Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

rJrZ n -é/Jf Tg KTunap 1981. JÚNIUS 16., KEDD Á SZÁZ FORINTÉRT VETT SZENVEDÉLY Életteli hangzások eszközei — Komolyan! Ez az igaz­ság! Száz forinton vett szen­vedély az enyém — nevetett Tóth János, a művelődési központ igazgatója. Ha, a megyeszerte ismert, népszerű — sok sikert, fellé­pést magáénak mondható íá- piószentmártoni Aranyszarvas népiegyüttesről akarunk be­szélni, mindenekelőtt Tóth János (az együttes létrehozó­ja, kézbentartója) már-már megszállott zeneszeretetéről kell szólnunk, ami a népdal- gyűjtéstől a hangszerkészíté­sig a zene teljes spektrumát felöleli. Megtanultam citerázni — Tulajdonképpen középis­kolás srácként, a hatvanas évek első nagy könnyűzenei amatőr mozgalma kapott el engem is és sok társammal együtt azon nyomban gitár­pengető művészjelöltté nevez­tem ki magamat. És bár nem lett belőlem nagy hangszerjá­tékos, a zene iránti érdeklő­désem egyre fokozódott. Minden tárgy, ami a kezem­be került és megszólaltatható volt, egyformán izgatott. A ci- terához fűződő szenvedélyem pedig valóban a pénznek kö­szönhető. Amikor katona vol­tam, egyik szobatársam köl­csönkért 100 forintot, amit nem tudott megadni, cserébe felajánlotta a citeráját. Az al­kut megkötöttük. Nem tudom, ő jól járt-e, én igen. Megta­nultam citerázni. — Mikor alakult a oitera- együttes ? — 1974-ben, akkor 8 taggal, olyan, jobbára idős falusi em­berekből, akik a maguk kedv­telésére otthon is játszogat­tak. Meg kell mondanom, is­mét egy nagy, országos meg­mozdulás, a pávakör-mozga- lom volt az, ami a könnyűze­nétől a népzene felé sodort. Akkor kezdtem el a különbö­ző népi hangszerekkel, a nép­dalokkal behatóbban foglal­kozni. Énnek az új szerelem­nek volt az eredménye végül is az együttes megszületése. Ma már a régi tagok közül velem együtt csak ketten va­gyunk, azóta együttesünk új és fiatal tagokkal bővült. Közösségteremtő erő — Volt tehát utánpótlás? — Igen. Amikor a felnőtt együttes létrejöt, azonnal megszerveztem egy gyerek- csoportot is. Azóta is folya­matosan működik az általá­nos iskolásokból álló citera- együttesiink. De a hangszeres csoport csak egyik része a ha­gyományőrző együttesnek, amely női és férfi kórussal, valamint egy nemrég alakult, hegedű, brácsa, bőgő összeál­lítású trióval (ez volt a haj­dani falusi muzsikus banda egyik lehetséges felállása) al­kot teljes egységet. — Ügy látom, eléggé zene­centrikus a művelődési köz­pontban folyó tevékenység. — Ez így nem fedi a való­ságot, nagyon sok más jelle­gű rendezvényünk, szakkö­rünk, foglalkozásunk van. De az igaz, hogy én mint népmű­velő, a gyakorlati munkámat elsősorban ezen a területen fejtem ki. És teszem ezt a leg­mélyebb meggyőződésből. — Milyen pedogógiai ars poeticából táplálkozik ez a meggyőződése? — Minden amatőr zenei együttes, akár énekes, akár hangszeres csoport, nagy kö­zösségteremtő erővel rendel­kezik, azonkívül óriási az ér­zelemfejlesztő, ízlésnevelő ha­tása. A tápiószentmártoni hagyo­mányőrzők nemcsak szűkebb pátriájukban népszerűek. Na­gyon sok helyre hívják őket szerepelni szerte a megyé­ben. A község minden szá­mottevő megmozdulásán ott vannak műsorukkal. — Általában néprajzi táj­egységenként csoportosítjuk a műsort. Van néhány nagyon kevésbé ismert, másutt jófor­mán soha nem énekelt nép­dalunk is. Műsoruk egyik része az al­földi táj zenei anyagából vá­logatott öt népdal: Sűrű, sötét felhő; Hallottad-e hírét; Sok­szor mondtam; Uccu vászon­tarisznya; A csikósok. A kó­rus, a szólóének, a hangszer­együttesek, hangszerszólók egymást váltogató, színpom­pás variációsora ez, ahol a legősibb, legegyszerűbb hang­szerszámok, mint például a fagereblye, fakanál, köcsög­duda szolgáltatja a ritmust, és a citera, okarina, furulya, doromb vaskos, egy darabból metszett, életteli hangzása sűríti többszólamúvá a nép­dalok tiszta unisono dallam­vonalát. Kiváló együttes Az Aranyszarvas népiegyüt­tes, a kicsiny iroda falán lógó oklevél tanúsága szerint, 1980- ban megszerezte a kiváló együttes minősítést. Arra a kérdésemre, mik az együttes jövő tervei, Tóth Já­nos elmondta, hogy idén ősz­szel ismét részt vesznek az or­szágos minősítőn és remélik, megvédik kiváló címüket, rangjukat. Búcsúzáskor pedig íróaszta­la fiókjából egy csomó, saját készítésű okarinát vett elő. Bumfordi formájukat megha­zudtoló, puha, öblös hangjuk volt, ahogy Tóth János egyen­ként megszólaltatta őket, majd kedvencén, a leghasa­sabb cserépfurulyán röpke hangversenyt produkált. Szállt a vidám népdal: Mer’ a legény mind azt gondolja, övé a kislány, ha eccer megcsókolja... S. Horváth Klára TANÁCSKOZÁS GÖDÖLLŐN Változó iskolák, változó nevelés A KORÁBBINÁL IS NAGYOBB ÜTEMBEN NÖVEKSZIK A TANULÓLÉTSZÁM A ZENE KÖNYVE mo Átfog teret és időt egyaránt Vannak könyvek, amelyek­nek nem kell hírverés. Elég kezünkbe venni, s máris kí­nálják magukat. Lapozgatásuk közben úgy érezzük, hasznos és fontos dolgokat tudunk meg belőlük — rendkívül egysze­rűen. Könyvkiadók és szerzők a megmondhatói: milyen nehéz egy ilyen könyvet megalkotni. A Zeneműkiadó angol forrás­ból átvett újdonsága tíz szak­ember összefogásának az ered­ménye. Akad közöttük folklo­rista, balet.tkritikus, pedagógus és építész, s nem hagyták ki a pop és a dzsessz szakértőit sem. Ebben a kötetben nincs rivalizálás könyű- és komoly műfaj között. A zene könyvét a célszerűség és a közérthető­ség íratlan szabályai szerint írták meg és állították össze. A könyv 190 oldalas. Nem olyan, mint egy regényfolyam: kettő, négy- és hatoldalas egy­ségekre bomlik. A kezdő és a muzsikában járatos egyaránt újdonságra lel, élvezetet talál lapozgatásában. A zene köny­ve tetszés szerint kezelhető. Nagy enciklopédiaként is fel­fogható. Térben és időben tar­talmaz mindent, amíg az egy­szerű természeti jelenségtől, a hangtól elindulva eljutunk az ember tudatos tevékenységéig: a zenéhez. A kötet hat fejezetét átta­nulmányozva vajon ki tudná megnevezni a világnak azt a történelmi korszakát, azt az emberfajt, amely nem dicse­kedhet valamiféle zenei ha­gyománnyal? Alig akadna er­re példa. A kötetben éppúgy olvashatunk az iszlám zené­ről, mint korunk szórakoztató muzsikájáról. A kötet térben — New Orleans-tól, a dzsessz szülővárosától a bretagne-i bombard-játákosokon és grúz lantosokon át a japán Szuzuki pedagógiai módszeréig — az egész földkerekséget átfogja. Időben is teljessé válik, ahogy az időszámítás előtt négyezer­rel Egyiptomban megjelenik a fuvola és a hárfa, hogy aztán három és fél ezer évvel ké­sőbb Püthagorasz megalapoz­za a görög zeneelméletet, ezer évvel később I. Gergely pápa összeállítsa a gregorián ének- gyűjteményt, a XIX. század első negyedében Beethoven megírja szimfóniáit, a husza­dikban értelmezzük Bartók muzsikáját, s a Beatles-ig, John Lennonig eljussunk. Történelem és hangzás épp­úgy megtalálható ebben a könyvben, mint a vizualitás iránti igény: illusztrációival, ábráival láttat is. Egyhasábos képekkel, s ha a máig indokol­tabb, érdekfeszítóbb a téma, akár kétoldalas reprodukciók­kal is. Térkép és karikatúra, hangszerkép és zeneszerző- portré egyaránt megtalálható benne. Tömörségével, olvas­mányosságával voltaképpen önmagát kínálja ez az al­bum. Persze, ne feledjük: ez a könyv kedvcsináló a zene megkedvelésére. Nyitány —, hogy stílusosak maradjunk —, amely bevezeti a dalművet, az előadást. Ám kétségtelenül ér­deklődést kelt, igényt fakaszt. Ahogy szerkesztői írják: „Egyitlen könyv sem elevenít­heti meg a zene hallgatásának élményét: az utat magának az olvasónak kell megkeresnie. A zene szeretetát egész életünkön át ápolhatjuk és fejleszthetjük. Egy ilyen könyv célja, mint amilyen ez, hogy arra buzdít­sa az olvasót: ne olvasson, ha­nem menjen és hallgassa a zenét”. A Zeneműkiadó egyedülálló kiadványa arra serkent ben­nünket, hogy két remekbe­szabott lap elolvasása után feltegyünk a korongra egy le­mezt. bekapcsoljuk a rádiót, beüljünk egy koncertterembe Vagy összeüljünk ketten, hár­man, négyen és közösen dalol­junk, muzsikáljunk. Mindegy, hogyan tesszük. Egy biztos: A zene könyve böngészése után lehetetlen érdektelennek ma­radnunk a muzsika iránt. Molnár Zsolt Véget ért a tanév, ismét itt | a számvetés ideje. Négyszázan — a Pest megyei általános is­kolák igazgatói, az alsófokú oktatás szakfelügyelői, irányí­tói, szakemberei — azonban nemcsak ezért gyülekeztek teg­nap 10 órakor a gödöllői mű­velődési központ színháztermé­ben, hanem azért is, hogy öt év eredményei, gondjai alap­ján határozzák meg soron kö­vetkező feladataikat. Az ősztől kezdődő tanévet is előkészítő tanácskozáson részt vett dr. Tóth Albert, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője, dr: Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és Ha- ness László, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bi­zottságának titkára. Megnyitó beszédében dr. Tóth Albert a pedagógusok kezdeményező szerepének, a tantestületi demokratizmus nö­vekvő jelentőségének, a peda­gógusképzésnek és az oktató­nevelő munka jobb — tartal­mibb — irányításának fontos­ságáról szólt. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osz­tályának vezetője értékelte előadásában a megye oktatás­ügyének közelmúltbeli eredmé­nyeit, s beszélt a további fej­lődés feltételeiről, követelmé­nyeiről. Haness László a szak- szervezet és az iskola együtt­működéséről tartott előadást, végezetül a résztvevők kérdé­seire válaszoltak. Még többen lesznek S hogy miről volt szó az eszmecserén? Csupán ízelítőt adhatunk most: A legutóbbi népszámlálás adatai alapján a megye népes­sége 95 ezerrel növekedett, öt év alatt a tervezett óvodai he­lyek kétszerese készült el, fel­épült 35 új iskola, tantermek­kel bővült 163. Míg fél évtize­de az óvodáskorú gyermekek 60, most 73 százaléka kaphat intézményes nevelést. Az isko­la szempontjából legfontosabb az óvoda nevelő munkája, s a cél az: az iskolába lépés pilla­natáig úgy irányítani a gyer­mekek sorsát, hogy mindegyi­kük a személyiségfejlődése szerint legmegfelelőbb időben, s a legmegfelelőbb iskolába, osztályba kerüljön. öt esztendő alatt 14 ezer 860-nal nőtt az általános is­kolai tanulók létszáma Pest megyében. Így történhetett meg, hogy az eredetileg elő­irányzott 477 tanterem helyett 320-nak kellett felépülnie. A megye életében példátlan is­kolaprogram sem teremtett azonban olyan helyzetet, hogy aggályok nélkül tekinthetnénk a következő évek elé. ugyanis a tanulólétszám tovább fog növekedni, a korábbinál is na­gyobb ütemben... Most a 269 iskolából 59- ben teljes váltásban tanul a gyerekek egynegyede, s rész­legesen váltott műszakban ta­nul csaknem 40 százalékuk. Hasonló a helyzet napközi ügyben is. A tervezett 226 csoport helyett 463 alakult, s öt év alatt 23,8-ről 31,6-re nőtt a napközi otthonba járó .tanulók aránya. Mégis: az is­kolák többségében a felsőta­gozatosok kiszorultak a nap­köziből, néhol az alsótagoza­tosoknak is gond helyet te­remteni. Nyaranta pedig a gyermekek tízezrei maradnak felnőtt felügyelet, szervezett program, célirányos nevelés, rendszeres étkeztetés nélkül, s ez bizony az egész évi nevelő­munka hatását is ronthatja. Szilárd ismeretekkel A tények ismeretében nyil­vánvaló: óriási a pedagógusok felelőssége a nevelő-oktató­munka során. Mint például az új tantervek bevezetése ide­jén is; s ahogy a tanácskozá­son hangsúlyozták: néhány ki­vétellel mindannyian becsület­tel helytállnak ebben a nem kis terhet, nem kevés felada­tot igénylő munkában. Bár korai lenne még az új doku­mentumok szerinti oktatás eredményeiről szólni, a szak­mai felügyelet tapasztalatai arra utalnak: máris érződik a megváltozott tantervek ha­tása, s a legjobb tanulók a korábbinál is többet, jobban tudnak, a gyengék azonban — ha nem fordítanak kellő fi­gyelmet felzárkóztatásukra —, szinte pótolhatatlanul lema­radnak. Épp ezért kell a jövőben fejleszteni az egyéni foglalkoz­tatás módszereit, a differen­ciált pedagógiai tevékenysé­get. Csak ígjr tehet eleget az általános iskola legfőbb fel­adatának, hogy minden gyer­meket szilárd alapismeretek­kel és megfelelő készségekkel bocsásson útjára. Ebben pedig minden külső tényező mellett is a legdöntőbb a pedagógus személyisége, szakmai és ne­velői kulturáltsága. A gyermeki személyiség for­málását nem lehet eléggé ko­rán kezdeni. Ha például az ál­talános iskolai nevelést te­kintjük, annak eredményessé­ge rendszerint az alsótagoza­ton dől el. Sőt talán még ko­rábban, ezért is lényeges: né­hány éven belül csaknem tel­jessé válhat — a fejlesztések TV-FIGYELO Ismétlések ismétlése, a ie­ülés kifejezést nemcsak az élő­lények — jelesül az ember — helyváltoztatásának jelzésé­re szokás használni, hanem al­kalmasint arra is, hogy egy valamely igyekezet megtor­panását tudassuk vele. Leült az előadás — mondjuk olyan­kor, amikor az éppen futó da­rab ritmusa meglassul, a szí­nészek játéka elunalmasodik, és- ugyanígy le tudnak ülni más műsorok is. Mostanában például a leg­többek által figyelt, heti hat rtapon át látható országos nagy program, kedves dobozunk műsora csüccsent le. Igencsak alaposan. Hogy mire alapozható ez a a sajnálatos észrevétel? Hát leginkább arra, hogy jószeri­vel nem is látni nagyobb igyekezetre valló, eredeti mű­nek minősíthető, tehát fel- és megjegyzésre méltó adásokat. Itt van az elmúlt hét pél­dája: a legvastagabb nagyító­val sem igen fedezhettünk fel benne olyasmit, amire a leg­halkabb hangon is rámond­hattuk volna, hogy különlege­sen érdekes adás, pláne nem azt, hogy szenzáció. (Legföl­jebb ha a méltánylandó szak­tudással és lankadatlan igye­kezettel szerkesztett, pergetett Jogi esetek, meg a szintén rendre érdekes, Hatvanhat elnevezésű szavazósdi biztatott tágabb szemű, fülű figyelésre — mármint azokat biztatta, akik egyrészt a paragrafusok értésében, másrészt az egye­temi, főiskolai felvételek dol­gában valamiképpen érdekel­tek.) Amit e most odahagyott na­pok kínálatáról elmondha­tunk,. az tömören így hangoz­hat: ismétlés követett ismét­lést, valamint, hogy a köze­pes minőségű filmárut válto­gatta a kevésbé közepes. És ami méginkább sajná­latos, az, hogy voltaképpen nemcsak ez a féltucatnyi nap adta azt, amit adott, hanem — talán mások megítélésével is egybehangzik ez a véleke­dés — már jóval korábban tapasztalható volt az a fön­tebb emlegetett csüccs. Ügy­szólván teljesen eltűntek az úgynevezett nagy műsorok (a Sikernek vége szakadt, a Stú­dió tarka és dúsan hullámzó lépteit szürkés egyenzakóra váltotta át, és eltűnésük nyo­mában semmi olyasmi nem sarjadt, ami tartalmasabb emlékek nyugtázására biztat­hatná az előfizetőt. Ami tulajdonképpen újnak mondható, az is az idősebb műsorszóró testvér, a rádió házatájáról származik: már­mint az a többiek adása után is szépen csillogó, a témák és ügyek mezejére szélesen kitá- ruikozó Ablak, amely mint szolgáltatás, a maga műfajá­ban majdnem tökéletes. (Hát­ha műsorvezetői még keveseb­bet szellemeskednének, mivel­hogy amiről azt hiszik, hogy poén, az bizony nem mindig az.) Röviden eltűnődve, valahogy így fest mostanában a televí­ziós kínálat, és hogy így fest, annak ugyan ki tud örülni. Nyilván inkább a kétségek gyötrik a készüléktulajdonoso­kat is, hogy honnan, s mivég­re ez a nagy leülés. Honnan, s mivégre? E kérdéspárra azért majd feleleteket kaphatunk, mert — a vasárnapi lapok ol­vasói tudhatják — vitafóru­mának hasábjait éppen e ta­nakodásra kínálta fel a Ma­gyar Nemzet. A nagy érdek­lődéssel várt eszmecsere ol­vastán hátha megokosodha­tunk ... V CCSéS. Ám ha már a szen­zációk el is tünedeztek, azért olykor egy-két ügyes képsor tapsra ingerel. Itt volt például, a szombat esti Tv-híradó, amelyben a közérdekű témák iránt oly fogékony Vajek Jut­ka a város-, illetőleg a köz­séglakók közvetlen környeze­tét zavaró körülményeknek járt utána. Riportútja egyebek között Vecsésre is elvezetett, ahol írd és mondd, tizenhat tehenet nevel egy derék gaz­da. Ha jól hallottuk, szabályos engedélyt kapott a bocitartás­ra, és a „csendes felfuttatás” biztató és engedékeny légkö­rében aztán egy kisebb far­mot rendezett be. S mindezt odabent a faluban, a joggal tiltakozó szomszédok közvet­len közelében Bizony nem ár­tott mind a jelenségre, mind az érdekeltiek)re így rápirí­tani. Akácz László nyomán, s az óvodás korú gyermekek számának csökke­nésével —, az ötévesek óvodai nevelése. Az sem közömbös, mennyi­re sikeres tanulmányaiban a kisdiák. Évről évre javul az arány, egyre többen tanév­vesztés nélkül jutnak el a nyolcadik osztály végéig. Most például a tanulók 87,1 száza­léka végzett így, s bár az eredmény elismerést érdemel, megmaradt a szomorú tény: sokan még mindig évvesztők, bukdácsolók. Hogy a jelenség minél ritkább legyen, bevezet­ték az egész megyében az ál­talános iskolai felzárkóztatási programot. Akadnak feladatai az álta­lános iskolának továbbtanulás­ügyben is. Idén például a nyolcadik osztályt végzők 15,1 százaléka jelentkezett csak gimnáziumba, s mert kevesen vannak, továbbra is szűk a felsőfokú oktatás merítési le­hetősége, s aligha változik egyes értelmiségi pályák — például a pedagógusi — elnői­esedése. Ötnapos hét Mert a nevelés egyre na­gyobb hangsúlyt kap, növek­szik az osztályfőnökök szere­pe, kiváltképp az iskolák nyi­tottabbá tételében, a szülők­kel való kapcsolattartásban. Ma már senki sem vitatja a családnevelést meghatározó szerepét, ezért kell vállalnia az iskolának azt is, hogy a társadalmi nevelési célok sze­rint formálja a szülők szem­léletét, magatartását. Annál is inkább, mert az utóbbi idő­ben tapasztalható, hogy a ta­nulók teljesítményei elmarad­nak képességeiktől, azaz baj van a munkafegyelmükkel. A fegyelem pedig nemcsak isko­lai követelmény, hanem a mindennapi életé is. A következő években tehát várhatóan erősödik majd az iskolák korrekciós, felzárkóz­tató, tehetséggondozó tevé­kenysége, aminthogy szociális funkciója is, az egész napos nevelés ugyanis a tervidőszak végére már az általános isko­lások felére fog kiterjedni. A tervek szerint ennyien lesz­nek napközisek. Végezetül szólnunk kell egy szinte mindenkit foglalkozta­tó témáról: az ötnapos mun­kahét bevezetéséről. A szep­temberre kezdődő tanévben a megye néhány iskolája már kísérletképpen — tapasztalat­szerző céllal — részt vesz az ötnapos oktatási hét kipróbá­lásában. 1982 szeptemberétől minden iskolában így taníta­nak majd. Az azonban már most bizonyos: a pedagógusok terhei nem növekedhetnek, jövedelmük nem csökkenhet, a tantervi követelmények szintén nem csorbulhatnak. S ha a tanulóra háruló terheket sem kívánják növelni — már­pedig így van —, akkor módo­sítani kell majd az óraterve­ket, a tanév fog hosszabbodni, a tavaszi és téli szünet rövi­dülni, s csökken majd a taní­tás nélküli munkanapok, a közhasznú munkára fordítható napok száma. V. G. P. Zárókoncert a bányászvárosban Ünnepi hangversennyel zá­rult vasárnap Komlón a Ko­dály Zoltánról elnevezett nemzetközi gyermekkórus- találkozó. Valamennyi feszti­válkórus — nyolc országból nyolcszáz lány és fiú — fel­lépett a zárókoncerten. A Bartók-centenárium tiszteleté­re a nagy magyar zeneszerző egy-egy kórusművét is előad­ták a műsorukban. A háromnapos találkozó so­rán több nyilvános hangver­senyen találkozhatott a me­cseki bányászváros közönsége a magyar és külföldi gyer­mekkarokkal. A vendégegyüt­tesek ellátogattak a komlói üzemekbe és iskolákba is. Si- kondafürdőn ifjúsági találko­zóra került sor. \ i ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents