Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

1981. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK Kr- W K/umap 5 Öt év munkájának gyümölcse ért be Nem könnyű az adott ter­jedelmi keretek között beszá­molni egy olyan mezőgazdasá­gi nagyüzem 5 esztendős fej­lődéséről, amely tavaly 1,6 milliárd forint árbevételt ért el, tagjainak, dolgozóinak szá­ma nem sokkal kevesebb 7 ezernél. S ami ennél is fon­tosabb, tevékenysége rendkí­vül szerteágazó, az új vállal­kozások, kezdeményezések szinte megszámlálhatatlanok. Nem marad más hátra, mint távirati stílusban rögzíteni a legfontosabb adatokat. Az ácsai Vörös Október Tsz 1975 óta termelési értékét 91, árbevételét 214, nyereségét pe­dig 43 százalékkal növelte. Könnyen tehették, hiszen óriá­si ipari tevékenységet folytat­nak — mondják sokan a ta- máskodók közül. Nyitott gazdaság Nos, erre is gyakorlati vá­laszt adott az ócsai tsz. öt évvel az állattenyésztés és nö- vénytenmésztés termékeiből származó bevétel csupán 127 millió forint volt, tavaly ez az összeg 319 millió forintot tett ki. Vagyis a két és félszere­sét. S hogy mit jelent a nagy ugrás a népgazdaságnak a fo­gyasztóknak? Nos, a 4200 ton­na gabonával szemben 6200 tonna búzát, kukoricát és ro­zsot, a 4600 tonna helyett 7500 tonna zöldségfélét Egy, a laikus számára is megfogha­tó mutató, a sok-sok közül: 1980-ban egy hektárra vetít­ve 20 mázsa húst termeltek, annyit, mint valaha búzából. Nyitottság. Más gazdaságok és a kistermelők irányában. Enélkül ma nem tartanának itt a Vörös Októbéf'Tsz gaz­dái. Egyebek között 37 gaz­dasági társaságnak tagjai és 17-nek egyben a gesztorai is. A soroksári paradicsomter­mesztési rendszer 27 nagyüze­met integrál, a Hybar cirok- termelési szisztémájuk kere­tében 61 üzemmel tartanak kapcsolatot. Jól cseng a Co­lumba húsgalambtenyésztési rendszer neve is a termelők ' körében: a kistenyésztők és nagyüzemek szakembereinek fülében egyaránt. S ha már a kisegítő gazdaságokat emlí­tettük, szólni kell arról is, az óriás szövetkezet 2800 kistér­gáénak, tavaly, amikor már működött a gazdasági társa­ság, 7 milliót és az idén a ceg­lédi szövetkezet 11 millió fo­rint eredményt tervezett Hozzájárulásuk a népgazda­sági egyensúly javításához szintén nem lényegtelen. Úgy­nevezett kiscikkekből . — ga­lamb, nyúl, mini csirke — 1980-ban 3,3 millió dollár értékű árut exportáltak, az idén 8,8 millió dollár forgal­mat szeretnének lebonyolí­tani. A már említett mini csirkéből — a szárnyas 30 nap után 65 deka súlyt ér el, s ék­kor már piacképes — 100 ton­nát akarnak külföldön elad­ni. A tenyészanyag rendelke­zésükre áll: behozták az ISA Vedette típust Kemény valutát hoz az or­szágnak a Pegazus Tours is: a túralovaglás az idén 400 ezer dollárt jövedelmez, s mint a szövetkezetben el­mondták, állandó telt házuk van. Persze devizát ennél ke­vésbé látványos dolgokból is lehet szerezni. — Például fél­millió dollárt úgy, hogy fel­vásárolják a gumihulladékot és felaprítva adják eL Rendelőt és ABC-t... A sikerekben természete­sen meghatározók az emberi tényezők is. A 116 szocialis­ta brigád tavalyi vállalásai ré­vén 10 millió forint többlet­eredményt és 3 millió forint értékű megtakarítást értek el. A kollektívák ötvenezer óra társadalmi munkaórát vé­geztek. A dolgozók erős szá­lakkal kötődnek a gazdaság­hoz. Az ok? Nem kell külö­nösképpen kutatni a magya­rázat után. öt év alatt 52,6 millió forintot fordítottak a szociális körülmények, a munkavédelmi ellátottság ja­vítására, kulturális célokra. A Vörös Októkber Tsz azonban nemcsak saját dolgozóival tö­rődik. Részt vállal különböző kommunális és településfej­lesztési beruházásokban. So­roljuk? Kivitelezői voltak a dabasi SZTK-rendelőnek, az ócsai nyolc tantermes iskolá­nak, a XX. kerületi szakosí­tott orvosi rendelőnek, a fóti kisalagi ABC-nek.,. Az ócsai isz-ben tenyésztett tízezer nagyszülőpár évente S5 ezer pár galamb kihelyezését teszi lehetővé Az ócsai Vörös Október Tsz ötéves munkájának gyümöl­cseként elnyerte az MSZMP KB kongresszusi zászlaját és a Minisztertanács vörös zász­laját. A kitüntetéseket ma adják át. Valkó Béla Egy fiatal közéleti ember Mindent végig kell csinálni Fél éve találkoztam vele először. A dömsödi Dózsa Ter­melőszövetkezet irodájában jöttünk össze. Ö a községet képviselte, mint társadalmi tanácselnök-helyettes. Már ak­kor felébredt bennem a kí­váncsiság. Vajon milyen sze­mélyes adottságok, milyen kö­rülmények együttes hatása kellett ahhoz, hogy megnyerje egy egész község bizalmát ez, a jóval a 30-on inneni fiatal­ember. Végül is a napokban fölkerestem ifjú Németh Imrt üzemszervező agrármérnököt. Igényesség — Mit mondhatnék magam­ról? A gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen végeztem 1978- ban, ahol két évig a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet ösz­töndíjasaként tanultam. Már szüleim Dömsödön születtek. Én is. Általános iskolába ide jártam. Nagyszüleim gazdálko­dó parasztemberek voltak, öt esztendő alatt majdnem megkétszerezték a tehenenként átlagosan kifejt tej mennyiségét: 1975-ben 2812 liter, 1980-ban pedig 4600 liter tejet adott egy-egy tehén Munkában a vetőgép. Földbe kerül a TYPHON nevű, lédüs takarmány magja. A kínai kel és a tarlórépa keresztezéséből létrehozott növény egy hektáron két hektár silókukorica termésének megfelelő mennyi­ségű tömégtakarmányt terem édesapám is itt dolgozik a termelőszövetkezetben. — Gondolom, ez a tősgyöke­resség is szerepet játszott ab­ban, hogy megválasztották a társadalmi tanácselnök-helyet­tesi posztra? — Biztosan. Pedig emlék­szem, eleinte sokat töpreng­tem, jó-e visszamenni felnőtt­nek oda, ahol kis pendelyes kora óta ismerik az embert. Persze a múltamat nem kel­lett nagyon szégyellnem, nem sok ablakot törtem be, nem sok gyümölcsfát dézsmáltam meg, nem akasztottam szom­széd macskákat — nevette el magát Németh Imre. — Társadalmi megbízatása nem jelent túl sok lekötöttsé­get, túl sok gondot? — Az igazság az, hogy van­nak kérdőjeleim, lelkiismereti dilemmáim a megbízatásom­mal kapcsolatban. Engem ott­hon úgy neveltek, ha valami­be belekezdek, vSlamit elválla­lok, azt a lehető legjobban végig is kell csinálnom. Ez a társadalmi tanácselnök-helyet- tesség azonban olyan komoly feladatokat, olyan állandó munkát, elintézni-, futkosni- valót adna — amit teljes ér­tékűen, a főállás mellett nem lehet elvégezni. Dömsöd 6 ezer 500 lakosú község, nyaranta az üdülő vendégekkel majd­nem megduplázódik. Egy ek­kora községnek, én legalábbis úgy látom, a tanácselnök mel­lett — akit bármikor úgy adódhat, hogy helyettesíteni is kell —, nem elég ezt társadal­mi funkcióban gyakorolni. Nos, ez az én nagy dilemmám. Ügy érzem, hogy csak töredé­két tudom megvalósítani an­nak, amit 1980-ban úgy vál­laltam, hogy százszázalékosan fogom megcsinálni. A beszélgetés során kiderül, hogy Németh Imre kétségei nagyfokú igényességéből, belső szigorúságából fakadnak. Agrárértelmiség — Most a legtöbbet a kul- túrház ügyében futkosunk. (Körbe van támogatva, hogy össze ne roskadjon.) össze­hoztunk egy szakértői bizott­ságot, megvizsgálták az épüle­tet és kiderült, nem érdemes felújítani. Csakhogy egyelőre semmi remény új kultúrház építésére, bár mindent meg­próbálunk. — Ha már a közművelődés­nél tartunk, mi a véleménye — ma nagyon divatos téma — az agrárértelmiség szerepéről? — Néha mosolygok, néha bosszankodom, amikor egy-egy cikket elolvasok rólunk, pél­dául a rangsorolásunkról. Én semmiféle megkülönböztetést nem érzékelek a pedagógus, az orvos vagy agrárszakember között. Általánosságban vi­szont, azt hiszem, hogy az ag­rárértelmiségiek körében töb­ben vannak az úgynevezett szakbarbárok, de ez nem az ő, hanem az oktatás hibája. Ismeretek Sokan a mezőgazdasági szakközépből kerültünk to­vább, ahol művészeti, esztéti­kai nevelés egyáltalán nincs. Pedig az a véleményem, az igazán sikeres munkához elen­gedhetetlen, hogy az ember kitekintő képességgel, viszony­lag széles körű ismeretekkel rendelkezzék. Persze, korláto­zottak a kulturális lehetősé­gek. Én például lelkes szín­házba járó voltam egyetemista koromban. Most nehezen ju­tunk föl Pestre, akkor is édes­apám kocsiját kell kölcsön kérni, mert buszjárat már olyankor, színház után nincs. — A színház mellett még van más, ami érdekli? — A képzőművészet. — Honnét ez a vonzalom? — Részemről ez inkább ösz­tönös gyönyörködés a színek­ben, formákban, mint tudatos műértés. Talán kisgyermek ko­romban ivódott belém? Elég sokat jártam múzeumokba. — Van-e hobbija? Legfőbb óhaj — Szeretek a ház körül mindenfélével elszöszmötölni. A legapróbb foglalatosság órá­kig leköt, elszórakoztat. Ter­mészetesen van kertünk, a földszeretetet én is örökül hoztam magammal. — Játsszunk el a gyerekes ötlettel. Ha egy csodatevő lény most idepottyanna maga elé és azt mondaná, egy kívánságát teljesíti. Lenne egy ilyen na­gyon óhajtott kívánság? — De mennyire! Azonnal felépíttetném vele a kultúrhá- zat. — Magának nem kívánna semmit? — Miért? Ezt talán nem ma­gamnak is kérném? S. Horváth Klára Bába Mihály: lűcM ttört melővel tart fenn partne­ri kapcsolatot. Nagy feltűnést keltett a háztájiba való te­hénkihelyezés ócsai módszere. Mini csirke és dollár Az ócsai tsz energiájából arra is futotta, hogy társulá­sok létrehozásával segítse a gyengébb szövetkezeteket. A ceglédi Kossuth Tsz 1979-ben még csak 2,2 millió forintos nyereséget mondhatott ma­A közös gazdaságban 97 hektáron nevelnek paradicsompalántát A nd&logva mentem a körúton és egy behsmót alak majdnem fel­lökött. — Bocsánat, bocsánat — mondta zavartan, amikor kábultságából ész­hez tért. — Kérem -r- mondtam dühösen, arcát fürkészve. — Hanem várjon csak. Zoványi, te vagy a Zoványi. A behemót szeme megcsillant ne­ve hallatán. — Igen, Te meg, no várj csak: a Fazekas vagy. Nevetve, kacagva megöleltük egy­mást. Legalább húsz éve, az érett­ségi óta nem találkoztunk. Most az­tán gyorsan besodródtunk egy presszóba, konyakot, sört rendel­tünk, hogy kellemesebb legyen az elmúlt esztendők felidézése. — Na, mesélj, mesélj magadról, a családodról. És arról, hogy miért akartál fellökni az utcán — csap­tam a hátára. Zoványi szeméből megint eltűnt a fény, tompán bámulta a kis asz­tallapot, a pohár rajzolta köröket. — Hogyan is kezdjem, igen, elég korán megnősültem. A mi házassá­gunk amolyan mai, modernnek in­dult: teljes szabadság, teljes őszin­teség alapon. Mindent elmondtunk egymásnak. No, persze, nem egé­szen. Amiből az én mai gondom fa­kad, egy aprósággal indult. A fele­ségem meg két kollégája néhány napra hivatalosan Győrbe utazott. Amikor hazajött, furcsa, idegenes mozdulattal nyúlt a testemhez. Mondom neki, hogy drágám, nem csaltál te meg? Erre 6 nevetve közli velem, hogy egy kicsit flörtölt, mert ugye a nők olyan teremtmények, hogy mindig érezniük kell, hogy még kívánatosak. Meg hogy én ezt nem értem. Bevallotta, tegyünk pontot a végére, különben is már elfelejtette. — Szép kis történet — jegyeztem meg halkan. — Az még ezután következik. Talán egy fél év múlva nekem kellett vidékre utaznom, hivatalo­san, egy özvegyasszonnyal. A férje autóbaleset áldozata lett. Udvarol- gatni kezdtem neki, és sikerrel. Ott­hon a feleségem megkérdezte, mi­lyen volt az utazásom, meg hogy flörtöltem-e. Egy kicsit, gonoszkod­tam, mert tudod, a férfi is szereti, ha harapnak rá a nők. Az asszony nevetett. Felejtsd el te is, és min­den rendben, hiszen mi olyan ideá­lis házasok vagyunk. Én el is felej­tettem volna, hidd el, öregem, csak­hogy az asszony teherbe esett. Vál­ni nem akartam, titokban fizettem hát a gyermektartást. — És az asszony megtudta — mondtam. — Na, igyunk. Intettem a felszolgálónőnek, kér­tem még egy kört. Zoványi hátra­dőlt a széken. — Persze, hogy megtudta. De mi­kor? Amikor a kislányom már há­roméves volt. Valami fizetéskimuta­tásból jött rá, hogy ezrek úsznak el. Kitört a perpatvar. Akkor már nem beszélt modem, igazi házasság­ról, csak arról, hogy megcsaltam, kifosztottam. Ö is megcsalt, nem is tagadta, de nem hozott gyereket a családba. Miért nem flörtöltem úgy, hogy ne legyen gyerek. Mért fizet­tem a gyermektartást a közös kasz- szából, hiszen megállapodtunk ab­ban, hogy keresetünk minden fil­lére közös vagyon. Elköltözött. Le­velezhetett velem, hogy rendezzük a dolgot. Vesztemre visszaköltözött, mert mint mondta, a lakás fele az övé. Pokoli volt minden perc, amit azután a lakásban töltöttem. Bead­tam a válópert. Nem akart válni. Azt mondta, hogy a gyerek nem is az enyém, mert neki sem lett tő­lem gyereke. Elrendelték a vizsgá­latot. Kínos volt. És hosszadalmas. Végül is megállapították, hogy a gyerek az enyém, más apa számí­tásba se jöhet. IYI eg itta a konyakot, felhajtott rá egy fél pohár sört. Percekig szótlanul bámult. — És az özvegy? — zökkentettem ki ábrándozásából. — Megjelent a tárgyaláson, el­mondott mindent, azt is, hogy sze­ret, szereti a gyermeke apját, de ha nem tudnak elválni, mármint mi, akkor ő egyedül neveli fel a gyere­künket, csak kéri a bíróságot, hogy járuljak hozzá a költségeihez addig és annyival, amennyivel aka­rok, amíg nem keres egy kicsivel többet. No, ez kellett csak az én feleségemnek. Lökj oda neki havi hármat, bujtogato'tt, és felejtsd el az egészet. Szabadságra külföldre uta­zunk, ott majd rendbe jön min­den. Tehetetlen voltam, magam­ban dühöngtem. A döntést a bíró­ságra bíztam. Keresetem húsz szá­zalékát ítélték meg. Drága kicsi flört volt a tied, te hülye, kelekó­tya, kiáltotta oda nekem a bírósá­gon. És többet nem szólt hozzám. Soha. Felkavart ez a történet. A régi osztálytársakról meg is feledkeztem. Pedig jó lett volna egy találkozót is megbeszélni. — Együtt laktok? — Még igen. De már nem sokáig, Tudod, a kis özvegy azt mondta a tárgyalás után, hogy ő szeret en­gem. komolyan, de nem akarta fel­borítani a mi házasságunkat. Most viszont úgy látja, hogy én már soha nem tudok boldog lenni a felesé­gemmel, ezért költözzek hozzá. Ne­veljük fel együtt a gyerekünket. — És te hogy döntöttél? — Megpróbáltam beszélni a fe­leségemmel. Nem tudtunk szót ér­teni. Csak azt ismételgette, hogy 6 nem csapott be, nem hozott gyere­ket a házasságunkba. Meg hogy egy flörtért így bosszút álltam rajta. Verítékben úszott az arca. Meg­törölte. — Ezek után mit tehettem. Eljöt­tem. Mondtam neki, hogy majd érte küldök a személyes holmimért. Bólintott, hogy jó. Hát ennyi az egész. Ezen töprengtem éppen, ami­kor összeütköztünk. Nem értettem. Vártam. Vártam a történet végét. Közben ő is, én is ittunk, és még rendeltünk egy kört. — Szóval akkor most a kis öz­veggyel élsz? — Nem, még nem. ö még nem tudja, hogy így, ahogy vagyok, hoz­zá költözöm. — Hogyhogy nem tudja? — Honnan tudná, szegény. Mind­ez most történt. Még egy órája sincs. IV em kérdeztem többet. Üldögél- 1 tünk még, aztán szótlanul el­váltunk.

Next

/
Thumbnails
Contents