Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
1981. ÁPRILIS 8., SZERDA x/unap Közös harcban Partizánmúzeum A legendás hírű Petőfi Sándor partizánbrigád emlékére múzeumot létesítenek a délbaranyai Csányoszrón, ahol 1944 telén a harcok füzében született meg az antifasiszta egység. Az ormánsági községben emlékmű és emléktábla, valamint dokumentumkiáliítás idézi a sok dicsőséget szerzett, sok vért hullatott csapat tetteit A többnyire vajdasági és baranyai fiatalokból alakult partizánbrigád ötágú csillaggal díszített piros-fehér-zöld zászló alatt küzdött, parancsnoka a spanyol polgárháború bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt. A háború utolsó szakaszában mintegy kétezer kilométeres utat tett meg a csapat folytonos harcban az ellenséggel, mígnem a Bolmánynál vívott véres ütközetben felőrlődött. A leendő múzeum a hős Petőfi brigádnak, s egyben a magyar és a jugoszláv nép közös antifasiszta harcának állít emléket A brigád volt tagjai felajánlották emléktárgyaikat a kiállítás számára. A Fehér Akác angórái A dallasi Fehér Akác Tsz-ben az idén kezdték meg százötven nagyszülőpárral az angóranyúl tenyésztését. Az állatokat az NSZK-ból hozták, s ha sikerül, ezután a szövetkezetben tenyésztik» azután háztáji gazdaságokhoz kerülnek. A tervidőszak első felére a nyúlás számát hannincezerre szeretnék növelni. Magukra maradtak? A sürgősség sorrendjében Szigetcsép főterén, mint általában a legtöbb magyar faluban, egymás mellett sorakoznak a település legfontosabb közintézményei, az iskola, a tanács, meg az üzlet és az Áfész felvásárló telepe. Üzenőfüzetek Elindulok jobbra egy ütött- kppott épület felé. Falán fekete tábla: községi közös tanácsi kirendeltség. Benyitok. Kihalt, folyosón találom magam. A belső ajtón újabb felirat: félfogadás hétfőn—szer* dán 8—12-ig. Ahogy tovább nézelődöm, újabb sűrűn teleírt táblát fedezek föl: Az állatorvosi kihívást, elektromos hibabejelentést, gázkészülékek hibabejelentését szíves- , kedjenek a folyosón elhelyezett füzetbe bejegyezni. Az állatorvos, illetve az elektromos művek és gázművek karbantartói a füzetből írják ki a kihívásokat. A falon valóban ott leffegnek a cukorspárgán lelógatott kockás irkafüzetek, félig vagy egészen teli bejegyzésekkel, kérésekkel, alattuk a név, cím, dátum. Az iskola mindössze pár lépésnyire van a tér túlsó oldalán, elsőként ide igyekszem, megtudakolni, mint vélekednek a szigetopépiek új helyzetükről. Lovas Ferencné tanárnő: Elég későn, csak 1977-ben történt a három község, Szigetcsép, Szigetújfalu és Sziget- szentmárton összeházasítása, közös tanácsuk megalakítása. Nem mondhatnám, hogy nagyon lelkesedtek az emberek. Kezdetben leginkább attól tartottak, hogy még olyan ütemben sem fognak fejlődni, előbbre lépni, mint eddig, mo&toh agyér ekség re kárhoztatja a községet aiz új helyzet. — Alaptalan volt a félelem? — A közöd tanácsi vezetés igyekszik helyes rangsorolással és alapos tájékoztatással elejét venni a komolyabb súrlódásoknak. Azt hiszem, ha önállóak maradunk, akikor sem tudunk több eredményt elérni. Am, ami valóban nagy probléma, az az ügyintézés. Ki mint vélekedik Megállna egy percre? — sietek egy idős ember után. — Már vagy fél órája rovom a falu utcáit, itt-ott megszólítva a járókelőket, hogy őket kérdezzem, mit gondolnak az új státusról? — Nines nekem ehhez közöm. — Nem is érdekli? — Az igaz, hogy akinek intéznie kell valamit, az kutyagolhat, de nekem nem sok dolgom van már a hivatalokkal. Egy középkorú asszony: Hát, megmondom kerek-perec, nem tetszik nekem a dolog. Csak másképp néz ki egy falu, ha megvan a saját vezetője, nem? Egy középkorú férfi: Nézze! A községnek nincs rendes iskolája, nincs vize, gyógyszertára, de mit tudom én, meg mi mindenre nincs! Gondolja, hogy most, amikor háromfelé kell osztogatni a pénzt, mi kapjuk a javát? Egy fiatalasszony: — Nemigen gondolkoztam ezen, reggel bemegyek a városiba dolgozni, este jövök haza. Összetett problémák Varga Antal alapszervezeti párttitkárhoz kopogtatok be utoljára. — Tulajdonképpen összetettek a problémák. Az ilyen összevonások esetében általában mindig a fejlődés megtorpanását féltő aggodalom volt az elsődleges^ nálunk is így reagáltak az emberek. Pedig nem ez a fő gond. Az ösz- szevonás gazdaságilag, ha összehangolt a munka és értelmes a közös vezetés, talán inkább előny. Ami a mélyebb, ami az igazi hátrány — és ezt általában el szokták felejteni, vagy nemigen gondolnak rá —, az az, hogy a község magára marad! A társadalmi munkát, ami a jó értelemben vett lokálpatrióta szellemet is táplálja, ilyen körülmények között nagyon nehéz szervezni, összefogni. Mondok mindjárt konkrét példát is. A járdák építése, a fásítás, szépítés, környezetvédelem, mind-mind közös feladat, de hogy tudjuk kézben tartani, amikor például az anyagok beszerzése sem a helyi népfrontnak, sem a pártszervezetnek nem áll módjában? Mert, ugye, mi megszervezzük a munkát, mozgósítjuk az embereket a járdaépítésre, a szigetszent- mártoni tanács ki is küldi az anyagot, de az — és volt már ilyen esetünk — kevésnek bizonyul, s akkor hogyan, hol, kinél intézkedjünk, hoey pótlólag szállítsanak? — Mi lenne a teendő? — Nem sok. Talán annyi, hogy végre egy jóképességű, rátermett kirendeltségvezetőt kell a községbe kinevezni, aki minden nap, nyolc órai munkaidőben, összefogja és irányítja a község dolgait. S. Horváth Klára Hogy kedvünk legyen maradni A fiatalok öregedő gyára Látszólag kellemes helyzetben van a Mechanikai Művek: 1727 dolgozójának csaknem 45 százaléka fiatal szakember, innen van még a 35. évén. Évente átlagban 25—30 fiatal jelentkezik újfelvételisként a gyárban; a vezetők 20—22 százaléka is e korosztályból kerül ki, és ha a munka után járó elismeréseket vesszük figyelembe, átlagosan csaknem a felét szintén ők érdemlik ki. Differenciáltan Négyen ülünk Szili Istvánnak, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárának szobájában. Magyar Mihályné, a személyzeti osztály vezetője, egyben a vállalati ifjúsági bizottság titkára, és Andó Albert csoportvezető, a művelődési bizottság titkára. — Mi vonzza ide, és mi tartja itt a fiatalokat? — Nehéz lenne vonzásról beszélni. Mi próbáljuk azzá tenni. Mégis szinte minden ellenünk szól — mondja Szili István. A lakott településtől meglehetősen kiesik a gyár, minden dolgozónk bejáró. Ez nem túlságosan vonzó. Igaz, buszokkal szállítjuk őket. Nagyon jó kapcsolatban állunk az érdi szakmunkásképző intézettel. Onnan jönnek túlnyomó többségében a fiatalok. S hogy jól érezzék magukat, ne kívánkozzanak el innen, ezt próbáljuk elérni. Több-kevesebb sikerrel. — Ezt hogy érti? Hiszen az előbb soroltuk az adatokat... — Az igaz, de ... Mi kell egy fiatalnak? Természetesen jó kereseti lehetőség. Éppen a napokban lesznek a megbeszélések az esedékes béremelésről. A lehetőségekhez képest kiemelten vesszük figyelembe az alacsony órabérű fiatalokat. A tavalyi 50 förintos átlaggal szemben, most 300 forint körüli lesz 'a béremelés. Sajnos, azt is meg kell mondani, hogy sokan mennek más munkahelyre azért, mert lakás lehetőségünk szinte egyáltalán nincs. Nem tudunk jelenleg építési akciókba kezdeni, viszont hosszúlejáratú hitelt nyújtunk dolgozóink magánépítkezéséhez. Igyekeztünk, hogy minden dolgozónk gyerekét óvodába, bölcsődébe tudjuk elhelyezni. Tavaly csupán erre a célra csaknem 8 millió forintot fizettünk ki az intézményeknek. Iskola a gyárban — Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire meghatározó a jó munkahelyi közérzet — veszi át a szót Magyar Mihályné. — Éppen ezért öt éven át. rendszeresen figyeleméi kísérjük a mindennapokat. Azt is mondhatnám, hogy egy úgynevezett beilleszkedési programot állítottunk össze. Érezzék, tudják a fiatalok, hogy nincsenek magukra hagyva. A pályakezdőkkel negyedévenként beszélgetünk; ilyenkor jelen vannak a műhelyvezetők, a szakszervezet, a párt és a KISZ-képviselői. így első kézből értesülhetünk az ő benyomásaikról és véleményükről is. — Azzal gazdálkodunk ami van — szól Andó Albert —, ahogy mondani szokták, megNitrosol, nagyüzemben Új termék, beruházás nélkül i A íolyékönyműtrágya-gyártás és -szállítás csúcsszezonja van a Péti Nitrogénmű- veiknél, hazánk legnagyobb műtrágyagyárában. Keresett termékét, a Nitrosolt a tavalyi sikeres kísérletek után az idén már nagyüzemi méretekben gyártják: naponta 200 tonnát, május végéig összesen 6000 tonnát töltenek tartálykocsikba a folyékony műtrágyából, amelyet elsősorban az iparszerű termelési rendszerek vásárolnak a szántóföldi növények fej trágyázására. Az Új készítmény gyártását egyébként beruházás nélkül oldották meg a vállalat műszaki szakemberei. A pétisó- és a karbamidgyártás technológiai sorát a végső lepárlás előtti szakaszban megcsapolták és az így nyert félkész műtrágyából állítják elő a Nitrosolt. S nemcsak a gyártás gazdaságos, hanem a termék felhasználása is, mivel különböző növényvédő szerekkel egyszerre permetezhető ki a növényzetre. próbálunk mindenkit a helyére tenni, vagy is a lehetőségekhez képest figyelembe vesszük az egyéni kívánságokat is. — Működik itt egy kihelyezett szakközépiskola. Milyen iránta az érdeklődés? — Azért indul, mert már a felmérések igazolták, hogy szükség lenne rá. De nemcsak a kihelyezett tagozatra járnak dolgozóink. Tavaly például szakképzésben, állami oktatásban 80-an vettek részt, ebből 60-an 30 éven aluliak. Tanfolyami oktatásokra 160-an, politikai képzésre 60-an, tömegszervezeti tanfolyamokra, oktatásokra csaknem 500-an jártak. Második szakmát — Gondolom, ebben nem kis szerepe van a KISZ-nek is. — Jól működő alapszervezeteink vannak, bár meglehetősen kis létszámmal tevékenykednek. Jelenleg 200 KISZ-ta- gunk van. E téren tehát van még tennivalónk, igaz, nem célunk a mindenáron való létszámnövelés, hiszen lehet, hogy ez csak felhíguláshoz vezetne. Nincs könnyű helyzetben a KISZ-vezetőség, a távolság, az utazgatás miatt sokan inkább lemondanak a tagságról, vagy a lakóhelyükön működő ifjúsági szervezetet keresik fel. — Mit tesznek még a vállalatnál, hogy az ide érkező fiatal gyökeret verjen? — Az eddig felsoroltakon kívül igyekszünk a szórakozásukat is megfelelően segíteni. Kitűnően felszerelt pinceklubunk van, és társadalmi munkában sportpályákat építettünk. Tapasztalatcsere-utakat szervezünk nemcsak belföldre, hanem az NDK-beli testvérgyárba is. Egyre nagyobb számban biztosítunk beutalókat, üdülési lehetőséget. Tehát minden lehetségesei megragadunk azért, hogy a fiatalok ne kívánkozzanak el innen. Mégis ... Lehet, hogy egy kicsit túlzóan hat, de az elöregedés veszélye is fenyeget, pontosabban fenyegetett Most, az említett lehetőségekkel, valamint azzal, .hogy van mód a második vagy harmadik szakma helybeni megszerzésére, vagy hogy 9 üzemmérnök nappalin végezhette első évben tanulmányait — úgy érezzük, ezek azok a tényezők, amelyek segítik a nálunk induló ifjú szakmunkást. És az a következetes nevelőmunka, amely a vezetésre készíti fel őket, meghozza gyümölcsét. S egy utolsó mondat — nem beszélgető partnereimtől tudom —; az utóbbi években észrevehetően csökkent a máshol munkát keresők száma. Látó János Noteszlapok hét közben MONOLOG. És ahogy a John Wayne a puskát markolta. Meg a Dean Martin, csípőből tüzelve, istenem. És a fiatal Ricky Nelson, micsoda nevek, micsoda sztori. Hiába, a Rio Bravo ma már filmtörténeti jelentőségű western, alapmű, a maiak ebből élnek, de utolérni nem nagyon tudják. Tessék? Nem látta? Ember! Tudja, hogy mit veszített? Pedig magát nem tartottam sznobnak, aki lenézi a kalandfílméket, ha valódi, ha5 jó, ha értek. Miért nem nézte meg, szerencsétlen? 1 Ja, persze. Hát az igaz, későn vetítette a tv, s ráadásul a kettesen. Igen, csaknem éjfélkor fejeződött be. Tulajdonképpen igaza van — ki a fene érti, miért dugták el ennyire? A BETOLAKODÓ. A város villangyede csendes, jó levegőjű és elegáns környék. Az újabban épült csodaházakat nem akárkik birtokolják, ismert nevek a kertkapukon. A negyven-ötven éves kiseb épületekben általában idős emberek élnek, akkoriban mikor ideköltöztek, elhanyagolt periféria volt ez a rész, ki gondolt rá, hogy így felmegy az ázsiója. Mert felment, tisztességgel. Horribilis pénzeket ér itt a telek, a ház. Büszkék, sőt túl büszkék is erre az itt lakók. Űjabban tömör falanxszá, különös egységbe kovácsolja őket valami. Mégpedig: egy telek. A legszebb, legújabb villák közé beékelődve terül el, van vagy 300 négyszögöl és — lepusztult, lerobbant, pocsék. Egy hajdanvolt kunyhószerűséget magas gaz vesz körül, törmelék, szemét mindenütt. Vélhetnénk, ez bántja a környékbelieket. De nem. Sőt: rátesznek egy lapáttal. Mármint a szemétből, odaszórják ugyanis felesleges kacatjaikat. Méregből, haragból. A tulajdonos — az egykori gazda unokája — nem „hajlandó” építkezni a telken. Egyszerűen: nincs pénze rá. És ez a megbocsáthatatlan. Egy „betolakodó” a paradicsomban. Ezért hát a szemétszórás, a perlekedés a szó szoros értelmében. Volt már feljelentés itt-ott, többen alkalmi budinak használják a kunyhót, volt fenyegető, névtelen levél — a düh elementáris. A tulajdonos nem érti miért? És szomorú. Valószínűleg eladják az ominózus földdarabot, elege volt, kiszáll. Tanulság? Hát azt. ki-ki vérmérséklete szerint maga vonja le. SZÖVEG. A lemez, az LGT Loksi című albuma, nagyszerű. Somlóék zenéje invenciózus, szép, változatos, igényes. A szöveg ugyancsak az. A tasakban kis szórólap. Rajta a dalok címei és néhány verssor — az énekelve érthetetlen sorok, leírva. Túl magas a labda. Ezért a zenéért nem mindenki — finoman szólván, hm — rajong. Ellenérzéseik nemegyszer kigolyózással fenyegették az egész műfajt. Most, ez a kis cédula olcsó és könnyű élcelődésre ad alkalmat: — No lám, ők maguk is beismerik, hogy érthetetlen a nótájuk. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Ha már Presser Pici sajátos énekstílusa valóban összemos szavakat, elegánsabb lett Volna egy egyszerű megoldás. Minden kommentár nélkül mellékelni valamennyi dal — teljes szövegét Andai György l i 1 I
