Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

VAiül R PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1981. MÁJUS 31., VASÁRNAP Tantermek, múzeumok, népesedés Támogatássá! fejlődő hálózat Tájegység központja a vá­ros. Kulturális intézményei a vidék lakosságát is’ szolgálják. Ez határozza meg a -fejlesz­tés irányát a hatodik ötéves tervben is. Ezt tekinthettük át a közelmúltban Nagy Gá­zával, a városi tanács műve­lődési osztályának vezetőjé­vel. Melyek a konkrét fejlesz­tési célok, miiyen objek­tumokat bővítenék, mit • építenek? A majdnem teljesen kiépült intézményhálózat jól műkö­dik. A legközelebbi konkrét intézkedésünk a Pest megyei Moziüzemi Vállalattal együtt­működve a szabadtéri mozi megnyitása az új könyvtár udvarán. Amit a tanács vál­lalt, az már elkészült. A vál­lalat még késlekedik a vetítő- fal felhúzásával és a vetítő­fülke berendezésével. Kissé szoros a július 1-i határidő. A városi mozi korszerűsíté­sére előreláthatólag 1983-ban kerül sor. Ezenkívül elkez­dődik az úgynevezett Vörös húz átalakítása múzeumnak, de pénz szűke miatt feltehe­tőleg ez tovább tart, nem ké­szül el a tervidőszakban. Igaz, kicsi már a Tragor Ig­nác ajándékozta- épület, ne­héz elhelyezni a gyarapodó sok értékes anyagot, s nem tudnak nagyobb, kiállításokat rendezni. Tervezzük viszont olyan közgyűjtemények elhe­lyezését, melyek nemcsak vá­rosi, hanem megyei, sőt or­szágos érdekeket is szolgál­nak. Vajon időszerű ez most, amikor szinte mottóként hangzott minden költség- vetést tárgyaló fórumon az igények szerényebb fo­galmazásának követelmé­nye? Nem vállal e túl so­kat a város? — Vegyük sorra. Hincz Gyula grafikusművész gyűj­teményét a Lőwy Sándor ut­cai, volt városi könyvtár he­lyén rendezzük be. A volt zsinagógát felújítjuk, a galé­ria részbe kerül Gruber Béla festőművész hagyatéka, aki­nek a kiállítása most látható a görög templomban. A föld­szinten képzőművészeti kiállí­tások lesznek, s a görög templomban ezután ismeret- terjesztő kiállításokat rendez­hetünk, rangos gyűjtemények gazdagítják a várost, s más intézményeink tehermentesí­tése mellett így még a régi, értékes épületeinket is meg­menthetjük a további rongá­lódástól. Mint tudjuk, a ma­gyar kerámiaművészet két nagy alakja, Gorka Géza és Kovács Margit mellett még Gádor István említhető, s ha a Március 15. tér 8 számú ház — pénzügyőrség — 4 la­kása helyett másikat adunk az ott lakóknak, mindhárom alkotó művei a dunamenti te­lepüléseken válnak a közön­ség kincsévé, s ezzel csak gazdagodunk. Ráadásul köz­ponti támogatás révén, mert a Művelődési Minisztérium 7 millió forintot ad erre a cél­ra. — Az elég lesz? Igen. De -máshonnét is ér­kezik támogatás. Az Eötvös utca és Szarvas köz sarkán felépül egy országos grafikai műhely, melynek nyolc szo­bája közül 4, a váci alkotó­ké lesz, négyben havonként utalják be a művészeket, akik a városban eltöltött idő alatt készülő munkáikból egyet Vácnak adományoznak. így lassanként komoly gyűjte­ményt alakíthatunk ki. Az épület alagsorában mú­zeumi raktározó létesül. A Magyar Népköztársaság Kép­zőművészeti Alapja 4 mil­lió forinttal, a Pest megyei Tanács, 1 millió forinttal já­rul hozzá a 6 és fél millió forintos építkezéshez. Többször szóba került az elmúlt hetekben a város­részek kulturális alapel­látása is. Ezt a növekvő igények, főleg a szükség­letek indokolják. Talán nem is épületek létreho­zása, mint inkább a szer­vezeti feltételek jobbítá­sára van szükség? Mi a véleménye? — Szükségesnek tartok bi­zonyos intézkedéseket. Bár hadd mondjam meg, hogy a mi lakótelepi közművelődési ondjaink nem azonGsak a nagyvárosi 70—100 ezer lako­sú új telepekével. Itt tulaj­donképpen félórás gyaloglás­sal mindenhová oda lehet ér­ni. Éppen ezért ezt nem kell eltúlozni. Az igazán nagy él­ményt, elmélyült ismereteket adó formákat nem is szabad lokalizálni, mivel eszközigé­nyesek, s kihelyezve sokat veszítenek jelentőségükből. Megoldott, s tovább fejlődik a kisváci könyvtár, meg kell oldanunk Deákvár korszerű könyvellátását, s valóban job­ban át kell tekinteni és ki­használni a meglévő objektu­mokat. Erre már van is pél­da a Radnóti úti iskolában. A jövőben nő az iskolák köz- művelődési szerepe. — Mi a helyzet a demog­ráfiai hullámmal, amire az előkészítés időszakában, a végrehajtó bizottsági és a tanácsülésen is többen felhívták a figyelmet? Tartós lesz-e a jelenleg kedvező óvodai ellátás, lesz e tanterem? A jelzés jogos, számolunk a jelenséggel, de egy kicsit misz- tifikáltnak tartom. Az óvodai ellátás színvonala tartós ma­rad. A jelenlegi 4 ezres álta­lános iskolai tanulólétszám 4—5 év múlva előreláthatólag 4 ezer 500-ra emelkedik. 121 tantermünkből 18 szükség ok­tatóterem, s 325 gyerek jár változó napszakban iskolába. Ez utóbbi szám 5—6 száza­lékkal emelkedik. A Gombá- si úti 16 tantermes áthúzódó beruházásban épülő iskolában 8 termet a tervidőszakban ad­nak át. A vásártéren forfa típusú épületben 4, a Bátho- ri utcai iskolában további négy tanterem létesül, s elő' relúthatólag meg tudjuk szün­tetni a szükségtermeket. A hullám persze tovább terjed a középiskolák felé, de azál­tal, hogy a deákvári egész­ségügyi, most már gyakorlati foglalkozás tartására is alkal­mas szákközépiskola, a Gé­za király térre kérül a köz- gazdasági, annak helyére Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Inté­zet, ezeket a gondokat is le tudjuk majd küzdeni. Kovács T. István Orgona és vibrafon Orgonamuzsika hallatszik a ] váci zeneiskola nagytermé­ből. Utána vibrafon és ütő­hangszerek játéka következik.' Modern, a klasszikus dalla­mokhoz szokott fülnek szo­katlan, különös muzsika. A szerző: Károlyi Pál, aki nem kis izgalommal készül a má­jus 31-i hangversenyre. Va­lamennyi bemutatásra kerülő műnek ő a szerzője. Nyolc alkotás — tizenkét évet ölel át. Az elsőt 1968-ban szerez­te. az utolsót tavaly. Az itt­hon is, külföldön is jól is- mert komponista három éve lakik Vácott. A kezdeti útke­resés után a Triphtongus I. svédországi bemutatója indí­totta el a sikersorozatot. Kö­vetkeztek a hazai lemezfelvé­telek. majd újabb bemutatko­zások az NDK-ban, az NSZK- ban. A kritikák elismerőek voltak, neves együttesek, elő­adóművészek vállalták az újabb szerzemények bemuta­tását. Károlyi Pál elmondta, hogy munkájához sok segítsé­get kap a váci Bartók Béla Zeneiskolától. Ezt tükrözi a ma esti, mintegy kétórás mű­sor is. A Triphtongus I. elő­adója Fazekas László; a Triphtongus Il.-é Ella István lesz, orgonával. Utóbbi vezeti a Musica Humana kamaraze­nekart is, amely a Mondia-t játssza. A Formations Siklósi Gábor (vibrafon és ütőhang­szer), valamint Falvay Cse- perka (gordonka) hangszerén szólal meg. Szünet után há­rom bemutató következik. A lomb ragyog (Stiblo Anna énekli, Kontra Zoltán zongo­rakíséretével); utána azEqua- zioni (Kontra Zoltán) s a hangverseny végén a tavalyi szerzemény: Stabat Mater, melyet a Vox Humana kórus és a Musica Humana kama­razenekar mutat be. Vezé­nyel: Makiári József. P. R. A középiskola próbatétele Év vége a gimnáziumban Hova menjen tanulni a nyolcadik osztály elvégzése után a gyerek? Melyik szülőt nem foglalkoztatja ' ez a kérdés, előbb vagy utóbb? / A középfokú oktatás legtöbbet vitatott iskolatípusa az elmúlt tíz esztendőben a gimnázium volt. Az egész or­szágban érvényesülő pedagógiai cikcakkok, az útiiere- sés hatásai pontosan mérhetők a Sztáron Sándor Gim­náziumban is. Mi a helyzet napjainkban? A beszélgetés résztvevői; Lábai László igazgató, Iván Magdolna, és Bella László helyettesek. sabb követelményeknek a tan­testület, a jelenlegi osszetete- léDen? Bella László: Sokat beszél­tünk már erről. Nyugodtan vagyunk. Megyei viszonylat­ban is elismert, jó tanáraink vannaic. Kájuü szeretnem! bíz­ni egy-egy ianuitáció szanmai munkaközösségének vezetését. A mondottak bizonyítása he­lyett ínnább felsorolnék né- nany kiemelkedő eredményt az elmúlt évek történetéből. Ebben a tanévben diákjaink közül Mogyorósi András har­madikos országos tanulmányi versenyt nyert fizikából, Si- mo-nyí Anarea angolból har­madik. Ugyancsak angolból Bea Attila a legjobb 16, Szalu­ki Imre a legjobb 25 közé ju­tott. Az elmúlt esztendőben Szász Pál volt országos 2. he­lyezett. Mi a fakultáció? Lábai László: Volt néhány esztendő, amikor meghúzták a vészharangot, még az olyan régi gimnáziumok felett is, mint a mi 1714-ben alapított intézményünk. Most reneszán­szát éli az iskolatípus. Meg­kapta azt a szerepet, amely régen is megillette: a tovább­tanulásra készít elő. Ezt mu­tatja a fakultáció bevezetése, amelynek lényege, hogy a har­madik és negyedik osztályban a tantárgyak egy részét a ta­nuló maga választja. Mi kö­vetkezik ebből? Először: min­denki azt tanulja alaposan, ami érdekli. Másodszor: csak 16 éves korban kell a hallgató­nak döntenie, hogy milyen pá­lyát választ. Kell-e magya­rázni, hogy reálisabb lesz a döntés, mint 13—14 éves kor­ban? Továbbá egy-egy jól ta­nuló diák több tanár együtt­működésének eredményeként válik kiemelkedővé, megszűnik az én tanítványom, a te ta­nítványod szemlélet. S még valami: a fakultációs csoportot vezető tanárnak szüntelenül meg kell újulnia. Ha úgy tetszik a régi színvo­nalon és módszerekkel a jóval magasabb követelményrend­szerben nem lehet tanítani. A szakmai munkaközösségekre sokkal nagyobb teher neheze­dik majd. Ezt egy konkrét példa se­gítségével Iván Magdolna mu­tatja be. — A speciális osztályokban a fakultatív tárgyakat magas óraszámban tanítjuk majd. Az orosz—angol, orosz—német csoportok heti 8 órát, vala­mint szakköri foglalkozást kapnak. Ez éppen kétszerese az eddigieknek. A középfokú állami nyelvvizsga letétele kö­telező lesz. Meg kell említeni, hogy az eddig heti 5 óraszám­ban tanulók közül is voltak, akik levizsgáztak középfokon. — Megfelel a jóval maga­Elsőség Vagy beszéljek arról, hogy Kaufmann Zoltán 1980-ban a moszkvai diák olimpián fizi­kából első lett. Vagy Szifnon Tamás tavalyi negyedik helyét említsem? Demján Ödön és Végh Balázs például ugyan­csak fizikából 2., 3., és 4. osz­tályban egyaránt megyék kö­zötti elsőséget szerzett. Az eddigiekből a kép egyoldalú lehet, mert az angol, és fizi­kaeredményeket soroltuk. — Milyenek a felvételi ered­mények? — Az évente jelentkező diákjainknak 50 százaléka tesz sikeres kísérletet. Gyakorlati­lag minden második tanuló folytatja a tanulmányait felső­fokú intézményben. Ilyen ér­telemben is a megye első há­rom gimnáziumának az egyi­ke vagyunk. Volt azonban ar­ra is példa, hogy 32 fizikából felvételizőből 29-et felvettek,— kapcsolódik a . beszélgetésbe Lábai László. Volna még sorolni való. A gimnázium sportban elért ered­ményeiről nemrég írt a Váci Hírlap. A nyomasztó létesít- ménygondok ellenére jó né­hány megyei bajnoksággal di­csekedhetünk. Üröm az öröm­ben. hogy ezeket az eredmé­nyeket a 130 fiú éri el, az 550 leány jóval szerényebb a sport­versengésben. Nyitott kérdés ­Külön fejezetet érdemelne a KISZ-munkában bekövetkező változás, melynek kimondatlan jelszava: vissza az osztály- alapszervezetekhez, mert itt aktív közösségre lehet épiteni. Ez sem új, ezt a formát hagy­tuk el a vertikális rendszer kedvéért. ★ Mitől jó vagy rossz tehát egy iskola? Hogyan lehet mér­ni? A kérdés nyitott marad. Felsoroltunk néhány ered­ményt, a gondokat nem emlí­tettük. Jó iskola a Sztáron Sándor Gimnázium? A meg­kérdezett tanulók szerint igen. A számszerűen mérhető sta­tisztikát, a jövő optimizmusát tekintve igen. Az igaz próba­tételt azonban az élet jelenti. Hogyan állják meg a helyüket a társadalomban a volt gim­nazisták. Vicsotka Mihály Nem a győzelem, a barátság a fontos Gyári küldöttek az NDK-ban Hétköznapi témák Dolgaink csokrából Közelben lakó ismerősöm nem csengetett, hanem kopog­tatott a lakás ajtaján; sejtve, hogy esetleg vasárnapi sziesz­tát tart a család. Mint mesél­te, otthon kifogyott a kávéja. Gondolta, lemegy az étterem­be és a bárpultnál gyorsan felhajtja a frissítőt. — Üljön le, várjon türelem­mel — ajánlották néki. Talán hajlott volna erre, ha a hang nem lett volna hivatalos, szin­te utasító, s ha nem tudta volna, hogy a hozzá hasonló rendes öltözetben ideérkezőket máskor a pultnál is kiszolgál­ják. Különösen az háborította fel, hogy ott már többen fo­gyasztották a kért és kiszol­gált italt melegítőben, sőt egy fürdőruhás férfi is volt közöt­tük. Miért hát ez a diszkri­mináció? Emberi gyarlóság, bukott ki belőlem az önkéntelen válasz. Azt ajánlottam, írja be a pa­naszkönyvbe, vagy valami másba, amit mostanában tar­tanak az üzletekben. Ám azon tűnődtem, nem sértettem meg? A könyvespolcot pásztázta a tekintetem. Mit olvassak? Szinte az al­kalomhoz illően tűnt ki a sor­ból Robert Serpéll Kultúra és viselkedés című kötete amit nemrégen vettem meg, s csak az első lapjainál tartok. Las­san haladok vele, nem köny- nyű olvasmány, de a megér­tésért való küzdelem, s a meg- világosulás élménye, kellemes vasárnapi szórakozás. Már nyúltam volna a kötetért, ami­kor emlékezetemből előbuk­kant egy másik epizód is, va- lahonnét a hét közepéről, ami­kor az idős vendégem azzal kezdte a mondókáját, hogy a televízióját rosszul javították meg. Kicserélték benne a jó hangszórót. Egy hirtelen moz­dulattal lekapva a sapkáját, tar koponyájára bökve meg­kérdezte: — Miért kell az ilyennek is annyit fizetni a fodrásznál, mint akinek divatos frizurát csinálnak? A fodrásznő fel­parcellázott, mint egy ví- kendtelket. A 12 forint alap­díjon felül külön kellett fi­zetnem a fülemért, a nyaka­mért, s végül kijött egy magas összeg. Magamban egy kicsit derül­tem a szokatlan, panaszon, bár ha meggondolom, van benne némi ráció. A gondolatképző­dés természete szerint ilyen­kor az ember személyes él­ményei is a felszínre bukkan­nak, s eszembe jutott a fejem fölött nemrég folytatott dialó­gus az egyik üzletben a bor­ravalót nem adó vendégekről. Aztán az a szabad szombati él­mény, amikor másodmagam- mal egy órát vártunk az SZTK-rendelő fül-, orr-, gége­osztályán az egy percig tartó vizsgálatra. Egész héten ké­szültem ide én is, meg a ve­lem együtt várakozó üvegező is, nehogy munkaidő alatt hiányozzunk a helyünkről. Furcsa és bosszantó ellent^ mondásoktól terhes a mi éle­tünk. Dinamikus történelmi változások korában élünk, környezetünkben magas ren­dű alkotások születnek az ember érdekében, másrészt makacsul tartják magukat, s még a vasárnapunkat is el­rontják a kisszerűség kövüle­tei. Azon kaptam magamat, hogy vázlatot készítek. A jel­lemzők közül a legjellemzőbb bosszúságok csokrát igyekszem egybekötni, de minduntalan kéve sikeredik belőlük . K. T. I A Cement- és Mészművek Váci Gyárából május 17-től 21-ig ötnapos tapasztalatcse­rén és sporttalálkozón vett részt az NDK-beli bernburgi cementgyárban egy huszonhat tagú csoport. A két cement­gyár között kialakult jó kap­csolatnak már hagyományai vannak. A ^találkozó résztve­vői autóbussszal utaztak, s így lehetőség nyílt arra is, hogy a csehszlovák fővároson áthaladva megismerkedhesse­nek Prága nevezetességeivel, köztük a gyönyörű óvárossal. Az NDK-ba érkezés után a vendéglátók gyárlátogatást szerveztek, s itt több értékes tapasztalatot szerezhettek a váciak. Ezt követően került sor az asztalitenisz-versenyre, melyen a bernburgiak szere­peltek eredményesen. A kö­vetkező nap délelőtti prog­ramja városnézés volt, majd délután a labdarúgók mérték össze tudásukat. Az igen sportszerű, bár mérsékelt szín­vonalú mérkőzésen 4-2-es NDK-győzelem született. A mérkőzés után baráti találko­zóra került sor, a helybeliek klubházában. A kinttartózko­dás harmadik napi programja kirándulás volt Halié városá­ba, majd este hazaindulas. Visszafelé a váciak több órát időztek Lipcsében és Pozsonyi­ban, míg végül 21-én a dél­utáni órákban megérkeztek Vácra. A találkozóról Kőhal­mi Károly, a DCM SE elnö­ke, a csoport vezetője azt mondta: Az utazás fő célja a baráti jó kapcsolat ápolása, felfrissítése volt, mely, úgy ér­zem, sikerült. Csányi Ferenc Orvosi ügyelet Június 1-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet a városban. Hétfőn: dr. Ária Tamás, ked­den: dr. Hajmer Viktória, szerdán: dr. Kiss Péter, csü­törtökön: dr. Kovács Pál, Pén­teken: dr. Csömör Pál, szom­baton és vasárnap: dr. Bé­nik Gyula. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525- ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. Az öregfiúk bajnoksága Kiesésre áll a PENOMAH Az öregfiúk labdarúgó-baj­nokságában a héten a 8. for­dulóra került sor a tavaszi év­adban. A dobogós helyre törő DVSE és a váciak mérkőzése ugyanúgy, mint ősszel, ismét pontosztozkodást hozott. Dunakeszi Vasutas SE— PENOMAH 2-2 (0-1). A két csapat a kö­vetkező összeállításban lépett pályára: DVSE: Grósz — Gál. Szabadi, Erdész, Kiss, Rab, Hönsch, Görgicze, Hegedűs, Gönczöl, Koós. PENOMAH: Lencsés — Molnár, dr. Bán­falvi, Stefancsik, Balogh, Pá­linkás, Pintér, Liebhardt, Szu- nyogh, Ottó, Ozsvári (Kővári). Az első félidőben a váciak jobbak voltak és megérde­melt vezetést szerezt ek. Az el­ső félidőt Hegedűs játékvezető egy perccel előbb fújta le a nagy helyzetben lévő Szu- nyoghot állította meg sípjával. A második félidő elején egy jogtalan 11-essel egyenlített a Vasutas. A félidő közepén a váci védelem egyetlen meg­ingását a kesZáek kihasznál­ták. Befejezés előtt egy perc­cel tetézte sorozatos hibáját a játékvezető: ismét teljesen jogtalan 11-est ítélt, de most a változatosság kedvéért a vendégek javára: ezzel a vá­ciak egyenlítettek. Góllövő: Koós (2, egyet 11- esből). illetve Pintér és Ottó (ll-esből) Jók: Gál, Szabadi, Gönczöl és Koós, illetve dr. Bánfalvi, Stefancsik, Pintér és Szunyogh. A PENOMAH június 1-én 17.30 órakor a sta­dionban fogadja a bajnokje­lölt Ikarus együttesét és győzelemmel kíván menekül­ni a kieséstől. (Nyltraí József) ISSN 0IS3—«78» (Vési Hírlap) * í I k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents