Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
VÁCI *cr£íliu A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1981. JÚNIUS 23., KEDD Lassan véget ér az eperszüret Új telepítések Tésa határában Az eper termesztésének nagy hagyományai vannak az Ipoly mentén. Jobbára a té- saiak meg a perőcsényiek jeleskednek a piros gyümölcsű növény ápolásában, szedésében, ám közülük is leginkább az idősebbek vállalják a cseppet sem könnyű munkát, a fiatalabbakat nem vonzza a föld. Turcsányi László, a perő- csényi termelőszövetkezet fő- agromómusa alig két esztendeje vetődött erre a vidékre, de máris szakértelemmel beszél a szamócáról. — Jelenleg gazdaságunknak mintegy 16 hektárnyi ültetvénye van — mondja. — Én még nem dolgoztam itt, amikor az első tábláikat telepítették, de az idősebbektől tudom, hogy akkor az volt a cél: lehetőleg a falvakhoz közel legyen az eper, hogy az emberek részes művelésben gondozhassák a növényt. Ez az elképzelés be- váSt, de időközben kiderült, hogy sem Perőcsényben. sem Vámosmikolán nem öntözhető a terület, s ez egy-egy szárazabb tavasz idején nagy veszteségeket okoz. Frigó palánták A szövetkezet vezetése, átgondolva a helyzetet, úgy döntött; a bizonytalan helyett inkább a biztosat választják, ezért a jövőben Tésa határában alakítanak ki nagyobb ültetvényt, a másik két községben viszont fokozatosan felszámolják az eperföldeket — Az idén már mintegy tizennégy hektárnyi területen ültettük ki a szamócapalántákat Tésa mellett — folytatja a főagronómus. — Sikerült úgynevezett frigó, azaz hűtve tárolt töveket beszereznünk, s mint köztudott, ezek az év bármely szakában kiültethetek. Most azt tervezzük, hogy a jövőben nem is annyira a részes művelést, mint inkább a bérmunkát szorgalmazzuk. Ügy gondoljuk, a tésaiak, meg három gyümölcstermesztő asz- szonybrigádunk, s esetleg a Nógrád megyéből átjáró csoport elegendő lesz az eper gondozására. Az érett, piros gyümölcsöt az idén is a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalatnak szállítják. Tavaly ugyan megpróbáltak egy kisebb meny- nyiséget a piacon értékesíteni, de a szállítási költségek miatt belátták, ez nem üzlet. A szobiak viszont biztos átveszik, kilónként tizenhat forintért minden mennyiségben felvásárolják az epret. A tsz és a gyümölcsfeldolgozó kapcsolata nem újkeletű, hiszen a perőcsényiek ^lapító tagjai a vállalatnak, s élvezik azokat az előnyöket is, amelyeket a bernecebaráti közös gazdaság által irányított gazdasági társulás nyújt a partnergazdaságoknak. Tésa határában, jobbra, az út mellett, a hatalmas, zöld táblában tarkaruhás embereket látunk. De, mintha törpék lennének. Nehéz munka — Az eperszedés már csak ilyen.: vagy 'guggol az ember, vagy görnyedve dolgozik, de egyik sem kellemes — mondja Pleskó Nándor, aki’ feleségével együtt hat, egyenként kétszáz méter hosszú sor gondozását vállalta. — Június 1- én kezdtük a szüretet, akkor bezzeg gyorsabban ment a munka, annyi volt a gyümölcs. Ma már többet kell hajlonganunik, s bár naponta ketten 120—160 kilót szedünk, jó, ha háromnaponként a végére érünk. Felesége is abbahagyja egy pillanatra a munkát. — Kezdetben szép, nagy szemeket szedtünk, az .tényleg kiadós volt, Németh Gé- záné például’ egymaga 180 kilót szüretelt mindjárt az elején — mutat egy távolabb dolgozó, fejkendős asszony felé. A részes művelésre most panaszkodnak a tésaiak. ‘ Az átvételi árral — egy-egy kiló eperért hét forintot kapnak — még csalt elégedettek lennének, de a táblák gyomosságával sehogyan sem békülnek ki. S ahogy körbenézünk, látszik: igazuk van. Akad olyan terület, ahol a nyurga, zöld gaztól nem látni a gyümölcsöt — Még néhány nap, és véget ér a szüret — mutatja a megrakott ládatornyokat Pleskó Nándor. — Most mindenki ezzel van elfoglalva. Én magam is a tsz gyümölcstermesztési brigád vezetője vagyok, de a szezonban itt segítek az asszonynak. Mert munka azért akad bőven, olyannyira, hogy még ebédelni sem nagyon érünk rá: itt, a tábla szélén kuporodunk le, s gyorsan elfogyasztjuk a früs- tökre magunkkal hozott szalonnát, kenyeret, meg hagymát. A perőcsényi termelőszövetkezet vezetői nem elégedettek Kedvező tapasztalatok — Milyen eredménnyel zárult az idei könyvhét? — kérdeztem Szőke Pálnét, a Mű- jelt Nép Könyvterjesztő Vállalat váci, „Zalka Máté” könyvesbolt vezetőjét. — A forgalma háromszáz- kilencvenezer forint volt, mely negyvenkétezerrel több, mint a múlt évi. A bolt bejáratával szemben álló könyvsátor egymaga negyvenezer forintot forgalmazott. Első alkalommal vett részt az ünnepi könyvhéten a váci Vak Boty- tyán Múzeum megyei és váci helytörténeti kiadványok árusításával. A kísérlet a várakozáson felüli, igen nagy eredménnyel végződött. Ennek a könyvsátomak közel tízezer forint bevétele volt. — A könyvheti kiadványok közül melyek voltak a legsikerültebbek? — Nehéz mind felsorolni. Elsők között Moldova: Szent Imre induló-Elhúzódó szüzesség, Bárczy: Zuhanóugrás, Hernádi: Kiáltás és kiáltás. . Az idén már kevesebb műsor volt a Szabadság téren, mint tavaly, de a megtartott programok körülményei arra figyelmeztetnek, hogy jövőre változtatni kell sok mindenen. A közúti forgalom zaja teljesen elnyomta a nagy lelkesedéssel éneklő, táncoló, bábozó gyerekek produkcióit, a megnyitó ünnepélyen még a mikrofonba beszélő költő hangja sem hallatszott. Olykor viszont nagyon hiányzott az ünnepi könyvhét műsorából a korábbi években már jól bevált járási nemzetiségi nap, amikor a járás nemzetiségi amatőr együttesei énekeltek, táncoltak, citeráztak, nagy sikerrel a könyvtéren. M. Gy. az eper idei hozamával. Igaz, tavasszal, húsvét hétfőjén akkora fagyot kaptak, ami meglehetősen ritka ezen a tájon. Aztán a jégeső is pusztított. A terv hektáronként nyolc tonnás terméssel számolt, de az már most biztos, hogy ennek csupán a felét érik el. Nemcsak eper S eddig csak az eperről szóltunk, de a gazdaságban a szamócán kívül még mintegy ICO hektárnyi meggy és 30 hektárnyi körte telepítés is van. Málnából szintén jók a kilátások, úgy számolják, egy- egy hektárról akár 7 tonnányit is leszedhetnek. Emellett kisebb területen terem a fekete- és a piros ribizli is. F. Z. Miközben ballag az idő Csöndes napok a Pannónián Az overallos fiatalember nem valami közlékeny és nem is túl barátságos. Ott áll a jó öreg Pannónia bolthajtásos kapujában, egyelőre el hárít ha" tatlan akadálynak tűnik. Pedig én be akarok jutni azon a kapun, amire több okom is van. A legközvetlenebb az, hogy kíváncsi -vagyok rá, mi folyik ot belül? Milyen ütemben épül, vagy épülget a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szervezete Pest megyei székháza, s a vele majd társbérletben működő városi házasságkötő terem? Nosztalgia Az is mozgatója abbeli szándékomnak, hogy ezzel a testes,’ flegmatikus alkatúnak tűnő fiatalemberrel megtaláljam a hangot, ami olyannyira sikerül is, hogy bejutok az udvarba. Sőt felhatalmaz arra is, hogy ha akarok, csak nézzek szét az egész épületben. Örömmel élek a lehetőséggel, mert a fiatalságom egyik színtere ez, ahol hat évig törtem naponta a fejemet azon, hogy éljen meg napról napra, évről évre a szerény állami támogatásból az építőmunkások helyi művelődési háza, miközben külső és belső nyomásnak kellett olykor ellenállnom, azokkal szemben, akik mást akartak, másban hittek. Én, makacsul ragaszkodtam az igazi értékek terjesztéséhez. Igazi művészetet a munkásoknak? — vonták kétségbe vitapartnereim, Csak panorámabuszok Az elmúlt évben teljesen kicserélték a Volán 20. számú Vállalat váci igazgatóságához tartozó kocsiparkot. Csak pa- norámabuszok közlekednek. Nyilas Hona felvétele Elegyeket kellett készítenie Aki a legjobb volt Mogyorósi András a Sztáron Sándor Gimnázium harmadikos tanulója barma bőrű, göndör hajú, jól megtermett fiú. Farmernadrág és nyári ing a szerelése, külsőre olyan, mint a vele egykorúak. Az csak a beszélgetés során derül ki, hogy jóval szerényebb a többieknél. Arra a kérdésre, hogy miként lehet valaki országos első egy országos középiskolai tanulmányi versenyen, a nagyfokú szerencsére hivatkozik elsősorban. Meg aztán, de ez csak a faggatáskor derül ki, nem árt, ha tud az ember. — A legjobb tizenkettő közé két forduló megnyerése után jutottam. A fizikával, matekkal, kémiával való foglalkozás számomra szórakozást jelent. Több mint egy éve készültem a versenyre. A negyedikes fizika anyagát előre átvettem, kellett is, mert az egyik feladat a váltóárammal kapcsolatos volt. Rengeteg kísérletet végeztem a tanáraim irányításával, így a készülékek kezelésében, mérésben, eszközismeretben nagy jártasságra tettem szert. Egy ilyen versényen mindez nélkülözhetetlen. — Milyen feladatokat kapott? — Például relatív sűrűséget kellett megállapítani, két oldatból elegyeket készíteni, az eredményeket grafikonon ábrázolni, relatív felületi feszültséget mérni. — Kik segítettek a felkészülésben? — Közvetlenül Dániel Gyula matematika-'és Skripeczky Gyula, a fizikatanárom. Közvetve a tantestület, megértése, türelme. Sokat hiányoztam a versenyek és betegség miatt Más tárgyakból „kíméltek” ebben az időszakban. — Tehetségesnek tartja magát? — Ez később eldől majd. Talán van érzékem a természettudományokhoz. Azt azonban tudom, hogy szorgalom nélkül semmire sem mehetek. — Gondolom, hogy most már szabad az út az egyetemre ... — Én is azt hittem, de kiderült, hogy az én esetemben ez csak részben igaz. Ha matematika-fizika szakra mennék, nem kellene felvételiznem. Bn azonban orvos akarok lenni. Ott a fizika és a biológia a felvételi tárgy. Az utóbbiból éppúgy bizonyítanom kell, mint másoknak. Szerény fiú. Nem szól arról, hogy a második fordulóra gipszelt lábbal, mankóval érkezett. Arról sem beszél, hogy az iskola kosárlabdacsapatának tagja, hogy évekig versenyszerűen evezett. A szaktanárától tudtam meg azt is, hogy indulását vita előzte meg. Matematikából, kémiából, vagy fizikából induljon? Végül maradt az utóbbi. Az eredmény pedig: Mogyorósi András az 1980—81-es tanév országos középiskolai tanulmányi versenyén fizikából a legjobbnak bizonyult. Gratulálunk. V. M. ellenfeleim, s az éleződő érdekellentétek legmagasabb fokán már ellenségeim. Tegnap és ma Azt mondják, a múlt tej fehér ködén át megszépülnek a letűnt esztendők. Azért emlegetjük a régi, szép időket. Vigyázni kell! Azt az akaraterőt, a nekibuzdulást ma is úgy őrzöm az emlékeimben, mint életem legszebb esztendőit, s azokat az emberi tulajdonságokat, melyek az engem körülvevő munkás, társadalmi aktivistákat jellemezték, ma is mélyen tisztelem. A meggyőződésből végzett önkéntes társadalmi munkát a legnemesebb emberi törekvések egyikének tartom. A minket akkor körülvevő levegő sűrűségét próbálom felidézni az egykor szűk, ma tágas udvaron, ahonnét elbontották a régi raktárakat, a kis pénztárfülkét keresem a lép- csőfeljárat előtt, ahol Kató néni üdvözölte naponta, név szerint is ismerős vendégeinket. Az emeleti klubszobában megpróbálom magam elé idézni a csaknem másfél évtizede lejátszódott epizódokat, megtalálni azt a sarkot, ahol dolgoztam, meg ahol egyszer az a parázs vita lezajlott az építőipari vállalat képviselőjével. Mert épp a dupláját számolták a klubátalakítás költségeinek, mint amennyi járt volna. Már Akkor is szokatlan volt, hogy egynémelyik beruházó szakemberrel ellenőrizteti a tételeket. Az egykori moziteremben két idős ácsmester tesz-vesz egy pallórakás körül. Az építkezésen dolgozó teljes létszám, a földszinten maradt fiatalemberrel együtt. Ök is a fiatalságukra emlékeznek, csak még 15—20 évvel régebbre, amikor táncolni jártak ide, s itt is tanulták meg a valcert, a tangót, meg ami még akkor divat volt. Aztán volt ez a ház szoc.-dem.-székház, azelőtt meg ... Node ez már helytörténet, ezt megírtuk, ne kezdjük elölről. — Szóval mikor lesz újra működő közintézmény? — Talán 1983-ra. — Biztos? — Hát... S a kérdésen csöndes vita kerekedik. Sac- cplgatják, hogy meg lehet addig csinálni. A ház végén már beépítették a tetőteret, itt viszont még minden nagyon kezdetleges. Megbízhatók — És hát a postaépületen is kell dolgozni. Vagy nem? — teszi fel a kérdést kissé méltatlankodva az érdeklődésemért a földszinti fiatalember. Mert ezt is, azt is a Váci Magasépítő Vállalat csinálja, ami egy kis optimizmusra is okof ad. Ök ugyanis jól szervezett, megbízható közösség hírében állnak, s ezt a munkájukkal vívták ki. ★ Amikor újra becsukódik a nehéz tölgyfa kapu, egy pillanatig úgy érzem, mintha most is a hatvanas évek közepe volna. Mintha itt. dolgoznék, s csak egy kávéra szaladtam volna ki a sarki eszpresz- szóba. Ez a városrész nem sokat változott. Mint ahogy az sem, hogy a határidőkért akkor is mindig izgultunk, s az építkezéseken már akkor is kevés volt az ember. Kovács T. István Nevet kapnak a névtelenek A városi tanács műszaki osztályának legutóbbi felmérése alapján a városnak jelenleg 69 olyan útja van, melynek még nincs neve. Ebből 32 külterületi, 37 . pedig olyan 'belterületi út, melynek mielőbb nevet kell adni. A műszaki osztály javaslatát átadta az illetékeseknek, és kérte intézkedésüket. A közterületek névadásával kapcsolatban szívesen fogadnak a lakosság köréből érkező indítványokat is. A Vak Bottyán Múzeumban található „Váci Lexikon”, valamint a Pest megyei Levéltár váci osztályán található „Vác története köztereiben” című kéziratok áttanulmányozása is kellő alapot adhat a munkához. M Sarkok és zugok A városban az első utca- névadásra már évszázadokkal ezelőtt sor került. Ezek a nevek a nép által adott történelmi, földrajzi, foglalkozási helymegjelölések voltak. Az első várostérkép, mely feltünteti Vác utcaneveit, 1718-ból való. Ezen egy út, és 27 utcanév szerepel. Az első hatósági intézkedés. utcanévre 1840- ben kelt. Az első, egész várost átfogó utcanévrendezésre került sor. Ekkor a városban 2 út, 58 utca, 17 tér és 27 egyéb út, köz, sor, zug volt. Az utcanevekről az első tudományos tanulmány Tragor Ignáctól, 1918-ban jelent meg. Utcanévváltozásokra javaslat először 1919-ben, majd 1920- ban hangzott el a tanácsházán. Deákvár, Vásártér parcellázásának befejeztével 1928-ban ismét az egész várost érintő utcanévrendezésre került sor. Ezt követték az 1945. évi névváltozások. Az ötvenes években elkészítették az Ürgehegy parcellázásának tervét és könnyebb' tájékozódás kedvéért, hirtelen ötletből, a területet kettészelő széles (ma Népek barátságának) útjától jobbra madárnevekről, balra növénynevekről nevezték el a jövendő közterületeket. Amikor a parcellázás befejeződött és a nevek rendezése a tanács elé kerültek, maradtak a madár- és növénynevek. Védetten A tanács azért hozott határozatot 1953-ban, hogy ezek után a közterületeket régi történelmi és földrajzi nevekkel kell ellátni. Húsz év után ismét felvetődött az utcák elnevezése, és ékkor a tanács komolyabb munkát végzett, mint 1888-ban. Kiadta 6/1973. számú rendeletét, melyben felszámolta az eddigi bizonytalanságokat. Előírta, mit lehet útnak, utcának, sétánynak, térnek, köznek, sornak nevezni és azokat kikről, mikről lehet elnevezni. Rendelkezett továbbá a közterületek nevének védetté nyilvánításáról. Több utcanevet megváltoztatott, több útnak új ne vet adott. A 217 köztérül H elnevezéséből 108 váci vonatkozású, 31 magyar történelmi név, 6 nemzetközi történelmi személynév, 12 földrajzi, 29 növény, 11 madár, és 20 egyéb elnevezésű szerepelt. Azóta komolyabb változások az utcanevekben nem történtek, viszont a több ezer új lakás körül új közterületek alakultak. Ezért is vált szükségessé 37 belterületi út névvel való megjelölése, mely a mentők, rendőrök, tűzoltók, postások, a tanácsi dolgozók munkáját is megkönnyíti. Mészáros Gyula Utcák, terek névadói Most, hogy terebélyesedő város új közterei és utcái nevet kapnak, s néhány régi utca nevét is rendezik, érdemes áttekinteni az utcanevek történetét. Lapun* soron következő számaiban a betűk sorrendjében még 10 alkalommal keddenként közlünk rövid írásokat Mészáros Gyula tollából. Gábor nevű testvére Kisvácott tanítóskodott, lányát, Vetési Pál kisváci mészárosmester vette el feleségül, akinek gödi tanyáján írta Arany a Családi kör című költeményét. Ambró Ferenc utca. Ambró Ferenc nyomdász, könyvkiadó (?—1792). 1772-ben alapította az első váci nyomdát. Innen került ki a Kármán József szerkesztette irodalmi folyóirat, az Uránia (1794—95). Arany János utca. A költő ISSN IVtol Hírlap) I
