Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP "xJúrlap 5 Szerelők A nagy családok gondja, baja A Kossuth La­jos Közlekedésgé­pészeti Kohó- és öntőipari Szakkö­zépiskola repülő­gépszerelő és mű­szerész tanulóinak egy csoportja a MALÉV ferihegyi tanműhelyében is­merkedik szak­májával. A gyakorlati vizsgára készülő fiatalok a tanmű­hely repülőgépein átismétlik az ed­dig tanultakat. Képünkön: III. és IV. osztályos repülőgépszere­lők egy AN—2-es gépen gyakorol­nak. Miféle milliók repkedtek? A kockázatot a bérlő vállalja Gebin helyett szerződéses forma Sűrűn jelennek meg mosta­nában közlemények a lapok­ban: különböző kereskedelmi, de főként vendéglátó vállala­tok teszik közzé azoknak az üzleteknek a listáját, amelye­ket bérbe vagy szerződéses üzemeltetésbe kívánnak adni. A televízió riportfilmet közölt nyilvános versenytárgyalásról, ahol a boltokra pályázók lici­táltak; millió forintok röp­ködtek a levegőben, s az nyert, aki nagyobb összeget mondott. A néző csak bámult: ennyi pénzük van egyeseknek? És egyáltalán, mi történik itt? Kiárusítják a szocializmust? Mi is történik valójában? A gyökerek a múltba nyúlnak. Az államosításkor 90 200 bolt és vendéglátóhely volt az or­szágban, négy évvel később, 1952-ben már csak 33 000. Amint nőtt az eladható áru mennyisége, úgy sikerült az üzletek számát mintegy 65 000- re 'feltornázni. Ám mióta a gazdaság minden szférájában hatékonyságra kell törekedni, újra sorra zártak be a válla­latok kisebb üzleteket, mivel ráfizetésesek voltak. A lakos­ság emiatt joggal háborog: bár mind több az áruház, az ön- kiszolgáló ABC, a kis boltok nélkülözhetetlenek. Különösen ott, ahol nincs más a közelben. De ahol van, ott sem érdemes egy kiló kenyérért vagy tíz de­ka vajért körbejárni az önki- szolgálót. Az első ellentmondás tehát az, hogy a kis üzletek a válla­latok számára kevéssé kifize­tődők, a fogyasztók számára viszont szükségesek. A vállalat ráfizet Ezzel szorosan összefügg a második nagy ellentmondás, amely a gebinnel kapcsolatos. Tudnivaló, hogy a kis vendég­látóhelyek és boltok túlnyomó többsége úgynevezett gebines rendszerben működik, amely rendszernek az a lényege, hogy a boltvezető nem számol el tételesen a vállalattal, nem rögzíti pénztárgépbe a forgal­mat. Ezt a rendszert az admi­nisztráció csökkentése érdeké­ben kellett bevezetni még az ötvenes években. A gebin, kü­lönösen a vendéglátásban, köz­tudottan kincsesbánya. Nem véletlen, hogy nyugalomba vo­nult élsportolók és más neves személyek kaptak afféle juta­lomként gebint. Hol a meggazdagodás lehe­tősége? Valamivel kisebb étel­és italadagok kiszolgálása, és az így létrejövő többlethasznot egyszerűen ki lehet emelni a pénztárból. (A nem gebines, az úgynevezett szoros elszá­molású üzletekben erre nincs lehetőség, legfeljebb hús, vagy pálinka formájában lehet ha­zavinni, amit a vendégen „megtakarítottak”.) Eddig még csak hagyján. Az igazi baj ott kezdődik, amikor a gebi­nes úgynevezett idegen árut forgalmaz, olyat, amit nem hivatalos úton szerzett be, amelyről nincs bizonylata. Ha a gebines naponta csak egy ki­ló kávét, csak egy demizson pálinkát vesz meg az élelmi­szerboltban, vagy a zugfőzdé- ben, és azt a haszonkulccsal megemelt áron értékesíti a vendéglőben, már csinos va­gyonra tesz szert. Távolról sem az az egyetlen baj, hogy meggazdagszik. Azt a vállalatot lopja meg, ame­lyik fizeti a bolt minden költ­ségét az energiától a munka­bérig, a hűtőgépektől a mosa­tási számláig. S ebben az ál­lam-által finanszírozott üzlet­ben a haszon a gebines zse­bét üti. Legalábbis részben. Már csak azért is ráfizetésesek a vállalatok számára a kis ge­bines vendéglátóhelyek. Önállóság és felelősség Tehát, ha a gebin ráfizeté­ses, ugyanakkor a kis üzle­tekre, vendéglőkre szükség van, akkor valamit tenni, kell. Az egyik lehetőség a gebines üzleteket szoros elszámolá­súnkká alakítani. Csakhogy ez nagyon sokba kerülne. Növe­kedne az adminisztráció, a vállalati központok leterhelt­sége, és csupán a pénztárgé­pek beszerzésére, másfél mil­liárd forintot kellene fordíta­ni. Szükséges lenne még a szoros elszámoláshoz vagy 15—20 000 újabb dolgozó, és akkor is ott lennénk, ahol a part szakad: fennmaradnának a régi gondok, nőne a ráfize­tés. A kormány nem ezt az utat választotta, hanem lehetőséget nyújtott a kis üzletek és ven­déglátóhelyek szerződéses üze­meltetésére. Olyan boltvezető­ket keresnek, akik vállalják a kockázatot — a saját pénzüket is kockáztatják —, és a jöve­delem reményében önállóan tudnak a rendelkezésükre bo­csátott eszközökkel gazdálkod­ni. Aki szerződéses boltot ve­zet, az bárhol vásárolhat árut, akár a saját kertjében ter­mettet is árusíthatja. A for­galommal, a költségekkel nem kell elszámolnia, csupán azt az összeget kell a vállalatnak be­fizetnie, amelyet elvállalt. S itt visszatérhetünk a ri­portfilmhez, amelyen millió­kat licitáltak a pályázók. Ezek a milliók nem a saját pénzük, hanem az az összeg, amelynek 3 vagy 5 évre történő befizeté­sét vállalják. S az nyer a ver­senypályázaton, aki a maga­sabb forgalom reményében . magasabb befizetést vállal. LéJ nyegében erre vonatkozik a szerződés, amelyet a boltveze­tő köt a vállalattal. A boltve­zető megbukhat, ha nem sike­rül a vállalt forgalmat elér­nie, a vállalt összeget befizet­nie. A fogyasztók kedvében járni A szerződő boltos, a ven­déglős tehát biztosan mindent elkövet majd, hogy minél ki­sebb ráfordítással, minél na- I gyobb forgalmat érjen el.1 Kénytelen minden tekintetben — a kiszolgálás módjában, az étlap összeállításában, az árak alakításában, az áruk csoma­golásában, sőt, még a boltok berendezésében is —, a vevők, a vendégek kedvében járni. És mi a helyzet a „szocia­lizmus kiárusításával”? Az új üzemeltetési formák nem csor­bítják a szocializmust, amely köztudottan a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alap­szik. A kis boltok ugyan — akár szerződésben, akár bér­leti rendszerben működnek —, vállalati, illetve szövetkezeti tulajdonban maradnak. Ha beválnak, inkább erősítik, semmint gyengítik politikai rendszerünket, éppen azáltal, hogy jobban oldják meg a lakosság ellátását. És — nerrj mellesleg —, hozzájárulnak á vállalat, a szövetkezet nyere­ségéhez. A különösen magas jövedelemszerzési1 lehetőségtől sem kell tartani, hiszen ez a jövedelem adóköteles. Több kis üzlet, gondosabb árubeszerzés, figyelmesebb ki­szolgálás, versenyárak — lé­nyegében ez az, amit a fo­gyasztó az új formától kaphat. A megvalósításhoz azonban új típusú, vállalkozó szellemű ke­reskedők is kellenek. Az első jelek szerint sokan vannak, és várják, hogy bebizonyíthassák rátermettségüket. iGál Zsuzsa IJalásztelek hosszan elnyúló település a Csepel-sziget kezdetén a Ráckevére vezető úton. Ünnepi tanácsülésen em­lékeztek meg a helybeliek teg­nap fennállásának 30. évfor­dulójáról. Furcsa, ám igaz, Halásztelek három évtizedes kora; 1950 óta önálló község, nevét 1951. május 23-án kap­ta. Furcsa, mivel a dokumen­tumok tanúsága szerint e vi­dék már a késő kőkorszakban is lakott volt. A Duna partján kőbaltát,' hálónehezéket, ha­lotti urnákat találtak a múlt kutatói. A későbbiekben az e vidéken élő emberek sorsát is a virágzás és a tragédiák sora kísérte. A levéltárak anyaga szerint például 200 évvel ez­előtt a megáradt Duna elso­dort egy kis falut, mely a Ha­lásztelek nevet viselte ... Harminc év a történelem távlatában nem nagy idő. Aki ma Halásztelken él vagy meg­fordul itt, alig gondol a röp­ke múltra. Természetes már az, hogy villany van a házak­ban, vezetékből folyik a víz, s szemrevaló lakótelepek ter­peszkednek az utak mentén. Csák aki együtt élt és él a községgel, s gondjait magáé­nak érzi, tudja: nem ment min­den egy csapásra, sokszor harc, vita árán született .meg egy-egy létesítmény. Sok volt-e a néhány esz­tendő vagy kevés? Beszédnél is ékesebben bizonyítják ezt a létesítmények. A Szimfi KISZ- lakótelepe, az OTP-lakótelep, a posta vagy az új Crossbar telefonközpont, a szép ABC- áruház, az iskola, az óvoda. lem minden a pénzen múlik — Nem szeretek csak úgy a vakvilágba beszélni. A felada­tok sokrétűek, a követelmé­nyek nagyok, eredményeink viszont véletlenül sem látvá­nyosak. Ezt kénytelen vagyok előre bocsátani, ha a nagycsa­ládosok helyzetéről, az értük tett erőfeszítéseinkről beszé­lünk. Bódis Rózsa húsz éve él Dömsödön, 1979-ig ott taní­tott, ma az apajpusztai álta­lános iskola igazgatóhelyette­se. Tíz éve a nőbizottság tag­ja, két éve p||iig a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke. — Nagycsaládosaink kétség­kívül hátrányosabb helyzet­ben vannak. Mind a szociális, mind az anyagi helyzetet véve alapul. Nem szívesen jelenti ki az ember, de sokuknál az ok: a szellemi, a kulturális igény alacsony volta. Ez teszi oly bonyolulttá, már-már ész­revehetetlenné munkánkat. A brigád meszel — A lakásgondok, az egy fő­re jutó, jóval alacsonyabb jö­vedelem mellett sok nagy családot tesz tönkre az alko­hol, ez pedig a veszélyezte­tett gyermekek számát szapo­rítja. Kétfrontos küzdelem te­hát a családvédelem, a konk­rét külső körülmények javítá­sa mellett a belső, szubjektív tényezők formálása. A kettő egysége nélkülözhetetlen. Dömsödön majd 100 nagy család él három-négy-öt, 15 család pedig nyolc-kilenc gyer­mekkel. A községben 18 lelkes, több­nyire fiatal, HNF-aktivista kíséri figyelemmel nagycsalá­dosaink életét. A problémákat azonnal jelzik. Most pár hete a Katona-tanyán élő három családnál (nyolc-kilenc gyer­mekesek) észlelték, hogy rend­kívül; piszljós, elhanyagolt a környezetük. Rögtön intéz­kedtek. A Dózsa Termelőszö­vetkezet (a szülők náluk dol­goznak, lakásaik a tsz tulaj­donában vannak) egyik szo­cialista brigádja társadalmi munkában kimeszelte és kita­karította a lakásokat. Termé­szetesen ez egy apró példa, inkább csak annak érzékelte­tésére, milyen szerteágazó ez a munka. Dömsödön komoly, haté­kony az együttműködés a ta­nácsi vezetés, a Dózsa Terme­lőszövetkezet és valamennyi e területen dolgozó társadalmi aktíva között. A jelzések így nem maradnak puszta jelzések, valamilyen formában mindig eredménnyé változnak. — Az elmúlt években négy sokgyermekes család kapott összkomfortos tanácsi lakást. Nemrég szomorú haláleset történt, meghalt egy £iatal édesapa, ottmaradt az anya három kicsivel. Azonnal rend­kívüli segélyt kaptak, a Dó­zsa Termelőszövetkezet, bala­toni üdülőjébe pedig ingyenes beutalót. Egyik leglelkesebb HNF-aktívánk, Kiss Ferenc 30 gyereknek egész napos bu­dapesti kirándulást szervezett (ezt a jövőben rendszeressé szeretné tenni), az összeget a kiránduláshoz saját szocialista brigádja adta össze. Óvoda, napközi A községben megoldották valamennyi nagycsaládos gyer­mekének óvodai és napközi otthonos elhelyezését. Minden család csak egy gyermek után fizet, a többiek ingyenes ellá­tásban részesülnek. Az iskola­év kezdetén húszezer forint beiskolázási segélyt oszt szét a tanács. A Dózsa Termelő- szövetkezet biztosítja a nagy- családosok nyári üdülését. — A község lehetőségein be­lül igyekszik mindent megten­ni, hogy a nagycsaládosok élet- körülményeit, szociális, anyagi helyzetét javítsa. Kétségkívül sok eredményre hivatkozha­tunk. A dolgok másik oldala viszont a kudarcoké. Amikor a kékre-zöldre vert gyermek szüleit a pedagógus behivatja, a szülő pedig felháborodva ki­kéri magának, hogy a kedves Korszerűsítették a cukorbe­tegek édesítőszerének számító szarbit gyártását a Péti Nitro­génműveknél. A Budapesti Műszaki Egyetem eljárása alapján az eddigi por alak helyett kristályosított formá­ban állítják elő a keresett vegyipari termékét, amelyet a cukortól eltiltott betegek élel­mezése mellett felhasználnak még a kozmetikai iparban, a dohányiparban és a textilipar­tanárnő olyasmibe üsse az or­rát. ami nem rá tartozik. Ku­darcba fullad általában a rendezetlen, veszélyeztetett családok helyzetén változtat­ni akaró minden szándékunk. Egyet tehetünk, a gyerekeket lehetőleg kiemelni a környe­zetből. De, visszatérve első kis példámra, hiába takarít­juk, meszeljük ki a lakást ott, ahol az anyának a tisztaság, a kulturált környezet semmit sem jelent. De kudarc az is, ha minden éber őrködésünk ellenére, az iskolai segélypénzt a szülő nem a gyermekre köl­ti. Ha ez többször előfordult, a vásárlást HNF-aktívákra bízzuk. De már arra is volt példa, hogy az így megvásá­rolt gyermekruhát adták el. Nem azért soroltam a negatí­vumokat, mintha hajlamos lennék a borúlátásra. Opti­mistán hiszek az emberekben. De mint pedagógus, azt is tu­dom, hogy kötelességre és jogra (és nem fordítva!), gyermekkortól kell nevelni az embereket. Morális felelősség Visszatérve az elején mon­dottakra. A nagycsaládosok gondja sokuknál kettős erede­tű. Nem véletlen, hogy ma­napság egyre hangsúlyozottab­ban kerül előtérbe a szülők morális felelőssége, a tudati nevelés fontossága is. Ügy ta­pasztaltam, hogy a sok gyer­mek és az ebből adódó termé­szetes kötelességek, ott ahol morális alap van, nem gond! A községben sok nagycsalád él, szűkös keretek között, mégis harmonikus légkört tudnak teremteni három-négy, de akár nyolc gyermekük szá­mára is. S. Horváth Klára ban is. A kristályosítással egyébként nemcsak szebb küllemű lett a szorbit, de olyan mértékben növekszik a tiszta­sága és az olvadáspontja is, hogy így már megfelel a leg­szigorúbb világpiaci előírások­nak. A péti szorbitgyártási technológia iránt megnőtt az érdeklődés a szellemi termé­kek piacán is, s máris meg­kezdték a tárgyalásokat a kül­földi megvalósításra csehszlo­vák és NSZK-partnerekkel. Cukorbetegek számára Korszerűsített szorbit Halásztelek harminc éve Kiegyensúlyozott a fejlődés Halásztelek képéhez ma már hozzátartoznak a lakótelepek is Megyei hírű a halásztelki me­zőgazdasági szakmunkásképző intézet. Előrelépés persze nincsen problémák, konfliktusok nél­kül. ‘ A jövő tervezése közben azonban nem szabad elfelejte­ni a múltat. Hiszen ma már van elég munkalehetőség, nin­csen létbizonytalanság e tele­pülésen sem. Sok halásztelki ember a Duna Termelőszövet­kezetben, mások a Kertészeti Egyetem tangazdaságának he­lyi kerületében keresi ä ke­nyérrevalót. Nem egy helybeli a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetében talált munkalehetőséget. A község­beliek a fővárost körülölelő több más agglomerációs te­lepüléshez hasonlóan élik a bejáró dolgozók életét. Itt ta­lán jobb a közlekedés, mint másutt, a közelben a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gép­gyár. Ma másak a fejlődés lehe­tőségei, mint néhány évtizede. Akkor sokszor a kevésből kel­lett építeni, s az emberek ösz- szefogása, az önzetlen munka volt minden. Napjainkban adottak a továbblépés, a to­vábbi haladás feltételei. Még akkor is. ha most jobban és következetesebben kell rang­sorolni, mint régen. És miként korábban, jelenleg is szükség van a lakosok, a környékbeli üzemek összefogására. Ezt a gondolatot és törekvést igazol­ják azok az együttműködési szerződések, melyeket a köz­ség vezetői kötöttek a gyárak­kal és intézményekkel, pf iegvensúly ozottan halad előre Halásztelek, a már kitaposott úton a főváros ár­nyékában. Lakosai és vezetői érzik: amikor tesznek a fejlő­désért, önmagukért cseleksze­nek. Röpke múltjuk van, de nagy jövőjük lehet. Mindezek kitűnnek abból a kiadvány­ból is, mely a harmincéves jubileumra készült Tények, beszédes számok és sok fotó mutatja be abban a települést Szép dokumentum ez, mely tanulságul és a múlt idézőjéül szolgálhat a későbbi generá­cióknak. V. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents