Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
1981. JÜNIUS 17., SZERDA m3 5 Iszap, amelyben nem mindenki jár bokáig íz ígér! határidő: július 31. Tíznapos Nemzetiségi tábor Német és szerb-horvát Tudományos együttműködés Kidegfűrő kajszi, sziiva Varga László és szomszédai alighanem nagyon utálhatják az esőt. Hiába hallják a rádióban, látják a televízióban, olvassák az újságokban: a kalászosodó gabonának, a zsendülő kukoricának, meg az érésben levő bogyósgyümölcsöknek milyen jól jött a csaknem megkésett nyárelői csapadék. Akkor is dühösek. Dühösek, mert reggelre ébredve, kénytelenek a házuk elé hordott vastag iszapot ellapátolni, ha nem akarnak munkába menet bokáig süly- lyedni a sárba. Dühösek azért is, mert úgy látják: egy kis jóindulattal a kosdi tanács segíthetne bajukon. Néhány napja, egy nagy reggeli felhőszakadás után Varga László úgy találta: a legjobb, ha nem pöröl tovább az illetékesekkel, hanem felhívja szerkesztőségünket. — Tessék csak kijönni, most megláthatják, mennyit küszködünk a sárral — hallottuk a telefonban. S hogy megbizonyosodjunk, kocsiba szállva, néhány perc múlva már magunk is a vendégmarasztaló iszapot gyúrtuk. Nincs segítség? Vargáék háza a Temető utca végén van. Igaz, az ő oldalukon még kijjebb is épült néhány otthon, de a másik oldalon, lakásukkal szemben csak a Lenin Termelőszövetkezet kukoricaföldje zöldellik. Nagyobb esőkor innen zúdul alá a víz s mivel nincs ami útját állja, és Varga Sándor meg szomszédainak háza is alacsonyabban van a kőzúzalékkal felszórt út szintjénél, az iszap rendre a kőlapokkal burkolt járdán akad fel. Reggelente aztán munkába indulás előtt nem kis munkát jelent legalább egy lapátnyi szélességű sávban járhatóvá tenni a házak előtti . részt, egészén addig, amíg a csapadék a fizika törvényeinek megfelelően, végre a vízlevezető árkokba nem jut. — Négy éve lakunk itt, azóta állandóan visszatérő téma ez — magyarázza Varga László. — Hiába szóltam a tanácstagunknak, meg másoknak is, panaszomat ugyan meghallgatták, ám nem történt semmi. Legutóbb a tanácselnökhöz mentem be, de még indulatos vita után sem tudtunk szót érteni. Ezért fordultam végül az újsághoz, csodát azonban nem várok. Csak segítséget. Segítséget? Varga László panasza — erről a helyszínen is meggyőződhettünk — jogos. Ezért az előbbi kérésen elgondolkodva, néhány dolgot nem értünk. Vajon miért nem tett meg mindent az érintett körzet tanácstagja? A tanács népképviseleti szervezet lévén, ilyen esetekben is köteles a választók bizalmával élni. Pontosabban fogalmazva: cselekedni! Ügy gondoljuk tehát, hogy ezt a néhány embert érintő ügyet helyben is el lehetett volna intézni. Lehetett volna — írtuk, s ennek az az oka, ho^y végül is szerkesztőségünk közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy Varga László és a kosdi tanács elnöke ismét szóba álljon egymással. Pénzt ad a megye — Nézze, a belvíz nálunk nem négy esztendeje, hanem a község megléte óta gond — mondja Boros Ferenc még az irodában. — Településünk a hegyvidéki falvak minden kínját nyögi, így a csapadék elvezetése sem megoldott még. — Szerencsére, most már jó hírről is beszámolhatok. Községünk VI. ötéves tervében szerepel, hogy a Közép- Duna-völgyi Vízgazdálkodási Társulat által készített, háromlépcsős rendezési tervéhez a megyei tanács összesen hatmillió forintot ad. Addig pedig szerintem kár minden erőfeszítés, s kidobott pénz minden forint, amit nem a tervben szereplő munkákra fizetünk ki. Ezt azért mondom, mert a tanácsnak egy fillérje sincsen arra, hogy a Temető utcaiak gondján segítsen. Boros Ferenc szóvá tette azt is: nagyon meglepte Varga László indulatos magatartása, még akkor is, ha viselkedése megmagyarázható. Ellenben szívesen vennék, ha a környékbeliek társadalmi munkában segítenének bajukon. Beszélgetésünket, most már a panaszos társaságában, a helyszínen folytattuk. Ott találkoztunk Gelányi Andrással, Vargáék közvetlen szomszédjával is. Ö még csak most építkezik, az udvarban már áll az alap, az utcán nagy halom tégla jelz' a folyamatban levő munkát. — Megpróbálom ellapátolni. ezt az iszapot — mutatja sziszifuszinak tűnő erőfeszítésének nyomait. — A kertet teljesen elöntötte a sár, még a szerszámosbódéban is elsüllyedtem az iszapban. Most már hármasban tárgyaljuk, miként lehetne segíteni a bajon. Az már az első pillanatban látszik, hogy a termelőszövetkezet földjének szélén, körülbelül tíz-tizenöt méter hosszban, legalább fél-, egy méter magas gátat kell emelni a lezúduló csapadék útjába. S hogy a víz elfolyá- sa zavartalan legyen, az utca páratlan oldalán, az utolsó ház után levő földút alatt átereszt ajánlatos építeni. Erre Boros Ferenc szerint van lehetőség, a tanács megfelelő csövekkel rendelkezik, s e6t ingyen az utcabelieknek adja. Varga László és Gelányi András pedig vállalták: a szomszédokkal összefogva, társadalmi munkában segítenek a gát és az áteresz megépítésében, amennyiben a termelőszövetkezet géppel elvégzi a munka nagyját. A tsz érdeke is Beszéltünk Posta Péterrel, a Lenin Tsz elnökhelyettesével is. Elmondta: semmi akadálya a kérésnek. Amint legA Kanizsa Bútorgyár és a Pest megyei iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat B •• •• közös márkaboltot nyit június 19-én 12 órakor. Szigethalom, Gyártelep. Bútorok és más iparcikkek nagy választékban. Előjegyzéses vásárlás, OTP-ügyintézés. Kétszáz keresztezési variáció közelebb bulldózerük a faluban valamilyen munkát végez, a Temető utcába is elmegy, s elkészíti a gátat. Sőt: ősszel, ha tudnak, szereznek alkalmas, sövénynek való facsemetéket is, s ezzel erősítik meg a földkupacot. A szövetkezetnek is érdeke, hogy az eső minél kevesebb termőföldet mosson el. Befejezésül abban egyeztünk meg, ott, a Temető utcában: legkésőbb július 31-ig pontot tesznek az ügy végére. Reméljük, Boros Ferenc, Varga László, Gelányi András, meg hozzájuk csatlakozva a szomszédok is, állják a szavukat. Furucz Zoltán A Duna menti Bár községben német nemzetiségi nyelvművelő tábor nyílt hatvanöt Baranya, Bács-Kiskum, Komárom és Somogy megyei gyerek részvételével. A németajkú kisdiákok szerb-horvát anyanyelvű pajtásaikat váltották, s csakúgy, mint a délszláv gyerekek, tíz napot töltenek a nemzetiségi olvasótáborban. A nemzetiségi olvasótáborban a fogékony korú gyerekek megalapozhatják, illetve elmélyíthetik anyanyelvi tudásukat, egyúttal megismerkednek a nemzetiségi hagyományaikkal. Csonthéjas gyümölcsök nemesítésére széles körű tudományos együttműködés alakult ki magyar és szovjet kutatók között; a Kertészeti Egyetem ötéves megállapodást kötött a Jaltában működő nikicki botanikus kerttel. A program szerint az egyetem keresztezési, nemesítési módszereiért cserébe a szovjet intézet olyan vad kajszi, őszibarack- és szilvafajokat küld, amelyek nemcsak hidegtűrők, hanem gombabetegségekkel szemben is ellenállók. A kutatásokat is összehangolják, s ehhez közös vizsgálati rend szert dolgoznak ki a két intézet növénygenetikusai. A Kertészeti Egyetemre a Szovjetunióból megérkeztek az első vad-kajszibarack pollenek (hímporok), amelyeket különféle hazái kajszifajták beporzására használtak fel. Ily módon mintegy. 200 keresztezési variációt állítanak elő. A nemesítési munka nagy figyelmet igényel; gyakran 10 —12 év is eltelik az első keresztezésektől az új fajta nagyüzemi elterjesztéséig. A pollencserékkel ezt az időt valamivel lerövidíthetik, s további három-négy évet nyerhetnek különböző műszerek alkalmazásával. Ezért az OMFB anyagi támogatásával a magyar—szovjet kutatási programhoz a Kertészeti Egyetem speciális fagyasztóberendezéseket vásárol. EzekA példa ragadós? Rend nélkül nem élet az éle! Észrevétlenül nőnek példává = Vannak csöndes tettek, melyek minden különösebb | hírverés nélkül, észrevétlenül nőnek példává és kisebb | — vagy szerencsésebb esetben —, nagyobb közösségek- = ben végül is ösztönzően hatnak. Manapság egyre nyugtalanabbul figyeljük természetes életterünk romlását, éppen ezért ’egyre jobban kell, hogy érezzük felelősségünket is. Nemcsak társadalmi méretekben, de egyes emberként is. Meg kell tanulnunk, saját érdekünkben, hogy az egészséges, tiszta, szép környezetért tett legkisebb egyéni erőfeszítések is előrevihetik a természetvédelem ügyét. Ezért kellenek a csöndes, észrevétlen tettek — és egyre több! —, melyeket követni lehet és példaként idézni, mint ahogy a hétvenes Strohmayer Fü- löphé, szigetszerrtmúrtoni portáját' is, az árvácskáktól, petúniáktól tarkálló járda-rfés árokszegélyt végig a háza előtt. — Szegény özvegyasszony vagyok, de rendet azt tartok! Tudja, aranyoskám, csak végig kell sétálni egy utcán, és rögtön látja az ember, hol van igazán tisztaság. Mert nem a kerítésen belül kezdődik ám a rendrakás! Én állandóan gazolom, pucolom, meg söprögetem az árkot, járdát magam előtt és ahol csak lehet, virágot ültetek, hadd virítsanak. Meg őrzőim a fákat. Nem váram én el senkitől, hogy idejöjjön rendberakni a házam táját, nekem érdekem, hogy mindig a szépet, a tisztaságot lássam ma-" gam körül. — Mit tetszik gondolni, rendetlenek, hanyagok vagyunk? — Hát nem vagyunk egyformák. Bizony sokszor gondoltam már magamban, na hiszen ha én lennék a tanácselnök, mind megbüntetném, de jó alaposan a szemetelőket, meg főleg azt a sok szívtelent, aki fogja és kiirtja a fákat! Én nem is tudom, milyen ember az ilyen! Egyszer láttam egy építkezésen, nem, nem a mi falunkban volt, buldózerrel vagy hogy hí’ják azt a hatalmas monstrumot, mentek neki vagy nyolc-tíz gyönyörű, lombos fának. Egy öregasz. szonynak elihiiheti, nem túlozok, egész betege lettem. — Javíthatatlanok vagyunk? — Azt éppen nem mondanám. A mi községünkben általában szeretik az emberek a tisztaságot. Engem az édesanyám alaposan megnevelt. Volt ám hadd el hadd, ha valami nem úgy stimmelt, ahogy annak lenni kellett. A rendetlenség és a piszok rokonok, mindig ezt mondta szegénykém. No, én aztán alaposan megjegyeztem magamnak. — Ha valahol valami „nem stimmel”, tetszik-e szólni? — Csak úgy csöndeskén megkérdezem, nem bántja a szemeteket? — A jó példa ragadós-e? — Akinek van rá szeme, biztosan. Sokan magáimnak a házam előtt, hogy de szép, de gyönyörű. Én akkor azt mondom, sok fáradság vgp ám veié, de ugye, hogy megérte? Simon Andrást is sokan csak úgy ismerik Szigetszent- miklóson, hogy .. tudod, az a nyugdíjas férfi, akinek az a nagy . rózsás udvara van, igen, igen, meg aki állandóan locsolja és söpri az utcát”. — Rend nélkül nem lehet élni! ‘Mert aki körül nincs rend, ott hévül is hiányzik valami, és ez mindenkire vonatkozik, legyen akár munkás, akár miniszter. Simon András nemcsak szű- kebb környezetében ápolja, védi, szereti a rendet, természetet. Mint HNF-vezetőségi tag, megszállottan dolgozik a község egészséges, tiszta környezetének megteremtéséért is. — önt sokan úgy emlegetik, hogy az a rózsaudvaros, utcát söprő, locsoló nyugdíjas. A személyes példának van-e valami hatása? — Szerintem van. Nem azért mondom, de a szomszédaim itt jobbról is, balról is igencsak söprik, locsolják maguk ©lőtt a járdát. — Nagyon rendetlenek vagyunk? — Nem is tudom. Az a baj, hogy nem nevelik a fiatalokat úgy igazán a rendre, arra, hogy milyen létfontosságú természetes környezetünk védelme. Tudja, mit mondok magának? Először a természet szeretetére kellene mindenkit ránevelni, az igazi tu- rlstáskodásra, nagy gyalogos- barangolásokra, mert akinek csak autósfajta, vasárnapi kirándulóként van köze a természethez, biztos, hogy nem izgatja, hogyan piSzkítja, tapossa, pusztítja. Nevelés, nevelés, és persze szigorú bünSzámítógépes módszerek Egységes térképrendszer Az ezredfordulóig befejeződik az ország egységes térkép- rendszerének kialakítása, a felméréshez szükséges szakmai szabályzat már rendelkezésre áll és a földmérési alaptérké- oek készítése megkezdődött Egyebek között nagy figyelmet szentelnek a térképezés korszerűsítésének, a számítógépes módszerek felhasználásának. Az országban elsőként Marton- vásár nagyközség felmérésénél már teljesen számítógépes adatfeldolgozást és kibernetikus térképrajzolási módszert alkalmaztak. tetés! Szerintem csak így lehet előbbre jutnunk. Meg persze minél több aktív emoert kell bevonni a közös munkába, mint például most, májusban. Akkora tisztogatást végeztünk, de jött is majd’ az egész falu apraja, nagyja. Lomtalanítottunk is valameny- nyi házban, és végre egy csomó helyre, minden buszmegállóba kikerültek a szemét- gyűjtők. Mert ugye, arról sem szabad elfeledkezni, jó, jó, rendetlenek vagyunk, de, ha nincs hová rakni a szemetet, akkor még a legmegátalkodot- tabb rendmániás is kénytelen elszórni á hulladékot, ott ahol éppen éri. Simon Andrásék kertje, lakását egész háza tája kívül- beüül ragyog, ékes bizonyítékaként Simon András szavainak, aki még a búcsúzásnál is ezt ismételgette: Rend, tisztaság nélkül nem lehet élni! S. Horváth Klára kel kezelik a kísérleti hibrid facsemetéket. Ősztől kéthetenként mínusz 25 fokos fagynak teszik ki a kis fákat, és mikroszkóppal vizsgálják, hogyan viseli a növény sejtszerkezete ezt a megpróbáltatást. A túlélők természetes körülmények között is jól tűrik majd a téli és a tavaszi fagyokat, s várhatóan bö termést adnak. A fagyasztás eredményeit a szovjet partnereknek is megküldik a tapasztalatok bővítésére. Az együttműködés következő szakaszában újabb gyümölcsfajtákra terjesztik ki a közös kutatómunkát. A tervek szerint a többi között hidegtűrő feketeribizlivel, gombabetegségekkel szemben ellenálló almafajtákkal kísérleteznek. ago Noteszlapok hét közben AMIKOR. Amikor a fekete fejkendős néni azt mondja: — Főzök egy kávét, jó? És hiába szabadkozom, én sosem iszom, már teszi is a csillogó főzőt a kopott zo- máncú, fával etetett sparherdra, állítván: — Én meg rászoktam. Amikor a kis tanyaközpont parányi vegyesboltjában hűtőpult búg és abból tiroli rétes mélyhűtött dobozait teszi kosarába egy kisfiú, morózusan: — Elfelejtettem, aztán édesanyám visszazavart érte, merthogy ritkán van. Amikor a tikkasztó hőségben a szőlőben kapálgató fiatalasszony odaballag a fa alatt álló Trabanthoz, elektromos, akkuról működő hűtőtáskát, abból literes Coca- Colás üveget vesz elő. Amikor a Patyolat-busz lépcsőin Veres Péter regényeiből ismerős parasztasszonyalakot látok lépegetni: cihát, lepedőt hozott a tisztítóba. Amikor a hajnalban kelő, jószágait, háza környékét ellátó nyugdíjas házaspár reggelre bekerékpározik a közeli gyógyfürdő medencéihez, áztatni a megfázott csontokat, orvosi receptre, meg saját örömére is. Nos, ilyenkor válik nekem, városban felnőtt, urbánus térképzetekkel fertőzött agyamnak, szememnek, érzékeimnek valóságossá az az elcsépelt fogalom: a falu átalakulása. VICC? E hasábokon, pár hete, az érdi lakótelep kis ABC-jének gondjairól elmélkedtünk. Arról, hogy az üzlet mostanában reggel 7-től délután 1/2 4-ig tart csak nyitva, tehát akkor, amikor vevői, a telep lakói — furcsa, de — dolgoznak. Érden vagy Pesten, mindenesetre nem áll módjukban munkaidő alatt bevásárolni. Leírtuk akkor, hogy a rossz nyitvatartási idő bevezetését munkaerőhiány indokolja: hiányzik egy pénztáros az üzletből, melyben most mindössze hárman dolgoznak. Akkor kis dolgozatunk a műfaj (a glossza) szabályainak megfelelően igyekezett némi humorral elemezni az ügyet. Azt javasolta: tekintsék az írást hirdetésnek, aki tud facér pénztárosról, szóljon neki, állás várja Érden. Minden bizonnyal bennünk volt a hiba, hogy iróniánkat azok, akiket illet, nem értették. Pontosabban: viccnek vélték talán. Viccnek, melynek poénja az lesz, ha tényleg jelentkezik valaki a boltban, az ügy ezzel megoldódik, mindenki elégedett, hurrá. Nos, nem jelentkezett senki. Ezért hát minden rossz humortól mentesen: sürgős intézkedést kívánunk — több száz család érdekében. Intézkedést az illetékesektől, az üzemeltetőtől, a felügyeleti szervektől, az érdi és a megyei tanács kereskedelmi osztályától. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egyetlen pénztáros ne találtatna sehol. Ha mégsem — nos, az lenne az igazi vicc. Nagyon rossz vicc. Andai György » t t
