Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
1981. JÜNIUS 18., CSÜTÖRTÖK '\JfMav Háztáji nyulak exportra Örkényben, a vasi termelőszövetkezettel kötött szerződés értelmében nyúltenyésztéssel foglalkoznak a háztáji gazdaságokban. Segíti az építőket a tangazdaság Megszűnnek a cselédlakások Alig néhány száz méterre a Vác határát jelző táblától az ember a múlttal találkozik. A máriaudvari cselédlakások néma memen tóként őrzik egy bukott világ áporodott szagát. Most, 1981-ben is. Hiszen a roskatag, többnyire dohos és szűk otthonokban napjainkban is több száz ember lakik még elviselhető körülmények között. Nemzedékek nőttek közben itt fel, a fiatalabbak aztán családot alapítottak, s elhagyták a távoli tanyákra emlékeztető kis települést. Sokan az idősebbek közül is elmentek, elköltöztek. Támogatás A telep az Alagi Állami Tangazdaság területén éli Késve mozduló segítség Az emberség mindenkor kötelez! Végül is megoldódik a Farkas család problémája. Hogy mégis, a szerencsés befejezés ellenére, úgy érzem meg kell írni a történteket? Csupán a példa kedvéért, okulásnak. Okulásnak arra, hogy a késve, vonakodva mozduló segítség, még ha megvalósulásakor a humánum nagyszerű tetteként jelenik is meg a külvilág színe előtt, milyen súlyos következményeket vonhat maga után, mennyire kétes értékűvé változtathatja a végeredményt. Minden rendben? íme a történet első része. Nagykáta, nagyközségi tanács. Az igazgatási csoport vezetője Karancsi Sándor, egy dosz- sziét tesz elém, legfelül a Pest megyei Tanácstól nemrég érkezett hivatalos levél, melyben közük: a községi tanács megkapja a kért 250 000 forintos megyei támogatást a családi ház vásárlásához. — Most már minden rendben — mondja Karancsi Sándor- — Június végén költözhetnek is! — És látszik rajta, hogy őszintén örül. Kérvényüket 1979. március elején adták be Farkas Jó- zsefék. Mind a ketten vakok, a férfi édesanyja látja el őket és két kisgyermeküket. Alsó- egreskátán, messze bent a dű- lőút mentán, egy nagyon rossz állapotban lévő tanyán élnek, kefekötő bedolgozók. Sajnos, akkor, két éve semmilyen lehetőségünk nem volt az azonnali segítségre. Nekik, szerény megélhetésükön kivül, pénzük nincs, azonkívül olyan lakásra van szükségük, ahol kényelmesen tudnak dolgozni, a lakás könnyen megközelíthető (Pestről kocsival szállítják az anyagot, amit feldolgoznak), és ahonnét ők is segítség nélkül el tudnak mozdulni, a gyerekek pedig önállóan közlekedhetnek az óvodába, iskolába. Először megpróbáltunk a tanyai házon javítani, de hozzá sem lehetett nyúlni, olyan állapotban van. Különben sem maradhattak ott kint az isten háta mögött, már csak a gyerekek miatt sem. Akkor vetődött fel az ötlet: házat kellene keresni számukra, lehetőleg a község központjában. Végre most, április elején találtunk is egy magántulajdonban lévőt, itt a környékünkön. Két szoba, konyha, mellékhelyiségek, 240 négyszögöl kerttel. A családi ház 320 ezer forintba kerül. Természetesen ennyi pénze a tanácsnak nincs, így azonnal felterjesztést írtunk a megyéhez, felsoroltuk az okokat, indokokat és a segítségüket kértük. Mi a fejlesztési alapunkból 70 ezer forinttal tudunk hozzájárulni a vásárláshoz. Amint látja, aüg néhány hét alatt megérkezett a válasz, így a pénz gyakorlatilag együtt van. Most már csak a hivatalos, jogi részt kell lebonyolítani. Házas ingatlanként az állam tulajdonába, tehát a községi tanács kezelésébe kerül az objektum, bérlakásként kapják meg Farkasék és a velük élő édesanya. Június végén költözhetnek! Csak hitegetnek li-magát ki küldte ide? Persze, persze, biztos egész Nagykáta azt beszéli, házat kaptak Farkasék, pedig nem igaz! Semmi sem igaz! Kiesett a toll a kezemből. Vízióként tárult elém a kép: egy világvégi, lakatlan csupasz táj, közepében a kilátás- talanság földberokkant építménye, előtte két mozdulatlan tekintetű fiatal, egy hat- és egy hároméves forma, ijedt arcú, mezítlábas gyerekkel. ... évek óta hitegetnek, nem hiszünk már senkinek. Nem két éve, 1976 óta élünk itt, mint a vademberek a semmi közepén, akkor kellett eljönnünk Pestről, azt intézetből, mert megszületett a gyerek, tőle pedig nem voltunk hajlandók megválni. Nem volt semmink, valahol lakni kellett, akkor édesanyám megvette ezt a tanyát hatezer forintért, legalább tető legyen a fejünk fölött. Hogy miért nem adtuk be azonnal a lakáská- relmünket? — A férfi arca elkeseredettséget tükrözött. — Feleségem, amikor leköltöztünk Pestről, azonnal bement a tanácshoz és kérte, segítsenek. Tudja, mit mondott ott egy nő? Hogy ne is próbálkozzunk, mostanában úgysem épül tanácsi lakás. Aztán kihez fordulhattunk volna? Innét egyedül sehová sem tudunk menni, édesanyámnak kell kísérnie bennünket, de akkor meg hová legyen addig a két gyerek? Amikor a feleségem a másodikkal terhes lett, ez 1979-ben volt, a védőnő figyelmeztetett bennünket, hogy sürgősen adjuk be írásban a kérelmünket, mert ő tudja, hogy most épülnek tanácsi lakások. Be is adtuk a papírt, áprilisban közölték, hogy ha valahol üresedés lesz, soron, kívül kapunk. De hogy mikor? Nem kértünk mi mást, csak egy szobát, bent a községben. Nézze meg ezt a két kis szerencsétlent! A nagyob biknak most szeptemberben kellene iskolába menni, de még óvodába sem járt, gyerekeket sem lát soha, teljesen elvadulnak itt. Igaz, vettem nekik egy tv-t, legalább azt nézzék. . •. tudja, mi történt tovább? A szó elszáll N.minden dátumot pontosan tudok! 1980 őszén legalább tíz ember tódult ide a tanácstól, felajánlottak 100 ezer forintot, meg bútort. Csak azt nem tudom, mit csináltam volna azzal a pénzzel, palotát építettem volna a tanya tetejére? Igaz, azt is megkérdezték, milyen lakást akarunk. Mindenfélét beszéltek, hogy a bérház nekünk nem jó, a lépcsők, meg a munkánk miatt. Ugyan, kérem, Pesten vajon hogy közlekedtünk? Meg hogy a munkánk? Bárhol lehet csinálni, zajjal sem jár. De már egyre nehezebben bírjuk! A gyerekeknek óvodába kellene menni, s lassan mi iS megbolondulunk itt ebben a puszta magányban. És továbbra is csak hitegettek, hogy már nézik a lakást, hogy majd családi házat kapunk. Most, március elején aztán a feleségem végső kétségbeesésében elment az iskolába és ott mindent elpanaszolt. Kálmán tanárnő azonnal elküldte a férjéhez, mert ő a járási pártbizottság titkára. Látja! ö az egyetlen ember a községben. Senkinek nem hiszek már, csak neki. — Mit mond? Hogy most jött a tanácstól és megvan a ház? Hogy június végén költözhetünk? Hol a papír? A papírt mutassa! A szó elszáll, az semmi. Pecsétek nélkül Amikor elbúcsúztam tőlük, nem mozdultak, nem nyúlt előre a kezük. Álltak a ház falának simulva zárt, keserű arccal. Kálmán Jánost bent találtam a járási pártbizottságon. Azonnal fogadott. — Tudom, mindent tudok — bólintott- — Sajnos, ezeknek a fiataloknak megrendült a bizalmuk. A férfi nagyon rossz idegállapotban van, de- hát ez érthető. Még egy egészséges embert is megvisel egy ilyen huzavona- Amikor tudomást szereztem az egészről (most tavasszal), még mindig olyan tétova, semmilyen stádiumban volt az ügyük, hogy kénytelen voltam direkt módon beleavatkozni. Merjük kimondani: emberi felelőtlenség ilyen helyzetben nem azonnal, minden lehető és lehetetlen lehetőséget felkutatni és cselekedni. Súlyos mulasztás történt. Két gyereket nem szabad ilyen ingerszegény környezetben hagyni. Az már biztos, hogy a nagyobbik megsínyli a késedelmeskedést. Most szeptemberben, semmiképp nem mehet iskolába. Sürgősen óvodába kell adni. Ott aztán majd kiderül, milyen szellemi hátránnyal kell megküzdenie. Reméljük, a kicsinél, éppen most óvodáskorú, nem lesz különösebb probléma. — Ez a két ember úgy bízik önben, ahogy az ember talán a saját apjaban sem szokott. Félek, újabb emberi csalódást fog okozni, ha tovább csúszik a dolog. — Meglesz! Most mindjárt beszélek a tanácselnökkel és egyszerűen a hivatalos ügymenet közben — nem várjuk meg az összes pecsétet! — be fogjuk költöztetni őket. Legföljebb Ideiglenes papírral. Egyet azért nem szabad elfelejteni. Nehéz. helyzetben vannak a tanácsi vezetők is. Nagy a lakásínség, sok a kérelmező, s a jogszabályok is kötik őket. Mindez természetesen nem ment fel az alól, hogy megtanuljunk végre helyesen rangsorolni, és hogy tudjuk, az emberség mindenkor kötelez! | A Farkas család problémája végül is megoldódott. iHogy ennek ellenére, úgy = éreztem, meg kell írni a I történteket? A példa ked- 1 véért. Okulásnak. S. Horváth Klára mindennapjait. Az emberek többsége is ott talál munkát: a gépműhelyben szerelőként, erógépvezetőkémt, vagy máshol dolgoznak. S mert megbecsülésre méltó eredményeket érnek el, a gazdaság vezetése is elsőrendűen fontos feladatként tartja számon, hogy elmaradott lakásviszonyaikon segítsenek. Esztendőkkel ezelőtt kezdődött áz az akció, amelynek keretében a tangazdaság több kerületében megszervezték az első, telepszerű lakásépítéseket. Szobon például a tanács által parcellázott telkekből kaptak néhányan, többségükben rossz szociális körülmények között élő családok. Alapon már lassan tíz éve tart a lakásépítő akció, Vácott pedig 1978-tól. Akkor a máriaudvari major mellett a tangazdaság ötven telket mért ki, s eddig harmincon kezdődött meg az építkezés. Gond azonban, hogy akadtak szép számmal, akiket nem csábít a kedvezményes lehetőség. A telek ugyanis ingyen van, s a dolgozóiknak a gazdaság kamatmentes kölcsönt is ad. Emellett az Országos Takarékpénztár szintén kedvezményes hitelekkel segíti az építőket. Ennek ellenére — főleg az idősebbek közül — többen visszautasították a lehetőséget. Késésben Akik viszont vállalkoztak az építkezésekre, most utólag azt mondják: jól tették. Ez a véleménye Kelemen Ferenc- nének is. — Férjem már tizennégy éve dolgozik a tangazdaságban, egy időben én is mellette voltam. Amikor megtudtuk, hogy parcelláznak, kis gondolkodás után mi is jelentkeztünk. Az asszony végigvezet a még csak épülő házban. A falak már állnak, most a belső szerelési és építési munkálatokon a sor. A földszinten egy nagy szoba, a konyha, az éléskamra, a mellékhelyiség és a fürdőszoba található, de a padlástér is beépíthető, s ezt a lehetőséget mindenki kihasználja. — Ügy számoljuk, hogy a hasznos alapterület mintegy száz négyzetméter körül lesz — mondja a férje. — Csak az a baj, hogy lassan már három esztendeje tart a munka. Tudja, az adminisztrációs nehézségek miatt ilyen nagy a csúszás. Idősebb Burszán Lajossal fia házánál találkozunk. — Lajos fiam most katona, s majd csak augusztusban szerel le, mi meg, az asz- szony, meg én, kijárunk minden nap, mert akad itt tennivaló még bőven — mutat a szépen művelt kertre. Telkek Ifjabb Burszán Lajos a tangazdaság műhelyében dolgozik szerelőiként. Alig több, mint húszesztendős kora ellenére már egy szép lakás tulajdonosa. — Persze, nem ingyen — teszi hozzá az apa. — Itt, Vácott katona, ha hazajöhetett, mindig segít az építkezésben. Meg aztán elég sok pénzt kellett összegyűjtenünk, eddig legalább ötvenezer forintot. Ügy számolom, hogy a végleges befejezéshez még legalább ennyi kell. De hadd mondjam el azt is, hogy a tangazdaság segítsége nélkül bizony nem igen boldogultunk volna. Az anyagok beszerzésében, a főfalak felhúzásában is közreműködtek, sőt, a típusterveket is egy itteni mérnök készítette. Vácott tehát nagyot lépnek előre a rossz lakáskörülmények felszámolásában a tangazdaságiak. Gazdátlan még húsz telek, újabb jelentkezőket várnak tehát F. Z. T akarmányozási program Három év mérlege Jól halad a három évvel ezelőtt indított országos takarmányozási program megvalósítása. A korszerű top- anyag-recepturák alkalmazásával — amellett, hogy az állati termekek mennyisége növekedett —, 150 ezer tonnával csökkent a fehérjeimport. Az állami gazdaságok es a termelőszövetkezetek állattartói a megdrágult alaptakarmányból, az abrakból is keve- seboet etettek fel. A szakta- nacsadók — elsősorban a tehenészetekben —, sikeresen segítették a nagyobb technológiai fegyelmet követelő, ta- karékosaóó takarmányozási előírások bevezetését Három év alatt 3 milliárd forint megtakarítást értek el az állattartó gazdaságok az aDrak- és a fenérjefemaszná- lás csökkentésével. Az eredmények javítására, a költségek csökkentésére az OTÁF keverötakarmány-el- lenörzési hálózatot szervezett, amelyben rendszeresen vizsgálják a tápok minőségét. Eddig elsősorban a pazarlás megszüntetése és a tápok minősegének javítása volt a legfontosabb feladat, most az ésszerűbb legelőgazdálkodás, a melléktermékék széles körű hasznosítása, s a körültekintőbb energiagazdálkodás kerül előtérbe. Ezekkel — a program szerint —, évente további 1 milliárd forintot takaríthatnak meg a gazdaságok. Terjed a nedves kukorica légmentes , tárolási módszere. A szárítással járó energiaköltség-megtakarítás — 3 millió tonna kukorica nedves tárolásánál —, évente 120 ezer tonna kőolaj megtakarítását eredményezheti. Tavaly már 500 ezer tonna kukoricát tároltak ilyen módon, az idén előreláthatólag 6—800 ezer tonnára növekszik a mennyiség, jövőre pedig várhatóan eléri az 1 millió tonnát. Néhány cukorgyár, szintén az energia- költségek csökkentésére, nyers répaszelet tartósításával kísérletezik. Gombó Pál: Juturoíoaia Századvégünk nagy divatja a futurológia, a jövő megjósolásának (pardon, tudomány- féleségről van szó: előrejelzésének! számítógépbe táplálása. A jeles tudományféleség fő módszere az úgynevezett kivetítés, vagyis a számítógép-egyed számbaveszi a meglevő irányzatokat, fejlődésüket grafikonná alakítja át és a grafikon vonalát meghosszabbítja, hol egyenesen, hol nagy ravaszul hiperbolának, szuperbolának, sinus görbének, esetleg egyenes görbének. Az alapul szolgáló irányzatot, amelyet azelőtt latinosán, tehát elavultan, tendenciának neveztek, modern prakticizmussal átkeresztelték trendnek, ami mindjárt lenyűgözőbb. Jómagam, elragadtatva a futurológia távlataitól, ezennel beszállok a jövőtanba. Kommunikáció Bevallom, a trendre későn figyeltem fel. Igaz, hogy hivatalban küldözgettek már innen oda, onnan tova, pipadohány híján vettem már trafikban kávét és rádióba elemet, de mindez egyszerű kommunikációs átirányítás képét öltötte magára, fel se tűnt. Hanem a televízió egyik adása felnyitotta a szememet Annál is inkább, mert egy ablakon könnyű átlátni és az Ablak múltkori adásáról van szó. Ott ültek, álltak, mozogtak a stáb tagjai, tucatnyian, egyszerre csak a műsorvezető megszólalt: most pedig hallgassuk meg a rádió híreit! És kinyitott egy közönséges rádiókészüléket amelyen bejelentkezett az Esti Magazin és mondta, mondta a belföld híreit hírecslséit A tucatnyi tévémunkatárs töprengőnél töprengőbb arccal hallgatta, egyikük-másikuk még Rodin jól ismert Gondolkodójának pózát is magára öltötte, vagyis a fejét tenyerébe támasztotta, mi pedig láthattuk őket és hallhattuk a rádió híreit a tévéből. Nagyszerű élmény volt, amelyet még csak tetézett, hogy egy idő múltán a műsorvezető felszólított bennünket, hogy aki akarja, most már csukja el a tévét és nyissa ki saját rádióját Ami itt lejátszódott, egyértelmű. A trend: a magad dolgát végezze más és te közvetítsd az ö munkája eredményét. Egyenes vonallal folytatva a kivetítést, megjósolok egy kővetkező tévéadást. Ezen látni fogjuk az Esti Híradó stábját Hallani pedig egy rádiókészüléket fogunk. A rádió pedig a maga részéről egy újságcikket fog ismertetni. Az újságcikk viszont egy beszédről számol majd be. A beszéd egy könyvkiállítás megnyitásakor hangzik majd el és a leközölt o’pardon, közvetített, illetve képernyőre vetített részlet éppen egy tanulmánykötetből idéz, de nem ám az író egyenes szavait, hanem egy általa felhasznált Kölcsey-idézetet. így kerül képernyőre a rádióból, a cikkből, a beszédből, a könyvből, átlényegülve és mégis megőrizve önmagát Ha viszont a trendet cotangens görbével folytatom, akkor megvalósul egy színházi előadás, ahol kinyitják a tévét, amely közvetíti a rádiót amely zenét ad egy hangversenyről készült ma gnetofon felvételről, miközben a színészek hallgatják, a nézők pedig fizetik a jegyáraikat Film Ahogyan elnézem a fesztiválról fesztiválra diadalmenetben diadalmenetelő filmeket, s magasrendű, ám főként a vgdó életből merített konfliktusaikat, amelyeket azzal emelnek a reaüsztikus abszurdum szintjére, hogy több befejezést is konstruálnak hozzá — következésképpen folytatom a trendet (Vigyázat! Copy right by Tőlem!): Adva van egy egyszerűen bonyolult magyar értelmiségi intellektüel mérnök. Szeszélyes visszajátszások (come black, play black, időjáték, pszichoperfektálás) után kiderül, hogy hősünk életében három dologra tett szert, főként: egy darab feleségre, egy darab szeretőire és egy darab Ladára, amelyet külhoni ragacsok díszítenek. Addigra elértünk már a film feléhez és kibontakozik a konfliktus: a benzinárakat emelik és újra emelik. Üjabb filmikilométereken át az intellektüel mérnök lereagálja a megváltozott helyzetet: fnivel két nőt nem tud eltartani (szeretője ugyanis, az kiviláglik, inkább csak érzéki anyagiasságával köti le, mintsem alkatuk harmonikus összeillésével), szóval jövedelméből immár csak úgy tud kijönni, hogy vagy a feleségéről mond le, ami kedvére való, vagy a szeretőjéről, ami netán megóvná őt a kiszolgáltatottságtól, vagy az autóról, ami eleve abszurdum. Így hát a befejező egynegyedben következnek a végkifejletek: 1. az autóról mond le mégis, társadalmi süllyedés a sorsa, a jövedelme csökken, a két nő otthagyja; 2. a feleségéről mond le és megbánja, illetve 3. nem bánja meg; 4. szeretőjéről mond le, minek következtében szexuáloatológiai esetté válik, illetve 5. boldogan őszül meg és a Lukácsba jár iszappakolásra. Lehetséges egyébként egy 6., optimista befejezés is: bűnözni kezd. hogy mindenét megtarthassa és a rendőrség alszik. A néző szintén, de valamelyik fesztivál rehabilitálja a filmet
