Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

4 m?rn 4/)/ W K/iinav 1981. JÜNIUS 23., KEDD Trubadúrhangverseny f _ / _ / KI ÁLLÍTÓTERMEKBEN A sziklakért színeiből Katonazenekarok A Hajdúság fővárosában A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a nyár fo­lyamán négy előadásból álló hangversenysorozatot rendeznek. A június 21-1 első hangversenyen a Bakfark Bálint együttes trubadúrzenével szórakoztatta a közönséget. Díjnyertes alkotás Huszonnyolc ország kilencven művészének részvételével a Műcsarnokban szombaton megnyílt V. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás díjnyertes alkotása: Alexandre Patrice (francia) „Csoporttanulmány” — 1981. Mikes István József Vácott él és alkot. Évtized óta vezeti a Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti szak­körét, honvéd-tiszthelyettese­ket is nevel a rajzolás szere- tetére, ezen csoportja — és ő maga — tavaly első díjat nyert a honvéd amatőr képzőmű­vészek pályázatán. Otthonában van egy szikla­kertje is. Több száz növény­ből álló gyűjteménye nagy színraktár egyben — ősztől tavaszig, nyáron ontja a képi ötleteket. Mikes István Jó­zsef nem rest: elfogadja, ala­kítja szi'klakertjének szín­ajánlatait, képápítő egységeit. Ezen sorozatából rendezett önálló kiállítást Budapesten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. A tárlatnak külön érdekessége volt, hogy a kö­zönség nemcsak Mikes István József akvarell és színes mo- notypia kerti beszámolóit lát­hatta, hanem kertje számára készült plasztikáit is, sőt a művész gondossága révén a sziklakért egy ezen alkalom­ra épült részletét is megszem­lélhette. Bábfigurák A bábjáték a gödöllői sze­cesszió része volt, melyről Kőrösfői Kriesch Aladár is beszámolt fali szőnyegén. Ké­sőbb, 1947 és 1953 között mű­ködött a Remsey Iván szer­vezte gödöllői bábszínpad. Az előadásokat Remsey Jenő műtermében és az erdőgaz­daságban tartották, vagy harminc előadást az Ezeregy­éjszaka történeteiből. Remsey Iván sokoldalú egyéniség. Évtizedek óta vezet képzőművészeti szakkört Gö­döllőn, több tanulmánya és verse jelent meg, elnyerte özv. Károlyi Mihályné ösz­töndíját. Fest, ír — s hosszú ideje foglalkozik marionett- bábfigurák készítésével. Itthon alig tudunk erről, nevét kül*' A sziklakért egyik részlete földön ismerik inkább, oly­annyira, hogy az 1979-es Szi­cíliai bábfesztiválon a nem­zetközi zsűri tagja volt. Most a kecskeméti Ciróka együttes díszleteit és bábfiguráit készí­tette el a békéscsabai nem­zetközi gyermekbábfesztivál­ra, ahol jugoszláv, NSZK-be­li, hindu, örmény, svájci, an­gol, cseh, szovjet, lengyel és természetesen magyar együt­tesek szerepelnek június vé­gén. Remsey Iván bábjai 7ci- váló plasztikai minőségük ré­vén emelkednek ki az igen jó nemzetközi átlagból. Nagy lehetőség E művek biztos sikerrel szerepelnek most is- a békés­csabai fesztiválon, ám ennél is fontosabb a lehetőség meg­maradása. Nevezetesen _ az, hogy Remsey Iván vezetésé­vel megalakulhatna a Gödöl­lői Művelődési Házban a báb- színpad, mely a múzeum ol­dalágaként adhatna sajátos arculatot a város kulturális életének, hazai és külföldi ér­deklődésre is számot tartva. Adott az energia, a képesség, a vállalkozási kedv, a szín­TANÍTÓK NYÁRI AKADÉMIÁJA Oktatásról, nevelésről A Jászberényi Tanítóképző Intézetben hétfőn megnyílt a tanítók nyári akadémiája. A résztvevők az iskolai oktatási és az iskolán kívüli nevelés egységének fontosságáról, az általános iskolák nevelésszo­ciológiai problémáiról, az osz­tályfőnöki munka szerepéről, a tanítási órán kívüli nevelés­ről tárgyalnak. Külön téma az akadémia programjában az iskolák és a művelődési házak kapcsolata. A tucatnyi elő­adást, korreferátumot bemu­tató foglalkozások, tapaszta­latcserék egészítik ki. Az aka­démiára az ország minden ré­széből érkeznek pedagógusok. NAPJAINKIG MEGŐRIZTEK Szépségre fogékony lélekkel Ha egy település anyagi gyarapodása és lakóinak művelődése lépést tart egymással, az mindenképpen ör­vendetes dolog. Nagybörzsönyben, ebben a hegyektől koszorúzott, gyönyörű kis községben évről évre ennek vagyunk tanúi, amikor a Nagybürzsönyi napok rendez­vénysorozatával mintegy tükröt tart a falu önmaga elé, és saját örömére s az ilyenkor idelátogatók tömegeinek elismerését kiváltva megmutatja: ilyenek vagyunk. Nagybörzsöny múltjának kutatói egészen az állam­alapító I. István uralkodásáig tekinthetnek vissza. A XII. század végén, majd a települést 1439-ben bányavárosi rangra emelő Zsigmond király országlásának idején né­met-szász bányászok telepedtek le a községben és — da­colva a történelem viharaival — napjainkig megőrizték jjrt nemzetiségi életük sajátosságait. Egészen a XVIII. század vé­géig jelentős volt Nagybör­zsöny arany-, ezüst-, mangán- és bizmutbányászata, a föld méhének kimerülése után pe­dig szőlőművelés és fakiterme­lés adta a lakosság megélhe­tésének alapját. Amikor a hat­vanas évek elején a járásban megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, Nagy- börzsöny lakossága . elsőként tért át a nagyüzemi gazdálko­dásra. S azóta a község na­gyobb utat járt be, mint a megelőző századokban. S mind eközben elevenen pezsgő kulturális élet bonta­kozott ki a községben. A pá­vakör, az ifjúsági táncegyüttes, a nemzetiségi zenekar, az is­kola, a múzeum és a könyv­tár együttesen járul hozzá, hogy ne merülhessen feledésbe az a kultúrkincs, amelyet a Nagybörzsönyben élő nemze­dékek népi játékok, népi tán­cok, népdalok formájában fel­halmoztak. Nincs semmi csodálkozni váló tehát azon, hogy Nagy- börzsöny híre ma már a já­rás határain is túlterjed. So­kan vásárolnak itt hétvégi tel­ket — ennek oka a természet pazar ajándéka — és még többen jönnek el évente a kulturális seregszemlére. Gyönyörködnek ilyenkor a vendégek a román, gótikus, barokk és klasszicista stílus­ban épült, szépen rendbe­hozott műemlék templomok­ban. A Szent István templom például azért nevezetes, mert a korai románstílű építészet egyik legszebb és legrégibb emléke hazánkban. A bánya­templom meg azért, mert homlokzatán az 1717-ből való véső és kalapács hirdeti az alapítók mesterségét. A művelődési ház termei­ben berendezett kiállítás a község alkotóművészeinek te­hetségéből ad ízelítőt. Gera Éva és Károlyi Ernő festmé­nyei, Hegyi Ibolya gobelinjei, Sarkantyú Judit kerámiái meggyőzően bizonyítják, hogy szépségre fogékony lélekkel és esztétikai érzékenységgel ké­pesek megragadni a tovatűnő pillanat jelenségeit. A Rudabányai Ere- és Ás­ványbányászati Múzeumnak a népviselet és népi életmód eszközeit is bemutató állandó kiállítása szintén vonzza a múlt értékeit becsülni tudó látogatókat. A paraszti élet és az egykori bányászat rekvi- zitumait szemlélve érzékeli igazán a ma embere, hogy néhány évtized alatt is milyen történelmi léptékű változás hordozói lettek a már sze­mélyautóval vagy rendszeres autóbuszjárattal közlekedő, a mezőgazdaságban is gépekkel dolgozó nagybörzsönyiek. A hegyes-völgyes vidék erdői­nek világa tárul a látogató elé a Honvéd Zrínyi Vadász- társaság és a nagymarosi erdészet közös kiállításán az általános iskola Petőfi utcai termeiben. Madárfütty szól az ablakmélyadésben rejtőző magnóból, s az erdei hangzá­sok megejtően szép szimfó­niájában gyönyörködve néz­hetjük végig az erdőművelés, fakitermelés és -feldolgozás eszközei mellett a környező táj madár- és állatvilágának bemu­tatott példányait. Vadmacs­kák, kuvik, vörösvércse, uhu, békázó sas, fácánok, erdei sza­lonka, borz, görény, szarvasok és őzek, vaddisznó és erdei medve békésen megférnek itt egymás közelségében, hirdetve egyenként és együttesen a ter­mészet varázsát. Pár száz métert továbbsé­tálva eljutunk a lakosság egyik büszkeségéhez, a ma is őrlő vízimalomhoz, amelynek ajándékba kapott lisztjét be­cses kincsnek érzik az asszo­nyok. Egész napon át hangos a község, a hangszórókból zene árad, s időnként egy-egy köz­lemény tudatja a Nagybörzsö­nyi napok soron következő programjának helyét és idő­pontját. Most szombaton a program legjelesebbje a határőrközség ség cím felvétele volt, amely­ről lapunkban már beszámol­tunk. Nagybörzsöny többségé­ben német ajkú lakói azé cím­mel együttjáró kötelezettségek vállalásával bizonyították, hogy hűséges fiai a magyar hazának, s amit két kezükkel, tehetségükkel alkottak, azt megóvni is készek minden körülmények között. Cseri Sándor pad — csak a megoldás ne késsen, hiszen Pest megye gyermekszínháza lehetne be­lőle. Losonci Miklós Remsey Iván: Könnyező bohóc A 3. országos katonazeneka­ri fesztivál a részt vevőegyüt- , tesek közös hangversenyével rfejeződött be vasárnap Deb­recenben. A kilenc zenekar záróhangversenyét követően a művelődési kíozpontban meg­tartott ünnepségen Tikász Elek, a városi tanács elnök­helyettese átadta a Hajdú-Bd- har megyei, illetve Debrecen városi társadalmi és tömeg- szervezetek, vállalatok által felajánlott díjakat a katona- zenekarok vezetőinek. A 4. or­szágos katonazenekari feszti­vált — amelyet a szervezők szeretnének nemzetközi mére­tűvé szélesíteni — 1983 nya­rán rendezik meg a Hajdú­ság fővárosában. MEGFIATALODIK Pannonhalma vára Felújítják a pannonhalmi várat: 1983-ig 50 millió forin­tot költenek a legsürgősebb munkákra. Dolgoznak a tetőn, a falakon. A bazilika tornyá­nak helyreállítása már meg­történt, most a főlépcsőt ja­vítják. A bazilika egyik leg­nagyobb értéke a műemlék együttesnek, még a tatárjárás előtt épült az 1220-as évek­ben. Itt rendezik a nemzetkö­zi hírű orgonakoncerteket. A felújításra egy speciális 70 tagú építőbrigádot szervez­tek. Munkájuk hosszúnak ígérkezik, 1983-ig ugyanis csak a legszükségesebb tenni­valókkal végeznek. Már ké­szülnek azonban a vár teljes felújításának tervei, melyek alapján 1990-ra, az alapítás ezeréves évfordulójára fnegif- jodik a pannonhalmi vár. TV-FIGYELŐ VÍZ. Ha kedd, akkor Bel­gium — mondta egy nemrég vetített fiLmvígjáték címe, amely elnevezést kesernyésen most úgy lehetne honosítani, hogyha víz, akkor Pest megye. Mármint ivóvíz, vagyis az a színtelen, szagtalan folyadék, ami a legelemibb feltétele mindenféle létezésnek, és ami- bőil a kelleténél jóval keve­sebb van ezen a Duna táji vidéken. Ez a sajnálatos tény köztu­domású volt eddig is, de most, hogy a vasárnap esti Hét egy dicséretesen alapos riport­filmben megint fölhívta rá a figyelmet, hát újra kell szól­ni például Dunakeszi kiszá­radt torkú kútjairól; azokról a menetekről, amelyek kannák­kal, vödrökkel a temetőbe in­dulnak — ott, hogy, hogy nem, még mindig nedves az a torok —; no és azokról az úgyneve­zett vizes járatokról, amelyek segítségével egy valamely szomszédos településről szer­zik be az inni- meg a moso- gat.nivalót. S mert talán még e látvány­csokornál is megdöbbentőbb voll hát ugyancsak meg kell emlékezni arról a beadvány­ról, amit kíváncsi lencséjé­vel »jól megbámult a kamera, és. amiben neim más áll, mint az,* hogy az immár nehezen tűrhető vízellátásuk miatt a Legfőbb Ügyészséghez fordul­tak a váciak. Igen, amott is, emitt is — és még több más lakóhelyen is — ily áldatlan állapotok uralkodnak. Áldatlan, ifjab- bakra, idősebbekre egyaránt veszélyes és kínos állapotok, amelyek megjavulására, saj­nos, egyhamar nemigen lehet számítani. Legalábbis a Hét stúdiójába meghívott illetékes- szakemberek szerint, akiktől — hogyan is fogalmazzunk —. ha teljes vigaszt nem is, de azért valamivel föld-, azaz­hogy csapközelibb válaszokat várt a néző. Ilyeneket, őszin­te sajnálatunkra, nemigen to­vábbítottak a mikrofonok Egészen konkrét adatként leg­följebb csak azt tudhattuk meg, miszerint úgy 2000, 2010 táján lesz megfelelő vízellá­tás szerte e hazában. Ez a jós­I lat viszont igencsak soványka ' vigasz. Kalendárium. Szintén vasár­napi látnivaló volt a gyorsan és méltán megkedvelt Kalen­dárium. Amilyen fürgén rea­gál, olyan alaposan tájékoztat ez a Juhász Árpád vezette és szerkesztette műsor, amely, lám, milyen jó tudományos té­mát — egy torzult személyiség önleplezése — talált a york- shire-i hasfelmetsző gyilkos­ságsorozatában, illetve amely élő és valóságosan is ' eleven összeállítás egyebek között fő­városunkat mint barlangos metropolist mutatta be. Igen, így van: sok egyéb kincse és értéke mellett arról is nevezetes Budapest, hogy egyetlen olyan fővárosa a vi­lágnak, ahol ily tömegű és szépségű barlang búvik mega hegyek gyomrában. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a Pálvöl- gyi-barlangnak most egy még újabb — úgy 800—1000 méte­res — szakaszát fedezték fel, és ez a járatrendszer talán- talán kapcsolatba kerülhet a Mátyás-hegyi barlanggal is. Ez kétségkívül szenzációs egye­sítés lenne! A Szemlchegyi- barlang talán jövőre várható megnyitása pedig szintén szen­zációszámba megy majd, egy­részt azért, mert cseppkőcso­dái páratlanul szépek, más­részt meg azért, hogy a ter­mészetnek ez a kincsestára potom fél évszázad alatt vált — pontosabban: válik — lát­hatóvá. De még ily túl későn is jobb, mint soha... Pest, BéCS. Előfizetői emlé­kezet óta nem volt még ily csinnadrattás, léggömbfüggö- nyös, ide-odakapcsolásos nem­zetközi gálaest, mint most, szombaton, amikor Bécs és Budapest köszöntgette egy­mást a kamerákon és a mik­rofonokon keresztül. Hogy milyennek tetszett ez a kölcsönös bókolás? Először is nagyszabásúnak. Aztán technikailag hibátlannak. (Ahogyan a két műsorvezetőt szinte egymás zsebébe ültet­ték!) Aztán jól pergőnek. Az­tán látványosnak. Aztán... Aztán éppen olyan kideká- zottan kommersznek. ahogyan az efféle jószomszédi telekom­munikációs szervuszol ásóknak lenniük kell. Aki ilyet várt. biztosan nem cs^i-Mott. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents