Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP Szentendrei séta A szerb műemlékek nyomában | A cikk, amelyet megírni szándékoztam, valahogy így kezdő! dött volna: A középkorban a törökök elöl menekülő pravoszláv | népek egyes csoportjai hazánkban leltek oltalmat. Az akkortájt | lakatlan Szentendre árván maradt házai önként kínálkoztak ott- I honul a délszláv menekülteknek. Ezután néhány szóban említést = tettem volna a délszlávok településszerkezetéről, arról, hogy az 1 ugyanazon vidékről, városból érkezők összetartozásuk jeleként | Szentendrén is igyekeztek egymás közelében maradni. Szóltam i volna arról, hogy az ily módon kialakult, úgynevezett mahaiák § mind külön templomot emeltek maguknak. Hát, így lett Szent- ! endrének hét szerb temploma. Napjainkra ezekből azonban csak § négy maradt a szerbség birtokában. Milyen is egy szerb templom? — tettem volna fel a kérdést az olvasó nevében. Gyönyörű — hangzott volna a válasz. Dúsan aranyozott, keleties motívumokkal tarkított, az ötvösművészet remekeiben gaádag. Szobrok nincsenek. A padokat pedig támaszkodásra szolgáló állószékek helyettesítik. Az oltárt és a szentélyt az ikonosztáz választja el egymástól. Az ikonosztáz jobb felső második ikonja rendszerint a templom védőszentjét ábrázolja. Az ikonok , szépségét nem lehet szavakba foglalni. Azt látni kell! Hol? — hangzott volna a második kérdés. A szentendrei Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény termeiben. Lakatok, pántok... És itt követezett volna a gyűjtemény bemutatása. De az egykori püspöki rezidencia kertjében található múzeumot vaspánt védte. E pánt láttán nyomban azok a lakatok jutottak eszembe, amelyek a magyarorsági szerb templomok kincseit rejtik el előlünk. De hisz’ a Szerb Egyházművészeti Gyűjteménynek épp e lakatokért kellenekárpótolnia az érdeklődőket. S felrémlett előttem Szentendre négy szerb templomának képe. A felállványozott görögkeleti püspöki templom (Belgrád székesegyház), amelynek a még épen maradt ablakait a szomszédos iskola diákjai céltáblául használják, a környék galambjai pedig az ikonosztáz réseiben fészkelnek. A Pozsarevacska — és a Preobrazsenszka templom ugyan jobb állapotban van, de ezeket is csak kívülről szemlélhetik a turisták. (Igaz, az utóbb említett templom évente egyszer, a szentendrei búcsú napján, augusztus 19- én kitárja kapuit.) És itt van még a Marx téri Blagovesztenszka, másik nevén görög templom. Tatarozását alig néhány hónapja fejezték be, mégis zárt ajtók fogadják a látogatására érkezőket. Vajon miért? özös erőből Száva Pál, a városi tanács volt műemlékvédelmi főelőadója (utódját nemrégiben nevezték ki erre a posztra; még járatlan a város dolgaiban. Ezért nem őt kerestem fel.) — Előre kell bocsátanom, hogy a műemlékvédelmi törvény értelmében a műemlék épületek fenntartásáról a tulajdonosnak kell gondoskodnia. Tudjuk, persze, hogy ez a legtöbbször anyagi akadályokba ütközik. Honnan teremtené elő például a templomok felújításához szükséges nem csekély összeget a szerb egyház, ha bevitele szinte a nullával egyenlő? Ezért mi, felismerve, hogy a város templomai sok turistát csalogatnak Szentendrére, összefogtunk az Országos Műemléki Felügyelőséggel, és közös erőből rendbehoztuk a főtéri temolomot, továbbá világító- és hangosítóberen- dezéssel láttuk el. A Blagovesztenszka istentiszteletre és kiállítások bemutatására készen áll. — Mégsem használják. — Ezt én sem értem. Pedig még azt is felajánlottuk, hogy a gondnokot a saját bérkeretünkből honoráljuk. — És az egyházművészeti gyűj- teménv miért zárt be? — Elsősorban azért, mert fflthe- tetlen az épület. Különben is abban reménykedtünk, hogy a múzeum felújításának ideién a főtéri templom pompája kárpótolni fogja az érdeklődőket. A evfljteménv vezetője egyébként többet tudna erről mondani! Vujicsics D. Sztoián, a szentendrei Szerb E^vb^zművészeti és Tudományos Gyűjtemény igazgatója: — A kiállítási épületként szolgáló egykori püspök' konyha nem felelt meg a korszerű múzeológiai követelményeknek. Atninkítása és bővítése szükségessé vált. Továbbá néhány műtárgy restaurálását és konzerválását is el kell végeznünk. Reméljük, hogy 1982-ben az eddiginél is gazdagabb anyaggal nyithatjuk meg újból a múzeumot. — Addig sehol sem láthatják az érdeklődők ezeket a műkincseket? — Gondoltunk rá, hogy Pesten és Szentendrén is rendezünk egykét kamarakiállítást. — Az újjáalakított Blagovesztenszka templomban is? — Ezt az édesapámtól kérdezze meg. Egyházi ügyekben ő- az illetékes. Segíteni akarunk Vujicsics. Dusán, a Budai Görögkeleti Szerb Püspökség vikáriusa nem hajlandó nyilatkozni, a templomot félti a turistainváziótól. Némethy Lászlóné, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség főelőadója; — A minap értesítettek, hogy a Blagovesztenszka templom néhány üvege hiányzik. Már intézkedtünk is, hogy ezeket mihamarabb pótolják. — És mi lesz a többi templom sorsa? — A Pozsarevacska templomon a tetőt kijavítottuk. A Preobrazsenszka is viszonylag jó állapotban van. Mindkettőt be lehetne kapcsolni az idegenforgalomba. Már csak gondnokot kellene találni, és a fizetéséről gondoskodni. — A Belgrád székesegyház esetében, gondolom, nem ilyen egyszerű a helyzet. — Valóban. Az épületet statikailag is meg kell erősíteni. Így legalább 2—3 millió forintba kerül. A templomot 1977-ben állványoztuk fel, de a költségvetés módosítása miatt a munka kezdési ideje eltolódott. — Most már dolgoznak az épületen? — Látszólag nem. Valójában pedig a visegrádi műhelyeinkben végzik a kőfaragó munkát. — Eközben a betört ablakokon beszálló por és beröppenő madarak tovább rongálják a templombelsőt. — Hát, igen. De a- mi támogatási keretünket is csökkentették. Ennek ellenére sokat fordítunk a templomok felújítására. Mi tényleg akarunk segíteni. ★ Akármi is legyen a megoldás nyitja, az biztos: az állam a jelenlegi pénzügyi lehetőségeihez kénest sokat áldoz a műemlékek, köztük a szerb templomok megóvására. Mi se hagyjuk veszni ezeket az értékeket! Még bel- és külföldiek ezrei és generációi szeretnélek gyönyörködni bennük. MÁTRAHÁZI ZSUZSA A néhány hónapja újjá varázsolt Blagovesztenszka templom eredeti szépségében L < A felállványozott Belgrád székesegyház „rongyos” ablakai A szomszédban jártunk Látogatás Győr-Sopronban A Blagovesztenszka templom lkonosztáza Csak két nap elég kevés idő, de ha levonjuk belőle az oda-vissza utazásra, az étkezésekre, az alvásra fordított órákat, igazán nem sok marad belőle, ahhoz, hogy megismerjük egy országrész gazdasági életét. Nevezzük tehát bepillantásnak, a papírra kerülő élményeket pedig jegyzeteknek arról a tanulmányúiról, melyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgazdasági szakosztálya szervezett Győr-Sopron megyébe a közelmúltban az ország más tájain dolgozó gazdaságpolitikai újságírók számára. Az adottságok Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára, aki elsőként fogadta és tájékoztatta a megyenézőbe jött újságírókat, arról beszélt, hogy, bár a megye lakossága az ország lélekszámúnak mindössze négy százaléka, hozzájárulásuk a nemzeti jövedelemhez ennek kétszerese, nyolc százalék. Ehhez persze rögtön azt is hozzátette, hogy adottságaik is kedvezőbbek az átlagnál: a megye gépiparának például olyan hagyományai voltak, amelyekre lehetett építeni a felszabadulás után — s szerencsére építettek is. Az átlagot meghaladó eredmények egyben a következő évek mércéjét is jelentik, s mint Háry Béla elmondta, a pártbizottság azt a feladatot tűzte ki a megye gazdasága élé, hogy a VI. ötéves terv során is az országos szintet meghaladó mértékűén fejlődjön. Természetes, hogy a legtöbbet a Rába Magyar Vagon- és Gépgyártól várják, hiszen a ma már túlzás nélkül világhírűnek mondható nagyvállalat szerepe meghatározó a megye életében. A jelszó; „Ha jól megy a Rábának, jól megy a megyének is.’’ Aki a „csodát” jött tettenérni, csalódnia kellett. Sem a vendéglátók tájékoztatójában, sem az üzem- látogatás során nem sikerült találni egy olyan döntő tényezőt, esetleg titkot, ami önmagában magyarázatot adna a gépiparban kiemelkedőnek számító exportjövedelmezőségre, a korszerű gyártmányösszetételre, a piaci pozíciókra — szóval arra, amitől „o Rába” a Rába. Apróságok — persze idézőjelben ■— azért akadnak. A MAN-licenc alapján készülő motorok gyártócsarnokéiban például feltűnő a gépről gépre, szerelőtől szerelőhöz kerülő motorok zárt útja. A görgősoron haladó gyártmányok — legalábbis a laikusnak úgy tűnik — egyetlen felesleges métert sem tesznek meg, anyagmozgató segédmunkást nem is igen látni, s ez akkor kap csak különös jelentőséget, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban még mindig mintegy egymillió ember, a dolgozók egyötöde nem csinál mást, mint anyagot mozgat. zérlésű megmunkálóközpontokkal, gyártósorokkal. Van például egy olyan hőkezelő ipari robotuk, amihez hasonló egész Európában nem található, az amerikai exportra gyártott hátsó hidak tányérkerekeit cementálják rajta. És minden gép mellett egy tábla; vettük ekkor és ekkor, az ára ennyi és ennyi dollár, vagy márka volt, ami forintban ennyi és ennyi. Mindenki tudja, mekkora összeg kamatait bízták rá. Ahogy Pest megyéhez a szentendrei múzeumok, vagy a váci székes- egyház, úgy tartozik hozzá Győr- Sopronhoz Pannonhalma. Az apátság, a felbecsülhetetlen értékeket őrző könyvtár, a tihanyi alapítólevél, orgonakoncert oldják az utazás, az információözön okozta stresszt. Műbőr — miből? Másnap a Graboplastnál kezdődik a buszból ki — buszba be, ki tudja hányadszor ismétlődő koreográfiája. A termékeit ötévenként kicserélő vállalat vezérigazgatója, Jankovich Nándor először arról beszél, ami szakmájukban — vagyis a divat változásait követő iparágban — természetes, a kívülálló számára azonban a bizonytalanság érzetét kelti: fogalma sincs arról, mit fognak csinálni a negyedik negyedévben. Majd attól függ, mit kér a piac, mit lehet eladni. ^ A folytonos megújuláshoz azonban kutatni kell — így a gyárnak saját kutatóközpontja is van. A korszerű műszerekkel felszeréit laboratóriumokban egyébként a hazai műbőrgyártás egyik fő gondját is megismerhettük. Az elektromik- roszkóp alatt a magyar PVC-granu- látum — ebből készül a műbőr — ötezres nagyításban is már öklöm- nyi szemcsézettséget mutat, míg a tőkés importból származó termék húszezerszeres képén is csak borsó- nyi méreteket látunk. Vagyis: ahhoz, hogy jó minőséget produkáljanak, kénytelenek importálni, a magyar vegyipar pedig még várat az új alapanyagokra. Kár. Környezet. Úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga környezetvédelmi problémája. Itt ez úgy néz ki, hogy a Graboplastnál keletkezett hulladékot, az oldószereket — mint minden vegyipari művelet, a műbőrgyártás is sok, a környezetre veszélyes hulladékkal jár — 1977-ig elégették. Ekkor azonban megtiltották a nyílttéri égetést, s azóta a hulladékot deponálják — vagyis elszállítják, de megmarad —, az oldószereket pedig maguk tárolják. Hogy mi lesz a sorsuk — nos, ez szintén a gondok sorába tartozik. Juríafstálló Apropó, licenc A MAN-motor gyártási jogának megvásárlása annak idején kisebb- nagyobb szenzációként járta be az országot (legalábbis abból ítél«* hányszor és mennyit írtak róla az újságok), pedig az idén 85 éves gyár történetében egyáltalán nem ez volt az első ilyen üzlet. A Cseh- Morva Gépgyártól és a Krujfp-cég- től már az első világháború előtt is vettek licencet — akkor személy- gépkocsira. És még egy apropó, a motor. Már a papíron van — március óta — egy új, nyolctagú motorcsalád konstrukciója, s a következő évtized követelményeinek is megfelelő gyártmányok prototípusa októberben készül el. A Rábában készült jegyzetek között az utolsó — ötletnek azonban egyáltalán nem az. A 67 ezer négyzetméteres, új gyártócsarnok —ami egyébként az olajos-szürke-zöld színekhez szokott szem számára üdítően ható pirosba, sárgába, zöldbe öltözött gépeknek ad helyet — telis-tele a legmodernebb, CNC-veA lébénymiklósi Lenin Termelő szövetkezet közel van Győrhöz, íg a busz hamar odaér. De nemcsak s busz, hanem az információk, a ipari partnerek gyártmányainak hí re is — így aztán a 8000 hektárc közös gazdaság újszerű ötlettel pro bálkozott 'az állattartásban. Mi ve az egy férőhelyre jutó beruHázás költségek őket is szorították, Gra boplast-sátorból építettek szarvas marhatelepet. A kúp alakban ki feszített védőponyva az első tél ta pasztalatai alapján bevált, de a sem mellékes, hogy így az egy ál latra jutó beruházási költség ali 4200 forint volt, a hagyományos is tállók 50—60 ezer forintjával szem ben. S ebben már benne van vázszerkezet ára is, s ha esetleg évek múltán cserélni kellene a sá tort, az már csak ennek tizedébi kerülne. Így aztán most újabb jurt készül, ez alkalommal sertések szá mára. A költség: 3125 forint álla tönként. Virágos* úton juthatunk visszi szűkebb pátriánkba: a szövetkeze közös vállalkozásban szegfűt is termel, s az évi 5 millió szál egy ré sze Pest megyei gazdaság, a Sasa: Tsz közvetítésével jut el a fővárosba. S ezzel mi is megérkeztünk WEYER BÉLA
