Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

1981. MÁJUS 30., SZOMBAT kMú OD SZENTENDREI K^Cíwian » PEST MESYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI E'S SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Ház a hegy oldalában A visegrádi szolgáltatóházon már az utolsó simításokat végzik. A hegyoldalban levő, ízléses épületet rövidesen birto­kukba vehetik a visegrádiak. Budakalászon Béke- és barátsághét Május 25-én kezdődött és holnap, azaz vasárnap este fe­jeződik be Budakalászon a bé­ke- és barátsághét. Ilyen ren­dezvénysorozatra először ke­rült sor a községben, s a szer­vezők nem titkolt szándéka szerint az esemény elsődleges célja: minél-többen ismerjék meg a helyi művelődési házat. A budakalászi intézményben számos olyan fórum van, ahol a helybeliek kellemesen el- tölthetik kevéske szabad ide­jüket Kátai Ferenc, a művelődési ház igazgatója mondja: — Idáig úgy tűnik, kezdeménye­zésünk- -sikerrel járt. Mint a rendezvénysorozat nevéből is következik, programjainkat a béke és a barátság jegyében állítottuk össze. Ez állt a hét­fői író—olvasó találkozó kö­zéppontjában is. A jelenlevők megismerkedhettek Garat Gá­bornak nemcsak a régebbi, ha­nem a még meg sem jelent verseivel is, ezt követően pe­dig kellemes beszélgetést foly­tathattak a költővel. Ugyan­csak hétfőn állítottuk ki a helybeli és a szentendrei álta­lános iskolák rajzait is. Ked­den este a Magyarországon élő német nemzetiségről hangzott el vitával egybekö­tött előadás. Szerdán a ha­zánkban tanuló dél-amerikai diákokból álló együttes adott hangversenyt. A Los Pacho- néos csoport tagjai magyar és dél-amerikai dalokat játszot­tak. Csütörtökön országgyűlési képviselőnk, Ráger Antal ta­lálkozott a budakalásziakkal. Tegnap dr. Juhász Attila volt a vendégünk, aki arról tartott előadást, hogy mi mindennel kell szembenéznie a bírónak az ítélet meghozatala előtt. Holnap, vasárnap pedig gyermeknapot tartunk. A programot a szokottnál dú- sabbra terveztük. Reméljük, hogy akciónk sikeres, s akik részt vettek, vesznek program­jainkon, legközelebb is felke­resik a művelődési házat. A bürök Lassan egy hete már, hogy hírül kaptuk: tizenöt tiszaszalkai tanuló bürök­gyökeret evett. Azóta azt is tudjuk, szerencsére na­gyobb bajuk nem esett, a hét elején már elhagyhat­ták a kórházat. Hogy most mégis szót ejtünk a bü­rökről, annak oka; a já­rásban, de különösen Szent­endrén és környékén sok terem e mérgező növény­ből. A budakalászi Gyógy­növénykutató Intézetben arról érdeklődtünk, mit kell tudnunk a bürökről. Dr. Dános Béla tudományos kutató elmondta, a bürök különösen az elhanyagolt, szemetes helyeket kedveli. Főleg városok, falvak szé­lén, utak szegélyén, keríté­sek alján szaporodik el. A 11-es út mentén például végig föllelhető ez az er- nyősvirágzatúak családjába tartozó növény. Másfél mé­ter magasra is megnő, szá­rán és levelének nyelén barnás foltok találhatók. A bürök könnyen > összeté­veszthető az ernyősvirág- zatúak családjába tartozó egyéb növényekkel, főleg a korianderrel és az ánizs- zsal. A veszélyes vadon­termőnek különös ismerte- töjele: kellemetlen, egér- szagú. Az ókorban kivégzőesz- köznek használt büröktől azért nem kell félni. Csu­pán azt az alapszabályt kell betartani, hogy vadon ter­mő, ismeretlen növényhez nem szabad nyúlni, s főleg gyerekeknek nem. Érdemes ezt megszívlelni. Bár dr. Katona Gyula szentendrei orvos szerint az utóbbi negyven évben a környéken nem volt bürökmérgezés, az óvatosság ez esetben sem árt. Különösen, mivel a bürök csak ezután hozza termését. Posta, gimnázium, vizisporttelep Alapos mérlegelés után reális terv Szinte példa nélkül áll az a fejlődés, ami Szentend­rén az utóbbi tíz évben végbement. Lakótelepekkel, isko­lákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, üzletekkel — tételesen felsorolni is lehetetlen, mi mindennel gyarapodott a vá­ros. S közben az egykori csendes Duna-parti település idegenforgalmi centrum lett. Ám mint mindennek, a fejlődésnek is vannak árnyoldalai. Ez esetben az, hogy az itt élők sokszor úgy érzik, az évi kétmillió látogató őket rövidíti meg. Egy-egy hétvégi turistainvázió után, ha valamit nem lehet az üzletben kapni, elhangzik egy­két „keresetlen szó’’, s fölteszik a kérdést: már megint kifosztottak minket? Akadnak, akik úgy vélik, hogy az újabb és újabb múzeumok is a város zsebéből veszik ki a pénzt. Holott ezek többsége más forrásból, a Művelő­désügyi Minisztérium támogatásából kerül tető alá. Csak néhányat villantottunk föl azokból a gondok­ból, melyeket a város fejlődését meghatározó, annak irányt adó terv készítőinek mérlegelniük kellett. S ha a legfontosabbat is megemlítjük, miszerint nincs annyi pénz, hogy mindenre jusson, sejthetjük, a hatodik ötéves terv készítői nem voltak könnyű helyzetben. lesz szükség. De nemcsak a pénzt kell majd jobban meg­fogni, hanem sokkal jobban élni kell a társadalmi munká­ban rejlő lehetőségekkel is. Visszafogottan Kitűnt ez a keddi tanács­ülésből is, ahol az egyik na­pirendi pont a város hatodik ötéves tervének megvitatása volt. Elöljáróban egy rövidke idézet a területi ülés anyagá­ból: a jogos igények mértéke többszörösen meghaladja anyagi lehetőségeinket. Csak visszafogottan tervezhetünk, s alapvető célunk, a már elért ellátási színvonal megtartása. Több feladat megvalósítását későbbre kell halasztanunk. Mi szerepel hát a hatodik Ötéves tervben, melynek meg­születését, összeállítását hosz- szas előkészítő munka, széles közvélemény-kutatás előzte meg? Az, hogy a mostani terv­ciklusban mindössze 623 mil­lió forint áll a költségvetés rendelkezésre; fejlesztésre 322 miUiót lehet fordítani. Az összegből, mely kevesebb, mint amennyi az elmúlt tervidő­szakban volt, kitűnik, hogy komolyabb takarékosságra Társadalmi összefogással Most pedig nézzük, mi min­dennel gyarapodik majd a város 1985-ig! Talán kezdjük a legfontosabbal, a lakásépí­téssel. A tervciklusban 48 ta­nácsi értékesítésű és 127 bér­lakás kerül majd tető alá, te­hát összesen 175 állami lakás épül. Ezeknek az otthonoknak az átlagos alapterülete 56 négyzetméter lesz. A tervben szerepel 285 OTP- és 321 ma­gánerőből létrehozandó lakás is, a hatodik ötéves tervben tehát Szentendrén 781 lakás épül, körülbelül 30 százalék­kal kevesebb, mint az előző tervciklusban. Szerepel' a tervben egy 100 gyereket befogadó óvoda épí­tése, és elkészül a központi iskola tanuszodája és torna­terme. Bizonyára sokan örül­nek majd az új gimnázium­nak, melyet várhatóan 1984- re adnak át. Ez teszi majd lehetővé, hogy jobb körülmé­nyek közé kerüljön a szak­munkásképző intézet, s mód nyílik egyes általános iskolai osztályok átcsoportosítására is. Javul az egészségügyi ellá­tás is, várhatóan megnyílhat a város központjában az öre­gek napközi otthona. Jelentős állomás lesz a város életében a kenyérgyár, a posta és a vízisporttelep átadása. (Ez utóbbiak nem helyi anyagi forrásokból létesülnek.) A szűkös pénzügyi helyzet ellenére, sort kerít a város óvodakorszerűsítésre, csator­názásra, vízelvezetésre, az elektromos hálózat bővítésére is a VI. ötéves tervidőszak­ban. Persze, az imént emlí­tett átalakításokra, fejleszté­sekre ott kerül sor, ahol a legnagyobb szükség van rá. Csak kiragadott példák Csak néhányat emeltünk ki a hatodik ötéves terv felada­taiból. Főképp azokat, ame-, lyek leginkább érdekelhetik a' helybélieket. Az új létesítmé­nyeket minden bizonnyal nagy örömmel veszik majd birto­kukba a város lakói. Akkor is, ha, mint azt a bevezetőben is említettük, sok feladat meg­valósítását későbbre kell ha­lasztani. Hírek innen-onnan Fegyházban a pismányiak réme Régiség, ékszer - egyre ment Ali baba egyszerűen megol­dotta: elmormolta a bűvös igét és máris megnyílt a szik­la fala. Lovas Lászlónak nem­csak a szándéka nem volt Egy kis pogácsa, sok dallal A hófehér, ropogósra keményített terítővei " borított asztalok, a hatalmas virágcsok­rok láttán azt hittem, szolid, amolyan üldögé- lős összejövetelre érkeztem, ahol majd illedel­mesen cseverészünk, kérdezünk és válaszo­lunk, s közben másra figyelünk. Például a rózsa abroszra hulló szirmára, mert az még mindig jobb, mint szembenézni azzal, hogy megint és ismét azt hallgatjuk el, amit a leg­fontosabb. Tehát szólunk majd arról, hogy itt, Szent­endrén, a megyei művelődési központban gon­dolnak a nyugdíjasokra is, milyen jó, hogy klubot szerveztek nekik, s lehetővé teszik, hogy keddenként egybegyűlhessenek. Gondos- kodóak, hiszen előadásokat is tartanak, kirán­dulásokat és egyéb közös programokat ren­deznek. Szóval erről a hiánypótló akcióról beszélünk majd, s nem pedig a lényegről. A nesze semmi, fogd meg jól-ról, a keményen leszolgált esztendők jussáról, a szemérmesen eltitkolt filléres gondokról... Gondoltam, illedelmesen üldögélünk majd a hosszú asztalok mellett és feszengve éljük meg a kimondatlan gondolatok, a befejezetlen mozdulatok nyűgét. Szomorkodást vártam, s ezért gyanakodva fogadtam a művelődési köz­pont portásának elejtett megjegyzését: A nyug­díjasok? Megeszik az első pogácsát, s elkez­denek énekelni! Kétkedéssel fogadtam Sebest Józsefnek, a klub ’vezetőjének szavait is. A hatvanhárom éves férfi már hat órakor dörzsölgette a tenye­rét, lelkendezve biztatott: Türelem, itt egy fél óra múlva olyan remek lesz a hangulat, hogy szemem, szám tátva marad majd a csodálko­zástól. Ezt hajtogatta Hermann János, a klub gazdasági vezetője és mindkettőjük felesége is. Fényképeket kaptak elő, bizonyítandó a szil­veszteri és farsangi összejövetelek sikerét, s egymást licitálva erősítették: ez egy csoda­klub! Aztán amikor fél hét körül, mire a 130 ta­got számláló klubból már vagy százan ülték körbe az asztalokat, s a táskákból, szatyrok­ból előkerült az erre az alkalomra sütött po­gácsa, sütemény, a szendvics, s egymás mellett sorakozott mókás alakú régi üvegekben egy kis snapsz, üdítő és fröccs, s a helyi tambura- zenekar két nyugdíjas tagja, Mazácsa István és felesége, valamint Király László muzsikál­ni kezdett — el kellett hinnem, igaz mindaz a jó, amit erről a klubról hallottam. Pár perc múlva megkezdődött a tánc, s rö­videsen az éneklés. Nyolc óra körül egy jól sikerült szilveszteri mulatsághoz hasonlított az évadzáró klubfoglalkozás. Az ötventől a nyolcvanévesig szinte mindenki ropta a tán­cot. Különösen a nyolcvanadik évében járó Krachler Gusztáv remekelt, vagy tizenöt asz- szonyt megtáncoltatott. Itt mindig jó a hangu­lat — súgta nekem Schmidt Gyuláné —, én is nyolcvan vagyok már, de nincs olyan kedd, hogy ne jöjjek el. Táncolni ugyan nem tán­colok már, csak nézelődöm, s beszélgetek. A baj az, hogy rövidesen Pestre költözöm, aztán majd járhatok ki keddenként a HÉV-vei! Aztán elhívtak egy másik asztalhoz, mond­ván, a tanuló nyugdíjasokat föltétlenül meg kell ismernem! Mert a klubban ilyenek is akadnak. Még dolgoznak ugyan, de már évek óta idejárnak. Például Trieber Mártonék, Czilánk Árpádék és Korzitska Vilmosék. Öt­venöt-hatvan között lehetnek és már klubta- gok. Hogy miért? Ügy mondták, nekik nincs hol szórakozniuk, az ő korosztályuknak már nincs muzsika, nincs hely. A fiataloknak ott a disco. De nekik? Valóban, itt lehet táncolni, énekelni, beszél­getni, és mindenféle mókázásra van lehetőség. Persze nehéz lehet ennyi ember kedvére ten­ni. Hiszen vannak, akik a szerényebb, csen­desebb találkozókat kedvelik, mások viszont a mulatozósat. Az előbbiek csoportjába tarto­zók kilenc óra után, amikor befejeződött a tombolahúzás, távoztak is. Ügy ötvenen ma­radtak még a teremben és esküdtek rá, amíg lehet, nem mennek haza. Volt, aki csendesen üldögélt, szemlélődött, mint például a 79 éves Dancsó Gábor, többen beszélgettek, de a leg­többen táncoltak. A portás csendes beletörődéssel nyitotta ki .előttem a kaput. Hogy meddig? — Nézett rám —, hát, ahogy én ismerem őket, éjfélig nem mehnek haza! Hittem neki. <5 aztán igazán tudhatja, hi- szén már jó néhány hasonló rendezvényt megélt. Például szilveszterkor is, amikor a klubtagok többsége itt, együtt köszöntötte az új évet. olyan tisztességes, mint a me­sebeli hősé, hanem a feladata is nehezebb volt; sajátos se­gédeszközöket 'kellett igénybe vennie ahhoz, hogy az ő kis kincsesbányái, a pismányi ví- kendházak kapui kinyíljanak. A 24 éves fiatalember betörés­sorozatának ismeretében még azt is feltételezhetjük, hogy neki egy szikla falának kibon­tása sem okozna különösebb nehézséget. Nem volt olyan ajtó, lakat, zár és vasrács, mellyel ne bírt volna el. Ha éppen úgy alakult, a tetőn keresztül vagy a szellőzőnyíláson át közelí­tette meg a helyszínt. A pis­mányi nyaralótulajdonosok réme 1980 áprilisa és 1981 feb­ruárja között 32 hétvégi házba látogatott el. S mi mindent zsákmányolt? Azt túlzás len­ne állítani, hogy mindent, ami keze ügyébe akadt. Az eltulaj­donított tárgyak listáját bön­gészve arra lehet következ­tetni, hogy az éppen feltéte­les szabadságát töltő, többszö­rösen büntetett előéletű fia­talembernek igen kifinomult az ízlése. Portyái során fel­tűnő vonzódást árult el a ré­giségek és a szép egyedi nép- művészeti darabok iránt. Elő­szeretettel lopott perzsasző­nyeget, imaszőnyeget, szobrot, festményt, csillárt, ezüst evő­eszközkészletet, rézmozsarat és korsót. Igaz, a bankács- és kerti szerszámokat, sőt az al­koholt sem vetette meg. Per­sze, ha éppen fényképezőgép­re, lemezjátszóra, magnóra, te­levízióra, rádióra, villanybo­rotvára vagy netán arany­gyűrűre lelt víkendház-foszto- gató hadjárata során, hát azo­kat is magával vitte. A kifinomult ízlésű fiatal­ember, aki egyébként kétgye­rekes családapa, gyűjtögető akciói során 227 ezer forint értékű tárggyal gyarapodott. A szentendrei Járási és Városi Bíróság ítélete alapján Lovas Lászlónak mindezért négy évet kell fegyházban letöltenie, s a közügyek gyakorlásától öt évre tiltották el. Harmadik helyezés. A Pest megyei Tanács településfej­lesztési versenyében Szentend­re — mint jelentettük — har­madik helyezést ért el s meg­kapta az azzal járó 600 ezer forint jutalmat. Mozgóárusítás. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat moz­góárusítást vezetett be a Fel- szabadulás lakótelepi általános iskolában és a Móricz Zsig- mond gimnáziumban. Rövide­sen megkezdik az értékesítést az orvosi rendelőben is, s ez­zel lehetőség nyílik majd a hosszasan ott-tartózkodók bü­fé jellegű ellátására. Információs táblák. A helyi és az idegenforgalmi tájékoz­tatás indokolja a város infor­mációs rendszerének kidolgo­zását. A plakátok mellett rész­letes információt tartalmazó térképek segítik majd a jobb tájékozódást. Az információs rendszer első darabjait a Pest megyei Fémipari Vállalat ké­szíti el, amit a HÉV- s a Vo­lán-pályaudvarokon, a bevá­sárló központban, a Pest''me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár előtt, a Duna-parton és a papszigeti camping bejá­rata előtt helyeznek majd el. Pilisszántóiak Visegrádon A kát kis süni és a nyúl r Jelenet az előadásból A pilisszántói általános is­kola színjátszó csoportjának tagjai már jó néhányszor meg­nevettették a közönséget. Leg­utóbb például vasárnap, Vi­segrádon, A sündisznó meg a nyúl, avagy a csodálatos ver­senyfutás című mesével. A há­rom szereplő: Politza Magdol­na, Kormos Vendel és Stocker Zoltán délelőtt és délután is eljátszotta Szperanszkij mesé­jét. Sikerük magyarázata: fel­szabadult, könnyed játékuk. Hogyan lehet ezt elérni? Er­ről beszélgettünk a rendező­vel, Udvarnoki Edittel, aki a pilisszentiváni szlovák iskolá­ban magyart és rajzot tanít. — Nálunk hivatalosan nincs színjátszó szakkör, az iroda­lom órán kezdtük el tanulni a gyerekekkel ezt a darabot. Az ötödikesek pillanatok alatt rá- éreztek a játék ízére, és nagy kedvet kaptak a folytatásra. Annyira, hogy azon ment a huzavona, kik lépjenek szín­padra. A fiúk és lányok lelke­sedését látva valószínű, hogy az új tanévben már létrehoz­zuk a színjátszó csoportot. Az oldalt irta: Koffán Éva Fotó Bozsán Péter » I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents