Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

1981. JÜNIUS 30., KEDD VERESEGYHÁZI ÉS POMÁZI TALÁLKOZÁSOK Többszörös haszonnal járt KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Évtizedes hagyomány már: Vetésegyházon nyaranta ta­lálkozót adnak egymásnak az ifjúsági klubok és az amatőr irodalmi színpadok tagjai. S hogy mi történik ilyenkor? A négynapos programból ezúttal csak ízelítőt adhatunk: ismer­kedés Zebegény és Cegléd kör­nyéke nevezetességeivel, s egy­mással, látogatás a vácrátóti arborétumban, színjátszók és klubok bemutatói, színésztré- nJng, vita az ifjúság életmód­járól, társadalmi munka Ve­resegyház gyarapításáért, s ve­télkedő ... Amatőr mesterség Az amatőr színjátszók nem­csak Hévízgyörkről, Pilisről, Ceglédtől, Vácról jöttek, van itt budapesti, szegedi, kapos­vári együttes is. Most éppen a színházterem padlóján ül­nek, párosával, behunyt szem­mel, s egymásnak suttogják nevüket Ügy ahogy a hely­zethez illően bemutatkozná­nak. Közülük ketten — Ócsai Ist­ván és Haraszti István — a ceglédi Hintalótalp együttes tagjai: — Ez a színésetréning része volt, eléggé sajátos szel­lemi és fizikai gyakorlat — mondják. — A saját belső ér­zéseinkkel megismerkedni, kapcsolatot teremteni fontos dolog az amatőr színjátszó számára. Most is ezt tettük Arkosi Árpád, a szolnoki Szig­ligeti Színház rendezője veze- téséveL Műsort? Nem, a szín­játszó csoportunk egyharma- da jött csak el, ennyien nem vagyunk pódiumképesek, leg­feljebb egy kisebb etűdöt ad­hatunk elő... Nem így a Dunakesziről ér­kezett Lökös Ildikó és a váci Schmidt Ferenc: — mi Lázár Ervin, A kék és a sárga című meséjét választottuk. Alig há­rom perc alatt szeretnénk a felnőtteknek is mondani va­lamit arról, hogyan születnek és változnak meg az emberi kapcsolatok, s egy viszonyban mennyire nehéz megőrizni egyéniségünket. Mindketten tovább is adják amit itt gya­korolnak, hiszen színjátszó csoportok vezetőd'. Antal Teréz, a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár művészeti csoport- vezetője: Nemcsak a színját­szók továbbképzésére alka­lom a találkozó, hanem arra is, hogy az ifjúsági klubok tagjaival ismerkedjenek, az­az a közönséggel kerüljenek közelebbi kapcsolatba. Árkosi Árpád és Rajnai László bo­hóc irányításával itt is arra törekszünk: éppen, mert ama­tőrökről van szó, a lehető leg­magasabb mesterségbeli tu­A tengerentúlról és itthon KISZ ES MŰVELŐDÉSI HÁZ ígéretes együttműködés — Az itteni fiatalok hason­lóan élnek, tanulnak, dolgoz­nak, mint a máshol élők. Né­ha érthetetlenül passzívak, néha kis dolgokért is lelke­sednek. Igényeik nem alakul­tak ki karakteresen, de nem is nagyon alakulhattak: minden­ki ismerte a régi művelődési házat, nem volt alkalmas a közöeségíormálásra. Az új épület új lehetőségeket is je­lent, a mai körülmények kö­zött a községi KISZ-szervezet és a művelődési ház sokat te­het az Í2lós, a szemlélet vál­tozásáért. A többi között ez a kétnapos rendezvénysorozat is. — A fenti mondatokat a leg- Jlletékesebb, a nagyközségi KlSZ-blzottság titkára, Foga- rassy Tibor mondta a szom­baton és vasárnap rendezett Pomázi ifjúsági napok félide­jében. Ügy tűnik, nemcsak sokat tehet, hanem már tesz is a fiatalok és idősebbek művelő­dési, szabad idős, szórakozási igényeinek kielégítéséért a művelődési ház, s úgy tűnik, új lendületet kap a megvál­tozott körülmények között az ifjúsági szervezet munkája is. A két irányból induló törek­vések találkozásaként az if­júsági napok ebben az évben a korábbinál jóval gazdagabb programmal várta a mai és a .tíz-tizenöt évvel ezelőtti fia­talokat. Nemcsak diszkó Mivel is? A szombat dél­előtt a legkisebbeké, az álta­lános iskolásoké volt: Bohóc­parádé címmel Rajnai László és csoportja mutatta be mű­sorát — s alig félóra múlva nyolc-tíz éves gyerekek rajz­lapjain pillanthatta meg ön­magát: a bemutatót követően a művelődési ház munkatár­sai, a helyi pedagógusok irá­nyításával rajzolásra, játékké­szítésre, filmvetítésre került sor. Szombaton délután a bu­dapesti Várszínpad együttes Sexe Homo című műsorában a magyar és a világirodalom jól ismert művei, a népkölté­szet és az új, városi folklór — pesti vicc —, segítségével vil­lantotta fel a szerelem, a sze­relmes ember különböző ar­cait. S ha már az új városi folklórról szó volt, szó kell essen arról az együttesről is, amely a népzenei hagyomá­nyokra és a könnyűzene leg­újabb irányzataira egyaránt támaszkodva alakítja stílusát. A folk-rock zenét játszó Kor- morán együttesről van szó, amelynek műsora igen nagy ’ sikert aratott Pomázon is. Ügy tűnik, a diszkót sokak számára semmi más nem he­lyettesítheti — s úgy tűnik, ugyancsak sokak igénylik az okos szót, a fiatalok és idő­sebbek gondjait, társadalmi problémáinkat őszintén, a jobbítás szándékával feltáró vitákat. Ami az előbbit illeti: nem volt meglepő, hogy két- három száz fiatal várta és él­vezte a diszkóműsort szomba­ton este. Az viszont kellemes meglepetést jelentett, hogy vasárnap délután ötven mai és tíz-tizenöt évvel ezelőtti ti­nédzser két órán keresztül ké­pes vitatkozni az egykori _ és mai fiatalok közötti hasonlósá­gokról és különbségekről, azokról a társadalmi folyama­tokról, amelyek az ő sorsukat s természetesen a könnyűzene irányzatait is formálták. Kol- tay Gábor filmje adta az ap­ropót a vitához, amelyben részt vett szociológus, filozó­fus, fiatal író, KISZ-vezető, de amelyet nemcsak figyeltek, hanem alakítottak is a helyi tizen-huszonévesek. Két óra elteltével be kellett rekeszte- ni a beszélgetést — a folyta­tás ígéretével —, hiszen a szomszédos teremben a sokak által kedvelt Tolcsvay-trió koncertje kezdődött. Figyelmet érdemelnek A művelődési ház és a helyi KISZ-szervezetek összefogásá­nak köszönhető a kétnapos rendezvénysorozat, amelyre a nagyközség határain túlról is sokan érkeztek s amely a szakemberek segítő figyelmét is megérdemelné. Megán Má­ria, a KISZ szentendrei járási bizottságának titkára szerint minden program egyértelműen sikeres volt: — A járásban a főváros közelségének minden jó és rossz hatását érezzük — mondta a rendezvénysorozat végén. — Elmehetnek a fiata­lok innen szórakozni, de nyil­vánvalóan az a jó, ha minél többen itt töltik el szabad i idejüket, ha itt szerveződnek közösséggé. Nos, ez a kétna­pos rendezvénysorozat, amely a fiatalok minden rétegét vár­ta, ebben sokat segített. Ügy érzem, azzal, hogy ez a műve­lődési ház felépült, van a já­rásban egy olyan intézmény, amely köré a fiatalokat tömö- ríthetjük. Nevelő hatása van már a környezetnek is — az idei ifjúsági napok rendez­vénysorozata pedig a fiatalok, az ifjúsági szervezet és a köz- művelődési szakemberek ter­mékeny együttműködését ígéri. P. Szabó Ernő dás birtokába jussanak, sezt alkalmazzák a színpadon. Ötletek, barátok Tíz Pest megyei ifjúsági klub tagjai vesznek részt a talál­kozón. Bagról a művelődési ház klubjából Pataki Éváé és Lévai Sándoré a szó: — Most lesz egyéves a klubunk, de máris büszkék lehetünk, mert elnyertünk egy kupát a rá­kospalotai Űj tükör klubtalál­kozón. A 25—30 tagból a hét szinte minden napján eljön a fele a klubba, pénteken a klubnapon többen is vagyunk. Kirándulás, vetélkedő, vita, előadás, zene és tánc — min­den van a programban, amit magunk formálunk, szerve­zünk — így Éva Sándor sze­rint itt a találkozón ötlete, két kaphatnak a többi klub­tól, s ők maguk azit bizonyít­ják: rövid idő alatt is jó kö­zösséget formálhatnak érde­kes egyéniségükkel a fiatalok, ök egyébként máris találtak társat, a kiskunlacházi klub­tagokkal már szervezik a köl­csönös látogatást. Lür István, a ceglédi Kos­suth Művelődési Központ igaz­gatója, megyei szakfelügyelő: — A találkozónak nem az a célja, hogy megváltsa a me­gye ifjúsági klubmozgalmát, bár — akárcsak az országos­ra — ráférne a megváltás. Ugyanis a javuló anyagi és technikai feltételek ellenére úgy tűnik, a tartalmi munká­val bajok vannak. Sok he­lyütt a középszer, az egyhan­gúság, az ötletszegénység a jellemző, sok klub beéri az al­kalmankénti discóval, a kö­tetlen — tehát szervezett kö­zösséggé formáló erőt nem hordozó — programokkal, s felülről várják a segítséget. A találkozó alkalom ugyan az ismerkedésre, s az ötletszer­zésre, de ide csak a legjobb klubok — a 110-ből 10 — tag­jai jöttek el. Egymástól tanulva Pásztor Béla Veresegyház tanácsának elnöke tíz éve há­zigazdája a találkozónak: — Többszörös haszonnal jár ez a néhány nap. A résztvevők ta­nultnak, fől-eg egymástól, meg­ismerik falunkat, környékét, s persze az itt élő embereket, akiknek az életében már meg­szokott és várt esemény az if­júsági találkozó. A mi fiatal­jaink is ellesnek sokat abból, hogyan kell érdeklődést keltő programokat szervezni. Bár másodlagos, de fontos: a ta­lálkozó részesei minden esz­tendőben több tíz-, néha több százezer forint értékű társa­dalmi munkát vállalnak. ★ Hagyomány az is: a talál­kozót záró ünnepség végén az év közben legeredményeseb­ben tevékenykedő klubok át­vehetik a legmagasabb elis­merést, az aranykoszorús ifjú. sági címet. Ezt idén a Nagy­kőrösi Konzervgyár klubja, a szentmártonkátai Magvető és a váci Diákklub érdemelte ki. Vasvári G. Pál A Chemez-gyűjteményből ^ Az amerikai festészet a ^ 80-as években című kiál-. í látást július 26-ig nézhetik’ j meg az érdeklődők a Nem- zeti Galériában, ahol Bartl $ József művei július 5-ig ^ várják a közönséget. Játékos kaleidoszkóp Hála erős nemzetközi kap­csolatainknak, a tájékozódás több irányban és rendszeresen biztosított. Nem is olyan ré­gen zárult egy jelentős ame­rikai kiállítás a Népligetben, most Barbara Rose összeállí­tásában érkezett az a gyűjte­mény, mely tárgyilagosan ösz- szegezi az amerikai festészet legújabb törekvéseit. E földrész piktúrája heves lendülettél vette át az abszt­rakt irányzatok nemzetközi nyelvezetét, kissé szervetle­nül, nem törődve eléggé az­zal, hogy tükrözze a mai Amerika tempóját, sajátos lüktetését. Erről eleve le­mondtak ezek a képeik, me­lyeket Barbara Rose válasz­tott Tény ugyanis, hogy az amerikai festészet ennél tá- gabb skálán mozog, egyrészt dominánsak bizonyos natura- lisztikus elemek, másrészt jellegzetes amerikai törekvés a kép mérnöki rajza, mely a velencei biennale amerikai anyagában érvényesült Mind­ezt leszámítva most ezt az Amerikát ezt az amerikai festészetet láthatjuk Buda­pesten. Erősen érződik Pollock öröksége, a festő első asszo­ciációinak azonnali elfogadása. Ez a magatartás általános. Ebből adódik, hogy kellemes, hibátlan felületeket láthatunk, egy játékos kedvű kaleidosz­kóp változatait, de csak ritkán küzdelemmel teremtett alko­tásokat. Most éppen értékük kimagasló volta miatt ebből a csoportból sorolom Carl Ap­felschnitt, Frances Barth, An­na Bialobroda, Susan Crile, Joanna Mayor, Susan Rothen­berg és Joan Thome nevét, ök azok, akik elkerülték a túlzott purifikálást, ők azok, akik nem a gyors festészet hí­vei. Érződik műveik felület­gazdagságán a szemlélődés ereje is, a jó út, mely kellő fokozás és szerencse esetén a maradandósághoz vezethet. Termő frisseség Könnyen alkot, sallangtala- nul. Tényleg meglepő, hogy a nemrégiben zárult műcsarno­ki kiállítás után még ennyi újdonságot tud a néző elé tár­ni a szentendrei Bartl József. Egy minden tekintetben ér­dekes fali szőnyeget, mely Mátészalkára kerül, élénk szí­nekben viliódzó üvegablako­kat, jelszobrokat és jelképe­ket. Igen nagy mennyiségben, kellemes megoldásban. Min­denütt uralkodó elem a szín, a képi gondolat, melyet bra­vúros szerkesztéssel véglegesít Bartl termő erejének friss ötleteit. Néprajzi értékek Évek múltán csak nőtt ha­talmas gyűjteménye, művei­nek száma, ugyanis Chemez Árpád festő, tanár, műgyűjtő egy személyben. Jelenleg az általa gyűjtött színes kövek­kel készül arra, hogy kivite­lezze Három juhász mozaikját. Gyűjteménye messze meg­haladja az ötezret, egyik leg­nagyobb néprajzi értékünk gondozója Chemez Árpád. Pá­ratlan az a sok faragott tárgy, numizmatikai emlék, kőzet, gyermekjáték, fésűs, kovács, kádár, mintakészítő és asztalosműhely, a hajdani népiskola tárgyi anyaga, ál­lattartási dokumentumok, egy parasztház teljes berendezése —, mely feldolgozásra vár. Ezt is várjuk Chemez Árpád­tól és festészetének teljes ki­bontakoztatását, hiszen mint tanár, most kerül nyugállo­mányba. Csupán egy problé­ma van. Az, hogy e muzeális fontosságú gyűjtemény élet- veszélyesnek minősülő helyi­ségben van, sürgősen szüksé­ges méltó raktározást biztosí­tani, ez azonban a biatorbágyi tanács jószándékán és segítsé­gén múlik. Reméljük, hogy Chemez Árpád és társadalmi fontosságú — múltat, jelent gyűjtő emlékanyaga megszer­zi ezt a szövetséget. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Tűzugró Suhlból Galgamácsán — Vankóné Dudás Julónak köszönhetően — im­már minden évben megrendezik a Szent Iván-napi tűzugrást. Az idén kedves vendégeket üdvözölhettek a helybeliek: a Suhl megyéből érkezett hagyományőrző együttes tagjai nemcsak gyönyörködtek a galgamácsaiak táncaiban, hanem maguk is bemutattak egy rövid műsort a vidék aratási hagyományaiból. Barcza Zsolt felvétele Zcrkovitz. Egy irodalmi le­genda szerint Illyés Gyula hí­res Bartók című versében eredetileg azt írta, hogy a Kékszakállú komponistájának emlékéit ne Zerkovitz muzsi­kája zengje. Míg ellenben egy zenehistóriai legenda szerint Bartók egyáltalán nem volt rossz véleménnyel a véle egy esztendőben — tehát most száz éve — született pályatár­sáról, hanem annak működé­sét a maga műfajában, tehát a slágérgyártásban egészen el­fogadhatónak tartotta. (Sőt a szintén szigorú Kodálynak is volt egy-két jó szava Zerko- vitzról.) Mi igaz, md nem — hossza­sabban kéne annak utánajár­ni. Tény viszont, hogy Zerko­vitz Béla, ez a műépítészből lett kupié- és könnyűzene­szállító, ritka mód értett ah­hoz, hogy kedves Budapestjé­nek színházait és orfeumait olyan dallamokkal töltse meg, amelyek ha az égjük este fel­hangzottak, akkor azokat másnap már a suszterinasok is fütyülték — mint mondani szokás. Bárhonnan is merítette dal­lamait ez a pacsirta lelkületű L opkovitz (a mesternek ugyanis ez volt a közismert gúnyneve), azok rendre nép­szerűekké váltak, és a hallga­tóság emlékezetében oly erő­sen megragadtak, hogy még évtizedek múltán is hibátlanul hangzottak fel a dudorászók ajkain. S hogy ez a bevésődés tény­leg mily erős, annak bizonyí­tására kiváló alkalmat nyúj­tott a televízió emlékműsora, amelyben mind az érdekes sorsú férfi alakja, mind pedig annak megannyi szerzeménye megidéződött. örömmel nyugtázhatjuk, hogy személy és életmű egy­aránt ízléses keretben, hozzá- j értő szakemberek (Rátonyi I Róbert, Bednai Nándor) sze­re tetet és megértést sugárzó tá­lalásában került a képernyő­re. Minden könnycsorgaitó mű- vészkedéstől mentes volt ez a játszadozás, ám annál több volt benne az olyan perc, amikor a néző úgy kacagha­tott, mintha maga is egy pó­dium melletti szeparéból fi­gyelné a bohóckodó komi kát (Bukjelszoknya), vagy amikor a legos zintiébben elérzéke- nyedhetett (Tanulj meg fiacs­kám komédiázni.. Külön értéke volt ennek a zenés-táncos portrénak, hogy jelenkori színpadjáróink leg­javát vonultatta fel ebben a kifejezetten könnyűnek mond­ható műsorban. Az idősebb Zerkovitzot például Márkus László mintázta meg, termé­szeteseit remekül, míg a ma­gánszámot kérő Székely Mi­hály alakját nemzetközi hirű opera- és daliénekesünk, Gre­gor József vette magára. (Hadd adjuk itt hírül, hogy Gregor néhány napja a mi­lánói Scalában is fellépett, tehetségéhez méltó sikerrel.) Egy nosztalgia mint száz: kedves, hangulatos esténk volt! Panoráma. Többen és több felé hallani: mostanában nincs igazi televíziós szenzá­ció. Jobb percek, órák akad­nak, de olyan sugárzós, ami elszakíthatatlanul tapasztja magára a szemet, e hetekben, hónapokban nemigen akad. Nos, a legutóbbi Panorámá­ban kettő is akadt. Az egyik egy San Salvadorban forgatott riportfilm volt, amelyben a szó legszorosabb értelmében élhettük át, mi az, hogy ter­ror, mi az, hogy életveszély. (A legújabb hírek szerint harminc papot ítéltek ott ha­lálra, tehát a látott, és a fel­háborodástól reszkető egyházi férfiak újabb társait.) A másik meggratulálná való képsort pedig Kalmár György készítette, s nem mást muta­tott be benne, mint magót a dalai lámát. Hogy s mint férkőzött a közelébe, nem tudni, ám an­nak a harminc órán át tartó utazásnak, amely a lámaizmus indiai emigrációban élő fejé­hez vezetett, meglett az ered­ménye. Láthattunk, hallhat­tunk egy nagyon kedves és nagyon szerény férfiút, aki korántsem különleges — a vi­lágon egyedülálló — tisztéről nyilatkozott, hanem sokkal inkább az egyszerű papsággal járó szolgálatot emlegette, S tette ezt mindvégig a jóked­vű, önirónikus emberek meg­nyerő bájával, inkább beszél­getve, mintsem nyilatkozva. Nagy találkozás volt. Akácz László i á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents