Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. MÁJUS 23., SZOMBAT %Mrlav 7 CSALÁDBAN—HÁZ KÖRÜL A hány ház, annyi szokás, tartja a mondás. S ezeket a szokásokat jó meg­tanulni, életmódunkat gaz­dagítják. Hazánkban finn mintára egyre több helyen találkozunk szaunával. Csakhogy sehol sem talá­lunk használati utasítást vagy néhány jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy mi­ként hasznos az igazán. Rovatunkban a szaunázás aranyszabályait foglaljuk össze. Szó esik a természet- járás frissítő hatásáról is. A közelgő "nyári napokra divattanácsokat is nyúj­tunk. Mindennapi kikapcsolódás Gyógyító, szépítő mozgás A városlakók már régen el­veszítették közvetlen kapcso­latukat a természettel. Életük, munkájuk a zárt falak között folyik és alig-alig vannak friss levegőn. Ez mindenek­előtt azzal jár, hogy a lég­áramlás nem tornáztatja, a hi­deg-meleg váltakozása nem edzi ereiket. Kevés ibolyán­túli sugárzás éri őket. Nem­csak azért, mert keveset van­A szaunázás aranyszabályai Virgáccsal veregetve Fiókom mélyén őrzöm, a szauna diplomát, tárgyi bizo­nyítékát annak, hogy kiálltam a finn szaunázás próbáját. A díszes papírlapot néhány esz­tendővel ezelőtt Tamperében jókedvű beszélgetés közepette kaptam kézhez, természetesen szaunázás után. Az eredeti füstös szauna hőmérséklete csakhogynem száz fokot ért el, a tó vize, amelybe felhevülten ugrottunk, mindössze tizenhat fokos volt. A különbséget mégsem éreztük. Hogy miért nem? Ez a szauna egyik tit­ka. Amikor legszebb a nő Hazánkban is egyre többen kedvelik a szármát, egyre több helyen élvezhetjük ke­délyállapot hangoló hatását. Bár olyan szertartásosan, mint Finnországban mi sohasem fo­gunk szaunázni, szabályait mégis érdemes megfogadni, megismerni. Annál is inkább, mert nem egy vikendháztu- lajdonos próbál fából szaunát készíteni családjának, s a hegyvidéki szállodák — így a dobogókői Nimród — is fel­szereli azt. Egy órával a szaunázás után a legszebb a nő — tartja a finn közmondás, S ez valóban igaz, hiszen az izzasztó gőz, majd az azt követő fürdő ja­vítja a vérellátást, tisztítja, feszessé, puhává, hajlékonnyá teszi a bőrt. Az arc kipirul, a bőr bársonyossá válik, az ide­gek megnyugszanak. A rend­szeres szaunázás stabilizálja a vérkeringést, tágítja az ereket, edz a meghűlés ellen és nem utolsó sorban kellemes kikap­csolódás. A szaunát belülről vörösfe­nyő burkolat fedi. A padok nyárfából készülnek, hogy el­nyeljék a vizet. A kályhán gránit kövek vannak, ez nem repedezik szét, ha átforrósítot- tan vizet öntünk rá Kellék még a nyírfavirgács, vízbe mártva legyintgetjük vele magunkat. Legalább két óra Tusolással kezdjük a szau­názást. Ez nem csupán hi­giénikus, de kellőképpen elő is melegíti a testet. Utána ala­posan törölközzünk meg. A szaunázásra legalább két órát szánjunk, ha állandóan az óránkat nézzük, többet árt az egész, mint használ. Se üres, se tele gyomorral ne menjünk szaunába. Legjobb, ha előtte egy kevés feherjedús ételfele­séget — mondjuk sajtot — fo­gyasztunk. Tehát: lemosdottunk, meg- törölköztünK es belépünk a szaunába, ahol már legalább nyolcvan fokra ment fel a hő­mérő higanyszála. Tíz perc múlva a bőrünk felenged, a pórusokon kiüt a verejték, vizet löttyintünk a forró kö­vekre. Felszáll a gőz, száz, százhúsz fokig is fölmelegszik a száraz levegő. Közben éra. mes felidézni a finnek arany- szabályát: csak azt tegyük, ami jólesik. Arról beszéljünk, arra gondoljunk, ami^ nem okoz gondot. A szaunazás a lazítás, a kikapcsolódás gya­korlása is egyúttal. Első alka­lommal legyünk óvatosak. Kétszer nyolc—tíz perc untig elegendő. Üljünk az alsó lép­csőre, ott hatvan—hetven fo­kos a hőmérséklet. Ha ezt jól bírjuk, mehetünk följebb. A felső részen a százfokos hőt az teszi elviselhetővé, hogy a levegő rendkívül száraz. Nem jó fogyókúrának A kamrából kilépve néhány percet töltsünk a szabad le­vegőn, erre a fokozott oxi­génigény miatt van szükség. _la úszómedencéje van is a szaunának, csak néhány per­cig lubickoljunk benne. A szív védelmében ne erőltessük meg magunkat az úszással. Vége­zetül meg kell mondani; té­ved, aki azt hiszi, hogy a szauna fogyaszt. Igaz, egy-két liter folyadékot veszít a test, de azt utána pótolni kell. Sok­kal inkább lelket, testet pihen­tető hatása az, ami miatt ér­demes kipróbálni. nak napon, hanem mert a szobák, műhelyek, irodák ablakai elnyelik ezeket a sugarakat. A városok felett porból és a különféle égéstermékekből összeálló ködfátyol telepszik meg, ami visszafogja, megszű­ri a sugarakat. Kévés a szabad földtalaj és a növényzet, így nincs ami tárolja és állandóan párologtassa az esővizet. Ezért a levegő többnyire száraz. A házak között a széljárás is ki­sebb, mint a szabadban. A szabad, tiszta környezet­ben tett séta egyszerre jelenti a szükséges mozgást, a jó le­vegőt és a levegő edző hatását, ugyanakkor pihentet, szellemi­leg is felfrissít, üdít, kivonja az embert az otthon, a mű­hely, az iroda és általában a mindennapi élet lélektani ter­helése alól. Erre a legalkal­masabb a hét végi pihenés egy-másfél napja, amikor ki- sebb-nagyobb túrákat, kirán­dulásokat tehetünk. A természetjárás elsősor­ban azoknak való, akik kevés fizikai munkát végeznek, akik izmaikat nem foglalkoztatják és éppen ezért kívánják a mozgást. A tapasz­talt természetjárók ugyanak­kor arra is figyelmeztetnek, hogy a hét végi kirándulásnak nem lehet rohanás a célja, a minél nagyobb út megtétele! Csak akkor üdít a természet- járás, ha nem fáraszt, ha köz­ben van időnk a természet szépségeiben gyönyörködni, a természet életét megfigyelni, mert csak így tudunk igazán kikapcsolódni a hétköznapok gondjaiból. És még valamit: a pihenők azért is szükségesek, mivel járás közben is megtör­ténhet, hogy a szervezet nem tud elegendő oxigént felvenni, és benne oxigén nélkül men­nek végbe a vegyi átalakulá­sok. Eleinte bágyaszt a friss le­vegő, a szabadban tartózkodás. A rendszeresség, a fokoza­tosság a természetjárásnál is hasznos. Sétára, mozgásra ne csak hét végén szakítsunk időt, hanem naponta. A reggeli öt-tíz per­ces torna, a napi félórás séta hatására nemcsak a minden­napi munka lesz könnyebb, hanem szervezetünk is edzet­tebb, teherbíróbb lesz. Szemre valók Nem csupán divat A napszemüveg öltözteti az ar­cot. Ugyanakkor védi a szemet a vakító napsugártól. Sokan a divat kedvéért veszik fel, de elsősorban szemünket óv­juk ezzel. A napszemüveg vásár­lásánál alapszabály, hogy az arc formáját kell alapul venni. Ko­mikus a keskeny, vékony arcon a túl nagy, színes keret, a szög­letes nem való széles arcúnak. A fekete keret nem áll jól a sző­kéknek, míg a barnák szinte min­den árnyalatot viselhetnek. A szemüveg nagysága, formája el­torzíthatja vagy éppen feldobja az arcot, ezzel együtt a megjelenést. A gyakran összehúzott szem rán­cokat okoz a szem körül. A csomagolás ABC-je Mi van a hátiz sákban ? Május az iskolai kirándulá­sok hónapja. Ilyenkor csopor­tosan busszal, kerékpárral vagy éppen gyalogosan kere­kednek fel a fiatalok országot- világot látni. A túrákra leg­célszerűbb hátizsákkal indulni. Milyen az ügyesen pakolt, átgondoltan felszerelt háti­zsák? Legelőször is el kell Kánikulablúzok Divatszínné lépett elő az Idei nyárra a fehér, aminek bizonyára mindenki örül, mert jól áll az szókének, barnának, a fehér bőrűnek és a kreolnak egyaránt. A divattervezők a napsütéses meleg napokra lenge blúzokat terveztek. A legtöbb úgynevezett kombiné fazonú. Díszként alkalmaznak csipkét, lyukacsos slingelt hímzést, fodrot, újdonság a blúzra hímzett monogram. Kevés munkával otthon Is megvarrhatjuk, kihi mezhetjíik ezeket a blúzokat. A legalkalmasabb alapanyag a vászon, a pamut, a batiszt és a tiszta selyem. Legszebb a magunk hor­golta csipke, de gyorsabb, ha a rövidáruboltokban körülnézünk, ott különböző szélességű csipkék kö­zött válogathatunk. dönteni, mit vigyünk magunk­kal, hiszen a felesleges holmik csak növelik a cipelnivaló sú­lyát. A fontosnak ítélt tárgya­kat, ruhaneműt szépen sorba rakjuk, majd egyenként behe­lyezzük a zsákba. Jó megol­dás, ha a hátizsák alapja ke­mény kartonlap. Ez jó tartást ad. Célszerű — ha a hosszabb túráknál, két kartonlap közé csomagoljuk a fehérneműt, és ez lesz a hátizsák alapja. Ügyelni kell, hogy a hátoldal sima maradjon, különben igen kellemetlenül nyomja a há­tunkat. Feltétlenül vigyünk az útra gyógyszert, fájdalom- és láz­csillapítót, minden eshetőségre számítsunk. Szükséges egy kis elsősegélynyújtó felszerelés is, varrókészlet, toalettholmi, ösz- szecsukható ivópohár, zsebkés, üveg- és konzervnyitó sem hiányozhat csomagunkból. Sok és felesleges elemózsiát ne ci­peljünk, hiszen mindenütt van élelmiszerüzlet. Amennyiben térképet, útikönyvet, tájolót is viszünk, akkor ezeket külön helyezzük el, vízhatlan tokba csomagolva. A plédet csavar­juk a hátizsák köré. Igyekez­zünk mindent elhelyezni a zsákban, mert kellemetlen, ha még kézben is kell valamit ci­pelni. Nem beszélve arról, hogy ez esetben a test egyen­súlya is megbomlik. A kézbe már csak az erdőben talált megfelelő bot kerül, ami segíti a fölfelé kapaszkodást a he­gyekben. Az oldalt irta és összeállította Erdösi Katalin EGYÜTT AZ UTAKON Ismét szép nyári hét vége ígérkezik, ezért feltehetően a kedvelt kirándulóhelyek felé élénk lesz a forgalom. A fő csa­pások: az ismert útvonalak a Dunakanyarba, mind a pesti, mind a budai oldalon, azaz a 2-es és a 11-es főúton... AZ ÚTINFORM JELENTI Karádi László: A 2-es főúton ezen a hét végén már nem végez­nek munkát, zavartalan lesz az előrejutás. Vác után a legtöbb autó a 12-es főútra kanyarodik. Nagymaros, Zehegény felé. Jó tudni, hogy e két helység között ismét szikla vizsga, at, illetve sziklabontás lesz. Ez azt jelenti, hogy naponta több alkalommal 10—15 perces idősza­kokra mindkét irány forgalmát leállítják, várakozni kell, ugyanis ke­rülésre nincs mód. Figyeljék a jelzőőröket. A 11-es főúton Leányfalu területén kérünk nagy figyelmet, mert a gyalogjárda több helyen fel van bontva, s a gyalogosok az úttestre kényszerülnek. A strandnál szombat-vasárnap igen nagy mozgás vár­ható, vigyázzanak az utat keresztező gyalogosokra. Az elmúlt hetek tapasztalata szerint a hazatérő nagyobb forgalomban a 11-es főútra igen nehéz ráhajtani a csatlakozó utakról. Kérésünk: a főúton autó­zók vegyék észre autóstársaikat, esetleg csak lassítással is, segítsék a várakozókat. Ha megállnak és így engedik be őket, akkor sem szen­vednek érzékeny időveszteséget. A hét végén is dolgoznak (aszfaltoznak) az 1-es főúton a 25-Ös és 40-es kilométer Hozott. Emiatt a jármüvek a zsámbéki és az óba- roki elágazás között terelőúton közlekedhetnek. Ez csaknem párhu­zamos a főúttal, Bicskén vezet keresztül. A terelő úton az előírt se­besség, óránként 60 kilométer, emiatt körülbelül 20 perces menetidő- növekedéssel számolhatunk. A főváros és a Balaton között az M7-es autópályán szüneteltetik a munkát, így zavartalan lesz a közlekedés. ÚJ HÍD SIÓFOKON Ha már a Balatonnál tartunk, hadd említsük meg, hogy szerkesztőségünket dr. Gáti István Siófok Városi Tanácsának elnöke levélben tájékoztatta arról: május 27-én szerdán dél­előtt megnyitják a forgalom számára a városközponton átve­zető, újonnan épült 70/A jelű utat, illetve a második Sió-hidat. Ismeretes, hogy a várost észak-déli irányban kettészeli a csa­torna, amelyen eddig csak egyetlen híd volt, a 70-es számú főközlekedési úton. Az új, 1,3 kilométeres, 2x2 forgalmi sávú útszakasz, és a 45 méteres fesztávolságú híd nagyban csökkenti a zsúfolt­ságot, s meggyorsítja a Balaton déli partjára irányuló forgal­mat. S ez csak egy része a tervezett 70/A jelű útnak, amelyet fokozatosan építenek ki, , SEGÍTSÜK A KÜLFÖLDIEKET Igaz, amit a siófoki tanácselnök ír: a főváros után a Balaton part­jain legnagyobb az idegenforgalom. Am a harmadik legnagyobb von­záskörzet éppen Pest megyében található: a Dunakanyar. Ahogy kö­zeledik az igazi nyári szezon, mind több külföldi rendszámú gépko­csi tűnik fel a megye útjain. A héten főként nyugatnémet, osztrák és olasz turistákkal találkoztunk. Időnként a megengedettnél nagyobb sebességgel száguldanak, máskor pedig annál is lassabban kocognak. Talán egy címet keresnek, talán elgyönyörköünek a táj, a városok szépségeiben, vagy éppen a térképet böngészik. Jó néhány honfitársunk — tapasztalataink szerint — türelmetlen a külföldi autósokkal szemben. Lehet, hogy ők még nem jártak külföldön, s nem tudják, néha milyen nehéz eligazodni, s milyen jól jön egy kis figyelmesség az ott élők részéről? Azzal, hogy rádu­dálunk a külföldi autósra, mindenfélét mutogatunk neki — nem segítünk, méginkább megzavarjuk. Azzal pedig, hogy megelőzzük őket — akár szabálytalanság árán is —, fölösleges kockázatot vál­lalunk, s balesetveszélyes helyzeteket teremtünk. Véleményünk szerint sokkal több türelemre, megértésre, segítő­készségre lenne szükség. Az nem időveszteség, ha egy-két szíves szóval útbaigazítjuk őket, vagy megvárjuk, amíg mások megteszik ezt, s mi állunk néhány másodpercig. MIVEL MOSSUNK? Egy kis napfény, s máris benépesülnek a vizek partjai. No, nemcsak fürödni, horgászni, csónakázni mennek a Duna és a többi folyó partjára, hanem kocsit mosni is! Azt már régóta tudjuk, hogy ezzel szennyezzük az élővizeket — szám­talan cikk jelent meg róla —, s azt is, hogy e tevékenység bír­ságolható. Most fordítsuk meg a dolgot. Sokan nem gondolnak arra, hogy a Duna — és a legtöbb folyó — vize már eleve szennyezett; sajnos, különféle, savas, vagy lúgos kémhatású vegyianyagok is találhatóak a vízben. Ezt szemmel nem lehet megállapítani, csak műszerekkel. Aki ilyen vízzel mossa kocsiját, voltaképpen kárt tesz benne. A szennyezett víz ugyanis megtámadhatja a lakkozást Mivel mossunk hát? Tiszta csapvízzel, vagy ahol ilyen nincs, kútvízzel. Autó­sampont tegyünk bele: ez kicsit zsíros, így visszaadja a lakk rugalmasságához nélkülözhetetlen „tápanyagokat”. A langyos, vagy meleg víz segíti a szennyeződések eltávolítását a forró víz viszont rongálja a karosszériát A tisztára mosott kocsit vattával és puha ronggyal — flanellal — polírozzuk; ehhez autófényező pasztát, krémet, vagy emulziót is használhatunk. E készítmények eltávolítják a lakkfelület elkrétásodott rétegét, kitöltik a repedéseket, s a felületet hosszabb időre víztaszí­tóvá teszik. Kerüljük a forgőkorongos polírozógép használa­tát, mert az igen nagy fordulatszámon dolgozik, s szakszerűt­len kezelés esetén felmelegítheti, sőt, le is koptathatja a lakkot A VOLÁN VÁLASZA Két héttel ezelőtt szóvá tettük, hogy Pető István kartall olva­sónk, a Volán 20-as Vállalat autóbuszvezetője több mint 750 ezer ki­lométert vezetett balesetmentesen, mégsem kapta meg ezért a pla­kettet, illetve pénzjutalmat. Cikkünkre Zagyva Lajos igazgatóhelyet­tes válaszolt. Közölte, hogy az eredeti rendeletét 1967-ben módosí­totta a közlekedési- és postaügyi miniszter, s a plakett elnyerésének az is feltétele lett: „az előterjesztő vállalatnál megszakítás nélkül legalább három éve munkaviszonyban áll-e?” Szó ami szól, olvasónk elég sűrűn változtatta munkahelyeit. A 20-as Volánnál 1982 márciusában lesz meg a három éve. „Dolgozónk panaszát figyelemmel kísérjük — írja az igazgatóhelyettes — és amennyiben az egyéb feltételeknek is megfelel, az emlékplakett- éí oklevél-kitüntetésre javaslatot teszünk ... A kitüntetésre történő fel- terjesztés nem kötelező hatályú, hanem' — más kitüntetésekhez ha­sonlóan — a gépkocsivezető munkájának erkölcsi elismerése.” Vagyis: figyelembe veszik a magatartást, a mozgalmakban való aktív rész­vételt és Így tovább. A balesetmentes közlekedésért című plakett el­nyeréséhez nem»elegendő a balesetmentes közlekedés. Vajon miért? Nem az a legfontosabb, hogy a buszvezető ne okozzon tömeg­szerencsétlenséget —, mint néhányszor már megesett, ne gázoljon el senkit, ne tegyen kárt a milliós értékű Ikarusokban? A balesetmen­tes közlekedés — meggyőződésünk — egyre Inkább aranyat ér. Amit rézplakettel is el lehet Ismerni. ÚJRA A MOZAIK UTCÁBAN Annak idején megírtuk: március 25-től szüneteltetik a budapesti Mozaik utcában a gépjárművek műszaki vizsgázta­tását. Azóta elvégezték a szükséges munkákat — betonozást. - az építési hibák kijavítását —, újra beállították a műszereket, s a hét elejétől már teljes kapacitással dolgoznak. A KPM Autófelügyeletének budapesti és Pest megyei felügyelősége a Mozaik utcában a megye egész területéről várja a vizsgázta­tandó teher- és személygépkocsikat. Sikeres vizsgákat! A hét végére pedig kellemes, balesetmentes utazást kíván: Paládi József l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents