Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. MÁJUS SI., VASARNAP A rajzban közreadott képzelet útja Találkozás a mesék nagyanyájával A hatéves Székely Svának hatalmas piros kakas jut az eszébe, ha a mezőgazdaságról, a paraszti életről hall, a kilencéves Tus Tamásnak egy körmét rágó — mert talán éppen a szünidei játékra emlékező? — figura. Megpróbáljuk megérteni a rajzoló gyerekek képzeletének útját, de nagyon gyakran be kell vallanunk, hogy sajnos. már túlzottan is racionálissá váltunk ahhoz, hogy ezt a nagyon természetes, mégis — vagy talán éppen ezért — nagyon merésznek tűnő képzettársítási folyamatot követni tudjuk. Időnként olyan meglepően tiszták és a lényegre törekvők a gyermekrajzok, hogy számunkra, a felnőttek számára nehezen meg- fejthetők. A családról beszélgettem nemrégiben egy kisfiúval, aki testvérei mellett magát is felrajzolta pálca- és pacafigura alakjában a rajzlapra, s maga mögé egy élénk színű foltot komponált. — Mi van mögötted? — kérdeztem. — Egy ágy. — És ki van benne? — A Ceci — válaszolta olyan természetességgel, mintha meg lenne győződve arról: mindenkinek tudnia kell, hogy a Ceci a legkisebb testvért jelenti. Papírlap és ceruza kiszorulunk alóla — mosolyog az igazgató —, mert a nagyközség lakossága máris 20 ezer fölött van, s a lé- lekszám tovább gyarapodik. A növekedés a 60-as években volt a legnagyobb, akkor évente ezren is érkeztek, főleg Szabolcs-Szatmár megyéből. A többi stimmel. Az újonnan jöttek albérleteznek, belefognak az építkezésbe. Nyolc-kilencezer ember, tehát a szülők zömé Pestre jár dolgozni, s ez napi több óra utazást Jelent. Ebben a helyzetben sokszor a legalapvetőbb nevelési feladatok ellátására is nehezen jut idő. filmvetítéseket, a könyvtárral (ró— olvasó találkozókat szervezünk. Ha nem működnénk együtt másokkal, a vizuális nevelésben is aligha érhetnénk el eredményeket. Tűnő emlékek idézése Világképrendező gyermekrajzok, rajz és kreativitás — ilyen címekkel jelent meg a cikkek sora a gyermekek nemzetközi évében. Az év elmúlt, az akciókat új, más természetű kampányok követik. A feladatok azonban nem változtak meg, csak éppen '%évesebbet ' beszélünk, írunk azokról. A-rajz továbbra is az önkifejezés, a gondolatközlés egyik legfontosabb formáját jelenti a gyerekek, s — tágítsuk a kört: azt jelenthetné — az idősebbek számára is. Egy papírlap és egy ceruza segítségével olyan őszintén veszik birtokukba a világot a három-, hat-, nyolc-, tízévesek, ahogyan mindennapi megalkuvásaink, konfliktusaink kereszttüzében élve, mi magunk is szeretnénk. Csakhogy az iskola nagyon kevéssé segítheti ezt az őszinte birtokbavételt. A kötött — igen kevés — óraszám, a tantervi feladatok végrehajtása meghatározza, milyen rajzra mennyi idő juthat. És otthon? Egy néhány évvel ezelőtti felmérés kimutatta, hogy az általános iskolák másodikosainak még mintegy negyven, negyedikeseinek azonban már csak tizenkét-húsz százaléka rajzol, fest otthon rendszeresen. Érdekes lenne — és nagyon tanulságos — belelapozni egy olyan felmérésbe, amely nem is a gondolat- közlést jelentő rajzolásról, festésről készült, hanem arról: a gyerekek hány százalékával beszélgetnek rendszeresen, komolyan a szüleik?! Mert a figyelemnek az értékes felé fordítása, a véleménymondásra való ösztönzés itt kezdődik meg igazán. A képlet behelyettesítve Sajnos, erről nehéz lenne átfogó képet kapni. Ha azonban arra gondolunk, hogy Pest megyéből több mint 200 ezren ingáznak a fővárosba (s mennyien még a megye városai között!), hogy igen sok fiatal szülő potenciális szabad idejét felemészti a különmunka, a másodállás, a háztáji kisgazdaság, az építkezés, elképzelhetjük, mennyi energiájuk, türelmük jut a gyerekre. Mivel a tanteremgondok, a nagy létszámú osztályok miatt az iskola sem vállalhatja át korlátlanul e feladatokat, maradnak azok a közművelődési alapintézmények, amelyeknek módjuk van — vagy lenne — arra, hogy a fiatalok érzelmi életét, ismereteit gazdagítsák, hogy jelentős részt kérjenek a vizuális nevelésből is. Igaz-e ez o képlet, s ha igen, milyen módosításokkal alkalmazhatjuk a főváros árnyékában levő nagyközség: Gyál gyermekeinek vizuális műveltségére, nevelésére vonatkozóan? — Erről tűnődtünk Kovács Gézával, az Ady Endre úti I. számú általános iskola igazgatójával, s Fegyó Béla festőművésszel, az iskola egyik rajzpedagógusával. — Ami az árnyékot, illeti, lassan — Az iskolai rajzórák valóban nem elegendők ahhoz, hogy a vizuális nevelésben előrejussunk — folytatja a gondolatsort Fegyó Béla. A gyerekek eleve hátrányos helyzetben vannak, mondjuk, a szentendreiekhez képest. Sok a rendezetlen családi 'körülmények között élő tanuló. Ezen a helyzeten az órákon sajnos nehezen változtathatunk. Meg kell tanítani a tantervben előírtakat; a tanulók 90 százaléka szakmunkás lesz, meg kell adni nekik a szakmai képzésükhöz szükséges alapokat. Mindez nem azt jelenti, hogy az itteni gyerekekből hiányozna a tehetség, a készség, hogy ne lennének élményeik. A vakációt legtöbbjük vidéken tölti a rokonoknál, nagyszülőknél, ha tehát azt mondom nekik: molnár, szekér, olyan emlékek elevenednek meg bennük, amelyek a városi gyerekekből hiányoznak., t * — Ezek az élmények, emlékek, sajnos lassan eltemetődnek. A képző- művészeti szakköri munka azonban nyilván megőrizhet ezekből valamit ... S eljött tizenöt szülő — Ami az árnyékot illeti, lassan iskolának kellene pótolnia — s mióta a körülmények megváltoztak, vállalkozik is e pótcselekvésre. Nem arról van szó, hogy az 1800 diák és a 89 pedagógus valóban kényelmesen dolgozhat — hiszen ma is nagyok az osztálylétszámok, két műszakban tanítanak —, hanem arról, hogy Gyálon az iskola próbál valamit átvállalni a régóta hiányzó művelődési ház szerepköréből is. — Mostanában ez a munka jelenti a harmadik műszakot — mondja Kovács Géza. — Tegnap például Bar- tók-emlékműsort rendeztünk. Érdekesek az előzmények is: a márciusi műsorban két kórusunk és több szólista szerepelt. Kétszáznegyvenen léptek fel — tizenöt szülő jött el. A mostani ismétlésre 200-an vettek jegyet, 90-en meg is nézték, hallgatták a gyerekeket. A műsorok szervezésére nincs külön emberünk — nagyon kellene a községbe egy közművelődési előadó —, de így is tartunk TIT- előadásokat, működik szabás-varrás tanfolyam, kertbarátkor, bélyeg- gyűjtő szakkör; a mozival közösen Apáti Miklós: Egy mondat a gyermekekről, Gondoskodó szeretettel m nagykátai járásbeli Újszilváson néhány évvel ezelőtt még /f működött a falu szélén az iskola, melynek tantermében LM egyszerre több osztály gyerekeit oktatta a tanar. A kicsi es fi nagyobbacska diákok árgus szemekkel figyeltek a pedagógust, szinte itták a szavát, s bár nem volt a legkenyel- mesebb a zsúfoltság, mégsem zavarták egymást. A tanítás után felkaptak kerékpárjaikra, és szétröppentek a környező tanyakra. Mindegy, milyenek a lehetőségeink, nekünk szívvel, szeretettel kell tanítanunk, formálnunk a gyerekeket, mert a mai apróságok egy- kor majd a helyünkbe lépnek, mondta a tanár. És ahogyan mondta, úgy is gondolta a pedagógus. Hasonlóan vélekedik erről azonban Pest megye nagyobb közössege, felnőtt társadalma is. A mindennapok cselekvése igazolja ezt, s lemérhető ez azokban a tettekben is, melyek a gyerekek életének jobbítására irányulnak. Az elmúlt ötéves tervben például az előirányzott helyett csaknem a duplája, 800 tanterem épült. Éppen május első napjaiban értesültünk újabb iskolák, óvodák elkészültéről, a régi épületek korszerűsödéséről. Különösen örvendetes, hogy elég a hivó szó, az értelmes ötlet, t máris nem egy tennikész idősebb és fiatalabb felnőtt van, aki társadalmi munkára, segítségre kész — a gyerekekért. így volt ez például Szentendrén is. A Hazafias Népfront városi bizottsága Építsünk játszóteret! akciót hirdetett. Még abban az évben elkészült egy új játszótér, s a helybeliek felépítettek további nyolcat. Mindezt társadalmi munkában. Az elkövetkező napokban — június 7-én — adják át a megye KISZ-fiataljai a Morgó-patak völgyében kanyargó kisvasutat ai úttörőknek. A rekonstrukció 1979-ben kezdődött. Az úttörővasút értéke elkészülte után 110 millió forint lesz, ebből a MÉM 44,5 millió forintot biztosított. A különbözeiét anyagmegtakarítással — a megszüntetett Cegléd—Hantháza közötti vasúti szárnyvonalról hozták ide a síneket, a talpfákat a fiatalok — és társadalmi munkával teremtették elő az ifjak. Méltó ajándék lesz a börzsönyi úttörővasút a pajtásoknak a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 35. évfordulóján. A gyerekek is érzik ezt a társadalmi gondoskodást és figyelmet. Részt vesznek a vas- és papírgyüjtési akcióban, felelősséggel kutatják lakóhelyük múltját, segítik az időseket, bekapcsolódnak a betakarítási munkákba, társadalmi őrségek tagjaiként védik környezetüket. Ilyenkor, május utolsó vasárnapján o gyerekeket köszöntjük. Azzal a szeretettel és felelősséggel, mellyel a hétköznapokon is gondoskodunk róluk, vagy tanítjuk őket a hajdani újszilvásihoz hasonló, és az azóta épült modernebb iskolákban. Ez a gondoskodás és szeretet azonban nemcsak erre a napra szól. Mert tőlünk, az idősebb generációktól függ, milyenek lesznek a ma még szele- burdi, vidám, nyiladozó értelmű gyerekek. VIRÁG FERENC — Pontosan. Nyolc éve tanítok a felső tagozatban, azóta vezetek szakkört gyerekeknek, külön felnőtteknek is. Az utóbbiakét a tsz támogatja anyaggal, felszereléssel. Tavaly vetődött fel a gondolat: szervezzen a tsz külön szakkört az alsósoknak, akik a Rákóczi úti iskolába járnak. Így hát heti két-két órában dolgoznak a csoportok. A munkájuk nem válik el élesen, hiszen legjobb meggyőződésem szerint az alsósokét és a felsősökét is én vezetem. Ha kékre festi az arcot... — Legjobb meggyőződése — azaz egységes alapelvek — szerint dolgoznak tehát a csoportok ... — Szívem szerint mindenkivel óvodás korban kezdenék foglalkozni. Ezért már a tsz-szakkör szervezése előtt is dolgoztam elsősökkel. A másik elvem: hagyni kell a gyerekeket alkotni. Az ösztönösség természetesen nem mindenben jó, nyesegetni kell a torz kinövéseket, hiszen a szülők ízlésével sincs minden rendiben, haty- tyús. sziklás falvédőket is látnak otthon a gyerekek. Da ha valaki kékre festi az arcot, nem szólók bele — maradjon eleven a képzeletvíláguk. Fegyó Béla úgy véli, hogy azok az országos, megyei pályázatok, amelyek közül szinte mindegyiken indulnak a gyerekek, nem kötik meg, sőt, talán felszabadítják a fantáziát. A Petőfi Irodalmi Múzeum Tarka lepke, kis mese pályázata például, amelyen eredményesen szerepeltek a szakkörök, a legkülönbözőbb témák feldolgozására, a technikai változatosságra ösztönözte a résztvevőket. — Nagyon fontos a tudatos munka — folytatja —, s a pályázatok erre a tudatosságra is nevelnek. Végül is a folyamatos tevékenységet segíti, ha sikert érünk el egy-egy országos pályázaton. A szülőkben is van büszkeség, a támogató üzemek is érzik, hogy nem adták hiába azt a támogatást... Közönség elé léptek A hatéves Székely Évának a piros kakas jelenti a paraszti életet — kezdtem a cikket, s folytathatom így: a 12 éves Szalai Annának egy kedvesen kövér anyakoca, a körülötte nyüzsgő kismalacokkal, amelyeket finoman kidolgozott metszeten őriz meg magának. Illetve: nem csupán önmagának, mert ezek a rajzok azon a kiállításon szerepelnek, amelyet a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel országos pályázat anyagából a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendeztek. Rangos tárlaton láthatók ezek a mufikák, mert a múzeum 1970 óta de akár négy mondatot is érdemelnének, mert négy gyermekem van, tételesen: Miklós, Balázs, Ádám és Bence, külön-külön mesélhetnék róluk, egymásnak akár, vagy akárkinek, s mégsem mesélek, mert gyereket magának csinál az ember, társadalmilag ez a legbonyolultabban szabályozható egyéni, családi, közösségi tett, lám, hiába sújt saját anyagi helyzetem, én már maradok őbennük boldog, mert elmúlhatnak a verseim, a mondataim, rámomolhat barlangom, lakásom, de ők nem múlhatnak el, nem egyezem bele, miattuk nem vívok fegyveres békeharcot, miattuk lesem a tv-háborút, s az árakat, miattuk kérdezem vándorutamból föltekintve: hová menetelnek négy fiaim, s hová juthatnak el egyáltalán, s velem vagy nélkülem — én ezt a világot akartam s ha rájuk mégis ezt hagyom, így, változatlanul, négy szempár vádol, kenyeret kér, szeretetet esd, szabadságot követel, önfegyelmet remél e négy gyermeki szempár, mit feleljek, hogy megtettem mindent? hogy miattuk nem tettem semmit? ez itt a kérdés, barátaim! minden évben meghirdeti a pályázatot az általános és középiskolásoknak. Azóta majdnem 40 ezer pályamű érkezett be, a képzőművészeti anyag mellett 9 ezer dolgozat. A legsikeresebb munkákat minden évben bemutatták a múzeumban, sőt az ország számos városában, külföldön is. A diákok érdeklődésével ebben az évben sem volt baj, több mint 2100 pályamunka érkezett a Mezőgazda- sági Múzeumba, közöttük jó néhány Pest megyéből — Túráról, Szentendréről, Tápióbicskéről, Hernádról, Gödről, Nagykőrösről, Budakesziről. És persze, Gyálról, az iskola, illetve a termelőszövetkezet szakköréből. A beküldött, kiállított munkák nagy száma, s még inkább: jó színvonala teszi igen értékessé azt a sikert, amelyet a gyáli gyerekek az idei pályázaton elértek. A rajzok között két, a kerámiák, plasztikák sorában tizenegy itteni kisdiák munkáját mutatták be, az utóbbi kategóriában az általános iskola szakköre csoportos díjat kapott Érzelmekben gazdagodva A kilencéves Prímás Szilvia kisplasztikája az életben megfigyelt, realisztikusan visszaadott szituáció, s a szeretetteli ábrázolással átlényegí- tett figura együttes hatásával azt a képzetet kelti bennünk, hogy a mesék nagyanyájával találkozunk. A többi, külön vitrinben elhelyezett kisplasztika is azt sugallja: sokat nyernek érzelmekben, képzelőerőben azok, akik a rajzszakkörbe járnak. Ha a kiscsoportok ideális létszámát nézzük, azt mondjuk, a 40—45 gyerek nem kevés. Ha arra gondolunk, hogy a többiek mitől esnek el, azt mondjuk: lehetnének többen is. Valóban lehetnének? — Jó lenne, ha lehetnének — válaszol Fegyó Béla —, de nincs több helyünk. Az ideális megoldás az lenne, ha volna művelődési ház. Most, átméneti megoldásként, s főleg az idősebbekre gondolva, azt is jónak tartanám, ha a termelőszövetkezetben kapnánk műhelyt. Néhány gyerek már most is eljár a szüleivel a felnőtt szakkörbe, ők, ha nem kerülnek el a községből, igazán megszeretik a rajzot, a festést, s biztos, hogy később sem tartják magukat távol a művészettől. P. SZABÓ ERNŐ ' *!*—«•*>.. ' " """ ' ’ ' " KÉPÜK AZ OLDALÉLEN: Boltban. La- doniczki Zoltán (2. osztály). Nagymosás. Papp Csilla <4. osztály) gyáli tanulók munkái.
