Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP 1981. MÁJUS 1.. PÉNTEK Átívelnek a hidak Simeon Krasíanov már Ám, aki valamit vállal, amire életet tesz, az nem hátrál falak előtt sem. A Balkán-hegységben sok emlékművet állítottak a meghalt partizán- hősöknek. Egyik legszebb ilyen mű a Csavdár. Nyolcszáz partizánt és bújtatóikat, segítőiket végezték ki itt a fasiszták. A szobor emlékükért, értük áll: öreg, szomorú, megtört ember néz fel fiatal fiára —, tőle vár segítséget, győzelmet. Tudja, övé a jövő. S itt kapcsolódik képzeleteimben össze a múlt és a szrednogőriéi iskola jelenje. Bizonyára a partizánok, akik életüket adták a hazáért, a felszabadulásért, sem voltak hibátlan emberek. Bizonyára a történelem nagyjainak, akiknek képeit az iskola falán őrzik, is voltak botlásaik, tévedéseik, de ha a történészek reális képet állítanak az utókor számára —, akikor sem deheroi- zálják a nagyságokat, saját Kossuth- jaikat, Széchenyijeiket, Babitsaikat, József Attilájukat, Adyjukat>- ök örök időkre bevésődnek az emlékezetbe, tisztelet, megérdemelt nimbusz övezi nevüket. i----;r h; , nem messze új, I A Csavdartol | 40 kilométeres---------------------utat építenek. Hu szonöt méterre, mélyen nyúlik a szakadékon átívelő tartópillér a megnyerte hallgatóságát Bozsán Páter felvételei földbe, hogy biztos támasza legyen a majdan áthaladó forgalomnak. Egy-egy tartóoszlop 134 méter magasságba nyúlik, borzongatóan szép látvány. A modem hősök építik, mert ki tagadná, nagy tett kilométerekre befúrni a hegy mélyébe, alagutat építeni, hegyet bontani, völgyeket összekötni. Lehetetlen, hogy gondolatban kapcsolatot ne teremtsen az ember a Csavdár, az iskola és az új építmény között, összefonódik a múlt a jelennel és a jövővel. ' A bulgáriai üzletek nem olyan szépek, mint a mieink, nem is roskadoznak úgy árutól, mint a mi polcaink. Azt mondták bolgár barátaink is, hogy szívesen tanulnak a magyaroktól, mert jók a gazdasági eredményeink. Azonban az is igaz, hogy kölcsönösen tanulhatnak a népek egymástól. G. Zoltán, te is érted! A hazafias nevelésre, a mindent önmaguk erejével elérésre, a munka nagyobb tiszteletére gondoltam. A hullámos mennyezetre a zeneteremben. Mert ilyen mennyezetet ott és itthon is csak megszállott emberek segítségével építhetnek. Ezekért a munkás, paraszt, tanító, orvos, mérnök, építő megszállottakért érdemes lelkesedni. sági Agnes--------------------------------------Pámer Simeon Kraslanovról I Jóska------------------------------- jutott es zembe. Szürke haj, szürke ruha, alacsony, zömök termet. Ha lehetne megbújna a szobájában, ne kelljen ennyi vendég előtt szerepelnie, szinte bocsánatot kér, mert elfoglal egy kis tenyérnyi helyet ebből a világból.1' Azután, ha egyszer a szakmájáról beszélhet, Simeon Krastanov, de Pámer Jóska is, megfeledkezik mindenről. Mindkettő kivirul, mindkettőből patakzik, árad a szó, olyannyira, hogy elárasztja az időt, a teret, s azzal sem törődnek; vajon, akik hallgatják, egyáltalán nem értői a szakmájuknak. 'Mindketten győznek: senki sem vonhatja ki magát hatásuk alól. Velük kell lelkesedni és tapasztalni a lehetetlent: kitágulnak a falak körülöttük, mert 134 méter a föld felszíne fölött az 6 tudásuk, szakmaszeretetük szétbontja a határokat. Simeon Krastanov és Pámer Jóska soha nem találkozott, s mivel az egyik középiskolai igazgató a bulgáriai Szrednogorieban, a másik magyar dohányszakemfoer — útjuk, bármennyire közös, nem fut össze. Csak a tábor, a megszállottak tábora, a végtelen hit, hűség abban, amit csilláinak, az hozza össze őket ezen a papíron is. G. Zoltán — a nem régen Bulgáriában járt Pest megyei pártmunkásküldöttség egyik tagja — leintett: nem érti, miért lelkesedem Simeon Krastanovért. Nem ismerek talán — kérdezte — elég sok magyar .megszállottat? Itthon nem találok olyan jó pedagógust, mint Simeon Krastanov? Nem voltam, úgy Játszik, Százhalombattán, Gödöllőn a Petőfi Sándor általános iskolában, nem ismerem a zsámbéki tanítóképzőt —, ha ennyire megfogott Simeon Krastanov. Számos felejthetetlen élményemet soroltam fel G. Zoltánnak, védelmemre. És nemcsak iskolákat, gyárigazgatókat, dr. Sátor Jánost, dr. Le- nyó Lászlót, termelőszövetkezeti elnököket: dr. Tresser Pált, Dékány Istvánt, Furulyás Jánost —, de létezhet-e olyan árkus papír, amire elférne akárcsak a Pest megyei lelkes emberek sora, vezetők és beosztottak, társadalmi munkások ezrei... Ezek olyan emberek, akiknek karórát sem kellene viselniük, úgysem használják, egybefolyik az éjjelük a nappalokkal, egy ünneplőruhájuk évtizedekig is új marad, alig érnek rá viselni. A családra jut-e idejük? — azt mondják, magánügy, s önmaguknak sem hisznek, amikor egy-egy családi szam- rehányás után megígérik: a következő vasárnap majd együtt ülnek asztalhoz. szakember rosszallóan csóválhatja csak a fejét: nem avatott kezek ápolták. A hibák ejtettek rabul, az, hogy a diákok egyetlen szakember segítségével vakoltak, emeltek falat, rendezték be saját maguk birodalmát. Mindent maguk csinálnak. Az van nekik, amit önmaguk előteremtenek. S milyen egyszerűen hangzott Simeon Krastanov szájából: Ne szemlélője, részese legyen a diák az iskola életének! Természetesen ezért az egyetlen mondatért, tanár és diák fejéért, leikéért is küzdeni kellett, pa- rancsiszóra ilyesmi nem megy. Mint ahogy az sem, hegy a tanár engedje önállóan tanulná a diákot, szakítsanak a hagyományos oktatói módszerrel. A tanár legyen csak hézagpótló az. ismereteket saját erőből megszerző tanuló számára. Nem lehetett azt sem könnyen elfogadtatni, hogy ne töltsék a diákok drága. idejüket olyan feladványokkal, amelyeket a gépek pillanat alatt megoldanak. A tanulmányokhoz szükséges valamennyi könyvet jó előre beszerzik, legyen kéznél a kötelező vagy csak ajánlott olvasmány. Senki nem hivatkozhat arra: nem lehet megkapni, nem árulják, nem szállították ... .—-———'**—1——r G. Zoltánnak ab| Ha igaza van | bán, 'iiogy ném---------------------kell Bulgáriáig ut azni Simeon Krastanov után, ha lelkes embert óhajtok találni, akkor miért örültem annyira, hogy megleltem ezt a középkorú iskola- igazgatót? A tizenegy számítástechnikai gép fogott meg? Az automatikus vetítőterem, ami annyit tesz, hogy egyetlen gombnyomásra összehúzódnak a függönyök, leereszkedik a vetítővászon, bekapcsol a magnó, a vetítő és máris pereg az előre bekészített filmt A valamennyi gyermek számára odakészített mikroszkóp, a réngeteg szemléltető eszköz? Az épülő uszoda, a táncterem? Magam is tudom, nem ez hatott rám elsősorban. Ez is. Mert Bulgáriában sem ez a tipikus — itt, önmaguk erejéből teremtették meg. Nekem a zeneterem hullámos mennyezete tetszett, a girbegurba fai, a festés, amelyre egy igazi | Minden szaktanárnak | SdjbLitje-------------------------------vaT1; saját személyében felel a gépeikért, a vetítőkért, a biológiai, kémiai, földrajzi, történelmi, fizikai szertárért. A felelősségnek ára is van. Talán legegyszerűbb megírni: tizenkét éve (!) ebben az iskolában nem cseréltek padokat, nem kellett rekonstrukció. A padokon nincs átlőtt 'szív, nem örökíti meg az imádott nevét az utókornak. Nem érdemes tönkretenni semmit, a megspórolt pénz az övék marad. Tizenötezer levét (255 000 forint) költhettek így saját céljaikra. Ebből lett a komputer, ebből a sok kőzet, a mikroszkóp — minden. (Meg a «környező üzemek is .hozzáadtak, nekik, is hasznuk szár-: hiiaáSk az iskolából.) Nem lehetett megtudni, meg ki is mérhetne ilyesmit idővel, milyen hosszú küzdelem árán érhették el; az ebben a városban tanulók nyolcvan százaléka bejut felső iskolára. A maradék húsz százalék pedig úgy hagyja el az alma matert, hogy zsebében lapul valamilyen szakrnun- kás-bizonyítvámy és készen várja a munkahely. Ugyanis a hét egy napján dolgoznak a gyerekek. Hét üzemmel szerződtek, s a szerződés lényeges pontja: a legjobb munkásra, a legjobb mérnökre bízzák a tanulókat. Ók felelnek azért, hogy majd az üzemibizottság előtti vizsgán kitűnően helyiál Ihassanak a rájuk bízott jövendő szakmunkások. S ismét egy jelszó: A munkásoknak önálló termelőhelyük van, a diákoknak ne legyen?! S lett az iskolában, s lett az üzemekben is. Félek, G. Zoltánt miég mindig nem győztem meg. De, ha felidézem a kabinetekben látott képek hatását, az iskolafolyosók légkörét, talán közelebb jutok a lényeghez. A földrajz- kabinetben Bulgária legszebb tájairól készült képeket függesztettek ki. Az irodalmi kabinetben a bolgár irodalom nagyjai, s egy részen az egyetemes irodalom arra érdemesei képeit őrzik. A történelmi kabinetben, a folyosókon árcképak: fotók, festmények, csata jelenetek emlékeztetnek a történelem nagyjaina — közöttük a párttörténet kiemelkedő hőseire. Csavdár ———- Ezek nem szemlélte- | Mindenütt. | tő eszközök. Ezek ------------------ tartozékai az iskolának, az életnek. A személyiség formálásában nagy szerepet szánnak az elődöknek. Múltjában is él a nemzet. A tanulás, mint minden munka, fáradságos, de lehet könnyebbé, változatosabbá tenni, Simeon Krastanov, aki 1969 óta áll a középiskola élén, nem véletlenül kapta meg az Érdemes pedagógus címet, s az sem véletlen, hogy az országban elterjesztik módszerét. It t alagút lesz Nem lehet könnyű Simeon Kras- tanowal dolgozni. Az ilyen emberek fárasztóak. Pámer Jóska is az. Nehéz velük lépést tartani, állandóan nyugtalanítják környezetüket, mellettük nincs lazítás, egy helyben állás. Diktálják önmaguk és mások számára az iramot. Néha irigység, meg nem értés gáncsolja útjukat. Hullámos mennyezet t k I i
