Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
1981. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK ~4/7s -M xJiiríav s Meghatározódott az érdeklődés Dunakeszin ma már hangja van Alig több mint hároméves múltra tekinthet vissza Dunakeszin a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezete, s máris figyelemre méltó eredményeket vallhat magáénak. Igaz, a váci járási elnökség irányításával korábban is folyt tudományos ismeretterjesztés Dunakeszin, ám a település városi rangra emelését követően, egész pontosan 1978. április I3-án negyvenhárom taggal megalakított városi szervezet tervszerű és céltudatos tevékenységének eredményeképpen meghatványozódott az érdeklődés a tudományos ismeretek jránt. Huszonkét tudományágban Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy három év alatt huszonkét tudományágban ötszáztizennyolc előadás hangzott el 15718 hallgató előtt. A társulat városi szervezetének nyilvántartásából az tűnik ki, hogy különösen a pedagógiai, filozófiai, egészség- ügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a pszichológiai kérdések iránt élénk az érdeklődés Dunakeszin. A városi szervezet az elmúlt években a dolgozók és az ifjúság nevelésének, az általános műveltség emelésének és a szakmai műveltség elmélyítésének hármas célkitűzését igyekezett valóra váltani. Ebben a törekvésben segítette a város párt- és állami vezetése, a Hazafias Népfront városi bizottsága. A jelenleg ötvenegy tagot számláló szervezet munkájából derekasan kiveszik részüket a pedagógusok, orvosok, mérnökök és közgazdászok, tehát mindazok, akik magas fokú képzettségre alapozva elhivatottságot éreznek a környezetükben élő és dolgozó emberek tudatának formálására. Korszerű szemléltetés A huszonötezer lakosú város üzemeiben, oktatási és művelődési intézményeiben ma már rangja van a tudományos ismeretterjesztésnek. Az előadások megtartásához megfelelő feltételeket teremtenek. Ezt az előadók lelkiismeretes felkészüléssel, a szemléltetés korszerű módszereinek alkalmazásával, s a hallgatóság aktivizálásával hálálják meg. Nagyon jelentős a városi szervezetnek az ifjúság nevelésében vállalt és teljesített feladata. A város két ifjúsági klubjában havonta két-három alkalommal kötik le a fiatalok érdeklődését a TIT helyi előadói. Még ennél is örven- detesebb hallani arról, hogy a szakmunkásképző intézet fiataljai <— akik között jelentős arányban vannak hátrányos helyzetű gyerekek — éppen a TIT-előadók fáradozásának eredményeként ismerkednek és barátkoznak meg a képző- és zeneművészeti ismeretekkel. A dunakeszi TIT-szervezet az eddigi eredményekre alapozva most újabb feladatokat vállal. Növelni akarja a komplex ismeretterjesztő előadássorozatok számát. Az eddiginél hatékonyabban akar közreműködni a lakótelepi közművelődés kibontakoztatásában. A városhoz méltóan Az 1977-ben várossá nyilvánított Dunakeszi politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében lendületes fejlődés tapasztalható. Ehhez méltó és ezt segítő munkára vállalkozik a város TIT-szer- vezete. Cseri Sándor Sokféle megbizafás Közös az ügy, közös a munka is Bognár József, a kőröstetét- leni Alföldi Tej Termelőszövetkezeti Közös Vállalat szállítás- és műhelyvezetője tizenhatodik éve tagja a KISZ-nek. Harminc esztendős, családos ember, két fia van. Helybeli születésű, és ott dolgozik, nem messze a házuktól. A KISZ járási bizottságának tagja. Nyolc esztendeje végzi felelősségteljes munkáját, és mindig segíti a fiatalokat, ha hozzá fordulnak. Nem ismer fáradtságot Szerény, halk szavú embernek tűnik, de mondatainak súlya van. Kerüli a felesleges kitérőket, röviden, érthetően beszél. Látszik, nem kenyere az üres beszéd. Talán ezért is bíznak benne a többiek, választották felelősségteljes munkát kívánó funkciókba. S hogy miként boldogul mindezekkel, arra csak néhány elismerő tény álljon igazolásul. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Dicsérő oklevelének, a KISZ KB Dicsérő oklevelének a tulajdonosa. Meg. kapta az aranykoszorús KISZ- jelvényt és a Kiváló ifjúsági vezető jelvényt is. Munkahelyén több társadalmi tisztségben tevékenykedik; a munkahelyi döntőbizottság elnöke és sportelnökségi tag. Nem köny- nyű megfelelni ezeknek a megbízásoknak. — Honnan az erő, ami lehetővé teszi, hogy ennyi mindent becsülettel elvégezzen? — Még soha nem foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy bírom-e — válaszolja —, egyszerűen csinálom, mert kell, mert megszoktam, hogy bíznak bennem. Hiányozna, ha nem így volna. Annak idején, amikor ide kerültem a tejüzembe, néhányad magammal alakítottuk meg a KlSZ-alap- szervezetet. Akkor 16 taggal kezdtünk, ma 26 van már. Három esztendeig voltam titkár, Nem mellékes a környezet Sok-e vagy kevés ötmillió forint? Költői kérdés. Mindenesetre az érdi Építőipari Költségvetési Üzemben ennyit szánnak idén 12 lakás felújítására és karbantartására. Természetesen úgy igyekeznek, hogy minimálisra csökkentsék a kiadásokat, s egyúttal, hibátlanul dolgozzanak. Jut pénz ezenkívül több városi lakás rendbehozására, erre 3 és fél millió forintot költhetnek, mondja Bereczk Egon üzemvezető. Üj feladatul kapták ugyanis a tanácstól az ingatlankezelést. Az 1981-es évet kicsit tehát kísérletinek is szánják, hiszen nem mérhető fel pontosan, jók-e a számítások. Az üzem 45 millió forint árbevétel elérését tűzte célul év elején, eddig a tervezettnek megfelelő eredményt értek el. Folytatják a városi könyvtár építését — október végére tervezik az átadását. Az érdi pedagógusok lakásgondján enyhítendő, a város vezetői kétszer négy garzonlakásos szállás építéséről határoztak. S türelmetlenül várja már a lakosság a parkvárosi orvosi rendelő elkészültét is, ennek várható költsége 3 és fél, 4 millió forint. Megbízást kapott a költség- vetési üzem egy speciális munkára is. Ök kezelik idén a temetőt. Sok munka vár rájuk: egyebek között útépítések, vízbevezetés és parcellázás. Az emberek hangulatát nagymértékben befolyásolja a környezet, a rendetlenség. Nem véletlen tehát, hogy az eddiginél jobban szeretné megoldani az üzem is köztisztasági feladatait. Vásároltak' Is — csaknem 3 millióért — úttestmosó gépkocsit, por- szívó-söprőgépet, no meg a télre gondolva: hósózó-hóekés masinát is. D. Gy. aztán Jászkarajenő és Kőrös- tetétlen közös tanácsú község KISZ-bizottságának titkárává választottak. Bár igen sok volt a munka, aki vállalja ezt, annak nem szabad azt a szót ismerni, hogy fáradtság. Mindig tanulni kell — Miként tudja összeegyeztetni a munkahelyi feladatokat és ezt a szerteágazó társadalmi tevékenységet? — Vezetőim messzemenőleg támogatnak. Huszonnyolc munkatársam van, róluk is csak jót tudok mondani. Mikor a szállításvezetői tanfolyamot végeztem, mellém álltak, segítettek, és segítenek most is, ha a mozgalmi munka elszólít. Tanulok, szakmai és politikai téren egyaránt. Elvégeztem az egyéves bennlakásos pártiskolát Budapesten és most a Marxista—Leninista Esti Egyetem szakosító tagozatára járok. Politikai gazdaságtant tanulok. Mihelyt elvégzem, ismét szakmai vonalon folytatom. Eddig minden segítséget megkaptam kollégáimtól és a családomtól is. Közéjük tartozik — Ügy érzi, bírja a fiatalok bizalmát? — Régen is, most is keresnek, hívnak, kikérik a véleményemet. Amennyiben módomban áll, mindent megteszek az érdekükben. Fiatalnak érzem magam, közéjük tartozom, s bár most már más feladataim is vannak, nem szeretnék elmenni közülük. Nyolc esztendeje vagyok párttag, tagja a községi pártbizottságnak. Ha ott kapok majd komolyabb feladatokat, örömmel vállalom, de nem szeretném elhagyni a KISZ-t. Az itt eltöltött évek kemény munkában teltek el, nem lehetne őket elfelejteni. Teszem a dolgom a többiekért, valamennyiünkért, hiszen ez az életem. Cs. B. Páty, Zsámbéki Medence Alapvető: a szakosítás Nem jó szétforgácsolni az erőt. Ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezet túl sok mindennel akar foglalkozni — a mai körülmények között — könnyen veszteségessé válhat. A pátyi Zsámbék Medence Termelőszövetkezetben már régóta tudják ezt. Az 1'974-es egyesülésig a három jogelőd gazdaság 13—14 növénykultúrát termesztett. Alapvető feladat volt tehát a termelési szerkezet egyszerűsítése, a szakosítás- Ezt a célt sikerült is elérniük. Ma már csak 5—6 növényfajtát termesztenek, természetesen úgy, hogy az állattenyésztéshez a takarmányt is biztosítsák. A növénytermesztéssel megkezdett szakosodást az állattenyésztésre is kiterjesztették. Ma már csak három állatfajjal foglalkoznak, szarvasmarhával, sertéssel és birkával. Legdinamikusabban a szántóföldi növénytermesztésük fejlődött. A búza és a kukorica, a szántóterület 67 százalékát teszi ki. Igen magas termésátlagokat értek el az elmúlt években. A búzából 50, a kukoricánál 60 métermázsa feletti termést takarítottak be. A kukorica vetésterületét egyébként 1100-ról 1500 hektárra növelték. A búza esetében a KSZE termelési rendszer második legjobb gazdaságává léptek elő. A növénytermesztés mellett jól fejlődik az állattenyésztési ágazat. A következő években kerül sor a szakosított szarvasmarhatelepük felújítására is. A tervek szerint 10 millió forintot költenek erre. Biatorbágyon új sertéstelepet építenek 35 millió forint költséggel. Itt 1983- tól évenként 10 ezer hízósertés felnevelését tervezi!. K. A. E. Bába Mihály: tanárnő cóirhepapriháóa Tsebre vágtam a noteszemet, jelez^ ve, hogy a beszélgetést befejeztük, megisszuk még a maradék konyakot, a kávét, amit egy pillanattal korábban hozott be a titkárnő, aztán indulok ki az állami gazdaságba. — Kár, hogy siet — csóválta a fejét Varjas Géza elnök —, szerettem volna elvinni a csibés tanárnőhöz... Nevettem. — Kihez? A csibés tanárnőhöz? — Igen. Itt csak így nevezzük, magunk között, bizalmasan. Szóval javaslom, induljunk, ne vesztegessük az Időt. Kocsi sem kell. Az alacsony termetű, zömök férfi hosszú léptekkel haladt mellettem. Alig bírtam vele lépést tartani. A főutcáról betérünk egy mellékutcába, amolyan drótos-térőbe, s hirtelen földbegyökerezett a lábam. Talán százmé- temyire egy garázsos, emeletes villa állt. — Na, már itt is vagyunk — mosolygott. — Remélem, csirkepaprikást főzött a kedves tanárnő. — Ezért nevezik „csibésnek”? — Nem. Nem. A zöldre festett vaskapu nyitva volt. A teraszra néhány lépcső vezetett fel. Nem volt időm szemügyre venni az udvart, a kertet, mert már ott állt előttünk a fiatalasszony, s rögtön beljebb invitált bennünket. A hall nagy asztalán füzetcsomók hevertek. — Elnézést a rendetlenségért, de éppen dolgozatokat javítottam. Fizikamatematika szakos tanár vagyok, és elég sok dolgozatot íratok a gyerekekkel. Foglaljanak helyet, rögtön jön a férjem. Varjas otthonosan telepedett le. — A csibék miatt jöttünk, no meg a csirkepaprikás miatt is — csettintett ujjaival. A tanárnő nevetett. — Értem, Géza bácsi, de remélem, előtte nem utasít vissza egy pohárka cseresznyét. — Nem akarjuk mi magácskát megsérteni — kacagott Varjas. Koccintottunk, és természetesen rágyújtottunk. Varjas már elemében volt, füle vörösödött, biztatta a tanárnőt, hogy beszéljen csak bátran a csibékről. — Nincs azokról mit beszélni. Neveljük őket hat hétig, aztán elviszik őket és hoznak helyette naposcsibét. És kezdődik elölről minden. Csalódottan dőltem hátra a széken. Csak vesztegetem az időmet, gondoltam. — Ha nincs nincs — mondta. — De azért megnézhetjük őket? — Ó, hogyne — egyezett bele a tanárnő. Körbementünk a házon, a széles betonjárdán, ami a kert végébe vezetett, ahol egy elég nagy faiházikó állt. A csibenevelő. Három vagy négy szinten, már magam sem tudom, hatezer darab rántanivaló csibe karattyolt. A fülsiketítő lármában alig hallottam a tanárnő magyarázatát: gond, baj, meg munka van velük elég, de megéri. No, ne nehéz fizikai munkára gondoljak, mert minden gépesítve van, automatikus etetőt, itatót, szellőztetőt, szereltek fel, hogy könnyítsék a munkájukat. Reggel ötkor kelnek, a férjével ketten egy óra alatt feltöltik az adagolókat, ellenőrzik, hogy nincs-e beteg, vagy* hullott állat közöttük. Aztán jöhet a reggeli és irány az iskola, tanítani. — Mióta foglalkoznak csibeneveléssel? — Öt éve. Kezdetben csak ötvenet, százat neveltünk, csak később, amikor az apósomék a szomszédba költöztek, kezdtünk nagyobb tételben foglalkozni velük. Tulajdonképpen a házépítés miatt is. Mert ezt a házat a csibenevelésből építettük. Kölcsönt se vettünk fel rá. — Mennyit hoz ez a konyhára? — Nem titok ez, ugye, Géza bácsi? Egy szállítmány — már mint a hatezer darab — 120 ezret kéthavonként. Említettem, ügye, hogy hat hétig neveljük őket, aztán, amikor elviszik, kell egy-két hét a takarításra, fertőtlenítésre, meszelésre, kisebb-(»agyobb javításokra, mert a gépek is romlanak ám. Számolgatni, álmélkodni már ismét a hallban kezdtem. Nem, nem kellett ehhez papír, ceruza. Az összeg fele maradt meg csak nekik tisztán. A többit elvitték a költségek; a gépek pótlása, a takarmány, no meg az adó. De még akkor is, ha a megmaradt összeget beszorzom öttel vagy hattal, az évente... Kételkedve csóváltam a fejemet. — így igaz ez — bólogatott Varjas Géza. — Híre is terjedt a megyében, s jönnek, jönnek az emberek. Én tudom! — És mit szólnak az emberek, hogy tanárnő létére csibeneveléssel foglalkozik? — Mit szólnak? — kapkodta össze gyorsan a dolgozatfüzeteket. — Most már semmit. Nem mondom, kezdetben sokan mosolyogtak rajtunk. Persze, mi nem törődtünk ezzel. Aztán egyszer- csak kezdett megváltozni az emberek véleménye rólunk. Különösen akkor, amikor néhány kollégánk is elkezdett csibeneveléssel foglalkozni. A munka nem szégyen. Ezt otthon megtanultam. Rólunk nem mondja senki a faluban, hogy nem tisztességes úton szereztük a kocsit, meg építettük fel az emeletes házat. Emeletest azért építettünk, mert van egy kisfiúnk, s ha megnő, neki már ne legyen ojyan lakásgondja, mint nekünk volt, amikor összeházasodtunk. Na, Géza bácsi, igyanak még egy pohárkával, aztán jöt a csirkepaprikás — nevetett. A fehér abroszra mintás tányérok pördültek, meg evőeszközök, borospoharak. Vidáman térült, fordult, közben bort is hozott. Aztán egy jénai tálban az asztal közepére tette a csirkepaprikást. Ragyogott, csillogott, piroslott. Combok, mellek kínálgatták magukat. Nem tétováztam. Teliszedtem a tányért. Nem bántam meg. Még most is érzem az ízét. Noteszlapok hét közben ÉLJEN! Fordul, élesen, a 31-es út Tápiószecső közepén. A kanyar Végén hatalmas, méteres betűkbe ütközik a szem. A ház falán VIVA SW APÓ! felirat fehérük. Megállók, kiszállok, odaballagok. Közelről sincs kétség: a délnyugat-afrikai (namíbiai) felszabadítási szervezetet élteti a felirat. Arra járókat kérdezgetek, bár sietnék, de érdekel: tudják-e, mit hirdet falujuk díszhelyén a szöveg? Tizenkettőből tizenketten: nevetnek, vállukat vonogatják, azt már komoly felmentésnek véli egyikük, hogy nem idevalósi, azért nem is ismeri a témát. Gyorsan tisztázzuk: nem a szecsőiek politikai képzetlenségét kívánom kipellengérezni. Meggyőződésem, nem ilyen fogalmak lexikális ismeretén múlik, ki menynyire fogékony a világra. Gondom a felirat felíróival van. Biztos vagyok benne, jószándék és lelkesedés vezérelte őket, amikor — mint kiderült — évekkel ezelőtt odapingálták az éltetést. Azt azonban megkérdőjelezem: muszáj volt? Szükség-e egy, világméretekben számítva, eldugott magyar falu legexponáltabb pontján egy távoli ország, számunkra mégoly rokonszenves felszabadító mozgalmát így népszerűsíteni? Nem lesz-e ily módon tartalom nélkülivé igaz eszmék iránti elkötelezettségünk? Nem tölt-e el rosszul értelmezett megelégedettséggel a felírás: — íme, mi megtettük a magunkét! Szeretném éreztetni: már nemcsak erről a szecsői feliratról elmélkedem. Mert igenis, éljen a SWAPO, dicsőség valamennyi, felszabadításért küzdő népnek, de szolidaritásunk ne esőverte falakon, hanem az emberek tudatában jelentkezzék. ÉRZÉKENYSÉG. Értekezlet a járásban. A terület valamennyi községéből érkezettek között jelenléti ívet köröznek. Az előadó már beszél, mikor megszólal valaki: — Mi nem szerepelünk a listán? Mire még ketten: — Mi sem? Az értekezlet megszakad, az elnök megszemléli a stencilezett ívet, majd derűs mosollyal közli: 4— Nincs hiba. Önök társközségek képviselői, csak a székhelyfalut tüntettük fel, ott tessék aláírni. Minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. A három község képviselője úgy érezte, újabb kis pofont kapott. — Hát már annyira leírtak minket, hogy fel sem írtak? — kérdezte az ülés végén, kesernyés iróniával, egyikük. Nyilván nem erről van szó. Valószínűbb, az egyszerű feledékenység, adminisztrációs racionalizálás. Ám ez olyan érzékenységgel találkozott, melyet korábban vélt vagy valós sérelmek alakítottak ki. Sérelmek a faluból elkerült tanács, az esetlegesen kisebb fejlesztési lehetőségek miatt. Sérelmek a szomszéd kertje mindig zöldebb szemlélet alapján. Sérelmek, melyek nehezen gyógyulnak, és melyeket kár ilyen apróságokkal — növelni. Andai György 1 i
