Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
Testnevelés Tusculanumban A tusculanumi (5-ös) általános Iskola újonnan átadott épületrészének igazi kincse a diákok számára a tornaterem. A létesítmény megépítésével most már nem kell a tanteremben tartani a testnevelési órákat. Tanfolyam és verseny „Népszerű a vöröskeresztes munka iskoláinkban” — állítja Nagy örsné, a Vöröskereszt városi szervezetének titkára. Hogy nem elfogultság ez, ifjú riportereink tudósítása bizonyítja: Bréda Erzsébet a Vincellért (7-es) iskolából hozta a hírt: évek óta sikerrel működik a két vöröskeresztes tanfolyam: a csecsemőgondozóin a kisgyermekek gondozását, etetését, fürdetését gyakorolják a résztvevők. A másik csoport, az elsősegélynyújtási tanfolyam résztvevői a leggyakrabban előforduló balesetek utáni tennivalókkal i&- merkednek. Hogy nem csupán a lányok lehetnek jó csecsemőápolók, arra tanúság Vogronics Judit híradása: az érdligeti (6-os) iskolában a fiúk talán még szorgalmasabbak, mint leánytársaik. Igaz iss Kisfaludi Mária védőnő mindenki számára érdekesen oktatja a tudnivalókat. A tanfolyamokon tanultakat időről időre versenyen próbálják ki a diákok. Legutóbb a 220. sz. Szakmunkásképző Intézet és a Vörösmarty Gimnázium ifjú vöröskeresztesei vetélkedtek. A verseny a Nagy Margit tanárnő vezette szakmunkások sikerét hozta: csecsemőápoló csapatuk (tagjai: Kun Ágnes, Balázs Gab riella, Danka Mária, Kuba Me linda és Hellinger Erika) és elsősegélynyújtó együttesük (tagjai: Györgyfalvi Hajnalka, Kéri Kálmán, Kelecz László, Dongó Péter és Plavecz Irén) egyaránt jobbnak bizonyult a gimnazistáknál. Áprilisi műsorshow • Koncert. Április 8-án (tehát ma!) 19 órai kezdettel tartja hangversenyét a Művelődési Központban a Kartha- "gó együttes. B Chopin-est. Az általános és középiskolai zenei sorozat következő előadásán Chopin- művek szerepelnek április 11- én. 16 órakor. O ... a víz alá. ... küldtek bennünket a Művelődési Ház munkatársai, mert a Menjünk a víz alá! című élővilágestet már márciusra is beharangoztuk. Az akvarisztikai érdekességeket bemutató, filmekkel és kagyló- és csigakiállítással gazdagított program (reméljük) végső időpontja: április 25. Helye: a Művelődési Központ., S Különös dolog. UFO-k, UMO-k és UGO-k szerepelnek ismét a sci-fi-klub április 22-i programjában. Előadó: Gerge- lics László. © Disco. Április 11-én, 19 órakor a Művelődési Központban discót tartanak. 0 EDDA! Májusi előzetes: Edda-hangverseny lesz május 6-án Érden. Részletekről később. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1981. ÁPRILIS 8., SZERDA Autóbusz, városkép, szemét Változatok a környezetre Nagy mester a tavasz. Kelendővé varázsol csúnyácska lányokat és úgy megszépíti még a szürke települést is, hogy az embernek sétára kerekedik kedve. Azért azonban legkevésbé a világháborúit természet a felelős, hogy a várost járva a látogató — szégyenkezni kezd. •/////////////////////// Kezdődik mindjárt az autóbuszon, kupacnyi hátrahagyott napraforgómag és a művi gonddal .kimunkált” üléshuzat láttán. Kinek a lelkén szárad a barbár munka? Bajusz István, a GC 80—52-es autóbusz sofőrje nem tudja. Honnan is tudhatná, első napját tölti a Volánnál, de ha még oly régi pilóta lenne is: utat kémlelve, bérletet ellenőrizve, jegyet osztva zsúfolásig telt kocsiban, ugyan hogy’ láthatna hátra? — Mondja meg — kérdezi Bajusz István —, ki veszi a bátorságot, hogy szóljon? Hiszen a rombolók általában nem egyedül vannak, sokszor az alkohol vezeti őket. Én tulajdonképpen megértem, ha elvétve akad csupán, aki rend- reutasítja őket. — És a szemét a buszokon? — Az a sofőr dolga. Nézze, a söprű úgy tartozik a kocsihoz, mintha alkatrésze lenne, Két forduló között, ahogy idő adódik, az ember nekiesik és kitakarít. Néha persze, több forduló között sem jut takarításra idő. Vagy a szemetelők szaporábbak. Most is hangos társaság uralja a busz hátulját, szotyo- láznalk. Ez még nem lenne baj, gyűjthetnék a héjat zacskóba, zsebbe is. Nem, inkább szétköpködik. Fölmérem magunkat: ők négyen vannak, én egyedül; ők az erősebb nemből, én pedig... Nem szólok. '///////////////•///AK A Balatoni útnak a központ felé elforduló szakasza. A szennyes vizű patak, legelésző ló, és a putriszámba menő (lakó) házak az eldugott parkvárosi részen is szégyenfoltok lennének. „Mikor építették a házat?” — Mondja csak ki nyugodtan: viskót — mondja Tóth Erzsébet, a Mechanikai Művek dolgozója. — Tíz éve. „Engedéllyel?” — Dehogy — mondja az élettárs, Lázár Pál, nyugdíjas. — Nem kértünk mi engedélyt, csak megépítettük, hogy legalább tető legyen a fejünk fölött. „A tanácsban mit szóltak a dologhoz?” — Egyszer, négy éve lehetett, kaptunk büntetést, kifizettük a háromezer forintot. Azóta nem kerestek meg bennünket. Mi jártunk benn a tanácsban: építkezni akartunk. Azt mondták, csak akkor, ha a KPM engedélyezi. Megvolt az engedély, mégsem hagyták jóvá az építkezést. Az anyag már jó ideje itt szóródik a kertben, a pénzt, amit gyűjtöttünk, lassan föléljük. Pedig úgyis kiegyeznénk, ha már tényleg nem lehet itt építkezni, hogy kapnánk telket. Mert azért mi sem vagyunk büszkék erre a kis vityillóra. Erre a vidékre büszke a város sem lehet. rPanult költő. Így vall ma- gáról, leplezetlen büszkeséggel, amikor a művészettörténész, színháztörténeti kutató, doktori disszertációját a gyermek mesejátékból író, a Magyar Rádió külső munkatársa és számtalan lap rendszeres toliforgatója, elsőkötetes fiatal irodalmár volta között igazi-magát kérdezem. Tanult költő, így vallja, vallotta Törökmezőn, olvasótábori előadásán, szakmunkások között: a versírás mesterség, éppoly megtanulható-művelhető szakma, mint bármi más. (Akkor dőlt el számomra, hogy irodalmár vagyok, amikor lemondtam egyéb elképzeléseimről. Pedig pantomimesnek készültem, Kárpáthy Zoltán növendékeként még a vizsgaelöadást is eljátszottam. Nem lettem pantomimes. Színészetre vágytam, közepes színésze lehetnék ma bármely társulatnak. Lemondtam róla. Rendezői vágyakból mára egy-egy alkalmi rendezés maradt, legközelebb Dsida-est az Egyetemi Színpadon. De rendező se lettem. Maradtam hát tanult költő: alapműfajom a líra, amelyből elágaznak az utak az esszé s az oratórium felé.) A dunántúli Gyúrón született, innen hozta az emberi tartás megbecsülését. Meg a közösséghez tartozás igényét is. Ott szégyen volt nem visz- szakoszönni a szembejövőnek, azt mondja, és ha végigment az utcán, úgy ismertek rá, hogy ez a Kató fia. Volt raktári segédmunkás, hidászkatona és kocsikísérő. A latin nyelv szeretetét és a középkor tiszteletét a pannonhalmi gimnáziumból kapta útravaló- nak. öt évet várt egyetemi felvételére, ma magyar tanári és művészettörténeti diplomáMUVESZARCOK Kelényi István ja van. Kötete, Bika és angyal címmel a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, hét éve, huszonnyolc éves korában. (Nyitottság — ez a vezérlő elvem és Kosztolányit, Babitsot, Weörest vezetőül elfogadva, náluk is ezt látom a döntőnek. Kosztolányit, aki publicistának is kiváló volt. Babitsot, aki verselésével egyenrangú volt fordításban is. Vagy Weörest, aki doktorált poétikából. Csak a laikusok hiszik, hogy a költőnek be kell zárkóznia a versírás börtönébe. Egyébként is a versírás pillanata ritka, ez ugyanis kegyelmi állapot, vagy ha így jobban tetszik: ihlet, a teremtő feszültség kérdése. És menynyi minden más adódik az életben, például itt az érdi közéletben, ami szerintem nem versbe való.) Az épülő parkvárosi ház teraszáról messzire látni. A valóságban de talán képletesen még inkább. Vagy a lírikusérzékenységű szem teszi, hogy fölémek a Mecsek utcáig a várost vajúdó település gondjai? S mi szél hajtja vajon a költőt, hogy hivatalos szervekkel levelezzen, magáért, többször másokért szóljon? Hogy órarendbe szedett idejéből, ismerősök csodálkozására — meg-vagy-te-őrülve, nincs- neked-jobb-dolgod? — értel- mességi társaságot szervezzen. S lángoló lélek módjára hevülete hirtelen hamvad jón. (Meglehet, éppen, mert költő vagyok, kevéssé tudok átsiklani dolgok felett. Valóban, az átlagnál nagyobb érzékenységgel veszem telkemre a „hivatalnak packázásait” és nem átallok elmenni tanácsig, volánig, postáig, ha lábam alatt szennyvíz csurog, nem jön a busz és rossz helyre hordják leveleimet, lzgágaság lenne? Nem tudom. De azt igen, hogy szülőfalumban az emberek nagyobb része gondolkodott így. Érden nagyobb a közöny a közügyek iránt. Ezért is gondoltuk ki a Pro Urbe-t, a nem értelmiségi, de értelmes- ségi társaságot, ahol fiatal értelmiségiek és nem értelmiségiek vitatkoznának településük távlatairól — saját jövőjükről. Nem fenenagy okosságok kitalálására szövetkeztünk volna: egy sakkasztalra az öregeknek, egy játszótérre a gyerekeknek, a saját kezünk munkájával. Elindult és el is aludt a dolog. Igaz, magam se nagyon szorgalmaztam, meg aztán mások se nagyon biztattak. De ha kellek és kell a Pro Űrbe — itt vagyok.) 1/ éziratban előkészítve vá- rakozik újabb kötete, címe ez: Álom-Malom. Papírra vetve fekszik elkövetkező tíz évének terve: portrék, monográfiák, tanulmányok, cikkek, kritikák, színházi írások, hangjátétkak, adaptációk, műfordítások. Képzeletében felépül a parkvárosi ház is: keze munkájával építi tovább. S ami nem tervezhető: fogantatásra várnak az újabb versek. Mert végtére is tanult költő. S vallja Csoórival: Föltámadni igazán csak versekben lehet. Takaros porta az Ágnes utca elején, kerítése mellett az üres telken — szeméthalmaz. — ,,Ki hordja ide a szemetet?” — Mindenki — mondja Búzás Jenő. „Szabad itt szemetet lerakni?” — Hogy lenne szabad? Tanácsi telek ez, de hát gondolom, úgy veszik, ha tanácsi, hát .annak nincs gazdája. így aztán ide öntik, ami a ház körül fölösleges. Igaz, hiányzik nagyon egy kuka, ha lenne, akkor talán nem dobálnák el a maradékot a népek. Vagy ha a tanács egyszer, ahogy ígérték, rendbehozná a földdarabot, kétszer is meggondolnák, mire való a hely? — ön mit csinál a szeméttel? — Amit lehet, elásom, a többit elégetem. Sokszor kijárok ide is, összegyűjtöm a szemetet, meggyújtom, ezt mindenki megtehetné a maga portáján és akkor nem kellene szégyenkeznem — mások miatt Autóbuszok rongálása, városkép rendezetlensége, sz4mét lerakása — három változat csupán a város környezetére, egyetlen séta nyomán. S' ha folytatnánk utunkat, újabb változatokra lelnénk: elhullott állattetemekre, árokban és úton folyó szennyvízre, föltúrt és félbehagyott útszakaszokra. Egy település önmagának sem bevallott tisztátlansá- gára. -.V,- — Egy kérdés — egy felelet A személyi számokról Kérdez: az ÉRDI HÍRLAP: — Naponta kopogtatnak lakosok a tanács tájékoztató irodájának ablakán személyi szám után érdeklődve. Hányán nem kapták meg a városban a személyi számot és mikorra várhatják az értesítést? Válaszol:'dr. Paróczai Csaba, a tanács igazgatási osztályának vezetője: — Érden 1513 állampolgár nem kapott személyi számot, közülük 1049-nek még csak a gépi lapja sem készült el. Ez a hiány egy részt adódik az adatok pontatlanságából, másrészt a város rendezetlen nyilvántartásából. Miután a személyi számmal még nem rendelkezők többségét — a gépi lap híján — mi magunk sem ismerjük, kérjük az érintetteket, attól függetlenül, hogy kaptak-e vagy sem értesítést, jöjjenek be a népességnyílAz izzó vas mesterei Visszhang vántartóba az Enikő utca 1. alá, 8—16 óra között. Itt megkapják számukat, illetve fölveszik adataikat. Ami egyébként jogi következménnyel jár: személyi szám híján például nem lehet szerződést kötni és igazoltatás esetén is kellemetlenséget okozhat az állampolgárnak. Ezért kérjük a lakosokat, hogy saját érdekükben jelentkezzenek a népesség-nyilvántartóban. Családi események Házasságot kötött: Oláh Jakab István Gutái Judit Erzsébettel. Elhunyt: Szilágyi Ferenc (Harkály utca 20/b), Szőke Márkné Szolyka Erzsébet (Csóka utca 10), Babinszkí János (Somfa utca 5.), Aradi Jenő (Hunyadi utca 31.). Varrógép Ez évi 7., február 18-i számunkban kértünk egy varrógépet. Kérésünket cikkünkben meg is indokoltuk, ekképp: az iskolák pénztárcájához mérve drága gép a kisegítő tUKola gyakorlati foglalkozását, a szabás-varrás oktatását segítené. Kérésünkre érkezett felajánlás, nem is egy, de rögtön kettő! A gimnazista ifivezetek nevében Boka Erika, a KISZ városi küldöttgyűlésén jelentette be: munkát vállalnak és a pénzt az iskolának ajándékozzák. Gergelics László pedig a művelődési központ ugyan rozoga, de javítható gépét kínálta föl. A kisegítő iskola tanárai és tanulói — jelesül az ötlet szerzője: Nagy István Endréné igazgatóhelyettes — örömmel fogadták az ígért segítséget és köszönték meg lapunk támogatását. Ajtók Többször írtunk a Volán kezdeményezéséről: a három ajtón tölszállás olyannyira bevált, hogy a napokban a szigethalmi üzemegység képviselői jelentkeztek, tanulmányozzák az érdi kísérletet. Ami kísérlet pedig sikerrel járt: március 11-i számunk Ajtók című cikke szóit erről, s ezt erősítették azóta az ellenőrzések is. Az eredmény örömteli: nem csökkent a vállalat bevétele, magyarán: minden várakozás ellenére, elenyésző a bliccelők száma. S hogy még kevesebb legyen, ezért kéri a Volán vezetése lapunkon keresztül a bérlettulajdonosokat: bérlettel a kezükben szánjanak föl a hátsó ajtókon is a buszra. Saját tisztességük védelme ez, és figyelmeztető a keveseknek, akik nem tudják, melyik ajtó is a nekik szóló? ■ >, Röviden Hullámokat kavart — és nem csupán a Sárvíz utcában — A Sárvíz utcai történet című írásunk, még a tél elején. Egy közterület körüli huzavona végül is azzal a döntéssel zárult, hogy o telek megnyit- tatik, a köz számára, a lakosság köteles rendbe hozni és tartami. Piszák Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára a napokban jelezte: közös összefogással május 1-re elkészül a játszótér a Sárvíz utcában. Megnézzük. A GAMESZ-t dicsérte Hangódi Imre, a parkvárosi 8-as iskola fűtője, mondván: a szervezet munkájával gyökeresen megváltozott az iskola műszaki segítése. Elismerését ezúton tolmácsoljuk és egyben megköszönjük Dudás Emil vezető tájékoztatását, aki február 18-i cikkünkre válaszolva elmondta, hogy újabb szakmával bővült a GAMESZ tevékenysége. Az asztalos beállításával vállalni tudják az iskolákban a faipari szakmunkákat. Ami, lévén szék- és padfogyasztó diákságról szó — nem lényegtelen. Az ENSZ rokkantak évéhez kapcsolódó két hírt kaptunk: január 28-i, Egyetlen ajándék című írásunk nyomán jelezte Kovács Illés, a tanács költségvetési üzemének párttitkára: társadalmi munkában segítik Balázsa János házának építését. A MüM. 220. Szakmunkásképző Intézetének tanulói pedig a Vöröskereszt városi szervezetéhez írt levelükben tették meg felajánlásukat. Figyelemmel követjük a vállalások sorsát. A monori MEZŐGÉP Vállalat érdi üzemegységének, kovácsműhelyében közeljövőben befejeződő rekonstrukciója után, évente 500 tonnával növeli termelését az üzem. Az oldalt frta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISS/V »<?U‘»-~Mb Pr-j. r41f iá
