Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. MÁJUS 10., VASÁRNAP

*%"rtr -jr

KTUiian

Trófeakiállítás, játszótér

Vadak világa

Budakeszin látható

Ilyenkor, tavasszal szép igazán az erdő. Budakeszin a Vadasparkhoz vezető út mentén nyílik a galagonya, a vadrózsa, a vadcseresznye, a som. Madárfüttytől hangos az erdő. Tölgyes, gyertyános és bükkös, meg kőrisfa váltakozik fekete fenyővel. Az ideális kirándulóhelyen

megtalálhatók hazánk jellegzetes nagyvadjai is.

Természetesen gímszarvassal, lapátos agancsú dámmal, vaddisznóval, őzzel vagy muflonnal csak a nagyon csendes és korán kelő látogató találkozik. A többi nemes vadat karámok őrzik.

Hétvégeken több ezren kirándulnak ide. Akad épp elég látnivaló, de éppen elég hiányosság is. Szép kiállítás a trófeagyűjtemény, a szalonnasütő helyen tüzet lehet rakni, gyermekeknek nagy élmény a kisállatkert. Az erdőt járók több kilométert gyalogolhatnak, a gyermekeket várja a Szilfa tisztáson a játszótér.

Mi mindent szeretne még megvalósítani e területen a Buda vidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság? Erre a kérdésre válaszolt Bartha Pál, a fatermelési osztály vezetője. Több kilométer hosszan vezetik a víz- és villanyvezetéket, amely 1 millió forint költséggel készül. E napokra igyekeznek betemetni a kiásott árkokat. A fenyőerdő közepén fából épül egy sokszögletű pavilon. Itt a hazánkban található

gomba- és madárfajokból rendeznek majd bemutatót.

Még nyoma nincsen ugyan, de a budai járási Áfésszal közösen terveznek a fenyőerdőbe egy éttermet is, ahol szálláslehetőség is lesz. A karámokat még e tavaszon áttelepítik, mert most elég kicsi a vadak élettere. Bővítik, füvesítik a játszóteret. A tervek szépek, ám jó lenne, ha az áfész minél előbb üzembe helyezné az ideiglenes kisbüfét, hogy a Jtis látogatóknak legalább üdítőt lehessen venni a séták után.

Er. K.

Horka, Harkyán, Hártyán

Hifi

Zsellérház az 1920-as évekből

Üjhartyán valamivel több, mint 2800 lélekszámú falu a dabasi járásban. A településen élők úgy érzik, ismerik a lakóhelyüket. Igaz is, egy-egy utca, főtér, házsor alig változik néhány emberöltő alatt.

Nem is azonban az évszázadok sodrásában. Tragédiák és újabb nekirugaszkodások, hanyatlás és fejlődés kíséri a települések lakóinak életét.

Nehéz feladatot vállal az, aki a régmúlt időket vallatja. Oklevelek, tárgyi emlékek, iratok, dokumentumok, az újabb korokban fotók és filmek tanúskodnak az eseményekről, melyeket a kutatónak át kell böngésznie. Kökényesi Imre, az. újhartyáni általános iskola igazgatója is legalább másfél évtizedes kitartó, idegőrlő munkával gyűjtötte össze az anyagot ahhoz a monográfiához, mely az elkövetkező napokban lát napvilágot.

Szarmata időkben

— Valóban sok utánajárást követelt e munka — mondja. — Ügy gondolom azonban, megérte a fáradságot. Annak, aki valamelyest kötődik lakhelyéhez, kell, hogy érdeklődjön ennek múltja jránt. Itt vari például a -falunév: Űj- hartyán; Tudja-e á többség, honnan származik? Annyit sikerült kideríteni, hogy a falut a középkori levelekben Harkyán néven említik. A nyelvészet és származástörténet szakértői ezt a Horka (fejedelmi törzsi bíró elnevezése) szóra vezetik vissza.

— Üjhartyán egyébként a régebbi idő óta lakott volt. A

Segít a tsz

Tehenek vendégségben

Mind több tej a háztájiból

Húsevő nemzet vagyunk. Nincs ünnepi ebéd húsétel nélkül. Nem csoda tehát, ha az állattenyésztés kérdései mindannyiunkat foglalkoztatnak. Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet szakemberei

1979-ben új kísérletbe fogtak: megkezdték tehénkihelyezési programjukat. Azok a tsz-ta- gok, akik otthon megfelelő istállóval rendelkeznek, a szövetkezettől 8—10 tehenet kapnak egyrészt hizlalásra, másrészt arra, hogy minél több tejet termeljenek.

Háromszáz a határ

Az első évben a gazdaság kilencven tehenet adott át a háztájinak, s így 310 ezer liter tejhez jutott. Hogy a kísérlet sikerült, azt a tavalyi eredmények is mutatták. Kétszázhatvannégy tehén talált új gazdára, s 1 millió 100 ezer liter tejet gyűjtöttek össze. Az idén 30 portán 10—10 tehenet helyeztek el, s 100 ezer literrel több iejet várnak.

Sajnos ennek a tevékenységnek is megvannak a maga korlátái. A tejtermelésre beállított tehenek túl nagy összeget kötnek le a szövetkezet forgó- alapjából, s így bizonyos számon túl már nem nagyon kifizetődő a tartás. A szakemberek szerint jövőre az elérhető tejmennyiség már nem fedezné a ráfordításokat. így ez a

300-as szám marad tevékenységük felső határa.

Az Alföldön, ahol tőkeerős termelőszövetkezetek vannak, egyre növekszik a tehénállomány és silókukoricával hizlalják a szarvasmarhát. Igen ám, de a silókukorica helyén szemes kukoricát is termelhetnének, s annak korlátlan a tőkés piaca. Ezzel szemben az ország északi részén a rosszabb adottságú termelőszövetkezetek a tejtermelés veszteséges volta miatt — és tőke hiányában — nem tudják kihasználni nagy területen lévő legelőiket. Pedig ezeken a területeken jócskán van hagyománya a szarvasmarha-tenyésztésnek.

A tehenészethez nemcsak istálló, hanem takarmány is szükséges. Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet háromféle módot is kitalált arra, hogyan juttassa takarmányhoz tagjait.

Sok mindent kapnak

Vagy a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területen ad kaszálót, vagy pedig kisebb, önköltségi áron adja el a takarmányt. Ha azonban a szövetkezeti tag másutt még olcsóbban jut takarmányhoz, a termelőszövetkezet előleget ad a vásárláshoz szükséges ösz- szegre. Hízlalótápokkal mindenképpen a szövetkezet látja el a tagokat. Abban az esetben, ha egy portán tíz tehén van, díjmentesen fejőgépet is adnak.

K. A. E

környéken szarmata kori leleteket is találtak.

r

Újabb virágzás

Kökényesi Imre édesanyja Üjhartyánból származik. A család eredetének kutatása közben határozta el az iskola- igazgató, hogy írásba foglalja a falu történetét. Hartyánt gróf Grassalkovich Antal telepítette újra 1764-ben. A plébánián 1779-től megmaradtak az anyakönyvek, s ez nagy segítséget jelentett a kutatásban.

— A Grassalkovich családnak legalább 200 ezer hold birtoka volt Soroksártól Tatár- szentgyörgyig — folytatta az igazgató. — A nevükhöz fűződik Soroksár, Hártyán, Ka- kucs, Örkény telepítése is. Egyébként már az 1720-as években is laktak itt újból emberek, valószínűleg Grassal- kpvich pásztorai. Azután ismét sok megrázkódtatás tarkította fejlődés következik. Szabadságharcok, az első világháború, az 1919-es Tanácsköztársaság, az intervenciós csapatok pusztítása.

— Részletesen foglalkozom a monográfiában a felszabadulás éveivel, a szocialista építőmunkával. Olykor még a véletlen is a segítségemre volt. 1972-ben járt például Üjhartyánban P. J. Cservinsz- kij altábornagy, a Frunze repülőiskola parancsnoka. 1944- ben a közelben kapott találatot a gépe. Egy ma már idős erdész, Kozma Sándor szedte ki őt a roncsok közül, bekötözte, s ezzel megmentette az életét. Azért jött el Magyarországra, hogy köszönetét mondjon.

Az iskolaigazgató állítja: a fejlődés összetevőiből lehet következtetni az elkövetkező időkre. Ma Üjhartyán az egyik község, melyből sok ember jár el dolgozni más településekre.

— Az itt élők számához képest valóban nagy az eljárók aránya — fűzi tovább a szót. — Valamikor azonban hagyományai voltak a földművelésnek. Az ifjúság szívesebben keres munkát az iparban vagy a feldolgozó üzemekben. Május 30-án egyébként másik évfordulót is ünnepiünk. Ekkor lesz 200 esztendős az iskolánk.

Önköltségi áron

Végül a monográfia elkészítésének ötletéről, a munkáról, a megvalósulásról beszél Kökényesi Imre:

— A monográfiát egyedül írtam. Anyaga már a váci nyomdában van. Önköltségi áron adjuk majd el azt, a tervek szerint 1000 példányban. A költségeket tanácsunk előlegezte. Egyelőre nagy az érdeklődés a községben. Előadássorozatot tartottam korábban az iskolában a falu történetéről, s már arra is felfigyeltek a helybeliek..

Pest megyében egyre terebélyesedik a lakóhelyüket, a településüket kutatók tábora. Alig két évtizedes a Hazafias Népfront szervezte honismereti mozgalom. Mégis e rövid idő alatt legalább 700 értékelhető pályamű került a megyei közművelődési gyűjteménybe. És sorra jelennek meg az olyan — később talán forrásműként szolgáló — monográfiák is, mint a Kökényesi Imre írta újhartyáni.

V. F.

'jA

mg*'

\ i

V.

L>

*jT'

jJpt JÉi:

£

Sí-gr ** \,I

jg : <' Í

fj ijb, , - 1

1 J

A középkorban a csévharasztl templomba jártak a hartyániak

Vatya-kort gabonatároló urna

Hosszú hétvégeken

FOKOZATOSAN általánossá válik az ötnapos munkahét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabadnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hét vége lehetőségeivel.

Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és leg- pihentetőbben töltse el kiki a hosszú hétvégeket.

A heti programba jobban be lehet iktatni egy- egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra — vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy a lakosság magánszervezésű turizmusa... nem marad el az európai átlagtól és ez a tendencia az ötnapos munkahét bevezetésével erősödni fog.

Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kívül tölteni (különösen, ha ez a lakóhely valamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük?

AZ UTAZÁS ’81 című kiállításra megjelent Utazás az utazás körül című programfüzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvégekre, s számos szombat- vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház műsoraihoz éppúgy indítanak túrát, mint az apaji lovas napokhoz vagy az egri várjátékokhoz — szomoat-va- sárnap. Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken, különböző tájakra az utazási irodák szervezésében.

Szépek ezek a kezdeményezések, csak kevésnek látszanak. Az OIH említett tanulmánya szerint az idegenforgalmi hivatalok tesznek legtöbbet a belföldi turizmus fejlesztéséért, és jelentős feladatokat oldanak meg a lebonyolítással is. így például igyekeznek egyes helyeken munkásszállásokkal, kollégiumokkal növelni a szálláshelyek befogadóképességét. Természetesen minderre csak bizonyos időszakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállodai kapacitásnak a legtöbb

helyét — Budapest és a Balaton kivételével —, kétharmadát hivatalos kiküldöttek töltik ki) —, ám a szállodai szobák nagyon ' drágák.

Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében —, a szállodák kettős árrendszerének kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kell ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytatni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség.

HAZÁNKON KÍVÜL

szinte minden szocialista országban — és egyes tőkés országokban is —, régi gyakorlat, hogy a saját államában utazgató turista olcsóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intézkedéssel — ami csak elhatározáson múlik —, nagyot lehetne lendíteni a belföldi turizmuson.

Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeknek megfelelő propagandájuk legyen. Természetesen olyan; amely a valóságos, meglévő nevezetességeket ismerteti, s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is.

Óriási lehetőségek rejlenek még a közlekedési — nem is olyan rejtett —, tartalékok kihasználásában. A már többször idézett előterjesztés arról is szól, hogy a hétvégeken kihasználatlan, mintegy 3000 közületi autóbusz, továbbá éves átlagban csak 47 százalékosan használjuk ki a vasúthálózatot. Hétvégi kedvezmények adásával — és azok széles körű ismertetésével —, sok utast lehetne mindezekre toborozni. Nem utolsósorban azok közül, akik eddig saját autójukkal járták az 1 országot, de a drága benzin visszatartja őket ettől.

KELLEMES GOND voltaképpen a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gondja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gondolkodni, a mereven alkalmazott, nagy haszonra törekvés helyett, áttérni a sok kicsi sokra megy elvre.

Mert a megnövekedett szabad időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová. miért és mennyiért érdemes ellátogatnia.

Várkonyi Endre

Fénykép 1919-ből

Egy régi nyár emlékei

‘C1 lőttem egy kopott fénykép: sziklás tengerpartot ábrázol, az egyik sziklán húsz gyerek áll és ül, mellettük a rájuk vigyázó tanárnő. Kopaszra nyírt, sovány gyerekek, a legidősebb 14 éves lehet. Budapestről érkeztek, csupa szegényes Öltözetű proletárfiú. Ott ülök magam is a sziklán, jobban mondva az a gyerek, aki 1919 nyarán voltam.

Ma hetvenéves vagyok, de arra a nyárra úgy emlékszem, mintha nem telt volna el azóta sok-sok évtized. Frissek maradtak emlékeim, mert szép és jó volt az a néhány hét. A Keleti pályaudvarról indultunk, anyáink és apáink búcsúztattak bennünket. Sokan sírtak, talán mert féltettek az ismeretlen nagy víztől, talán örömük hívta elő a köny- nyeiket, hiszen nagy dolog volt, hogy nincstelen szülők gyermekei a tengerhez mehetnek nyaralni.

Dél felé indultunk. Kétnapos vonatozás után felértünk a hegytetőre, ahonnan már elénk tárult Fiume és a kikötője. A kéklő Kvarnerió-öböl vizén kisebb és nagyobb hajók ringtak, messziről apróknak tetszettek, olyanok voltak, mint a játékvitorlások.

"Uhuméban sokáig bámészkodtunk a parton: sosem látott csodák tárultak elénk, hatalmas kikötő, hullámtörő gátak, veszteglő, gigantikus méretű hajók ... Néhányan felfedeztünk egy halom gyümölcsöt, éppen akkor rakták ki az egyik hajóból. Néhány narancsot és citromot zsákmányoltunk, majd hajóra szálltunk, továbbvittek bennünket Abbáziába. Ott csoportokra osztották a gyerekhadat, sokan a cölöpökre épített szállodában kaptak helyet, mások üres, többszobás villákban. A mi csoportunkat a tengerparttól valamivel távolabb, egy hegyoldali villában szállásolták el.

£R eggelinket és ebédünket a szállodában fogyasztottuk el. a vacsorát pedig szálláshelyünkre hozták. Faágyaink voltak, szalmazsákokkal, katonai pokrócokkal takaróztunk. Rossz időben az ottani, különös formájú villamoson utaztunk a szállodáig, ezt nagyon élveztük. Tanárnőnk nem volt szigorú, gyakran szabadjára engedett bennünket a gyönyörű környezetben. Általában egész délelőtt fürödtünk valamelyik strandon, kagylókat gyűjtöttünk, apró halakat fogtunk, meg rákokat, és sokat úsztunk.

Uzsonnára kaptunk egy-egy szelet üres kenyeret, de ezt általában arra használtuk, hogy megvesztegessük azzal valamelyik halászt, mert néhány szelet kenyérért, bármelyikük elvitt bennünket egy keveset csónakázni.

Ilyenkor mindnyájan a csónak széléről bámultuk a vizet, mert annyira tiszta volt, hogy a fenekéig leláttunk. Kivehetők voltak a halak és a furcsa formájú vízinövények.

A parton felfedeztünk néhány fügefát, de babérleveleket is gyűjtöttünk, megszárítottuk és hazahoztuk, hosszú bambusznádakon hintáztunk, élveztük mindazt az örömöt, ami számunkra addig ismeretlen volt.

Hogyan kerültünk a tengerpartra ml, pesti szegénygyerekek? A Gyermekbarát Egyesület már évekkel azelőtt megalakult, s a Tanácsköztársaság idején lehetősége volt a fokozott tevékenységre. A nagycsaládosok gyermekeit patronálták, ma sem tudom, a Vöröskereszt, vagy valamelyik szakszervezet volt-e a háttérben? Később is részt vehettem az általuk szervezett üdülésen, egészen tízéves koromig. 1920-ban a Csongrád megyei Mindszenten vakációztunk a nővéremmel, a következő évben pedig Somogybán, Igaion. Családoknál nyaraltunk, úgy bántak velünk, mintha saját gyerekeik lettünk volna.

Szüleim nem tüdtak volna nyaral- tatai, így viszont lehetőségem nyílt idegen tájakat megismerni, s a vakáció idején bőséges ellátást is kaptunk, ami bizony ránk fért. Azóta sok év eltelt, s nem sikerült még egyszer eljutnom a tengerpartra, de az akkori nyár emlékét semmi sem mosta el. Csak a fénykép lett halványabb.

Villányi László Gyömrő

4