Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

xfunap 1981. MÁJUS 10., VASARNAP A feltételek nélküli tárgyalásokért Kétes NATO-határozot — Izrael libanoni tervei Élénk diplomáciai tevékeny­ség jellemezte az ev 19. hetét. Moszkvában Kurt Waldheim ENáZ-íőtitkár folytatott tár­gyalásokat, s ezek során fo­gadta Leonyid Brezsnyev is, az SZKP főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A meg­beszélések középpontjában az volt, hogyan lehetne eredmé­nyesebbe tenni az ENSZ égisze alatt tervezett újabb le­szerelési tanácskozást. Folytat­ta kedden munkáját a madridi értekezlet is, amelynek a ka­tonai enyhülés előmozdítását célzó konferencia összehívása ügyében kellene döntenie. Er­re nézve a szocialista országok eredeti javaslata mellett már .van egy kompromisszumos in­dítvány is, amelyet a helsinki egyezményt aláírt országok közül a semlegesek terjesztet­tek elő. A héten semmi jele sem volt annak, hogy Mad­ridban előrehaladás történ­hetne. Pedig a tanácskozásokat közös megegyezéssel azért szüneteltették néhány hétig, hogy a Keapan-kormányzatnak időt adjanak álláspontja meg­fogalmazására, s ne hivatkoz­hasson arra, hogy „még át kell tekintenie a Carter-kor- mányzattól örökölt egyes prob­lémákat, ügyeket.” A héten nagy figyelem kísérte a 15 NATO-ország külügyminiszterének római találkozóját, és a libanoni helyzet alakulásáról szóló je­lentéseket. HOGYAN LEHET ÉRTÉ­KELNI A ROMAI NATO-TA- NACSKOZÁS HATÁROZA­TÁT? ________ A Reagan-kormányzat „első nagy nemzetközi sikerének” tünteti fel az Észak-atlanti Szervezet külügyminiszteri ér­tekezletén elfogadott közös NATO-álláspontot. Az ameri­kai elnök külön köszönetét fe­jezte ki Haig külügyminiszter római szerepléséért A nyugat­európai kormánykörök szintén saját politikai sikerükről nyi­latkoznak. Helmut Schmidt bonni kancellár szintén nyil­vánosan kifejezte köszönetét külügyminiszterének Genscher- nek, amiért „oly ragyogó mó­don” tudta érvényesíteni az NSZK érdekeit. Mi is történt voltaképpen Rómában e kétnapos tanács­kozáson? Washington azt meg­előzően többször kifejtette ál­láspontját, hogy amíg a fegy­verkezési versenyben nem tesz jelentős lépéseket az „Egye­sült Államok katonai erejének növelésére”, nem bocsátkozik tárgyalásokba a Szovjetunió­val a további fegyverzetcsök­kentési intézkedésekre. Amióta azonban az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzottak Leonyid Brezsnyev javaslatai az újabb tárgyalásokra, Washingtonban bizonyos zava­rodottság uralkodott. Bár a hivatalos szóvivők tovább is­mételgették, hogy a Reagan kormányzat „csakis az erő helyzetéből” kíván majd tár­gyalni, nem utasították el már olyan mereven, mint koráb­ban, a minél előbbi szovjet— amerikai eszmecserére tett moszkvai ajánlatokat. E zavar egyik oka az volt, hogy az Egyesült Államok NATO-szö- vetségesei részéről mind na­gyobb nyomás nehezedett Washingtonra, hogy enyhítse a tárgyalásokkal szembeni me­rev elutasító magatartását. A római NATO-értekezlet előes­téjén a szövetségesek nyíltan az Egyesült Államok tudomá­sára adták, hogy saját közvé­leményükre való tekintettel, nem követhetik az amerikai kormányzatot, ha csak a fegy­verkezési verseny fokozását hangoztatja és nem jelöl ki konkrét dátumot arra, hogy mikor óhajtja megkezdeni a tárgyalásokat a Szovjetunió­val. Ezek után Haig azt ígérte meg a római értekezleten, hogy szeptemberben, amikor a szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésre érkezik, Washington megbeszélést kez­deményez vele, s ezen kijelö­lik a még ebben az esztendő­ben kezdődő szovjet—ameri­kai tárgyalások dátumát a kö­zéphatótávolságú rakéták ügyében. (Valójában a tárgya­lások felújításáról van szó, mert 1980-ban ilyen megbe­szélések már egyszer megkez­dődtek Genfben, de az ame­rikai elnökválasztási hadjárat miatt megszakadtak.) A NATO- külügyminiszterek ezt elfogad­ták. s ezt az ígéretet most „saját győzelmükként” reklá­mozzák közvéleményük felé, amely mielőbbi tárgyalásokat sürget. Valójában viszont csak elég­gé kétes ígéret hangzott el Washington részéről, s az Egyesült Államok kormány­körei azért elégedettek, mert a N ATO-külügyminiszterek el­utasították azt a szovjet in­dítványt, hogy a szovjet— amerikai tárgyalások megkez­déséig és ideje alatt „fagyasz- szák be" a középhatótávolsá­gú nukleáris robbanófejekkel felszerelt rakéták számát, s ne telepítsenek újakat Euró­pában. Ugyancsak megerősí­tették azt az 1979. december 12-i NATO-határozatot, amely utasítást adott 572 Pershing—2, illetve szárnyasrakéta gyártá­sára és előirányozta, hogy 1983-ra ezeket Nyugat-Euró- pába telepítik. Igaz, ez a ha­tározat, amelyet „kettősnek” reklámoztak, ezzel párhuza­mosan tárgyalásokat is he­lyezett kilátásba. A szovjet sajtó joggal bírál­ja tehát a NATO római ülé­sének határozatát, s mutat rá az amerikai tárgyalási ígéret ködös voltára, s annak veszé­lyességére, hogy a Pershing—2 és a szárnyasrakéták gyártása eközben folytatódik. S az, hogy a Nyugat elutasította a „befagyasztási javaslatot”, azt jelzi, hogy az 572 úgynevezett „eurorakéta” telepítését válto­zatlanul célul tűzte ki. Ez pe­dig csak a jelenlegi katonai erőegyensúly megbontásával történhetne, s ez kétségtelenül az enyhülés rovásárá menne, hiszen a „másik oldalnak”, azaz a Varsói Szerződésnek is meg kellene tennie a szüksé­ges intézkedéseket a megbon­tott katonai egyensúly helyre- állítására. MI AZ IZRAELI KORMÁNY TERVE, A LIBANON ELLENI AKCIÓKKAL? Begin izraeli miniszterelnök azzal próbálja „igazolni” Tel Aviv fegyveres beavatkozásait a szomszédos országokban, hogy a Libanonban állomáso­zó szíriai békefenntartó erők légvédelmi rakétákat helyez­tek el a libanoni Bekaa völ­gyében. Begin ezek haladék­talan eltávolítását követeli. Csakhogy azt persze nem te­szi hozzá, hogy e légvédelmi rakéták azért kerültek a Bekaa völgyébe, mert a Liba­non felett kalandozó, a pa­lesztin és a hazafias erők ál­tal ellenőrzött területeket bombázó és gépágyúzó izraeli katonai repülőgépek ellen va­lamelyes védelmet kívántak szerezni. Nem is beszélve ar­ról, hogy izraeli repülőgépek ebben a térségben lelőtték a szíriai békefenntartó erők két helikopterét is. Arról is szó van egyébként, hogy itt a Be­kaa völgyében halad el a Bej- rútot Damaszkusszal összekö­tő útvonal, amelynek bizton­sága nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Szíria teljesítse béke- fenntartó misszióját Libanon­ban. Izrael célja éppen az volt, hogy Zahle város térségében, ahol a jobboldali falangisták- nak, akik támadást indítottak a palesztin és hazafias erők ellen, hogy elszakítsák Liba­non teljes déli részét, légi tá­mogatást nyújtson. Ez a táma­dás azonban összeomlott, s a Begin-kormány most fokozni kívánja légierejének akcióit, hogy így tegye sikeresebbé a jobboldali falangisták hadmű­veleteit a palesztin és haza­fias erők ellen. Ezt zavarják a térségbe szállított szíriai légvédelmi rakéták, amelyek természetesen kockázatosabbá teszik az izraeli berepüléseket. Begin nem riadt vissza attól sem, hogy Szíria elleni táma­dással fenyegetőzzön. Egyes kommentátorok szerint azért is élezi a feszültséget, hogy meg­javítsa a jelenleg kormányzó Likud tömb meggyengült hely­zetét a jövő hónapban sorra- kerülő izraeli választások előtt. Mindenesetre azt a jo­gos kérdést több nyugati hír- magyarázó is felteszi, hogy egyáltalán milyen jogcímen tart igényt Begin arra, hogy ellenőrizze a szomszédos Liba­non légiterét, és olyan követe­léseket fogalmazzon meg, ame­lyek csak egy célt szolgálhat­nak: az izraeli beavatkozás le­hetővé tételét? Arkus István Leonyid Brezsnyev beszéde a győzelem napján Legfőbb cél a béke védelme Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, szombaton dél­előtt Kijevi«' látogatott Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, és beszédet mon­dott a Nagy Honvédő Hábo­rú ukrajnai emlékmúzeum­komplexumának felavatásán. Leonyid Brezsnyev beszé­de első részében felelevení­tette a Nagy Honvédő Hábo­rú emlékét, hangsúlyozta a hitleri fasizmus felett ara­tott győzelem történelmi je­lentőségét, majd így folytat­A libanoni válság enyhítésére Diplomáciai erőfeszítések Egyre élénkebb a diplomá­ciai mozgás a libanoni válság megoldása érdekében. Ennek részeként pénteken este várat­lanul Tripoliba érkezett Khad- dam szíriai külügyminiszter, és megbeszélést folytatott Moamer El-Kadhafival, a líbiai forradalom vezetőjével. A lí­biai hírügynökség jelentése szerint a szír diplomácia ve­zetője Asszad elnök üzenetét vitte Kadhafinak, az üzenet tartalma azonban nem ismert. Annyi viszont igen, hogy Lí­bia korábban leszögezte: egy esetleges szíriai—izraeli kon­frontáció esetén „minden ren­delkezésére álló eszközzel” tá­mogatja Damaszkuszi. Pilip Habib, Reagan ameri­kai elnök különmegbízottja bejrúti tárgyalásait befejez­ve szombaton Damaszkuszba utazott. Feltűnést keltett hogy Bejrútban a leghosszabb időt Basir Gemajelnek, a jobboldali milíciák parancsno­kának társaságában töltötte. Egybehangzó értesülések szerint Habib egyfelől a szí­riai légvédelmi rakéták eltá­volítását szorgalmazza, másfe­lől az áprilisi harcok nyomán módosult helyzet helyreállítá­sát — a Szíriai csapatok rész­leges visszavonását — igyek­szik elérni Zahle térségében. Más szóval Izrael és a libanoni jobboldal követeléseinek kí­ván érvényt szerezni. Vitáznak a Francois Mitterrand, a fran­cia elnökválasztás szocialista jelöltje péntek esti rövid rá­dió- és tv-beszédet mondott. Kifejtette: megválasztása ese­tén kormánya azonnal intéz­kedéseket hozna a gazdasági élet fellendítésére, a munka- nélküliség elleni harcra. Idő­közben feloszlatná a nemzet- gyűlést. A szocialista jelölt megis­mételte, hogy ellenfele, Gis- card d’Estaing őt hazugsággal vádoló állításai hamisak. Giscard d’Estaing elnök zá­rónyilatkozatában azt mondot­ta, hogy ellenfele nehezen vi­tér át. Mitterrand-t a gazda­sági kérdésekben demagógiá­val vádolta. ta: Kommunista építőmun­kánk további útját pontosan meghatározták az SZKP XXVI. kongresszusának hatá­rozatai. De ahlioz, hogy valóra váltsuk elgondolásainkat, bé­kére van szükségünk. A nemzetközi életben vég­bemenő események mindin­kább arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a békét fe­nyegetik, mégpedig súlyosan, a békéért harcolni kell. Azok között, akik ma meg­határozzák a tőkés országok politikáját, jó néhány józa­nul gondolkodó ember van. Vannak azonban a tőkés világ­ban olyan államférfiak is, akik a jelekből ítélve hozzászok­tak ahhoz, hogy csak az erő és a diktátum kategóriáiban gondolkozzanak. Legfőbb po­litikai hitvallásuknak azt te­kintik, hogy katonai fölény­re tegyenek szert a Szovjet­unióval szemben. A nemzet­közi problémáknak tárgyalá­sokkal, kölcsönösen előnyös megállapodásokkal történő' megoldása számukra szem­mel láthatóan valahol a sor végén álló lehetőség — ha egyáltalán komolyan gondol­nak erre. Nem is szólok arról, mi­lyen ostobák azok a számítá­sok, amelyek úgy vélik, hogy fenyegetésekkel, gazdasági blokáddal, vagy katonai ag­resszióval meg lehet akadá­lyozni a szocialista országok fejlődését, vagy a népeknek a nemzeti szabadságért, a tár­sadalmi igazságosságért ví­vott harcát. A Szovjetunió nem először hall különböző rágalmakat politikájáról, nem először hall fenyegetéseket. Bennünket nem lehet fe­nyegetni. Erősek az idegeink, jó edzésen mentünk át. Mi nem a fegyverkezési verseny hívei, hanem ellenségei va­Folytatódó éhségsztrájk II. Erzsébet angol királynőt, férjét, Fülöp herceget és a társaságukban tartózkodó Olaf norvég királyt pokolgépes me­rénylettel fenyegette meg az ír Köztársasági Hadsereg ideiglenes szárnya. Dublinban, az Ír Köztársaság fővárosá­ban aiz IRA szombáton köz­leményt hozott nyilvánosság' seli el az igazságot, elvesz- ra. A „2. számú figyelmezte­ti hidegvérét, sértegetésekre | tés” — amelynek szövegét az Az otwocki incidens A Varsó közelében levő Ot- wock kisváros vasútállomásán csütörtökön és pénteken inci­dens zajlott le. Mint a köz­ponti lapok szombati beszá­molójából kiderül, csütörtökön délután két erősen ittas, bün­tetett előéletű fiatalember kö­vekkel bezúzta a vasútállomás közelében levő rendőrőrs né­hány ablakát. A rendőrök őri­zetbe vették őket, mire egyi­kük segítségért kiabált, s a rendőrőrsöt pillanatok alatt több száz fős, főleg fiatalok­ból álló tömeg vette körül. Többen közülük többször is megpróbálták felgyújtani az épületet, de ezt helybeli lako­sok' segítségével mindannyi­szor sikerült megakadályozni/ A tömeg még pénteken haj­nalban is az épület körül állt. Hajnali háromkor a helyszín­re érkeztek a „Szolidaritás” mazowszei regionális szerve­zetének képviselői. Közbenjá­rásukra a két őrizetbe vett fiatalembert szabadon bocsá­tották, s ezt követően a ma­zowszei szervezet képviselői hosszú rábeszélés után elérték, hogy az épületet körülvevő emberek távozzanak. Ügy tűnt, hogy az incidensnek ez­zel vége. Pénteken délután azonban ismét mintegy ezer­főnyi tömeg sereglett össze a rendőrőrs körül — köztük szá­mos ittas fiatal —, és felgyúj­tották az épületet. A helyszín­re érkező tűzoltók megpró­bálták eloltani a tüzet, de munkájukat megakadályozták. Pénteken este mégegyszer fel­gyújtották az épületet, amely ezúttal teljesen kiégett. Éjjel ismeretlen személyek kala­páccsal és más eszközökkel szétverték az épület még meg­maradt részeit. A lengyel közvélemény megdöbbenéssel fogadta az in­cidens hírét. IRA eljuttatta a londoni köz­pontú hírügynökséeeknek is — azt tartalmazza, hogy pokol­gépet helyeztek el a Shetland- szigetek egyik olajtermináljá­nak berendezései alatt. Belfastban eközben az IRA megerősítette, hogy újabb — immár a negyedik bebörtön­zött tagja kezdett éhségsztráj­kot. Bobby Sands helyébe most három másik társa mel­lé a 30 éves Joseph Macdon- nell, ugyancsak 14 évre ítélt IRA-fegyveres lépett, aki szombaton már visszautasítot­ta reggelijét. Bobby Sands halála után az IRA bejelentette, hogy min­den egyes éhségszáráj kólójuk halála után egy újabb társuk kezd éhségsztrájkot, amíg a londoni kormány nem kezeli őket politikai foglyokként. gyünk. Jól tudnánk alkalmaz­ni más célokra azokat az eszközöket, amelyeket a fegy­verkezés elnyel. De, ha rá- kényszerítenek bennünket, ak­kor gyors és hatékony vá­laszt tudunk adni a kardcsör­tető imperializmus bármelyik kihívására. Első számú, leg­szentebb kötelességünk ugyan­is az, hogy biztosítsuk hazánk és szövetségeseink biztonsá­gát, biztosítsuk a szovjet nép számára a szilárd békét. Az SZKP legutóbbi kong­resszusa ismét megerősítet­te, hogy a Szovjetunió nem­zetközi politikájának legfőbb célja a béke. A kongresszus által előterjesztett kezdemé­nyezéseket az emberek a nyolcvanas évek békeprog­ramjának nevezték el, s mi jól tudjuk, hogy az új háború prófétáinak veszélyes _ elgon­dolásai ellen, a tartós bé­kéért vívott harcban a világ népei a mi oldalunkon áll­nak. Bárhol is kerüljön sor tár­gyalásokra, bármilyen prob­lémáról legyen is szó azo­kon, számunkra a fő szem­pont mindig a béke és a bé­kés együttműködés érdeke volt, s az lesz a jövőben is. Állást foglaltunk, s továbbra is állást foglalunk az impe­rialisták által létrehozott vál­ságok, a háborús fészkek fel­számolásáért, a bejelentett és a hadüzenet nélküli háborúk megszüntetéséért. A nemzetközi helyzet lehet rosszabb, vagy jobb — de rendkívül fontos az, hogy ne térjünk le a helyes útról. Kö­vetkezetesen azért fogunk dol­gozni, hogy csökkentsük a fe­szültséget, megőrizzük az eny­hülést, biztosítsuk annak to­vábbfejlődését! Ezt tekintjük kulcskérdésnek. Elgondolásaink tiszták és nemesek. Erőnk nagy. De mi sohasem fogjuk azt a népek kárára, felhasználni — min­dig a békét szolgálta, s ezt szolgálja a jövőben is. Más államok szabadsága és biztonsága a mi szabadsá­gunk és biztonságunk lénye­ges feltétele. Ugyanakkor azonban a szabadságunk és biztonságúra elengedhetetlen feltétele más országok sza­bad és független fejlődésé­nek — jelentette ki többek között Leonyid Brezsnyev. A nagy tetszéssel, lelkese­déssel fogadott beszéd után több felszólalás hangzott el. .Az ünnepség végén a katonai alakulat díszmenetben vonult el a vendégek előtt. Az alaku­lat élén menetelő katonák a Nagy Honvédő Háború har­cosainak öltözékét viselték: rohamsisakban, sátorlapkö- penyben, vonultak el. A meg­nyitó után Leonyid Brezs­nyev és az ünnepség vendé­gei megtekintették a múzeu­mot. Felvillantott képek Rómáról ti a pár napos külföldi kirándulásról számol be az em- ■*"* bér, a legfontosabb talán: ne legyen felfedező. Ne gondolja, hogy néhány óra alatt megismeri és néhány sorban megismertetheti a távoli országot. Ne képzelje, hogy azok, akik ma egyre többen utaznak (például kó­mába), kevesebbet tudnak a város történelméről, műem­lékeiről, mint ő. A személyes élmények, az olvasmányok, a film, a tv közel hozza a messzit, így hát az alábbi so­rok bevallottan nem törekednek teljességre. Néhány ké­pet próbálnak csupán felvillantani a MALÉV Air Tour: szervezte útról. lusque Romanus — A szená­tus és a római nép. A kontraszt erős. A le­pusztult úttest, járda mentén ragyogó boltok. Portáljukat naponta mossák. A fényezett részeket órákig pátyolgatja egy jólöltözött eladó. Ráér, a forgalom gyér. Magyar szem­mel érthetetlen, hogyan él meg — pedig megél —, az a rengeteg, több tízezer apró üz­let egymás mellett. Ha már üzlet, vásároljunk — ha tudunk. Mármint, ha győzzük anyagiakkal. Szá­munkra elképesztő árak. íze­lítőül: egy kávé, eldugott, nem elegáns presszóban: 15 fo­rint. Két fagylalt, két üditő, a Colosseum mellett, utcai árus­nál 120 forint. Egy — gyönyö­rű —, férficipő 1200' forint. Egy turistamenü, kisvendég­lőben. 270 forint. Egy női pa- muttrikó 700 forint. De! A Piazza de Spagna környéki luxusboltokban egy konfek­ció öltönyt már 15 ezer fo­rintért is lehet kaoni. egy nyakkendőt 2000-ért. És van rá vevő. Az itt vásárolt holmi * dének természetéből adódik, hogy ez ma már Rómában ter­mészetes. A piszok irtózatos. Cigaret­tacsikk, üres konzervdoboz, pa­pírfecni ragacsos üledéke bo­rítja az utcákat, tereket. Le­hangoló, elkeserítő. Több ezer­éves emlékek furcsán értelme­zett mai környezete. Ember akadna bőven, aki tisztítaná — pénze nincs a városnak, az ál­lamnak a megfizetésükre. Ilyen körülmények között több, mint anakronizmus, a csatornanyílások fedelén, a (ritka) szemétgyűjtők oldalán, az egykor tisztaságáról (is) híres római birodalom nevé­nek büszke négy betűje: S. P. Q. R. — Senatus popu­A hírek hónapok, évek óta feszültek Ember- és bank­rablás, terrorizmus. Vélnénk ezek után: feszült a légkör Ró­mában. Nos, amennyire ez füllel, szemmel, bőrrel érzé­kelhető — nem az. Nyugalom az utcákon, presszókban, s az arcokon is. A belváros egyik nagy szállója körül több száz golyómellényes, sisakos, auto­mata karabélyos rendőr nyü­zsög. A romanesco, a bennszü­lött, csak a vállát vonja, a hotel homlokzatán lebegő zász­lóra bök: apró afrikai ország egyik vezetője érkezett, s a készültség, a kordon - neki éppúgy kijár, mint bármely nagyhatalom képviselőjének. A XX. század utolsó negye-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents