Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Ellenőrzik a közvilágítást ÜLŐI A Fővárosi Elektromos Művek gödöllői kirendeltségének dolgozói rendszeresen ellenőrzik a 30-as főútvonal világítóberendezéseit. Képünk Kcrc- repestarcsa határában készült. Barcza Zsolt felvétel* Üzemhiba ; Lámpák és díjak Nemcsak a kis háztartások, a községek is jelentős összegeket fizetnek ki évente villamos áramra. Dányban például egy év alatt több mint 120 ezer forintba került a közvilágítás. A faluban csaknem kétszáz da- ráb hatvan wattos izzó világít, ha jó. Ehhez azonban érdemes talán hozzátenni a helyi tanácsiak értékelését is, miszerint tavaly különféle üzemhibák miatt, a lámpák húsz-huszonöt százaléka nem égett. Igaz, ha ezek is világítottak volna, a villanyszámla az említettnél is nagyobb, mégis azt mondhatjuk: szükség lenne azokra is, hiszen a közbiztonságot szolgálják, ha jók. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁS! ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1981. MÁJUS 31., VASARNAP Tények és tervek Bekötő vezeték, parcellázás öt-hat éve lehet annak, hogy először jártam Túrán. Azóta rendszeresen találkozom az ott élőkkel is, s tulajdonképpen az a néhány esztendő is meggyőzött róla, hogy ez a község is szépen fejlődött. Nemcsak az új házak, házsorok jelzik ezt, hiszen ezek azonnal feltűnnek, ám most újra alkalmam nyílt betekinteni részletesebben a községfej- lasztés egyéb fényeibe is. A helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Visy György foglalja össze, hogy valójában mivel is gyarapodtak a magunk mögött hagyott tervciklusban. Egy kicsit ő is könnyű helyzetben van, hiszen tanácsülésük éppen a napokban tárgyalta azt, hogyan is sikerült végrehajtaniuk, amit annak idején elterveztek. Számokkal kezdte. Az utcákon ivóvíz — Az ötödik ötéves terv idején községünk, dinamikusan fejlődött, jobban, mint a fel- szabadulás óta eltelt többi ötéves tervek alatt. Költségvetési bevételi tervünk mintegy S3 millió forint volt, ez azonban Bogiak Ajkán Hűek zenei anyanyelvükhöz Országosan kiváló minősítés Éjjel két órakor érkezett haza Ajkáról a bagi művelődési központ és a túrái Galgavidéki Afész Muharay Elemér népi együttesének, asszonykórusa. Hosszú út állt mögöttük, de megérte a fáradságot. Érdemes volt hajnalban elindulni, . az egész napot a családtól távol eltölteni, érdemes volt a felkészüléssel együttjáró soksok munkát vállalni. Tóth Mihály, a csoport társadalmi vezetője a legszívesebben bekopogtatott volna minden ház ablakán, hogy megmutassa az oklevelet, amely bizonyítja, hogy a TOT, a SZÖVOSZ és a KÖTA által a szövetkezeti népdalkörök részére Ajkán rendezett minősítő hangversenyén a bagiak országosan kiváló minősítést szereztek. A bazsiak, géreiek, sitkeiek, kislődiek, magyar- gencsiek, nagyteveliek, ostffy- asszonyfaiak, szentgáliak, táp- láncszentkeresztiek, vágiak, zánkaiak, göcsejiek, hántaiak, hóderváriak, kimleiek, pa- csaiak, piliscséviek, pilisszent- keresztiek, vitnyédiek népes csoportja kemény próba elé állították a messzi Galga mentéről érkezett bogiakat, de ők állták a próbatételt és bemutatkozásuk. sikeres volt. A tizenhat asszony — mint Tóth Mihály mondja — kitett magáért. Sikerük igazi titka az volt, hogy előadásmódjukban hűek maradtak őseik zenei anyanyelvéhez, stílusukban nem volt semmi modorosság, Idegenektől felvett újszerűség. Ügy énekeltek és viselkedtek a színpadon, ahogyan egykor, még gyerekkorukban a játszóház előtti téren. Ez az öröklött természetesség segítette a bemutatott anyag szerkesztését is, ezért tudták dalaikat úgy kiválogatni, hogy a zsűri és a népdalt szerető nézők egyaránt érezték, mikor követi tánc a dallamot, mikor szólalnak meg Svehla Pál citerás legényeinek hangszerei. A bagiak sikerének értékét növeli — mondotta már Ajkán is az érdeklődőknek Dinnyés László, a művelődési központ igazgatója —, hogy a népdalkörnek nincs szakképzett vezetője. Próbáikon, összejöveteleiken egy-egy dal tanulásakor sokszor hallani az asszonyoktól: — Emlékszel, a nagymama hogy énekelte? — Elfeledett emlékekből építik fel műsoraikat, a mélységből bányásszák ki dalaikat. Ez a gazdag hagyományvilág, amelyet gyermeki hűséggel és ragaszkodással őriznek, segítette őket az ajkai sikerhez. valójában elérte a 70 millió forintot. Volt mire költeni. A gazdasági ágazaton belül hárommillió forintot költöttünk községünk belvízrendezési munkálatainak második szakaszára, felújítottuk az Elnök és a Park utcát, s más, a tanács, kezelésében levő járhatatlan útszakaszokat. Szervezettebbé tettük a szemétszállítást s ezt a szomszédos Galga- hévízre is kiterjesztettük. Híradásainkból már korábban kiderült, hogy elkészült a regionális vízmű, amelyhez több mint harminc kilométer hosszú vízhálózat is elkészült, így ma Túra szinte minden utcájában lefektették az utcai főnyomóvezetékeket. A közintézményekhez be is kötötték már a vizet, az utcákon pedig az ismert nyomós kutakról vehettek vizet a lakók. Mellesleg érdemes megjegyezni, hogy az e kutakból használt víz díját, évi 150—180 ezer forintot, eddig a tanács fizette. Az idén nyílik mód arra, hogy nyolcszáz lakáshoz tt bekötő vezetékeket is elkészítsék. Telek a tanácstól Négy buszvárót építettek meg a közelmúltban, amelyre a tanács százhatvanezer forintot költött. Régi igényt elégítettek ki azzal, hogy gyermek- orvosi rendelőt és nővédelmi tanácsadót létesítettek, s iíia már két fogorvos látja el a túrái embereket. Terven felül épült meg a községben, saját erőből, jelentős társadalmi segítséggel két iskolai tanterem, s ugyancsak elkészült, mintegy 3 millió* forintos költséggel a százszemélyes óvoda is. Ugyancsak jelentős összeget, 4 millió forintot költöttek az iskolák fűtésének felújítására, a bölcsőde és két orvosi rendelő rendbetételére. Az állatorvosnak szolgálati lakást alakítottak ki, s felújítottak másik három tanácsi lakást is. A fejlesztési alap bevétele mintegy 16 millió forint volt az ötödik ötéves tervben, amiből 6 milliót a vízmű kialakítására költöttek, a gyermek- orvosi rendelőre kétmillió, különféle területek kisajátítására csaknem egymillió forint fogyott el. Arról is beszélgettünk Visy György vb-titkárral, hogy melyek a közvetlen előttük álló feladatok, a községfejlesztés idei, s' hatodik ötéves tervi tennivalói. Karbantartás — Ebben az évben nincs jelentősebb beruházásunk, annál többet terveztünk, persze szerény pénzügyi lehetőségeinkhez mérten, az elkövetkező évekre. Utak, járdák karbantartását persze most is folytatjuk, nagyobb összeget azonban erre csak 1983-ban költünk. Ismerjük a Galgavidéke Afész terveit, miszerint 1982— 83-ban mintegy 16 millió forintos beruházással új éttermet épít a Bartók téren. — Ehhez tanácsunk ad számúikra telket, s majd egymillió forint támogatást is. Nagy szükség lesz erre a létesítményre, hiszen községünkben már most ezer gyerek napközis étkeztetését kellene megoldani, de a régi étterem és konyhája 300—350-et győz. A vendéglő azonban már elavult, nem bővíthető és nem korszerűsíthető. A községben gondoltak azokra is, akik a közeljövőben építkezni szeretnének. Készül már a parcellázási terv egy területre, ahol ha társasházak épülnek, akkor legalább 80— 100, ha magánházak, akkor 40 —50 család helyigényét tudják kielégíteni. Ezen felül az Alíácos úton is parcelláznak majd, itt elsősorban a nagycsaládosoknak, mindenekelőtt a cigány-lakosságnak akarnak bizonyos térítés mellett telket adni. Csaknem húsz cigány- család jelentette be az igényét eddig építési telekre. F. J. Méltóak a névadóhoz Magas szintű nevelőmunka Ünnepi műsor, kitüntetések Sportpályájukon gyülekeztek tegnap délelőtt az ünneplőbe öltözött iskolások, tanáraik és a meghívott szülők, vendégek a gödöllői 2-es számú, Imre úti általános iskolában. Utoljára írjuk így le e tanintézmény nevét, hiszen névadó ünnepséget tartották ebben az iskolánkban, amely ezúttal vette föl a nagy magyar zeneszerző: Erkel Ferenc nevét. ' Az ünnepségen, a Himnusz elhangzása után Molnár János iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket, aki egyebek, közt elmondotta, hogy régi vágyuk teljesült. Olyan névadót kerestek, kutattak föl, akihez méltóképpen folytatták ének- zene tagozatos iskolájukban az oktató-nevelő munkát. Tanulóik évek óta gyűjtötték Erkel Ferenc életének történeték, jártak szülővárosában, Gyulán, fölvették a kapcsolatot egy sor olyan intézménnyel, amely az ő nevét viseli. Ezt követően Novák István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tartott ünnepi beszédet, aki elmondotta, hogy az 1953-ban létrejött iskolában kezdettől fogva eredményesen foglalkoznak az ének-zenei neveléssel, tanulmányi munkájuk is nagyszerű. Számos rendezvényt, köztük tanévzáró hangversenyeket tartottak, az iskola 1970-ben lett. ének-zene tagozatos, s egy ízben az Aranyoklevelet is elnyerték. Méltató beszédet tartott az ünnepségen Erkel Tibor, a Művelődési Minisztérium zenei főosztályának vezetője, alá a magyar és a nemzetközi zenei élet kiválóságairól, Bartók Béláról, Kodály Zoltánról és — részletesebben — Erkel Ferencről szól. A Bánk bán, a Hunyadi László és rriás világhírű operák, valamint a Himnusz zeneszerzőjének, a kiváló zongoraművésznek a leszármazottja ismertette Erkel Ferenc munkásságát. A névadó ünnepségen az iskola diákjai irodalmi összeállításukkal is emlékeztek Erkel Ferencre. Kutatásaik eredményét kiállításuk reprezentálta. Ebből az alkalomból a Ganz Árammérőgyár vezetői iskola- és csapatzászlót adtak át Molnár Jánosnak és dr. Süpek Zoátén- né úttörőcsapat-vezetőnek. A zászlóra a testvériskolák képviselői szalagot kötöttek. Kitüntetések átadására is sor került: a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnöksége a Kiváló ifjúvezető kitüntetést adományozta Császár Erikának és Lakatos Csillának, dicsérő oklevélben részesült Lázár Józsefné, Oláh Istvánná és Szűcs Dezsőné. Kiváló úttörővezető lett Szanyi Józsefné. Az ünnepségen Erkel műveinek előadásával működött közre a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia szinfonikus zenekara és Róka István, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Úttörő- és kisdobosavatásra is sor került ezúttal: kétszáz- negyven pajtás tett fogadalmat a csapatzászló előtt. F. I. Gépi betakarítás Gumilabda jelzi a sérülést Adó-vevő rendszerrel a zúzódás ellen Senki sem szereti az ütődön, zúzódott almát, barackot, és másfajta gyümölcsöt. A fogyasztó sem, a kereskedő sem akar az ilyen áruból. Az előbbi becsapva érzi magát, ha a boltban kiméréskor ilyeneket raknak a tasakjába, de az üzletnek sem jó, hiszen a zúzódott gyümölcs hamar megromlik, ennélfogva leárazhatja. esetleg eldobhatja. Márpedig egyre több terményt géppel gyűjtenek be, s ennél az eljárásnál óhatatlan a sérülés. Hiába, a finomabb kézi szedést nem könnyű pótolni, pedig kell, hiszen a mezőgazdaságban nem növekszik, inkább fogy a munkáskéz. De hát akkor mi a megoldás abban a tekintetben, hogy a gépek kíméljék az álmát, a körtét, a barackot: esetleg annyira jól sikerüljön velük a betakaKÉPZETTSÉG, TUDÁS. Olvasom egyik szövetkezetünk jelentésében, hogy sok idősebb dolgozik a növénytermesztésben, ahol nem szükséges szak- képzettség, ezért nem tanulnak az itteni emberek. Igaz is, ha nem kell képzettség, minek gyötörje magát. De tényleg nem kell? Akad olyan munka, amelyhez nem kell? Azt mondják, a gyakorlat. A gyakorlat vajon mi? Ipari tanuló koromban bennünket is elvittek megsegíteni a mezőgazdaságot. Kiértünk a krumpliföldre, ahol egy elméletileg jól képzett tanárnő maga köré gyűjtötte a társaságot, hogy bemutassa, miként kell a gumókat előbányászni a földből. Elmagyarázta, hogyan fogjuk meg a kapát, milyen szögben tartsuk, milyen mesz- sziről indítsuk, hogy megfelelő mélységben hatoljon a földbe, s ne tegyen kárt a krumpliban. Mi csak vigyorogtunk, hiszen mind falusi suttyók lévén, pendelyes korunkban kezünkbe akadt a kapa, s mihelyt meg tudtuk emelni, próbálgattuk a mozdulatokat. A tanárnő lesújtott, majd ki-’ cibálta a szerszámot, vasán két krumplival. Aztán mi is nekiveselkedtünk, csak úgy parasztosan, a bokor alatti föld színéből, porhanyósságából ítélve meg, mekkora körben lapulhat meg a gumó. Elő is kotortuk, nagy százalékban sértetlenül. A tanárnő, tekintélyét mentendő, még magyarázMindennapi apróságok gatott egy kicsit, de aztán ránk nagyta a dolgot, csak arra ügyelt, hogy dolgozzunk, ne mászkáljunk át túl sokat a krumpliföld végében folyó Duna partjára, nézi a vizet. A krumpíiszedés pedig igazán egyszerű munka, szakképzettséget nem igénylő. Mégis kell hozzá tudás. Hát még a kaszáláshoz, az aratáshoz, a kévekötéshez, a keresztrakáshoz, a boglya, a kazal összerakásához. A szántáshoz, vetéshez, boronáláshoz. És akkor még nem szóltunk a kertészkedésről, a szőlőművelésről. Annak idején ezeket a munkákat a parasztember gyereke észrevétlenül megtanulta. De nem magától. A nagyapjától, nagyanyjától, szüleitől, akik nagyon sokszor elmondták, megmutatták, mit hogyan kell csinálni. Gyanítom, ugyanilyen módon bármilyen szakmát el lehet sajátítani. Lehet, hogy a növénytermesztéshez szakképzettség nem, tudás azonban bizonyosan kell. Nemcsak az agro- nómusnak, mindenkinek, aki ott dolgozik. NÉPI JÁTÉKOK. Néhány éve Nyíregyházán betévedtem a főiskolára, ahol a fiatal népművészek kiállítását láthatták az érdeklődők. Meglepetve vettem észre, hogy az általuk, faluhelyen közönséges anyagból, tökből, kukoricacsutakból, krumpliból sokszor készített játékokat, állatfigurákat, szerszámokat, eszközöket, fűrészbakot, fejőszéket, csuhéból, háncsból formált babákat mutattak be. Minden tárgyon a gondos felirat, miből van, ki készítette. Lapunk úgyszólván hetente közli a felhívást gyerekeknek a művelődési házakban rendezett játéknapra, melyen fiatal népművészek irányításával megtanulhatnak . különböző anyagokból játékokat készíteni. Többé-kevésbé olyasmit sajátíthatnak el, ami korábban szinte ráragadt a falusi gyerekre. Amikor aztán egy kicsit kitárult körülötte a világ, más játékra vágyott városban készült díszesre. Szé- gyellte az istállóban összeszedett csutkából lett lovát, birkáját, kócból készült babáját... Egy-két generációval később, amikor már nem érzik az effajta játékokhoz kötődő' mellékízeket, újból elővehetik őket. Most már ifjú népművészeknek, tanároknak kell rá megtanítani a gyerekeket. S így már komolyabb dolognak számít, mint akkor, amikor istálló vagy kamra küszöbén ülve bíbelődtünk az ilyesmivel. BÜRÖK. Hallom, hogy a bürök fogyasztása majden tragédiához vezetett. Felhívták egyidejűleg a szülők és gyerekek figyelmét arra, hogy az erdő növényei nem evésre, hanem gyönyörködésre valók. Ezembe jutott ezzel kapcsolatban, mennyi veszélynek voltunk mi kitéve annak idején, hiszen szabadok voltunk hajnaltól napestig. Szüléink dolgoztak, mi meg jártuk az erdőt, a határt, megdézsmáltuk a gyümölcsfákat, loptuk a dinnyét, mikor minek volt az ideje. Tragédiára nem emlékszem. Egyre igen. Egy hetedikes fiú alatt beszakadt a jég, ott is maradt szegény. Vajon mi óvott bennünket, hiszen senki sem oltott be védőszérummal. a természetben leselkedő veszélyek ellen. Azt hiszem., az volt a szerencsénk, hogy mindig sokan voltunk. S mindenféle korosztály. Ha nekiindultunk a Dunának, akkor 17—18 j évestől kezdve a járni is alig tudó hosszú ingesig mindenki ott volt a bandában. Ha valami rendellenesség történt volna a vízben, a nagyobbak, az úszni jól tudó nagykamaszok intézkedtek. Nem finom módszerekkel, sokszor sírás lett belőle, de hatásosan. Ugyanők tudták a határ, az erdő veszélyeit is. megtanulták az előttük járóktól, tőlük meg az utánuk következők. így a folytonos kóborlásaink idején észrevétlenül megtanultunk élni, elkerülni a veszélyeket. Kör Pál rítás, hogy akár exportáru is lehessen belőlük. Ezen a műszaki fejlesztők: a gépek tervezői, kísérletezői is régóta törik a fejüket. Az biztos, hogy a megoldáshoz sokat kellene tudni arról a folyamatról, azokról az igénybevételekről, amelyek a betakarítógép belsejében érik a gyümölcsöket. A MÉM Műszaki Intézetben figyelemre méltó haladást értek el: a gumósok és a gyümölcsök sérülésének ellenőrzésére alkalmas, úgynevezett telemetrikus mérési eljárást, s ennek műszerét fejlesztették ki. Nem más ez, mint egy adó-vevő rendszer, amelynek érzékelő részét, az adót egy speciális gumilabdába helyezték el. Ez a gépben a terménnyel együtt halad, s amint ütés, nyomás éri, megfelelő jelet ad. Az adóval, amelyet a betakarítógép közelében tartanak, ezek a jelek felfoghatók. Az ütés gyakorisága, erőssége már támpontot ad arra, milyen hatások érik a terményt. A tapasztalatok szakszerű értékelése révén a tervezők, a kutatók a gépek kedvezőbb konstrukciós megoldásain törhetik a fejüket. Új sportpálya Üj sportpályáit tervezne Dányban. Ezt a jelenle. sportöltöző udvarához kapcs< lódóan szeretnék kialakítan Sok munka egyelőre nincs v< le, a terület egyengetéséhez helybeli Magvető Tsz ígért g< pi segítséget. Városi moziműsor Vasárnap: Hurrá, nyara' lünk. Szovjet film. csak 4 órakor. Óvakodj a törpétől. Amerikai film, 6 és 8 órakor Hétfő: A Csendes-óceán kalózai. Magyarul beszélő román—NSZK—francia kalandfilm. Kísérőműsor: Élő víz — holt víz. Csak 4 órakor. Apokalipszis, most, I—II Utazás a poklon át... Izgalmas légicsaták. Színes, amerikai dzsungelháborús kalandfilm. Kísérőműsor: Képek a nagyvilágból. Csak 6 órakor. ISSN #183— i#5t (Gödöllői Hírlap) 4
