Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

4 kXitiav 1981. JÜNIUS 27., SZOMBAT „Ide kell hoznunk a nagyvilágot... ” KÖNYVTÁRAT AVATTAK TEGNAP TÁPIÓSZELÉN Huszonnyolc ország találkozása NEMZETKÖZI KISPLASZTIKA! KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Veres Péter szavaival kez­dődött tegnap délután az a bensőséges hangulatú ünnep­ség, amelyet Tápiószelén ren­deztek: Ide kell hoznunk a nagyvilágot, idei kell hoznunk mindent, ami jó, ami szép, ami nemes és amit érdemes. Ügy tűnik, nem is csak a fenti szép szavak idézésével, hanem a fenti gondolat szel­lemében került sor az új köz­ségi könyvtár átadása és a Könyv és ifjúság vetélkedőso­rozat Pest megyei eredmény- hirdetése alkalmából rende­zett ünnepségre. A település vezetőinek, a lelkes társadalmi munkásoknak és a járási, me­gyei segítségnek köszönhetően felépült új intézmény még színvonalasabbá teheti a ko­rábbi, igen mostoha körülmé­nyek között is eredményes könyvtári munkát. A mintegy 150 négyzetmé­teres, új intézményben kor­szerű szabadpolcos állomány, ifjúsági és gyermekrészleg, kézikönyvtár, folyóirat-olvasó kapott helyet. A mintegy 800 olvasó 16 ezer kötet könyv kö­zül válogathat a két könyvtá­ros segítségével. Mintegy másfél millió forintba került a régi postaépület felújítása, átalakítása, ebből 300 ezer fo­rintnyit tett ki a helyi lakos­ság, a fiatalok, az üzemek tár­sadalmi munkája. A megyei tanács 80 ezer forinttal segí­tette a könyvtár berendezését. Az épület körül az átadás után is tovább folynak a mun­kák: a nagy területű, ritka nö­vényeknek is otthont adó kert­ben pihenőparkot alakítanak ki. A tegnap délután rendezett ünnepségen megjelent dr. Husti István, a megyei párt- bizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára, ott voltak a járás és a község párt- és állami vezetői, a tö­megszervezetek, megyei köz- művelődési intézmények, a munkálatokhoz segítséget adó üzemek képviselői. Ünnepi beszédében dr. Köpf Lászióné, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára hangsúlyozta: az ifjúsági szövetség célja, hogy növekedjen a fiatalok olvasási ízléses kis füzetet jelente­tett jljteg a Kossuth Könyv­kiadó Luis Corvalán: Életem címmel, amelyet Chile Kom­munista Pártjának főtitkára legutóbbi fogsága idején írt, visszaemlékezve fiatalságára, arra, hogy miként vált kom­munistává. A személyes „han­gú, őszinte és közvetlen írás egy olyan ember élményeit sűríti egybe, aki sokat látott, sokat szenvedett, aki meg tudta őrizni humorát, s nagy- nagy emberségét. Ügy tudja nézni önmagát, s környezetét, hogy egy pillanatra sem he­lyezi magát előtérbe. Számá­ra mindig népe, sorstársai az érdekesek. S miközben meg­rajzolja gyermekkorát, fiatal­ságát, kikerekedik egy társa­dalomrajz is, az akkori Chilé­ről. Ahogyan bevezetőjében ír­ja: nehezen szánta rá magát, hogy megírja életét, hiszen nem az a fontos, hanem az ügy, amelyet szolgál. Mégis, akkor határozta el magát er­re, amikor a ritoquéi gyűjtő­táborban a fülébe jutott, hogy 1974. július utolsó napjaiban Pinochet, a fasiszta junta feje, gyűlölettől fűtött szónoklatai­ban féktelenül kikelt a Népi Egység vezetői ellen. S olyan elemeknek nevezte őket, akik­nek semmi közük a néphez, akik távol állnak szenvedé­seitől, a mindennapi élettől. Bevallom, elfogott a méreg — írja —, és elhatároztam, leírom élményeimet, remélve, hogy lesz valami hasznuk, s valamikor napvilágot is lát­nak. Egy csendőr hozta ki őket Ritoquéból... Mindez 1974 augusztusában történt. S mint írja: ha eredeti szándékát sikerül valóra vál­tania: meghazudtolnia a zsar­nokot, ez elegendő. S ha ezenkívül lesz, aki elolvassa ezeket az oldalakat, elszóra­kozik kis ideig az élet dolgai­Dr. Köpf Lászlóné ünnepi beszédét mondja kedve, műveltsége, s ezt. az elmúlt évek erőfeszítései, ak­ciói megfelelően szolgálták. A könyv és a könyvtár nagysze­rű hivatásáról a magyar tör­ténelem számos jeles alakjá­nak életútja, életműve tanús­kodik. Az olvasás látszólag a legmagányosabb tevékenység — mondta befejezésként dr. Köpf Lászlóné —, de valójá­ban csak látszatra az: a könyv, a sokoldalúan művelt egyén és az igazi közösség elválaszt­hatatlan egymástól. E megállapítás igazát bizo­nyítja a Könyv és ifjúság ve­télkedősorozat is, amelyen ebben az évben Pest megyében 11 könyvtár, s mintegy 60 KISZ-alapszervezet vett részt. A legeredményesebb kollektí­vák képviselőinek Békés György megyei könyvtárigaz­gató és Lerner Henrik, a me­gyei KISZ-bizottság titkára adta át a jutalmakat. A Pest megyei vándordíját immár második alkalommal nyerte el a tápiószelei községi könyvtár, és a területi KlSZ-alapszerve- zet; igen szépen szerepeltek a vetélkedőn a ráckevei, érdi, piliscsabai tanácsi bibliotéka, valamint a szobi léüzemben működő szakszervezeti könyv­tár köré tömörülő fiatalok is. A Könyv és ifjúság akcióban részt vevő közösségek példa­mutató munkája, és az* ami — ahogyan Békés György fo­galmazott — itt. Tápiószelén, a megye pillanatnyilag -leg­szebb községi könyvtárában történik, mindenkit az ifjúsági olvasómozgalom szélesítésére kell hogy ösztönözzön. Dr. Köpf Lászlóné délelőtt a megyei KISZ-bizottságon tá­jékoztatót hallgatott meg a megye életéről, majd dr. Husti István kíséretében a budakeszi művelődési házat, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát látogat­ta meg. A Sasad Tsz-ben a gazdaság életével, az ifjúság- politikai feladatok végrehajtá­sának tapasztalataival ismer­kedett. P. Sz. E. Az ifjabb korosztály már birtokába vette a tegnap átadott új könyvtárat Barcza Zsolt felvételei Ramón Muriedas: Anya és lánya a díványon Ötödik alkalommal nyílt meg a héten a Műcsarnokban ez a nagyszabású tárlat, mely szeptember 27-lg látható. A nagvdljat a spanyol Ramón Muriedas kapta, díjban ré­szesült többek között az NDK szobrásza, Kern Peter, továbbá a finn Mauno Hartman, a bel­ga Jan Calmeyn, a francia Alexandre Patrice, a görög Fanakidis Apostolos, az angol Pye William, a spanyol San­chez Jósé, a szovjet Szoszki- Jev Vlagyimir, a magyar Szentlrmai Zoltán és Lóránt Zsuzsa. ban egyaránt. Hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy a nem­zeti, népi értékek megtartá­sával kialakuljon a műfaj nemzetközi nyelvezete is, az egységesebb szerül,étet és a minőségi célok alapján. Mit mutat a tárlak folya­matosságot vagy változást? Összességében mindkettőt. Ami a műfaj folyamatát ille­ti, az sértetlen, a realizmus gyarapításának szinte min­den irányát végigjárják az al­kotások, s akad használható kísérlet is elég. Egyensúly fe­dezhető fel e két megoldási lehetőséget illetően. A világnak van olyan ré­sze, ahol már szobornak fo­gadják el a kertbe zárt tár­gyat, másutt csak a hagyo­mányos forma minősít. A bu­dapesti kiállítás ellenőrzi, mó­dosítja vagy tényleges rang­jára emeli a helyi értékeket azáltal, hogy általánosítja. Ami az elképzeléseket illeti, azok tág térben mozognak. Hazánk bemutatkozása A budapesti nemzetközi vi­lágkiállítás rendjéhez az is hozzátartozik, hogy különös gondot fordítanak a magyar anyag összeállítására. Mo: Schaár Erzsébet lezárt élet­fi. Mellette Bányai József igazán átütő úgy szemlélet­ben, mint kivitelezés-ben, s méltán kapott díjat Szentir- mai Zoltán hiánytalan meg­oldásaira. A rendező szervek a nagy­díjas spanyol Ramon Murie­:} dósnak külön bemutatást biz­tosítottak a Kulturális Kap- I csolatok Intézetének Doroty- t tya utcai termében, hogy i frappánsan és nagyvonalúan ’ I szerkesztett éleflátása a példa j erejével hasson. Ez szintén a realizmus, a szobrász! komoly­ság elismerését jelenti. Nemzeti és nemzetközi A tájékozódást könnyíti és biztosítja — szerepünket a vi­lág szobrászatéban, nemzet­közi véleménycserét és to­vábbképzést —, hogy ezen tn- temacionális seregszemlével azonos időben láthatjuk, mi és a világ minden tájáról ér­kezett vendégek a VII. orszá­gos kisplasztikái biennálét Pécsett és a III. országos érem- biennálét a soproni Lábas- házban. Ebből az is kiderül, hogy éppen a pécsi kezdemé­nyezés nyomán a ma már hagyományosnak számító bu­dapesti kisplasztikái szemle je­lenti ezen idea termő folyta­tását. A soproni érembienná- lé már az egymást követő budapesti kiállítások ered­ménye. Vagyis; a megtalált gondolat nemzeti és nemzet­közi méretekben terjed tovább újabb elgondolásokat erjeszt­ve. Legfontosabb szerepe azon­ban a pontos nemzetközi mér­leg, amelyen minden nép le­mérheti saját szobrász! törek­véseinek erejét, pallérozásának időszerű kérdéseit; kétévenként' Budapesten. Losonci Miklós ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK Luis Corvalán önéletírása művének összegezése jelenti azt az értékrendet, melyet a világ elé tárunk. Bizony esz­megazdagsága és formai ötle­tessége révén lenyűgöző ez a teljesítmény, elmé’yültsége hasznos útmutatást ad a szob­rászat holnapjához val, magam is elégedett le­szek. Elégedett lehet, mert mun­kásságával nemcsak a chilei nép. hanem az egész világ megismerkedhet. Jóllehet, él­ményei felidézésével nem kí­vánta a munkás- és népi moz­galomnak, valamint a pártnak sem történetét, sem politikai elemzését adni, mégis az ille­gális Chilei KP úgy véli, hogy emlékiratainak minden feje­zete csupa történelem és elemzés. Ezért is értékes és olvasmányos Luis Corvalan írása. Belőle megtudjuk, hogy milyen formában élt a mun­kás, a nép a múltban Chilé­ben, s ez egyben új fegyvert jelent a fasiszta diktatúra el­len vívott harcban. Gyermekévek Tóméban cí­mű fejezettel nyitja elbeszé­lését, leírja, hogy egy sze­gény családban született, ap­juk, aki tanító volt, elhagyta őket, így négy kistestvérével az anyja egyedül gondozta, nevelte. El lehet gondolni, hogy milyen nehéz körülmé­nyek között. Táplálékuk szű­kös és szegényes volt. Anyjá­nak ki kellett porcióznia min­dennapi kenyerüket, s ami megmaradt, azt kosárban tar­totta magasan egy szegen, hogy el ne érjék. Tómé a húszas években kezdett iparosodni, így anyja is gyárban kapott munkát, ő iskolába járt, de közben so­kat dolgozott, különösen nagy­bátyja kertjében, amely hí­vatva volt segíteni a szegény családon. Aztán jött a har­mincas évek gazdasági válsá­ga, anyja nem kapott munkát, s még nagyobb nyomorba ju­tottak. Corvalán 1931. márciu­sában a Szegénysorsú Diákok Ligájának a segítségével taní­tóképzőbe került. Ekkor volt 14 éves. Az iskola első éve döntő mértékben befolyásolta életét, ugyanis megismerke­dett a Chilei Munkásszövet­ség eszméivel. A tanítóinté- zetben megalakult az Avance csoportja, amelynek Luis tag­ja lett. Itt találkozott olyan kommunistákkal, akik nagy hatással voltak rá. S mivel Chile utcáin elbocsátott mun­kások ezrei bolyongtak, egyre rohamosabban forradalmasod- tak. Amikor elhagyta a tanító­képzőt, újságíró lett, s előbb a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségben, majd a pártban vállalt szerepet. S mint új­ságíró, még mélyebben megis­merte a legnagyobb nyomor­ban élőket, s mint illegális pártmunkás, a legnehezebb helyzetbe került. Mégis tette munkáját, mert mély meg­győződése volt, hogy helyesen cselekszik, amikor a párt uta­sításait hajtja végre. Megis­mertet bennünket az illegális pártmunka szépségeivel, ne­hézségeivel, azokkal a harcok­kal, küzdelmekkel, amelyben a chilei munkásoknak volt ré­szük a nehéz években. Leírja, hogy miként harcolt a párt, hogyan győzött, érte el, hogy a munkások között egyre nép­szerűbb lett, s a szocialisták­kal együtt hogyan vezette harcukat azokban az években, amikor már javában tombolt a második világháború. Megírja azt is, hogy hiába volt lapszerkesztő, az illegális párt funkcionáriusa, családja fenntartását csak úgy tudta biztosítani, ha még fizikai munkát is végzett, egy idő­ben például csirkét, nyulat tenyésztett, majd szenet és zöldséget árult. A csendőrségi hajszát sem kerülte el, több­ször letartóztatták, börtönbe vetették, meghurcolták, sokáig vizsgálati fogságban tartották. Csak akkor lett egy kicsit jobb a helyzete, amikor a diktatúra meggyengült, s 1952-ben létrejött a népfront, amely először jelölte Allendét elnöknek. A népfrontnak tag­ja lett a kommunista párt, Chile Szocialista Pártja, a demokrata párt és a munka­párt is, s így már jobban, szabadabban dolgozhattak, szervezhették a pártot. Végre 1955-ben küldöttként eljutott a Szovjetunióba, ahol megismerkedhetett a szovjet néppel, eredményeivel, s ez neki, mint írja, erőt és bol­dogságot adott, utána még el- szántabban vívta elvtársaival együtt a harcot a népelnyomó vezetés ellen. Végül vázolja azt az időszakot, amikor az il­legalitásból a közéletbe került, s amikor Galo Gonzalez ha­lála után megválasztották a Chilei Kommunista Párt főtit­kárának. Ezzel zárul életírása, hiszen mint mondja: hiúság lenne élete további szakaszának a megírása, mert ettől kezdve az egyben már a párt törté­nete is. A könyv Chilében is meg­jelent, mégpedig illegalitás­ban, és ez is bizonyítja, hogy a párt * él, s egyre többen hallgatnak szavára, állnak so­raiba, hogy küzdjenek a fa­siszta Pinochet-rezsim ellen a teljes felszabadulásig. Gáli Sándor Ugyanezt teszi a szentend­rei Farkas Ádám, aki szin­tén a jövő szobrát kutatja, s azzal találja meg. hogy a tá­jat, a domborzati elemeket is a plasztika részének tekin­Carlos Medina: Cím nélkül R ADIOFIGYELO A MÉNESGAZDA. Keve­sebben őriznek több olyan kimondottan személyes és egy­szersmind a közösség érden- Jődésére számot tartó emlé­ket a felszabadulás utáni el­ső néhány évből, mint éppen Gáli István. Elbeszéléseinek, regényeinek minduntalan visszatérő helyszíne, a déli, nyugati határszél, alakjainak sorsa tényleges értelemben, morálisan, szemléletileg is szorosan kapcsolódik a drá­mai eseményekben nem szű­kölködő történelmi változások­hoz. A ménesgazda című re­gény, amelyet Kurucz Gyula alkalmazott rádióra, szintén azt bizonyítja: az átalakulás szükségszerűen, szinte a klasz- szikus ókori tragédia szabá­lyai szerint bekövetkező ál­dozatokkal jár. Kibékíthetet­len a volt horthysta tisztekés a ménes vezetőjévé kinevezett, kommunista parasztfiú közöt­ti ellentét. Ezt a feszültséget a Barlay Gusztáv rendezte darab tömör, szaggatott pár­beszédei, Papp János, Avar István és a többi szereplő szövegmondása jól érzékelte­ti. A rádióvá! tozat színvona­la méltó volt az eredeti mű­höz, s ahhoz a sikeres film­hez is, amely a könyvből a közelmúltban készült. SZÉP VAGY ALFÖLD... A Művelődési Minisztérium és a Magyar Rádió műveltségi játékának második fordulóját Közvetítették szerdán este a Kossuth adón. Ez a műsor a Pest megyeiek számára kü­lönös érdekességgel bírt, hi­szen a második elődöntőben a szegedi Somogyi könyvtár csapatával a ceglédi Kossuth művelődési központ együttese mérte össze tudását, találé­konyságát. E bonyodalmak persze in­kább tovább oldották, mint­sem rontották a hangulatot. Barátságos mérkőzésként kez­dődött az elődöntő, a játéko­sok kölcsönösen megtapsolták egymást, a műsorvezető Rap- csányi Lászlót, a zsűrit, a riportereket. Azután azonban szépen gyűjtögették a ponto­kat. miközben újabb és újabb történelmi, irodalomtörténeti, néprajzi adalékokkal gazda­gították a hallgatók tudását Néhány ponttal többet sze­reztek a szegediek, de a ceg­lédieknek sem kell szomor- kodniuk: a végső sorrend csak az összes elődöntő után, decemberben alakul ki. Amit elmondtak érdekes volt. s ezt az érdekességet, a lelkese­dést a maximális pontszám­mal jutalmazhatjuk. P. Szabó Ernő í Ötletgazdag alkotások Elmondhatjuk: Budapest az ötödször megrendezett nem­zetközi kisplasztikái kiállítás révén a szobrászat új kezde­ményezéseinek egyik világ- mértéke lett. Mindez már hagyomány, egy műfaj inter- naciomális műhelye. Kis Ve­lence, hiszen itt ősszegeződik, mórlegelődik az, hogy mi lesz, mi legyen a szobrászat kül­detése, jövője. Az a tény, hogy _huszonnyolc ország Jcilenc- ventiároní szobrásza van jelein művekkel, komoly tényezője e műszerpontos esztétikai vi­lágmérlegnek. E művek a holnap köztéri szobrászatéinak vázlatai Ázsiá­ban, Európában és Ameriká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents