Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

1981. MÁJUS 13., SZERDA Az egész szigetet érinti A tiltótábla nem megoldás Surányban több ezer üdülő- tulajdonos egyre bosszúsabb és türelmetlenebb a növekvő sze- métháimaz láttán, amit egyre ritkább időközökben szállíta­nak el. Ez az áldatlan állapot jósze­rével tavaly óta tart, amikor is korszerűsítették a surányi szemétszállítást — jegyezték meg az üdülőtulajdonosok, nem kis malíciával. Addig ugyanis jól bevált szisztéma szerint mentek a dolgok. S. József magánfuvaros lovas kocsijával hetente két alkalommal meg­érkezett, végigjárta a házakat és összeszedte az utcára kitett nylonzsákokat. Ezért nyara­lónként 120 forint szemétpénzt fizettek be a pócsmegyeri ta­nácsra, ahová az üdülőtelep tartozik. Tavaly aztán — hogy miért? <— eltűnt S. József, kocsistól, lovastól, helyette megjelent néhány ember, Surány 3—4 egymástól elég távoleső pont­ján, fölül nyitott drótketrece­ket állítottak fel, s kihirdették, ezentúl mindenkinek ide kell hordania a szemetet, s majd innét viszik el teherautóval. Környezetvédelem Ettől kezdve úri élete lett a surányi legyeknek, dongóknak, remekül szórakozott a szél, amint a degeszre tömött, fönt, oldalt kicsurgó hulladékba be­letúrt, s vastagon széttereget­te a környékre. S ha aztán megjelent a teherautó, úgy hetente egyszer, ■akkor sem volt sok köszönet a munkában. Először meggyújtották a ket­rec tartalmát, amitől a kör­nyező faháztulajdonosok ugyancsak szívdobogást kap­tak. majd a visszamaradó el­szenesedett halmokat úgy- ahogy föllapátolták, és nagy porfelhőt kavarva elrobogtak. Tavaly augusztustól most má­jus elejéig aztán már meg sem jelentek. A szeméthegyek pedig nőttek — sokan télen is kijárnak —, főidényben majd 10—15 ezer ember él kint Su­rányban. De legalább arra kellene figyelni az illetékesek­nek, hogy a Szentendrei-sziget Budapest vízbázisa, így itt fo­kozott környezetvédelemre lenne szükség! És amikor a surányiak, mintegy végső érvként ezt em­lítették, nem is gondolták — mert semmiről nem tudnak —, hogy abszurd módon, szemét­eltakarítási bonyodalmaik oka éppen ez! Most nézzük az érem másik oldalát. Felkerestük Pócsme- gyer községi tanácsát, Zsig- mond Miklósné vb-titkárt és Danes János társadalmi ta­nácselnök-helyettest. Pócsmegyernek 1979-ig volt hivatalos szemét­gyűjtő-területe. A felsőbb szer­vek azonban, éppen a környe­zet fokozott védelme miatt, 1979-től szemétlerakási tilal­mat rendeltek el az egész Szentendrei-szigeten és Tahi- tótfalu Tahi részén, egy volt kavicsbányában jelölték Csökken a műtrágyaveszteség Szakszerű tárolás öt év alatt egynegyedére csökkent a helytelen tárolás­ból eredő műtrágyaveszteség, a vegyianyag-raktározásra na­gyobb gondot fordítanak a me­zőgazdasági üzemekben. Az állami gazdaságok, a szö­vetkezetek a földek mellett körültekintőbben választják ki a tárolás helyét, és már álta­lános. hogy fóliával borítják a műtrágyát. Sok helyen be­tonalapot készítenek a vesz­teségek csökkentésére, és mű­trágyatárolók sora épül. Ahhoz, hogy a helytelen, szakszerűtlen tárolásból adó­dó, még mindig évi 500 millió forint tárolási veszteség tovább csökkenjen, újabb intézkedé­sekre van szükség. Hamaro­san megérkeznek az import karbamid műtrágyaszállítmá­nyok, s e milliárdos érték rak­tározása külön gondot ókoz, mert a vízben jól oldódó, a nedvességre érzékeny karba­mid fokozott védelmet igényel. Az üzemek az ipar segítségé­vel felkészülnek a szakszerű tárolásra. Az Agrotröszt meg­rendelésére a Tiszai Vegyi­kombinát 50 százalékkal növe­li a fóliagyártást, külön mű­szakot szerveznek, hogy a me­zőgazdasági üzemek igényét kielégíthessék. A megyei nö­vényvédő állomások szakta­náccsal szolgálnak a legmegfe­lelőbb tárolási módok megvá­lasztásához. A műtrágyák egy része már tárházakba kerül. Jelenleg 23, egyenként ezer tonna kapaci­tású műtrágyaraktár működik az országban, az idén Lakitel­ken, Nagydorogon és Lentiben újabbakat adnak át. Az egyenként 30—40 millió fo­rintba kerülő tárolók többsé­ge a mezőgazdasági üzemek összefogásával társulásban, kö­zös anyagi ráfordítással épül. Az olcsóbb tárolóházak tí­pustervének kidolgozására a MÉM pályázatot tett közzé. A egyik nyertes alkotás már a gyakorlatban is sikerrel vizs­gázott, Abán elkészült az első sátortető-borítású műtrágya- tároló. A következő években ehhez hasonló tárolók sora épül, felváltva a jelenleg még meglevő ideiglenes tárolókat. ki az új hulladékgyűjtőt. Et­től fogva S. József fuvaros nem vállalta a surányi sze- mételhordást a megnöveke­dett nagy távolság, és a bá­nyához vezető rossz terepvi­szonyok miatt. Kicsi a kapacitás így új megoldást kellett ta­lálni. Pócsmegyernek (mind­össze 745 lakosú kisközség!) semmi más eszköz nem állt. rendelkezésére, ezért Tahitót- íaluhoz fordult. Ök vállalták, hogy valahogy megszervezik a szemétszállítást. Ekkor állítot­ták fel a drótketreceket és időről időre egy teherautó meg is jelent a nyaralóhe­lyen. Az eddigiekből úgy tűnik, mindez csak Surányt érinti, valójában a kialakult helyzet, melyet a tilalom hozott létre, az egész szigetet sújtja. Tud­niillik azzal, hogy megszün­tették a legális szemétgyűjtő­helyet, valamennyi község problémáját jócskán megnö­velték. Mert vajon mi módón jusson el új heiyére a szemét valamennyi itt lakó, s a nya­ranta itt üdülők háza tájáról? Tiltótáblák, a községek ilyen­olyan erőfeszítései, s amint bebizonyosodott, Tahitótfalu kapacitása kevés arra, hogy tisztességesen megoldja ezt a feladatot. De ha egyszer tilalmat kell — ha szükségből is — állítani, akkor az is szükséges, hogy annak megtartásához a feltéte­leket is megteremtsék. Ami­kor az a bizonyos rendelet ér­vénybe lépett, szó volt róla, hogy a szentendrei Városgaz­dálkodási Vállalat veszi át és bonyolítja le a sziget területén a folyamatos szemétszállítást. Csakhogy ez a vállalatnak több milliós beruházást jelentett volna, hitelt erre nem kapott. Nehéz helyzet Visszatérve Surányhoz, Zsig- mond Miklósné azt is elmond­ta, hogy először megpróbálnak újra tárgyalni a magánfuva­rossal, hátha magasabb tari­fáért vállalja a megbízást, de akkor legkevesebb duplájára fog emelkedni a surányiak szemétdíja. Vagy pedig marad Tahitótfalu közreműködése, és akkor egyfolytában azon fog­nak drukkolni, ne pont fősze­zonban romolják el a gépko­csi. De — tette hozzá —, mégha Surányban megpróbálnak is rendet teremteni, a szigeten ez nagyon keveset jelent. Amíg egységesen, konténerekkel, gépkocsikkal nem szervezik meg az egész területen a, sze­métszállítást, addig maradni fognak az illegális gyűjtőhe­lyek, és a Szentendrei-szigetet a tiltó táblák nem fogják tisz­tára takarítani. S. Horváth Klára Százmillió ampulla Az üvegipari Művek Budapesti Ampullagyárában éven­te ötszázmillió darab ampulla készül, így a hazai gyógy­szeripar mellett, gyártásszakosodás értelmében, Csehszlová­kiát is ellátják. Matuzsálemi kor Szőlőfák Védelem alá kerültek Pécs élő műemlékei: az évszázados szőlőfák. A belváros zárt kert­jeiben — a középkori városfal mentén — több fává terebé­lyesedett tőke őrzi a XVIII. századi mecseki szőlőkultúra emlékét. Közülük kettőt ter­mészetvédelmi értékké nyilvá­nítottak. A Kulich Gyula utca 6. számú ház udvarán álló Ro- samenna di Vacca szőlőfa ko­rát a szakemberek 200—250 évre becsülik. Ez a mecseki hegyoldal legidősebb kultúrnö­vénye, egyben az ország leg­öregebb szőlőtőkéje, amely még most is minden évben terem. Az Anna utca 53. szám alatti ház udvarán kadarkafa virul, körülbelül 200 éves le­het. A kadarkaszőlőnél ez va­lóban matuzsálemi kornak számít. ^ közélet és cselekvés fórumai A közhangulat jelzőrendszere Adnak-e még az idei évre szóló útbaigazítást az egy éve lezajlott választási előkészüle­tek tapasztalatai? A váci já­rási hivatal munkatársai, akik áprilisban az adott időszak­ban elhangzott közérdekű ja­vaslatok és bejelentések vég­rehajtásáról készítettek jelen­tést, igennel válaszoltak a kérdésre. Index Nem öncélú statisztika, nem a hivatali akták gyara­pítása végett készült el pél­dául a községek pontos ki­mutatása arról, hogy az emlí­tett időszakban összesen hány javaslat, és bejelentés hang­zott el, s a felszólalók miről, minek érdekében kértek szót. Ácsán például 79 hozzászó­ló közül 32-en tettek javas­latot a község út-, járda- és csatornahálózatának javításá­ra, Fóton 236 közül 76, Gö­dön 190 közül 77, Nagymaro­son 74-ből 38, Vámosmikolán 94 állampolgár közül 30-an foglalkoztak ezzel a témával. Az arány a tennivalók rang­sorát is megszabja. Azt is fontos adatként jelölték meg a belpolitikai életünkben ki­emelkedő időszak elemzői, hogy a járásban tartott 749 jelölő gyűlésen az államnol- gárok 29,2 százaléka jelent meg. A társadalmi tudat fejlő­dését jelzi, hogy a felszóla­lók szinte valamennyien a községet érintő kérdésekkel foglalkoztak, s csak ritkán kerültek szóba a kimondottan egyéni ügyek, panaszok. A tapasztalatokat, követ­keztetéseket a télen megtar­tott falugyűlések hangulata is igazolta, s ez a fórum is a sokoldalú. véleménycserékre, kölcsönös tájékoztatásra adott lehetőséget. Mindez azt bizo­nyítja, hogy az emberek egy­Az alábbi beszámoló írója az An­tarktisz jégmezőin állítólag egy is­meretlen néptörzset fedezett fel, s a néptörzs által lakott területet Sud- landnak nevezi. Ott szerzett élmé­nyeiről tájékoztatja olvasóinkat. Sok értekezletet tartanak Sudlandon, számomra némelyik feleslegesnek is tűnt, de bölcsességem megóvott attól, hogy ezt kimondjam. Az egyik érte­kezlet napirendjén szereplő írásos elő­terjesztés címe ez volt: Az időjárás megváltoztatásának feladatai, különös tekintettel a széljárásokra. Ola Lua, a sok-sok jéglapon előter­jesztett beszámolójához szóbeli kiegé­szítést fűzött, vagyis elmondta bő lé­re eresztve, hogy mit karistolt a jég­lapokra. Az elnöki tisztséget ellátó Ping Ving megkérdezte, hogy van-e kérdés? A heves vérmérsékletű Lári Fári rögtön jelentkezett és így szólott: — Az anyaggal kapcsolatban az a véle­ményem ... Nem mondhatta tovább, mert Ping Ving szikrázó szemekkel ráförmedt: — Még a kérdéseknél tartunk, Lári Fári! Hosszú, gyötrelmes csönd követke­zett. Már-már úgy látszott, egyetlen kérdés sem jut eszébe senkinek, ami­kor enyhe megkönnyebbülést kiváltva Gorin Goba emelte fel a kezét. — Az anyag a harmadik jéglapon arról beszél — kezdte Gorin Goba —, hogy ha az idő megenyhül, gleccserek SUDLANDI KRÓNIKA é^rteLezfet keletkeznek. Megkérdezném, hogy ezek a gleccserek a hegyekre felfelé, vagy azokról lefelé folynak-e? „De nagy fóka ez a Gorin Goba!” — mondta magában Óla Lua, de köz­ben kedvesen mosolyogva bólogatott és szorgalmasan jegyzetelt a jéglapjára — A kérdés jogos és teljesen he­lyénvaló — adta a választ. — Nagyon köszönöm, mert az anyagból valóban kimaradt, hogy a gleccserek mindig le­felé folynak a magasabb helyekről. Most már Ping Ving is feltett egy izgalmas kérdést: — Befolyásolja-e a levegőmozgás a hóhullás irányát? „Na, még egy nagy fóka!” — gon­dolta magában dühösen Óla Lua, hi­szen erre a kérdésre is tudta a vá­laszt minden sudlandi. — Nagyon köszönöm a kérdést — mondta aztán hálás mosolyt imitálva —, mert az anyag valóban nem beszél arról, hogy ha erős szél fúj szembe ve­lünk, akkor a szemünk közé vágja a havat, ha viszont szélcsend van, akkor a hópelyhek merőlegesen esnek lefelé. Mivel több kérdést senki sem bírt kitalálni, megkezdődött a vita. Gorin Goba volt a tizedik felszólaló. így be­szélt: — Teljes mértékben egyetértek az anyagnak azzal a megállapításával, hogy időjárás már eddig is volt, ha nem is a legjobb. Én is erősíteném Ping Vingnek azt a megállapítását, hogy helyes lenne, ha a hőmérséklet egyszer már elérné a plusz öt fokot. Mégis teljesen jogosultnak érzem Lári Fári véleményét is, mivel, abban iga­za van, hogy a hőmérséklet nem tel­jesen a mi véleményünktől függ. Az­zal viszont már a többi felszólalóhoz hasonlóan én is vitába szállnék, amit Tuty Muty fejtegetett, hogy tudniil­lik, ha esni akar a hó, akkor hagyjuk, hadd essen. De azért Tuty Muttyal és a többi hozzászólóval együtt én is úgy vélem, hogy a hóesést egyelőre meg­szüntetni nem nagyon tudjuk. Gorin Goba a felszólalását befejezve még egyszer alaposan végiggondolta beszédét: mondott-e valamit? Meg­nyugodva állapította meg, hogy egyet­len önálló gondolat nem sok, annyival sem terhelte meg az értekezlet részt­vevőit. Pontosan a munkaidő végére feje­ződött be az értekezlet, amely a jegy­zőkönyv tanúsága szerint igen aktív volt, hiszen sokan felszólaltak. S ami megint csak nem elhanyagolható: igen kemény és egyértelmű határozat szü­letett. Így szól: „Időjárásnak ezentúl is lennie kell!” Cseri Sándor re inkább bele kívánnak szól­ni a közügyekbe, de kifeje­zésre juttatják cselekvési szándékukat is. Erre ma és a jövőben egyaránt nagy szük­ségük lesz minden testület vezetőinek, ahol a közös gon­dok gyors megoldása a cél. A társadalmi aktivitás élesztője és fokozója ezután is az őszinte tájékoztatás és eszmecsere lehet. Mint azt a jelentést tárgyaló MSZMP já­rási végrehajtó; bizottságának tagjai is megállapították, nem szabad halogatni semmit, ami gyorsan elintézhető. Ami pe­dig rendeződött, arról azon­nal tájékoztatni kell az érde­kelteket. Nemcsak szóban Nagyra kell becsülni, mon­dották, hogy a véleménycse­rék fórumain ma már nem­csak kérések, javaslatok, ha­nem felajánlások is elhangza­nak, s ezek nagyon gyakran milliós értékű cselekvésben realizálódnak. Demokrácia és felelősség Közéletünk fejlődésének kedvező mutatói ezek a jelen­ségek, s mint Sipos Árpád, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkárhe­lyettese rámutatott, a szocia- , lista demokrácia konkrét, gyakorlati terepei. Ám a to­vábbfejlődés útját még nem minden helyi vezető testület járja elég határozott lépések­kel. Előfordult, hogy a falugyű­lésen nem a tanács, hanem csak annak elnöke állta szemtől szembe a kritika per­gőtüzét. — A testület minden illetékes tagja legyen ott a közös tanácskozásokon — mondotta —, s a kérdésekre és bírálatokra az válaszoljon, aki a téma legjobb ismerője és illetékese. K. T. L Noteszlapok két közben BOLDOGSÁG. A Boldogság: szekrénysor, két fotel és egy ággyá átalakítható heverő volt. Nagykátán terpeszkedtek, a messzeföldön híres bú- torüzletoen, körülöttük sűrűn cserélődő emberek, csak ketten álltak mereven, kitartóan. Színes zakós férfi, tuli- kendős asszony, cigányok. Álltak, szemükben öröm, büszkeség és félelem. Egy eladó lépett hozzájuk és udva­riasan kérdezte, mit óhajtanak. A bútort akarták, a szek­rénysort, fotelt, ágyat. Mondták ezt olyan, érzelmektől fűtött hangon, hogy az eladó is megértette, itt most vala­mi nagy dolog készül. Pedig tulajdonképpen nem is volt olyan nagy ügy. Aprólékosan megnézték az ajtók vasalását, az ágy rugóit, megtapogatták a szekrény hátát, szemükben nem maradt más, mint a tiszta öröm, no meg egy kis huncut hetyke­ség, mondván, dehogy részletre, megkuporgattuk, itt van a pénz, egyben. Amíg a garanciapapírokat kiállították, már megille- tődöttség nélkül mesélték, sorolták, milyen volt a putri, hol az új ház, milyen az a két apró szoba, hogyan segí­tett a gyár, a tanács, a barátok. Elmentek, az eladó gyanakodva nézett rám, fél órája ott leselkedő idegenre. Zavartan vigyorogtam, ő meg a távozók után intett állóval: — Na látja — mondta, talán nem is nekem, inkább úgy általánosságban, a világnak —, megy minden, ha viszik. És nem a bútorra értette. GÓLYÁK. Valami nagy sötétség surrant ej az ablak előtt. Odakapjuk fejünket: még egy. Gólyák. Alacsonyan szállva, kétemeletnyire a földtől. Az adat azért ilyen precíz, mert valóban a második emelettel egy szinten köröznek a vendégek. A szigetszentmiklósi lakótelepi házak szép teret vesznek körül. Annak légterébe tévedt a két madár, fészkelőhelyet keresve tán, ösztöneikben, génjeikben őrizve régvolt ősök utasításait, amelyek pár éve e helyen még ágasfát találtak, vagy kis ház békés kéményét. Most, úgy tűnik, zavarodottan kering a ta­nácstalan utód, percekig, már nem is pihenőhelyet, csak kijáratot keresve, szabad utat a szürke házak négy­szögéből, ki a Duna felé. Az ablakokban mamák magyarázzák tágra nyílt sze­mű-szájú srácaiknak, igen, ez nem film, nem tévé, valódi madár, igazi gólya, hamisítatlan tavasz. BUSZON. Kollégám meséli: — Jöttünk be Solymár­ról. Tömött busz, két gyereket vezet az anyjuk. A na­gyobbik láztól remeg, náthás, igen beteg. A kisebbik csak álmos. A mama épp azt meséli ülésszomszédjának, hogy beviszi a kicsit a bölcsibe, azután megy vissza, haza a másikkal, mert azzal betegállományban, otthon van. Vagyis: rászabadítja a gyanútlan bölcsődére a fiát, aki ugyan még egészséges, de — hiszen gyerek, érzékeny —, lehet, már visz magával néhányat a bátyja bocijaiból. A mama meg, aki amúgy is otthonlétre kényszerült, tu­lajdonképpen boldog, hogy csak az egyik gyerekkel van gondja. Hogy esetleg napokon belül a másikkal is lesz?, Hogy másoknak, bölcsődéi gondozóknak, a többi szülő­nek is lesz? Ugyan, miért gondolna erre, eszébe sem jut. Van egy madár, strucc a neve. A róla elnevezett po­litika föltalálója. Andai György I 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents