Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-27 / 122. szám
4 1981. MÁJUS 27., SZERDA DAL, TÁNC, JÁTÉK Ősi rítusok, mai megszállottak RÁKÓCZI OLTALOMLEVELE a Elet a százados falak között Nemzedékről nemzedékre szállnak a népszokások. Évtizedek múltával új motívumokkal gazdagodtak, az eredeti tartalomra néha csupán egy-egy jellegzetes részlet utalt, amelyből a kutatók ősi vonásokra következtethettek. Asszonykórus, falumúzeum Ahogyan valaha a tárgyaknak, ugyanúgy a dalnak, a táncnak, a mesének, a játéknak is megvolt a maga szerepe. A nép névtelenségben maradt költője nem a saját ké- nye-kedvére dalolt. A dallamkincset, a költői fordulatokat egy már meglévő szöveg- és dallamanyag határozta meg. A közösség ezeken keresztül formálta önmagát. E kultúrát — így az életmódot is — jellemezte a közösség szigorú rendje, fegyelme. Az életformaváltással az ősi rítusok nem nyílnak ki öntörvényűén, hiszen megszűnt az életforma, amelyben gyökereztek. De a közösségformáló szokások megőrzésével, felelevenítésével nem csupán a néprajz tudománya gazdagodik. Vajon az újjáélesztés, milyen keretek között valósulhat meg? Akad-e a néprajzosoknak feldolgozásra, továbbadásra alkalmas anyag? A népművészet felé forduló divathullám gazdagítja-e avagy sekélyesíti a népművészetet? Megannyi kérdésre váró felelet, amelyre különböző alapállásból kívántak választ adni a közelmúltban a TIT Pest megyei szervezete néprajzi szakosztályának gödöllői an- kétján. A modell teremtés igényével munkálkodunk itt a gödöllői járásban jó néhány esztendő óta — mondja Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjtemény vezetője, miközben diaképeket pörget, s utolérhetetlen hévvel sorolja a megmentett értékek, a falumúzeumok történetét. 'Calgamácsa, Aszód, Dány, Túra, Zsámbok, Hermes, Nagytarcsa, Bag, Verseg, Hévízgyörk, Szada népművészeti emlékei elevenednek meg az ankét résztvevői, népművelők, pedagógusok, falujuk értékei miatt aggódók szeme előtt. A meghívottak közül csupán a muzeológusok maradtak otthon, pedig a hagyományok ápolásáért a legtöbbet ők tehetik. Csak találgatni lehet: arisztokratikus elzár, kózás vagy csupán az utazás kényelmetlensége marasztalta legtöbbjüket otthon? — Sokan talán nem is tudják, mekkora kincs rejtőzik falvainkban — folytatta a gondolatmenetet Polónyi Péter. — Karnyújtásnyira • egy világvárostól — Nagytarcsán —, szürke hétköznapon is találkozunk népviseletbe öltözött asszonyokkal. S a viselet árulkodik arról, hogy ha.nem is eredeti tartalmukban, de élnek még a szokások. Csak tiszta forrásból A járásban a hagyományok ápolása és a közművelődés egymástól elválaszthatatlan. Lelkes népművelők, pedagógusok és néprajzosok vigyázva őrzik a táncot, a dalt a divatos rárakódásoktól, torzulásoktól, hogy ne váljanak olcsó vásári portékákká. Hogy a tánc, az ének varázsa valamit visszanyerjen közösségteremtő erejéből. A járásban működő negyven népművésze. MOZIMŰSOR MÁJUS 28-TÓL ABONY 28—29: Ekszerrablás fényes nappal 30—31: Hét tonna dollár** 31: Az állatok válaszolnak (du.) 1— 2: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* BUDAÖRS 28r—31: Harmadik típusú talál- , kozások I—II.* 1-^2: Mérkőzés CEGLÉD Szabadság 28—31: Kojak Budapesten (du.) Sheila meghalt és New Yorkban él* (este) 1— 3: A pogány madonna CEGLÉD. Mese 28— 3: Rexi, a zeneszerző CEGLÉD, Művész 28—31: Griffin és Phoenix* 1— 3: Suttogások és sikolyok*** DABAS 28—29: Forgalmi dugó** 30—31: A három testőr 1— 2: Futárszolgálat DUNAHARASZTl 28—29: Mérkőzés 30—31: Harmadik típusú találkozások I—II.* 1— 2: Isten hozta, Mr.... DUNAKESZI József Attila 28: A nagy zsákmány 31: Civil a pályán 1: Cserepek 3: Hálókocsi DUNAKESZI. Vörös Csillag 28—31: A nagy zsákmány 30—31: Civil a pályán (du.) 1— 2: Cserepek ÉRD 28—31: Kramer kontra Kramer* 1— 2: A kétéltű ember FŐI 28—29: A sólyom nyomában 30—31: Cserepek 1— 2: A nagy zsákmány GOuŰLLÖ 28—31: Hurrá, nyaralunk! (du.) Óvakodj a törpétől** (este) 1— 3: A Csendes-óceán kalózai (du.) Apokalipszis, most I— II.** (este) GÖDÖLLŐ, Agrártudományi Egyetem 28: Picasso kalandjai* 31: Elment az asszony* 1: Júlia* GVAv 28— 29: A szökött fegyenc 30—31: A zsoldoskatona 1— 2: A cárleány és a hét dalia (du.) Felkavart víz (este) LEÁNYFALU, Kert 23—31: A nyolcadik utas: a halál*** 1— 2: Bosszúvágy** MONO« 29— 31: Kicsi a kocsi, de erős 30— 31: A kétéltű ember (dtt.) 1— 2: A kis gömliBc (du.) 1— 3: Genes/terck sofőrje* MONOR, Kert 29—31: Az áldozat* 1— 3: Kínai negyed* JÜNIUS 3-1G NAGYKATA 28—31: Lavina* 1— 2: Ripacsok NAGYKÖRÖS. Arany János 28—31: A pogány madonna 1— 3: Sheila meghalt és New Yorkban él* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 28—29: Ritus*** 28—31: Apacsok (du.) 30—31: Meghitt családi kör 1— 3: Halálos tévedés (du.) Kojak Budapesten (esNAGYKŐRÖS, Toldi 30: Keresztül a nagy vízválasztón 3: Sheila meghalt és New Yorkban él* PILISVORÖSVAR 28—29: Ballagás* 30—31: Gengszterek sofőrje* 1— 2: Száll a kakukk fészkére** POMAZ 28—29: Apokalipszis, most I— II.** 30—31: Isten hozta, Mr. . .. 1— 2: Harmadik típusú találkozások I—II.* RÁCKEVE 28—29: Isten hozta, Mr. ... 30—31: Apokalipszis, most I— II.** 1— 2: Harmadik típusú találkozások I—II.* SZENTENDRE 28— 1: Piedone Egyiptomban 2— 3: Mackó Misi a világűr-' ben ídu.) Köszönöm, megvagyunk* (este) SZIGFTSZENTMIKLÓS 28—29: Harmadik típusú találkozások I—II.* 30—31: Semico (du.) A halál magnószalagon érkezik (este) 1— 2: A transzszibériai expressz (du.) Griffin és Phoenix* (este) TÁPIÓSZELE 28—29: A cárleány és a hét dalia 30—31: Ripacsok 1— 2: Sugarlandi hajtóvadá- szat* VÁC Kultúr 28—29: Cserepek (este) 28— 31: A vadorzó (du.) 30—31: Lucky Lady** (este) 1— 3: Erőd az őserdőben (du.) Óvakodj a töréptől** (este) VÁC Madách Imre 29: Válás olasz módra** 30: Árnyékbokszoló VECSÉS 29— 31: Hello, Dolly I—II. 30— 31: Dot és a kenguru (du.) 1— 2: Walt Disney állatbirodalma (du.) 1— 3: Földi űrutazás * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. ti csoport tagjai előtt — azzal, hogy a csoportok különböző országos bemutatókon is részt vesznek —, kitárulkozik a világ. Ugyanakkor a személyiség gazdagodik e közös alkotó tevékenység során. Szokták mondani, hogy a népművészet, miként a patak, önmagát tisztítja. A hasonlat csupán a nagyon zárt 'keretekben élő közösségek művészetére érvényes, s ilyent már nemigen lelünk. A tiszta forrás őrzői a szakemberek, az ő fülükben kell, hogy csengjen a hamis felhang. Egyre nehezebb hazánkban a néprajzi értékek nyomon követése. Talán ez is az oka, hogy dr. Morvái Judit, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa bo- rúsabb színekkel ecseteli a néprajzkutatás helyzetét: — Ma már a tárgyi emlékek javarésze eltűnt a lakásokból. Nem egyszer avatatlanok kezébe kerültek olyan tárgyak, amelyek a kutató kezében gyöngyszemek. Lassan valóban csak nyomaiban tudjuk utolérni a szellemi kultúrát. De a negyven éven felüliek még sok érdekeset mesélhetnek egy már eltűnt létformáról, a paraszti életmódról. Gólya, gólya vaslapát Akad rá példa, hogy értékes anyagot lehet gyűjteni még manapság is. Hintalan László, a gödöllői járási hivatal közművelődési felügyelője Hévízgyörkön nagymamákkal elevenittette föl, hogyan játszottak gyermekKorukiban. Ennek eredményexéppen jelent meg a Gyermekjátékok, Hévízgyörk című múzeumi kiadvány. Újszerűsége, hogy egyetlen falu hagyománykincsét dolgozta fel. Olyan formában, hogy óvónők és pedagógusom egyaránt haszonnal forgathatják. Az ankét fénypontjaként a hévízgyörki gyerekek bemutatót tartottak, majd arról folyt tovább a vita, hogy az új iskolában hogyan eivenednetnek meg ezek a mozgalmas, színes, enekes játékok. Teremtő együttélés ez — mondotta Ortuíay Gyula Hagyomány, változás — népi kultúra című előadásában. — A hagyományos formák nemcsak hagyományozódnak, hanem átépülnek, beleépülnek a születő újba: megváltoztatva megváltoztatnak. Erdősi Katalin Éppen másfél éve, hogy a „kortársak” találkoztak. A 250 éves épületbe akkor kerültek a két-háromszáz esztendős — és persze velük együtt a közeli múltban született — iratok. Másfél éve működik a váci Géza király téren a Pest megyei Levéltár váci osztálya. Valamikor ferences rendi szerzetesek laktak a vastag falak között; 1977-ig itt volt a Kapistrán nyomda. Mi tette szükségessé, hogy a megyei levéltár egy része ide költözzön? — A megyei levéltár anyaga 12 ezer folyóméternyi iratból áll — válaszol dr. Lakos János, a váci intézmény vezetője —, s ennek nagy részét korábban nedves fővárosi pincékben raktározták. A gondokat enyhítette az 1973- ban létesült nagykőrösi fiók- intézmény. Sok érték azonban így is veszélyeztetett maradt, no meg folyamatosan gyarapodik is az anyag. A váci osztály léterehozását indokolta még, hogy a helytörténészek könnyebben hozzájuthatnak a forrásokhoz, s hogy a levéltár így hatékonyabban hajthatja végre közművelődési feladatait is. Hozzáférhetően Az épület átalakítása négy évvel ezelőtt kezdődött meg, a helyreállítás — műemlékről van szó, számos szempontra kell figyelni — ma is folyik. S hogy milyen meglepetéseket tartogat az ilyen munka, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a leletek, amelyekre az egykori kolostorudvaron bukkantak a szakemberek. Néhány évtizeddel ezelőtt lefedték az udvart — itt dolgoztak a nyomda gépei —, s itt lesz majd a levéltár legnagyobb raktára. Az átalakítás során Árpádházi épület falai bukkantak elő. Értékük miatt a helyszínen mutatják majd be a leleteket, a fennmaradó hely szolgál levéltári raktárként. A jövő időt jelző szócska alkalmazása itt igazán indokolj, ma még a feltárást sem fejezték be. A töbtji raktárhelyiséget viszont már zsúfolásig töltik az emúlt idők iratai. Mit is őriznek Vácott? — Itt őrizzük a váci és a szentendrei járás községeinek valamint Vác, Szentendre és Dunakeszi iratanyagát, jelenleg 1600 folyóméternyi dokumentumot. Az első év nagy feladata volt a munkatársi gárda kialakítása (ma 5 alkalmazott dolgozik itt), az anyag átszállítása, és elrendezése úgy, hogy a kutatás számára hozzáférhető legyen. Barokk kolostorépületben kapott otthont a levéltár — Melyek ennek a hatalmas anyagnak a legérdekesebb darabjai? — A legfontosabb egységet képezik a Vác város okmányai a XVIII. század első felétől napjainkig. Ezek — s különösen a volt magisztrátus jegyzőkönyvei — alapvető segítséget adnak a város történetének kutatásához. Szentendre 1690 utáni iratait is mi őrizzük. Rendkívül gazdag, feudális, török kori dokumentumokat tartalmaz a váci püspöki uradalom gazdasági levéltára; ebben még a Dél-Alföldre vonatkozó adatokat is találunk. Szadai határjárás Szinte az állomány egészét felsorolhatnánk, hiszen a múlt kutatásának, magunk megismerésének az igénye, mondhatni, minden egyes iratot értékessé tehet egyszer. A Nemzetközi Duna Bizottság sokszorositott dokumentumait, a Dunakanyar Intéző Bizottság irattárát, a váci fegyház 1850—1945. közötti anyagát azonban valóban igen fontosnak tartja dr. Lakos János. Nem kevésbé érdekesek azok az emlékek — sajnos viszonylag kevés maradt meg belőlük —, amelyek például a termelőszövetkezeti mozgalom hőskoráról beszélnek. RÁDIÓFIGYELŐ RIPORTOK. A riporterek i idősebb nemzedékéhez tartó-1 zik — a pályán eltöltött évei alapján. Nagy szakmai tapasztalata, rutinja mégsem csábítja a könnyebb megoldás felé Holakovszky Istvánt, aki rovatvezetőként — noha bizonyára ez sem jár kevés feladattal — mindmáig megőrizte magában az igényt, hogy igényesen keressen erdetes témát, s készítsen be- lóie elvezetes riportot. Sorozatában, méiy a Kihaló mesterségek összetogialó címet viseli, időről időre ritka- ságszámoa menő szakmák utolsó képviselőit szólaltatja meg láttató erővel, megismertetve a hallgatót e mesterségek fogásaival és mívelőik személyiségével egyaránt, felvillantva bennük a megszóial- tatottak mindennapjait, terveit is. Legutóbb Csizi Endrénél, a hajdúnánási szalmafonót Interjúvolta meg lebi- lincselően érdekes tíz percben. Másik riportját Balkányon készítette a több mint 100 esztendeje megalakított önkéntes tűzoltó testületről. A csapat jelenlegi tagjai idézték az egylet múltját, bepillantást engedve eközben a hazai tűzoltóság — az önkéntes testü' letek tevékenységében szemléletesen megmutatkozó — fejlődésébe. Természetesen szerencse is kell hozzá, hogy jó beszédű partnerekre találjon, de sokkal inkább jó szem és fül. Ebben van segítségére a több évtizedes rutin, mely érzékennyé tette hallását, s a szem, mely a jelenségek, események sokaságából biztosan választja ki a jól riportozhatót. UTAM MUZSIKÁLVA JÁROM. Majdnem húsz esztendős felvételt tűzött műsorára a rádió, amikor felelevenítette azt a beszélgetést, melyet Czigány György folytatott Sár- dy Jánossal, a hallgatók éle- medettebb korosztályának egykori kedves bonvivánjá- val, akit kellemes énekhangja, kitűnő színészi kvalitásai méltán kedvenccé tettek. Megszólaltak a magyar operett nagy korszakának fülbemászó dallamai, elandalodhattunk, elmerenghettünk, s míg a Mágnás Miska kedves kettőseit hallgattuk, el is szontyolod- tunk kissé: lám-lám hogyan múlik az idő. Palló Imre dr., a kitűnő operaénekes, az Operaház egykori igazgatója — aki a művész pályakezdésének éveit idézte — nincs már, s nincsenek még oly sokan a felidézett hangok tulajdonosai közül. Mégis mennyire élő volt ez a műsor, mily kevéssé volt érezhető rajta a majd két évtized elmúlta. Ez a legnagyobb elismerés a riporter- nek-szerkesztőnek már akkor is elsőrangú, finom hangvételű műsorokat készítő Czigány Györgynek, akivel — ezt Dizonyítják az évek — valószínűleg sokat vesztett a zenei élet, hogy nem maradt meg zongoraművésznek aminek tanult, aminek készült, ám rendkívül sokat nyert — számtalan műfajban — a rádió hallgatósága és a tv nézőközönsége, nem beszélve a zenei-irodalmi ismeretterjesztés egyéb formáiról (amilyen például a Zebegényi Szőnyi Múzeum zenés hétvégi sorozata nyaranként). ÉLETBEVÁGÓ tippek. Szilágyi György sajnálatosan korán vonult nyugalomba a rádiótól, s ezzel mégis a hallgatók nyertek. Idejét most valóban annak szentelheti amit a legjobban szeret — írhat. Régebbi és friss írásaiból válogatta a Fészek klubból közvetített műsorát, s aratott vele kabarét is lepipáló sikert ott is — a rádió- készülék mellett ülők között is — nagyon megérdemelten B. H. Igazi unikumok is vannak itt: feudalizmuskori pecsétnyomókból álló gyűjtemény; 1486-os szadai határjárás, Rákóczi Ferenc oltalomlevele Vácnak, 1710-ből — s ezeket is hosszan sorolhatnánk tovább. Az igazán érdekes kérdés azonban az: mi került le mindebből a raktárak polcairól? Vagyis: milyen tudományos és közművelődési munka folyt itt az elmúlt másfél évben? — Tavaly mintegy harminc kutató járt nálunk. Ez kezdetnek nem rossz, hiszen hozzá kell szokniuk a szakembereknek, hogy országos érdeklődésre is számot tartó anyagok is vannak itt. A kaput persze nemcsak a kutatók, hanem mindenki előtt megnyitottuk. A levéltárak zöme még ma is meglehetősen zárt intézmény, mi a „nyitott levéltár” jelszóval indultunk, azzal a tervvel, hogy kiállításokat, konferenciákat rendezünk, helytörténeti szakköröknek adunk helyet. A kezdeti lépések igen szépen sikerültek. Már a megnyitáskor rangos kiállítás várta az érdeklődőket: A magyar levéltárak kincseiből címmel az országos és megyei társintézmények legszebb darabjait mutatták be. Ezt követően a Dunakanyar Intézőbizottság fotókiállítása kapott helyet, majd megnyílt az állandó, Dokumentumok Vác múltjából című bemutató. Az országos vízügyi és a Pest megyei Levéltár együttműködése jegyében Dévénytől a Vaskapuig címmel mutatták be a hazai Dunaszabályozás történetét. Ezerre tehető lassan az egyéni és csoportos látogatók száma; jártak itt hazai és külföldi szakemberek, politikusok és iskolás csoportok. Sokan látták már a legújabb, az elsősorban a helytörténészeknek' rendezett, Hogyan írom meg falum történetét? című bemutatót, de sok érdeklődőt vonzott a Duna menti városok történeti kiadványait bemutató kamaratárlat is. Gyakran hangzik el itt, s a pesti központban a kifejezés: Duna mqnte. Van-e lehetőség az együttműködésre a népeket összekötő folyó különböző nyelvet beszélő levéltárosai között? — Az anyanyelvűnk más, de csak a szándékon múlik, hogy megértsük egymást. Kicsit jelképesnek is felfogható, hogy az ablakokat a folyam menti városok címerei díszítik. A jövőre vonatkozóan is biztató, hogy a kiadványcsere már megindult. A térvek szerint sor kerül nálunk nemzetközi Duna-konferenciára, s az MTA szervezésében társadalomtudományi tanácskozásra is. Ha már együttműködésről van szó, az sem lényegtelen, ami a város falain belül történik. A levéltár részt vesz a nemrégiben megalakult Múzeumi Egyesület helytörténeti szekciójának munkájában. A közművelődési íjiunkaközösség is tovább ösztönzi a könyvtár, művelődési központ, levéltár közötti kapcsolatok elmélyítését. F orráskiad vány Sok szép tervet kidolgozott ez a bizonyos Múzeumi Egyesület, például a régi váci kiadványok újrakiadásáét. S hogy a városfalak után újra visszalépünk a régi ko- lostorépület falai mögé, említsük meg: a váci fióklevéltárban is új és új tervek érlelődnek. Az alapfeladatok ellátása — az iratok folyamatos begyűjtése, a különböző in- j tézmények iratkezelésének ellenőrzése — mellett tudományos igényű, de széles rétegekhez szóló, Vác történetét bemutató forráskiadványt, dunai tanulmánykötetet, Du- nakanyar-történeti művet szeretnének kiadni, helytörténeti szakkört indítanak fiataloknak. Mindkét terv egyaránt szolgálja a tudományt és a közművelődést. Érdemes I szurkolni azért, hogy valóra I is váljanak. I P. Szabó Ernő t \
