Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

I A maradandó jóhírért Koszorú a diá ŐRI A szép eredménnyel szerepelt csapat tagjai. Állnak, balról jobbra: Ecseri Katalin, Bódi Ildikó, Pavlyás István tanár, üinek: Hochreiter Tamás, Kajli Edit és Borda Ágnes. Péter László felvétele Tablók, tablók végig a mo- nori József Attila Gimnázium minden folyosóján. Jó néhá­nyat már el is kellett raktá­rozni, nem fértek a falakra. Időbe telne, amíg sorra végig­nézné őket a kíváncsi, faggat­ná az idegen és ismerős tekin­teteket.' Vajon hová kerültek. helytállm.gk-e, építettek-e vala- mit a gimnáziumban szerzett alapokra? Hiszen amit a több­ség ismeretekben, tudásban itt megszerez, az nem ingatag alap. Bizonyítják a megyei, az országos versenyek is, amelye­ken — legyen bár földrajzról, zenéről, nyelvről szó — sorra jó helyezéseket érnek el a monori gimnazisták. ★ Pavlyás Istvánnál, a gim­názium orosz nyelvszakos ta­nárával az igazgatói irodában ülünk le beszélgetni. Itt van csend, itt van lehetőség arra, hogy visszanézzünk a legutób­bi vetélkedő eseményeire. Pav­lyás István négy diákja — pontosabban öt, hiszem a csa­patban „tartalékként" részt vevő Ecseri Katalin is ugyan­úgy készült, olvasott, tanult, s izgult a versenyeken — a Ki tud többet a Szovjetunió­ról elnevezésű verseny orszá­gos döntőjén negyedik helye­zést ért el, mindössze két pont­tal lemaradva, az első helye­zett tiszafüredi csapattól. Az eredmény mindenképpen na­gyon szép — s ha a munkát is ismerjük,, ami mögötte áll a tiszteletre méltó jelző sem hiá­nyozhat. Borda Ágnes, Kajli Edit, Bódi Ildikó és Hochreiter Tamás, az iskolai háziverse­nyeken is a legjobbaknak bi­zonyultak, az elődöntőről győz­tesként jutottak feljebb, s áll­ták a sarat az országos verse­nyen is. — Egy ideig számoltarp. hogy hány órát töltök — csak én! — a versenyre való fel­készítésükkel. Százötvennél ab­bahagytam. S ehhez nekik még napi több óra az egész tava­szi szünet hozzáadandó ... — mondja Pavlyás István. Bírták szusszal; érdeklődés­sel. Áttanulmányozták a Szov­jetunió című folyóirat példá­nyait 1980. januártól az idei, márciusi számig, szinte betű­ről betűre, ismerniük kellett a középiskolai történelmi és iro­dalmi anyag szovjet vonatko­zásait, s megtalálni, mindig, mindenütt az összefüggést, hogy ne legyen csak ideiglene­sen elraktározott óriási adat­halmaz, amit befogadtak. Per­sze, adatokra is feltétlenül szükség volt. Rengeteg területről — ren­geteg kérdés, a lézerkészülé­kektől a mezőgazdasági gépek típusáig, az atomerőművektől a BAM-építkezésig. Nem tudom, hányán vannak közülük, akik, mondjuk ismerik, szeretik és tanulmányozzák is az orosz népművészetet, s a'zt is meg tudják mondani, hogy az ul- csi nevű, ötezernyi lelket számláló népcsoport, amely az Amur felső folyásánál él, mi­ről nevezetes? Illetve: hol is van a térképen egyáltalán? Nekik — tudniuk kellett S anélkül, hogy hozsannáz- nék tudásukról, felkészültsé­gükről tisztelettel be is csu­kom jegyzettömbömet a be­szélgetés legközepén; a tanár úr által említett többi példá­ról még csak nem is hallot­tam ... Így hát azt már ma­gától értetődően veszem tudo­másul, hogy a fordított napon, amikor a monori gimnázium­ban a- diák tanárrá válik. s mindenféle tarka mókával ün­nepelnek az iskolában, az öt versenyzőt a többiek — meg­koszorúzták. A vetélkedő lezajlott. Ma­radt utána egy díszes, vörös pecsétviasszal ékes oklevél, melynek négy sarkára kerül majd a versenyzők fényképe. Maradt utána rengeteg meg­szerzett új ismeret, s lesz egy jutalomutazás Moszkvába, Le- ningrádbá. Nem tudom, nem kérdeztem, éreznek-e büszke­séget. Ám rájuk büszke az is­kola, hiszen sikerrel folytatják a hagyományt, megküzdve nem csupán a maguk, hanem a nagyobb közösség maradan­dó jó híréért is. K. Zs. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1981. MÁJUS 1., PÉNTEK Negyven százalék: garancia A múltból a jövőbe vezető úton A monori járás május elsejei központi ünnepségét ma délelőtt 10 órakor Üllőn tartják. Az úttörők és a felnőttek már 9 órától gyülekeznek az általános is­kola előtt, s onnan indul a menet a nagygyűlés szín­helyére, a sportpálya felé. Ünnepi beszédet mondJMeny- hárt Erzsébet, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendég­látóipar! Dolgozok Szakszervezetének megyei titkára. Tizenegy órától színes kulturális és sportprogram nyújt majd szórakozást a résztvevőknek. Fehér és rózsaszín szirom­szőnyeg borítja az üllői jár­dákat. Gyümölcsfák virágait sodorja a szél. Az egyik por­ta előtt öregember morgoló­dik, söprűvei a kezében, szá­mára rosszkor jön a kéretlen segítség. Dühösen fölnéz az égre, aztán lemondóan le­gyint. — Majd az eső elveri a port — mondja a gyülekező felhők láttán. Sikerek sora A nagyközségi tanácsháza előtti park jó példát mutat a helybelieknek. Erdei Gábor tanácselnök szobájának abla­kából épp azokra az épüle­tekre látni; amelyek szinte fémjelzik a nagyközség gya­rapodását Mi$l mindig, ezút­tal is szóba került az üllőiek aktivitása, összefogása. Bele­feledkeznénk a visszaemléke­zésbe, de Erdei Gábor hirte­len elvágja a beszélgetés fo­nalát. — Hagyjuk ezeket a dolgo­kat, még majd azt mondják ránk; hogy á múltból éiürvk. Pedig van nekünk most is mivel dicsekedni, s biztos va­gyok benne, lesz a jövőben is. Ám a jövőhöz vezető út a múltból ered. Egészen ponto­san a néhány esztendeje át­adott 16 tantermes iskolában található a záloga. Fülettépően berreg az óra végét jelző csengő, hangja áthatol még az igazgatói iro­da csukott ajtaján is. Po- korny Róbert igazgató óráról jön, s órára készül. Néhány perc csak amennyit • beszél­hetünk. s mégis annyi min­dent tudok meg az iskoláról, hogy szinte már fölkészülten talál Gergely Klára, az úttö­rőcsapat vezetője és Csányi János igazgatóhelyettes. — örülünk neki, hogy a nagyközség nemcsak az iskola épületére büszke, hanem a benne folyó munkára is — mondja Pokorny Róbert. — Lehet, hogy a járásban ke- Veseboet tudnak rólunk, mint szeretnénk, de hát önmagunk propagálására már úgylátszik nem jut, energiánk. — toldja meg kesérnyésen. A munka, legjobb propagan­dája azonban az eredmény. S az üllői pedagógusok és gyerekek sikerek sorával Düszkélkedhetnek. A csapatvezető tizoldalas stencilezett gyűjteményt rak elém. — Úttörőcsapatunk történe­te dióhéjban — mondja sze­rényen, pedig első olvasásra is szembeötlő, hogy komoly gyűjtőmunka előzte meg az összefoglalót. Kezdeményezők Az üllői úttörőcsapat 1948. szeptemberében 14 hetedik és nyolcadik osztályos részvéte­levei alakult meg, s 5369. Árpád fejedelem úttörőcsapat néven működött, Nézepn a dátumokat: 1959. tavaszán az üllőieket a Magyar Úttörők Szövetségének Országos El­nöksége kiváló munkájukért vörös selyem zászlóval jutal­mazta, 1973. május 26-án a KISZ KB vörös selyem sza­lagját vehette át az akkori csapatvezető. Ugyanez • meg­ismétlődött tavaly, május 31-én, amikor hat ifivezető, 25 kisdobos és 23 úttörő ka­pott kitüntetést. — Úgy érezzük, hogy a községben és járásszerte is tekintélye van úttörőcsapa­tunknak — mondja Csányi János. — Jó néhány kezde­ményezés, módszer tőlünk in. dúlt el, s azóta másutt is si­kerrel alkalmazzák. Az üllőiek dolgozták ki például elsőként a mozga­lomban a jutalmazás és a büntetés rendszerét. Ök kez­deményezték, hogy mindenütt alapítsanak csapatszintű ki­tüntetéseket. Náluk hatodik eszendeje a legjobban dol­gozó úttörőknek, ifivezetők­nek és pedagógusoknak íté­lik oda az Árpád díjat. Előre, s fölfelé — A mi gyerekeink jó példát látnak a szülők több­ségétől, akik múlt hét végén is társadalmi munkában dől goztaK az iskolában, s várjuk okét a következő hetekben is: amikor a sportpályánkat sze­retnénk megalapozni. Emel lett azonban a közéleti tevé­kenységre is fölkészítjük gyerekeket, hiszen ők is vá­lasztanak úttörő-tanácstago­kat, több mint százan tagjai az iskolaszövetkezetnek, s jó néhány rajunk tart elő kap­csolatot szocialista brigádok­kal. Figyelemmel kísérjük a gyerek j sorsát s látjuk, hogy valóban számíthat rájuk szü­lőhelyük. Erdei Gábor: — Üllőn tízezren élünk. A teljes lakosság körülbelül 40 százalékát, tehát 4 ezer sze­mélyt számíthatunk fiatal­nak. Ez az arány önmagáért beszél, s garanciája is an nak, hogy a múltból a jövő­be vezető út fölfelé emelke­dik. Vereszki János A magasban Sokat változott a járási szék­hely arculata az elmúlt évek­ben. Jó ideig lehetne sorolni az új létesítményeket, óvodá­kat, iskolákat, s a fejlődés, egyéb tárgyi bizonyítékaitJ Nemcsak funkciójuk miatt oly becsesek ezek az épületek a monoriak számára, hanem azért is, mert alapvetően meg­változtatták a városiasodó nagyközség képét. A gyarapo­dás legimpozánsabb jelképé­vé a Monoron megjelenő többszintes lakóházak valtak. A Deák Ferenc utcában befe­jezés előtt áll a 24 lakásos épülettömb építése. Az utca túlsó oldalán is jó ütemben halad az egyedi tervezésű 26 lakásból álló tömb építése; a kőművesek már a harmadik emeleten serénykednek. Barcza Zsolt felvétele Júniustól Gratti-család Szójás, korpás, almás és ka­kaós pehelyből áll a rGatti család, a Lacta tápszergyár új termékcsaládja. A készít­mények importot pótolnak, * az. egészségesebb táplálkozás­hoz ajánlott ételek választé­kát is bővítik. A korpás pehely gyermek­tápszerként is használható, g terápiás hatása is van emész­tőrendszerre. Földben a kukorica Túl a nehéz erőpróbán Ma pihennek, holnap már dolgoznak A mondás bevált: április szeszélyes hónapnak bizonyult. A második héten szinte nyá­rias melegnek örülhettünk, hi­szen a hőmérő higanyszála több napig 20 fok fölött volt, Ugyanakkor hiányoltuk mi is, de a mezőgazdasági nagyüze­mek vezetői és tagjai még in­kább a csapadékot. ★ Megyénkben különösen a monori és nagykátai járást sújtotta az elmúlt hetekben az Nyitóit kapu — nyitott ember Három szál szegfű, ráadásul Végigélni nehezebb, mint elmondani szén két gyerek mellett a vo­natozás óriási időkiesést je­lentett volna. Azóta ugyan­abban a műhelyben, ugyan­azon a gépen dolgozik. Lyuka­kat fúr a kefetestekbe. két műszakban,' naponta nyolc órán át. — Nem, dehogy unalmas! Az ember megszokja, megsze­reti, és hát minden kefeteist más-más megmunkálást igé­nyel. Sok fiatal tanult a ke­zem alatt, s aki lelkiismeretes, aki szeret dolgozni, az meg is csinálja tisztességesen. Én egyébként is úgy vagyok, hogy a gyárba dolgozni megyek. Nem trécselni, sétálni, lazíta­ni, hanem dolgozni. Ugyanis megéri. Jól megfizetik a mun­kámat, igaz, a kefegyártási műveletek közül ez a legne­hezebb. És látja, az erkölcsi megbecsülés sem marad el... Fájnak az ujjai. A gép „ko­csiját” húzni, ki tudja, hány­szor is naponta — ehhez erő kell. — Három évem van a nyug­díjig, ezért most már nem vállaltam a szakszervezeti bi­zalmi tisztségét sem, amivel hosszú-hosszú évekig meg­bíztak. Jönnek a fiatalok, ve­gyék át ők a stafétabotot. A végigdolgozott, nehéz mű­szakok után Földi Józsefnét a háztartás várja, a kert, az aprójószágok. Van tennivaló­ja otthon is bőségesen. Két fiia ma is a családi házban él, egyikük megnősült, egy fia­talasszonnyal, s hamarosan egy unokával gyarapodott a család. A kisebbik fiú kato­na. Fényképeiket nézegetjük, közöttük igazolványképen egy komoly arcú férfi: — Ö a férjem volt. özve­gyen maradtam. Földi József né nem tudott előre a kitüntetésről, — Margit néni, másodikén Pestre kell mennie, egy szak- szervezeti találkozó miatt — mondta neki a személyzetis, s azt is hozzátette: reggel hét­kor kocsi várja majd a gyár előtt. — Engem?! Kocsi? — hüle- dezett Földiné. — Hiszen sok­szor voltam én már fent mindenféle ügyek elintézése miatt, de mindig vonattal. Miért kell most a kocsi? A meglepetés sikerült. Aztán az üzemben rövid há­zi ünnepség volt a „ráadás”. — Az igazgató elvtárs pezs­gőt bontott, gratuláltak a gyár vezetői, a kollégák, s a há­rom szál szegfű, amit tőlük kaptam, felért a kitüntetéssel is talán ... Hát ennyi, amit elmondhatok. S ennyi, amit megírni le­het. A többi elmondhatatlan, a többit élni kell. Koblencz Zsuzsa aszály. A hét elején végre megnyíltak -az ég csatornái s jelentős mennyiségű csapadék hullott a földekre. Elkelne azonban még egy kis eső. utá­na viszont meleg napokra len­ne szükség, hogy a földbe ke­rült magvak minél előbb fej­lődésnek indulhassanak. A Monori Állami Gazdaság­ban tervszerűen haladnak a tavaszi munkákkal. Hadanich Pétertől, a gazdaság növény- termesztési főmérnökétől meg­tudtuk: földbe került 103 hek­táron a zöldborsó, 40 hektá­ron pedig tavaszi árpát vetet­tek. Eredetileg 200 hektáron kívántak burgonyát ültetni, azonban csak 158 hektáron ke­rültek földbe a gumók. A Szentlőrinci Állami Gazdaság ugyanis csak a megrendelt vetőgumó egy részét szállítot­ta le határidőre. Háromszáz hektáron új te­lepítésű lucernát vetettek, amely majd biztosítja az álla­tok takarmányszükségletét. Az egyik legnagyobb erőpróbának bizonyult az elmúlt hetekben a kukorica vetése. Arra töre­kedtek hogy optimális időben kerüljenek földbe a tengeri­szemek. Mindezt szakszerű, pontos munkával sikerült el­érniük. Tegnap délig több mint 3 ezer hektáron befejezték a kukorica vetését a gazdaság kerületeiben. ★ A párt- és gazdasági vezetők úgy döntöttek, hogy ma. a munka ünnepén pihenőnapot tartanak. Holnap azonban is­mét munkába indulnak néhá- nyan. s megkezdik az elvetett kukoricáterületen a vegyszeres gyomirtást. Tíz nap alatt kí­vánják elvégezni ezt a fontos munkát, addig, amíg a nö­vény ki nem bújik a földből. Természetesen a folyamatosan üzemelő ágazatokban ma és holnap is dolgoznak az álla­mi gazdaságokban. G. J. ISSN 0ISS-Í65I (M«r>«r> Hírlap) desen magabiztosaik. Nem be­szél sokat, úgy érzi, néhány mondatban elmondható, ami életéből esetleg másakat is érdekelhet.-— Hiszen április 4-re meg­kapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, s ez azért mégsem mindennapi dolog ... — De amit tettem érte, az könnyen utánozható: becsüle­tesen, jól végigdolgozni az esztendőket, nemcsak magunk­kal törődni, s úgy élni, hogy abban hiba ne nagyon le­gyen. Elmondani ilyen egyszerű. S végigélni? Földi József né 15 évesein ke­rült a Monori Kefegyárba, úgy, hogy a nagynénje beprote- zsálta. Később elkerült az üzemből, hét évig ingázott a Lőrinci Fonóba, de az első fiú után hamarosan megszületett a második is, s akkor újra visszahozta őt a helyi mun­kalehetőség a kefegyárba, hi­Tavasszai, ősszel térdig ér a sár, nyáron a port nyelik a járdaszélre ültetett akácok er­refelé. Kanyarog a monori Bem József utca szeszélyesem, hurkokba fordulva, ahogy a régi házak gazdái alakították. Az újak nehezen igazodnak, homlokzatuk furcsa szöget al­kot az utak kacskaringóival. Itt, az Irányi és a Bem utca sarkán áll Monor legöregebb háza, a róla készült fénykép a honismereti búvárkodók fél­tett kincse, mert a nádtetős, sárfalú ház párját évekkel ezelőtt lebontották. Ez is med­dig élhet vajon? Kanyargók én is a fordulók­ban, Földi Józsefné házát ke­resem. Orgonaágiak hajolnak ki minden kerítésen. A szür­kére festett vaskapu nyitva, magas, ősz asszony jön elém barátságosan. Kezet nyújt, mo­solyog : — Én vagyok Földiné. Vannak emberek, akik má­sokban első pillantásra rokon- 'szenvet ébresztenek. Ök azok. akikre a vonaton néhány szó után rábízhatja valaki a cso­magját, amíg egv szendvicsért szalad, akiktől bátran meg­kérdezheti, amit szeretne, hi­szen nyilván nem kap félre­vezető választ, s nem csalódik, nem éri kellemetlen megle­petés. Földiné — ilyen em­ber. Mozdulatai, szavai csen­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents