Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

Är 4fr * K/timap 1981. Április 28., kedd VERSENGŐ DIÁKOK Szóltak a szép szavak Megint a diákok szerepeltek. Akkorák is, hogy a földből alig látszottak ki, és olyanok is, akik múzsái lehetnének a legigényesebb lírikusoknak. Alig több mint egy hónapja zajlott sikeresen a megyei diák- és ifjúsági napok prog­ramja: időben közelebbi a szép magyar beszédért indí­tott országos akció, s eközben egymást érik a vers- és pró­zamondó versenyek, a diák­színpadi bemutatók. Az el­múlt hét végét is ezek az ese­mények fémjelezték Albertir- sán, Dabason és Szentendrén. Az utóbbi helyszínen iskolai színjátszó csoportok adtak számot tudásukról, Albertirsán és Dabason pedig a Dél-Pest megyei szavalok szerepeltek. Jobb a kötelező? Különös' vetélkedésre vál­lalkoznak az úttörők Kazinczy vers- és prózamondó verse­nyének résztvevői: beszédük tisztaságát, hanglejtésük szép­ségét, magyarosságát mérik össze. Persze a szép beszéd is képes élményt adni, akkor pedig különösen átmelegíti az embert, ha kék nyakkendős kicsik tesznek próbát a fel­nőttekből álló zsűri előtt. A felső tagozatosok pedig nagy meglepetésekkel is szolgálhat­nak egy-egy számukra telje­sen ismeretlen szöveg felol­vasásával. Az iskolai és a járási úttö­rők Kazinczy-versenyének legjobbjai álltak rajthoz, ösz- szesen huszonnégyen. A kicsik mesét mondtak, illetve olvas­tak fel. S produkcióik átlago­san jó színvonala azt is jelen­tette, hogy őket még nem si­került elrontani, még nem torzította beszédtisztaságukat a sok-sok nem kívánt hatás. Végül is a Dömsödről érkezett negyedikes Berde Judit utaz­hatott haza győztesen. Az idősebb diákok mezőnyében már nagy volt a szóródás, meglehetősen sok modorosság Május 4—10. között — a béke és barátsági hónap ese­ménysorozatának részeként — rendezik meg hazánkban a szocialista filmek fesztiválját. A programban tíz szocialista ország filmművészetének al­kotásai kapnak helyet. A fesztivál szervezői — a MOKÉP, a fővárosi és megyei moziüzemi vállalatok, vala­mint a szocialista országok budapesti kulturális központ­jai — elsősorban a baráti or­szágok filmművészetének fej­lődéséről kívánnak képet ad­ni, megismertetve a közel­múltban született kiemelkedő műveket. A vetítéseken tizennégy al­kotás kerül műsorra, ebből hétnek ekkor lesz az ősbemu­tatója. Több, már nemzetközi sikert aratott film is szerepel a programban, így például Krzysztof Kieslowski lengyel rendező Az amatőr című, a moszkvai filmfesztiválon nagy­díjat nyert műve, továbbá az NDK-beli Konrad Wolf Solo Sunny című alkotása, amely a nyugat-berlini filmfesztiválon kapott díjat. Jugoszlávia film­gyártását Vicsek Károly vaj­dasági rendező Trófea című filmje képviseli, amely jelen­tős elismerést vívott ki a pulai fesztiválon. Néhány interjú magánügyben címmel Lana Gogoberidze szovjet alkotó filmjét is megtekintheti majd a közönség, e mű a munka és a magánélet konfliktusát je­leníti meg drámai erővel. A bolgár, a csehszlovák és a ro­mán filmművészet egy-egy je­les alkotását ugyancsak ' be­mutatják a programban, s az idei rendezvénysorozat érde­kessége, hogy a hazánkban még kevésbé ismert koreai népi demokratikus köztársa­ságbeli, kubai és vietnami és hanglejtési torzulás jelent-, kezett. Meglepő, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül szebben és jooban mondták az éppen akkor kézhez kapott — Móra Ferenc-meserészletet — köte­lező prózai szöveget, mint a szabadon választott művet. Ez arról árulkodik, hogy vitat­ható tanácsokat is kapnak a gyerekek a művek kiválasztá­sához. Például egy filozofikus tartalmú nyelvészeti szöveg egyszerűen idegen marad a la éves : diák szamára. Zsüriel- nökként e sorok írójának így aztán a korábbi tapasztala­tokat is figyelembe kellett venni egy-egy döntés befolyá­solásánál. A felső tagozatosok verse­nyében Kenderes Zsuzsa, nagykőrösi nyolcadikos bizo­nyult a legjobbnak. A törteli Török Zsuzsa második helye­zése, és a dabasi Hábli Agnes harmadik helye ugyancsak di­cséretes teljesítményt takar. Az albertirsai rendezvény hibátlan lebonyolítása első­sorban a ceglédi járási hiva­tal művelődésügyi osztályá­nak s Varga Sándor közmű­velődési felügyelőnek köszön­hető. Csupán egyetlen kifogá­solnivaló akadt: a nagykátai járásból nem érkezett senki sem, bár a járási közművelő­dési felügyelő felhívta az is­kolák figyelmét a rendezvény­re. Ötödször Dabason Dabason viszont a járási hivatal dísztermében megje­lent Dél-Pest megye mind a 12 középiskolájának csapata. Megyénk e részének gimnáziu­mai és szakközépiskolái két­évenként — az idén ötödik al­kalommal — küldik el legjobb versmondóikat DabasráT Ez alkalommal a kötelező vers is választási lehetőséget kínált: vagy Falu Tamás egy költe­ményét kellett elmondani, vagy Illyés Gyula: Bartók című versét. A kitűnően szer­vezett szavalóversenyt Adori Károly, az MSZMP Dabasi já­rási Bizottságának első titkára nyitotta meg, majd 31 diák állt a zsűri elé, amelynek munkáját Baranyi Ferenc Jó­zsef Attila-díjas költő irányí­totta. A Dél-Pest megyei szavalő- versenyen Pátkay Petronella nagykátai diák bizonyult a legjobbnak, második lett a nagykőrösi gimnáziumból Schmidt Árpád, harmadik pe­dig Polgár Judit a ceglédi gimnáziumból. A csapatver­senyt a ceglédiek nyerték és ez azt jelenti, hogy mindhá­rom szavalójuk az élmezőny­ben végzett. Pázmán lovag A megye legjobb gyermek színjátszó csoportjának tagjai a gödöllői kisegítő iskola ta­nulói. Vajon mit kellett tennie Baranyai Gizella gyógypeda­gógusnak, a csoport vezetőjé­nek ahhoz, hogy a gyerekek Arany János: Pázmán lovag című művének színpadi adap­tációjával valósággal elkáp­ráztassák Szentendrén a me­gyei művelődési központ nagy­termének nézőközönségét?... S hogy a vasárnapi seregszem­le — a járási és városi selej­tezők győztesei mutatkoztak be — résztvevői közül az első helyen végezzenek, s a pécsi országos iskolai színjátszó fesztiválon képviselhessék a megyét? Igaz, a díj megosztott, mivel a Gabnai Katalinnak, a Népművelési Intézet munka­társának vezetésével bírásko­dó zsűri úgy döntött, hogy a másik jó teljesítményt nyújtó együttes, a megyei művelődési központ gyermekkönyvtárának színjátszó csoportja szintén részt vehet a pécsi találkozón. A szentendrei gyerekek, Sze- redi Mária rendezésében Ör­kény István: Visszatér a föld­re a magyar holdrakéta című művét vitték színre. S a többi tizenöt együttes? A zsűri még a dunakeszi, nagykőrösi és visegrádi szín­játszókat dicsérte meg, s vala- mennyiüket delegálta a Gyer­tek játszani Visegrádra cím­mel népszerűvé vált rendez­vénysorozatra. Kr. Gy. — K. É. ház-tartásról annak újbóli és újbóli elismételgetéséről, hogy mi minden szorong ott azokon a kétségkívül rogyásig ra­kott polcokon. Szintúgy nagyokat nyelve, de csendes szcxmorkodással nyugtázhattuk: e familiáris együttlét mellékletévé egysze­rűsödött, a Főzőcske, de oko­san. Szó se róla, mind tartal­mát, mind formáját illetve oda sorolható, de azért az mégis csak egy külön életű, önálló rangú lelemény volt. Még szerencse, hogy bármily fájdalmas, de azért nem vég­leges a válás ... Versek. Vers mindenkinek címmel mondogatják a magyar irodalom java költeményeit immár jóideje java színé­szeink. Ki így, ki úgy érzi szükségét tudtul adni, hogy mennyire is érti e kötöttebb szövegek felmondásának tudo­mányát. Újabban mintha több örömünk tellene e sorozat né­zésében, mert némelyek — mint a múltkor Koncz Gábor, és most, szombaton Mensáros László — fölkérésüket valósá­gos feladatteljesítésnek fogták fel. Nemcsak úgy odaálltak a kamerák meg a mikrofonok elé, hogy kiválóan iskolázott hangjuk szép zengésére, a hi­bátlan szövegmondásra, egy­szóval a méltányos jelenlétre törekedjenek, hanem, igenis, a mondandó közvetítését is tisz­tüknek érezték. Mindketten arra vállalkoztak, ami több és más annál, ami egy szok­vány szavalás. Közjáték. Teljes joggal ál­líthatják a hozzáértők, hogy SZOCIALISTA ORSZÁGOK ALKOTÁSAIBÓL Nagyszabású filmfesztiválról filmgyártás alkotóműhelyei­nek munkájába is betekintést nyújt. TV-FIGYELŐ Ház-tartás, újabb műsora a televíziónak a Ház-tartás (cí­me egyébként többértelműsége miatt igen szellemes), így hát egyelőre még nem tudni, mer­re kanyarodik e sorozat útja. Megeshet, afféle nagy és mél­tán közkedvelt magazinná dú­sul, amelyet egy fél ország fog nézni, de ugyanígy arra is számíthat az előfizető, hogy megmarad a csendes mosolyok és viccelgetések együttesének; mármint egy olyan időkitöltő­nek. amelybe inkább csak úgy belepislog a néző. Egyelőre ugyanis — tanú rá a szóban forgó vállalkozás szombat délutáni hatvan perce — legföljebb, ha az anek- dotázgatás nem túl patrondús kedélye tartotta életben Mol­nár Margit műsorát. No meg a gyomormedvserkentő sza­kácskodás a maga sokféle nyersanyagával és még lele­ményesebb receptjeivel. Egyéb ok a fülnyitásra és a szemfüggesztésre? Ha csak az nem, hogy ismét megbizonyo­sodhattunk arról, miszerint még ebben a különleges kör­nyezetben is a tőlük megszo­kott közvetlenséggel működ­nek közre a Ludas Matyi köz- tiszteletben álló humoristái, valamint az, hogy nemcsak a képernyőn megjelenő reklám­műsorokban, hanem emebben a láthatólag más célzattal élet­re hívott összeállításban is mennyire kereskedelmi sztárrá tud rangosodni a Sugár. Igen, egyszer-másszor egyenesen az lehetett az előfizető érzése, hogy nem is annyira a Ház­tartásról van szó, hanem áru­KÍÁLLÍTŐTERMEKBŐL Grafikák az embertelenség ellen I Varsányi Pál Erden, a mű­velődési házban mutatkozott be, Fajka János tűzzománcai a nagykőrösi Arany János Múzeumban május 10-ig látha­tók. Antifasiszta rajzok Jó ajánlólevél Romain Rol­land 1936-os levele, melyben Varsányi Pál grafikáit mér­téktartónak, őszintének és nagyvonalúnak nevezi. Az sem lényegtelen, hogy Varsányi Pál kezdettől pontos prognózist adott grafikák egész sorával a fasizmus gyil­kos természetrajzáról — már 1933-ban elkészítette a tizen­két lapos Antifasiszta mappát, Radnóti Miklós verseinek és Amos Imre festményeinek előzeteseit, a magyar művé­szet első nagy ellentámadását az erőszakkal és az emberte­lenséggel szemben. Nem utó­lag, hanem előzetesen szállt szembe a tébollyal és a bru­talitással. Babits Jónásának figyelmeztetését ő előbb és utóbb is gyakorolta, sem cin­kos, sem néma nem maradt, minden fametszete mementó, felszólítás az emberség min­den körülmények közötti gya­korlására. 1934-ben lett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának a tagja, s Derkovits Gyulával, Dési Huber Istvánnal egy idő­ben lett nemzetközi munkás- mozgalom grafikusa, aki a 30-as években Svájcban és Franciaországban, a 40-es esztendők végén svéd és belga környezetben szerzett híveket a szocializmus eszméjének: művészetével. Egy biztos, sok az adósságunk: Varsányi Pál odaadását és tehetségét sem vettük észre érdemei szerint. Nincsenek címei, kitüntetései, — csak művei és érdemei. Varsányi Pál nemcsak a kor krónikása, szolidáris volt az 1934-es Mosónő-ve 1, József Attila verseivel egy időben saját emberi és képi élményei alapján és az 1935-ös öreg csavargó-val. Együtt is érzett velük, alakított is rajtuk. — sorsukon mindképp. Ilyen ér­telemben idézte a háborút és a megrendftő Munkásteme- tés-t. Következetes maradt és nagyon szelíd. Ebben a halk érzelemvilágban idézte a bá­nyászok világát 1949-es fa­metszeteiben, és nagyon sza­batos, nagyon hű, nagyon a jeles amerikai drámaírónak, a baloldali érzelmeiről és a sok jó ügyért való kiállásáért egyaránt méltán tisztelt Arthur Millernek az egyik legjobb drámája a Közjáték Vichyben című műve. Értékét egyrészt történelmi mondandójában — nevezetesen a fasizmus aljas lényegének felmutatásában —, másrészt remek dramaturgiá­jában nevezhetjük meg. Ab­ban, ahogyan egy várószoba szűk keretét mély emberi tra­gédiák színterévé avatja. Mond­hatni, akár minden különö­sebb jelzés nélkül is elő lehet adni ezt a párbeszédsort, any- nyira csak az arcok játékán, a szavak reszketésén, föl-fölcsa- pódásán van a hangsúly. És a magyar televízió átdol­gozása éppen ezért vált idő­vel monotonná: a túlontúl sok közelkép, a folytonos tekintet­mutogatás miatt. Míg ugyanis, ha színházban látja e dara- dot a néző, akkor szükségkép­pen az egész testből választja ki magának a legfőbb dráma­hordozó látványt, a mimikát, emiatt viszont már eleve a fe­jeket pásztázta a kamera, nemigen engedve alkalmat ar­ra, hogy magunk döntsük el, mi az igazán feszültséggel teli, mi ami elsősorban érdekes. Ez a megjegyzés persze csak afféle előfizetői okvetetlenke- dés, amely ha le is von vala­mit a honi átirat értékéből, nem kérdőjelezi meg az egész munkát. Annál kevésbé, mert ennyi remek színészi alakítást ritkán látni együtt. A képer­nyőn oly elvétve feltűnő Gá­bor Miklós jelenléte csendesen mondva is szenzáció számba ment, Akácz László pontos Petőfi-, Ady- és József Attila-illusztrá- cióit üdvözöljük. Az külön öröm volt, hogy érdi ki­állításán több mint száz ember értette meg közlé­seinek világjavító szándékát, mara­dandó rajzi érté­két, a világos stí­lust és a becsüle­tet, már a meg­nyitó első órájá­ban. Fajka Janos tex­tiltervezőként kezdte munkássá­gát. Váltott. Jeles tűzzománcok ké­szítője lett. Ecse- ry Elemér joggal állapítja meg, hogy Fajka János e kétezeréves mű­faj . mai magyar képviselőinek él­vonalába tarto­zik. Egyénisége, hogy bát­ran alkalmazza a népművészet tiszta forrásait, a maga nyom­vonalán. Mesterségbéli gon­dosságát egészséges képzelet­tel bővíti, így születtek szem­nek örömet nyújtó, érzelmein­ket is gondozó alkotásai sár­ga háttérben időző alakokról, négyalakos kompozícióról, a nagyon egyszerű megjeleníté­sű, mégis maradandó rajzi emléket hagyó Vasbeton- szerelők-ről és az Ikarusz legendá-ról, mely egyik ki­emelkedő műve. Sok látogató Komoly fejlődést mutat az, hogy a vendégkönyv bejegy­zései alapján növekszik a nagykőrösi iskolákból a tár­latra látogatók száma, mind az általános, mind a közép­iskolák és szamunkásképző intézeteket illetően. Ez az ér­deklődés nem formális, töb­ben igényelték, hogy Fajka János művei láttán szeretné­nek megismerkedni a tűzzo­mánc technikájával, ilyen jel­legű tárlatvezetést várnak. Életszerű tárlat A város és a művész neve azonos: Vác. Váci György itt honosította meg egyéni hang­vételű, klasszicista eszmények alapján szerveződő könyvkö­tészet-művészetét. Ez is hoz­zátartozik kultúránk értékei­hez, s az már közművelődé­sünk mozgékonyságát dicséri, hogy ezzel a speciális művé­szeti ágazattal ezúttal Ceglé­den is egyre többen ismer­kednek Váci György életmű­kiállítása alkalmából. Losonci Miklós SZŐNYI BARÁTI KÖR Múzeum és közművelődés A TIZENKETTEDIK évről adott számot vasárnap dél­előtt Zebegényben a Szőnyi István baráti kör elnöksége. Nagy realista festőnk egykori múteremházának kertjében sétálva már a közgyűlés előtt is meglepte néhány újdonság a kör tagjait. Mindenekelőtt az, hogy felújították a park­ban álló faházakat, s felsze­relésük jelentős részét is szebbre, jobbra cserélték. A további gyarapodást pedig nagy téglahalmok ígérik. Ott­honosabbá varázsolták a hegytetőn álló színháztermet is, és kellemes hangulatot te­remtett az alkalmi kiállítás, amelyet az itt működő képző- művészeti szabadiskola egy­kori növendékeinek alkotá­saiból rendeztek. De nemcsak a külsőségek adtak alapot a bizakodásra. Egybehangzó vélemény volt: a baráti kör működése óta a tavalyi volt a legsikeresebb esztendő. A Szőnyi István Emlékmúzeumban működő társadalmi egyesület elnöksé­ge 1980-ban — a vizuális kul­túra szolgálata mellett — to­vább erősítette közművelődési tevékenységét. A már orszá­gosan népszerűvé vált Két nap a múzeumban nevet viselő rendezvényüket 74 alkalom­mal ismételték meg, s ezeken összesen több mint hatezer diák vett részt. A zebegé- nyieket és az itt üdülőket, s a környék településein élőket is egyre nagyobb számban vonz­zák a zenés irodalmi hétvé­gék. Ezeken kívül önálló este­ket is szerveztek, vendégül híva Ruttkai Évát, Pécsi Il­dikót és Bánffy Györgyöt. Az emlékmúzeum parkja ki­válóan alkalmas közművelődé­si táborok megrendezésére, amelyeknek száma tavaly is­mét gyarapodott. Tanfolyamo­kon. olvasótáborokon és to­vábbképzéseken vettek részt fiatalok és idősebbek Dévavá- nyától Főiig, Verpeléttől Buda­pestig. Örömmel számolhatott be arról Dániel Kornél festőmű­vész, a baráti kör titkára, hogy egyre inkább nemzetkö­zi rangot kap a nyári képző- művészeti szabadiskola: a ta­valyi 241 hallgató közül 36 külföldről érkezett. Ez indo­kolta a szabadiskola tanári karának bővítését is, az idén nyártól Pasztircsák János formatervező és Pető János festőművész is bekapcsolódik a zebegényi oktatásba. A sza­badiskolában folyó eddigi ki­tűnő munkát bizonyították a Pest megye különböző telepü­lésein rendezett kiállítások. Ugyancsak tavalyi újdonság volt, hogy a grafikai műhely már egész évben működött, s létrejött egy új kerámiaszak­kör is. A szabadiskola keramikus­osztálya és az utóbb említett szakkör meglehetősen nehéz körülmények között dolgozik egy elaggot pajtában. De már nem sokáig. Ugyanis megvá­sárolták a téglát, s a faanya­gok jelentős részét is az új kerámiaműhely felépítéséhez. A vasárnapi közgyűlésen pedig a baráti kör több tagja jelent­kezett: szívesen vállalnak tár­sadalmi munkát, ugyancsak segítséget ígértek a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépis­kola tanulói. A HOZZÁSZÓLÓK közül kétségtelenül Bihari József főigazgató aratta a legnagyobb sikert. A múzeumok Pest me­gyei igazgatósága nevében ígé­retet tett, hogy egy teljesen komplett fűtőberendezést kap könyvjóváírással — tehát in­gyen — a Szőnyi István Em­lékmúzeum és a baráti kör. Ezzel valószínűleg még az idén megoldható az intézmény egyik nagy gondja. Hasonlóan örömet okozott Bihari József­nek az a bejelentése is, hogy az idén szeptembertől népművelőt alkalmaznak a zebegényi múzeumban. Kr. Gy. Fajka János: Vasbetonszerelők

Next

/
Thumbnails
Contents