Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1981. JÜNIUS 21., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 hiteltörlesztéseire. És még valami lényeges: 1982 és 1985 között éven­te — meghatározott összegekben —, 30 millió 675 ezer forint anyagi tá­mogatásban részesülnek. A pénzt szinttartó beruházásokra, a fejlesz­tési alapot terhelő — és a tartalék­alapot megelőlegező. hitelek törlesz­tésére fordíthatják. Munkák nyereség nélkül Adott tehát egy vállalat, amely a maga nemében szinte erőn felüli feladatokra vállalkozik. Idén 270 millió forint értékű a munkájuk, s mindössze 3 millió forint nyereség­re számíthatnak. Mindez nem túl­ságosan kedvcsináló. Viszont, s ez valószínűleg ismét sok embert érde­kelhet; vajon hol a határ, amíg fe­lettes szerveik pótolják a vesztesé­geket? Nem áll e ez ellentétben azokkal a központi határozatokkal, törekvésekkel, amelyek kényszerí­tik a vállalatokat a jobb gazdálko­dásra, a nagyobb nyereségre? Tassy Klára gobelinje így dolgozik mostanában a váci PETÉV Felfelé haladnak a lejtőn? Az igazgató — a Pest megyei Ta­nács Építőipari Vállalatának igaz­gatója —, nem derűs. Azt mondja: vádolhatnák anyagiassággal, pedig nem pénzért 'vállalta ezt az egé­szet. Ügy érezte — természetesen megfelelő társakkal, partnerekkel —, megmutathatják, hogy igen is ké­pesek valamire- Vallotta: van a vál­lalatban annyi erő, hogy talpraállít­sák. Értetlenkedem: tavaly jó ered­ménnyel zárták az évet, a korábbi esztendők veszteségei helyett,- végre ismét nyereséget produkáltak. És még sem elégedett? Sápi István igazgató fáradt, nem tagadja. És nem derűs, mert mosta­náig sem ő, sem pedig vezető mun­katársai külön anyagi | elismerést nem kaptak tavalyi munkájukért. Taktikázás gonddal-bajjal Ismét okvetlenkedem: lehet, hogy mégis elrontottak valamit, nem tel-* jesítették a feltételeket? . Tiltakozik, s lelkesen kezd magya­rázni ... Hogy mindent, az alapok­tól kellett újjászervezniük. Azt, hogy míg 1978-ban csaknem 19 millió és 1979-ben már 38 millió 400 ezer fo­rint veszteséggel zárta mérlegét a vállalat —’ tavaly meg 2 millió 121 ezer forint nyereséget tudtak kigaz­dálkodni. A számukra előírtnál — többet. Arról is elégedetten beszél, hogy a szanálási eljárást követően szinte egyszemélyi felelősséget vál­lalt a cégért, bízva a közösségben. Csak tavaly, egyetlen év alatt, több mint kétszáz fajsúlyos intézkedés se­gítette a gazdálkodás javítását. Mert az, hogy a tervezett 250 millió fo­rintos termelési értéket 7 millióval túlteljesítették — önmagában nem húzta ki a vállalatot a csávából. Va­lamennyi szervezeti egységnek meg­határozott — a gazdálkodási köve­telményeket hangsúlyozó —, költ­ségterv szerint kellett dolgoznia ... (Ezt állandó, rendszeres ellenőrzés­sel figyelték, kérték számon.) Gon­dos elemzéssel felmerjék a megkez­dett építmények nyereséges, illet­ve veszteséges voltát, s egybevetet­ték a tényleges kapacitásokkal, a vállalat teherbíró képességével. Fi­gyelembe véve a megyei igényeket, azaz a különféle társadalompolitikai érdekeket — rangsorolták a kivite­lezési munkákat. Ezzel ugyan nem védhettek ki azt a — gazdálkodásu­kat igen-igen károsan befolyásoló —, helyzetet, hogy épületeik többsé­ge a befejező, átalakítási szakaszba került. A legügyesebb taktikázás ellenére is építményeik veszteség- terhe meghaladta a 6 millió forintot­Vezetők gazdaszcmmel Közbe kell vetnem: valamit mégis csak tettek a veszteségek ellensúlyo­zására? Állítja, tanácsi igényt nem utasí­tottak el, de megpróbáltak rövid átfutási idejű, nagyobb nyereséget biztosító munkákat vállalni. A nagy értékű gépek, eszközök jobb kihasználására pedig jelentősen nö­velték a létszámot. Ez utóbbi — önmagában 17 millió 830 ezer forint termelési értéket jelentett Hangsú­lyozza: legfőbb gondjuk, a megfele­lő képességű vezetőgárda kialakítá­sa volt. Felülvizsgálták minden szinten, kik alkalmasak politikailag, szakmailag, emberileg az irányításra, kik képesek gazdaszemmel gondol­kodni, munkálkodni. A főépítésveze­tőségek felelősségét növelték — eh­hez a szükséges érdekeltségi rend­szert is kidolgozták. Az alkotókész­ség kibontakoztatása érdekében pe­dig önálló vállalkozási lehetőséget is adtak egységeiknek, természetesen beszámolási kötelezettséggel és csak bizonyos értékhatárok között. Ismét izgat egy kérdés: megszűnt a helytelen gyakorlat, a központi utasításos rendszer? Hitelre 129 millió forint — Csak a főirányokat határoztuk meg, de mindenki, minden szinten, tudta, mit várnak tőle — mondja határozottan. És a felsőszintű veze­tés egy emberként vallotta: szükség van sikerélményekre, a jó szakmun­kásokat meg. kell tartaniuk, át kell formálni a vállalat általános han­gulatát, vállalni kell a rendterem­tés nem éppen népszerű feladatát. Sok év örökségét — terhes örök­ségét —•, igyekeztek felszámolni a váciak. Elkészült egyebek között a vállalat árpolitikai terve, és a vál­lalati árvetési szabályzat. Életbe léptették — a bizonylati fegyelem szigorú megkövetelése mellett —, az új anyagelszámoltatási szabályzatot is. Negyedévekre, hónapokra lebon­tott javítási-karbantartási ütemter­vet állítottak össze — legfontosabb gépeikhez- Megkezdték, viszonylag szűk lehetőségek között, az elavult eszközök kiselejtezését. Gondosan szervezték meg a munkásszállítást, s ezzel is milliókat takarítottak meg. Sókat tettek — és nemcsak látszó­lag —, mégis lassúnak tűnik a fej­lődés, az előrejutás ... Kibújik a szög a zsákból. A vállalat jelenlegi helyzete aggasztja Sápi Istvánt. Az, hogy hiába termeltek tavaly 257 millió forint értéket — változatlanul közel állnak a csőd­höz, el vannak adósodva. A céltuda­tos munka sem teremtette meg a stabilizálódást. Csak kamatra és bankköltségre 7 millió forintot fi­zettek ki 1980-ban. Nagyrészük a korábbi évek kötelezettségeinek a terhei. A munkabérre felvett és visszafizetett hiteleket nem számolva pedig 129 millió forint hitelt kellett visszafizetniük. Feltehetően olvasóinkban is meg­fogalmazódik: felettes szervük se­gít-e a PETÉV-nek, illetve, miként értékelik igyekezetüket? Idézet a Pest megyei Tanács VB. építési, közlekedési és vízügyi osz­tályvezetőjének 1981. május 6-án kelt — a PETÉV munkáját elemző —, jelentésből: ...Az 1980-as ered­ményes évért elismerésre méltó a vállalatvezetés, a párt- és a társa­dalmi szervek, a dolgozó kollektíva munkája, erőfeszítése ... ' Ami pedig a tényleges megítélést illeti, ismét a fentebbi jelentésből néhány megállapítás: •. .Az ered­ményes évzárás mellett sem szilár­dult meg a vállalat gazdasági-pénz­ügyi helyzete. A vállalat a VI. öt­éves tervidőszakban esedékes hitel­visszafizetési kötelezettségeinek, az 1981-ben szükséges forgóalap-feltöl- tésnek, valamint a legminimálisabb szinttartó fejlesztéseknek saját erő­ből eleget tenni nem képes ... És a megoldás? A Pest megyei Tanács indokoltnak tartja a PETÉV kérelmét: ne kelljen visszafizetniük idén az ideiglenes támogatásként ka­pott 10 millió forintot; a megyei tanács saját pénzeszközei terhére peri garanciát vállal, és nyújt a vállalat Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese maga fogalmazza meg a választ. Ki­mondja, hogy a vállalat valóban a korábbi évek felelőtlen gazdálkodá­sa következtében jutott a mélypont­ra 1978—79-ben. A múlt esztendő volt az első, amikor a rendkívül nagy veszteségek után, már nyere­séggel zárták az évet. A hatodik öt­éves tervidőszakban pedig összes­ségében 46 millió 700 ezer forint eredmény elérését tűzték célul. És bogy jogos-e a segítség — a talpra- állításukhoz? Az érvényben levő jog­szabályok szerint, ha egy tanácsi vállalat saját pénzforrásaiból nem képes teljesíteni az állammal szem­beni kötelezettségeit — például mint adott esetben, nem tudja a felvett hiteleket visszafizetni —, az alapító tanácsnak kell anyagi garanciát nyújtania. Nem zárkózik el Vágvölgyi Jó­zsef az elől sem, hogy a fenti kér­dés második felére is feleljen. A PETÉV hatodik ötéves terve jő és megfontolt, lehetőséget teremt ön­állósága megalapozásához, mondja- Az azonban tény, és nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vállalátnak ■ többségében kommunális jellegű te­vékenységet kell folytatnia — ezt várják el tőlük, ezért létesítették el­sősorban —, s ebből következik, hogy nyereségét is csak igen mér­sékelt ütemben képes növelni. A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága tehát megfontoltan döntött — fentemlített május 6-i határoza­tában —, hogy mindaddig támogat­ja, azaz öt éven át, a PETÉV-et, míg teljesen le nem számolnak örö­költ terheikkel. Elemzés, tervezés, szervezés Váci központú lévén a Pest me­gyei Tanács Építőipari Vállalata, természetes, hogy a város vezetése is sokat vár tőlük. Most azonban tekintsünk el attól, hogy felsorol­juk, mi mindent építenek Vácott, érdemesebb inkább megismerkedni a városi pártbizottság véleményével. Vissnyi István, a pártbizottság osz­tályvezetője, instruktorként foglal­kozik a céggel, ezért legjobb isme­rőjének mondhatjuk. Azonnal leszögezi: véleményük szerint legalább még két évre van szüksége a PETÉV-nek ahhoz, hogy valóban talpraállhasson. Ez azon­ban nem a vezetőkön múlik. Ami­kor ők a vállalat élére kerültek, el­sődleges dolguknak tartották, hogy valami látványos sikert érjenek el, hogy lelket öntsenek az emberekbe. Sikerült is — az SZTK-rendelő ha­táridő előtti felépítésével, átadásával. Igaz, ehhez sok társadalmi segítsé­get is kaptak a várostól. Nem tagad­ja, a korábbi vezetés egyik fő hibá­ja az volt, hogy nem tudtak nemet mondani; rossz vállakozási politikát folytattak. Ezzel szemben, a jelenle­gi vezetők ügyesen kezdtek az épít­kezések befejezéséhez, gondosan elemezték, megtervezték, mire ké­pesek. Például három ütemben ad­nak át 126 lakást, a deákvári lakó­telepen; elkészül végre a CEMÜ székháza; egyebek között üzemi or­vosi rendelőt és üzemcsarnokot épí­tenek. Jól érzékelhető munkájuk­ban egy sor szervezési változás, nem féltek. a személycserétől. A vállalat pártvezetése is sokat tett és tesz a munkafegyelem javulásáért, a köz­hangulat alakításáért, és esetenként a felelősségrevonástól sem riadnak vissza. Megragad bennem az utolsó mon­dat néhány szava: a közhangulat alakításáért... Valóban, milyen is Hajnalodik az emberek hangulata a Pest me­gyei Tanács Építőipari Vállalatá­nál? Közcicbb az irányítókhoz A váci deákvári lakótelep egyik- épületén hihetetlen ütemben haj­ráznak: június 30-án át kell adniuk 42 lakást. A kőművesek brigád veze­tőjét, Boros Mihályt, az egyik füg- gőhídon találjuk, a külső homlokza­tot készíti társaival- Nem örül a kényszerű munkaszünetnek, meg­jegyzi, most minden elvesztett per­cért kár. No nem, nem udvariatlan, de. látszik rajta, komolyan gondolja. És a2t is, amit elmond. Egy éve kap­tak új építésvezetőt, aki velük együtt él, nemcsak hébe-hóba látogat ki hozzájuk, mint elődje. S azt is, hogy benne ugyancsak megfordult a menekülési gondoiat, de már örül, hogy maradt- Ma ugyan csak heten vannak a brigádban, de közülük ha­tan minden szakmunkához értenek. Érzik, hogy szükség van rájuk, ren-' dszték a bérüket is, hajtás közben is nyugodtabban, Szervezettebben dolgozhatnak. Látszik rajta, vala­mit szeretne még megfogalmazni, amit helyesnek tart. Így jegyzem fel: Közelebb kerülhettünk mi, mun­kások a vezetőkhöz. Megszűntek a régebbi nagy távolságok. Nincs uta- sítgatás, csak emberi hang. Ki nem szereti az emberi hangot? Ki dolgozik szívesen merev utasít- gatásokra? Költői kérdések persze ezek, mert ha a partner megfelelő, erre nincs is szükség- Csak egyebek között, gondolataimat rendezve ve­tődnek fel, miközben Pécelre, a vál­lalat Il-es főépítésvezetőségére igyekszem, ezek is megfordulnak a fejemben. Koppány János főépítésvezető ép­pen egyik munkahelyükre siet. Vele tartok, s közben beszélgethetünk is. Egyike a kevés megmaradt régi ve­zetőknek. Saját bőrén érzékeli, mi­lyen változás ment végbe az elmúlt másfél év alatt. Légióként annak fontosságát hangsúlyozza, hogy he­lyesen mérték fel a vállalat gazda­sági helyzetét, erejét, lehetőségeit. Sikeresnek tartja, hogy dolgozni akaró — és tudó emberek kerültek az irányító posztokra. Ideérve: a brigádvezetőket is. Akik valóban magukkal viszik, lelkesítik társai­kat. Dicséröleg említi, hogy nem ter­helték le. teljesen központi tervelő­írásokkal az egyes főépítésvezetősé­geket. így maguk szerezhetnek mun­kát, megmutathatják mi mindenre képesek. Az anyagi haszon mellett, sikerélményhez is jutnak. Utóbbit azonnal élő példával is alátámaszt­ja: elvállalták a fővárosban a Hon­véd labdarúgópálya lelátóinak a megépítését, noha soha hasonló fel­adatot nem oldottak még meg. Négy hónap alatt 6 millió 300 ezer forint árbevételt szereznek, a napokban kerül sor az utolsó ‘simításokra. Ami az építőiparban ritkán fordul elő: a főépítésvezetőség már az el­ső félévben jelentősen túlteljesíti termelési tervét Nincs zsákbamacska! A készülő lelátón naptól cserzett arcú idős munkás dolgozik. Farkas Endre, egy tíztagú ácsbrigád vezető­je. Űj időket élünk, jelenti ki pá­tosz nélkül. Megszűntek a régebbi mellébeszélések. Azt is helyesli, hogy a jelenlegi igazgató kemény ember, de igazságos. Szerinte a jó szakemberek utálják is a fegyelme­zetlenséget, a szervezetlenséget. Ö kérdi: mit gondolok, mennyit keres? De felel is rá: hat-hétezer forintot. Így, van értelme a fokozott tempó­nak, a munka visszanyerte az el­vesztett becsületét. Arx-ól is szinte tisztelettel szól, hogy a főnökök nem árulnak zsákbamacskát. Kimondják, hogy ez a feladat,, s érte ennyi, meg ennyi pénz jár. És betartják a sza­vukat. Igaz, ha kellett, heteken át, szombaton és vasárnap is egyfoly­tában dolgoztak. A kérésnek, hogy Endre bácsi legyen szíves... lehe­tetlen ellenállni. Ezt vallja, egyéb­ként Farkas Endre 25 éves fia is, aki édesapja szakmáját választva, szintén a PETÉV mellett tett hűsé­get Sápi István, igazgató fáradt, de nem öröm nélkül. Mint a fentiekből kitűnik: becsülik erőfeszítését, veze­tőtársaiéval együtt. Bizalmat szavaz­tak számukra feletteseik, de az sejn lehet mellékes, hogy már a kollek­tívát, munkásaikat is megnyerték a göröngyös, de tavaly jól előkészí­tett, járható úthoz, azaz idei fel­adataik sikeres megoldásához. DO DÓ GYÖRGYI I f \ 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents