Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Mir, irr 1981..JÚNIUS 21., VASÁRNAP Az Akadémián Belefezöslüff az Orsó-közgyűlés Szombaton befejeződött az Akadémia székházéban a Nemzetközi Akadémiai Unió 55. közgyűlése. Az unió a világ legjelentősebb nemzetközi társadalomtudományi szervezete, amely öt földrész 35 tudományos akadémiáját tömöríti soraiba. Az 1820-ban alapított unió csaknem 50, széles körű nemzetközi együttműködésen alapuló tudományos vállalkozást irányít, köztük olyan jelentőségűeket, mint például a trópusi Afrika történetének forrásai, Közép- Ázsia civilizációi vagy Európa nyelveinek atlasza. E vállalkozások eredményeit eleddig több mint 800 kiadványban tették közzé. A mostani egyhetes közgyűlésen éppen e vállalkozások eredményeit, helyzetét vitatták meg és döntöttek újabb tudományos vállalkozások megkezdéséről. Így például kibővítették a trópusi Afrika történeti kutatásait, mégpedig azért, mert jelentős meny- nyisógű értékes európai forrásanyag áll rendelkezésre a tudósoknak. A Magyar Tudományos Akadémia tíz témában vesz részt közvetlenül az unió vállalkozásaiban. Vizsgálják például Közép-Ázsia civilizációját, a különféle középkori latin iratokat, s egyáltalán a latin nyelv múltját Magyar tudósok készítik a római birodalom történeti térképeinek és Európa nyelvatlaszának egy részét is,. A magyar tudósok munkájának elismerését jelzi az a tény, hogy — most első ízben — Budapesten tartotta közgyűlését a Nemzetközi Akadémiai Unió. A kihsesznátesfSan lehetőségek fzsdományárói ki elhanyagol! emberi tényező A HÉT HÍRE Ha körkérdést intéznénk gazdasági vezetőkhöz, vagy tesztlapokat osztanánk ki közöttük, arra keresve a választ, hogy tapasztalataik, és véleményük szerint melyek a gazdasági fejlődés, a termelésbővítés, > a hatékonyságjavítás leggyakrabban használt eszközei, s legkönnyebben járható útjai, alighanem a következő válaszokat kapnánk: beruházás, technikai és technológiai korszerűsítés, többet tudó, gyorsabb gépek, jobb anyagellátás, s több munkaerő. Képzeletbeli tesztlapunkra valószínűleg hiába írnánk rá ilyen fogalmakat is, mint munkatartalom-elcmzés, fizikai és pszichés terhelés vizsgálata, információáramlás, környezeti hatások, az ergonómia tudományának néhány kiragadott módszere mellé csak igen-igen ritkán kerülne az egyetértést jelentő X. Sőt, attól tartok, ha csak úgy általánosságban szerepeltetnénk az ergonómiát a kínálkozó lehetőségek felsorolásában, néhányan még meg is kérdeznék: az meg mire jó? egyre inkább polgár jogot nyert, s kezdett teret hódítani a gyárkerítóseken, irodafalakon belül. Legrosszabb esetben azért, mert a felsőszintű határozatok végrehajtásáról időnként be kell számolni, s kellett valami, amit be lehet írni a jelentésibe. Az ergonómia viszont — mivel továbbra sem szerepelt a brosúrákban — legfeljebb csak abban reménykedhetett, hogy a szervezés ürügyén, s a szervezők segítségével becsempészheti magát valahová. Csak bshpzkodni tad Természetesen ezzel nem azt akarom bizonyítani, gazdasági vezetőink miilyen tájékozatlanok. Az ergonómia terra incognita jellege sokkal inkább annak következménye, hogy az elmúlt években és évtizedekben a gazdasági életben nem volt szükség, s ezért természetesen az érintett tudományágak képviselőinek lehetősége sem arra, hogy aa emberi tényező szerepét vizsgálják és részleteiben is feltárják. A fejlődés — akkor úgy tűnt — kizárólag pénz, gépek, nyersanyag, energia és munkaerő kérdése volt, sezen a materiális körön kívül eső olyan ötletekre, hogy nézzük meg, mennyire elégedettek az emberek a munkájukkal, feladatuk összhangban van-e személyiségükkel, milyen fokú az azonosulásuk, legjobb esetben is csak egy elnéző mosoly volt a válasz. , A munka- és üzemszervezés valamelyest jobban járt. A hetvenes években — részben a megfelelő párt- és kormányhatározatoknak, részben a már hatni kezdő gazdasági kényszer eredményeként — A fehér hegyek bányája A pilisvörösvári dolomitbányában az utóbbi évek folyamán teljesen gépesítettek a termelést. Az építő- és vegyiparban, valamint a kohászaiban használt értékes ásványőrlcményből ebben az évben több mint ötszázezer tonnát hoznak forgalomba. Mi khst a bep A közelmúltban Nagykörösön megrendezett III. ergonómiai nyári akadémia nyilván éppen ezért választotta egyik központi témájának a szervezés és az ergonómia kapcsolatát, hiszen a munkaszervezés nemcsak megkönnyítheti az ergonómia térhódítását, hanem tulajdonképpen hosszabb távon a két terület nem is lehet meg egymás nélkül. A konferencia rendezői az előzetes anyaggyűjtés során több minisztériumi, intézeti és vállalati vezető véleményét gyűjtötték össze a kérdésről, s Lukácsi Gábor, a Csepel Autógyár termelési igazgatója éppen az e hasábokon "is már részletesen ismertetett Oerlikon-üzem esetével bizonyította az ergonómia nélkülözhetetlenségét Miről is volt szó? Az autógyár az autó- busz-fenékváz gyártására néhány évvel ezelőtt új üzemet létesített. A berendezések korszerűek, a munkaeszközök fejlettek, a technológia modern volt a kereseti lehetőségek lényegesen meghaladták az átlagot — mindezek ellenére a dolgok nem úgy mentek, ahogy előzetesen számították. . Rossz volt a dolgozók közérzete, belső feszültségek nehezítették a folyamatos munkáját. . A megoldáshoz éppen az a problémafeltáró vizsgálat vezetett el, melyet szervezők és ergonómusok közösen folytattak. Az ábrándok világa A termelési folyamatban részt vevő, s azt alapvetően befolyásoló ember jelentőségét aligha lehet túlbecsülni, azért, mert ma már kétségkívül eljutottunk abba a fázisba, ahol a technológiai lánc leggyengébb szeme éppen az ember. A termelékenység fo-1 kozásától az élő munka hatékony kihasználásáig és az innováció iránti fogékonyság javításáig, minden esetiben kiderül, hogy rengeteg feltárt és feltáratlan tartalék, magyarul veszteség van gazdaságunkban, amelynek kihasználásához, illetve megszüntetéséhez már messze nem elegendő csak a műszaki és csak a közgazdasági szakemberek munkája. Ott a helye a csapatban a szervezőnek, s a fiziológiai, pszichológiai, szociológiai ismeretekkel rendelkező, s ezeket hasznosító ergonómusnak is. Mégpedig minél előbb, annál jobb! A Csepel Autógyárból származó példa ugyanis arra is rávilágít, hogyha egy új üzem létrehozása előtt már szót kapnának ezek a szakemberek, akkor nem utólag kellene — természetesen rengeteg veszteség árán — rendezgetni a sorokat, hanem már előre el lehetne kerülni a hibákat — ahelyett, hoigy beépítenénk azokat. Mindez azonban ma még igencsak az ábrándok világába tartozik. Az elméleti lehetőségek és a gyakorlati, vállalati alkalmazások közötti szakadék annál is inkább szembetűnő, mivel az ergonómusok ma már az eddig vizsgált ember-gép-kör- nyezet rendszeren túl az egész gazdasági szervezet ergonómiai szemléletéinek szük- séig^ségét hangsúlyozzák. Leegyszerűsítve — s így természetesen szakszerűtlenül — fogalmazva ez annyit jelent, hogy nemcsak azt tartják vizsgálandónak, milyen géppel, milyen testhelyzetben, milyen igénybevétellel dolgozik valaki, hanem a gazdasági tevékenység minden, az emberrel kapcsoilatha hozható elemiét fontosnak tartják a szervezeti hierarchiában elfoglalt helytől egészen az anyagi ösztönzés rendszeréig. Tulajdonképpen elszomorító, hogy amikor olyan elméleti ismeretek birtokában vagyunk, mint amilyenről például a Számítógápalkalrnazósi Kutatóintézet munkatársai számol tak be Nagykőrösön — egy számítógépes tenmelásirányí- tási rendszer kialakításánál már nemcsak a technikai feltételek, hanem a dolgozók egyetértésiének, érdekeltségének megteremtésére is mód szert dolgoztak ki —, akkor ugyanez a termelésirányítási kérdés a gyakorlatban a legtöbb helyen ma is az, hogy a művezető fejből-zsebből vezetve úgy osztja ki a munkát, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Ezek után fel kell tenni a kérdést: hogyan tovább? El kellene talán rendelni a kő telező alkalmazását? Bár ennek is vannak hívei, mégsem ez az igazi megoldás. A ráolvasás a gazdasági életben rit kán bizonyul eredményesnek, például a munkaszervezést sem sikerült a már említett felsőszintű határozatokkal olyan mértékben elterjeszteni, mint amilyenre szükség lenne. Sokkal érdemesebb bízni az olyan gazdasági környezet megteremtésében és ennek hatásában, amely megköveteli, hogy minden vállalat a maximumot nyújtsa. El kell adni ezt is Ez természetesen már nemes,ak az ergonómiára vonatkozik, de annyit még érdemes megjegyezni róla, amit a nagykőrösi tanácskozásra készült vitaanyagában Wintsche István, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese is megfogalmazott: Az ergonómia művelői nem elég, ha azt mondják, íme, itt a mi isimerethalmazunk, ennyi kérdést tudunk megoldani, várjuk a megrendelőket. Mivel az ő műnk,áj uk is egyfajta piaci termék, eladása érdekében nekik is lépniük kell.' S minél több gyárkapun tudnak belépni, annál jobb. A KICSI HALRÓL @ Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága, tanácskoztak az országgyűlés bizottságai, a megyei tanács jóváhagyta a mezőgazdaság hatodik ötéves tervének koncepcióját, s a zárszámadást a tanácsi gazdaság ötödik ötéves tervének végrehajtásáról. A hét legfontosabb belpolitikai eseményeit így rögzíthetjük. @ Lezajlott Tatabányán a 20. közgazdász-vándorgyűlés — a téma a hazai erőforrások hasznosítása volt, különös tekintettel a világgazdaságban végbemenő átrendeződési, átértékelődési folyamatokra —, s eldőlt, hogy 920 ezer tag képviseletében decemberben ül össze a mezőgazdasági szövetkezetek negyedik kongesszusa, amit megelőz a megyében a közös gazdaságokban a kongresszusi irányelvek megvitatása, illetve a területi szövetség küldöttgyűlése. © A hét híre az is, hogy megtartották a Kiskereskedők Országos Szövetségének küldöttgyűlését, egy esztendő eredményeit és gondjait összegezve. Weyer Béla Az autósbolt megnyitása látszik most a lagvonzóobnak a vállalkozókedvűek számára, hiszen kár lenne tagadni, a megyében nyomon követhető meglehetős pontossággal a kiskereskedelem divatjának változása. Valamikor volt a zöldség. Azután jött a kelendő műszaki cikkek kora, majd a nagy jóindulattal butikoknak kinevezett, ilyenolyan üzletekben a rövid- és kötöttáruké. Napjainkban tehát az autósbolt... Amitől mindössze annyi remélhető: több üzletben kínálják ugyanazt a keveset a szükséges alkatrészekből, s több üzletben a többet a fölös csicsákból, amiknek semmi értelme, haszna a kocsin, de a tucatjár- gányt mintha mássá, tenné. Ebből az illúzióból él meg az autófelszerelési magán- kereskedő. Amíg azonban egyik divathullám a másikat kergette, voltak és vannak olyanok — mégpedig a többség! —. akik a régi-régi kereskedői igazsághoz tartják magukat: a kis hal is jo hall. Azaz, nem vélik ha- mari. gazdagodást kínáló aranybányának a kiskereskedői engedélyt, hanem teszik tisztességgel a dohukat, ami- re vállalkoztak; közreműködnek a lakosság ellátásában. A megyében a teljes létszámnak az egy százalékát sem éri el azoknak a száma, akikkel szemben — a legkülönbözőbb okok miatt — a hatóságoknak kell eljárniuk. Bizonyos: a vásárlói bosszúság, elégedetlenség ennél több, nagyobb. Különösen némely fölkapott üdülőhelyen, szezonban. Mert ott és akkor mindig föibukkannak olyanok, akik a kereskedést összetévesztik a nosza, most vágd meg hamis lelkű kalmárkodásával. Ök sem tudnak azonban számottevően beleszólni a forgalomba. A bolti élelmiszerek eladásából a megyében mindössze két százalékkal részesedik a magánkereskedelem. Ami azt igazolja: ilyen értelemben szintén kis halról beszélhetünk. Olyan kiegészítő tevékenységről, ami egy-egy lakókörzetben jelentőséget kaphat, de már városi, nagyközségi méretekben sem sokat nyom a latban, s még kevesebbet megyei összesítésben. Ezzel megegyező a kép más tevékenységi területeken is, hiszen a ruházati cikkeik eladásából a maszekok része az egy százalékot sem éri el, a vegyes iparcikkeknél pedig a forgalom 0>8 százaléka az övéké. Sajnáljuk akkor, hogy cny- nyire kicsiny az a képletes hal? A magánkereskedő valóban kiszolgáltatottja a kereslet-kínálatnak, azaz, ha rosz- szul lép, viseli a következményeket. Ami még akkor is igaz, ha a legutóbbi években a Belkereskedelmi Minisztérium okos rendelkezésekkel igyekezett egyrészt biztonságot nyújtani a tisztességes szándékú kiskereskedőknek, másrészt kiszűrni azokat, akik a pultot összetéveszteni hajlamosak az aranymosó padkával. Az eredmény? A megyében a korábbiakhoz képest valamelyest csökkent a kereskedői engedélyüket szüneteltetők, illetve visszaadok száma, némileg nőtt a valóban szükséges, mert kínálatot javító szakmákban az új üzletnyitásoké. Ha régiek és újak tartják magukat a kis hal is jó hal tapasztalati igazságához, akkor hasznos, szükséges tevékenységük elsősorban nem jövedelemlegendák forrása lesz, hanem példáké, mégpedig olyan eseteké, amikor célszerűen kitölti a rést a magán- kereskedő ott. ahol az állami és a szövetkezeti kereskedelem — no meg szállítóik — nem valami pontosan illeszkednek a szükségletekhez, az igényekhez. a friss divatáramlatokhoz. Illúziókat azonban ne dédelgessünk. A magán-kiskereskedelem negyedmilliárd forintos forgalma a teljes megyei kiskereskedelmi értékesítésnek az egy százaléka. Azaz, nem a magánkiskereskedelem lesz az. amely megoldja az ellátási teendőket, gondokat. . Mészáros Ottó m indenütt vannak hangadók. Nem választják őket, de számítanak rájuk. Nincs olyan kollektíva, amelynek soraiból ki ne választódna közülük egy vagy néhány. Hányszor, de hányszor tapasztaljuk különböző tanácskozásokon, hogy amikor a felszólalásokra kerül sor, a jelenlevők szinte önkéntelenül fordítják fejüket X. vagy Y. felé, mert megszokták, hogy ezek a munkatársak rendszeresen felszólalnak. Hogyan válik valaki munkahelyén vagy egy testületben hangadóvá? Van, akit a beszédkészsége, a közösség előtti elfogulatlansága tesz alkalmassá erre. Van, akit a közügyek iránti érdeklődés és felelősségérzet késztet rendszeres, nyíltszíni állás- foglalásra. S talán nem túlzás, ha ezeket a hangadókat a közösség lelkiismeretének nevezzük. Természetesen csak akkor, ha a közszereplésre őket alkalmassá HaRgadók tevő előnyös tulajdonságaikat valóban a közösség javára hasznosítják. Mert nagyon nagy erkölcsi és politikai felelősséget hordoznak a hangadók még akkor is, ha ennek némelyikük nincs is talán tudatában. Közszereplésükkel ugyanis erősen befolyásolják munkatársaik véleményét, hangulatát; sokszor megadják egy-egy tanácskozás alaphangját, amelyhez az utánuk felszólalók akarva, akaratlanul is igazodnak. S egyáltalán nem mindegy, hogy azt a munkahelyi közösséget, testületet, .amelynek soraihoz tartoznak, milyen irányban befolyásolják. Ha szocialista társadalmunk iránti elkötelezettségtől vezéreltetve, politikai felkészültséggel és felelősséggel, a társadalom céljainak valóra váltásáért agitálnak és lelkesítenek, jogosan érezhetik azt a megbecsülést és tiszteletet, amely munkatársaik, sőt főnökeik részéről is általában övezi őket. Ám ha valaki szónoki képességeit csillogtatva már nemcsak azt bírálja, ami bírálni- való; ha az eredményektől nem zavartatva magát, csak egy-egy hiba felnagyításával igyekszik hangulatot szítani; ha a kívülálló pózában látszatérvekkel, demagóg fordulatokkal gyanakvást kelt a jó szándékú intézkedésekkel szemben, akkor az ilyen hangadó az adott közösség rossz szellemét testesíti meg, akinek megnyilatkozásait megfelelő válaszban kell részesíteni. H angadók — mint említettük — mindenütt vannak. Nem mindegy azonban egyetlen közösség számára sem, hogy milyen célokat követő és milyen világnézeti alapon álló hangadók veszik át a munkahelyi közhangulat és közgondolkodás formálását. Cseri Sándor
