Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

WTST ét r.crn 4 1081. MÁJUS 28., KEDD harmóniája SZIGETSZENTMIKLÓS FESTŐJE A munka, a nyugalom Nádasdy János: Fűzfák A már majdnem város Szi~ getszentmiklós régi Árpád-ko­rabeli település, határában az elpusztult Szőlősfalu középkori nyomaival. Másik oldalán Há- ros, népdalban is feljegyzett körvonalaival. Művészetének kerete, forrása Jelenleg is a nagyközséghez tartozik Lakihegy, a nevezetes rádiótoronnyal. Másik részén a Csepel Autógyár, annak műve­lődési háza Mikus Sándor szobrával, Kovács Margit ke­rámiáival, Blaski János mo­zaikjával. A József Attila la­kótelepen Mattioni Eszter Arany János Toldiját megörö­kítő hímeskő mozaikját és Lisztes István József Attilá­ról mintázott bronzszobrát fe­dezhetjük fel, de a község tu­lajdona a felavatásra váró Szabó Iván-mű Erdei Ferenc­ről. Itt található a Tebe-folyó- ka, Leshegy, Lózsi-kopolya, a Ragád, Gyöpszél, s itt élt az egykori író, Dolinay Gyula, a hányatott életű Petőfi Zoltán barátja, sőt a szabadságharc bukása után, az I850-es eszten­dőkben itt bujkált egy Iszt- rebszky nevű lengyel festő. Szív alakú sírkövek találhatók a temetőben, s több kopjafa, igen becses művészettörténeti emléket jelentenek a megőr­zött színes gyermekkoporsók, ugyancsak az 1848-as szabad­ságharc idejéből. Szigetszentmiklós karakteré­hez tartoznak a buckák, a nyaralók, a dunai sirályok, a szürkésfekete tollú szárcsa, a búbos vöcsök, a parti iszap és a nádas. Ez a kerete, forrása Nádasdy János festményeinek. Ritka jelenség; igazi tája szü­lőfaluja és környéke lett, neki nem kellett utaznia ahhoz, hogy meglelje művészetének alapanyagát és távlatait Vaszary, Rudnay tanítványa 1907. március 6-án született Szigetszent mi klóson. Már gyer­mekkorában teheneket őrzött, kapált a Tebe közelében látta Edvi-lllés Aladárt festeni, ö is festett, s Edvi-lllés elisme­réssel konstatálta a kis pász­torgyerek teljesítményét. Pá- *er Imre bízatta, javasolta restői pályára. 1920-ban felvet­ték a budapesti Iparművészeti Szakiskolába, ahol Kajdi Bé­tánál tanult belső építészetet, e Török Pál utcai iparrajzis- •colában Dubovics Jenő tanít- /ánya volt, 1929 nyarán a kecskeméti művésztelepre ke­zűit, ahol Révész Imre korri­gálta rajzait, itt barátkozott meg Szabó Vladimírral és Ko- necsni Györggyel. 1929-ben felvették a Képzőművészeti Fő­iskolára, ahol Vaszary János. Rudnay Gyula, Lyka Károly és Réti István növendéke lett. Tehetségére jellemző, hogy másodéves korában, 1931-ben Nemes Marcéll-díjat kapott, 1932-ben állami jutalomban részesült Iván Szilárd társasá­gában a figurális rajzban ta­núsított gyors fejlődéséért. Va­szary János támogatásával a római ösztöndíjat is elnyerte volna, de az akkori sziget- szentmiklósi elöljáróság ezt a javaslatot elutasította, anyagi­lag nem támogatta. Feleségül vette Kerekes Ka talint, akinek édesapja 1919-es múltja miatt menekült Uruguayban, s Montevideóban a kommunista pártszervezet alapító tagja lett. Nádasdy Já­nos is részt vett a Konecsni György szervezte illegális te­vékenységben, csak Vaszary János külön kiállása mentette meg a kicsapástól. Moziengedélyt kért 1936-ban Szigetszentmiklóson. Ez nem bizonyult szerencsés lépésnek. Már a 30-as években is elté­rítette a festői teendők gya­korlásától, s a felszabadulás után is sok félreértésnek, ked­vezőtlen körülménynek lett melegágya. Lakatos, hegesztő, raktáros lett a Csepel Autó­gyárban — félbeszakadt festői munkásságát tököli rajztanár korában kezdte folytatni 1960- tól. Ekkor hirtelen felfelé ívelt pályája, melyet Szigetszent­miklóson, Ráckevén és Buda­pesten szervezett önálló kiál­lításai igazolnak. Fia, ifj. Ná. dasdy János festőművész ré­vén az NSZK-ban, így a Kafsack Galériában is nyílt egyéni tárlata, mely nagy er­kölcsi és anyagi sikerrel zá­rult Felfedezi a szürkék pompáját Markáns egyéniség, portréi is markánsak, meggyőzőek, jellemfeltáróak. Házai meg­hittek, felfedezhető bennük a múlt. Főszíne a szürke. Házai úgy sugározzák vissza az em­bert, az emberi élet tempóját, hogy megtalálja az öreg fala — új élet kombinációt Szi- getszentmiklós földszintes és emeletes házainak egységes alakzatában. A csöndet, békét, szemérmet villantja fel Nádasdy János Lózsi Jóskában, kucsmás pa­rasztjában, vén falurészében, Közös kút-jában, csónakok csendjében, a sárga házban és a régi kapuban, három ladik­ban és a Talicskás-bkn. Régen Kocsis László, most Somogyi György, Kosch Péter festő és grafikus barátai biz­tatták, biztatják — jó úton halad. Valóban azon, hiszen képei szerkezetrendje a kuko- ricagórékban, tanya felé dőlő szélhegyezte fákban a termé­szet és az ember, a föld és népe találkozását ragadja meg. Olyan meggyőző a Tél is, ahogy a fehérek között átsüt­nek a szürke árnyalatok. A Sikátor a formák olyan rend­jét tükrözi, mely Barcsay mű­vészetéből is ismert, s az csend a csendben, ahogy a hallgatag erdő, a hallgatag folyó előtt ringanak a ladikok. Hagyománytisztelés és kezdeményezés Folytatja a hagyományokat, de kezdeményez is, olykor e két mozzanat ötvöződik, így Talicskása sem elsősorban Nagy Balogh János kubikosai­nak örököse, hanem helyi ál­lapotot tükröz. Szép megfigye­lés a Kőműves szürke bajusza, a háztetők süllyedt ringása; megmutatja Nádasdy János mit lehet a házak szürke tó­nusaiból elővarázsolni. Igen, a szürkék pompáját fedezi fel — nagyon érett formákban. Nádasdy János művészete olyan szimfónia, melynek első és utolsó tétele is, fő és mel­léktémája is Szigetszentmik- lós, de a helyi tündöklésben összegezi az élet minden alap­vető eseményét — munkát, nyugalmat, földet, fákat, har­móniát. A Bába-kút naprafor­gói, az Alsó-páskom hosszú meggyűrődése, a hókony fűz­fái, Kerék Jani bácsi és a gesztenyesütő mind-mind mű­vészetének egy-egy fontos részlete. Nádasdy János, az NSZK-, ban, Padembomban is kiállí­totta festményeit. Jürgen Weichardt így ír erről a tár­latról: „A valóságos tájat nem a hétköznapi értelemben for- málja meg. A látottak tiszta vonalakban, elhatárolásokban, térközökben jelennek meg. Szigorúan megformált világot alkot. A biztonságos formák elsődleges szerepéhez társul a tónus a köznapi valóság átlé- nyegesítésével. Nagy a képek nyugalma, összpontosítja a fi­gyelmet, a majdnem szimmet­rikus formát a rézsutas vona­lak térbelileg feloldják. Ez idősebb Nádasdy János világa. Az ifjabbik Nádasdy János az NSZK-ban él, más eszmé­nyek, más formai megoldások mozgatják képzeletét, de apa és fia több köaös kiállításon aratott sikert. A Wesztfáliai Néplap 1977. december 13-i száma is két generáció külön és közös teljesítményének mél­tatja a két Nádasdy festésze­tét, megemlítve, hogy mind­ketten Szigetszentmiklóson születtek és méltóak Munká­csy, Vasarely, Kemény Zoltán, Schöffer Miklós értékeihez. Méltóak? Igen, s ha igen, ak­kor időszerű, hogy az idős és ifjú Nádasdy János közös ki­állítását itthon is megrendez­zük. Talán éppen Szigetszent­miklóson, ahol születtek. Losonci Miklós Szegény! Neked csak egy lábad van, az is hurka­pálca ... TI nem láttok minket, ml nem látunk benneteket, szóval, bábozunk, aztán nevessetek! Csak a póniló volt szomorú... Juszt is megpróbálom! Ebből az agyagból korong nélkül is lesz még valami! TV-FIGYELŐ Személyiség. Most, hogy Szokolay Sándornak, a kitűnő zeneszerzőnek Nevető muzsika című sorozatát sugározza a televízió, bizonyára több néző tűnődött el azon, hogy ugyan miképpen és miért tud oly nagy hatással lenni nemcsak a körülötte csivitelő kicsikre ez a határainkon messze túl is ismert, s tisztelt kompo­nista, hanem magukra a né­zőkre is. A műsorvezetés mes­terségét nyilván nem tanulta, és mégis oly felszabadultan magyaráz, oly jó ritmussal irányit, hogy le azzal a kép­zeletbeli kalappal előtte. E szerepkörében úgy ama­tőr tehát Szokolay, hogy mesz- sze leköröz több tucatnyi pro­fit. És nincs ez másként a szin­tén mostanában újra jelent­kező Czeizel doktornak, vagy a mind népszerűbb Kalendá­rium gazdájának. Juhász Ár­pádnak az esetében sem. Egyikük is. másikuk is — mondjuk így — félállásban, fölkérésre ül oda a kamerák elé, és mégis a legteljesebb fesztelenséggel, minden görcs és félsz híján gazdálkodik az esedékes témával meg a mű­soridővel. Nem sulykoltak be­léjük semmiféle így kell ül­ni, amúgy kell beszélni tudo­mányt, és mégis úgy ülnek és úgy beszélnek, ahogyan azt az előfizető a legjobban szereti: testközeli közvetlen­séggel, kedvesen, okosan, sza­badon. Lenne vajon az ő — és nemcsak az ő — közreműkö­désüknek valami különös tit­ka, rejtett mesterfogása? Azon túl, hogy a maguk mód­ján valamennyien megnye­rő, szimpatikus emberek, alig­ha. Hanem van bennük még valami, amitől egyformán igen magas helyezést érnek el azon a bizonyos népszerű­ségi listán, és ez nem más, mint a hozzáértés meg az ügyszeretet. Igen, a szóban forgó mű­sorvezetők egytől egyig olyan valakik, akik egyrészt kitű­nően ismerik választott szak­májukat (tudományos foko­zataikat, kitüntetéseiket hadd ne kelljen itt külön is emle­getni), másrészt pedig a jó tanítók módjára kötelessé­güknek érzik, hogy tudásukat megosszák. Adni és ezzel hat­ni akarnak; egészen egysze­rűen fogalmazva: embertár­saik ismereteinek gyarapítá­sával kit-kit jobbá, többé ten­ni, kin-kin segíteni. A szaknyelv televíziós sze­mélyiségeknek mondja az ilyen közreműködőket, s e ka­rakter vagy típus jellegéről, sajátosságairól már számos tanulmány értekezett. Ám hiá­ba minden elemzés, • jellem- jegy-felsorolás, a néző már csak olyan, hogy vagy odafi­gyel valakire, vagy nem;vagy vonz az a tekintet és. figye­lemre késztet az a szó, vagy nem. Mi mást lehet még monda­ni? Mind Szokolay muzsikás perceit, mind Czeizel Endre genetikai ismeretátadásait, mind pedig Juhász Árpád tu­dományos kaleidoszkópját egyszerűen figyelni kell: gaz­dáik révén magukra tapaszt­ják a szemet. Akácz László Az iniciálék a földön születtek." Ezt látta a madár, no meg, aki fölbaktatott a Salamon-toronv tételére Bozsán Péter felvételei Még a csalafinta felhők is kedvet kaptak a játékra: hol hatalmassá dagadtak, s a nap elé tolakodtakt hol meg soványka pamacsokká fosz­lottak. De pont ők maradtak volna ki vasárnap Visegrá- don a mókázásból, mikor ott reggel kilenctől délután ötig mindenki játszott? A királyi palota egykori lakószobái kedves kis műhe­lyekké alakultak: szélsebesen pörgött a fazekaskorong, ké­szült a köcsög, a csupor. Négy­száz kiló agyagot gyűrtek, gyömöszöltek szét a gyerekek, s formálták királlyá, ördöggé, tállá vagy éppen „találd ki, hogy micsodá’’-vá. Több kiló festékből csuda szép iniciá­lék, címerek születtek a rajz­lapokon; s kicsik, nagyok százszámra hajtogattak színes papírból kacsát, elefántot, hollót, sárkányt . és békát. Odébb apró színjátszók nevet­tették meg a nézőkét: a Md-, tyás királyról szóló históriák, mondák pedig hatalmassá ke­rekítették a gyerekszemeket. Akinek kedve volt, óriási léggömböt mázolt szazszínűre; a fűben s a középkori fal­maradványokon ücsörgők pe­dig az énekszót, a koboz- és lantzenét hallgatták. A Salamon-torony udvarán bábosok keltettek életre szebb­nél szebb meséket, mások ki- szebabákat öltöztettek fehér papírruhába. Remek bábok születtek az ötletes kellékek­ből; ráncigálták is a pöttöm­nyi gyerekek szüleiket: Jaj, papa, nézd, ott! Boszorkány? Csak az a csoda, hogy a vén falak nem rettentek meg a többezer gyerek láttán. Igaz, már négy ízben tapasztal:Lát­ták, hogy a Gyertek játszani Visegrádra! vasárnapján nagy bajuk nem eshet. A póniló viszont — az egyik várva várt attrakció főszerep­lője — nem volt ilyen op­timista, már szombaton be­teget jelentett. Talán félt, hogy túl sokan szeretnék kipróbál­ni, milyen érzés a hátán ül­ni? Talán meg is bánta, hogy óvatossága visszatartotta a Forgott a korong, készült a csu­por, akinek mersze volt hozzát kipróbálhatta részvételtől. Állítólag egész nap tanácstalanul téblábolt is­tállójában és nagyon szomorú volt. Joggal, hiszen legköze­lebb csak egy év múlva hang­zik el ismét a csalogató: a Gyertek játszani Visegrádral K. £.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents