Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

Ne csak ez év háromszúzhatvanöt napján Többet adó, segítő kezek Rokkant dolgozóik, tagjaik megsegítésére intézkedési ter­veket dolgoztak ki Pest me­gye fogyasztási szövetkezetei is. A szocialista brigádok és a KISZ-szervezetek egyéni gyűjtést is kezdeményeztek, s a pénzt az erre a célra léte­sített OTP-számlára befizet­ték, illetve folyamatosan be­fizetik. A gödöllői ÁFÉSZ szocialista brigádjai például eddig 2700, a nagykőrösi ÁFÉSZ 23 brigádja 10 ezer, a ráckevei ugyancsak 10 ezer forintot gyűjtöttek össze. Nem most először Az intézkedési tervek alap­ján először jelkutatták a mozgássérülteket. Tudvalevő, hogy az ÁFÉSZ-tagsági vi­szony igen laza kapcsolatot jelent, ■ s. ezért sok embert személyesen nem is ismer­nek. Ezért kellett erre felmé­rést, valóságos kutatást szer­vezniük. Ezt követte az úgy­nevezett tagsági érdekeltségi alapból szociális segélyezésük megoldása, valamint folya­matos patronálásuk. A rendelkezésükre álló, il­letve a létrehozható anyagi forrásoktól és a támogatásra szorulók számától függően, minden fogyasztási szövetke­zet nyújt segélyt. Igen hosz- szú lista kerekedne ki abból, ha az összes segélyezést rész­letezve fel akarnánk sorolni. Együttvéve ugyanis többszáz­ezer forintról van szó. Muta­tóba azonban néhányat: a nagykőrösi ÁFÉSZ erre a cél­ra 40 ezret, a nagykátai pe­dig 60 ezer forintot teremt elő. A fogyasztási szövetkezetek természetesen nem csak az idén, s nem is most először adnak segélyt rászoruló dol­gozóiknak és tagjaiknak. A különbség azonban, hogy az idei esztendő a rokkantak éve, a megsegítésükre indí­tott és igen örvendetesen széles körben kibontakozott mozgalom eredményeként jobban odafigyelnek rájuk. A tápiószelei ÁFÉSZ például ta­valy 15 ezer forintot fordított á rokkantak tüzelőbészerzé- sére, az idén 20 ezret irány­zott elő. A dabasi ÁFÉSZ is a tavalyi 50 ezerről 100 ezer­re emelte föl a segélyezési alapot, hogy a mozgássérül­teknek többet adhasson. Sokféle módon A gondoskodás sokféle for­mát öltött. A gödöllőiek a domonyi szociális otthon la­Vendégek a PEMÜ-ben »Horváth Ferenc (a képen jobboldalt) bemutatja az üzemet V. V. Ju- gyinnak, középen a tolmács Halmágyi Péter felvétele Az elmúlt esztendőkben szá­mos vállalat, gyár, termelőszö­vetkezet alakított ki testvér­kapcsolatot á szocialista or­szágok megyéinek üzemeivel és gazdaságaival. A hasonló iparágakban és körülmények között dolgozók e kapcsolatok segítségével közelebbről is megismerkedhetnek így egy­más életével, munkájával, az eredményekkel és a gondok­kal. A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat immár öt éve tart testvérkapcsolatot a szov­jetunióbeli Omszkban működe szintetikus kaucsukgyáyral. Azóta rendszeresek a tapasz­talatcserék, szoros baráti szá­lak szövődtek. Most ismét háromtagú de­legáció érkezett az Omszki Szintetikus Kaucsukgyárból a PEMÜ-be. A küldöttség veze­tője Vlagyimir Vasziljevics Ju- gyin, a gyér igazgatója, tag­jai: Jurij Alexandrovics Ki- rejev üzemvezető és Mihail Pavlovics Laszenkov. A ven­dégeket kedden fogadta a PEMÜ solymári gyárában Horváth Ferenc, a vállaltat vezérigazgatója, s tájékozta­tást adott az elmúlt évek fej­lődéséről. az elkövetkező ten­nivalókról. A delegáció ezután munkás­gyűlésen vett részt, melyen felszólalt Vlagyimir Vaszil- jevics Jugyin is. Mint mond­ta: a távoli Omszkban hason­lóak a feladataik, mint ma­gyar barátaiknak. Az elmúlt években eredményesen sike­rült fejleszteniük termelé­kenységüket. javult gyártmá­nyaik minőséee. Jól ismerik a PEMÜ dolgozóinak eredmé­nyeit. melyeket az elkövetke­ző napokban behatóan tanul­mányoznak. A munkásgvűlest követően a vendégek megte­kintették a solymári üzemet. A küldöttség Pest megyei tartózkodása alatt megismer­kedik más gyáregységek mun­kájával, a dolgozók munka- és életkörülményeivel. kóinak vásárolnak mintegy 3 ezer forintért a foglalkozta­tásukhoz szükséges eszközö­ket, a dabasiak pedig a nagy­község területén hat hónapon át a csökkent szellemi képes­ségű gyerekeket ingyen szál­lítják az iskolába. (A daba- siaknak egyébként ez körül­belül 15 ezer forintjukba ke­rül.) A szocialista brigádok ter­mészetesen most is élenjár­nak. A taksonyi ÁFÉSZ két brigádja a rokkantak téli tü­zelőjének hazaszállításáról gondoskodik, az alsó-tá pió- menti ÁFÉSZ ugyancsak két brigádja'pedig a bevásárlás­ban és a takarításban segít- kezik. A Dél-Pest megyei ÁFÉSZ-nál hat szocialista brigád a mozgássérültek ceg­lédi csoportjánál adminiszt­rációs társadalmi munkát vállalt, részt vesznek a pár­toló tagság szervezésében, de szükség szerint javítanak, karbantartanak is. Három másik brigád pedig ugyan­csak a mozgássérültek ottho­ni munkáját igyekszik meg­könnyíteni. Az ÁFÉSZ ugyan­akkor kifizeti a rokkantak üdülői beutalójának a díját, s a mozgást segítő eszközök beszerzéséhez tekintélyes ösz- szeggel járul hozzá. A moz­gássérültek ceglédi csoport­jával karöltve megszervezik a gyógyászati segédeszközök kiállítását. Szoros kapcsolat A KISZ-esék sem marad­hattak ki a sorból. A Galga- vidéke ÁFÉSZ KlSZ-alap- szervezet tagjai például a túrái szociális és betegott­honban vállaltak társadalmi munkát. Lebontottak egy ré­gi épületet, s egy új létesít­mény alapjait lerakták. A munka értéke 25 ezer forint. Ezen túl három mozgássérült­nek, illetve nyugdíjasnak ki­fizették beutalóját az üdülő­be. A konfekcióüzemiek pe­dig az Aszódon levő öregek napköziotthonának patrooá- lását vállalták el. Irtuk: az ÁFÉSZ-tagság la­za kapcsolatot jelent. S lám, ha a jószándék és az akarat nem hiányzik, igen szorossá, már-már barátivá tehető. Akik segítenek és akiken se­gítenek. bizonyára így érzik. Nemcsak 1981-ben, a rokkan­tak évében, hanem, bízom benne, a következő 20—30— 50 év minden napján. Sz. P. Megtelt az első pótkocsi, a földekről a szálUtótoronyba kerül az őszi árpa. — Ősszel az ember bizako­dik, amikor vet, aztán lesi a fagyokat; tavasszal siet a per- mettel, műtrágyával a gyom, a gomba ellen, végül kényte­len elviselni a tudatot, hogy az aszály beleszólhat minden igyekezetbe — így vall az ár­patarlón mellettem baktató Csőit László növénytermeszté­si főágazatvezető az elmúlt 270 napról. A Pest megyében elsőként arató gazdaság, a bugyi Tessedik Sámuel Tsz határában járunk, kora dél­után. A kombájnok túl vannak a starton. — Ide ritkán ér az eső. Az ország legszárazabb, leghálát­lanabb földjeinek egyike a szövetkezeté. Hogy a gabona nálunk érik leghamarabb a megyében, ebben is a csapa­dékhiány játssza a főszerepet — folytatja a mezőgazdász, s szeme végigsiklik a sárga ka­lásztengeren. Szükmarkúan fizet? — Milyen termésre számíta­nak? ' — Az őszi árpa sajnos gyen­gén fizet. A tavalyi 4,8 tonná­val szemben az idén csak 2,5 tonnára számíthatunk hektá­ronként. A búza is gyengébben ad: de hát nem is csoda. Alig a fele csapadék hullott a ta­valyinak. Közben előbújnak az egyik kanyarulatból a Claas Domi- nátorok. A kombájn fülkéjé­ből ismerős arc tekint ki: Krizsán Ferenc ül a kormány­nál. Egy esztendeje ugyanígy az első aratók között volt. Komótosan kapaszkodik le a vaslétrán. Kezet rázunk. Vácott jártam egy csa­ládnál, s panaszszó ütötte meg a fülemet A harma­dikat végzett gimnazista fiú nem akar abba a vá­rosbeli gyárba menni, ahol eddig nyaranta dol­gozott Pedig most is jól jönne a zsebpénz, mert kö­zeleg a nyaralás, s elkel­ne egy-két divatos nadrág és ing. A család ugyan megad neki mindent, apja, édesanyja jól keres. Mégis más mindezt saját erejé­ből előteremteni. Koráb­ban az ipari üzemben, a gépek között érdekes fel­adatokat kapott. Az elmúlt évben azonban nem jutott neki más munka, mint sze­métgyűjtés az udvaron, né­ha takarítás a műhelyek­ben. Dehogy, nem a mun­ka ellen van kifogása, mondja, dehát ő először gépekkel, emberekkel is­merkedni indult a gyárba. Barátom tizenéves lánya azonban boldog. Alig vár­ta már a tanév utolsó nap­jait, az évzárót. Bizonyít­ványa ugyan nem fényes, de azért megfelel. Szülei­vel közösen úgy döntöttek, hogy nem jelentkezik to­vábbtanulásra, mert minek erőltessék azt. ami nem megy? A későbbi elhelyez­kedéssel neki már most nincs gondia. Eddig min­den szünidőben a főváros melléki termelőszövetkezet kertészetében dolgozott. Imádja a virágokat, s ha egy év múlva befejezi a középiskolát, a gazdaságban Diákmunka vállal munkát. Az ott dol­gozók többsége fiatal, már­is van sok barátja. Jónéhány évvel ezelőtt a legtöbb famíliában. jól jött, ha a gyerek nyári munkát vállalt. Kellett az a kis jövedelemkiegészítés. A családi kasszában gon­dosan betáblázott forintok mellett megvolt a helye. Manapság — a fejlődés hozta így — mind keve­sebb családiban ez a diá­kok nyári keresetének funkciója. A gyerek, ha dolgozni megy, többnyire megkapja a pénzt, nem kell hazaadnia. A fő az, hogy értelmesen költse el. Köz­ben pedig megismeri az üzemek, a gazdaságok éle­tét. s meglehet: kedvet kap egyik vagy másik szakmá­hoz. S így nyaranta észre­vétlenül ébred rá az élet egyik megmásíthatatlan alaptörvényszerűségére: a ruhát,' amit visel, az őt körülvevő otthont, a szóra­kozásra a pénzt egykor majd hónapról hónapra ne­ki, magának kell előterem­tenie — munkával. Ez utóbbi szót — mun­ka — akár nagybetűkkel, kétszer aláhúzva is ír­hattuk volna. Mert sajnos, i nem minden üzemben gon­dolnak arra: a nyári mun­kára jelentkező diák most próbálgatja» az első lépé­seket a felnőttek világá­ban. Nem közömbös tehát, milyen véleményt alkot, hogy lógást, fusizást, laza fegyelmet, vagy pontos, megfeszített, felelősségtel­jes munkát tapasztal ma­ga körül. Szerencsére az üzemek vezetőinek, dolgozóinak többsége tudatában van ennek, s értelmes, felelős feladatokkal bízza meg a fiatalokat. Amennyi diák jön, annyinak adunk mun­kát, magyarázta a napok­ban a Dunakeszi Konzerv­gyár személyzeti vezetője. Itt vár feldolgozásra már a rengeteg termés. Beáll­nak a gyerekek a tapasz­talt dolgozók közé, a gyár­tóvonalak mellé, előkészí­tik, csomagolják az árut. így van ez a város más üzemeiben, például a hű­tőházban is. Minden évben számítanak a munkájukra. ipari üzemekben tapasz­taltam: bár nem túl gya­koriak, de ma is vannak vasas, textiles dinasztiák. Előfordult, hogy egy gyár­ban dolgozott apa, anya, nagybácsi. Sokszor éppen ez a nyári munka volt az első lépés a fiatalok életé­ben ahhoz, hoigy később ők is kövessék szüleiket. Leg­utóbb Budakalászon, a Len­fonó- és Szövőipari Vál­lalat gyárában értesültem: idén legalább hatvan diá­kot várnak. Közöttük sch az ismerős arc: a gyári munkások gverekei. Virág Ferenc — Milyen az első nap? — Olyan, mint a többi. Vagyis egy kicsit mégis más. Kíváncsi az ember. Hiába csi­nálom 13 éve, nem lehet egé­szen megszokni. Különösen így az elején. A szalma illata, a gép zúgása szinte megfiata­lítja az embert — mondja Krizsán Ferenc. A főágazatvezetőtől megtud­juk, hamarosan munkába áll a harmadik, a két működő Do’­Tsz 4800 hektárnyi területé­ből 1200 hektáron termeszte­nek kalászosokat. A követke­ző napok mutatják majd meg, az időjárás mostoha volta el­lenére milyen eredményt könyvelhetnek el az idén. Egy bizonyos, nagyon sok múlik az embereken. Amikor a szövetkezetbe ér­keztünk, éppen a betakarítás témája szerepelt a szakveze­tők szokásos hét eleji megbe­Vr,\'í néhány mozdulat, és indul a kombájn. Krizsán Ferenc több mint egy évtizedes gyakorlatot szerzett az arató-cséplő gépek szak­mailag elismerésre méltó kezelésében minátornál nagyobb teljesít­ményű arató-cséplő gép.. — Nem irigyli a gazdáját? — Én? Ugyan. Az enyémet már megszoktam, bejárattam. Nem cserélném el, akármi­lyen csodagépet is kínálnának. Szaporodnak a fordulók S már meg is telik az első tartály szemmel. Villog a sár­ga lámpa, a kombájn mellé húzódik a traktor. Vezetőjé­nek, Baják Lászlónak vesszük igénybe néhány percre az ide­jét, az áttárolás közben. — Ma négyet fordulok, hol­nap már nyolcat. Remélem, nagyobb zökkenő nélkül bírja ki majd a három hetet a gé­pem. Gondolom, mert vado­natúj a masina. — Hogy szeretem-e amit csinálok? E nélkül aligha menne a munka — válaszolja Baják László és már indul is a másik Dominátor nyomá­ban. A bugyi Tessedik Sámuel szélesén. Csóli László min­denkitől odaadást, fegyelme­zettséget kért. Utalt a taka­rékosságra, a szemveszteség csökkentésére, mindenre, ami ennek a nagyon fontos ága­zatnak az idei sorsát megha­tározhatja. Ami a szövetkezetét illeti, rendben levőnek látszik a dolog. Megoldott a megfelelő szociális ellátás, az ebéd, a hűtött kóla és természetesen az ösztönző bérezés is. Embsrt próbáló hatok Megkezdődött hát az aratás Pest megyében. A következő hetekben az ország figyelme a tarlókon szorgoskodók felé irányul, A Tessedik Tsz-ben szerzett tapasztalatok azt lát­szanak .igazolni, méltóak lesz­nek az idén is jövő évi kenye­rünk betakarítói a fokozottabb megbecsülésre. Kép és szöveg: Valkó Béla A csapatmunkától is függ a nyár sikere. Baják László traktoros például a zavartalan szállítást hivatott segíteni Érett szem kerül a magtárba

Next

/
Thumbnails
Contents