Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

1981. JÜNIUS 28., VASÁRNAP SZÍNHÁZI LEVÉL Nyári vigasságok r Beszélhetünk-e fcő- P színházi és nyári [színházi évadról? Nem folyik-e egy- jbe, nem kapcsoló- idik-e szervesen egymáshoz a kettő? Hiszen a kőszínházak még javában ját­szottak, amikor Gyulán, a Várszínházban, már megtar­tották az első szabadtéri elő­adásokat; a fővárosi színhá­zakban még nem gördült le a évad utolsó előadásai után a függöny, s a Zala megyei Egerváron már bemutatták az első darabot; a budapesti színpadokon jóformán még ki sem hűltek a reflektorok, s máris felállították a nézőteret, felépítették a világító berende­zés tornyait, beállították a díszleteket Szentendrén. Évek óta nincs színházi üresjárat nálunk; a hajdani színházi uborkaszezon, a nagy nyári vakációzás már rég a •múlté. Több tucatnyi játszási helyen — várudvarokon, sza­badtéri színpadokon, római ko­ri vagy gótikus romok között, hipermodern hotelek udvarán, kastélykertekben :— nyaranta huszonöt-harminc produkciót mutattak be, több száz elő­adásban. Hovatovább épp olyan népes és változatos lesz ez a nyári évad, mint a szabá­lyos kőszínházi. Voltak rá pél­dák, hogy egy-egy nyáron még izgalmasabb, érdekesebb, fi- j gyelemreméltóbb előadások is születtek a szabadtéri játék­színeken, mint a fő évadban. Rangban, jelentőségben tehát semmiképp sem lehet másod­rendűvé degradálni a nyári évadot, mert ekkor is látha­tunk igen jó színházi előadá­sokat, ekkor is az dönti el, érvényes-e a produkció, hogy milyen a minősége. Hogy ép­penséggel nem zárt színházban kerül színre, hanem a szabad ég alatt, az a lényegen nem változtat, legfeljebb csak az adott körülményekhez való igazodást teszi szükségessé; a produkció létrehozóinak szem előtt kell tartaniuk a szabad­téri játszási hely technikai és művészi különbözőségeit. Az idei nyár eléggé biztató ígéretekkel csábítja a nézőket a tető nélküli színházakba. Számos ősbemutató szerepel a tervekben; Lope de Vega ma­gyar tárgyú darabját, A ma­gyarországi fenevadat a Kör­színházban, Hubay Miklós Túsz-szedők és Filadelfi Mi­hály Torzó Messiás című drá­máit Gyulán, ugyanitt Voltaire — Dugonics Magyarok csele­kedetei című darabját, a tava­lyi Evita — vállalkozás lét­rehozóival és szereplőivel egy új rockoperát (Sztárcsinálok) az ország több szabadtéri színpadán láthatjuk. Érdekes felújításokra is sok kerül: a Budapesten az 1963-as magyar- országi bemutató óta nem ját­szott musical, az Irma, te édes a Városmajorban, Csiky Ger­gely vígjátéka (a Mukányi Szakonyi Károly átdolgozásá­ban) Szentendrén, Ben Jonson néhány éve Győrött eljátszott komédiája, A hallgatag hölgy Egervárott, Kisfaludy Károly vígjátéka, a Csalódások Eger­ben kerül színre. Akadnak új kezdeményezések is, mint pél­dául a szentendrei Miniatűr Színház, mely a Nosztalgia kávéház kitűnő akusztikájú udvarán két kamaradarabot mutat be: Jerome Kilty Ked­ves hazug című játékát, és Karinthy Ferenc nagyon is ide illő darabját, a Dunakanyart. A nagy zenés produkciók színhelyei továbbra is a Mar­gitsziget és a szegedi Dóm tér. A szigeten a Rigoletto, a ta­valyról áthozott operettsiker, Lehár A víg özvegy című da­rabja, a pécsi balettegyüttes Shakespeare és Verdi mű­vei nyomán készített táncjá­téka, az Otelló szerepel. Sze­geden a moszkvai Nagy Szín­ház, a világhírű Bolsoj együt­tese lép fel Glinka Ivan Szu- szanyin című operájával; is­mét — immár sokadszor színre kerül itt Strauss A cigánybá­ró című dalműve, valamint a Hacsaíurján-balett, a Sparta­cus. az Operaház balettegyüt­tesének előadásában. A drámát Szegeden Schiller Teli Vilmo­sának , előadá s a képvis éli. A listának ezzel még ko­ránt sincs vége, hiszen Eger­A Városmajori Színpadon mutatják be A. Breftort—M. Monnot Irma, te édes! cimű zenés komédiáját. Képünkön a két főszereplő: Galambos Erzsi és Tordy Géza várott például Kleist Amphit- ryonját is eljátsszák, a kapos­vári színház társulata Boglár- lellén Beckett Godot-ra várva és Moliére A nők iskolája cí­mű darabjait mutatja be, Egerben a szintén tavalyi Fe­kete Sándor-darab, a Lenkey tábornok is színre kerül, Pé­csett a Pécsi Balett egész nyá­ri táncszínházi programot ter­vez, négy helyszínen, Tácon (Gorsium) a idén Arisztopha- nész Lüszisztraté című víg­játékát játsszák, a budai Vár­ban a Hilton Szálló dominiká­nus udvarában ismét láthatók — hallhatók lesznek a barokk kamaraoperákból összeállított műsorok, a távoli Kisvárdán a nagy múltú vár romjai között új színpad nyílik, ahol Ruzan- te olasz reneszánsz szerző A csapodár madárka című komédiáját mutatják be — satöbbi, satöbbi. A mennyiséggel tehát a je­lek szerint nemigen lesz gond Értendő ez a játszási helyekre is; több nyári színház megol­dotta, hogy előadásaival tájol is, így biztosítva a produkciók nagyobb „terítését”. (Főleg Egervárott gondoltak erre.) A közreműködő színészek név­sorát tekintve is azt mondhat­juk: e téren sem kell a szín­vonalért aggódnunk. Mintha egy korábbi elég általános gond is szűnőben lenne: neve­zetesen, hogy egy-egy nyári színház nem tudott elég szám­ban szerződtetni megfelelő kvalitású rendezőket (Nem egy esetben épp ezen múlott egyik-másik előadás sikere.) llyképpen reményeink lehet­nek a nyári évad minőségi javulására is. D e gondolhatunk-e mást, mint ezt? Te­kinthetjük-e a nya rat a csakis és min­denáron való könnyed szóra koztatás időszakának? A könnyed szórakoztatás idő­szakának mindenképp tekint­hető a nyár, bár könnyed szó rakozásra a fő évadban is le­het és kell alkalmat találni a kőszínházakban is. A „csakis és a „mindenáron” azonban sem télen, sem nyáron nem lehet szempont. A baj ugyanis sosem azzal szokott lenni, hogy egy nyári produkció va­lamely zenés vígjátékot visz színre, hanem azzal, hogy milyen az a zenés vígjáték, s milyen az a bizonyos előadás. Ha a vígjáték gyenge, össze­csapott, ha az előadás inkább tűnik a színészek nyilvánosság előtti nyaralásának, mint szín- i házi produkciónak, ha a cél csupán a közönség becsaloga tása és a legavíttabb vígjátéki főzetekkel való traktálása, ak­kor az ilyen produkciónak nincs helye a szabadtéri, sem a zárt színházakban. Azt senki nem kívánja, hogy a szabadtéri színpadokon nyaranta csakis és kizárólag véres, nagy tragédiák, vagy mellbe vágó színházi újdonsá gok jelenjenek meg (bár egy- szer-másszor, itt vagy ott ezek­nek is jogosultságuk van). De azt se kívánja senki, hogy harmatos művecskék harma­tos előadásaival traktáljanak bennünket, csak azért, mert hát nyár van. Takács István EKETE ROZSA // Ősbemutató a Horizontban Végső formát öltött a tv-fil- mek mozijának következő ne­gyedévi programja. A nyári hónapokban számos nagy si­kerű tv-műsort mutatnak be a Horizont moziban, s a ve­títések mellett rendszeresen szerveznek ankétokat, színész-, illetve rendező—néző talál­kozókat. A műsorok közül nem hiá­nyoznak a sorozatok. A 19 óra­kor kezdődő vetítéseken Ró­bert László Tisztelendők soro­zatának legérdekesebb da­rabjait tekinthetik meg a nézők, s felelevenítik Radvá- nyi Dezső—Kígyós Sándor kül­földön élő magyarok életűi­ét, sorsát kutató filmjeit is. Mindkét programot ankéttal kapcsolják egybe. Hagyomány már, hogy ős­bemutatót is tartanak a Le­nin körúti filmszínházban. Ezúttal Szőnyi G. Sándor Fe­kete rózsa című tv-filmjót tű­zik műsorra. A Cseres Tibor azonos című regényéből ké­szült film egy elvált házaspár újbóli találkozásának történe­te. A főbb szerepeket Csomós Mari, Bujtor István, Kovács János alakítja. A vetítés után a film alkotói ankéton talál­koznak a nézőkkel, A nyár végén né^y filmből összeállított Latinovits-sorozat- tál emlékezik a Horizont a művészre, születésének 50. évfordulója alkalmából. Mi­vel a filmszínházban nem le­het elektronikus technikával készült filmeket vetíteni, így lényegesen leszűkült a válo­gatás lehetősége. Az emlékező programban így a több mint tíz éve született Kéktiszta szerelem, Az áruló, az Én nem leszek a szürkék hegedőse című filmeket, valamint a Bánk bán televíziós változa­tát mutatják be. Latinovits versmondó művészetét össize- t -Itállítás idézi fel. A legkisebbek érdeklődésére számot tartó előadásokat is tartanak a tv-filmek mozijá­ban. A nyári hónapokban egész napos matiné várja a gyerekeket: részükre báb- és rajzfilmeket vetítenek. A műsorban szerepel a népszerű Pom-pom-sorozat számos epi­zódja is. ZSELIZI NAPOK Életre keltett hagyományok Ügy lehet, ha zsebünkben nincs az útlevél és Szob meg Sturovo (Párkány) között ud­varias gyorsasággal nem kö­szönnek ránk a vámosok, Szlovákiának indulva az em­ber észre sem veszi, hogy át­lépte két ország határát. Hi­szen a Dunakanyar lankái odafönn, a Garam mentén erősödnek tovább, s nem rit­ka itt a magyar szó, a jelleg- :etesen ásra nyújtott hangok — palócbeszéd. Horváth Gé­za, a zselizi (zseliezovce-i) mű­velődési otthon igazgatója ké­sőbb perbe száll vriünk: a palóc, azt mondja, legföljebb az uralkodó, de olyan gazdag ez a vidék, hogy valamennyi magyar nyelvjárás emlékei őrződnek itt. Nem vitázunk vele, hiszen pátriája iránt ér­zett elfogultságának történel­mi alapja van. A török elől, így tartják, minden magyar vidék képviselői menekültek a Felvidékre, hogy ha már pusztul is az ország, hírmon­dónak mindből maradjon. Jel­kép teremtője, szólás szülője a vidék: ez a föld valóban Csák Máté földje volt — utá­na Anjouk uralkodtak erre, s a török időkben maga Dobó István, a lévai (levicei) vár kapitánya —; s ama szalmát, hogy népe kegyét megnyerje, itt lopatta jobbágyaival Csá- ky László. A zselizi kastély­ból Európára nyitottak abla­kot az Esterházyak: a család­nál házitanítőskodott Franz Schubert. Ha nem is európai, de egy­fajta, országhatárok fölött át­ívelő távlatokat igyekszik nyitni évi egy alkalommal, ma is a zselizi kastély: huszon­hat éve itt rendezik meg o csehszlovákiai magyar dolgo­zók országos népművészeti fesztiválját. Az idők során egyszerűen csak Zselizi na­pokra népszerűsödött fesztivál­ra Szlovákia 12 magyar ajkú járása hozza el évről évre vi­déke népi kultúráját: dalát, táncát, öltözetét. Viczay Pál, a fesztivál titkára, a CSEMA- DOK népművészeti osztályá­nak vezetője azt mondja, hosszú évek kihagyása után napjainkra vált tudatossá a néphagyomány ápolása ezen a vidéken, s maga a fesztivál XXVI. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL TV-FIGYELŐ Együtt. Egy kissé megint kikaptak az anyák és az apák a legutóbbi — csütörtökön es­te közvetített — Családi kör­ben. Ezúttal azonban nem azért hangzott el megannyi ejnye-ejnye, hogy mi mindent hanyagoltak el az iskolai ta­nítás hónapjai alatt, hanem épp ellenkezőleg azért, hogy még a nyári pihenés mes­terfogásait sem sajátította el a szülők többsége. A pihenésnek is lehetnek mesterfogásai? Akik végigfi­gyelték Kelemen Endre és dr. Ranschburg Jenő ezúttal is remekül pergő, találónál ta­lálóbb jelenetekkel megtűzdelt műsorát, azok minden kétsé­get kizáróan levonhatták a tanulságot, hogy igenis, szá­mos ilyen regula van, ame­lyeket, ha nem tartunk be, végzetesen elromolhat az a különben jaj de nagyon várt együttes vakáció. Festő. Szántén csütörtök esti látnivaló volt a Négy csend között a hallgatás című tévé- fűm, amelyet Kurucz Gyula forgatókönyve alapján Neme­re László rendezett. A mű elnevezése már ön­magában is meglehetősen sej­telmesnek tetszett, és — oly­kor az ilyesmi is előfordul — hasonló jellegűnek mutatta magát később a történet is. Sejtelmesnek, nem természe­tesnek, szerkezetét tekintve pedig olyannak, hogy akár fe­le, akár pedig kétszer ennyi ideig is tarthatott volna. Az alaptipp — mármint az, hogy egy önmaga elől mene­külő szorongásos kis rajzta­nár felcsap vándor portretis- tának, és így, házról házra, pontosabban villáról villára vándorolva éldegél — tulaj­ZSEUZ 1981 XXVI. FOLKLÖRNY FESTIVAL ~ ZEUEZOVCE 198! is az utóbbi években lett az­zá, amire rendeltetett: a szlo­vákiai magyar népi kultúra évenkénti bemutatkozásának méltó keretévé. Igaz, errefelé maradandóbbak a hagyomá­nyok, amikor népi viseletét keresnek a Virágbaszőtt ál­mok című bemutatóhoz, a szekrényből kerülnek elő a ruhák. Ennyiben szerencsések vagyunk — mondja Méry Jó- zsefné, a népművészeti osz­tály munkatársa —, még köz­iünk élnek a népi kultúrát élő emberek, még közeliek az emlékek. Ezért is várjuk el kultúránk ápolóitól, a taná­roktól; a népművelőktől, hogy ne sajnálják az időt, a fárad­ságot, maguk induljanak a források után. Hiszen úgy öröklődik csak a kultúra, ha magunk ízleltük meg eredeti­jét. Jókai Mária gimesi tanítónő a szlovákiai magyar kultúra őrzőinek útját járta be: hosz- szú évek tanítóskodása után vállalta magára a zoboraljai népi emlékek felkutatását, ápolását. Furcsa az élet, azt mondja, ott éltem közöttük, naponta láttam ezeknek az embereknek a sorsát és mint­ha nem is a szemem előtt vo­nult volna el. Tizenöt éve ezért is járom a zoboraljai fal­vakat: gyűjtöm a még meg­lévő emlékeket dalban, tánc­ban, és gyűjtöm magam köré az embereket, nagyokat és ki­csiket, hogy legyen kinek to­vábbadnom a múltat. A ki­csik — a gimesi kilencéves alapiskola gyermekcsoportja — villőznek: telet temetnek, tavaszt köszöntenek; a nagyok —, a nyitrai járás 11 községé­nek Párta csoportja — lako­dalmat ülnek a színpadon. A téltemetés és a lagzi ma* is élő esemény Zoboralján, úgy is jelenítik meg, kicsik és na­gyok, mintha csak ott játsza­nának, künn, a gimesi határ­ban, vagy ott búcsúztatnák a menyasszonyt a lédeci lányos- háznál. Nem is játsszák, úgy élik meg a történéseket a szín­padon is, ahogy sorsuk minden rezdülését. „Ennyiben több a szlovákiai magyar népművé­szet a hazainál — mondja Káka Rozália, a gimesiek ma­gyarországi testvéregyüttesé­nek, az érdi Pávakörnek a ve­zetője —, mi, még ha a leg­magasabb szinten is, de ta­nuljuk csupán a népművésze­tet. Ök dalukban, táncukban önmagukat adják.” Kóka Rozália is a Jókai Má­riák fajtájából való, népe múltjáért a forrásig induló, kutató, felfedező és megőrző ember. A Moldovából har­minckilencszer hazainduló őseit, a bukovinai székelyeket képviseli itt, Zselizen: érdeklő­déssel hallgatva azt, ami más, örömmel fogadva mindazt, ami közös a két magyarság népművészetében. Domokos Pál Péter, a bölcsészettudomá­nyok doktora pedig a csán­gók életét hozza el a zselizi magyar gimnazisták közé. Nyolcvan évének tudásának, szeretetének példájával oktat­va arra, amire a zselizi napok is nevelnek: Az a dolgunk, hogy belekarcoljuk szívünkbe a magyarságtudatot. M. A. donképpen sok kibontani valót rejthetett volna magában, mert közönségesen fogalmaz­va: más família, más balhé; más balhé, más lelki görcs, más gyötrelem. Csakhogy ... Csakhogy ezek a megörökíté­sükre áhítozó modellek nem nagyon különböztek egymás­tól. Mindegyikük lakása szinte ugyanolyan tárgycso- portozattal hirdette azt az el­lenszenves újgazdagságot, és valamennyi ük lelkületét is jobbára ugyanaz a bűvös va­lami határozta meg, mármint a folyton. vastag buksza. Mindezek felett pedig egy­aránt abban a nagy magyar vidékiségben pergetik egy­forma napjaikat megkesere­dett asszonyaik oldalán. Különbség e vászonra vitt figurák között? Legföljebb annyi, hogy az egyik túl so­kat és túl mohón iszik, a má­sik meg túl óvatosan és túl keveset. (Egyébként az egy­más után felvonultatott ital- választék is kísértetiesen ha­sonlított: akárha újra meg újra ugyanazt a bárszekrényt nyitogatták volna.) Az egésznek a tetejébe pe­dig ez a passzív tanárocska annyira, de annyira passzív volt, hogy nemigen tellett ki tőle több az esedékes tova- sodródásnál. Ja — hogy ne feledjük —, közben gyakorta emlékezett is; dehát akár­hányszor is tűnt fel annak az odahagyott nőnek a köd­alakja, ő ettől a motívum- rendszertől sem vált sem iz­galmasabb valakivé, sem ér­dekesebbé. Mindezért — már csak né­hány jobb színészi alakítás miatt is — kár. Akácz László A nyitrai járás 11 községének Párta csoportja lakodalmat ül a színpadon Villőznek — telet temetnek, tavaszt köszöntenek — a gimesi gyerekek RÉGÉSZÉT! SZENZÁCIÓ // Ősi kelta áldozóhelyek A Mecsek déli előterében kétezer éves kelta temetőt tár­tak fel a régészek. A sírok­ból tömérdek remekmívű fegyver és ékszer került elő, ami a törzs harciasságára és gazdagságára vall. A terüle­ten több ősi áldozóhelyre bukkantak és ez régészeti szenzációnak számít. Magyar- országon ugyanig csupán egyetlen kelta szentélyt ta­láltak eddig, mégpedig a Ve­lencei-tónál, ám annak kö­zelében sem temető, sem te­lepülés nem volt. A pécsi medencében élt kelták — a leletek bizonysága szerint — ahhoz a hatalmas törzshöz tartoztak, amelynek a fő szál­lásterülete a Dráva—Száva közti Szerénységben volt és amelyet az írásos források szkordiszkészoknak neveznek. Az ősi temetőre a Pécsi Hőerőmű homokbányájában bukkantak a föld kitermelés« közben. !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents