Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

xMAov 1981. MÁJUS 16., SZOMBAT HARMINCÉVES Lengyel Kultúra Négynapos ünnepi program­mal emlékezik fennállásának 30. évfordulójára a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Köz­pont — jelentette be Edward Debicki, a kultúra igazgatója pénteken a Nagymező utcában tartott sajtótájékoztatón. Az eseménysorozat — május 19- én, kedden délután — a 40 évesek lengyel festőművész­nemzedéke című reprezentatív festészeti kiállítással kezdődik. A program során Lengyel- ország magyar filatelisták gyűjteményében címmel bé­lyegkiállítás nyílik a Lengyel Kultúrában, s a Pataky Mű­velődési Központ ad otthont a fotódokumentációs kiállítás­nak, amely a lengyel nép éle­tét, eredményeit Magyarorszá­gon népszerűsítő intézmény három évtizedes tevékenységét mutatja be. A rendezvényso­rozatot két ismert lengyel előadóművésznő koncertje zár­ja Eredményesen működik az intézményben a polonisták klubjia, valamint a népsze"ű Polski Fiat-kör. A három év­tized alatt a lengyel nyelvtan­folyamokon 17 ezren tanultak, s közülük mintegy nyolcszázan tettek közép- és felsőfokú nyelvvizsgát, hetvenen pedig tolmácsvizsgát. DEMOGRÁFIÁI HULLÁM Ennyi elutasított rég nem volt A Pest megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézetnél re­kordidők járnak. Egyetlen fogadónapon 40—50 fiatal és szülő jön tanácsért, kétszer annyian, mint tavaly ilyen­kor, s egy hét alatt annyian, mint négy éve összesen. Az intézethez eddig 407 mindkét továbbtanulásra meg­jelölt iskolából elutasított di­ák jelentkezési lapja érkezett. A legtöbb a budapesti gim­náziumokból és szakközépis­kolákból, de a korábbiaknál tetemesebb számú a Pest megyei középiskolákból is. Eddig 160 gyermek talált a kapott tanács alapján isko­lát, ahová fel is vették. T úl jelentkezések — Mi történt? Aki válaszol: Oberczán Jó­zsef, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya középis­kolai csoportjának vezetője. — Idén 11 ezer 357 tanuló fejezi be általános iskolai ta­nulmányait Pest megyében, és a zömük — 96,6 százalék — tovább kíván tanulni. A jelentkezések március 20-án zárultak le, s e napokban már a gyerekek többsége vá­laszt kapott a második helyen megjelölt iskolától is. Ha ott is elutasították, a jelentkezési lap automatikusan a Pálya- választási Tanácsadó Intézet­hez kerül. Csupán május 12- ig a Pest megyei középisko­láknál 619 ilyen eset történt, s lesz még több is május vé­géig. Az is feltűnő, hogy igen nagy tömegben érkeznek a tanács művelődési osztályára a fellebbezések. Ezekre má­jus 20-a után kapnak választ az érdekeltek. E jelenségek oka a régóta nem tapasztalt mértékű túljelentkezés. — Ismertetné ennek ada­tait? — A megye 28 középisko­lájának 2 ezer 428 helyére idén 2 ezer 623-an pályáztak. Míg tavaly 95, idén 108 szá­zalékos volt tehát a jelentke­zési arány. Ide kívánkozik, hogy a tavalyinál 4-gyel több középiskolai osztály indul ősszel. A gimnázium iránti érdeklődés — bár megyénk­ben még mindig alacsonyabb kiálütAteíimekren A sokarcú képzőművészet A májusi tárlatok legin­kább arról győznek meg mindannyiunkat, hogy a mű­vészet egy és oszthatatlan, de ezen beiül sokarcú és szám­talan árnyalatát figyelhet­jük meg. Hencze Tamás, a Dorottya utcai kiállítóterem­ben a maga európai igényei­vel minden bizonnyal hama­rabb győzi meg a párizsi mű­történészt, mint., a kispesti munkást. Ö ilyen; így kelf el­fogadnunk, hogy ezúttal há­romszögre és fehér, fekete árnyalatokra bízza a gondo­latok képi kifejtését. ★ Egészen más szemléletmód izgatja Bényi Lászlót, aki a Mednyánszky teremben érvel a maga szépségigaasága mel­lett. A színek vérbő és virá­gokban kifejezett izgalma él­teti, esztétikai érvelése erő­teljes. Nem indokolható türelmet­lenség jellemzi olykor mű­vészeinket, hajlamosak arra, hogy jogos önfigyelmükben megfeledkezzenek mások ér­tékeiről, fontosságáról. Az igazság azonban plurális. A Kapás utcai kiállítóterem két kiállítója közül Szekeres László íotógraiikái egy uj szellem jegyében gömoalak- zattal értelmeznek ölelkező­ket, a Déke olajíaágát, őszi mezőt, — Réti Mátyás egy megküzdött szemlélet jegyé­ben az elődök kaszás szor­galmához méltóan idézi a puszta naplementéit vízbe gá­zoló bivalyokkal, az öreg pásztorokat, a tiszadobi holt­ágat, Szentendrét, Sopront, — a festészettel bejárt országot. Nem túlhaladott ez a festés­mód sem, sokkal inkább hoz­zátartozik az élet valóságá­hoz ugyanúgy, mint Szávoszt Katalin kerámiái, aki a He­likon Galériában mutatkozik be hajlított növényformáival, — következetes egyszerűség­gel. Az is kultúránk csöndes diadala, hogy az Ameriká­ban híressé yált túrkevei Finta Sándor unokája, aki szintén szobrász és szintén Finta Sándor nevet visel, hal­lat magáról, nagydíjat kapott az országos amatőr kiállítá­son. ★ Amikor a pluralizmus min­den irányban ható, termő A nehéz esztendők krónikája MUNKÁSMOZGALMI VISSZAEMLÉKEZÉSEK az ellenforradalmi kor politi­kai és gazdasági nyomása olyan nagy volt, hogy szinte kibírhatatlanná vált. Ezért is található a vezetők között is több nő. A női áldozatválla­lásról ír a kötetben Lóránd Ferencné, Csillag Rózsi, Ke­A Kossuth Könyvkiadó Ta- tént dolog nemcsak érdekes, rendisége teljesen hű képet lemen Andorné, Krammer núságtevők sorozatának meg- izgalmas, hanem kortörténeti rajzol elénk. Zsófi, Bruck Rózsi, Frisch jelent a legújabb kötete, dokumentum is. Már maguk a A KIMSZ-munkáról, az Istvánná és más mozgalmi amely a magyarországi mun- visszaemlékezők is érdekes Ifjú Proletár című újság meg- asszony. kásmozgalom történetének személyiségei voltak a ma- jelenéséről ír Nemes Dezső és Bizonyára nem mentes a 1919-től 1933-ig terjedő szaka- gyár munkásmozgalomnak. Rostás István. Milyen nehéz kötetben szereplő némely írás szát öleli át. A visszaemléke- Hiszen ki ne tudná, hogy mi- volt illegális körülmények a tévedésektől sem, mégis zők — Böhm Vilmos, Ham- lyen szerepet játszott például között szervezkedni, megje- valamennyi a magyar mun- burger Jenő, Révész Géza, Böhm Vilmos a Tanácsköz- lentetni egy lapot, hogy a fia- kásmozgalom —, ameiy szin- Vas Zoltán, Fazekas József, társaságban, majd annak le- talokat szervezni, lelkesíteni tén nem volt mentes a hi- Nemes Dezső, Tamás Aladár, verése után a Peidl-kormány- lehessen. Tárgyilagos, a ne- báktól — igazságát tanúsítja. Szerényi Sándor, Busi Vince ban. Éppen ezt az időt örö- hézségeket, a szervezkedés örö- ,. , .. és mások — arról adnak szá- kitette meg az ebben a kö- mét sem elhallgató Nemes- JO umieKeZiClo mot, hogy 1919 után milyen tetben közölt írásában, vagy írás egyik legszebb darabja A szerzők küzdelmes életút­változást hozott Magyarorszá- milyen megrázó Busi Vince a kötetnek. Tárgyilagosságával, ja egy-egy darabjának olvasása gon a munkásmozgalom hely- emlékezése. Arról az időszak- emberségével megragadó, s be- így is izgalmas, maradandó zstében az ellenforradalom ról ír, amikor az MSZMP a lőle kikerekedik egy nagyon élmény, s jó emlékeztető, győzelme. húszas években legális kom- fontos, izgalmas munkásifjúsá- egyben tanulságos, hogy nap­_ , , munista — munkáspártja a gi tevékenység. jainkban még szenvedélyeseb­UokumentumoK parasztságot is szervezte, s Még valamit: az előző kö- ben szeressük munkánkat, s Az írások egy részét a szer- befolyása vidéken is megnőtt, téthez képest ez a kiadvány álljunk helyt azon a helyen, zők még évtizedekkel ezelőtt, Busi Vince egyben önkritikus több visszaemlékezést közöl ahová az élet, a sors, hlvatá- friss élményként rögzítették, is, mert őszi/.tén feltárja a nőktől. Ez egyben azt bizo- sunk, s meggyőződésünk jó­többségét azonban a felszaba- mozgalom gyengeségeit, saját nyitja, hogy a Tanácsköztár- voltából kerültünk. A kötet hibáikat, tévedéseiket, jóhi- saság után — éppen az első egyben segítséget nyújt ahhoz szeműségüket. világháború, és az azt köve- ir. hogy jobban megismerked­, , tő forradalmak hatására — jünk századunk első harma­Mu Kép sok ng kapcsolódott be a da munkásmozgalmával. Nincs módunk, hogy nyo- munkásmozgalomba. Ami ért- A kötethez Szabó Ágnes írt mon kövessünk minden írást, hető, hiszen nemcsak az ér- tartalmas, jó eligazító, a kor- Minden egyes történet kü- mert az meghaladja egy re- telmiségiek, a polgári réteg szakot összefogó előszót. A lön élmény, egy-egy epizód- cenzió terjedelmét, csak uta- tagjai közül vállaltak sokan képek pedig személyesen kö- ja. néha tragikus eseménye a lünk rá, hogy ez a tíz-tizen- szerepet, hanem a proletár- zelebb hozzák a könyv írásai- korszaknak, s ezért vala- négy esztendőről szóló emlé- asszonyok is forradalmasod- nak szerzőit. mennyi emlékezővei megtör- kezések, írások időrendi sor- tak ebben az időben, hiszen Gall Sándor dulás után írták, amikor már történelmi távlatból szemlél­hették a gyakran tragikus, ke­serű. küzdelmes, mégis fel­emelő. lelkesítő múlt emlé­keit. Bényi László: Virágcsendélet esztétikai igazát hangoztatjuk, nem feledkezhetünk meg a valós értékrendről sem. En­nek figyelembe vételével je­lezhetjük, hogy a Csók Ist­ván Galériában májusban ki­állító Nagy Gábor teljesítmé­nye lenyűgöző meglepetés. Amit és ahogy alkot, az a jövő szempontjából is jelen­tős. Pályája töretlen és gyors. Budapesten született 1949- ben, Sarkantyú Simon tanít­ványaként végzett a Képző- művészeti Főiskolán, majd tanársegédje lett. 1980-ban Munkácsy-díjat kapott. A lé­nyeg azonban az, hogy Nagy Gábor hallatlan finomsággal minden művében új szépség­re, a szépség új igazságára törekszik, — egyre inkább hiánytalanul, egyedi tökély- lyel, általános érvénnyel, megingathatatlanul. Losonci Miklós az országos átlagnál — látha­tóan növekszik. Ennek oka az, hogy nőtt a gimnázium presztízse, s többen igyeksze­nek egyetemre, főiskolára. Divatszakmák — És a szakközépiskolák? — Ott is hasonló a helyzet, sőt még szélsőségesebb, mint a gimnáziumoknál. A szakkö­zépiskolák 35 osztályának 1120 helyére 1317-en jelentkeztek, s az érdeklődés megoszlása bizony egyenetlen. Aggasztó­an kevesen törekedtek az ipa­ri jellegű szakközépiskolákba, például az aszódi és váci gépipariba, vagy a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola egyes szakaira. — Melyek most a divat­szakmák? — Nos, a megye három — nagykőrösi, fóti és gödöllői — óvónői szakközépiskolájá­ban két és félszeres a túlje­lentkezés, s érthetően sok itt az elutasított kérelem is. El­végre ennyi óvónőre nincs szükség. Az egészségügyi szakközépiskola Vácott szin­tén keresett: a 96 helyre 140- en jelentkeztek. A perspektíva — S mi a helyzet a jelent­kezések második fordulója után ? — a majdnem végleges kép így fest: a gimnáziu­mokba 1430 tanulót vettek fel, s 206-ot utasítottak el, a szakközépiskolákban 1117-en találtak helyet, s 413-an van­nak, akik nemleges választ kaptak. Ilyen nagymérvű el­utasításra és fellebbezésre az utóbbi 8—10 évben nem volt példa, ez is jelzi a demog­ráfiai hullám közeledtét. A mindkét helyről elutasítottak várható sorsáról annyit: a Pályaválasztási Tanácsadó In­tézet fokozatosan segít nekik iskolát keresni, s jó néhá- nyan majd a fellebbezések elbírálása után láthatják tel­jesülni továbbtanulási vágyu­kat, ugyanis gimnáziumi osz­tályonként egy, szakközépis­kolai osztályomként pedig há­rom tanuló fellebbezés útján kerülhet a középiskolába. — Mi a megoldás, a pers­pektíva? — Az első következtetések nyilvánvalóak: fokozódott az érdeklődés, a középiskolák kapacitása felső határán van, s néhol megnőtt a zsúfoltság is. A prognózis így hangzik: jövőre várhatóan tovább nő — főleg a városokban és az agglomerációs övezet telepü­lésein — a középiskolákra nehezedő nyomás. Ezért újabb osztályokat kell szervezni a már meglevő iskolákban. V. G. P. RÁDIÓFIGYELŐ RÁDIÓNAPLÖ. A Magyar Tudományos Akadémia közel­múltbeli közgyűlésén Lázár György miniszterelnök beszé­dében hosszasabban foglalko­zott a magyar kutatóintéze­tek tevékenységével, a válto­zó gazdasági körülmények Közötti helyzetükkel. Mintha erre felelt volna a Rádiónap- ió. melynek szerkesztője Vaj­da György, műsorvezetői Egyed László , és Győrffy Miklós. Pál Lénárd akadé­mikust, az Akadémia főtitká­rát, Kapolyi László ipari mi­nisztériumi államtitkárt, az Akadémia levelezőtagját hív­ták meg műsoruk vendégéül, hogy a tudományos techni­kai haladás és a hazai való­ság kapcsolatáról beszélges­senek. Számos terület képvi­selői szót kaptak a riportok­ban, és őszinte, kertelés nél­küli választ adtak a kérdező hallgatóknak is. Izgalmas mű­sor volt ez a két óra azza’ a további erénnyel, hogy a benne megszólalók az átlag­hallgatók számára is érthető módon adták elő mondandó­jukat. NAPKÖZBEN. Elég egyszer végigmenni a Körúton vagy Szentendre belvárosán, hogy lássuk, megkezdődött az ide­genforgalmi szezon. Tőlünk is naponta zsúfolt vonatok, re­pülőgépek indulnak szerte a világba. A napközben ezért látogatott éppen a vám- és pénzügyőrség országos pa­rancsnokságára, ahol elmond­ták — újból, de nem utoljá­ra —, hogy mit lehet ki­vinni és mit behozni külföld­ről. Bemutatták új szolgál­tatásukat, a Bazilika szom­szédságában megnyílt tájé­koztató irodájukat, melynek munkatársait mindenképpen érdemes felkeresni, mert szá­mos, az utazásnál hasznos ta­náccsal szolgálhatnak, s fel­tétlenül meg kell keresni, ha a kiutazó bizonytalan vala­mely a „fináncok” hatáskö­rébe tartozó dologban. B. H. * követésre méltó példát so­rolhatnánk. Ezt tapasztalva talán nem jogtalan a kérdés: miért nem teljes o sor? Miért, hogy aránylag jó adottságú települések nem adják meg a méltó ran­got a könyv ünnepének? Tévedés volna azt gon­dolni, hogy csak a kisebb községek mostoha helyze­tére célzunk. Olyan város, mint — például — Érd sem nagyon „villogott” ed­dig a könyvhetek változa­tos, színes megrendezésé­vel. Természetesen az ap­róbb falvak ügye még ne­hezebb. Pedig — bizonyo­sak vagyunk benne — az Ipoly mentén, a Pilis mé­lyén, Cegléd környékén is vannak olyan, könyvet szerető emberek, akik szí­vesen adaptálnának saját településükre egy-két könyvheti programlehető­séget, az író—olvasó talál­kozótól, az irodalmi mű­ből készült film vetítésén át a kis szavalóversenyek szervezéséig. Tudjuk, e helyeken ke­vés a szakképzett népmű­velő. Nem szeretnénk a pedagógusokat sem újabb feladatokkal terhelni. De egy lelkes lakóhelyi KISZ- szervezet; községi üzem­ben, tsz-ben dolgozó szo­cialista brigád közös ten- nivágyása pótolhatja az esetleg hiányzó művelődé- siház-igazgatót, könyvtár- vezetőt. Még azt is meg merjük kockáztatni, hogy az ilyen, kalákában szer­vezett program sikeresebb lehet, mint amelyet egy szem közművelődési szak­ember szervez. Ugyanis aligha képzelhető el, hogy egy brigád, — ha már ter­met szerzett, azt kideko­rálta, meghívta az írót — ne olvasta volna el a ven­dég valamelyik írását, és ne beszélgetőit volna arról ismerőseivel, barátaival, akiket nyilván ugyancsak „megagitált” a tollforgató- val való találkozóra. Már­pedig az ilyen szájpropa­ganda — valamennyi író— olvasó találkozó lényege, esetleg lényegesebb is az adott rendezvénynél. T ehet, Ükadnak. akik naivnak vélik a fenti elképzelést. Ám szerte az országban példák bizonyít­ják helyességét. Igaz, egy­előre kevés. Szaporításuk­hoz hozzákezdeni, a könyv­hétre új programokat ki­találva, új szervezési mód­szereket megvalósítva ké­szülni — még nem késő. A. Gy. Q ár az idei könyvhél ■*-' megnyitója május 29- én lesz, nyomdák, kiadók, terjesztők javában dolgoz­nak sikeréért. Sőt! A könyvhét, mint olvasás- és könyvpropagandánk legje­lentősebb eseménye, tulaj­donképpen akkor kezdő­dik, amikor az előző vé­get ér. A folyamatos könyvszerkesztő és könyv­hétszervező munka bizto­síthatja csak azt a sikert, amely az évről évre nö­vekedő forgalomban és fo­rintokban is mérhető. Minden tavaszi könyv- ünnep, anyagi sikerén kí­vül, tapasztalatokkal is gazdagít valamennyi illeté- íest. Márpedig ezek bőven akadnak. A könyvhét or­szágos szervező bizottságá­nak tagjai csak hosszú lajstromba foglalhatók, és — ellentétben az általáno­sítható gyakorlattal — a sok bába között nem vész ti a gyermek. A széles kö­rű társadalmi háttér bizto­sítékot ad erre. Ennek ismeretében tehát •náris módosítanunk kell a oevezetőben leírtakat. Memcsak nyomdák, kiadók, terjesztőknek kell dolgoz­tok a sikerért. Vagyis, pontosabban, nemcsak ne­kik kellene. Pest megyében évről év­re sok tanácsi, népfront­jeli munkatárs és a tár­sadalmi szervezetek képvi­selői gondoskodnak a vál­tozatos programokról, me­lyek — a könyvek mel­lett, természetesen — oko­san és szórakoztatóan nép­szerűsíthetik az olvasást. A lelkes és áldozatkész szakemberek azonban hiá- ja alakítják ki a megfe­lelő, átgondolt koncepció­tat, ajánlásokat, ha azok aem valósulnak meg a gyakorlatban. A fiaskó oka — tisztelet a kivételnek — í",iiefordítás” hiánya. Hiá- ja ugyanis központi mód­szertan, centrumban ké­szült ajánlás, általános út­mutatás, ha az abban fog­laltakat nem ültetik át a helyi viszonyokra, lehető- lésekre. körülményekre. Vácott hosszú ideig nem volt ünnepi az ünnepi cönyvhét. Okát most. utó­lag ne firtassuk. Lényeg: ?gy ideje remek könyvtér, izon változatos programok színesítik a vásárt. Olyan ■endezvények, melyeket lelyi erők bevonásával, se­gítségével és — nem utol­sósorban — a váciak ér- leklődésére jososan számot tartva szerveznek. A vá­rin kívül még jónéhány Könyvhétre készülve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents