Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-07 / 105. szám
1981. MÁJUS 7., CSÜTÖRTÖK «Vera sjiirian Vöröskereszt-társaságok A békééit, az enyhülésért Kontinensünkön a nemzeti Vöröskereszt-társaságok együttműködésük továbbfejlesztésével cselekvőén hozzájárulhatnak az enyhülés eredményeinek megvédéséhez és gyarapításához, a béke és a biztonság erősítéséhez. Ezt a társadalmipolitikai lehetőséget többféleképp, de egyben fő törekvésként fogalmazták meg szerdai ülésükön a munkabizottságok a Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok III. európai regionális konferenciáján, a margitszigeti Nagyszállóban. A bizottságokban összesített ajánlásokat határozati javaslatként terjesztik elő a konferencia csütörtöki záró plenáris ülésén. ★ Aczél György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese az európai Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok III. regionális konferenciája alkalmából szerda este fogadást adott az Országház vadásztermében. Két éve hibátlanul Az Egyesült Izzóban a wolframszál gyártásakor sok hidrogéngázt használnak fel. Termán Béla és Molnár János villamosmérnökök a vizet elektromos úton hidrogénra és oxigénra bontó készüléket terveztek. Az új berendezéshez hasonlót csak tőkés exportból tudtak volna beszerezni, és előállítási árában is mintegy kétmillió forintos megtakarítást jelent, A vízbontő berendezés már két éve működik meghibásodás nélkül. Az előítéletek és a valóság Beszélgetés dr. Vértes Évával, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza pártvezetőségének titkárával — Mi a jellemzője egy értelmiségi környezetben a pártmunkának? — Értelmiségi terület? Mintegy 70 párttagunknak csak a fele a felsőfokú képesítésű orvos, gyógyszerész, vegyész, pszichológus. A többiek: ápolónők, adminisztrátorok és szakmunkások. Éppen ők fogalmazták meg a beszámoló taggyűléseken, hogy jó lenne, ha nemcsak szigorúan egészségügyi témákra terjedne ki a pártmunka. — Tehát mégis csak speciálisak ezek a témák. Nevezetesen? — Csak néhány dolgot kiragadva: A három műszak gondja. Olyan három műszaké, amelyik nem ismer vasárnapot, ünnepet, évente 365 napig tart. A munkatársak beosztása sok feszültséggel jár, feloldásában a pártszervezetnek is segítenie kell, és csak félve gondolunk arra, milyen nehézségeink lesznek az ötnapos munkahét bevezetésével. — Ilyenkor szoktunk, kicsit frázisosan, de komolyan gondolva, a hivatástudatról beszélni. — Tény, de mi van, ha hiányzik a hivatástudat? Ez egy másik, visszatérő és folyamatos problémánk. Az egészségügyi középkáderek, az ápolónők, nem mindegyike elhivatottja a szakmának. Képzésük rendszere és képzettségük is sok kivetnivalót hagy maga után. Egy fehérköpenyes álomsémát látnak maguk előtt, és kikerülve az iskolából, csodálkozva látják, hogy olykor seprőt kell fogni, ágytálazni, rendszeresen gyógyszert beadni. Más nem végzi el helyettük. Tudásuk nagy, de túl általános. Az orvosok, régebbi, tapasztalt ápolónők egyik fontos feladata: a fiatalok hivatástudatának és szakmai ismereteinek növelése. s — Fehérköpenyes séma. Sokáig a nagyközönség, a beteg csak ezt látta, bizalma határtalan volt. Az utóbbi időben a helyzet változott, orvos és beteg kapcsolata, az orvosok társadalmi megítélése érezhetően romlott. — Sajnos, igaz. Messzire vezetne az oknyomozás. A valóban meglevő gondok, így a gyógyítás elszemélytelenedése, a nagy tömeg, a szűk hely, a korábbi túlzott orvosfetisizálás mellett — nos, a sajtó is felelős az egészségügyi dolgozók közérzetének megromlásáért. Félreértés ne legyen, tudjuk, munkánk iránt az érdeklődés azért nagy, mert emberéletről van szó. Ám mig sokmilliós hanyagságokról, több áldozatot követelő üzemi balesetekről nem, vagy alig esik szó, addig előfordul, hogy hivatalosan még ki sem vizsgált, apró orvosi, ápolónői hiba akkora publicitást kap, amely csám- csogásra készteti az olvasót, és rontja,, alaposan aláássa hitelünket. Ami a leglényegesebb: árt a gyógyító munkának. — Elfogadva bennünket ért kritikáját, visszadobom a labdát: az olykor rossz közhangulatért önöket nem terheli felelősség? — Dehogynem, nem is kevés. Ám, ha most arról beszélgetünk, mi lehet pártmunkánk egyik fő célja, akkor azt kell mondanom: a mind hatásosabb, jobb gyógyítómunka segítésén kívül a lehangolt, érzékeny orvosok, ápolónők meggyőzése: nekünk vizsgálni kell. kezelni kell, gyógyítani kell! Nézze, itt egy levelezőlap. Egy kerületi védőnő olyan aradozva köszöni meg segítségünket, hogy azon el kell gondolkoznunk. Vajon miféle képzet élhet benne rólunk, ha ilyen felsőfokra ragadtatja az, ami számunkra természetes: a mindennapi munkánk. — A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza, a csak Rókusnak ismert intézmény, nagy változásokat él át mostanában. Ez öröm vagy nehézség? — Mindkettő. Az építkezések miatt nagy a felfordulás, szűk a hely, kis területen megsűrűsödnek az indulatok. December óta több a remény. Hogy több részlegünk a felújított, korszerű szárnyba költözött, nemcsak a hely lett nagyobb, de a többiék, látva, mi milyen lesz, amikorra elkészül, türelmesebben várják. a zűrzavar végét. Mindez idő és pénz, sok pénz kérdése. És fel kell készülnünk másra is. Ugyanis tudjuk: minél többet kapunk anyagiakban, erkölcsiekben, annál több lesz a — jogos — követelmény is. — Ezt a felkészülést, a megfelelést a magasabb követelményeknek, hogyan segítik a párttagok? — Túlzás lenne azt állítanom, hogy egy emberként élenjárva. Különbözőek vagyunk, ki jobban, ki kevesebbet húz. Nem hiszem, hogy ez csak ránk és csak az egészségügyre lenne jellemző. Mindenesetre: sok az áldozatkész munkatársunk. Igyekszünk még több aktív, elkötelezett embert nevelni. A máshol is tapasztalható fluktuáció nálunk sem könnyíti meg a pártépítést. A korábban említett gondok, a hamis előítéletek és a valóság ellentéte, az átépítés zűrzavarai, az igények növekedése pedig éppen azt követeli, hogy — az előző hasonlatnál maradva — valamennyi kommunista konkrét pártfeladatok végrehajtásával, egyforma erővel — húzzon. Andai György Elméiéii konferencia Összeköt a tudományos ideológia Az MSZMP Központi Bizottsága. valamint a kommunista és munkáspártok Prágában megjelenő közös folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége együttes rendezésében elméleti konferenciát tartanak Balatonföld- váron. Napirendjén A nemzeti és a nemzetközi dialektikája a munkásmozgalomban című téma megvitatása szerepel. A konferenciát, amelyen négy kontinens — Európa, Ázsia, Amerika és Afrika 47 kommunista és munkáspártjának képviselői vesznek részt, a házigazda Magyar Szocialista Munkáspárt nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára nyitott meg. Az MSZMP képviseletében a konferencia munkájában Berecz János, a KB osztály- vezetője és Lakatos Sándor, a KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos igazgatója, a Központi Bizottság tagjai vesznek részt. A szocializmust építő országok között nem lehetnek valós érdekkülönbségek Övári Miklós a tanácskozáson elmondott vitaindítója bevezetőjében kiemelte a napirenden lévő téma fontosságát, a nemzeti és a nemzetközi dialektikájának jelentőségét a munkásmozgalomban. — A nemzetközi kommunista mozgalmat alkotó testvérpártok — mondotta — nemzeti keretek között^ folytatják harcukat közös céljaink megvalósításáért. A konkrét feltételek, a soron lévő közvetlen feladatok eltérése megkülönböztet ugyan, de semmiképpen sem választhat el bennünket. A kommunista pártokat egyidejűleg jellemzik a nemzeti különbözőségek és az alapvető lényegi azonosságok, összeköt bennünket tudományos világnézetünk, a munkásosztály nemzeti hovatartozásától független, objektíve egyező alapvető érdekei, s ennek alapján közös céljaink, internacionalista szolidaritásunk a nemzetközileg szervezett töke, az imperializmus elleni harcban. * — A szocialista forradalom győzelmével a munkásosztály megszün te ti a nacionalizmus társadalmi alapjait — mondotta. — Illúziónak bizonyult azonban az a korábbi elképzelésünk, hogy a szocializmus építése során viszonylag gyorsan és végérvényesen kiiktatjuk majd társadalmunkban a nacionalizmus, problémáját. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy o nacionalizmus szocialista országokban is jelentkezhet, mert a megdöntött társadalmi rend eszmei-ideológiai öröksége nem számolható fel könnyen. Fennmaradását segíti az imperialista propaganda, esetenként pedig a szocializmus építése során elkövetett hibáink vagy ideológiai munkánk gyengesége is. Sajátos eleme ennek a problémakörnek Közép- és Kelet-Európábán a nemzetiségek létezése. Pártunknak meggyőződése, hogy a szocialista viszonyok létrejötte megteremti a legalapvetőbb objektív feltételeket mind a nacionalizmus végérvényes felszámolásához, mind a nemzetiségi kérdésnek a lenini elvek következtés szem elötí tartásával történő igazságos és tartós rendezéséhez, A nemzetiségek szerepe: az összekötő kapocs Ennek megvalósulása azonban a szocializmusban sem megy automatikusan végbe, itt is rendkívül jelentős a szerepe, s egyúttal a felelőssége a szubjektív tényezőknek, a kommunista és munkáspártok elméleti tevékenységének és gyakorlati politikájának. Társadalmi rendszerünk, alapvető érdekeinek és céljainak .azono'sságából fakad, hogy az egymás országaiban élő nemzetiségek objektíve az összekötő kapocs szerepét tölthetik be közöttünk, s hogy ez így legyen, ez nemcsak minden egyes ország sajátos érdeke, hanem közös nemzetközi érdek is. — Az elmúlt években sajátos, a szocializmus, a társadalmi haladás 'és a béke ügye szempontjából egyaránt káros ellentétek, konfliktusok keletkeztek olyan országok között, amelyek egyaránt a szocialista társadalom felépítését tűzték célul. Álláspontunk szerint a szocializmust építő országok között nem lehetnek olyan valós objektív érdekkülönbségek vagy ellentmondások, amelyek elkerülhetetlenül konfliktushoz vezetnek. Ha ilyen konfliktusokra mégis sor kerül, azoknak elsősorban szubjektív okai vannak: az internacionalizmus álláspontjáról való letérés, nacionalista elhajlás, nyílt nacionalizmus. Ezek a konfliktusok is éppen arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem szabad lebecsülnünk a szubjektív tényezők szerepét. A nacionalizmusnak tett legkisebb engedmény, vagy a nemzeti érzelmek megsértése egyaránt a valóságos problémák megoldása helyett azok elmérgesedéséhez, nyílt konfliktusokhoz vezet. Egységben a hazafiság és az internacionalizmus Rámutatott: az MSZMP programnyilatkozata megfogalmazta, hogy a fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igénylik, akik számára a szocialista haza sze- retete elválaszthatatlanul ösz- szefonódik a nemzetköziséggel. Együttes erősítésük szocialista tudatformálásunk fontos feladata. A mi pártunk ma is a leghatározottabban elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmo- politizmust. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egymástól elválaszthatatlan elveinek szellemében neveljük népünket, ifjúságunkat. Hűek vagyunk nemzetünk piros-fehér-zöld zászlajához és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójához. Népünk legalapvetőbb nemzeti érdekeinek megfelelően óvjuk és szüntelenül erősítjük barátságunkat és szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmus, á haladás országaival és népeivel, a világ kommunista és munkáspártjaival — mondotta befejezésül Övári Miklós. Mexei óriás gépek doktorai Nem az elismerésért tesszük Anélkül, hogy bárki munkájának fontosságát, hasznosságát kétségbe vonnánk, le kell szögeznünk, kulcsszerepet töltenek be a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, hétköznapjaiban a gépjavító műhelyekben tevékenykedő szakemberek. Az ő munkájukon, a gyakori alkatrészhiány miatt olykor találékonyságukon múlik, hogy a nagy teljesítményű, sokat tudó masinák a betakarítás vagy a tavaszi munka hajrájában megkezdhessék véget nem érő útjukat a szántóföldeken. A vigasztalan sár vagy ekevasszaggató szárazság pedig nem kíméli ezeket az okos, bonyolult szerkezeteket, s így koruktól függően bizony gyakran kényszerülnek gyógyításra, hosszabb, rövidebb pihenőre, felújításra, ahol a műhelyekben gondos kezek vigyázzák őket. Fele idő, harmad ár A gyáli Szabadság Termelő- szövetkezet kongresszusi oklevéllel kitüntetett Petőfi tmk- brigádjának tagjai azt vallják, az az ideális, ha a lehető legrövidebb időre esik ki a munkából a gép. Ha mindig üzembiztos állapotban várja a munkakezdést. Nemcsak vallják mindezt, hanem meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy így is legyen. Pedig nincs könnyű dolguk, mert a gépek 40—50 százaléka a gyáli gazdaságban több mint ötesztendős, s közismert a mondás, minél régebbi a gép, annál több a baj vele... A Garabuczi Imre vezette 16 tagú Petőfi brigád 14 esztendeje jeleskedik munkaterületén. Forintban is mérhető az a haszon, amelyet egy-egy kezdeményezésükkel a szövetkezet egész kollektívájának hoznak. — A nagyjavítás minden szövetkezet réme — mondja Hujbert Lajos, a műhely csoportvezetője, aki maga is tagja a brigádnak. Ha állami cégnél végeztetik el ezt a munkát, az legkevesebb két hónap időt vesz igénybe, s 130—150 ezer forintba kerül. Mi megfelelő célszerszámokat szerkesztettünk, készítettünk, s így magunk is meg tudjuk csinálni a nagyjavítást. Két-há- rom hét alatt, 40—50 ezer forintért. Nem kerül a MÉH-he Kell ennél több, kérdezhetné az ember? Már ez is nagy jelentőségű vállalkozás, ha csak ennyit tesznek is, kiérdemlik az elismerést. Persze, aki így vélekedik, az nem ismeri a petőfiseket. Akkor sem esnek kétségbe, ha hiányzik valamelyik pótalkatrész, s beszerzése is reménytelen. Már évek óta jól bevált gyakorlat házuk táján, hogy a kiselejtezett masinákból minden használható alkatrészt megmentenek, felújítanak, felhasználnak. Figyelő szemük elől egyetlen érték sem kerül a roncstelepre. S amit végképp nem tudnak előteremteni, azt a szerszámgépműhelyben maguk készítik el... A munka dandárjában, kell-e hangsúlyozni, milyen jól jön ez a helytállás, ez a tettrekészség. Energiaínséges világunkban természetesen az sem mindegy, mennyit fogyasztanak a drága üzemanyagból a szántóföldek dinoszaurusz méretű kolosszusai. A brigád a garázsmesterekkel együttműködve gondosan ügyel arra, hogy a kelleténél ne fogyasszanak többet a gépek. Hétről hétre ellenőrzik, beállítják a motorokat, s meg is van fáradozásuk eredménye A száz kilométerre jutó üzemanyag-mennyiség két év alatt 12 százalékkal csökkent, 21.7 literre, az egy fuvajórára jutó üzemanyagköltség 16 forint 30 fillér, 10 százalékkal kevesebb volt tavaly, mint 1979-ben. Egy év alatt e tevékenységük ered ményeként nyolc fillérrel lett kevesebb az egy kilométerre jutó üzemanyagköltség. — Rendszeresen előkészítjük a műszaki vizsgára is a járműveket, a gépeket. Harmincnegyvenet évente, s ne vegye öndicséretnek, de át is mennek a szigorú rostán — fűzi hozzá a csoportvezető. S még idekívánkozik, hogy saját műhelyük korszerűsítésében, szépítésénél 180 ezer forint értékű társadalmi munkát produkáltak. Együtt cselekszenek Bár a fővárosi major a székhelyük, nagyon is benne élnek a sok ezer hektár területen gazdálkodó, több települést átfogó szövetkezet mindennapjaiban, együtt gondolkodnak, cselekszenek a kollektívával. Ha a szükség úgy kívánja, besegítenek a csepegtető öntözőberendezés lefektetésébe, az építőknek... A különböző részlegek vezetői jól tudják, bármilyen kéréssel bizton fordulhatnak hozzájuk, a petőfisek nem mondanak nemet. S mindezt miért teszik? — kérdezhetnénk. Miért vállalják a többletet, évek óta önként a napi tízórás műszakot, a fizetség nélküli túlórákat? Talán még önmaguknak sem fogalmazták meg a választ, talán fel sem ötlöttek bennük ezek a kívülállónak kulcsfontosságú kérdések. Teszik a dolgukat, ez minden. Nagyon felelősségteljes és fontos láncszemei a gazdaságnak. ennek megfelelően végzik a rájuk bízott tennivalókat. Nem az elismerésért, bár az is 'ólesik. hanem a kisebb és a nagyobb közösség boldogulá- ■áért törik a fejüket az újításokon. az ésszerűsítéseken, a takarékoskodáson .. Gáspár Mária
