos helyzetbe. Meg­esik, hogy olyanoknak is kül­dünk felszólítást, akik már ré­gen nem élnek. S ezt mi hon­nan tudnánk, ha nem indít­ják meg a hoz^i tartozók az örökösödési eljárást? Változások — Mostanában változott meg félfogadási idejük. Miért? — Igen, eddig mindennap nyitva volt az ajtónk. Most csak hétfőn reggel kilenctől délig, szerdán ugyanebben az időpontban, valamint délután egytől négyig várjuk a föld- tulajdonosokat, akik minden páratlan hét szombatján ki­lenctől déig is fölkereshetnek minket. A közülietek képvise­lőinek pedig hétfőn délután kettőtől négyig állunk rendel­kezésükre. E szigorításokat azért vezettük be, hogy le­gyen módunk behozni restan­ciánkat, ami ügyfélfogadási időben lehetetlen, hiszen ugyanabban a szobában dol­gozzuk föl az adatokat, ahol a fogadóórákat tartjuk. — Önök ingatlan-nyilván­tartási, földmérési és földvé­delmi feladatokat látnak el a járásban és a városban ... — Főleg — s ezt már em­lítettem is — az ingatlanfor­galmunk nagy; ebben az év­ben csak tulajdonlapokból 2500 másolatot kértek tőlünk. Irat­tárosunk pedig nincs, holott mind a 2500 esetben szükség lenne rá, de egyéb munkák­nál is. Éppen ezért néhány kérésünk lenne a hozzánk for­dulókhoz. Először is: a ma­guk helyzetét könnyítik meg, ha a telkek eladása vagy vé­tele előtt érdeklődnek ná­lunk, hogy átíratható-e az in­gatlanuk. Jó lenne, ha előze­tes tájékozódás nélkül senki sem vágna bele az adás-vé­telbe. A körültekintés több hó­napos bosszankodást előzhet meg. Főleg a szakszövetkeze­tek tagjainak figyelmét hív­nánk föl erre. Visszás helyze­tet okozhat az, ha a tagok el akarják adni, sőt szerződése­ket is kötnek, földjeik eladá­sára. Fontos az is, hogy ha a föld tulajdonosa meghal, az örökösök azonnal forduljanak közjegyzőhöz — mondta dr. Mesterházy Béla. Jövőre ígérik A dátum tehát: 1982. ja­nuár elseje. A földhivatal ve­zetőjétől kapott ígéret sze­rint addigra elkészítik a név­mutató kartonokat, földol­gozzák a hátralékot, rendezik az irattári anyagot és a meg­szűnt telekkönyvi betéteket Mindezek a laikusok számá­ra lehet, hogy viszolyogtató szakkifejezések, s ha azok, hát joggal azok. Viszont tény, hogy csak e tevékenységek vé­geztével reménykedhetünk a zökkenőmentes földhivatali látogatásokban, s várhatjuk el, hogy az a bizonyos ostor sen­kin sem csattanjon. Csobánkai bo/tnézőben jV em kell ahhoz Csobánkára menni, hogy egyet s mást megtudjon az ember a faluról. Elég Pomázon, a piactéri buszmegállóban ácsorogni; a fáradtsárga Ikaroszra váró fü­lét többször megüti a Csobánka szó. A zöld­séggel, gyümölccsel dugig tömött kaskákkal várakozó asszonyok egymást túllicitálva ont­ják az örökzöld közhelyeket. Valóságos rém­történetele kerekednek ki, a tejről, a ke­nyérről, s arról, mikor, mit nem lehet kapni a faluban. Így lenne? Vagy csak a csobánkaiak — sokak szerint a Pilis legelhanyagoltabb köz­ségének lakói — vélik végletesen gyatrának az ellátást, s növesztik — bevásárlási tortú­rájuk során — elefánttá a bolhát? Nos, a kérdésre egyszerű megtalálni a választ. Csak buszra kell ülni, és néhány kilométerrel odébb, Csobánka főterén leszállni. Ez a tér a falu központja. A dimibes-dom- bos települések koreográfiája szerint ide ereszkednek le a hegyről, és ide kapaszkod­nak föl a völgyből a girbegurba utcácskák. A téren vagy közelében valamennyi fontos hivatal megtalálható. Így a tanács, termé­szetesen az orvosi rendelő is. A téren áll a kocsma, a presszó és a bolt épülete. Nem túlzás, a vegyesbolt tömve van, áru­val. A polcokon konzervek, fűszerek, italos palackok, irkák, edények sorakoznak. A mélyhűtőben gusztusos fagyasztott ételek kí­nálják magukat, a pult mögött, a szögön pe­dig falatozásra csábít a füstölt kolbász, a son­ka. Felvágottat viszont egy dekányit sem látni. Csak később hozzák, jegyzi meg az eladó. S a kenyér? Az bizony csapnivaló! A tej? Az csak azoknak jut, akik naponta itt vásárolnak, s ha mégi» marad felesleges, kár megvenni, valószínű, hogy savanyú. Az üzlet­ben ugyanis nincs olyan hűtőpult, ahol a tejféléknek helye lenne. A kánikulában pe­dig, ahogy mondani szokták, egy sóhajtásmyi idő is elég, hogy a tej megaludjék. Hogy erről mi a véleménye a bolt veze­tőjének, pontosabban vezetőinek, Homola Ist­vánnak és feleségének, arra nem kell sokat várni, hogy kiderüljön. A fiatalasszony az irodába kísér, s rendre sorolja bosszankodá- saiknak okát Megtudom tőle azt a nyílt titkot is, hogy a boltosok maximálisan ki vannak szolgáltatva a szállítóknak. A cso­bánkai vegyesboltban azonban ez a gondok sorrendjében szinte az utolsó helyen áll. De nézzük a tényeket! A Homola házaspár 1980 februárjában igen leromlott állapotban vette át a bolt vezetését. Hozzá kell tenni: a hely­beliek nagy örömére. Hiszen alig egy esz­tendő alatt sikerült szánté kiválóvá varázsol­ni az üzletet. Nemrégiben azonban megfogyatkoztak az eladók, ketten is úgy gondolták, inkább vál­lalják az utazgatást, s a békásmegyeri kö­zért pultja mögé állnak, ott ugyanis ezer forinttal több a bérük. Egy ideje hát a cso­bánkai vegyesboltban négyen dolgoznak hat ember helyett. Emiatt kellett megváltoztatni a nyitvatartásukat is, most csak reggel 7-től délután,3-ig, nem pedig 5 óráig várják a ve­vőket. Érthető, havi forgalmuk 200 ezer fo­rinttal lett kevesebb. Akik pedig eljárnak dolgozni a községből, mire hazaérnek, zárva találják az üzletet Akik meg otthon vannak napközben, azok ehetik a szikkadt kenyeret, s izgulhatnak kapnak-e tejet. A kenyér Tahitótfaluból ér­kekk, s mire a főtéri bolt pultjaira kerül, leginkább egy domborzati térképhez hason­lítható: nem teljesen lapos, aprócska buckák­kal van teli. Homoláék abban bíznak, ha el­készül a szentendrei kenyérgyár, valódi ci­póikat szállítanak majd ide. Abban viszont nem reménykednek, hogy egy hűtőpulttal gyarapodna üzletük. így hát azon törik a fe­jüket, másutt vállalnak majd munkát. Ezt a hírt nem mondhatni, hogy kitörő örömmel fogádnók a csobánkaiak. Fontolgat­ják, vajon az új boltvezető is képes lesz fel­virágoztatni az üzletet? A faluban ezemyolcszázan élnek, de hét­végeken, amikor megérkeznek „a víkende' sek”, duplára nő a lélekszám. Igaz, a 'község másik végében van még egy bolt, de ott csak a telepiek vásárolnak. Az az üzlet nem is lenne képes ennyi embert ellátni. Hát ennyit a csobánkai „boltnézőről”. A pomázi buszmegállóban várakozó asszonyok aljg-alig túloztak... Csaknem félezer levél A panaszok orvoslása Befejeződtek Szentendrén a tanácstagi beszámolók. A vá­ros hatvanöt választókerüle­tében 'megtartott gyűlésen ösz- szesen kilencszázkilencvenhe- ten kértek szót Mint Kovács Lászlónétól, a városi ta­liács osztályvezetőhelyettesé­től megtudtuk, június 9-ig négyszázötvennégy levelet pos­táznak, azaz írásban értesítik az érdekelteket, milyen orvos­lást remélhetnek panaszaikra, észrevételeikre. Figyelmet érdemel, hogy a legtöbb közérdekű bejelentés az úttal, a vízzel, a villannyal és a köztisztasággal kapcsola­tos. Sokan kifogásolták, hogy kevés a konténer Szentendrén. Ezért a Városgazdálkodási Vállalat rövidesen fölméri, hová kellene föltétlenül sze­métgyűjtőket állítani. Persze e fölmérés még teljes mérték­ben nem adhat gyógyírt a bajra, hiszen újabb konténe­rek kihelyezésére meglehető­sen sok pénz szükséges. Ám a körültekintő átcsoportosítás némi javulással kecsegtethet. Találkozók A héten több író—olvasó ta­lálkozóra került sor a járás ban. Pomázon, Garai Gáborral találkozhattak az érdeklődők. Pilisszántóra Tamás Menyhért, Pilisszentkeresztre pedig Bel­la István látogatott el. Veress Miklóssal Kisorosziban talál­kozhattak az olvasók. Az árnyékban is nehéz volt megmaradni a hét elején és közepén hát még a napon, ahol 50 fokot is mutatott a hőmérő. A hőség ellenére so­kan látogatták a népszerű vi­segrádi műemléket, a Sala- mon-tornyot. Akkor a hőségben megtel­tek a strandok is. A lepencei, a leányfalui és a papszigeti strandon ezrek kerestek mene­déket a forróság elől. Felvé­telünkön a leányfalui „hűsö- lők” egy csoportja látható. Bár a nappali meleg a hét vé­gére mérséklődik, a három strand bizonyára sokakat csá­bít majd úszásra, pihenésre. Könyvheti villáminierjú A slágerek hamar elkeltek Ezerkilencszáznyolcvanegy május huszonkilenctől június hatig — olvashatjuk az ünne­pi könyvhéten megjelent ki­adványokat felsoroló gusztu­sos kis füzet címlapján. Va­jon mit hozott e két dátum­mal behatárolt időszak ne­künk, olvasóknak? Örömöt, hogy jó néhány olyan művet vehettünk kezünkbe, melynek megjelenésére régóta vártunk, avagy hosszúságot, mert hiá­ba igyekeztünk, nem tudtunk minden könyvet beszerezni ? A kérdésre a válasz: ezt is, azt is. Bizonyítja ezt Fridii Jenö­vével folytatott beszélgeté­sünk. — Az ünnepi könyvhét szentendrei megnyitójára az elmúlt hét péntekjén került sor — mondja a város nép­szerű boltjának a vezetője. — A papírgyárban megtartott­megnyitón ott volt Kontha Sándor, a Ferenczy Béniről szóló monográfia szerzője és Szeberényi Lehel író is. — Azóta mindennap, még vasárnap is nyitva a könyves­bolt Sikerrel? — Természetesen. Hiszen pár nap alatt annyi könyv talált gazdára, mint „csendesebb” időkben két hét alatt szokott — Slágerek? — Szentendrén is azok, melyek mindenütt az ország­ban. Moldova György, Bárczy János, Simonffy András, Ko­lozsvári Grandpierre Emil, Hernádi Gyula és Nagy László művei, valamint az antológiák. Csak néhányat emeltem ki a legkelendőbb könyvek közül. Az idei könyvhéten a válasz­ték nagyobb, mint például ta­valy volt. Ezt nemcsak mi valljuk, vásárlóink is. — Hiánycikk? — Akad. A slágerkönyvek pillanatok alatt vevőre talál­tak. így legjobban azok jár­tak, akik előjegyeztették, mit szeretnének megvenni. Min­den könyvből a lehető legtöb­bet rendeltünk. Sajnos, ez nem volt elegendő, többet pedig nem kaptunk. Ráadásul Mol­dova György művéből százzal kevesebb érkezett, mint a meny­nyit kértünk. — Akik nem találták meg, amit kerestek, reményked­hetnek még? — Igen, persze ez nem tő­lünk függ. A legizgalmasabb­nak tűnő alkotásokból ismét rendelünk annyit, amennyit csak lehet, s bízunk abban, hogy öt héten belül megérke­zik a szállítmány. — Érte-e önöket kellemes meglepetés a héten? — Több is. A legjobban an­nak örültünk, hogy szomba­ton teljesen váratlanul betop­pant Karinthy Ferenc. Mint mondta, volt egy szabad órá­ja, s ezt arra használta föl, hogy könyvesboltunkban de­dikálja frissen megjelent kö­tetét, a Hosszú weekendet. Az oldalt Irta: Koffán Éva Fotó: Bozsán Péter 1

Next

/
Thumbnails
Contents