Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

mdan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1981. JÜNIUS 24., SZERDA Elismerés a BUJÉSZ-nak járási szövetkezet a városért A BUJÉSZ legutóbbi nagy munkája: a tusculanumi Iskola új épülete dulóra lesz 95 százalékos az ellátottság. Mások baja, persze, nem lehet vigasz, s attól, hogy híradást kapunk mások hasonló helyzetéről, víz Erden egy eseppel sem lesz több. Más lehet viszont a szemlélet, annak belátása, hogy-:e témában sem lehet csupán egyetlen település­ben gondolkodni, hogy a szűkösebb anyagi viszonyok között mekkora is az az' összeg — 83 millió forint —, amelyet a város a hato­dik ötéves tervben vízhely­zetének megoldására ka­pott. Az embernek megvan a képessége, hogy a világot saját helyzetén át ítélje meg, ehhez a megítélés­hez adott tárgyilagos képet a HÉT riportja. S egyben útmutatót is, Hajdú János szerkesztő szavaival: „A problémákat nem elkendőz­ni — feltárni kell.” Artézi kit Maliiban íme, Ófalu .híres kútja, ami az átalakítás után jó vízzel szolgálja a környéket. A kút ízléses környezete pihenésre, be­szélgetésre is csábítja a lakókat. Családi események Visszhang Víz-bang Bizonyára sok érdi kapta föl fejét a televízió vasár­napi HÉT című műsora láttán. Egy várakozással figyelve a tartalomban be­ígért, vízről szóló műsort, elképzelhetetlennek tűnt ugyanis, hogy vízgondokról szólva, Érdről ne essék szó. Nos, nem esett. Szólt viszont a műsor a dunake­szi vízhányról, a sződligeti gondokról, a váci fertőzés­ről és a rétsági helyzetről. Arról, hogy falvaink tíz, városaink harminc (!) szá­zalékában van vízgond, hogy hatalmas a lemaradás és az az összeg is, amit például, a hatodik ötéves tervben az országban a víz­re fordítanak, s hogy még ilyen erőfeszítések ellenére is legföljebb az ezredfor­Nem búcsúzik Cikkünk fölé, úgy ille­nék, hogy odakerüljön a két szó: a Riporterklub je­lenti. Amitől egycsapásra más lenne írásunk, mint a többi; mint ahogy — hisz- szük — fél éven át új­fajta színt hoztak olda­lunkba az e felcím alatt jelentkező cikkek is. S nem csupán azért, mert tanárok és diáktársak, szü­lők és nagyszülők a szo­kottnál nagyobb érdeklő­déssel vették kézbe az em­lített lapszámokat, hanem mert a riporterkub fél­éves munkájával az ÉRDI HÍRLAP részese lett. A kis riporterek írásain ke­resztül pillanthattunk be az iskolák életébe, kritikus gyerekszerheken át figyel­hettük a városélet legki­sebbeket érintő eseményeit. S miközben lapunk gazda­godott tovább, szerkesztő­ségünk is hozzájárult a maga erejével a diákok vi­lágképének élesítéséhez: le­hetőséget adva a klub tag­jainak a sokszor különle­gesnek tartott pálya: az újságírás és a nyomda — mint kiderült — nem is oly ördöngös titkainak megismeréséhez. Kezdemé­nyezésünk jó visszhangra talált: az idei nevelési ér­tekezleteken a klub, mint a tehetségek nevelésének egyik kiváló lehetősége ka­pott megerősítő elismerést. S most, amikor lezárjuk az érdi riporterklub mun­kájának első részét, jóleső érzéssel jelenthetjük ki: nem búcsúzunk. Városi vezetők, igazgatók és ta­nárok, s ami a legfőbb: maga a riporterklub tag­sága kérte a közös mun­ka folytatását. Szeptember ben hát újra találkozunk. Június 26-án Disco Discót tartanak 1981. június 2G-án 18—22-ig a BUJÉSZ ta­nácstermében (Fehérvári út 63.) Belépődíj 10 Ft. A lemez­lovas: Denke János. Az egyik történetről, a Sár­víz utcaiéról már írtunk, s most íme, itt a másik, a Sárd utcáé. Köze egymáshoz a ket­tőnek mindössze annyi, hogy a két utca egyaránt Ligeten található. S hogy emitt egy játszótér, amott pedig egy út ügyében keresett meg bennün­ket a lakosság. A Sárvíz ut­cai történetet akkoriban sike­rült békével lezárni. Lássuk hát a másik történe­tet. Csukott ablakok Kurinyecz Imréné, a MüM. 220. Szakmunkásképző Intézet tanára a panaszló, ő mondja el az út történetét. — Áprilisban lehetett: mire hazaértünk a munkából, már befedték valamivel az utun­kat Jó, kemény kötőanyag­nak látszott, örültünk is neki: évek óta kínlódtunk már az úttal, most végre, úgy látjuk, megoldódik a gondunk. Örö­münk azonban nem tartott soká: néhány szárazabb nap alatt a környék valóságos por­tengerré vált. Elég volt egy kis szellő vagy egy elrobogó autó, szállt az olajos, vörös por. Néhány nap múltán azt vettük észre, hogy a növénye­ken vastagon ül a por, s ha kitettem a gyereket az udvar­ra. egy óra alatt ujjnyi vasta­gon lepte be a pólyát. Közben egv ember kezdte járni a há­zakat: azt mondta, ő a csap- ágygvárban dolgozik, onnét hozták ezt az anvagot. és ne adjunk az eoerből enni a gye­reknek. mert mérgező. Azóta ki se teszem a lábamat az ud­varra és már azon gondolko­zom : elköltözöm innen. A tanárnő szavait Csizma­dia Ferenrné erősíti meg. — Amióía idekerült az anyag, csukva kell tartani az Megye, járás, város — ez volt a Budai Járási Építőipari Szövetkezet (BUJÉSZ) V. öt­éves tervidőszakának rangso­ra. Ma, a VI. ötéves terv in­dulásakor a sorrend így fest: megye, város, járás. Nem egy szerű szócsere ez, hanem an- nak a változásnak a mutatója, amely a település várossá vá­lásával kezdődött — a BUJÉSZ életében is. Megyei szövetkezet vagyunk — így vallanak magukról az építőiparosok. így érthető, hogy az elmúlt és az új terv- az egész megyét érintő mun­ka: a BUJÉSZ dolgozik a me­gyei központi kórház, a Rókus felújításán. Az 1978-ban kezdődött, négy ablakot, nézze a párkányt, megül rajta a por. S nemcsak porzik: olajos is, kétszer se mondom, hogy a kerítés mel­lett a virágok és a fű az árok­szélen nem ettöl száradtak el. Nézem a felújított utat: az anyag szemre tényleg jónak látszik, vöröses színe bántja csupán a szemet, olyan, mint­ha tégilaporos leinme. Tetejét meg mintha autók elcsurga­tott olaja öntözte volna. Egy tócsában megül a víz, színe olajfoltos. „Akkor kell meg­nézni — mondja Kurinyecz- né —, amikor nagy a szá­razság. Kidobnak egy csikket és izzani kezd a talaj’’. Nem kell félni Az anyag az MGM diósdi gyárának . mellékterméke, a gyárban iszapnak mondják. Qtt tárolják a tisztító mellett, sötétszürke, szivacsszerű anyag. Innen hordják el időn­ként oda, ahol éppen találnak helyet. Szeibert László szociálpoli­tikai csoportvezető: — Évek óta foglalkozunk az Iszap dolgával: a megyei ta­nácstól nem kaptunk területet, ahová meg hordjuk, KÖJÁL- tilalomba ütközünk. Nem mint­ha az anyag veszélyes lenne, egyszerűen sehol sem veszik szívesen az ipari melléktermé­kek lerakását. Igaz, olajtartal­mánál fogva az anyag lobba- násveszélyes, de csak nagy mennyiségben és fölhalmozva. Szétterítve, mint történt ez a Sárd utcában is, ilyesmi nem fordulhat elő. Mi magunk is építettünk belőle utat a gyár háta mögött, mellette a komy- hakertek tovább zöldülnek. Rajeczky Lajosné vegyész­mérnök: — Az iszapnak három ösz- szetevője van: a köszörűtör­nagy ütemre osztott mun­ka második üteménél tar­tanak, s a tervek szerint I984-re fejezik be válla­lásukat. A városban, a városért dol­gozunk — mondják a BU- JÉSZ-nál, s ezt egyszerre mu­tatja a járási feladatok csök­kenése (a tervciklusban egye­dül a diósdi lakótelep építé­sén dolgoznak a járásban) és a városi munkáknak már az elmúlt tervidőszakban meg­kezdődött az előtérbe kerülé­se. Elsősorban az oktatási in­tézmények — FORFA- és a tusculanumi iskola, a bölcsőde és az óvodák — építése jelzi ezt az átalakulást. Ez a mun­ka csak tovább erősödik a VI. ötéves terv időszakában: melék, a vasreszelék és el­enyésző mennyiségű olaj. Egyik sem olyan, ami egészségre ve­szélyes lehetne, még az olaj sem, hiszen gyakori, hogy por­talanításra olajat használ­nak. Nem kell félni tehát a mérgezéstől a Sárd utcában, mégis a porzás és a vörös, ola­jos por látványa miatt eszté­tikailag nem tartom alkalmas­nak az iszap lerakását utcák­ban. Dr. Józsa Ödön gazdasági igazgató: — Nem értem, hogyan ke­rülhetett ki a gyárból az iszap? Nem mintha veszélyes lenne, de nem utcára való. Keressük a megoldást az elhe­lyezésére és készüli az új tech­nológia, amivel részint meg­semmisítjük, részint újra­hasznosítjuk az anyagot. De semmiképp nem rakjuk az ut­cára. Az említett helyre sala­kot herdálunk, ez megakadá­lyozza a porzást. A lakóknak nem kell semmiféle kellemet­lenségtől tartaniok. Jó szándékú igyekezet Az iszap tehát, hinnünk kell a felelősséggel nyilatkozó szak­értőknek, nem veszélyes, esz­tétikailag azonban — idézzük a vegyészmérnököt — nem al­kalmas útépítésre. S mint halljuk, a jövőben nem is ke­rül majd utcára. S hogyan ju­tott belőle a Sárd utcába? Csordás Ferenc, a környék ré­gi, lelkes tanácstagja (egyben a gyár gondnoka — övé az iszap elszállításának gondja) igyekezett ekképp javítani a Sárd utca minőségén. Igye­kezetének jószándéka vitatha­tatlan, körültekintőbb eljá­rással — lám, ez volt a Sár­víz utcai tanulsága is —, azon­ban nem születik meg ez a másik történet. a BUJÉSZ építi az Áfész Skála-Coop rendszerű áru­házát (átadási határidő: 1982); a Lenin úti körzeti rendelő új szárnyát (mű­szaki átadás: július 10.) és az újtelepi FORFA-iskola újabb épületét — szeptember 1-i határidővel. S BUJÉSZ-feladat a járda­program megvalósítása, bizo­nyos lakossági szolgáltatások ellátása (például daruzás. földmunka, beton szállítása) és a környezet védelméért dol­goznak a szövetkezet és a sportpálya körül. Minőség, határidő, költség- csökkentés — így határozzák meg a szövetkezet újabb öt évének legfőbb feladatait. Ezek közül is a határidő az, ami az elmúlt tervciklusban többször okozott nemcsak gondot — kötbérezést is. A megadás: a BUJÉSZ igyekszik generálki­vitelezőként vállalni a mun­kát. s a vállalási időt opti­málisan meghatározni. A jobb minőség és a költségcsökken­tés új technológiák alkalma­zásával lehetséges. A lakóte­lepeken már kipróbált mód­szer az angol no-fines techno­lógia, míg újdonság az az osztrák Linzer-technológia, amely- lyel négy új, kísérleti csa­ládi ház építését kezdik meg Érden. Korszerűen szervezett és gépesített középüzemmé kell válnunk —‘tűzte célul a szö­vetkezet elé a vezetőség. Hogy ehhez minden lehetősége meg­van. az elismerések mutatják: háromszor — legutóbb idén — nyerték el a kiváló válla­lat címet és legutóbb a Városi párt vb szólt elismeréssel a BUJÉSZ érdi munkájáról. Jegyárusítás Mint arról legutóbb beszá­moltunk: három hangverseny­ből álló sorozatot rendeznek a nyáron a Benta-völgye Ter­melőszövetkezet udvarán. A hangversenysorozatra a bérle­tek árusítását a művelődési központban megkezdték. Talán senkinek sem kell magyarázni, mit is jelent, ha egy csoportnyi vak és gyen- génlátó ember közös kirándu­lásra, 1 ráadásul külföldi útra szánja el magát: Meg akkor is számtalan várt és nem várt nonyodaiombí-. ütközik a do­log, ha olyan sok látó pártfo­gója van egy tözö «égnek, mint a mi Milton Klubunk­nak. aki egy-egy különlegesen nagy esemény szervezésében segítenek társaiknak. Háromévi közös munka, a legtöbbüknél sok-sok éves várakozás előzte meg az indu­lást, amelyre hónapokon at Készültünk: jó nehányunk t'őazör vállalkozott ilyen ho .szú túra, ,s először lépte át az országhatárt. így az;án n kirándulás minden pillanata élményt jelentett nekünk, hi­szen olyan apróságok, mint a rádióval-televízióval felsze­relt társas gépkocsi kényelme, a vámosoii udvariassága, az idegenek segítőkészsége — ami a gyakorló utazóknak ta­lán már természetes — erősí­tette meg bennünk: fáradozó- súnk nem volt hiábavaló. Nem beszélve azokról a gyönyörű helyekről ahova a rövid idő alatt is sikerült el­futnunk. Belekóstolhattunk Zágráb történelmi hangulatá­ba, megcsodáltuk a pcsztajnai cseppkőbarlangot, örömmel Házasságot kötött: Paule István Szabados Valériával, Varga András Borán Máriá­val, Juhász József Kuti Anna­hallottuk a sok magyar szót r-lubjanába.i és Triesztben — ez volt talán a legnagyobb él­mény — találkozhattunk a tengerre1, Végül Velence kö­vetkezett. aroelyne.t leírására nem is vállalkozhatok, hiszen annyian és olyan szépén meg­írták már! Mi csupán arra voltunk büszkék, hogy — ha sokan a társak elbeszéléséből is — részesei lehettünk a vi­lág e csodájának. S mert egy ilyen út elkép­zelhetetlen kalandok nélkül, hát hadd beszéljem el két, a csoport jellegéből adódó tör­ténetet. Az egyik a zágrábi szállodában történt: a szálló­nak csupa tükörfala volt. Ez bizony megzavarta az egyéb­ként jól tájékozódókat is, és számos mulatságos helyzetre adott okot. A másik élményt az Alpokon átutazva éltük meg: a hegyi szerpentinek bizony a legedzettebb utazót is megviselték volna. Egy-egy szakadék láttán még a látók is inkább — behunyták a szemüket... így értünk haza, fáradtan, de élményekkeli teli a messzi útról. Negyvennyolcunk közűi legtöbben először ismerve meg azt a nagy örömet, amikor az ember, ismét átlépi hazája határát. A Milton Klub nevében: Szabó Jánosné val, Varga Imre Blaskó Er­zsébettel, Riebel Ferenc Ma- téez Máriával, Matécz László Angermayer Katalinnal. Névadót tartott: Szilvási Miklós és Guruczi Erzsébet Viktória, Dallas György és Katona Ilona Zsolt és Nóra, Kriczki István és Balogh Sa­rolta Andrea és Tamás nevű gyermeke részére. Elhunyt: Balogh Anna (Te- mes u. 14.), Pajor Józsefné Kmetovits Katalin (Mélykút, Május 1., u. 59.), Szivcsevics Mihályné File Emma (Szová- tai u. 80.), Dingnisz Jánosné Hufnagel Erzsébet (Engels u. 23.), Vitányi Miklóshé Likáro- vics Anna (Délibáb u. 6), Sző­ke István (Tárnoki u. 116.), Nagy Lajosné Hencz Rózába (Báthori I. u. 27.). Labdarúgás Felsőbb osztályban Befejeződött az ez évi me­gyei labdarúgó-bajnokság. Az érdi csapat a ráckevei Arany­kalász és az ÉGSZÖV mögött 48 ponttal a harmadik helyen végzett. Jól sikerült tehát a csapat hajrája: a harmadik helyezés egyben azt jelenti, i hogy együttesünk jövőre a területi bajnokságban szerepel. A csapat teljesítményéről legközelebbi számunkban ol­vashatnak az érdeklődők. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János IüÍSíV »iíUH űjtv. 'fir'll HíflBp) Iszapból utcát Egy „másik” történet A miltonosok Olaszországban Tükörfal a szállodában .1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents