Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

1981. ÁPRILIS 9., CSÜTÖRTÖK kMifop 5 Mostohagyerekek ? Hat számjeggyel Pest megyében Kábelek - hírközlésre A Kábelgyár az idén 1,8 milliárd forintos termelési érték­ben készít erősáramú, gumi és hírközlő kábeleket. Az elmúlt évihez képest az idén mintegy 25 százalékkal több terméket exportálnak a Szovjetunióba. Közművesítés Solymáron Csapból folyik a víz Mosószerek A háziasszonyok munkáját segítik Az elmúlt öt évben szin­te teljesen automatizálta gyártósorait a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat. Mind a négy gyárában jelen­tősen nőtt a termelékenység, s ezzel együtt a termelési ér­ték. A folyékony háztartási és kozemetikai szerek gyárába a 380 millió forintos beruházás még nem fejeződött be telje­sen, de az üzembe állított gé­pek már termelnek. Nem is kevesen; az idén 800 tonna mosószer alapanyagot állíta­nak elő, s ezzel mintegy 2,3— 3 millió dollár értékű impor­tot helyettesítenek. Hamaro­san megkezdik az öblítősze­rek egyik alapanyagának — az lmidazolinnak — a gyár­tását, így még ebben az év­ben ebből is fedezik a hazai szükségletet. A késztermékek gyártásá­nak automatizálásával a kor­szerű gépek percenként 120 flakont töltenek, címkéznek, kupakoznak. Itt készül a Bip- család, az alma-, a manda­rin-, a banánsampon, a Mos- ti, Szuper Mos-6, és még jó néhány közkedvelt, valamint teljesen új termék, amelyek­ből az idén 2,3 milliárd fo­rint értékben bocsátanak a kereskedelmi vállalatok ren­delkezésére. Az alapanyag, illetve kész­termékgyártás mellett mű­anyag csomagolóeszközök ké­szítésével is foglalkoznak. Az új automata gép évente 70 millió flakon előállítására ké­pes. Girbe-gurbám kanyarog az út a taiksonyi Háziipari Szö­vetkezet felé. Hosszú paraszt­ház a domb tetején. A fehér­re meszelt falak egy régmúlt életvitelt takarnak. Ma itt őr­zik és élesztik újjá az ősi Du­na-menti falu hagyományait. Vesszőből divatcikk Joggal hihetnénk, hogy a főváros közelsége, az üdülő­körzeti jelleg az egykori mes­terségek eltékozlását segítené. Való igaz, hogy a község la­kód zömében másutt dolgoz­nak. de az asszonyok mégis­csak megmaradtak a hímzőtű, a varrógép mellett. El se fe­ledhették a kosárfonás csín- ját-bínját sem, hiszen idesto­va három évtizede a szövetke­zet segíti átjutni a kosárfonó­kat a mélypontokon. Szalay Ervin, a szövetkezet elnöke nagyon egyszerűnek tartja az okot, miért éppen a kosárfonás honosodott meg er­refelé. A Dunapart kínálta a hajlékony fűzfavesszőt. Csak le kellett nyesni, kévébe kötni, szárítani. háncsolni, majd ügyes kezek varázsolták belőle a mindennapi élet kellékeit: a vesszökosarat. bevásárló kosa­rat és annyi más eszközt. Az­tán a sors paradoxonaként, mintha nem lelt volna a szö­vetkezet a Duna mentén meg­felelő alapanyagot, valahon­nan a Tisza mellől szállíttatta azt. Manapság infkább divat­cikk, mintsem elsődlegesen használati értékű a vesszőóru. Motívumok reneszánsza Reneszánszát éli az egész vi­lágon a népművészeti motívu­mok felkutatása. S ha ez sze­rencsésen beépül a modern ember életébe (ha nem silá­nyul vásárlási portékává), mindenképpen gazdagítja ko­runkat. Nézegetem az itt ké­szült darabokat. Az eredeti formájú kosarak a legszeb­bek. A fém- és vesszőkombi­nációk, a lákásdís-zítő virág­tartók vagy éppen lemeztar­tók hazai piacra készülnek, de már nem sugárzik azokból az eredetiség varázsa. Nem vélet­len, hogy a kosár az igazi tő­kés, exportár«. A másfél mil­lió devizaforint összegű fran­cia és nyugatnémet szállítás nem is olyan csekély a szövet­kezet életében. Nem véletlen, hogy a Duna- varsányi Petőfi Termelőszö­vetkezet öt és fél hektárnyi területre fűzet telepített, hogy A suszternak lyukas a ci­pője, a szabónak a nadrágja... Ha ez igaz, akkor például a Budapesti Távbeszélő Igaz­gatóság vezetőinek nincs vagy rossz a telefonjuk. Nos, nem így van. Csiszár Balázs fej­lesztési igazgatóhelyettes tit­kárnőjének készülékén — ha jól számoltam — tizenkét ál­lomás kapcsolható.' Nincs eb­ben kivetnivaló, de azért jó hangulati felkészítést adott ahhoz, hogy a fővárosi agglo­meráció telefonhálózatának fejlesztéséről kérdezzek. Kéne, de nem kapnak Néhány Pest megyei telepü­lésen — például Budakalá­szon, Budakeszin, Budaörsön, Csömörön, Diósdon, és Soly­máron — hatszámjegyű, tehát úgymond budapesti telefonál­lomások vannak. Ezek közül azonban csupán a budakeszi, a budaörsi és a törökbálinti központok, illetve állomások fejlesztése tartozik a Budapes­ti Távbeszélő Igazgatósághoz, míg a többiek a Budapestvi- dékihez. Bár a telefonhálózattal, a vonalak állapotával ugyan csak kevés helyen elégedettek, Budakeszin, Budaörsön és Tö­rökbálinton azonban kifejezet­ten elégedetlenek. — Kértük, hogy az új álta­lános iskolába, ahová ötszáz helyben legyen az alapanyag is. A kévébe állított vesszőket előkészítés után egy korszerű gép szabadítja meg a háncstól. Az egész művelet egy fiatal­ember munkája. Régen bizo­nyára az egész család apraja- nagyja egész nap azt kapirgál- hatta. Az előkészített fűzvesz- szők szét vándorolnak a falu­ban, otthon készülnek a kosa­rait, hisczen ezt igazán nem le­het gépesíteni. Nem is lenne jó, mert akkor már elveszte­né eredetiségét. Ügyes kezek fonják a korszerűen előkészí­tett alapanyagot. Szalagról exportra Figyelemre méltó a hímző­asszonyok munkája is. Mutat­ják a szebbnél szebb blúzokat: a gyönyörű matyó motívumo­kat felhasználják diszkóéiúzok díszítésére is. Nem beszélve a darázsolásról, amely a nyugati partnernek is nagyon tetszik, várják a megrendeléseket. Kérdezhetnénk, hogyan kerül Taksonyba a matyóviselet? Harminc esztendővel ezelőtt jó néhány matyóföldi család telepedett ide, ők hozták a mintát, mások is megszeret­ték, és hímzik. Évente tíz-ti- zenötezer darab terítő hagyja el a szövetkezetét, ugyanennyi különféle blúz, gyermekruha. Természetesen a hímzés is ott­hon készül. Aki viszont szeret csoportban dolgozni, az is kedvét leli itt. Ez év elejétől bérmunkában konfekcióárut gyártanak egy NSZK-oégnek. Nagy teremben egy szalag mű­ködik egyelőre; korszerű spe­cial gépekkel, csupán a gőzva­saló hiányzik. A vizes ruhás ősi vasalási módszer egyetlen hátránya, hogy csak könnyű konfekcióhoz alkalmas. (Ha­vonta ötezer készáru kerül le a szalagról.) Elkészült alapok A szövetkezet évi árbevéte­le mutatja eredményes műkö­dését.: 35 millió forint. A nyereség 5 millió. A vezetőség és a tagság célja, hogy új be­ruházásokkal, piackutatás­sal, gyártmányszerkezet-újí- tással a következő ötéves terv­időszakban megháromszoroz­zák termelésüket. Az udvaron már kiásták egy új üzamház alapjait. Rövidesen új ebédlőt nyitnak meg, ahol esténként szórakozhatnak is a takso- nyiak. Szombaton a fiatalok itt diszk óznak majd. Erdős! Katalin gyerek jár, legalább egy állo­másit kapcsoljanak be, de ke­rek-perec elutasították — pa­naszolta Giger József, a tö­rökbálinti községi tanács el­nöke. — A PVSC-nak sincs telefonja, s mindössze két nyil­vános állomásunk van. Leg­alább öt kellene. Budaörs telefonfielyzete még szomorúbb. — A lakótelepen csak két utcai állomás van, egyéni azonban egyetjen egy sem — mondta Naszvadi János nagy­községi tanácselnök. — Mint­egy ezer szóló, illetve ikerál­lomásra lenne szükség... A tanácsnak az igénylők számáról nincs pontos adata, mert a kérelmek a Budapesti Távbeszélő Igazgatósághoz fut­nak be. A nagyközségi tanács csak szorgalmazhatja a tele­fonhálózat bővítését Furcsa, ellentmondásos képet nyerhet az ember, ha a hatszámjegyű, telefonhálózattal kezd foglal­kozni. A budapestiek is pa­naszkodnak (egyes kerületek­ben például szinte képtelenség új állomáshoz jutni), de az tény, hogy például a kispesti új lakótelepen a házak elké­szültével szinte szinkronban kapcsolták be a készülékeket. A következő tervidőszakban — Az önökhöz tartozó há­rom Pest megyei településsel nem bánnak mostohagyerek­ként? — kérdeztük Csiszér Balázs fejlesztési igazgatóhe­lyettestől. — Nem — tiltakozott. — A budapesti helyzet sem jobb. Ismeretes, hogy 1979—80-ban a posta 45 ezres fejlesztési programot valósíthatott meg. Ez a fővárosban terven felül 35. ezres bővítést tett lehető­vé. Az új lakótelepeken együttvéve 13 ezer, a Belvá­rosban és Újpesten 11—11 ezer állomást hoztunk létre. Ettől függetlenül csupán Zug­lóban 30 ezer jogos igénylő várakozik. Budapesten 165 ezer. Budaörsön egyébként ta­valy az új orvosi rendelőnek, az óvodának adtunk állomást. Az idén, az első félévben még két új nyilvános állomást fel­állítunk. — Ez csepp a tengerben... A nyilvántartásuk szerint Bu­daörsön, hányán várakoznak telefonra? — Tavaly 1290 jogos igény­lő volt. — S ezeket az igényeket mi­kor elégítik ki? — Legkésőbb a VII. ötéves tervben. Mostanában a bu­dakeszi, és a törökbálinti há­lózat fejlesztése nem szere­pel." — De hát Budaörsön, külö­nösen az épülő lakótelepen, ahol már most több ezer em­ber él, esetenként képtelen helyzetek adódnak a telefon­hiányból. A két nyilvános ál­lomás például többet rossz, mint jó. Az óvodának közös telefonja van az építésvezető­séggel, a nagy forgalmú étel­bár pedig csak az utcai tele­fonon adhatja fel rendeléseit... — Előttünk sem ismeretlen ez a helyzet, de a lehetősé­geink korlátozottak — vála­szolt az igazgatóhelyettes. Hozzájárulást is kérnek Némi reménnyel kecsegtetőt is megtudtunk azonban. A posta a műszaki fejlesztési el­képzeléseket kidolgozta, a ter­veket elkészítette. Jelenleg Budaörsön egy 400-as kapaci­tású PAM-központtal és köz­vetlen lágymányosi összeköt­tetéssel 200 állomással rendel­kezik. A továbblépéshez Lágy­mányos és Budaörs között egy új kábelt kellene kiépíteni, ami körülbelül 40 millió fo­rintba kerülne. Végleges meg­oldást azonban csak az hoz­hatna, ha még két, úgyneve­zett konténert (1800 telefonál­lomást jelent ez) is üzembe ál­líthatnának. A két konténer és az azokhoz szükséges kábel ára jelenleg mintegy 32 mil­lió forint. Az idén fébruárban tájé­koztatták a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, közvetlenül a minisztert, hogy Budaörsön 40 millió forintos rendkívüli beruházásra lenne szükség, de erre a Budapesti Távbeszélő Igazgatóságnak je­lenleg nincs fedezete. Emel­lett még a közeljövőben tár­gyalni szándékoznak a buda­örsi üzemekkel, intézmények­kel, hogy járuljanak hozzá a telefonhálózat fejlesztésének költségeihez. Elképzelések a megoldásra — Törökbálint csak Budaörs után következhet. A távlati tervben is úgy szerepel, ha Budaörs a közvetlen lágymá­nyosi kábelt és a két konté­nert megkapja, akkor az ott felszabaduló 400-as PAM-köz- pontot átvisszük Törökbálint­ra. — A községben elterjedt a hír, hogy Crossbar-hálózatba kapcsolják őket. — Erről szó sincs. Marad­nak a hatszámjegyű állomá­sok. — S mi lesz Budakeszin? — A község igényeit 1985- ben az új Krisztina központ átadásával ugyancsak közvet­lenül elégítjük ki. Szente Pál Solymáron néhány hét múl­va már minden házban csap­ból folyhat a víz. Az 1973-ban megkezdett közművesítési munka befejezésénél tarta­nak. Most a kerekhegyi te­rületen kerül sor az utolsó műszaki átadásra. A 28 millió forintos beru­házás költségeit a tanács és a lakosság közösen fedezte. Megépült két 200 köbméteres és 2 egyenként 100 köbméte­res víztározó, valamint a köz­séget keresztül-kasul hálózó sok kilométernyi gerincveze­ték. A solymári közművesítési munkák idején az idén a Jó­zsef Attila utcában kicserélik az esővezető csatornát. Még a nyáron befejeződik a Kert ut­cában és a Bocskai utcában az elektromos hálózat kiépí­tése. Kora reggel meghúztam egy kilógva par­koló Trabantot. Megnéztem, az én Wartbur­gomnak nem történt baja, ezért nyugodtan tovább indultam, de egy rendőr leállított. Bi­zarr ötlettel mondtam neki, hogy csak áp­rilisi tréfa volt, a Trabant az unokasógoro­mé, aki most alszik, /de mihelyt munkahe­lyemre érek, felhívom és bejelentem neki, hogy én voltam a tettes. A rendőr megálla­pította, hogy tényleg április elseje van, így csak azt kérte, hogy mégis helyezzek a Tra­bant szélvédőjére egy betétlapot, aztán eszé­be jutott, hogy áprilisi tréfa gyanánt azért, feljelent. Én azonban nem yoltam benne biztos, hogy a dolog élcelődés, ám részben megnyugod­tam, amikor az irodaház földszintjén, a lift­re akasztva egy nemzetiszínű keretbe fog­lalt cédulát pillantottam meg, a következő szöveggel: Őrizzük, ápoljuk hagyományainkat! Április elseje legyen a vidám beugra­tások napja! A legjobb tréfa kieszelője 1500 forint pénzjutalmat kap! AZ ÜZEMI ÖTSZÖG Mindjárt a pályázaton törtem a fejem, köz­ben leért a lift és négy macska ugrott ki be­lőle, de csak az egyik karmolt meg. Vérző kezemre rászorítottam a zsebkendőmet és lelkileg felkészültem a további viccekre. (Zá­rójelben jegyzem meg, hogy a tréfa Tóbiás Gyuritól, a pénzügyi osztály küldöncétől szár­mazott, amit csak később tudtam meg, de azt mindjárt gondoltam, hogy a pályázatot ugyan meg nem nyeri, mert a macskák ki- ugratása nem beugratás.) Felértem a negyedik emeletire és szobám felé tartottam, ahol a névtáblámon az állt, hogy Kocsis Józsefné, holott engem Buttkay Zénóinak hívnak, de nem bántam, egyszer van egy esztendőben április elseje és különben is Kocsis Józsefné pedig egy olyan névtáblát kapott, amelyen Botond Lehel-Ubul volt fel­tüntetve, ami sokkal pikánsabb csere volt, mert Lehel-Ubul amúgyis ideje jó részét Ko- csisné szobájában töltötte, még estéit is, csak akkor otthoni szobájában. Így hát nyugodtan letelepedtem, gondol­tam, legalább nem zavarnak saját ügyfeleim és eltöprengtem saját bekapcsolódásomon a szemmel láthatóan jól indult mozgalomba. Azt eszeltem ki, hogy felhívom telefonon az iktatót és kikérem a Protézis A. G.-vel foly­tatott levelezésünket 1967. június 1-től visz- szamenően, lesz dolguk elég, és ez beugra­tás a javából. Igen ám, de a házitelefonon a központ jelentkezett és azt mondta, hogy az egész hálózat bedöglött, ő kap minden be­jövő hívást, még a háziakat is, de kiadni vo­nalat nem tud. Nem voltam képes megálla­pítani, hogy ez is valakinek az április else­jei tréfálkozása-e, vagy a Posta szokásos huncutsága, ezért elindultam gyalog az ikta­tóba. Oda is értem, bár közben a rohangáló macskák itt-ott valakit elgáncsoltak, ugyan­is egy kutya üldözte őket, az azonban nem áprilisi tréfából került oda, hanem valami ügyfél hozta be gyanútlanul. Végül is az ügy­fél hasraesett, én meg elámultam, mert az volt kiírva, hogy IGAZGATÓ KOPOGTATÁS NÉLKÜL A TITKÁRSÁGRA BELÉPNI TILOS Persze, ez is csak áprilisi bolondozásnak bizonyult, mert a kopogtatás miatt igenis az iktató dolgozói, röhögtek ki. Majd nem fog­tok ti nevetni a végén — gondoltam és kér­tem a Protézis-anyagokat, visszamenőleg. Azt mondták, rendben vari, és csak azért nem dörzsöltem elég^dettep a kezeimet, mert az egyiken fájt a karmölás. Ekkor belépett Zieg- Xiéld kolléga, és kérte 1945, június 20-ig visz- szamenőleg a csomagolás ügyi rendeleteket. Mindjárt gondoltam, hogy lényegében ugyan­azt a ravaszságot találta ki, amit én, és ka­pásból elhatároztam, hogy átejtem, mond­tam is neki, hogy épp most telefonálták neki hazulról, hogy tévedésből reggel romlott te­jet ivott, mosassa ki a gyomrát, örömmel láttam, hogy kezeit hasára szorítva elrohan. Valami furdalta az oldalamat, ezért kerü­lőt tettem az igazgató szobája felé, ami va­lóban érdemesnek bizonyult, mert rikító le- moshatatlan festékkel — saját gyártmányunk! — az volt kiírva az ajtajára, hogy ÁTKÖLTÖZTEM A VOLT IKTATÓBA! Ilyen egy alapos íréfamestertől nem ta­gadhattam meg az elismerést, és magamban elhatároztam, ha demokratikusan értékelik a versengést, rá szavazok. Ezt el is mondot­tam Csócsáló Janinak, kedves barátomnak, aki azonban kézsebemet meglátva arra fi­gyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert a macs­kák veszettek voltak. -Esküdözött, hogy ez nem áprilisi tréfa és ami biztos, az biztos, lementem az üzemi rendelőbe, ahol éppen Ziegfield kolléga gyomrát mosták, így vár­nom kellett, amíg kijön, de akkor sem me­hettem be, mert szívrohammal bevitte két kollega özvegy Semmiseynét, aki, mint kide­rült, felmondólevelet kapott. Az orvos neki sirofantint adott, nekem tetanuszszérumot, mert szerinte a macskák nem lehettek ve­szettek, de minden mély karmölás tetanusz­gyanús. Férfiasán elviseltem, amit el kellett visel­nem, sőt még jót nevettem is, amikor a jogi iroda előtt többeket a földön, egymáson ke­resztbe fetrengve találtam, mert ott valaki olajat öntött a padlóra, ami persze szintén nem volt igazi beugratás, csak egymáson át- ejtés. Jókedvem azokban elmúlt, amikor én is találtam az íróasztalomon egy felmondóle­velet. Hamarosan kiderült, hogy Lehel-Ubul és Botondné, sőt, főosztályvezetőnk, Zaffir Endre is. Arira a megállapításra jutottunk, hogy noha az aláírás kétségtelenül az igaz­gatóé, ez is csak móka, de autentikus felvi­lágosítást nem lehetett kapni, mert Jozefa, a diri titkárnője mindenkinek szó nélkül aj­tót mutatott. Nem is csoda, mert szájrúzsába valaki párnafestéket kevert. így most ajkai hasonlatosak voltak egy ünnepélyes oran­gutánéhoz. Másnap azután a dolgok helyreigazodtak. Kiderült, hogy a pályázat szintén áprilisi tré­faként született, de kieszelője újabb felira­tán magáról csak annyit tudatott, hogy ön­maga lett a nyertes. Az igazgató a felmondd-' sok többségét visszavonta, de némelyiket nem, mert, mint mondotta, van akivel szem­ben az ilyesmi áprilisi tréfa, van akinél köz­érdekből folyó létszámcsökkentés. Szerencsé­re én az első kategóriába tartozom, úgy hogy megelégedetten kínlódom az ágyamban, mert a szérummérgezéstől részben feldagadtam, részben viszketek és az sem vigasztal, hogy lakásomra küldték a Protézis A. G. levelezé­sét, visszamenőleg 1967-ig. Kosarak — fűzfából Taksonyi matyéhímzés GOMBÓ PÁL: Uícceó nap

Next

/
Thumbnails
Contents