Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

Nyakkendősök ünnepén A legkisebbeket ünnepelték a hét végén a város általános iskoláiban: az arra méltó diá­kokat kisdobossá, illetve út­törővé avatták. Első képünk (jobbra) a park­városi (8-as) iskola ünnepsé­gén készült: Máthé Ibolya 1/b. osztályos tanuló nyakába kötik a kék nyakkendőt. Alsó képünk a 7. számú (Vincelléri) általános iskola emlékezetes ünnepségét ábrá­zolja: ifivezetők és úttörők kö­zösen értékelték az elmúlt évi munkát. Majd a jó munka örömére — százan kaptak ki­emelkedő tevékenységükért oklevelet —, együtt énekeltek a tábortűz körül. A ianács-vb napirendjén Együttműködési megállapodás A Vöröskereszt városi szer­vezetének tevékenysége, vala­mint a Budai Járási Szolgál­tató Szövetkezet munkája sze­repelt a városi tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésének napirendjén. A testület mindkét beszá­molót elfogadta, s elismerését fejezte ki a Vöröskereszt, illet­ve a Szövetkezet munkájáért. Első napirendi pontként a városi tanács végrehajtó bi­zottsága és a Vöröskereszt vá­rosi szervezete közötti együtt­működési megállapodást fo­gadta el a testület. Az együtt­működés célja a tanácsi fel­adatok és a Vöröskereszt cél­kitűzéseinek összehangolása, a kölcsönös segítségnyújtás a feladatok megoldásában és ellenőrzésében. Júniusi műsorshow Gárdaklub. Kiöregedett, le­endő és jelenlegi ifjúgárdata- gok részére alakítanak klubot a művelődési központban. A gárdaklub alakuló összejöve­telét június 3-án, szerdán 17 órakor tartja. ☆ Közérzet. Angyalosi László, a Magyar Rádió Ötödik sebes­ség című adásának ismert ri­portere találkozik az Ifjúsági klub tagjaival június 4-én, csütörtökön 15 órakor a mű­velődési központban. A beszél­getés témája: A fiatalok köz­érzete. ☆ Pelikán. Ismét lesz disco a Pelikán étteremben! Vasárna­ponként 19—22 óráig közked­velt lemezlovasok szórakoztat­ják a közönséget az étterem teraszán. ■ár Balettvizsga. Szalainé Far­kas Zsuzsa és Császár Judit balett-tanfolyafnának hatvan növendéke záróvizsgázik jú­nius 13-án 16 órakor a mű­velődési központban. ★ Tánc. Ifjúsági tánc • lesz minden szerdán a művelődési központban. A szervezők gaz­dag programmal körítik a mű­sort: lesz filmvetítés, karate­bemutató és szépségverseny — férfiaknak. ☆ Kiállítás. A héten még meg­tekinthető a művelődési köz­pont klubtermében a Nagy István képzőművészkor 25 képből álló kiállítása. ★ Utazóknak. Különleges nyelvtanfolyamot indít utazók­nak a művelődési központ. Ér­deklődni a házban lehet; a tanfolyam idejéről, feltételei­ről, következő számunkban részletes tájékoztatást adunk. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1981. JÜNIUS 3., SZERDA Dani, vigyázz! A gyermek sohasem hibás Közlekedésről szülőknek, nevelőknek Dugó Dani szertelen gyerek, ha az utcán jár, félelmetes dolgokat művel: sorompó alatt bújik át, autó elé ugrik, lelö­ki a járdáról társát és esze ágába sincs követni a lámpák, táblák, jelek utasításait. Sze­rencsére ezúttal akadt, aki fi­gyelmeztesse: Gonda Katalin óvónő vezetésével a Forfa- óvoda nagycsoportosai kísér­ték végig útját, s kiáltották el magukat minden szabálytalan, ságnál: Dani, vigyázz! A felnőtt felelőssége De vajon a többi Dani — Péterek, Zsoltok, Évák útját ki figyeli? Ki szól rájuk, ha szertelenkednek? S ki mutat példát a táblák, lámpák, jelek helyes értelmezésére? Sokszor, bizony, senki, mert bár törvény szabja meg, hat éven aluli gyerekek is bátran sétálnak egyedül az érdi ut­cán, s szólni ugyan mi alapja lenne annak a fölnőttnek, aki maga sem tartja be a közleke­dés szabályait? A számok ke­gyetlenül tükrözik a szabály­talanságok fájdalmas kísérő­jegyeit: a budai járásban az edmúlt évben 153 gyermekbal­eset történt. — Amikor a gyermekbalese­tek okát vizsgáljuk, akkor előbb-utóbb mindig a felnőttek felelősségénél kötünk ki — mondja Muskovics Lászlóné, a városi tanács tanulmányi fel­ügyelője. — Hiszen a felnőt­tek: a pedagógusok és a szü­lők feladata, hogy a környezet megfelelő, biztonságos kialakí­tásával védje a gyereket, és hogy megtanítsa, felkészítse a szabályos közlekedésre. Mikor is kezdődik a közle­kedésre nevelés szükségessé­ge? Sárosi Rezső igazgató, a: városi Közlekedésbiztonsági Tanács ifjúsági bizottságának vezetője azt mondja, akkor, amikor a gyermek önállóan elindul. Dr. Kara Pál, a KBT titkára szerint is az óvodáskor az az idő, amikor a helyes közlekedésre kell és lehet ne­velni a gyerekeket. — Két kritikus kort isme­rünk közlekedés szempontjá­ból — mondja Bérezi Balázs- né, az óvodai közlekedési munkaközösség vezetője. — A gyermekkort, amikor még nem és az öregkort, amikor már nem tud közlekedni az ember. Mégis, ha az óvodában elkezd­jük a közlekedési ismeretek oktatását, megalapozhatjuk a felnőttkori magatartást. Az óvodai, iskolai rendtartás kö­telezően előírja tennivalóin­kat, de minden tanulásnál töb­bet jelent a személyes példa, amit elsősorban a szülőktől les el a gyerek. Tájékozatlan szülők A szülők pedig ... Nos, a szülők -hem segítik elő a gye­rekek közlekedési magatartá­sának javulását: diákok val­lottak arról, hogy fölnőttek sem adják át az időseiknek autóbuszon a helyet. Juhász Mihályné, a 7-es (Vincellér!) iskola közlekedési őrsének ve­zetője arról számolj be, hogy a rend kis őreinek legtöbb ba­ja a szabálytalankodó papák- kal-mamákkal van. S nem til­takoztak az óvoda-iskola ne­velését rontó szülői magatar­tás hallatán a legutóbbi váro­si szülői munkaközösségi érte­kezlet képviselői sem. — Amikor a gyerekek he­lyes közlekedéséről beszélünk A néptanító '/ Június 7-én köszöntjük a pedagógusokat. V A városi ünnepséget szombaton Xi órakor a V. tusculanumi iskolában tartják. Lapunk J Tóth Károlynak, a parkvárosi (,j-as) isko- ^ la búcsúzó igazgatójának szavaival emlé- í kezik meg a nevelők munkájáról. ]V[em akartam pedagógus lenni. A vélet- len, ami oly sokszor beleszól életünk­be, irányította az én sorsomat is. Katona­tisztnek készültem, mai fejemmel nehe­zen tudnám megmondani, miért? A nagy­váradi évek alatt a tisztiiskolán Féja Gé­zát, Szabó Dezsőt olvastatott tanárunk ve­lünk. Nem mondhatom, hogy nagyon tud­tuk volna, mit is olvasunk, de bőrünkön éreztük a társadalom ellentmondásait és örömmel fogadtuk az új gondolatokat. Nemcsak a tanári pálya, hanem a szak kiválasztásában is a sorsnak volt szerepe. Egészen prózai dolog döntött: azt keres­tem, hol nem kell dolgozatot javítani. Így lettem földrajzos. Mindig is vonzott a moz­gató okok ismerete, ezt kerestem a ter­mészettudományban, s ezért az állandó oknyomozásért választottam a történelmet is. így kerültem, egykori orosházi diák­társaim biztatására, a Petőfi kollégium­ba. A három népi kollégium egyike volt ez abban az időben, s ha van valami, amiért hálás vagyok az életben, hát az az időszak. Egyik napról a másikra éltünk, reggel nem tudtuk, hogy estére mit eszünk, de szivarosként szívtuk magunkba az új is­mereteket, vitatkoztunk — fiatalok vol­tunk. A legtöbb, amit a kollégium adott, mégis az a hit volt, amivel bennünket el­indított a pályán: tudatosan a nép taní­tóinak nevelt bennünket. S mi valóságos néptanítóként próbáltuk megélni életün­ket. Ma sincs számomra nagyobb megtisz­teltetés, mintha valaki azt mondja: tanító úr. Pedighát igazgató vagyok: úgy hozta a véletlen, hogy minden akaratom ellenére erre a posztra irányított az élet. Odahaza, Békésben — mert, igaz, ma érdinek val­lom magam, ez az én otthonom — taní- tóskodtam egy ideig, de aztán kollégiumot vezettem Békéscsabán, s Érdre kerülve hatvankettőben is csak rövid ideig tud­tam „egyszerű” pedagógus maradni. Előbb az induló gimnáziumban lettem igazgató- helyettes, majd ide kerültem Parkváros­ba — vezetőnek. A véletlen dolga az is, hogy életemben sokat építettem. Szó sze­rint építkezés volt ez: a gimnáziumon dol­goztunk (amikor kész volt az első szint, ott kezdtük meg a tanítást), aztán meg­építettük idefönn, Parkvárosban ezt az új iskolát. Hát, ez volt a nehezebb! Most, hogy túljutottunk a nagy munkán, én ma­gam mondtam azt: elvégeztem, ami rám­bízatott, megköszönöm a bizalmat. Nem mondom, hogy könnyű dolog a vá­lás, hiszen csak tizennégy év volt, de mi­lyen évek! Együtt nőttünk mi Part, város­sal: az egykori Ilka-majori iskola tanter­meiben dolgoztunk a kollégákkal. Amikor idekerültem, valaki azt üzente a parkvá­rosiak közül: nem sok sót eszem meg itt Volt úgy, hogy meg akartak verni, nem pont engem, hanem akit éppen itt talál­tak az iskolában, soha nem vertek meg. Parkváros egy kicsit a miénk volt: ide­fönn nem érhet véget a tanár órája a ta­nítással. Nemegyszer békítgettünk csalá­dokat, védtünk meg gyerekeket s ha egyi- kük-másikuk rosszabbul tanult, viselke­dett, tudtuk, a szülőknél kell kezdeni a nevelést. Mert ez is a népi kollégium hatása volt: mi nem állhattunk meg az iskola kapujá­ban. Nyitott iskola, mondják ma, mint az oktatás tudományának új fogalmát — én azt hiszem, enélkül egy iskola, s maga a pedagógus el sem képzelhető. Ezért is vál­laltak magukra mindig sokat a parkvárosi pedagógusok, s nemcsak« szigorúan vett nevelői munkát, de járdaépítést, szerve­zést, társadalmi kötelezettséget is. S ha ma azt mondhatom, sok mindent meg tudtam valósítani elképzeléseimből, akkor az énnek a pedagógusközösségnek köszön­hető. Azt sajnálom csupán, hogy nem fe­jezhettem be minden tervemet. Refejezik majd ők, és biztos vagyok ab- ' ban, hogy jobban is csinálják, mint én tettem a dolgomat. S ha valamire büsz­ke vagyok, akkor arra, hogy olyan tanári kart vezethettem, amely magáénak vallja Eötvös szép szavát a pályáról: „Nem hi­vatal — hivatás’’. — mondta Sárosi Rezső —, akkor azt kell megnéznünk: maguk a szülők tudják-e mit kell betartaniuk? A tapaszta­lat az, hogy legtöbbször ma­guk a szülők sincsenek tisztá­ban a tudnivalókkal, s ezért, amikor a KBT megkezdte munkáját a városban, nem ke­vesebb feladatot kapott, mint hogy a gyerekek mellett ne­veljük — a felnőtteket is. Közeleg a szünidő Két ilyen — felnőtt-nevelő — célzatú találkozót tartot­tak nemrég a város­ban. A Forfa-óvodában az óvónők, a Tusculánumban szülők ismerkedhettek meg a legfontosabb közlekedési tud­nivalókkal, a város közleke­dési kultúrájáért az utóbbi időben tett erőfeszítésekkel. S bár két beszélgetéstől gyökeres változás nem várható, annyi bizonyos: a résztvevők fele­lősségteljesebben viselik vál­lukon a gyermekek közleke­désének biztonságát. Kivált­képp, mert közeleg a nyári szünidő, minden eddiginél ak tuálisabbak tehát Sanders professzorasszony szavai: gyermek sohasem hibás. A H onap íréi Az V. ötéves terv teljesíté­séről és a VI. ötéves terv fel­adatairól szóló határozatot fo­gadott el a városi tanács ® Az Érdi Hírlap munkájáról tárgyalt májusi ülésén a vá­rosi párt-vb ‘0 A Vöröske­reszt városi szervezete és a BUÉSZ munkáját értékelte a városi tanács végrehajtó bi­zottsága ® Május elseje alkal­mából kiváló címet kapott a Benta-völgye Termelőszövet­kezet és a TEXELEKTRO 0 Ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Magyar Vöröskereszt jubileumáról • Közművelődési szakfelügyelői vizsgálat kezdődött Érden1 • Ismét megrendezték a győze­lem napi sportünnepélyt • Hagyományos ballagási ün­nepségen búcsúztak iskolájuk­tól a Vörösmarty Gimnázium diákjai @ Játszóteret avattak a Sárvíz utcában ® Ügyessé­gi autósversenyt rendezett a Volán 0 Társadalmi munká­val segítették a nagybörzsönyi úttörővasút építését a város KISZ-fiataljai. / Családi események Névadót tartott: Striczki An­tal és Csonka Éva Tamás, Gál Lajos és Szijj Mária Aranka Renáta, Tömeg Zoltán és Elsner Karin Andrea, Bo­gó Miklós és László Anfisza Viktória, Vlukovszki László és László Anikó Anikó nevű gyermekének. Házasságot kötött: Haicsig János és Érdi Éva, Balogh Zoltán és Szabó Éva Anna, Molnár Ferenc és Majer Mar­git, Fazekas András és Orbán Magdolna Erzsébet, Cser- nyánszki Miklós és Polgár Anikó Ida. Elhunyt: Soltész Gellértné Rabatty Margit (Tárnoki út 130.), Sántics László (Ercsi út 9.), Farkas Istvánná Bakai Mária (Topoly utca 2.), Jakab Béla (Taksony u. 19.), Tóth Sándorné Göndöcs Terézia (Árva u. 25.), Tormássy Ló­ránt (Cserhalmi u. 18/a), Ha- razsi Sándor (Járom u. 11.). Vita a környezetről Egyetlen gyufaszál £ Lapunk idei 15., április í 15-i számában indítottuk el íj vitánkat a környezetről. Az íj iskolaigazgató (Rétvári íj Sándor) írása és az olvasói íj levél (dr. Baloghfié dr. Tál­íj lai Katalin) után most a Vblánosok kértek szót. Már közhelynek minősül az a megállapítás, hogy városunk az országos átlagnál is elha- nyagoltabbnak és szemete­se bőnek tűnik. A kapun kívüli járdával, az árokparttal, s az egyéb közterületekkel kapcso­latban, sajnos, sokakban az. a szemlélet alakult ki, hogy a rendteremtés nem a mi (már­mint a lakosság) dolgunk és csak várjuk a csodát, hogy egyszer majd megváltozik a helyzet... Ebből az állapot­ból próbálta felrázni a város vezetése a lakosságot, hívta segítségül az üzemek dolgozóit — köztük bennünket, voláno- sokat —, hogy egy nagyszabá­sú környezetvédelmi munka során szó szerint tisztítsuk meg városunkat. A kezdemé­nyezés rövid idő alatt is szép eredményt mutathat fel, de még nagyon sokat kell tenni, hogy Érd valóban tiszta és szép legyen. Legfontosabb tennivalónak az általánosan elterjedt kö­zömbösség felszámolását tar­tom: senki ne hányjon szemet a rendetlenség, a szemetelés előtt. Jó volna eljutni egy olyan fegyelemhez, amikor bűnnek számít eldobni egy cukorkapapírt, cigarettacsikket vagy éppen egyetlen gyufaszá­lat. Ez ügyben rengeteg dol­gunk akad, hiszen ha csupán az autóbuszmegállók környé­két nézzük: többségük valósá­gos szeméttelep és ennek oka nem egyéb, mint az emberi hanyagság. Nem jobb a bu­szok helyzete sem: egyesek fenntartás nélkül szórják sza­naszét a napraforgómagot és néhányan attól sem riadnak vissza,, hogy késsel vagy pen­gével szétdarabolják az ülése­ket. Értelmetlen kártevésük a Volán 20. sz. Vállalat érdi ön­álló főnökségének évente 100 ezer forint kárt okoz. Ha eh­hez hozzávesszük a letépett menetrendi hirdetményeket, a kicsavart (!) megállótáblákat, megrongált autóbuszvárókat, akkor ez az összeg duplájára emelkedik. Tudjuk, ’ nehéz a vandál pusztítók ellen védekezni (sok­szor a magatartásukat kifogá­solók járnak pórul), mégis, az utasok nagyobb és felelősebb gondolkodású részéhez fordu­lunk: igyekezzenek megakadá­lyozni a rombolást. Ahhoz persze,' hogy tisztaság és rend legyen, a feltételeket is meg kell teremteni: a város vezetése már eddig is több szemétgyűjtő konténert helye­zett el közterületen, hiányoz­nak azonban a gyűjtőedények a nagyforgalmú csomópontok mellől. A járművek tisztasága a Volán napi feladata kell le­gyen, sofőrjeinknél eddig is szorgalmaztuk a rendszeres ta­karítást. Környezetvédelmi feladatnak minősül az autó­buszmotorok füstölésének megszüntetése, ez összefügg a gépek karbantartásával. A na­pokban zajlott le egységünk­nél a műszaki szemle és öröm­mel vettük tudomásul, hogy járműveink, felszereléseink jól megfeleltek az ellenőrzés kö­vetelményeinek. Mint minden a város életé­ben, a környezet védelme is közös feladat, erre az egysé­ges tevékenységre és szemlé­letformálásra jó indítás volt az áprilisi akció. Reméljük, hogy a tapasztalt és rövid idő alatt eredménnyel járó moz­golódás nem lassul ie, s akkor Érd városa méltó lesz rangjá­hoz. Dulcz Pál műszaki vezető (Vitánkat folytatjuk. Olvasóink leveleit várjuk elmünkre: 2030 Érd, Lenin út 33., illetve 1446 Bu­dapest, Pf. 311.) Az oldalt Irta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszk.v János |SS\ iliío» — 5«h. t !

Next

/
Thumbnails
Contents