Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

Készül a kollektív szerződés r Észrevételek két csatornán Április végén alakultak meg azok a munkabizottságok a Ganz Árammérőgyárban, amelyek a gazdasági vezetők­kel együtt összeállítják az 1981-85-ös évekre szóló kol­lektív szerződéstervezetet. A munkajogi bizottság a mun­kaviszonnyal, a munkavég­zéssel, a munka- és a pihe­nőidővel, a fegyelmi és az anyagi felelősséggel, a munka­ügyi viták rendezése és a ve­gyes rendelkezések című fe­jezetekkel foglalkozik. A köz- gazdasági bizottság megvitat­ja a munka díjazását, az anyagi ösztönzést, a besoro­lási és a bérszabályokat. A szociális munkabizott­ság feladata a béren kívüli juttatások, a lakásépítési sza­bályzat, és a munkaruhajutta­tás különböző kérdéseinek az elemzése. A gyár dolgozóinak javas­latait, észrevételeit, kérdéseit lcét csatornán juttathatják el azokhoz, akik a kollektív szerződés előkészítésével fog­lalkoznak. Egyrészt minden munkabizottságban helyet kap­nak a szakszervezet és a KISZ képviselői, másrészt igazgatói felmérés készült a gazdasági egységekről. Fő- osztályveztők és üzemvezetők adtak választ néhány, a szer­ződésbe kívánkozó kérdésre. A helyi- vezetők a vélemé­nyeket az ottani politikai és tömegszervezeti aktívák bevo­násával alakították ki. Az árammérőgyári új kol­lektív szerződés széles körű előkészítése és megvitatása a rendelkezésekben foglaltakon túlmenően azért is fontos, mert mint önálló vállalat egészen más feltételeket, jo­gokat és kötelességeket rög­zíthet sajátosságainak megfe­lelően, mint a múltban, ami­kor része volt egy nagyobb egységnek. A VI. ötéves tervre szóló kollektív szerződéstervezetet június első napjaiban megvi­tatják a szakszervezeti fóru­mokon és majd az összbi- zalmi értekezlet hagyja jóvá a dolgozók és a gazdasági ve­zetés között létrejövő megál­lapodást. Kisdobos- és úttörőavatás Uj csapatzászlót kaptak Ahogy illik, egyenruhában I gyülekeztek a szadai pajtások iskolájukban, az úttörő- és kis­dobosavatásra. A jubileumi év I alkalmából meghívták régi csapatvezetőiket, Császár i Lászlónét és Vásárhelyi Józse­fet is. A formaságok után Markó Ferenc csapatvezető a vezető­ség nevében az egész évi jó munkáért új ■ csapatzászlót adott át Berkes Zsuzsa csa­pattanácstitkárnak. Utána ki­osztották a pajtásoknak a ju­talmakat, amelyeket a lassan befejeződő iskolai évben nyúj­tott jó munkájukért kaptak. Dicsérő oklevélben részesül­tek: Antalka Zsolt, Seres Zsolt, Komlósi Zoltán, Rusznyák Krisztina kisdobosok, valamint Galambos Mária, Gyebnár Enikő, Simon Ágnes úttörők. Ezt követően zajlott le az új kisdobosok és úttörők avatá­sa. A Gödöllői Gépgyár dolgo­zói kötötték fel a kék és piros nyakkendőt a gyerekekre. En­nek a gyárnak a KlSZ-szerve- zetével nemrégen testvérkap­csolatot létesítettek a szadai pajtások. Ugyanezen a napon nyitot­ták meg azt a kiállítást, amely a szadai iskola úttörőcsapatá­nak történetét mutatja be. ti ......................Ä-... Az ünnepség befejezése után vidám játék következett, kü­lönböző versenyszámokkal, a legügyesebbeket itt is megju­talmazták. Képünkön: Csanádi Erzsébet, Szűcs Lajos és Simon Ágnes nyolcadikos úttörők az új csapatzászlóval. Winkler Csaba (elvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1981. MÁJUS 30., SZOMBAT Pórtélét a mélyépítőknél Működik az információs lánc Tudni a helyi, az országos és a nemzetközi dolgokról, is­merni a különböző szintű ha­tározatokat, azok megvalósí­tásának mindenkori helyze­tét — anélkül nehezen foglal­hat állást, nyilváníthat véle­ményt a párttag, akár alap­szervezetében, akár munka­helyén vagy magánbeszélge­tésen. A társadalom életében bekövetkezett változásokról, a vállalati életről, a pártvezető­ség tevékenységéről, irányító és ellenőrző munkájáról sok mindent megtudhat a tisztség- viselő, a KISZ-es, a szakszer­vezetben dolgozó kommunista egy-egy olyan, egyhetes tan­folyamon, mint amilyent a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál ren­deztek, amelyen felkészült po­litikusoktól, a Központi Bi­zottság munkatársaitól kaptak információkat, a napi felada­tok ellátásához azonban ez kevés. Jó megértés Tisztában vannak ezzel a mélyépítő vállalatnál, ezért is működtetnek sok egyéb fóru­mot, kezdve a havi titkári ér­tekezletektől, ahol a határoza­tokat ismertetik, értelmezik megbeszélik a végrehajtás el­vi és gyakorlati módszereit, folytatva a reszortértekezle­tekkel, amelyeken már na­gyobb körből Veszhek részt, propagandisták, az ifjúsági szervezet és a szakszervezet emberei, befejezve az alap­szervezeti' titkárok szűkebb körű beszélgetéseivel. Minden hely lehetőséget teremt a vé­leménycserére, az álláspontok és a felfogások tisztázására, az esetleges homályos részek megvilágítására. Eme fórumok mindemellett az irányítás folyamatosságát is szolgálják, hiszen a felada­tok jó megértése, a határoza­tok megbeszélése, értelmezé­| se, a végrehajtás mikéntjei- | nek a kidolgozása egyben a vezetőség akaratának a köz­vetítése is, amit az alapszer­vezetek véleményeinek össze­gezése és elemzése, értékelése előzött meg. Azt meg az alap­szervezetek taggyűlései, a ha­tározatokat közvetlenül apró­pénzre váltó közösségek ta­nácskozásai. amelyeken a tag­ság 75—80 százaléka jelenik meg, akiknek tizenöt-húsz szá­zaléka nyilvánít véleményt. Minden fázisban Minden alapszervezet egyé­ni sajutossagoKkal bír. nincs másképp ennél a vállalatnál sem, sót, mivel igen kiterjedt területen dolgoznak, fokozot­tabban igaz a megállapítás. A tanácskozások előkészítése is változó. Az I-es alapszervezet például a nagy távolságok miatt nehezen találja meg a folyamatos munka es kapcso­lattartás módját. De még az alapszervezeten belül is van­nak eltérések. Gödöllő és Du­nakeszi térségében jó a veze­tőség és a tagság kapcsolata, a Nográd megye nyugati köz­ségeiben dolgozók között ez is nehezen megy. A központi telepet és a III-as alapszervezetet is úgy tartják számon, ahol a megtárgya­landó témákat előzetesen meg­beszélik a pártcsoportok, jó az előkészítés az V-ösben is. A IV-esben azonban nem vonják be kellőképpen a legkisebb csoportokat az előkészítésbe Ezeknek a tevékenysége egy ilyen helyen, ahol igen sokfe­lé szóródnak szét az emberek, a szokásosnál is fontosabb, amit a vezetőség a munka minden fázisában figyelembe vesz. Építési vállalatról lévén szó, amely, mint neve is jelzi, Kö- zép-Magyarországon tevékeny­kedik, sók-sok községből gyűj­ti össze naponta dolgozóit, na­gyon fontos az alapszervezetek és a munkahelyek gazdasági vezetőinek megértése és össz­hangja. Szemináriumokra, tan­folyamokra, értekezletekre enélkül nehezen jutnának el az érdekeltek. Ma is szavatolja Az alapszervezetek ezt nem viszonozzák elnézéssel, amikor például beszámoltatják a ve­zetőket, habár olykor-olykor megelégednek a formális tájé­koztatókkal, de nyilván nem kölcsönösségi megfontolásból. Nyilván a rendszeres számon­kérésnek is szerepe van ab­ban, hogy a gödöllői mélyépí­tőknél nincs veszteséges fő- építésvezetőség, s szépen fej­lődik az egész vállalat, egyre tekintélyesebb és megbízha­tóbb. Bármiről beszéljünk is a KKMV pártszervezetében, az információ mindig szóba ke­rül. Kiemelten fontosnak tart­ják a tájékoztatást és a tájé­kozódást. Korábban e tekin­tetben nem voltak elégedettek, ma sem hiszik, hogy informá­ciós láncuk nem fejleszthető tovább. Ennek a láncnak a léte, működése azonban már ma is szavatolja a kérdések, javaslatok, vélemények és a válaszok áramlását egyaránt, elősegítve az agitá'tiös felada­tok megoldásának, a mozgó­sításnak a hatásosságát. K. P. Ferro-klub Társadalmi munkával A társadalmi munkával el­készült új Ferro-klubhelyisé- get hétfőn délután 5 órakor avatják, s ebből az alkalomból vendégül látják Bessenyei Fe­A zsámboki vőfély Apja volt a gyerekeknek Az elmúlt években számta­lanszor láthattuk, amint a zsámboki népi együttes lako­dalmas műsorában a színpad­ra lépett az ünneplőbe öltözött Szabó István vőfély, hogy jobb kezében felpántlikázott mogyoróbotjával, bal kezében borral tele kulacsával odakö­szönjön a nézőknek: Adjon isten bort, búzát, békességet! Most munkásruhában, sáros bakancsban, arcán veríték- cseppekkel jön elő a fóliasátor alól, mégis jókedvűen, ven­dégmarasztaló kedvességgel fogad és nyitja előttem gaz­dagon berendezett házának ajtaját. — Engem nem lehet a munkámban feltartani — mondja szabadkozásomra —, mert korán megtanultam, ho­gyan kell az embernek az idejével gazdálkodnia. Bakancs és csizma Szabó István mestere a szó­nak. Jegyzem szépen fogal­mazott gondolatait, s kikere­kedik előttem a falusi közéle­ti férfi portréja. Biztosan so­kan vannak Szabó Istvánhoz hasonlók, s olyanok is, akik­nek az élete izgalmasabb ka­landokkal szolgálna, tetteik is feltűnőbbek. Szabó István életútja azért értékes, azért lejegyzésre méltó, mert ő sem­miben sem tűnt ki kortársai közül, sorsa mégis egy meg­| változott, jobbra fordult vilá- | got példáz. — Apám nyolcholdas zsám­boki középgazda volt, s ami­kor estéli harangszókor va­csorához körülültük a szegé­nyesen megterített asztalt, el­gondolkozhatott. Minden gye­rekére egy holdat hagy jus­sul. Népes család voltunk. Apámat a sok éhes száj rá­bírta, hogy földjén zöldség­féléket termeljen. Munkaerő­nek ott voltunk mi, gyere­kek, ám hiába dolgoztunk lá­tástól vakulásig, hiába vitte apám a közeli és távoli piac­ra az árut, soha nem dúskál­hattunk a megtermelt javak­ban. — Nekem a katonaságnál került a lábamra először ba­kancs, mert addig én télen- nyáron idősebb testvéreim le­vetett, megkopott csizmáiban jártam. Felnőttünk, s hogy nem lettünk nyomorultak, azt szomorú ténnyel példázom. A második világháborúban volt olyan idő, amikor a csalá­dunkból egyszerre öt férfi öl­tözött katonaruhába. Siratha­tott bennünket, meg imádkoz­hatott is értünk szegény édes­anyánk. Perlekedő élet — A háború véget ért. A felszabadulás egyik napról a másikra nem változtathatott meg mindent. Nekem ugyan nagyon szép volt az új élet, mert én a felszabadulás évé­ben kötöttem házasságot. Igé­nyeltem földet, de falunk ha­tárában kevés volt a feloszt­ható nagybirtok, ezért aztán a megígért egy holdat sem kaptam meg. 1948-ig együtt dolgoztam a családi birtokon öcsémmel és két nővéremmel. Éltünk az ilyen nagycsaládok perlekedős, gonddal teli éle­tét, de mert fiatalok voltunk, a feleségemmel már a jövőt terveztük, éjszakai beszélge­téseinkben éltük saját önálló életünket. — Vándorbotot vettem a kezembe. Kocsis lettem a Sze­kérfuvarozási Vállalatnál. Hajtottam a söröslovakat. 1954-ben a MÁV-hoz kerül­tem. 1965-ben jöttem vissza a termelőszövetkezetbe. Tizen­hét éven át nekem hajnali fél háromkor csörgött a vekker. Hányszor akartam földhöz vágni, hányszor káromkodtam végig a sáros utat. — A szövetkezetbe való visszatérésem után minden megváltozott. Traktorostan­folyamra küldtek. Később tanyagazda lettem, majd az állattenyésztésben gépi beete­tés. Most nyugdíjas vagyok. A nyugdíjasklub elnöke. Ne­kem mindig volt társadalmi elfoglaltságom. Lehet, az egy­kori nyolcgyerekes környezet nevelt ilyenné. Kocsiskodá­som idején szakszervezeti bi­zalmi, a vasútnál üzemi bi­zottsági elnök, itt, Zsámbokon meg a Hazafias Népfront el­nöke voltam. Az utódok — Fiatal koromban színját- szóskodtam, meg tagja vol­tam a Gyöngyös bokrétának is. Kodály Zoltán 1938-ban kezet fogott velem a Városi Szín­házban. Hosszan elbeszélge­tett a zsámboki legényekkel. Nótákat gyűjtött tőlünk. Ek­kor Janda József tanító úr volt a mesterem. Most már ritkábban szerepelek. Kezdek fáradozni. Persze, ha szük­ség van rám, akkor megyek. Csak az elmúlt évek megkop­tatták az erőt. Kár, hogy ké­sőn jött a felszabadulás. — A magánéletem sem kü­lönös. Fiam osztályvezető. Közgazdasági egyetemet vég­zett. Havonként meglátogat. A lányom a túrái Galgavidé- ke ÁFÉSZ könyvelője. Nem panaszkodhatom. Jó gyerek mind a kettő. De én is igye­keztem az apjuk lenni! i Szabó István nem teszi az apa szó elé a jó jelzőt. Má­soktól tudom, hogy a gyere­kek az apjuktól tanultak em­berséget, tisztességet. Az ap­juktól tanulták a munka sze- retetét, a közösségért való fá­radozásban rejlő öröm bol­dogságát. Mondom ezt az apának, de tiltakozik az elis­merő szavak hallatára. — Éltem millió társam mindennapi életét kemény munkával, nagy akarással. Tettem, ami tőlem tellett. Fercsik Mihály renc színművészt. Június 30-ig . Bölcsődei felvétel A gödöllői városi tanács vá­rosi-járási egészségügyi osztá­lya értesíti a szülőket, hogy a szeptemberi bölcsődei felvé­telhez a jelentkezési lapokat június 30-ig lehet a körzet sze­rinti bölcsődékhez, vagy az egészségügyi osztályhoz be­nyújtani. A jelentkezési la­pokat a bölcsődékben és a városi-járási egészségügyi osz­tályon kaphatják meg az ér­dekeltek. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gö­döllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy­teresén, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon május 31rén, va­sárnap: dr. Mohai Imre, Ve­resegyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, I kiadón, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsámbokon vasárnap: dr. Dóka József, Vácszent- lászló, Kossuth u. 3. Városi moziműsor Hurrá, nyaralunk. Szovjet film, csak 4 órakor. Óvakodj a törpétől. Ameri­kai film, 6 és 8 órakor. Szombati jegyzet Ének Az ember érez. örül: mintha kezeddel alig érint­ve. végigsimítanál egy zöld selyemfátyolt. pillanatnyi bizsergés a gyomor táján. Villanás, ahogy a fecske időben alig követhetően hullámot rajzolva lesiklik és fölemelkedik, fejecské­jét előreszegve befúródik a hús levegőbe. Gyík néz rád kérdőn a fűből, mire jelen­létét felfogod, mint a vil­lám. el is tűnt. Süt a nap. Nem forrón, ruhát leparancsolón. Hal­kan, tartósan, aranyosan. Az első sugarak a hosszú téli böjti napok után, mint­ha felujjongana az egész világ, az emberek mégis lassabban járnak, vissza­fogják lépteiket, meg-meg- állnak, forgolódnak, járja át őket az életadó fény. Sötétben vagy világosság­ban ökölbe szorul a kéz. Minden porcikád megfe­szül. majd erőtlenedve, te­hetetlenül kinyílik megint minden. Fáj. Valaki el­ment. Tegnap még itt volt, beszéltünk vele. szólt, ma távozott, de nem csukta be maga mögött az ajtót. Minden élőlény érez, mint az ember. Az ember azonban beszél. Hangjával, hangjából szavakat, mon­datokat formál, azokat szö­veggé fűzi. megalkotva má­sodik világát, mely az el­sőnek mása. tükörképe, ke­vesebb és több annál. Ér­zéseinket hangsorrá alakít­juk, elmondjuk egymás­nak. leírjuk, s megtudhat­ja mindenki, olyanok is, akiket sosem láttunk, akik­ről nem is tudunk. A fecskevillanást, az aj­tócsukás nélküli távozáso­kat nem tudjuk elmonda­ni, szavakká formálni. A hangok szavak előtti vagy utáni állapotában nem szü­lethetnek mondatok. A leg- féniiesebb sugárzások, a mélysötét kavargások, sely­mesen áttetsző örömök, ólomnehéz bánatok nem tűnk a beszédet. Magunkba zárni sem tud­juk, mert szétfeszítenek. Az előtörő bánatkötegek, öröm- hullámok egyszer oly szag­gatottan, máskor egymásra- torlódottan lökik fel a han­gokat. hogy azok másfajta, a beszédtől merőben elté­rő módon állanak össze. Emberből jönnek, s ezért a másiknak felfoghatóak, hiszen nagyon tág határok között mindahánvan ugyan­azt éljük át. felfogó rend­szerünk azonos. Sok mindennel jellemez­hető és megkülönböztethető az ember másfajta lények­től. A beszéddel, a nyelv­vel. Leginkább mégis a tu­dattal, hiszen anélkül nem alkothatta volna meg a hangokból azt a két nagy rendszert, amely a beszéd és a zene. Mindkettő vég­telenül bonyolult belső vi­lágunkat, külső környeze­tünkhöz való viszonyunkat fejezi ki, maga is egyre sokrétűbben. A zene és az ének, ha jól megfigyeljük, a beszéd­nél is szervesebben kötő­dik hozzánk, pontosabban kifejezve, van meg ben­nünk. Hiszen megeshet, hogy naphosszat nem szó­lunk. hangot nem adunk ki magunkból, dallamok, énekfoszlányok, ismertek vagy általunk alkotottak, mindig kavarognak ben­nünk, sokkal tisztábban, mint amikor már megszó­lalnak, mert nincs szüksé­gük a közvetítőre, a hang­ra. Eddig csak az emberi hangról szóltunk, a zené­nek azonban nélkülözhe­tetlen az a hang, amit szerszámokkal állítunk elő, amely szerszámok tág ha­tárok között adnak lehető­séget a magunkban létre­hozott dallamok megszó­laltatására. Mindez akkor jutott eszembe, amikor megtud­tam, hogy a gödöllői 2. szá­mú ének-zene tagozatos is­kola ma felveszi Erkel Fe­renc nevét. Kör Pál ISSN 0I33-ID5Í [CjödAIIÍSt Hírlap) \ i l

Next

/
Thumbnails
Contents