Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
^firigp A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1981. ÁPRILIS 29., SZERDA Rendszer és tartalom Modern városi intézmények Tudunk a létükről, természetesnek tűnik, hogy vannak, működnek. Mintha mindig olyan fejlett intézményhálózat munkatársai terjesztették volna a<z ismereteket, ápolták s tették volna közkinccsé a művészeteket, mint napjainkban. Pedig tudjuk, hogy nem így volt, s a jelenlegi állapot sok közös munka, fáradtság, anyagi áldozatok eredménye. A művelődés házai A közművelődési intézmény- hálózat működéséről a közelmúltban adott tájékoztatást a városi tanacs végrehajtó bizottságának a művelődési osztály vezetője. Talán pontosabb lett volna a kép is, ha a fejlesztésről készült volna összefoglaló. A terület tagjai közül így többen az intézmények tartalmi munkájára gondolva, azt kezdték eLamezni, noha itt objektumok, szervezetek, s a kultúra terjesztésében kialakult munkamegosztásról szándékoztak informálná a jelentés készítői. Igaz viszont az is, amit többen is hangsúlyoztak, hogy az intézményrendszer és annak tartalmi munkája olyannyira összefügg, hogy a kettőről nehéz külön- külön beszélni. A sor elejéről ma már kevés szó esik. Pedig a nagyon is dinamikus változások kezdete attól az időtől számítható, amikor felépült, s megkezdte működését az állami, legújabb nevén Bartók Béla Zeneiskola, mely egy idő után a város és a tájegység zene- művészeti központja, zenei színháza lett Város és vidéke közönségéit fogadhatja a ligetben felépült modern sportstadion, s a két itt említett objektum létrejöttének időszakában kezdődőik szinte teljesen üzemi önerőből kiépülni a DCM azóta is folyamatosan fejlődő deákvári közművelődési és sportlétesítménye, a Ságvári klub, amely az üzemieken kívül a teljes vasúton túli érdeklődő lakosságot is szolgálja. A második ütem így is nevezhetnénk az 1975-ben elkezdődött korszakot, melynek legszebb eredménye a Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődési Központ felépítése, és megnyitása volt. Jelentőségéről, a társadalmi összefogás szép példáiról sokszor és sokat írtunk már. Az új, modern intézmény létrejötte azon túl, hogy méltó hajlékot ad, s megsokszorozza a város és a járás kulturális életének a régi feltételekhez viszonyított lehetőségeit. Azt is elősegítette, hogy a városban önálló úttörőház, sokféle szakkört, klubot működtető gyermekintézmény működjék, a felszabadult régi épületekben. Itt kezdte meg működését az önálló gyermekkönyvtár is. Az elmúlt év meghozta a legújabb örömet is a könyvek, az új ismeretek iránt érdeklődő polgárok számára a városi és járási könyvtár megnyitásával, melynek 89 ezer 728 kötetéből 5 ezer 385 olvasó kölcsönöz rendszeresen. A kutatás, a helybenolvasás, a zenehallgatás nagyszerű lehetőségeiről nem is szólva. A legnagyobbak mellett azonban nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik ritkábban kerülnek reflektorfénybe. Időközben teljesen kiépült az iskolai könyvtárhálózat, melynek több mint 85 ezer kötete és 5 ezer 867 olvasója van. A szakszervezetek megyei tanácsa által gondozott és irányított üzemi könyvtárak 70 munkahelyen működnek, az előbbiekhez hasonló könyvmennyiséggel. A város régi múzeuma mellett mint új kulturális szervezet jött létre a Múzeumi Egyesület, s fiókintézményként rangos kiállítóhely lett a görög templom. A Pest megyei Levéltár váci fiókja, a régi nyomda felújított épületében nemcsak a tudományos műhely, hanem érdekes hely- és Duna-történeti kiállító intézmény is. Keretek Mondhatnánk, jók a feltételek, s ez így. igaz. Ám, néhány apróságnak tűnő gondra is figyelnünk kell. A művelődési központ vezetői büszkeséggel említik, hogy 1980- ban 121 ezernél is több látogatója volt az intézménynek, s hogy 75 művelődési kiscsoport, klub és szakkör működik itt. Ennél több talán már be sem férne, bár újabb csoportok újabb igénye minden évben teremtődik. Szükség van tehát az üzemi és városrészt kisintézményekre is. Keresni kell a lehetőségeket Kis- vácon, Sejcén, s igaza klubbá kell tenni a Duna-parti volt VSE-székházat és a Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet klubját is. — A napokban valaki azt mondta: kellemes két hetet töltött Vácott, s azt tapasztalA Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár első negyedévi tervét, a kitűzött 206 tonna helyett 217 tonnára teljesítette, ennyi fonal került ki a gyárból. A képen: Rigó Györgyné kezeli a gyűrűsfonógépet, amely mintegy ötven tonna fonallal járult hozzá ehhez az eredményhez. Barcza Zsolt felvétele ta, hogy ez a megye legkulturáltabb városa. Ha az illető elment volna egy mozielőadásna, bizonyára éles ellentmondást tapasztal, kijelentése és a valóság között. Az itteni közismert állapotokon gyorsabb ütemben kellene változtatni. Keretek, lehetőségek. További fejlesztési elképzelések is érlelődnek, amikről még korai lenne szólni. Inkább azt kell kiemelni, amit a testületi ülésen is hangsúlyoztak. Jobban kell élni azzal, ami van, megteremtve az intézmények közti nagyobb összhangot, vonzó, gazdag programot kínálva a lakosságnak. Kovács T. István Váci vendégkönyv Galga-parti mese és valóság A mezőgazdasági szakközépiskola Újhelyi Imre KISZ- alapszervezete nem propagálta széles körben, hogy a népművészettel való közvetlen találkozásnak szánta Vankóné Dudás Juli, a népművéisziet mestere meghívását. Akinek a képei előtt mindig őszinte csodálattal áll meg a szemlélő, airról találóan hangzott itt el az a megállapítás, hogy szociográfiai hitelességgel ábrázolja faluja, népié életét, szokásait. Ugyanígy, s e célból a falusi népviselet csodálatos színeit is. Puritán szépség — Nekem a valóságos színeiket kell kikevernem — mondja, mintegy válaszul ő Is azoknak, akik élénknek tartják ezsKet. Ám, aiki hitelességre, pontosságra törekvő, nemcsak a műfajilag naiv irányzathoz tartozó, hanem realista művész is, az úgy akarja bemutatni a világot, ahogy ő látja. A színek pedig ilyen gazdagok és tiszta szépséget árasztok, azon a vidéken, melynek forrásaiból Vankóné Dudás Juli művészete táplálkozik. Amit itt látunk, az valóban hihető, akár történeti hitelességűnek is tekinthető. Látszatra egyszerű, de éppen azért szép és mélyértelmű a mindennapok világát ábrázoló Búcsú, Harminc dísztávirat A kezdet és folytatás — Mikor kezdte? Hogyan kezdte? — kérdezzük Saáry Gábort, a Váci Magasépítő Közös Vállalat igazgatóját. — Régen, 1949-ben, amikor egy Vác környéki szérűskert helyén laktanyát kellett építenünk. Áprilisban kijött Bu- daoestről, az akkori Építésügyi Minisztérium főosztályvezetője és a 20—30 centiméteres búzát növelő területre rámutatva kijelentette, hogy októberben ide beköltözik a honvédség. Beköltözött. Igaz, hogy éjjel-nappal ment a munka. Fiatal ember voltam, s mint technikus, az építésvezető helyettese. Harminc órát is ott voltam egyfolytában az építkezés területén. Tartottuk a határidőt, pedig nem voltak toronydaruink. Szép volt a kezdet. — Milyen volt a folytatás? — Volt még egy-két emlékezetes építkezésünk abban az időben. Letfusz József barátommal 1952-ben együtt hordtuk a kokszot a DCM trafó- állomásának az építésénél az éjjeli gőzöléshez. Az országban az elsők között alkalmaztuk a betongőzölést. Ma együtt dolgozom négy társammal, akik ott voltak a magasépítés hőskorában. Amikor a vállalatot beolvasztották a Budapesti 41/3-as Építőipari Vállalathoz, nem akartam a fővárosba utazgatni, s a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalathoz kerültem. Tize. it évet töltöttem el ott, mint főépítésvezető. — A mostani munkahely? — 1967-ben, 150 ezer forint összeadott alaptőkével kezdte meg a munkáját a 6. számú Építőipari Közös Vállalat a Sztáron Sándor utcában. Én lettem az igazgatója. E 14 év alatt igyekszem megvalósítani mindazt, amit életemben, szakmámban szépnek és jónak tartok. A város és a járás pártbizottságainak a vezetői, a tanácsi vezetés segít és támogat. Közösen határozzuk meg a végrehajtandó feladatokat. Számomra ma is nagy öröm elmenni a Dunakanyar Áruház, a távbeszélő-központ új épülete, a járási-városi könyvtár, a járásunkban felépült iskolák, óvodák, lakások előtt. A mi munkánkkal épült. És építünk tovább, ma már évenként 160 millió forint értékben. — Kitüntetései? — A Városi Tanács elnökével együtt vettük át dr. Mondok Páltól, a megyei tanács elnökétől a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Ez ideig öt vállalati kiváló dolgozó és nyolc miniszteri kitüntetést kaptam. Harminc dísztávirat érkezett utána a címemre intézmények vezetőitől, jóbarátoktól, egykori munkatársaktól. Úgy érzem, hogy ez egy kicsit a Váci Magasépítő Közös Vállalat jól összeforrott kollektívája munkájának az elismerését is jelenti. Még sokat szeretnék produkálni a nyugdíjazásomig hátralevő öt év alatt, mert nagyon szeretem a munkámat. Papp Rezső Vác, Pf: 32. Tegyük szóvá Vácott a Forte gyár kerítésénél a Gombás-patak fölött átívelő, fagerendából összetákolt, alig fél méter széles híd balesetveszélyes. Keskeny, korlát nélküli, egy ember alig fér el rajta, pedig elég sokan közelítik meg errefelé a temetőt, és munkahelyüket. Meg sem kellene említeni, hogy sok idősebb ember jár errefelé! Egy rendes híd elkelne ide, s nagyon sok embernek örömet okozna. ‘ A menyasszony érkezése, A temetés, a siratóasszonyok fekete tömeget alkotó sora, az Aratás, a Cséplés. Sóik képnek a címe is népies. Például ilyen: „Sokadalom és né- zőség". Vagy: „Májfa és az ablak alatti tánc”. Kanászok, bojtárok, szüret, régi nagymosás. Megelevenedő, gyönyörködtető képek, a nemrég múltat idézők, gondolatvilágunkban, tudatunk mélyén tovább élők, módosult formában, vagy közvetve ma is létező ízlést és szokásrend- szert hordozók. Sóikat és sokan írtak erről a műfajról, s próbálták megfejteni a titkát, hogy születnek az ilyen csodálatos képességű emberek, akik játszi könnyedséggel alkotják meg mindazt, amire mások sok évi tanulás után sem képesek. Igazi értékek És lám, mi mindenre telik a vendég népművész tudományából! A megnyitó után az iskola ebédlőjébe invitálják a közönséget, ahol bemutatkozik a galgamácsai népi együttes, vagyis a Vankóné szervezte, alapította, most már az unokákból álló harmadik generációs művészeti közösség. Az, amelyik ma is mesterkéletlen természetességgel tud olyan hangulatot teremteni, mintha mi is ott járnánk a táncot a színes fő- kötős, pántlikás, ringó szok- nyájú lányok, asszonyok között. velük dalolva a nótát. Mert nem agyonstilizált színpadi produkció előkelő idegenséggel szemlélődő nézői vagyunk. Velük vigadunk, velük nevetünk, részeseiként e meseszépségű valóságnak. A forrásvidék Galgamácsa, ahol a dalok, táncok, a felnőtt és népi gyermekjátékok gyűjtője , feldolgozója, betanítója él, alkot, újrateremt. Csillogó szemüvegkerete mögül kíséri tekintete a játékot, s maga is a játékosokkal izguT, miközben a zongorához támaszkodik. Hellyel kínálják. — Ugyan! — Ilyenkor erre képtelen. Az élmény nem mindennapi. Bábok és Kisze. Táncban kipirult lányarcok, szép, kékfestő kötények. A lányok kanócot tépnek a guzsalyról, a tűzbe dobják, s így idézik meg a fonóba a kedves legényt; „Pötty ide Koza Pista, Potty ide Vankó Péter”. És jönnek a legények; akiknek először maskarázniuk kell. Kendő kerül a fejükre, szoknya a derekukra. A mulya legény szemét bekötik, a lány helyett fiúval esketik meg. S milyen eredeti, egészséges a játék humora is! A katonának bevonuló legények így énekelnek: „El kell menni, katonának el / Szeretőmet nem vihetem el / nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem / a kaszárnyába magammal vigyem.” A koldusnak öltözött maskarázót már így vigasztalják: „ismertem anyádat I igen szép asszony vót / rongyos ködmönében / kilencven bolha vót". Kincsek Minden úgy tűnt, mintha egy falusi nagyszobában ülve mulatoznánk a szereplőkkel, a kicsik játékai, mintha az egykori magunkéra emlékeztettek volna. Csak a műsor vége felé fedeztük fel, hogy a kitűnő népzenei élményt néhány lány és fiú nagyszerű hanganyagának köszönhetjük, nem volt hangszeres kíséret Csak a nagymamamosolyú, de a tekintetével dirigálni is képes, fejkendős asszony a háttérben, aki Vácott is kinyitotta varázsdobozát, s kincset osztogatott belőle.. K. T. I, iíj titkárt választottak A KISZ váci járási bizottságának testületé hétfőn tartott ülésén felmentette tisztségéből Murányi Róza titkárt és megválasztotta Solymosi Sándort, aki eddig politikai munkatársként tevékenykedett a KISZ-bizottságban. Murányi Rózát — mint lapunk keddi számában közöltük — a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárává választották a vasárnapi küldöttértekezleten. Mozgalom a tiszta településért Az ÉKV is csatlakozott A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetősége, csatlakozva a Hazafias Népfront felhívásához, működési területén felhívással fordult a kereskedelmi egységek dolgozóihoz. Csatlakozzanak a „Tiszta településért” mozgalomhoz. A körlevélben kiadott felhívás részletesen ismerteti a feltételeket. Szezon előtt a Duna mentén Három kék-fehér motorcsónak Nagymaroson egy fiatalember mutatja meg a vízirendőrség szolgálati kikötőjét, önkéntelenül is kiszalad a számon: „Ilyen kicsi? Az útbaigazítóm a lényegre tapint: De nagyon hamar rendet tudnak teremteni.” Ha iák és motorosok A fenti idézet jegyében kezdjük a beszélgetést Tímár István zászlóssal, aki hajóvezető is. — Muszáj rendet tartani. Tát és Sződliget között 50, Vi- segrád és Leányfalu között 16 kilométer a szolgálati szakaszunk. Ami ezeken a határokon ibelül a vizen történik, azért mi felelünk. — Elsődleges a nemzetközi személy- és teherhajózás zavartalanságának biztosítása. A vizi útnak is megvannak a közlekedési törvényei, ezeket a hajózási szabályzat rögzíti. A visegrádi szűkületben például tilos találkozni. A vétkesek hajósútleveléből kiírjuk az J adatokat, a büntetést a Dunai Vizirendészeti Rendőrkapitányság szabja ki. További feladat a kis vizi járművel közlekedők ellenőrzése. Az, hogy például a motorcsónakosnak van-e a kategóriára érvényes engedélyük. Az úszni nem tudó személyek felvették-e a mentőmellényt, jelöltek-e ki a járművön felelős vezetőt. A túravezetők rendelkeznek kishaj óvezetői vizsgabizonyítvánnyal. — Nagy gondot okoz nekünk, hogy a 125 köbcentiméter alatti és motor nélküli csónakokra semmiféle engedély nem kell. Sok baj származik ebből. Felelőtlen, evezni, úszni nem tudó fiatalok merészkednek a folyamra. Gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk ilyenkor. Régen, kellett vizijártas- sági igazolvány, azok kapták, akik úsztak kétszáz métert, jól eveztek, ismerték a vízből mentés szabályait, a Duna vízjárását. Figyelnünk kell a kiránduló csoportokra. A meleg hétvégek a legrosszabbak Az ország távoli részeiről itt- járók türelmetlenül, meleg testtel ugranak a vízbe. Volt olyan évünk, hogy a szakaszunkon 12-en fulladtak a folyamba. Tavaly szerencsére csak 3 haláleset volt, s azt kívánom, hogy ebben az esztendőben több ne legyen. Veszélyek — Felkeressük az iskolák diákjait, tanárait. Elmondjuk nekik az eddigi szezonok szomorú tapasztalatait, vázoljuk, hogy mire vigyázzanak. Ahol városok fekszenek a Duna partján, ott tilos a fürdés. A váci oldalon például közel a hajóút, nagy a sodrás. Különösen veszélyes Kisvác, a Pokolcsárda, és Lepence térsége. Ajánlatos lenne osztályfőnöki órát is áldozni a fürdőrendészeti szabályok ismertetésére. Ha az iskolák segítséget kérnek, szívesen megyünk. Nem szabad fürdeni a zsilipek, átkelőhelyek, hidak közelében, a hajóútban. Máshol, ha nincs tábla, lehet. A szolgálat nehezebb, mint a KPM-es kollégáké. Az általános rendőri feladatokon kívül — amelyet Nagymaroson végzünk — minden beosztottnak kötelező a hajóvezetőí vizsga. Én például ezer tonnás hajót is vihetek. Rendszeres az oktatás és edzés. Nyáron mindennap ellenőrizzük a fürdőhelyeket, a hajóállomásokat, révátkelőket, bójákat, zsilipeket. Állandó URH-összeköttetésben vagyunk egymással, és a központtal. A három kék fehér színű motorcsónak csendesen ringatózik a vizen. Április van, még csendes a Duna. De ha felbőgnek a motorok, rövid időn belül a felügyeleti szakasz bármelyik pontién ott teremnek a vízi rendőrök. Vicsotka Mihály |S®N «U» t1»v (V l;i! Hlrmcl t Több szál tonna fonal
