Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
1981. JÜN1US 28., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Árak, bérek, nyugdíjak Életszínvonal-politikánk változatlan Interjú Hetényi István pénzügyminiszterrel Hetényi István pénzügyminiszter nyilatkozatot adott az MTI munkatársának a lakosság életszínvonalát érintő időszerű kérdésekről. • A kormány a közelmúltban több olyan intézkedést hozott, amely a lakosság életszínvonalát érinti. Ezek közül a legjelentősebb a húsáremelés, továbbá a nyugdíjemelés évi rendszeres minimumának növelése. Hogyan illeszkednek ezek az intéz* kedések a tervszerű életszínvonal* politikába? — Az életszínvonalat érintő központi intézkedések szorosan kapcsolódnak a VI. ötéves terv, illetve az 1981. évi terv előirányzataihoz, azok megvalósítását szolgálják. — Ismeretes, hogy terveink a •már elért életszínvonal megtartását irányozzák elő. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a keresetek és az árak emelkedése nem szakadhat el egymástól. Magában foglalja azt is, hogy az ötéves terv előírásainak megfelelően emeljük a legalacsonyabb és megőrizzük az átlagnál alacsonyabb nyugdíjak reálértékét. Emellett szélesedik a szociális és kulturális ellátás. És azt is jelenti, hogy a lakosság a jövedelmét az előző években kialakult módon, keresetének és igényeinek megfelelően használhassa fel, vagyis megfelelő legyen az áruellátás. Ebből következik, hogy az életszínvonal-politikai intézkedésekre — figyelemmel azok politikai-társadalmi jelentőségére — hangsúlyozottan a tervszerűség jellemző. Mivel a kiskereskedelmi árak egyik része hatósági, másik része pedig szabadon mozog, az árváltozások közt is mindkét típusú mozgás előfordulhat. — Az 1981. évi népgazdasági terv 4,5—5 százalékos árszínvonal-emelkedéssel számol. Az év első négy hónapjában a fogyasztói árszínvonal 3,8 százalékkal nőtt. Ez úgy jött létre, hogy egyes termékek — például a benzin vagy a mosószerek — árának emelkedése mellett más termékek, mint például a zöldség, gyümölcs és egyes vas-műszaki cikkek ára csökkent. A húsáremelés éves szinten 0,6 százalékkal növeli az árszínvonalat. Mivel ebben az évben csak félévi kihatása lesz, az idei egész évi fogyasztás költségeit 0,3 százalékkal emeli. — A lakosság pénzbevétele az év első négy hónapjában 6,6 százalékkal, vagyis a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett, Ennek következtében a takarékbetét-állomány korábbinál gyorsabb növekedése ellenére is az éves előirányzatnál nagyobb mértékben nőtt a fogyasztás. Munkánk ma ismert körülményei és feltételei mellett azonban ebben az évben az alapvető cikkek esetében már nem tervezünk további árintézkedéseket. A Miért éppen a hús árának emelése vált szükségessé? — A racionális gazdálkodás és az igazságos elosztás követelménye, hogy a termelés társadalmilag indokolt költségeit a fogyasztók általában térítsék meg. Az alapvető élelmiszerek fogyasztói árát tekintve ez a követelmény természetesen csak hosszabb távon, a lakosság tervezett életszínvonalával összhangban valósítható meg. — A legutóbbi húsáremelés óta a mezőgazdasági termelésben felhasznált — nem kis részben importból származó — energia, ipari eredetű anyagok, takarmányok árának emelkedése lényegesen növelte az állattenyésztés költségeit. A termelői érdekeltség fenntartása érdekében e költségek nagyobbik részét szükséges volt a felvásárlási árak emelésével ellensúlyozni. — 1979-hez viszonyítva — tehát két év alatt — a vágósertés felvásárlási árai mintegy 21, a vágómarháé pedig 16 százalékkal emelkedtek. Ezért a költségvetésből folyósított fogyasztói árkiegészítés a hús és húskészítményekre az 1979. évi átlagos 23-ról 36 százalékra nőtt, s elérte a 8,5 milliárd forintot. Ezt külkereskedelmi és idegenforgalmi érdekeink sem indokolják. — Szándékunk, hogy a fogyasztói támogatások elfogadható keretek között maradjanak, s növekedésük ne vezethessen egyszerre nagyobb mértékű áremeléshez. A hús és húskészítmények árának átlagosan 10 százaléikos emelése lényegében az 1979. évi támogatási szint helyreállítását eredményezi: az e termékekre adott fogyasztói támogatás átlagosan újra 23 százalékos lesz. — Az áremelés hatására előreláthatóan valamelyest csökken a húsfogyasztás: a csökkenés valószínűleg az értékesebb tőkehúsokat és az azokból feldolgozott készítményeket érinti. Az eddigi tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a csökkenés csak átmeneti lesz. Ugyanakkor számolunk azzal, hogy növekszik a kereslet az áremelés által kisebb mértékben érintett baromfi iránt, és bővül a tej és tejtermékek fogyasztása. E cikkekből a szükséges árualapok biztonságosan rendelkezésre állnak. Valószínű továbbá, hogy az áremelés ösztönzi a kistermelőket saját fogyasztást célzó termelésre. • összefügg-e egymással a búsáremelés és az évi minimális nyugdíjemelés mértékének növelése? — A hús árának növelése — mint már említettem — az 1981. évi nép- gazdasági tervben előirányzott bér- és áremelkedések keretében valósul meg. Ezért szélesebb körű, külön ellentételezést nem irányoztunk elő. A nominálbérek tervezett átlagos növelése összhangban van az árszínvonal tervezett 5 százalékos emelésével. Hangsúlyozom, hogy a nominálbér-emelésnél átlagról van szó, hiszen a bérek differenciált emelését a teljesítményeknek kell megszabniuk. — Ami pedig a júniusi nyugdíj- intézkedéseket illeti: a kormány a nyugdíjak évi 2 százalékos automatikus emelésének ez évben érvényes legkisebb összegét a korábbi 70 forintról júliustól 100 forintra, emelte fel. Ez a 3500 forint alatti ellátásoknál teljes egészében többletet jelent, sőt a 3500 és 5000 forint közötti nyugdijak. esetében is valamelyest növeli az eddigi ellátást. Az intézkedés tehát a nyugdíjasok túlnyomó ■többségét érinti kedvezően, csak a kisebbség esetében marad változatlan a nyugdíjak automatikus emelkedése. A mostani nyugdíjintézkedés az idén 350 millió, egész évre számítva pedig 700 millió forint többletet jelent a nyugdíjasoknak a költségvetés számlájára. Sajnos, vannak olyan nyugdíjasrétegek is, ahol a nyugdíjak vásárlóértékét nem tudjuk megőrizni. — Azt a nyugdíjasréteget, amelyiknél egy ellátásból ketten élnek, mindig megkülönböztetetten kezeltük. Ennek megfelelően ez év júniusától a házastársi pótlék összege és a pótlékra jogosító nyugdíjösz- szeg határa 100 forinttal magasabb lett. Az intézkedés éves szinten 200 millió forint többletet jelent. Ezzel 240 ezer nyugdíjas családnál, ahol ketten élnek 2450 forintnál kisebb nyugdíjból, valamelyest javulnak a megélhetés feltételei. Mindent egybevetve, a húsáreme- lés és a nyugdíjemelés a terv előirányzataival, számításaival van összhangban. A VI. ötéves tervtörvény előirányozza, hogy az átlag alatti nyugdíjak reálértékét megőrizzük. 1981-ben 4,5—5 százalék árszínvonal-emelkedés mellett mindazok nyugdíjának a reálértéke nő vagy szinten marad, akiknek a nyugdíja havi 2000—2500 forintnál nem több. És ez a réteg ma a nyugdíjasok több mint a fele. Felhívom a figyelmet arra is, hogy amíg a húsáremelés egyszeri kiadástöbbletet jelent, addig a nyugdíjintézkedés, mivel beépült a nyugdíjautomatizmusba, nemcsak ez évben, hanem minden következő esztendőben is az eddiginél magasabb évi növekedést biztosít. A 30 forintos emelés kihatása tehát jövőre 60, 1985— re pedig egy érintettnél már havi 150 forint többletet jelent. A A húsáremelés minden egyéb kezési költségek többletét az állam vállalja magára, vagyis a térítési díjak nem változnak. — Ezzel összhangban a vállalati gyermekintézményekben alkalmazott tanácsi gyermekintézményi élelmezési költségnonmatívák is módosulnák, s július 1-től a gyermekintézménnyel rendelkező vállalatok nagyobb összeget helyezhetnek jóléti alapjukba. Megjegyzem még, hogy ezzel az intézkedéssel együtt az általános iskolai étkeztetés színvonalát is javítottuk, ugyanis a költségkereteket — pontosabban: a napi élelmezési normákat — a hús- áremelés indokolta mértéknél nagyobb arányban emeljük. A térítési díjakra ezt a többletet sem hárítottuk át. A munkahelyi étkeztetésben sem növekednek a, dolgozók térítési díjai, a húsáremelés kihatását a munkáltatói hozzájárulás növelésével kell ellensúlyozni. A SZOT-, illetve a vállalati, hivatali üdültetés térítési díjai sem emelkednek az intézkedés nyomán. — Bizonyos vagyok benne, hogy a közvélemény is megérti a kormány szándékait, intézkedéseit. Maguknak kell megoldást találniuk Kompozíció — fából És mégis forog a konténer? vonatkozásban a lakosságot érinti, vagy az állam és a vállalatok is viselnek-e többletköltséget? — A nyugdíjasok, járadékosok, rendszeres szociális segélyezettek ellátásának növelése mellett a húsáremelés terhét több területen nem a lakosság, hanem az állam, illetve a vállalatok, intézmények viselik. — Az ellátást nyújtó egészség- ügyi, szociális, valamint gyermek- és diákjóléti intézményekben az ét— Igen — válaszolhatjuk címbeli kérdésünkre —, de kézzel forgatják, ■ami viszont egy több mint 2 méteres, 500 kg-os alumínium doboznál már esetenkénti testgyakorlásnak is szép feladat, nem pedig a mindennapi munka szükségszerű velejárójának, s semmiképpen nem válik a korszerű technológia dicsőségére. A kérdés és a válasz ebben a formájában meglehetősen rejtélyesnek tűnik, s így magyarázatot igényel, íme: A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában készülnek ezek az áruszállító alumínium konténerek. A gyártás egyik, befejező lépése a padlózás, amikor is a méretre vágott fapadlót be kell helyezni a konténer aljába, el kell készíteni a szükséges furatokat, hogy utána 90 csavar segítségével rögzíteni lehessen a deszkákat a konténer vázához. Mivel pedig a földön álló konténer alá igen nehéz lenne bebújni, évekkel ezelőtt, amikor a 406-os műhely elkezdte a gyártást, a következő módszer alakult ki. A dolgozók berakták a padlót, leszorították, majd többen nekigyűrkőztek, s egyik éle mentén 90 fokkal oldalra fordították a hatalmas dobozt — aminek súlya, ne feledjük, fél tonna! Az elsőt leszerelték Megerőltető fizikai munka, balesetveszély — a hátrányokkal mindenki tisztáiban volt, így aztán még évekkel ezelőtt a műszaki osztályon kitaláltak egy gépi fordítóberendezést Fel is állították, de nem sok sikerrel. A robusztus szerkezet nehezen kezelhetőnek bizonyult, rengeteg helyet foglalt, akadályózta, lassította a termelést, így aztán a dolgozók maradtak inkább a kézi módszernél. Az amúgy is igencsak szűkös, korszerűtlen műhelyben pedig a csupán a helyet foglaló szerkezetet —a termelés felelős irányítóival is egyetértésben, sőt a kérésükre — leszerelték. Jó másfél évvel ezelőtt, 1979. december 9-én azonban a vállalati szakszervezeti bizottság munkavédelmi „bejárást” tartott s ennek során a műhely dolgozói panaszkodtak a kézi forgatás megerőltető, veszélyes voltára. Az elkészült jegyzőkönyv 1980. január 31-i határidővel kötelezte a váci gyárat a kérdés megoldására — vagyis egy új gépi forgató üzembe helyezésére. A műszakiak több megoldás megvizsgálása után egy hidraulikus eme- Icasztal vásárlása és beépítése mellett döntöttek. A rendelést még 1979. december 20-án fel is adták, a mintegy 180 ezer forintos beruházásra azonban csak hosszú idő után, 1980. március 21-én érkezett meg a jóváhagyás az MHD budapesti központ- .jánaik ;gyár\ásfejlesztési főosztályáról, majd e# követően, április 29- én maga a hidraulikus emelőasztal is megjött. Ezek után pedig halijuk az érdekeltek véleményét: Pálinkás Béla, a 406-os műhely művezetője — saját elmondása szerint — ezt követően szerzett tudomást arról, milyen szerkezetet terveznék, s ahogy ő fogalmaz, elkezdte a lábát koptatni, szaladgálni, hogy ezt ne csinálják, mert csak pénzkidobás, látszatmegoldás, nem jó. Miért? Vitatták — beépítették — Azért, mert a padlózást mindig ott kell elvégezni, ahol a konténer áll, a hidraulikus emelő viszont helyhez kötött, vagyis a konténereket mindig oda kellene vinni, ami a műhelyben állandó ide-oda tologatást jelentene. Ezenkívül, mivel a hidraulikus asztal emelőmagassága csak másfél méter, az egészet 30 cm-re be kell süllyeszteni a padlószint alá, hogy a dolgozó a megemelt konténer alá férjen, ami any- nyit jelent, hogy egy akna felett kellene a fél tonnát mozgatni, vagyis megmarad a balesetveszély. Ezenkívül még a technológiát is bonyolultabbá, lassúbbá tenné a felülről fúrás, alulról csavarozás. A művezető végül is 1980. augusztus 2-án újítási javaslatot adott be egy olyan, mozgatható szerkezetre, amedy ugyanazt tudja — legalábbis a leírás szerint —, mint amit most kézzel csinálnak: Odatolva a konténer mellé helyben az oldalára fordítja, mégpedig úgy, hogy kezeléséhez csak egy ember szükséges. Bár az újítási javaslatot szinte hihetetlenül gyorsan, 3 napon belül kedvezően elbírálták és elfogadásra javasolták. Feigl Ferenc főmérnök pedig augusztus 25-én utasítást is adott bevezetésére, a dolgok menetén — mármint a hidraulikus emelő beépítésén, amit az egyébként lejárt határidő miatt is szorgalmaztak —. ez már nem sokat változtatott. Bár a dátumokról eltérő az érdekeltek véleménye —, a főmérnök szerint az újítás beérkezésekor a kivitelezés már folyt, a művezető szerint viszont csak augusztus 11- én. vagyis kilenc nappal a beadás után kezdték el a gödör kedvéért feltörni a műhely padlóját, s ekkor még mindent le lehetett volna állítani — a lényegen ez nem módosít: novemberre elkészült a hidraulikus emelőasztal, az üzembe helyezési jegyzőkönyv szerint át is vették —, csak éppen azóta sem használják. A miértre adandó válasszal várjunk egy kicsit, s nézzük előbb, mi lett végül is az elfogadott újítás sorsg? Miután a kérdés többek között párttag gyűléseken is felvetődött, Takács Imre igazgató is kivizsgálta az esetet, s novemberben utasítást adott az újítás mielőbbi kivitelezésére, azzal a megjegyzéssel, hogy addig a már üzemibe helyezett, vitatott emelőasztalt kell használni. Az újítás kivitelezése azonban már korántsem követte az elfogadás tempóját. A műszaki osztályon a feladattal megbízott fiatal kolléga — a művezető úgy tudja — időközben kilépett, majd a tervek alapján is csak lassan készült a szerkezet a szerszámműhelyben, ami részben érthető, hiszen nekik a termelés kiszolgálása az elsődleges feladatuk, s az alu-konténer egyébként sem a legfontosabb terméke a gyárnak. Végül is május 20-án már a megvalósult konténerforgatót ott láttam a 406-os műhelyben, amelynek használatba vételét mindössze egy pneumatikus kisgép hiánya akadályozta, de ennek beérkezését június elejére várták. (Ezt egyébként — a június 15-i helyzet szerint — azóita is hiába várják.) Ellenérzés, látatlanban A műhelyben — kordonnal elkerítve, nehogy valaki belépjen —, ott volt s ott van ma is a használhatatlan emelőasztal, s a munkások — Radics Gábor, Mezei István, Weiser József — felháborodottan sorolták, miért nem alkalmas. Mert baleset- veszélyes, mert helyhez kötött, s hogy mennyi pénzt dobtak ki feleslegesen — egyszóval megismételték művezetőjük érveit Ezek után — belátván, hogy igazuk van —, szinte reménykedve kérdeztem: — No és az új forgatói Amit a művezetőjük talált ki? A válasz lehangoló volt: — Az se lesz jó, az se megoldás nem lehet majd használni, mert nehézkes, nehezen kezelhető, gyenge, rossz... — sorolták a kifogásokat egy olyan berendezésről, amit még ki sem próbáltak. Ezek után mit lehet mondani? A legfontosabb tanulság talán annyiban összegezhető, hogy ha egy kérdés rendezése — bármilyen ok miatt is — évekig várat magára, az végül olyan ellenérzést bizalma Hanságot szülhet aminek légkörében már nemigen lehet vállalkozni az igazságtételre. Ugyanakkor az is tény, hogy — mivel a konténerek maguktól nem forognak — a végleges megoldást senki sem fogja megkeresni a váci gyár műszaki gárdája és dolgozói helyett. WEYER BÉLA »
