Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

Cseresznye, meggy, egres A Nagykörös és Vidéke Ál­talános f ogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet Gárdonyi ut­cai új, korszerű felvásárjótele- pe beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A most már nap­ról napra növekvő mennyisé­gű gyümölcs- és zöldségátvétel szépen, gördülékenyen bonyo­lódik le. Mint Székely Dénesné telep­vezető elmondotta, a piszké­ből, ahogy Nagykőrösön az egrest nevezik, igen nagy mennyiséget vásároltak fel a konzervgyár részére, 8 forint 50 filléres áron. A termés utolját 5 forintért veszik át. A piszke után a germesdorfi cseresznye felhozatala kezdő­dött meg, ebből az idén elég jó a termés a szőlőhegyeken és a zártkertekben. A kedvelt gyümölcs minősége is kielégí­tő. Komoly mennyiségeket hoznak a bő termő Meteor meggyből, az apró és a cigány­meggyből is. A Pándy meggy­féleségek még csak most kez­denek érni. A germesdorfi cseresznyét 16 forintért veszik, annyit adnak a nagyszemű sárga cseresznyéért is, melyből Nagykőrösön kevés van. A Meteor és a cigánymeggy 13 forint. A Pándy meggynek 20 forint lesz az átvételi ára. Jelentős mennyiség gyűlik a telepen a piros ribizliből is, melyet 13,50 forintért vásárol­nak. K. L. NAGYKŐRÖSI A PEST, MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1981. JÜNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Nem lesz helyhiány Új üzemcsarnokot építenek A nagykőrösi Gépjavító és Faipari Szövetkezet évek óta rendkívül dinamikusan fejlő­dik. A szövetkezet vezetősé­gének vállára azonban hosz- szú ideje súlyos gond is ne­hezedik. Erről faggattuk a napokban Barta István elnö­köt. — Szinte a szövetkezet megalakulása óta állandóan probléma, hogy a termelés mennyiségének növekedése megelőzte a tárgyi feltételek bizonyos körének változását — mondja Barta István, Pél­dául örökös gond a készáru­termelés, a gépgyártás és az asztalos tevékenység hely­hiánya. A termelékenység nö­velésének is sokszor akadá­lya volt a helyszűke, a raktá­rozási terület hiánya. A szö­vetkezetnek a Ceglédi úton tekercselőrészlege és tanmű­helye, a Szolnoki úton aszta­losműhelye, a Tormásban pe­dig alkatrészgyártó részlege van. Ezek a műhelyek olyan munkákat végeznek, amelyek nem kapcsolódnak a lakossági szolgáltatásokhoz, üzemelésük ütközik a városfejlesztési el­képzelésekkel. A szövetkezet szempontjából szintén nem ésszerű ez a szétszórtság. Súlyos gondunk enyhülni kezdett tavaly. Arról van szó ugyanis, hogy városunkban megszűnt a téglagyár. Ez a felszabadult telephely adta a lehetőséget arra, hogy a szö­vetkezet állandóan visszatérő helyhiány problémája csök­kenjen, illetve idővel végleg eltűnjön. A szövetkezet kez­deményezte, a városi tanács pedig támogatta azt az elkép­zelést, miszerint a szövetke­zet nem szolgáltatás jellegű ipari tevékenysége, a városon belüli köponti telephely kivé­telével, folyamatosan kitele­püljön a városból. Váratlan lehetőség A megyei tanács jóváhagyá­sával szövetkeztünk a törvé­nyes utakon jogot szerzett az említett telephely használatá­hoz, 50 éves bérleményként kaptuk meg. Ezt a helyet, gyakorlatilag már tavaly bir­tokba vettük, elsősorban rak­tározásra, felhasználva a volt téglagyár által nyújtott lehe­tőségeket. Külön öröm szá­munkra, hogy a téglagyár olyan adottságokkal rendelke­zett, amelyek költséges beru­házástól mentesítik a szövet­kezetei, és egy olyan induló alapot adott, melyet a to­vábbi fejlesztésekhez is fel lehet használni. Természetesen a váratlan lehetőség az egyéb fejlesztési elképzeléseinket átrendezte és előtérbe került a túlzsúfolt üzemek kitelepítése, melyek technológiájukat tekintve el­választhatók a többi üzemtől. Két lépcsőben A rendkívül gyors tervké­szítés, valamint a megfelelő anyagi eszközök lehetővé tet­ték. hogy a tervezést a Bács megyei Tervező Vállalattal soron kívül el tudtuk végez­tetni az egész telepre vonat­kozóan. Az idei év első negye­dében már megkezdhettük az új üzemcsarnok építését. Ez az első lépcsőben két olyan üzemnek nyújt korszerű mun­katerületet, mint a fémipari alkatrészeket gyártó és áz asztalos részlegünk. Ezek az üzemek jelentős mennyiségű árbevételt és nyereséget hoz­nak a szövetkezetnek. Az építkezést — hagyomá­nyainkhoz híven, gazdasági megfontolások alapján — ma­gunk végezzük el. A szövet­kezeti tagságunk érzékelte ezt az új lehetőséget és ennek a későbbi fejlődését alapvetően meghatározó jelentőségét. Sza­bad szombatokon és más na­pokon az előre ledolgozott munkaidőben társadalmi munkát vállaltak a műhelyek­ben dolgozók, az adminisztrá­torok és a műszakiak, hogy ezáltal is segítsék a határidő­re történő befejezést. A jövő alapja Fejlesztéseinket eddig is és ezután is igyekszünk a leg­kisebb költséggel megoldani. Ezek fedezetét termelő tevé­kenységünk eredménye alap­ján tudjuk eló'teremtm. Tehát a mai munka minősége, jöve­delmezősége határozza meg a jövő évekre munkakörülmé­nyeink javítását és műszaki fejlődésünket — mondotta vé­gezetül Barta István elnök. K. K. Hat évtized múltával Öregdiákok találkozója Faanyagot raknak a telepen Minthogy a nyár az építkezések ideje is, nem tétlenked­hetnek a fuvarosok sem. Képünkön: Oniga Ottó és J. Tóth Balázs tetőszerkezethez való faanyagot rakodik az Arany Já­nos Termelőszövetkezet építőanyag-árusító telepén. Varga Irén felvétele I Régi hagyományképpen ele­venednek fel Nagykőrösön is minden nyáron az iskolai ta­lálkozók. A régi diákok fel­keresik kedves iskolájukat, s leróják tiszteletüket, háláju­kat és kegyeletüket az egyko­ri alma mater előtt. Vasárnap a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban, a 60 és 40 évvel ezelőtt érett­ségizett diákok tartották ta­lálkozót. Az előbbiek 1921-ben 23-an tettek Nagykőrösön érettségi vizsgát, akik közül a mostani találkozón, sajnos, már csak hárman vettek részt: Batta Erzsébet nyugdíjas ta­nárnő Budapestről, Papp Imre helyi műszerészmesier és S. Hegedűs Albert gazdálkodó. A többiek részben meghaltak, részben külföldön vannak, vagy betegek. Közbejött be­tegsége miatt a találkozó egyik lelkes szervezője, Mol­nár Béla nyugdíjas egyetemi tanár sem tudott eljönni, s a találkozón egy későbbi diák­társ: Ványi Jenő, az MTI nyugalmazott munkatársa, egyik kedves tanáruk, Men- tovich Ferenc unokája képvi­selte őt. A hatvanéves találkozó részt­vevői meglátogatták az öreg iskolát, megkoszorúzták a gimnázium hősi halottainak emléktábláját. A temetőben pedig kegyelettel virágcsok­rot tettek volt kedves taná­raik és tanulótársaik sírjaira. Nagykőrös jelenével is is­merkedtek. Meglátogatták a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolát, az Arany János Múzeumot és a kon­zervgyárat. Délben a Cifra­csárdában ebédeltek, kellemes hangulatban. A jó cigánymu­zsika mellett Papp Imre kez­deményezésére még táncol­tak is. A negyvenéves érettségi ta­lálkozón 32 egykori diák kö­zül 16 jelent meg, akik már szombaton a Kalamáris étte­remben társas vacsorával kezdték a találkozót. Meglá­togatták az iskolát, s a teme­tőben kedves tanáraik sírjait. Körösi öregdiák öt volt a ta­lálkozón : Barkó Ambrusné Pataky Ilona, V. Faragó Mag­da tanárnő Kecskemétről, Ko­roknál Albert nyugdíjas fő­könyvelő, Patonay Elek vál­lalati jogász és Varga Béla fényképészmester. Kopa László Bútorajánlat Csaknem 135 millió forint értékű bútort kap a második félévben a belkereskedelem a Cardo Bútorgyártól. Az újdonságok között ajánl­ja a gyár a Cardo szekrény­sor díszléces változatát, amely a házgyári lakásokban is jól elhelyezhető. Többféle válto­zatban — tölgy, kőris és ma­hagóni furnírozással, poliész­ter és matt fényezéssel — ké­szül. Hálószobák berendezésére szolgál a tölgy furnírozású Dizzy gyártmánycsalád, amely­nek franciaágyát rusztikus ha­tású szekrények és éjjeliszek­rények egészítik ki. A máso­dik félévben kezdi meg az Anitra szekrénysor gyártását. Ehhez akasztós szekrény és üvegajtós könyvszekrény tar­tozik. Az elemeire bontható szekrénysort a Bútorérttel kö­zösen fejlesztette ki a Car­do, s amennyiben a vevők ké­rik, az elemeket külön is ér­tékesítik. A kárpitos bútorok körében új termék a Salvador ülőgarnitúra. Két nagyméretű telekárpitos fotelből és egy kanapéból áll. Különféle plüss szövetekkel, illetve, valódi bőr­rel bevonva kerül forgalomba. Újfajta szólóbútor a Wagner elnevezésű nyolcszögletű do­hányzóasztal. Tölgyfurnírozás- sal, kétféle magasságban, na­túr és pácolt változatban gyárt­ják. Átalakítják a Kőrisfát A Nagykőrös és Vidéke Áfész a hét első napján be­zárta a Kőrisfa eszpresszó bel­ső .termét, mely különösen a fiataloknak volt kedvelt szó­rakozóhelye. Az eszpresszó úgynevezett külső helyisége változatlanul kínálja mind­azt, ami eddig is kapható volt e népszerű üzletben. Mint az Áfész igazgatóságán megtud­tuk, a szövetkezet átalakítja, lényegében az igényekhez iga. zítja a megkopott, öreg, imitrt- amott már omladozó vakola- tú helyiséget. A munkálatok előreláthatólag egy hónapig tartanak. Az új pultsor elé városunk szórakozóhelyeiről eddig hiányolt bárszékeket he­lyeznek, s az egész temem új burkolatot kap. Toldisok nyerték a HKL-t A Honvédelmi Kupa lövész­verseny városi döntőjét az MHSZ tormási lőterén rendez­ték meg. Létszámban és kör­eredményekben fejlődés volt az előző évhez viszonyítva. A 60 induló lelkesen versenyzett. A kategóriánkénti győztesek jutottak tovább, a megyei dön­tőbe. Az egyéni legjobbaknak a következők bizonyultak. Légpuska. Úttörő leány: Borsos Erzsébet (Toldi) 16/68. Úttörő fiú: Horváth István (Arany János Tsz) 10/79. Kispuska. Ifjúsági fiú: Héj- jas László (Toldi) 10/75. Női: Nagy Mihályné (Toldi) 10/81. Felnőtt férfi: Horváth László (224-es Szakmunkásképző) 10/83. Légpisztoly. Úttörő leány: Okruhlicza Ágnes (Toldi) 10/58. Úttörő fiú: Szabó Endre (Mészáros Tsz) 10/63. Ifjúsági fiú: Bognár Zoltán (224-es Szak­munkásképző) 10/69. Női: Réthy Andrea (Arany János Tsz) 10/87. Standard pisztoly. Felnőtt férfi: Boros József (Arany J. Tsz) 10/89. A csapatversenyben: 1. Tol­di Honvédelmi Klub (Herpai Tibor, Borsos Erzsébet. Héjjas László, Fehér Imre, Nagy Mi­hályné, Farkas György, Ok­ruhlicza Ágnes, Marik György, Farkas János, Nagy Zsuzsa) 100/655; 2. Mészáros János Tsz HK 100/520; 3. Konzerv­gyári HK 100/467: 4. 224-es Szakmunkásképző HK 100/435; 5. MHSZ B-klub 80/405; 6. CÁT HK 70/371; 7. Arany Já­nos Tsz HK 50/336. Szakmunkástanulók sikere A fővárosi Volán SC pályá­ján és környékén, több mint ezer résztvevővel, négy sport­ágban rendezték a szállítási szakmunkástanulók országos spartakiádját. ezúttal másod­ízben. A nagykőrösi 224-es Ipari Szakmunkásképző Intézet fiataljai is elindultak a nagy­szabású sportvetélkedőn. Kispályás labdarúgásban 37 csapat versenyzett Az élme­zőny nagyon erős volt. A kö­rösiek jó játékkal a legjobb 8-ig küzdötték fel magukát. Sakkban mintegy 40, egyen­ként 4 fős csapat vívott mara­toni csatát. A körösiek itt a középmezőnyben végeztek. Kispuskás lövészetben, csa­patversenyben (25 csapat kö­zül) : 4. Nk. Szakmunkásképző (Szilágyi Tivadar, Danka Ist­ván, Tóbi László, Antal Amb­rus) 40/214, szoros élmezőny­ben. Egyéniben nem volt szá­mottevő helyezés. Asztaliteniszben született a legnagyobb körösi siker. A ki­eséses, DC-rendszerű viadalon 24 csapat közül a nagykőrösiek szerezték meg az országos el­sőséget. Egyénileg Szakács Ist­ván volt a mezőny egyik leg­jobbja. Diák sportvezető-képzés E napokban Vácott négy me­gye középiskolás fiataljaival diák sportvezetőképző, atléti­kai versenybíróképző táboro­zás folyik. Városunkból is utaz­tak oda fiatalok és reméljük, hogy az ott tanultakat minél előbb kamatoztatják a körösi sportversenyeken is. S. Z. Kiránduló tűzoltók A múlt hét végién az önkén­tes tűzoltóegyesület tagjai ki­rándulást szerveztek a Mátrá­ba. A kirándulás költségeit ta­valy az Arany János Tsz-ben szüreti munkával teremtet­ték elő. Moziműsor Kínai negyed. Színes ameri­kai film. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Jobb félni, mint... Színes, szinkronizált csehszlovák film- vígjáték, fél 4-kor. A bestia. Színes, lengyel film. (16 éven felülieknek!) Fél 6-kor és fél 8-kor. ISSN imi-nilt <n»«vkiV'i«i Hírlap) 4 Jegyzet Szabad-e K rdekes könyvet olvasgat taim a minap. Wemer Gilde és Siegfrid Altrichter írta az NDK-ban. Magyar címe: A józan ész furcsa­ságai. A valójában csak fü- zetnyi könyvben rábukkan­tam egy ismerős Marx­idézetre. Így hangzik ......az em berség mindig csak olyan feladatokat tűz ma­ga elé, amelyeket meg is tud oldani, mert ha pon­tosabban megvizsgáljuk, mindig azt látjuk, hogy a feladat maga is csak ott merül fel, ahol megoldásá­nak anyagi feltételei már megvannak, vagy legalább­is létrejövőben vannak.” Ez így igaz. Viszont a könyv a továbbiakban egy másik szerzőt, a szovjet G. S. Altsullert idézi. Neveze­tesen azt a megállapítását, hogy a „fantaszták”, a sci- fi-írók ötleteinek kereken 90 százaléka használható. Jónál több, mint a hivatá­sos. tudós feltalálókéból. Például Verne 108 ötleté­ből mindössze tíz a hibás. H. G. Wells 86 fantasztikus találmányából csak 9 a használhatatlan. Azt írtam az előbb: „Vi­szont a könyv ... Altsullert idézi”. Kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a két szer­zőt, a két idézetet ellentét­be állítsam. Hogy miért? Hát azért, mert ezt szoktuk csinálni. Mármint hétköznap. Nem hivatkozunk ugyan Marx­ra, de lényegében azt ál­lítjuk, hogy a feladat meg­oldásának nincsenek meg az anyagi (nem pénzről van szó) feltételei, s elküld­jük a fantasztát. Nem szí­vesen látjuk be, hogy ha Marxnak igaza van, akkor voltaképpen nincsenek fel- legekben járó feltalálók, mert minden emberi ötlet a kigondolót körülvevő va­lóságból falcad. Nincs te­hát jogunk megmosolyogni kalandozó elméjükért asci- fi-írókat, mert hát nem zörög a haraszt, ha nem fúj-, ja a szél. Dersze, nemcsak a 90 százalékban megvaló­sítható ötleteket gyártó író­kat tesszük a valóság szem­pontjából oly gyakrai) ad acta, hanem a hétköznapi feltalálókat és újítókat is. Leginkább azért, mert bosszantó, hogy az ötlet nem tőlünk származik, mert az ötlet munkát ad és vizs­gálódást igényel, s mert egészen jól kijövünk a kö­rülöttünk levő megszokott valósággal. Pedig tudnunk kellene, hogy Marxnak is igaza van, meg Altsullemek is. Az persze igaz, hogy mi­nőségbeli különbség van Verne Gyula, meg mondjuk az én ötleteim között. Még­pedig Verne javára, aki nemcsak fantaszta volt, ha­nem bizonyos mértékig tu­ilmodozni?- dós ember is. Az ötletek tehát nem mindig azonos értékűek, de abban meg­egyeznek, hogy mindegyik- re egyformán figyelni kell. Városunkban az elmúlt hetekben sok szó esett az ötletekről. Az egyik alka­lom a műszaki értelmisé­giek tanácskozása volt. A másik a város VI. ötéves tervének közrebocsátása. A műszakiak nem, legalábbis példákat felsorakoztatva nem szóltak arról, hogy Nagykőrösön is a,gyón vág­nák az ötleteket, pedig bi­zonyosan előfordul ez is. Az ötéves tervvel kapcsolatban viszont sokan felvetették, hogy nem sorakoztat fel igazán remek, mellbevágó ötleteket. Az igazság per­sze az, hogy ez a terv bő­ségesen tartalmaz, hogy úgy mondjam, huszáros vá­gásokat, például két isko­la és egy bölcsőde nagyon merészen megkezdett fel­építését Ám most nem er­ről van szó, hanem azt vizsgáljuk, hogy érdemes-e fantasztikus elképzeléseket kigondolni, s lehet-e azok­ból tervet készíteni. IV os, azt már beláttuk, hogy kigondolni min­dent érdemes, mert lám, még a regényes ötletekből is lesz valami. Viszont azt is be kel] látnunk, hogy a tervezésnél már nem sza­bad a fellegekben járni. Nem szabad, de valójában akarnunk kell. Én tudom, mert megkérdeztem, hogy várostervezőinknek is van­nak fantasztikus ötletei, melyek technikailag meg­oldhatók, csak éppen pén­zünk nincs hozzájuk. A tervből tehát ezek szükségképpen hiányzanak, ám bármelyik pillanatban bekerülhetnek, ha például társadalmi összefogásiből, vagy máshonnan összejön rájuk a pénz. Máskülönben nemcsak a tervezők álmodoznak oly­kor, hanem vélhetőleg ki­vétel nélkül a nagykőrö­siek is. Erről azonban na­gyon keveset tudunk. ( A lakógyűléseken, a város­körzet! tanácskozásokon, s egyéb nyilvános fórumokon, de még dönteni hivatott megbeszéléseken is gyako­ri eset, hogy a hozzászó­lók egyéni panaszokkal, kisebb csoportok érdekeivel hozakodnak elő. Félreértés ne essék, erre is szükség van. A baj csupán az, hogy a panaszok mellől hiányoznak az ötletek. j\,1 arx bebizonyította, hogy minden ötlet a való­ságból fakad, Altsuller pe­dig azt, hogy a legképte­lenebb elképzelésekből több valósul meg, mint a szür­kébbekből. Tehát, szabad álmodoz­ni... Farkas Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents