Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

1981. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK Indítás előtt A másodszülott Megkezdődött a vissza­számlálás a Tatabányai Szén­bányák legfiatalabb üzemé­ben, a nagyegyházi bányá­ban. Négy évvel az első ak­nahajtás megkezdése után e hónap utolsó hetében — ti­zenkét hónappal az előírt határidő előtt — megkezdik a folyamatos széntermelést az épülő bánya első frontfejtésé­ben. Addig azonban a föld alatt és a külszínen is még sok feladat vár a nagyszabá­sú beruházásban közreműkö­dő kétezer munkásra. Megfe­szített tempóban szerelik pél­dául a frontfejtés berendezé­seit. Korszerű eszközökkel minimálisra csökkentik a fi­zikai munkát, lehetőséget te­remtenek átlagon felüli ter­melékenység elérésére és egy­úttal megteremtik a bizton­ságos munka feltételeit. A korszerű hálózat — mű­szerek és érzékelők százainak segítségével — folyamatosan szolgáltatja majd az informá­ciót, a termelés, a szállítás, a biztonság és az energiaellátás helyzetéről, jellemzőiről. Június utolsó hetében a ter­melő üzemek sorába lép a nagyegyházi bányaüzem — a márkushegyi bánya után —, az eocénprogram másodszü­löttje. Az idén már 270 000 tonna szén felszínre szállítá­sát tervezik. Hamar megálljt intenek Nehéz lesz helyrebillenteni Nemcsak jogaik, kötelességeik is vannak A tanácskozás, melynek résztvevői voltunk, a bizal­miak munkáját vitatta meg. Nehezen indult a beszélgetés, de ahogy belemelegedtek, megfogalmazták: még mindig nem kevés az olyan gazdasági vezető, aki semmibe veszi a bizalmiak szavát. Vagy csupán formálisan, a látszatnak en­gedve, egy-egy aláírás erejéig tart igényt a bizalmira. S hogy ebben ki a ludas? Keres­sük a választ együtt. Félvállról vett bizalom Sárosi Antalné betanított munkás a Csepel Autógyár­ban. Neki húsz ember gondjá­val, bajával kell megbirkóz­nia, de amint mondta, állja a sarat. Hogy mennyire jól, azt az újabb és újabb bizalom záloga jelentette, melyet társai szavazata többször adott. Tekintélyét, ha akarná, se áshatná alá főnöke. Igaz, mun­kájában sem találhat kivetni­valót. Így azután szavát is bátran emelhette fel, ha ép­pen arról volt szó, hogy ne A FEST MEGYEI LAKÁSSZERVIZ TÁRSASÁG TAGSZÖVETKEZETEI Pest megye területén VÁLLALNAK lakáskarban tartás t lakáskorszerűsítés t lakásfelújítást Felvilágosítás és megrendelés felvevőirodáinkban és tagszövetkezeteinkben: Abony, Tószegi út 15. Budaörs, Budapesti út 62-64., Csata út 17. Cegléd, Achim u. 16., Szabadság tér 5. (1. sz. szolgáltatóház) Dunakeszi, Felszabadulás út 45. Érd, Fehérvári út 63-65., Szabadság tér 5., Diósdi u. 5. Gödöllő, Dózsa György u. 67., János u. 5., János utcai felvevőiroda. Isaszeg, Ady Endre u. 47. Kemence, Felszabadulás út 83. Kiskunlacháza, Lenin út 31. Monor, Ipar u. 2-4. Nagykáía, Perczel Mór u. 5. Nagykőrös, Örkényi u. 9., Kossuth Lajos u. 34. Örkény, Fő út 58. Százhalombatta, a Dél-budai járási Szolgáltató Szövetkezet szolgáltatóháza. Szentendre, Kőzúzó út 1., Füzespark, szolgáltatóház. Vác, Rákóczi tér 6. • • • Ugyanezeken a helyeken felvételre keresünk különféle építőipari, szakipari és szerelőipari szakm unkásoka t lakásfenntartó szövetkezeti és egyéb fogyasztási feladatok elvégzésére, esetenként átalányelszámolásos (gcbines) formában való alkalmazással. ÉRTESÍTJÜK KEDVES ÜGYFELEINKET, HOGY JÚNIUS 27-ÉN, SZOMBATON ÉS JÚNIUS 28-ÁN, VASÁRNAP iunavopsányból rendkívüli kavicsvásárlási akciót szervezünk A fuvardíjból 20%-os kedvezményt nyújtunk. A kavics anyagára: köbméterenként 65 Ft. Megrendelés személyesen a következő budapesti fuvarvállaló irodákban: 11., Mártírok útja 95. 111., Lajos u. 51. VI. , Jókai u. 25. VII. , Thököly út 17. XIII., Gyöngyház u. 2. 152-662. 684-280. 122-880. 425-328. 290-271. legyen egyforma pénz a borí­tékban lógósoknak, dolgosok­nak — vagy miért hátrányos helyzetűek még mindig a nők a vasasszakmában. Akadt azonban olyan bizal­mi, aiú elintézte önmagát. Mégpedig alaposan. A hozzá tartozó, segélyért folyamodó munkatársat vette fe.váilrol, gondjával nem törődött. A se- gélyKérelem válasz nélkül la­pult fiókjában csaknem fél évig. Ott azután nehéz lesz helyrebihenteni az új bizal­minak a szakszervezet tekin­télyét. Jungermayer József jó szak­ember hírében áll a Csepel Autógyár kis kollektívájában, azok között, akik a fogan tyús tengelyeket javítják. Oiyany- nyira, hogy bizalmat nemcsak a munkatársaitól kapott, ha­nem még az új művezető is tanácsot kért tőle egy-egy kri­tikusabb esetben. Bátran szól, ha hibát észlel, nekik is, de a feletteseknek is. S tudják, soha sem beszél hiába. Kibújjak a bőrömből? Horák János is bizalmiként kezdte a Csepel Autógyár egyik gyáregységében. Munká­jáért többször kiérdemelte a Kiváló címet, s mint szakszer­vezetben tevékenykedőt, már aranyéremmel is jutalmazták. Egy régi beszélgetésünk azon­ban még azóta is emlékeze­temben él, amikor nevetve vallotta be: — Nem könnyű a mások ér­dekeit képviselni, mivel gyak­ran önmaguk is lázadnak el­lene. Sőt, azt végképp nehéz megértetni, hogy nemcsak jo­gaink, hanem kötelességeink is vannak. így azután, amikor egyik alkalommal a lógások ellen emeltem szót, saját tár­saim sem dicsértek meg érte. Ügy hitték, ha engem bizalmi­vá jelöltek, már kibújok a bőrömből. Nem így lett, de csak egy ideig, mivel a józan érv s a becsület döntött. Meg kell azonban mondani, nem volt könnyű elviselnem, hogy jó néhányan ellenem fordul­tak. Erre nincs recept Példa s történet szép szám­mal akad. Jó is, rossz is. Hi­szen elszomorító, ha a bizal­mit bábuként mozgatja főnö­ke, s csupán a névjegyét fir- kantja oda, ha a pénzt elosz­tották. Vagy ha hallgatólagosan ve­szik tudomásul: a bólogató bi­zalminak valahol megtérül a pipogyasága. Igaz, ez a ritkább eset, mert a kollektíva hama­rosan megálljt int az ilyen bizalomra érdemtelennek, s kiküszöbölik a csorbát, levált­ják, leváltották a bizalomra méltatlant. S jelöltek, jelölnek helyette újat, jobbat, a közös­ség képviseletére érdemeseb­bet. Receptet munkájára a bi­zalmi hiába keresne, nem ta­lál. Talán annyit, hogy szem előtt tartva társak de a na­gyobb közösség érdekét — nö­velni tudja a bizalmiak tekin­télyét. Szalai Mária Segít a számítógép is a DKV-ban Emberközpontú tervek Mint a legtöbb összehason­lítás, ez is kissé sántít: egy átlagosnál jobban funkcionáló ipari szövetkezet egész évben 147 millió forint értéket ter­mel — a Dunai Kőolajipari Vállalatnál ennyit, illetve még néhányszázezer forinttal többet szánnak idén a szociális kiadásokra. Ambrus Sándorral, a DKV szakszervezeti bizottsága munkatársával lapozgattuk az idei szociálpolitikai kiadá­sokra összeállított tervet. Az idén 30 és fél millió forint jut az üzemegészségügyi igé­nyek kielégítésére. Már az év elején sikerült átadni egy új, korszerű üzemorvosi rendelőt; 1981-ben több pénz' juthat a rehabilitációs munka bővíté­sére; de újfajta védőeszközök, védőruhák beszerzése is lehe­tővé válik. Hihetetlennek tűnő nagy összeget fordítanak a vállalatnál a Újra elkészül A legendás Vöcsök A MÉM Repülőgépes Szol­gálatnál elhatározták, hogy újra megépítik az 1940-es évek egyik gyakorló repülő­gépét, a Vöcsök típusú vitor­lázó gépet. A farkashegyi katlan hangárjában id. Rubik Ernő tervező (a képen jobb­ra) irányításával Schmidt La­jos (balra) fenyőfából készí­ti a gépet. Eredeti, 1937-es tervek, rajzok alapján hozzá­vetőleg ezerórás munkával várhatóan a nyár elejére is­mét a levegőbe emelkedhet a sportrepülőgépek egyik leg­öregebb iskolagépe. munkásszállításra: ez a ke­ret 24 millió 160 ezer forint. Idén már a munkásszállítást is számítógéppel segítik, azaz teszik a tavalyinál szervezet­tebbé. Ebben benne van a munkások vállalaton belüli szállítása is — óriási terüle­ten fekszik a kőolaj feldolgozó — és. a munkaidő-veszteség csökkentéséért új menetren­det dolgoztak ki és vezetnek be folyamatosan. Említésre érdemes összeget, 11 és fél millió forintot ter­veznek a vállalat munkásszál­lásainak felújítására — ez a munka már az előző években megkezdődött. Egyebek között újjászületik a lakótelepi ha­tos épület; a Hága László munkásszálló egy része a kul­turális helyiségekkel együtt. Kapcsolódva a Krakk-üzem beruházásához, mondja Amb­rus Sándor, az 1-es felvonu­lási telepen levő épületeket is rendbehozzák, hiszen ott 700—800 embernek kell kulturált helyet te­remteni. Megoldást igényel egyúttal a beruházáshoz érkező külföldi szerelők elhelyezése is, ezért a városban levő munkásszál­lásokhoz tervezték egy újabb építését. Lehet-e napjainkban 9 fo­rint 40 fillérért háromfogásos ebédet készíteni — otthon? Nem lehet. A DKV-ban — ahol jelenleg a dolgozók 45 százaléka veszi igénybe az üzemi éttermet — ennyit fi­zetnek hozzájárulásként. A vállalat pedig 9 millió 254 ezer forintot szán e célra. Gondos, pontos ezernyi szempontot felölelő a DKV szociálpolitikai terve — ne­héz lenne felsorolni, mi min­dent tartalmaz. Például sportra, kulturálódásra csak­nem 17 millió; oktatásra több mint 13 és fél millió; a mun­kások üdültetésére 6 millió forint jut az idén. Ide. kívánkozik azonban még valami igen-igen lénye­ges. A kérdés, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, milyen mértékben tudja segíteni a kőolaj feldolgozó — munkásai lakásgondjainak megoldását? A tervezett 24 és fél mil­lió forint önmagában nem sokat mond. Kicsit részletesebben: a tava­lyi munkáslakások közül 51- nek áthúzódott az átadása; idén 40 munkáslakás tető alá hozása a cél. Emellett szor­galmazzák a családiház épí­tését; húszán kaphatnak hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönt. D. Gy. A Mező Imre úton baktatott. Zsebé- ** bői elővette a szekrény fiókjából előkerült régi, még a háború előtti, ko­pott fedelű munkakönyvét, menetköz­ben belelapozott, silabdzáíta a megfa­kult bejegyzéseket. Aztán majdnem hangosan káromkodott. Igazuk van, gondolta, a debreceni mester két hétre jelentette be az OTI-ba, az újpesti Harthmann úr pedig csak egy hétre, amikor már felmondott neki. És most hiányoznak a hónapok, az évek, hogy tisztességesebb nyugdíjat kapjon. Betért a presszóba, kért egy üveg sört, rágyújtott, és megint elővette a munkakönyvét. Fazekast csak akkor vette észre, amikor körbetekintett a fel­szolgálólányt keresve, hegy még egy üveg. sört rendeljen. Gyorsan odament az asztalához. — Megengeded? — kérdezte, amikor letelepedett a meglepett Fazekas mel­lé. — Szervusz, Pap Miska — üdvözölte Fazekas, és gyorsan összerakta rajz­lapjait. — Hát téged mi szél kergetett erre? Pap Miska az asztalra könyökölt. — Mindjárt elmondom, csak előbb igyunk valamit. Én a sörnél maradok, mert ott az ajtó melletti asztalnál már ittam egy üveggel. — Jöhet nekem is — nevetett Faze­kas, mert eszébe jutott: amióta Pap Miskát ismeri, soha nem látta mást in­ni, csak sört. — Szóval? — nézett Pap Miskára Fa­zekas, akivel az őskorban Újpesten, az ősz vagy a Nyár utcában egy asztalos­műhelyben dolgoztak, őt elsodorta a felszabadulás szele, Pap Miska meg maradt, belekapaszkodott a gyalupadba. Csak később, az ötvenes évek végén hagyta magát más területre csábítani. — Szóval? Mit szóval? — dühösködÖtt Pap. — Kitelt az időm, nyugdíjba kell mennem. Itt voltam az OTI-ban, vagy­is az SZTK-ban, mert hiányzik néhány évem. Azt mondják, nem dolgoztam. Hát mi az' isteni csináltam. Tizenhá­rom éves korom óta egy hetét sem lóg­tam. De nincs róla papír. Dokument Érted? — Hogyne érteném — nyugtatta meg Fazekas hajdani asztalosciimboráját. — De hát be voltál jelentve, a papírok­nak elő kell kerülniük. Szinte egyetlen csík lett Pap kes­^ kény homloka, amit hosszan át­szelt néhány mély barázda. —■ Hát itt van, ezt nézd meg. Az is­tenit az anyjuknak. Hogy becsaptak. Ha még élnének elkapnám a torkukat. Mert akkor honnan sejthettem volna én, hogy tíz, húsz pengő miatt a mes­ter engem nem jelentett. Fazekas töprengve hallgatott. Lehet­séges, ez? Majd óvatosan kezébe vette a munkakönyvét, lapozgatott benne, si- labizálta a rubrikákat: bejelentve, kije­lentve. Sok helyen csak egy, két hét volt a különbség a bejelentés és kije­lentés között. Vajon hol, melyik fiók mélyén lapul az ő munkakönyvé? Ab­ban is ilyen bejegyzések vannak? Néki is elloptak így néhány esztendőt? — Mondd, Miska, dolgoztál te egy, két hétig mestereknél? Csontos tenyér csattant az aszta­lon. — Soha, érted, soha! De nem hiszik el, hiába mondtam nekik. Azt mond­ták: hozzak igazolást, papírt — Ugyan, kitől? — legyintett Faze­kas. Néhány percig szótlanul ültek. Meg­itták a sört-, még két üveggel rendel­tek. Cigarettáztak, füstöltek, kopogtak az asztallapon. Igazolás kellene, igazo­lás. t't jabb két üveg került az asztaluk- U ra. — Te, Miska — kapta fel a fejét Fa­zekas —, mi lenne, ha én adnék iga­zolást Megtehetem, mert volt idő, ami­kor egy műhelyben is dolgoztunk. Na, szeggyük csak össze a hónapokat — ne­vetett. — Évek lesznek abból. És adok igazolást. Sőt, rögtön vissza is megyünk. Ha nem hiszik, vegyék elő az én kar­totékomat, azon szerepelt néhány olyan név, amelyik a tieden is. Szinte belevörösödtek a lázas mun­kába. Nevek, dátumok sorakoztak az ívnyi papíron, amelyen fent már ott díszelgett nagy betűvel: igazolás. A pa­pírlap alján kurta zárómondat. Alatta Fazekas aláírása. És a keltezés. — Indulhatunk — mondta Fazekas. Szerencséjük volt. Rögtön bejutottak az előadóhoz. Fazekas igazolta magát, kérte, hogy szedjék elő az ő papírjait, mert a neveknek egyeznie kell a Pap kartonján lévőkkel. — A mi dolgunk az. hogyan ellen­őrizzük az adatok hitelességét — mond­. ta nyugodt hangon az előadó. — De, ké­rem, ez az igazolás nem jó. TYábbenten néztek egymásra, majd az ^ előadóra. — Hogyhogy? — kérdezte Fazekas. — Én írtam, ellenőrizheti az írásomat. — Nem azért — mosolygott elné­zően az előadó. — Még egy tanú kell. Máskülönben nem tudom elfogadni — tolta vissza az igazolást. — Még egy tanú? Szótlanul ballagtak vissza a presz- szóba. 1 i Bába Mihály +3~^azoláó

Next

/
Thumbnails
Contents