Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-30 / 125. szám
Készül a kollektív szerződés r Észrevételek két csatornán Április végén alakultak meg azok a munkabizottságok a Ganz Árammérőgyárban, amelyek a gazdasági vezetőkkel együtt összeállítják az 1981-85-ös évekre szóló kollektív szerződéstervezetet. A munkajogi bizottság a munkaviszonnyal, a munkavégzéssel, a munka- és a pihenőidővel, a fegyelmi és az anyagi felelősséggel, a munkaügyi viták rendezése és a vegyes rendelkezések című fejezetekkel foglalkozik. A köz- gazdasági bizottság megvitatja a munka díjazását, az anyagi ösztönzést, a besorolási és a bérszabályokat. A szociális munkabizottság feladata a béren kívüli juttatások, a lakásépítési szabályzat, és a munkaruhajuttatás különböző kérdéseinek az elemzése. A gyár dolgozóinak javaslatait, észrevételeit, kérdéseit lcét csatornán juttathatják el azokhoz, akik a kollektív szerződés előkészítésével foglalkoznak. Egyrészt minden munkabizottságban helyet kapnak a szakszervezet és a KISZ képviselői, másrészt igazgatói felmérés készült a gazdasági egységekről. Fő- osztályveztők és üzemvezetők adtak választ néhány, a szerződésbe kívánkozó kérdésre. A helyi- vezetők a véleményeket az ottani politikai és tömegszervezeti aktívák bevonásával alakították ki. Az árammérőgyári új kollektív szerződés széles körű előkészítése és megvitatása a rendelkezésekben foglaltakon túlmenően azért is fontos, mert mint önálló vállalat egészen más feltételeket, jogokat és kötelességeket rögzíthet sajátosságainak megfelelően, mint a múltban, amikor része volt egy nagyobb egységnek. A VI. ötéves tervre szóló kollektív szerződéstervezetet június első napjaiban megvitatják a szakszervezeti fórumokon és majd az összbi- zalmi értekezlet hagyja jóvá a dolgozók és a gazdasági vezetés között létrejövő megállapodást. Kisdobos- és úttörőavatás Uj csapatzászlót kaptak Ahogy illik, egyenruhában I gyülekeztek a szadai pajtások iskolájukban, az úttörő- és kisdobosavatásra. A jubileumi év I alkalmából meghívták régi csapatvezetőiket, Császár i Lászlónét és Vásárhelyi Józsefet is. A formaságok után Markó Ferenc csapatvezető a vezetőség nevében az egész évi jó munkáért új ■ csapatzászlót adott át Berkes Zsuzsa csapattanácstitkárnak. Utána kiosztották a pajtásoknak a jutalmakat, amelyeket a lassan befejeződő iskolai évben nyújtott jó munkájukért kaptak. Dicsérő oklevélben részesültek: Antalka Zsolt, Seres Zsolt, Komlósi Zoltán, Rusznyák Krisztina kisdobosok, valamint Galambos Mária, Gyebnár Enikő, Simon Ágnes úttörők. Ezt követően zajlott le az új kisdobosok és úttörők avatása. A Gödöllői Gépgyár dolgozói kötötték fel a kék és piros nyakkendőt a gyerekekre. Ennek a gyárnak a KlSZ-szerve- zetével nemrégen testvérkapcsolatot létesítettek a szadai pajtások. Ugyanezen a napon nyitották meg azt a kiállítást, amely a szadai iskola úttörőcsapatának történetét mutatja be. ti ......................Ä-... Az ünnepség befejezése után vidám játék következett, különböző versenyszámokkal, a legügyesebbeket itt is megjutalmazták. Képünkön: Csanádi Erzsébet, Szűcs Lajos és Simon Ágnes nyolcadikos úttörők az új csapatzászlóval. Winkler Csaba (elvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1981. MÁJUS 30., SZOMBAT Pórtélét a mélyépítőknél Működik az információs lánc Tudni a helyi, az országos és a nemzetközi dolgokról, ismerni a különböző szintű határozatokat, azok megvalósításának mindenkori helyzetét — anélkül nehezen foglalhat állást, nyilváníthat véleményt a párttag, akár alapszervezetében, akár munkahelyén vagy magánbeszélgetésen. A társadalom életében bekövetkezett változásokról, a vállalati életről, a pártvezetőség tevékenységéről, irányító és ellenőrző munkájáról sok mindent megtudhat a tisztség- viselő, a KISZ-es, a szakszervezetben dolgozó kommunista egy-egy olyan, egyhetes tanfolyamon, mint amilyent a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál rendeztek, amelyen felkészült politikusoktól, a Központi Bizottság munkatársaitól kaptak információkat, a napi feladatok ellátásához azonban ez kevés. Jó megértés Tisztában vannak ezzel a mélyépítő vállalatnál, ezért is működtetnek sok egyéb fórumot, kezdve a havi titkári értekezletektől, ahol a határozatokat ismertetik, értelmezik megbeszélik a végrehajtás elvi és gyakorlati módszereit, folytatva a reszortértekezletekkel, amelyeken már nagyobb körből Veszhek részt, propagandisták, az ifjúsági szervezet és a szakszervezet emberei, befejezve az alapszervezeti' titkárok szűkebb körű beszélgetéseivel. Minden hely lehetőséget teremt a véleménycserére, az álláspontok és a felfogások tisztázására, az esetleges homályos részek megvilágítására. Eme fórumok mindemellett az irányítás folyamatosságát is szolgálják, hiszen a feladatok jó megértése, a határozatok megbeszélése, értelmezé| se, a végrehajtás mikéntjei- | nek a kidolgozása egyben a vezetőség akaratának a közvetítése is, amit az alapszervezetek véleményeinek összegezése és elemzése, értékelése előzött meg. Azt meg az alapszervezetek taggyűlései, a határozatokat közvetlenül aprópénzre váltó közösségek tanácskozásai. amelyeken a tagság 75—80 százaléka jelenik meg, akiknek tizenöt-húsz százaléka nyilvánít véleményt. Minden fázisban Minden alapszervezet egyéni sajutossagoKkal bír. nincs másképp ennél a vállalatnál sem, sót, mivel igen kiterjedt területen dolgoznak, fokozottabban igaz a megállapítás. A tanácskozások előkészítése is változó. Az I-es alapszervezet például a nagy távolságok miatt nehezen találja meg a folyamatos munka es kapcsolattartás módját. De még az alapszervezeten belül is vannak eltérések. Gödöllő és Dunakeszi térségében jó a vezetőség és a tagság kapcsolata, a Nográd megye nyugati községeiben dolgozók között ez is nehezen megy. A központi telepet és a III-as alapszervezetet is úgy tartják számon, ahol a megtárgyalandó témákat előzetesen megbeszélik a pártcsoportok, jó az előkészítés az V-ösben is. A IV-esben azonban nem vonják be kellőképpen a legkisebb csoportokat az előkészítésbe Ezeknek a tevékenysége egy ilyen helyen, ahol igen sokfelé szóródnak szét az emberek, a szokásosnál is fontosabb, amit a vezetőség a munka minden fázisában figyelembe vesz. Építési vállalatról lévén szó, amely, mint neve is jelzi, Kö- zép-Magyarországon tevékenykedik, sók-sok községből gyűjti össze naponta dolgozóit, nagyon fontos az alapszervezetek és a munkahelyek gazdasági vezetőinek megértése és összhangja. Szemináriumokra, tanfolyamokra, értekezletekre enélkül nehezen jutnának el az érdekeltek. Ma is szavatolja Az alapszervezetek ezt nem viszonozzák elnézéssel, amikor például beszámoltatják a vezetőket, habár olykor-olykor megelégednek a formális tájékoztatókkal, de nyilván nem kölcsönösségi megfontolásból. Nyilván a rendszeres számonkérésnek is szerepe van abban, hogy a gödöllői mélyépítőknél nincs veszteséges fő- építésvezetőség, s szépen fejlődik az egész vállalat, egyre tekintélyesebb és megbízhatóbb. Bármiről beszéljünk is a KKMV pártszervezetében, az információ mindig szóba kerül. Kiemelten fontosnak tartják a tájékoztatást és a tájékozódást. Korábban e tekintetben nem voltak elégedettek, ma sem hiszik, hogy információs láncuk nem fejleszthető tovább. Ennek a láncnak a léte, működése azonban már ma is szavatolja a kérdések, javaslatok, vélemények és a válaszok áramlását egyaránt, elősegítve az agitá'tiös feladatok megoldásának, a mozgósításnak a hatásosságát. K. P. Ferro-klub Társadalmi munkával A társadalmi munkával elkészült új Ferro-klubhelyisé- get hétfőn délután 5 órakor avatják, s ebből az alkalomból vendégül látják Bessenyei FeA zsámboki vőfély Apja volt a gyerekeknek Az elmúlt években számtalanszor láthattuk, amint a zsámboki népi együttes lakodalmas műsorában a színpadra lépett az ünneplőbe öltözött Szabó István vőfély, hogy jobb kezében felpántlikázott mogyoróbotjával, bal kezében borral tele kulacsával odaköszönjön a nézőknek: Adjon isten bort, búzát, békességet! Most munkásruhában, sáros bakancsban, arcán veríték- cseppekkel jön elő a fóliasátor alól, mégis jókedvűen, vendégmarasztaló kedvességgel fogad és nyitja előttem gazdagon berendezett házának ajtaját. — Engem nem lehet a munkámban feltartani — mondja szabadkozásomra —, mert korán megtanultam, hogyan kell az embernek az idejével gazdálkodnia. Bakancs és csizma Szabó István mestere a szónak. Jegyzem szépen fogalmazott gondolatait, s kikerekedik előttem a falusi közéleti férfi portréja. Biztosan sokan vannak Szabó Istvánhoz hasonlók, s olyanok is, akiknek az élete izgalmasabb kalandokkal szolgálna, tetteik is feltűnőbbek. Szabó István életútja azért értékes, azért lejegyzésre méltó, mert ő semmiben sem tűnt ki kortársai közül, sorsa mégis egy meg| változott, jobbra fordult vilá- | got példáz. — Apám nyolcholdas zsámboki középgazda volt, s amikor estéli harangszókor vacsorához körülültük a szegényesen megterített asztalt, elgondolkozhatott. Minden gyerekére egy holdat hagy jussul. Népes család voltunk. Apámat a sok éhes száj rábírta, hogy földjén zöldségféléket termeljen. Munkaerőnek ott voltunk mi, gyerekek, ám hiába dolgoztunk látástól vakulásig, hiába vitte apám a közeli és távoli piacra az árut, soha nem dúskálhattunk a megtermelt javakban. — Nekem a katonaságnál került a lábamra először bakancs, mert addig én télen- nyáron idősebb testvéreim levetett, megkopott csizmáiban jártam. Felnőttünk, s hogy nem lettünk nyomorultak, azt szomorú ténnyel példázom. A második világháborúban volt olyan idő, amikor a családunkból egyszerre öt férfi öltözött katonaruhába. Sirathatott bennünket, meg imádkozhatott is értünk szegény édesanyánk. Perlekedő élet — A háború véget ért. A felszabadulás egyik napról a másikra nem változtathatott meg mindent. Nekem ugyan nagyon szép volt az új élet, mert én a felszabadulás évében kötöttem házasságot. Igényeltem földet, de falunk határában kevés volt a felosztható nagybirtok, ezért aztán a megígért egy holdat sem kaptam meg. 1948-ig együtt dolgoztam a családi birtokon öcsémmel és két nővéremmel. Éltünk az ilyen nagycsaládok perlekedős, gonddal teli életét, de mert fiatalok voltunk, a feleségemmel már a jövőt terveztük, éjszakai beszélgetéseinkben éltük saját önálló életünket. — Vándorbotot vettem a kezembe. Kocsis lettem a Szekérfuvarozási Vállalatnál. Hajtottam a söröslovakat. 1954-ben a MÁV-hoz kerültem. 1965-ben jöttem vissza a termelőszövetkezetbe. Tizenhét éven át nekem hajnali fél háromkor csörgött a vekker. Hányszor akartam földhöz vágni, hányszor káromkodtam végig a sáros utat. — A szövetkezetbe való visszatérésem után minden megváltozott. Traktorostanfolyamra küldtek. Később tanyagazda lettem, majd az állattenyésztésben gépi beetetés. Most nyugdíjas vagyok. A nyugdíjasklub elnöke. Nekem mindig volt társadalmi elfoglaltságom. Lehet, az egykori nyolcgyerekes környezet nevelt ilyenné. Kocsiskodásom idején szakszervezeti bizalmi, a vasútnál üzemi bizottsági elnök, itt, Zsámbokon meg a Hazafias Népfront elnöke voltam. Az utódok — Fiatal koromban színját- szóskodtam, meg tagja voltam a Gyöngyös bokrétának is. Kodály Zoltán 1938-ban kezet fogott velem a Városi Színházban. Hosszan elbeszélgetett a zsámboki legényekkel. Nótákat gyűjtött tőlünk. Ekkor Janda József tanító úr volt a mesterem. Most már ritkábban szerepelek. Kezdek fáradozni. Persze, ha szükség van rám, akkor megyek. Csak az elmúlt évek megkoptatták az erőt. Kár, hogy későn jött a felszabadulás. — A magánéletem sem különös. Fiam osztályvezető. Közgazdasági egyetemet végzett. Havonként meglátogat. A lányom a túrái Galgavidé- ke ÁFÉSZ könyvelője. Nem panaszkodhatom. Jó gyerek mind a kettő. De én is igyekeztem az apjuk lenni! i Szabó István nem teszi az apa szó elé a jó jelzőt. Másoktól tudom, hogy a gyerekek az apjuktól tanultak emberséget, tisztességet. Az apjuktól tanulták a munka sze- retetét, a közösségért való fáradozásban rejlő öröm boldogságát. Mondom ezt az apának, de tiltakozik az elismerő szavak hallatára. — Éltem millió társam mindennapi életét kemény munkával, nagy akarással. Tettem, ami tőlem tellett. Fercsik Mihály renc színművészt. Június 30-ig . Bölcsődei felvétel A gödöllői városi tanács városi-járási egészségügyi osztálya értesíti a szülőket, hogy a szeptemberi bölcsődei felvételhez a jelentkezési lapokat június 30-ig lehet a körzet szerinti bölcsődékhez, vagy az egészségügyi osztályhoz benyújtani. A jelentkezési lapokat a bölcsődékben és a városi-járási egészségügyi osztályon kaphatják meg az érdekeltek. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagyteresén, Pécelen, Szadán, Veresegyházon május 31rén, vasárnap: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, I kiadón, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsámbokon vasárnap: dr. Dóka József, Vácszent- lászló, Kossuth u. 3. Városi moziműsor Hurrá, nyaralunk. Szovjet film, csak 4 órakor. Óvakodj a törpétől. Amerikai film, 6 és 8 órakor. Szombati jegyzet Ének Az ember érez. örül: mintha kezeddel alig érintve. végigsimítanál egy zöld selyemfátyolt. pillanatnyi bizsergés a gyomor táján. Villanás, ahogy a fecske időben alig követhetően hullámot rajzolva lesiklik és fölemelkedik, fejecskéjét előreszegve befúródik a hús levegőbe. Gyík néz rád kérdőn a fűből, mire jelenlétét felfogod, mint a villám. el is tűnt. Süt a nap. Nem forrón, ruhát leparancsolón. Halkan, tartósan, aranyosan. Az első sugarak a hosszú téli böjti napok után, mintha felujjongana az egész világ, az emberek mégis lassabban járnak, visszafogják lépteiket, meg-meg- állnak, forgolódnak, járja át őket az életadó fény. Sötétben vagy világosságban ökölbe szorul a kéz. Minden porcikád megfeszül. majd erőtlenedve, tehetetlenül kinyílik megint minden. Fáj. Valaki elment. Tegnap még itt volt, beszéltünk vele. szólt, ma távozott, de nem csukta be maga mögött az ajtót. Minden élőlény érez, mint az ember. Az ember azonban beszél. Hangjával, hangjából szavakat, mondatokat formál, azokat szöveggé fűzi. megalkotva második világát, mely az elsőnek mása. tükörképe, kevesebb és több annál. Érzéseinket hangsorrá alakítjuk, elmondjuk egymásnak. leírjuk, s megtudhatja mindenki, olyanok is, akiket sosem láttunk, akikről nem is tudunk. A fecskevillanást, az ajtócsukás nélküli távozásokat nem tudjuk elmondani, szavakká formálni. A hangok szavak előtti vagy utáni állapotában nem születhetnek mondatok. A leg- féniiesebb sugárzások, a mélysötét kavargások, selymesen áttetsző örömök, ólomnehéz bánatok nem tűnk a beszédet. Magunkba zárni sem tudjuk, mert szétfeszítenek. Az előtörő bánatkötegek, öröm- hullámok egyszer oly szaggatottan, máskor egymásra- torlódottan lökik fel a hangokat. hogy azok másfajta, a beszédtől merőben eltérő módon állanak össze. Emberből jönnek, s ezért a másiknak felfoghatóak, hiszen nagyon tág határok között mindahánvan ugyanazt éljük át. felfogó rendszerünk azonos. Sok mindennel jellemezhető és megkülönböztethető az ember másfajta lényektől. A beszéddel, a nyelvvel. Leginkább mégis a tudattal, hiszen anélkül nem alkothatta volna meg a hangokból azt a két nagy rendszert, amely a beszéd és a zene. Mindkettő végtelenül bonyolult belső világunkat, külső környezetünkhöz való viszonyunkat fejezi ki, maga is egyre sokrétűbben. A zene és az ének, ha jól megfigyeljük, a beszédnél is szervesebben kötődik hozzánk, pontosabban kifejezve, van meg bennünk. Hiszen megeshet, hogy naphosszat nem szólunk. hangot nem adunk ki magunkból, dallamok, énekfoszlányok, ismertek vagy általunk alkotottak, mindig kavarognak bennünk, sokkal tisztábban, mint amikor már megszólalnak, mert nincs szükségük a közvetítőre, a hangra. Eddig csak az emberi hangról szóltunk, a zenének azonban nélkülözhetetlen az a hang, amit szerszámokkal állítunk elő, amely szerszámok tág határok között adnak lehetőséget a magunkban létrehozott dallamok megszólaltatására. Mindez akkor jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy a gödöllői 2. számú ének-zene tagozatos iskola ma felveszi Erkel Ferenc nevét. Kör Pál ISSN 0I33-ID5Í [CjödAIIÍSt Hírlap) \ i l