Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
4. étrcrrt W ___ xJ limiv 1981. MÁJUS 5., KEDD FŐISKOLÁS-TALÁLKOZÓ KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szimultáncsodák világa ízlés; tudás,küldetéstudat Ismét vendégek töltötték meg az ^utcákat, tereket, S szórakoztató és művelődési intézményeket. Sőt, azt is mondhatnánk, hagy a vendégek ezúttal egy kicsit a maguk képére formálták át Szentendrét, legalábbis három napra, a művészeti főiskolák találkozójára. A Marx tér közepén a múzsák lázadó gyermekeinek gipsz- karikatúrái őrködtek, körben a falakon a harmincas évek divatját és a mai kispolgári ízlést egyként csúfoló kartoneszmények sorakoztak. Mint két évvel ezelőtt, ismét kellemesen fiatallá vált a város. Régiek és maiak Vasárnap már kora délelőtt tarisznyás, farmeres, klumpás fiúk és lányok özönlötték el Szén tendrét: gyermekműsor kezdődött délelőtt 10 órakor, a Marx téri aprócska színpadon. A színművészeti főiskola második osztályos növendékei felszabadult boldogsággal szórakoztatták a gyerekeket. A másodikosok. A felújított, s ma már az ínyencek igényeit is kielégítő moziban ugyancsak délelőtt 10 órakor kezdődött a volt és a jelenlegi főiskolás rendező és operatőr hallgatók diplomafilmjeiből összeállított egész napos vetítés. A már országos és nemzetközi hírnevet is szerzett alkotók — Bódy Gábor, Jeles András, Dárdai István — mellett tisztes sikert arattak a még csak szakmai közönség előtt tekintélyt szerzett ifjak is. Az operatörök kellemes konkurren- ciát jelentettek a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tagjaival szemben. A kamera szerelmesei ugyanis mindkét területről kiállították legszínvonalasabb alkotásaikat a szentendrei mozi előcsarnokában, illetve a megyei művelődési központ előterében. A szentendrei programok létrehozói és főiskolás nézői, valamint a városból ver- búválódott közönség nyilván a bSség zavarával küzdött. A művelődési központ színháztermében megkezdődött a negyedéves Vas István Zoltán rendező által színpadra állított Brecht-bemutató: Kispolgári nász címmel, s az évfolyamtársa, Kocsmáros György rendezésében Artur Miller: Közjáték Vichyben előadása. A sikert, sikertelenséget elemezni már csak azért is nehéz, mert a közönség jelentős részét színész és rendező hallgatók alkották. S a taps, s a kontrázó csönd nemcsak a felnőtt művészek szubjektivitásának jelét tükrözi. Tehetségről példát S megint az egyidejűség: még tartottak az előadások, amikor a szentendrei Templom téren és a Béke étterem előtt megkezdődött a színházés filmművészeti főiskolások, illetve a zeneművészeti főiskolások műsora; és az ifjúsági klubban Békés Rozi bábjátéka. De még mindig csak az ebédidőnél tartottunk, és ha nem is színpadi bacchanália, de a főiskolások látványossá szervezett ebédje vonzotta a közönséget: sörzene sörrel és virslivel, kerin- gők, polkák és sramli szállongott a Templom tér fölött. A rövid pauzát megszakította a Barcsay Gyűjtemény udvarán rendezett koncert. Nagyobb sikert érdemelt volna Shakespeare Vízkeresztje, a színművészeti főiskolások előadásában, mint ahogy a délidőt követő szieszta miatt végül is lehetővé vált. A főiskolások találkozójának második napja talán akaratlanul is viselte az eseménysorozat koronáját. A művelődési központ színházterme a zsúfoltságnál is jobban megtelt Verebes István: Kettős ünnep című komédiájára. Temetés volt, mert a főiskolások utolszor álltak ezzel a darabbal a közönség elé. A hallgatók produkciói persze nem a halhatatlanságnak készülnek; bízzunk benne, hogy bennünket sem sújt Verebes István darabjának halhatatlansága. Teljes volt az ideológiai, s a dramaturgiai zűrzavar. A karakterek elnagyoltak. szándékaik tisztázatlanok. Verebes a lényeget rábízta a nézőre, úgy tűnt bátornak, hogy mindvégig konformista volt. Kazimir Károly osztályfőnök-rendező se nagyon tudott megbirkózni a komédia állandó ripacskodásra ösztönző helyzetkomikumaival. A főszerepet játszó Bubik István leckét mondott fel, nem szerepet játszott, legjobban saját alakítása szórakoztatta. Tehetségéről is példát adott viszont a nagypapát játszó lncze József, de a mezőny legtehetségesebb hallgatójának kétségtelenül a kamaszt ezer színnel megformáló Bánki/ Gábor bizonyult, viszont szépségével — de sok példa van a világ színészetében erre — valószínűleg jó szerepekben is elkápráztat majd a tinédzsernek már érett Balogh Erika. Szúrófények bűvölete Siker lehet, sőt akár európai siker az Iparművészeti Főiskola és az Állami Balettintézet produkciója: lé- ■ zerbemutatót tartottak a Templom téren. Az előadás félelmetes volt: ámultán néztük a titokzatos részecske- gyorsítók által hajlékonnyá tett fénysugarakat; látványosak, szívet melengetőek voltak a balettnövendékek a test harmóniájával. Gyermekeink nem csodálkoznak rá majd erre az ifjú technikára. Reméljük, nem kell maid átélniük azt, amit ez a fénysugár fegyverként képes produkálni, reméljük, a sötét égbolKubik Anna és Bubik István, a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatói egy komikus jelenetben mutatkoztak be a íesztl- vál résztvevőinek Bozsán Péter felvétele ton elvesző sugarak mindig romantikát fognak jelenteni és sohasem légvédelmi fegyvert. kellemes eszmecsere Eső permetezte a találkozó heuoi, utoaso napjáriax del- eioütjen a szahaaien programúikat. A fiatalok irraaoo azoKat a helyezet látogattam meg, ahol tetőt tudna torn a tej uix lelett, például a főiskolásom vizsganimjeinek vetítései- bokán keresték lel a városi tanács dísztermet is, itt művészetpolitikai fórumot rendeztem. Az esemény első részeljen dr. Tóth Dezső művei ődésd miniszterneiyettas tartott előadást, s válaszolt a vitában felszólalók kérdéseire. A szünet után Bárualvi Istvánnak, a Minisztertanács munkatársának aktuális kérdéseket taglaló beszámolóját hallgathatták meg a jelenlevők. A kellemes hangulatú eszmecsere úgy elhúzódott, hogy ebédelésnyi idő is alig maradt a művelődési központban megrendezett koncertig. A zsúfolásig megtelt nagyterem igazolta azt a véleményt, miszerint a találkozó egyik fénypontja a két részből álló koncert. A fiatalabb és idősebb érdeklődők countrymuzsikát és Beatles- dalokiat hallhattak a Maciimba együttes előadásában. A háromnapos találkozó karnevállal zárult, a résztvevők sétahajón térhettek vissza a fővárosiba. Kriszt György Gruber Béla képei a váci görög templomban júniusi 21-ig tekinthetők meg, a XX. kerületi képzőművészek tavaszi tárlata a Pesterzsébeti Múzeumban látható május 24-ig. ahol Molnár Sándor festményeit a Műcsarnok mutatta be. Ez a bemutatkozás május 11-ig várja közönségét. Művészi megszállottság Gruber Béla pontosan annyi ’időt élt, mint Masaccio, huszonhét esztendőt, s ez neki is elegendő volt az életműhöz. Ritka teljesítmény Gruber Béla korán megszakadt munkássága. Budapesten született 1936-ban, Bernáth Aurél tanítványa lett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol halálának évében, 1963-ban megrendezték emlékkiállítását. Következetesen megszállott festő volt, azért és addig élt, ameddig létrehozta művét. Tehetségének lényege, hogy az általa értelmezett, rajzolt, festett lábasok, virágok, fák, kertrészletek, műteremsarkok az állandó szépség természetével hatnak. Nincs benne semmi ideiglenesség. Kép lesz a keze alatt mindenből. Sérült embert jelöl egyik portréján úgy, hogy kicsit elmozdítja az arcvonásokat. Kicsit. S ez a megoldás. A belső deformációt hiánytalanul közli a látvány, de a környezet tökéletes festői hátterével, mely egyúttal nyugtatja is, el- csöndesíti a drámát. TV-FIGYELO Hatvanhat. Egy előadó, egy műsorvezető, no meg hatvanhat vendég társalkodóit a stúdióban, mégpedig úgy, hogy ez utóbbiak időnként megnyomták az ülőhelyüknél levő szavazógombot és így is véleményt nyilvánítottak. Az említett előadó, dr. Rácz Albert munkaügyi államtitkár volt, a műsorvezető Bán János, maga a vitatéma pedig az, hogy ugyan miképpen is dolgozunk — dolgozgatunk — ebben az Euró- pa-közepi kis hazában. Dolgozunk? Dolgozgatunk? Hát ami azt illeti, ez utóbbi minősítés többször került szóba, mint az előbbi. S vele együtt az is, hogy ugyan miért van ez így. Egyebek között azért — hallhattuk az állam- titkári magyarázatot —, mert váltig nem akar megkeményedni az a bérezési szigor. Nevezetesen ott a baj, hogy a minimális bért ugyan minden munkakörben garantálni kell, de ha az alkalmazott tartósan nem teljesít, akkor bizony azt vissza kell minősíteni. Ez a szabályos munkaügyi eljárás, ám alkalmazásától rendszerint eltekintenek. Így aztán nemigen alakul ki a tisztesebb igyekezetre biztató reflex. Ide tartozik az is, hogy mily nagy nálunk a kilépők aránya (a munkavállalók 20 százaléka sorolható Ide), s ugyanígy az is, hogy hányán és hányán nem tartják be a kötelező elhelyezkedésre vonatkozó jogszabályokat. Több tízezernyien vannak, akik akár egy fél esztendeig sem adják le a munkakönyvüket, hanem ten- genek-lengenek, alkalmi pénzekből tartják fenn magukat. No, de lógás ide, csellengés amoda — az a nagy tömeg, amelynek nevében a hatvanhat vendég megnyilatkozott, mégiscsak tisztességesebben szeretne dolgozni. Röviden mondva: jónak mutatkozik az általános munkamorál. A gombnyomogatók többsége (36:21 ellenében) például nem lenne hajlandó megválni jelenlegi cégétől, illetőleg vállalatától. Dr. Rácz Albertról ennek a perzselően élvezetes hatvan percnek a főszereplőjéről pedig annyit, hogy a jó sors őt is a legtermészetesebben viselkedő, a kamerákkal, mikrofonokkal mit sem törődő helyzetelemzők erényeivel áldotta meg. Ügy beszélt, úgy válaszolt s kérdezett, vissza, mintha tényleg csak egy bő fél- száznyi publikum várta volna a feleletét, nem pedig a föltehetően ébren maradt — mert a kérdéscsoport jelessége miatt föntmaradni kényszerült — háromnegyed ország. BŰn. Immár a harmadik részét is láthattuk a Bűn című dokumentum-játékfilmsoro- zatnak, de nyilván nem tévedünk azt állítván, hogy a szerda éjjeli fejezet volt mind között a legmegdöbbentőbb. Már csak azért is, mert ugyan ki tanúskodhatott végig eddig rácsok mögötti nászt, s ugyan ki tudhatta mind ez ideig, miképpen is megy végbe egy rabesküvő, ahol gyűrű is van, virág is van, csak ahol aztán pecsétes borítékba kerül az egybekelést jelző aranykarika, mert — így mondja a törvény — efféle értéket nem tarthat magánál az elítélt. Kocka. Tükröm, tükröm édes tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon — hangzik a közismert versezet, amelynek mintájára egy Kockám, kockám, mondd meg nékem hangzatú rigmus is megszülethetne. Mármint egy Kockám, kockám, bűvös kockám nyitású hajtogatósdi, s nyilván azért, mert ha valami, hát a Rubik Ernő kiötlöt- te bűvös micsoda, tényleg egy olyan tárgy, amelyhez efféle ritmikus és rímes szöveg nemcsak írható, hanem egyenesen írandó. Az okok a lehető legszélesebb körben ismeretesek. Így aztán ki ne tudná, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy főiskolai oktató, aki úgy tapasztalta, hogy tanítványai nem egészen a kívánalmaknak megfelelően ismerik — értik és érzik — a teret, s ezért aztán úgy gondolta, hogy valamiféle olyan szerkentyűt kellene a kezükbe adni, amelynek változtatásával ki-ki megértené, mit s hogyan lehet átigazítani innen amoda. Ez lett a bűvös kocka, s ez lett aztán annak az oka, amiért ma valóban világszerte emlegetik ezt az ötletadókban amúgy sem szűkölködő kis hazát. Szó se róla, tényleg megszámlálhatatlanul sok helyen emlegetik, de némely kereskedelmi körökben nyilván úgy is emlegetik, hogy Európának ez aZ a szöglete, ahol végtére is nem tudták megcsinálni azt Csendéletein és Ünarckepen is érvényesül a szenvedélyes tudatosság, melynek eleme az ízlés, a tudás és a küldetéstudat Ami páratlan és egyedülálló munkásságában, az a kép boldogító színtagolása; örömet ad, sugároz a szemnek, és általa közérzetünknek. Kérő üzenet minden műve, a krizantémos csendélet, a doimborításosan felrakott öreg fa, a rafinált applikációkkal szerkesztett Műterem. Olykor vonalkanyarokra csökkenti eszközeit, máskor ragasztja a felületet, az is előfordul, hogy plasztikus képre törekszik. Minden szándéka érvényesül a kép véglegességében. Ha nincs is akkora hatása, ha nem is olyan nagy formátumú egyéniség — az értékrend tisztelete és a sorsazonosság ténye miatt joggal nevezhetjük Gruber Bélát festészetünk Masacciójának. S az alaptippben benne rejtező világ nagy bizniszt. Annál kevésbé, mert — amint az a Bűvös kocka? — Bűvös kocka!, egyébként nem valami szellemes című, vasárnap délután közvetített riportfilmből is kiderült — az elmeélesítő tárgy igazi és mind a négy égtájnak szóló nagydobra veréséhez egyelőre még nincsenek meg a szükséges pénzügyi eszközök. Mint hallhattuk, az amerikai televíziós műsorokban való megemlítéséhez is súlyos százezernyi dollárok kellenek, s így aztán kénytelen-kelletlen egy tengerentúli céghez került a terjesztési jog. Ez ténykérdés; tudomásulvételén kívül nincs mit kezdeni vele. Mindemellett e szóban forgó jelentés amúgy egészében valószínűleg tetszett az előfizetőknek. Főképpen is magának a feltalálónak a személye miatt, akiről ugyan Tokiótól New Yorkig mindenütt beszélnek, ám ő megmaradt olyan adjunktusnak, aki a találmánya körüli hűhót kedélyesen elviseli, és a tiszteletdíjakat is úgy fogadja, mint — így jelezte — afféle jött pénz. Nem az anyagiakban jelentkező ellenszolgáltatásért törte, s töri a fejét, hanem egyszerűen azért, mert a kiötlésben örömét leli. Vác. a vasárnap esti Hét — amely műsor a korábbi megújulása után mintha megint a sokbeszédűség hibájába esne — egyebek között a mozgássérültek elhelyezkedésének és foglalkoztatásának a gondjait is szóba hozta. A Pest megyei előfizetők örömmel tapasztalhatták, hogy éppen, itt, szű- kebb Országrészünk patinás Duna-parti városában, Vácott ismerték fel; a legjobb, ha a nem teljes munkaértékű felnőtteket egy helyütt alkalmazzák. Mint hallhattuk, láthattuk, egy külön rehabilitációs üzemet alapítottak ott, azután, hogy kiderült: azokat a rehabilitációs alapokat vagy nem veszik igénybe a vállalatok, vagy pedig azt sem tudják róla, hogy ilyesmikkel is lehet gazdálkodni. Nos, ezekből a pénzekből teremtődött elő a most emlegetett intézmény fenntartásához szükséges összeg, s így juthattak elfoglaltsághoz azok, akik különben talán otthon kényszerültek volna maradni. Akácz László mivel ez a megállapítás Igaz, joggal örülhetünk annak, hogy e kiállítás után hamarosan megvalósul Vácott állandó létesítményként a Gruber Múzeum. Tóth Menyhért emléke A hagyományos XX. kerületi tavaszi tárlat a tavaly elhunyt kiváló festőnek, Tóth Menyhértnek állít emléket. Misch Ádám, Bartl József, Sédli István, Gy. Vad Erzsébet és az. özvegy T. Lándori Angéla emlékezik képpel az alkotóra, akinek gazdag hagyatékából szintén két művet bemutattak a rendezők. Méltó főhajtás ez. Az a ráckevei Cinege Sándor Pákásza — egyszerre hordozza a Kis-Duna és Tóth Menyhért külső, belső környezetét — a kép finom körvonalaiban és eszközeiben. Rangos képeket küldött a tárlatra Bakallár József, méltán kapott értük nagydíjat. Általában fejlődött az összteljesítmény. Örömet okozott Pantl Mihály, Németh Miklós, Ledniczky Gyula, Pánti Imre, Lacza Márta, Juris Ibolya ba- tikjai, Dallos Jenő karikatúrái, Budahelyi Tibor kisplasztikái és Katona Áron Sándor művei szintén emelik, árnyalják a kiállítás karakterét. Egyedi jelenlét Meghökkentő meglepetés Molnár Sándor gyűjteményes tárlata alkotó tevékenységének elmúlt évtizedéből. Első igazán jelentős műve a Szi- getszentmiklósi temető, ahol Bazaine stílusában emlékezett édesanyjára. Dózsája, Mohácsa — sőt Csontváry, Rembrandt, Van Gogh emlékezése is — megfellebbezhetetlen, visszavonhatatlan teljesítmény. Egyedi jelenlét korunk valóságában. Losonci Miklós Molnár Sándor: Hommage á Pisanello V 4 > 4
