Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1981. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A JELENT SZOLGÁLVA. A .JÖVŐT FORMÁLVA j^Jincs annál nagyszerűbb dolog, felcmelőbb érzés, mintha alkotá- ' sunkkal jelent, jövőt formálhatunk, szolgálhatunk. E szolgálat nem minden esetben szorul a munkapadok mellé, nem korlátozódik nyolc órára. Nem! A kötelezettségen, a kötöttségen túl jóval több kell az alkotáshoz. Ha szűkebb pátriánkban, Pest megyében körül­nézünk, kiderül, bizony sokan, nagyon sokan vállalkoznak arra, hogy túl a nyolc órán, a maguk sajátos eszközeivel szolgálják a megye gyorsabb fejlődését. E szolgálat, az alkotás elismerése minden évben azokat illeti, akik a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtották, a legtöbbet, a leg­nagyszerűbbet adták mindnyájunknak, a közösségnek. Az elismerés minden évben április 4-én köszönt az alkotókra. A Pest megyéért Emlékérem formájában, melyet az idén hárman kaptak. Hárman? Számoljunk csak pontosabban! Háromezer-ötszázketten érdemelték meg e legnagyobb megyei kitüntetést. Nem tévedés, hiszen Nagyko­vácsi község — mely egymaga három és fél ezer lelket számlál —, Rózsa László és Lakatos Ernő kapta meg. Ismerkedjünk meg velük, akik időt, energiát nem sajnálva, olykor erőn felül szolgálták a me­gye fejlődését a maguk örömére, mindnyájunk hasznára. Hogy unokáink is ápolják hagyományainkat Mindenhova oda kell figyelni Középtermetű, napbarnított, csupa izom és indulat. Hatvankilencéves, Rózsa László. Kora és habitusa egy­másra cáfol. A sportnak köszönheti — véli. A sporttal, a sportból és a sportnak élt és él. A sporttal. Csak kis Rozinak is­merték az MTE, a Munkás Tested­ző Egylet válogatott kézilabdását. Az MTE volt számára a sport és a moz­Kötődés a szülőföldhöz, a néphez, a társadalomhoz A tegnapból a holnapba tenni „rögeszméjét”: edzett fiatalok kellenek a hadseregben is, tömeges sportolásra van szükség. Pest megyei kapcsolatok? AzMTE szinte összeforrt Göddel, a Fészek­kel. Barátok voltak ott, szinte egy nagy család. Nagyszénás májusi el­sejei túrák nosztalgiáját is ktelti; Dunakeszi szomorúbb emlékeket ébreszt. A mai tanácsházban egykor csendőrőrszoba volt, az 1931-es bé­csi munkásolimpiáról hazatérő és il­legális propagandaanyagot hozó sportolót hatalmas pofonok várták itt. Nagykátán a hírhedt Muray Li- pót alezredes ütötte bottal. Amikor — immár nyugdíjasként — ismét a Fészek várta, pihenőre: megriadt. A régi, kedves hely nyo­morúságos állapotba jutott az évek folyamán. Megdöbbenése indulattá változott; hiába, ilyen a természete.. Kis Rozit megválasztották a telep vezetőjének, némi kajánsággal: „ne dühöngj itt, mutasd még, mit lehet­ne csinálni!” Elment ide, érvéit ott, harcolt amott: nem lehet a magyar munkásmozgalom kiemelkedő em­lékhelyét igy elhanyagolni. Ered­mény? Csak annyit mond: mindenki sokat segített. Sorolja: ki, mit. Hogy a Fészek mit adott cserébe? Erről alig beszél. Kerestem kint Gödön. Véletlen, hogy nincs itt, mondták, mindennap kiugrik. Délelőtt nem érek rá, fi­gyelmeztetett a telefonba, testneve­lést tanítok a Zrínyi Akadémián. Beszélgetésünk után az MTK köz­gyűlésére sietett. — Mindenre oda kell figyelni, másként nem megy — mondia több­ször. Nagyszénáson, az egykori MTE* menedékház' helyén, emlékmű ké5 szül — véletlenül tudta meg. Ezért nagyon dühös volt. Mérgét, mint mindig, munkában vezette le. Jele­sül: meggyőzött mindenkit, hogy jö­vőre, az MTE alakulásának 75. év­fordulójára avassák fel az emlék­művet. Es nem is akárhogy, orszá­gos esemény legyen. Már szervezi a természetjárókat, a régi MTE-seket, az ünnepséget. AND AI GYÖRGY Amikor arról faggatom: hogyan került leap cső latba a történelemmel, a múlt kutatásával, egyszérre idézi fel saját gyerekkori élményeit, s mutatja be családja történetét, ősei kétszázötven évvel ezelőtt kerültek a Tolna megyei Tevelre; Sopron kör­nyékéről települtek át, Dőry László labanc huszárezredes, birtokára. A család s a helyi birtokviszonyok történetének kinyomozása máig ér­dekes helytörténeti kutatómunkát je­lentett dr. Lakatos Ernő, a Pest me­gyei Levéltár igazgatója számára. Pedig azóta nem kevés történelmi, levéltári jellegű érdekességgel talál­kozott: éppen negyven éve kezdte meg a levéltárosi munkát. A négy évtizedből hármat töltött Pest me­gyében, jövőre lesz negyedszázada, hogy igazgatóként dolgozik. öt elemit végzett Tévéién, majd, vízimolnár nevelőapja — édesapja olasz hadifogságban halt meg az el­ső világháborúban — a szekszárdi gimnáziumba íratta. Különórákat adott társainak, hogy tanulhasson, így is ki kellett maradnia egy évre. Különvizsgát tett, hogy a többiek­kel érettségizhessen. — A pesti egyetemen Cholnoky Győző professzornál tanultam a földrajzot — emlékszik —, a törté­nelmet Szekfű Gyulánál, aki akko­riban kezdett szembefordulni saját, húszas évekbeli felfogásával. Az ő javaslatára kerültem be az Eötvös kollégiumba, amely példátlanul jó önképzési lehetőséget biztosított szá­munkra hatvanezer kötetes könyv­táréval. Az itteni szabad, mondhat­ni baloldali szellem igényességre, őszinteségre nevelt, a táj- és nép­kutató mozgalomban való részvétel valóságismeretet adott. Doktori disszertációját 1942-ben hosszasan ismertette a Magyar Nem­zet, s ezen nem is csodálkozhatunk, ha arra gondolunk, hogy a dolgo­zatban azt bizonyította, bírálta, hogy a munkásság és parasztság nincs megfelelően képviselve a parla­mentben. Ezek után persze azon sem csodálkozhatunk, hogy a Kul­tuszminisztériumnál hiába pályázta meg a szekszárdi gimnázium egyik tanári állását. így lett egy időre díj-, tálán gyakornok a.Z egyetemen, majd Szekfű Gyula támogatásával napi­díjas hivatalnok a Fővárosi Levél­tárban. Véletlenül — vagy tör­vényszerűen? Hiszen mindig a múlt foglalkoztatta, azok az emlékek, amelyek megmentésével az elmúlt évszázadokat őrizzük meg a jelen és még inkább a jövő számára. — A levéltárosi hivatásban talán az a legszebb — mondja —, hogy az időben régen elmúlt dolgokkal közvetlen kontaktust teremthetünk. A múlt tapasztalatait hasznosítjuk, tudjuk talán, hogy merre nem sza­bad, s hogy merre kell tovább men­nünk. A levéltári munka, a múlt ismerete szülőföldhöz, néphez, tár­sadalomhoz való kötődést jelent — az ilyen kötődések nélkül talán nem is lehetne eredményesen dolgoz­ni. Kötődés, eredményesség. Dr. La­katos Ernő már a Pest megyei Le­véltár munkatársaként vett részt az ötvenes években, a szocialista levéi- tárügy megszületése idején, a közsé­gi, városi levéltárak megmentésé­ben. Kevés volt akkoriban a pénz, a raktárhelyiség, a nehézségeket ta­lán a lelkesedésük győzte le. 1968- ban került az Intézmény a Pest me­gyei Tanács irányítása alá, s ez a változás erkölcsi, anyagi szempont­ból egyaránt kedvező volt. — Helyi kezdeményezésre, de je­lentős megyei segítséggel nyitottuk meg az első, a nagykőrösi fióklevél­tárat — sorolja az elmúlt évek ered­ményeit. — Ez az intézmény orszá­gos viszonylatban is korszerű, s jól felkészült szakemberekkel dolgozik. A váci, a volt ferences kolostorban elhelyezett fióklevéltár pedig közép­európai mértékkel mérve is jelen­tős. Támogatja munkáját a Nemzet­közi Duna Bizottság; eljutnak ide csereként a Duna-menti városok ha­sonló intézményeinek kiadványai... Nyitott levéltár. Valahogy így le­hetne summázni mindazt, amit dr. Lakatos Ernő a múlit írásos doku­mentumait gyűjtő, megőrző, feldol­gozó munkáról vall. Ez a summázás valóban sok mindent jelent. Egyre szélesedő tudományos kutatómun­kát. Forráskiadványok, tanulmány- kötetek megjelentetését. Az amatőr kutatók, a történelmet tanító peda­gógusok munkájának segítését. Kiál­lításrendezést. Most például a váci levéltárban egy hazánkban úttörő jellegű tárlatra készülnek. Elméleti és gyakorlati segítséget adnak eázel a Hogyan írom meg falum történe­tét? című bemutatóval a krónika­íróknak, helytörténészeknek. — Nyitni .kell. a,közönség félé — mondja búcsúzóul dr. Lakatos Er­nő. — Néhány évtized múlva, re­mélem, eljutunk odáig, hogy az'em­berek úgy járnak a levéltárba, mint ma a könyvtárba. Ha a szűkebb kö­zösségnek adunk valami értéket, úgy érzem, az egész országnak, társada­lomnak adunk. Ha a dolgokat éh­ben a perspektívában nézzük, ak­kor lehet igazán dolgozni. P. SZABÖ ERNŐ galom. Atlétika, torna, kézilabda — és politika. Huszonnyolcban került az egyesülethez, szinte gyerekfejjel, autószerelő inasként, hogy azután, 1931-ben, párttag legyen. A tehet­séges munkásfiatal címeres mezt ka­pott; már a formaruhája is készen volt a 36-os olimpiára mégsem ju­tott el. „Flekkes” volt, jött a behí­vó, katonai egyenruha az olimpiai helyett. A sportból. A szakmájában alig dolgozott, örült, hogy egyáltalán ál­lást kapott. De kapott, mert tehet­séges sportoló volt. Spontállás? Ka­lauz, szobafestő lehetett, természe­tesen teljes munkaidőben. A bünte­tőszázada 42-től a brjanszki erdő­ben dolgozott. Kemény mínuszok­ban, mocsarakban. Túlélte, mert sportoló volt, edzett szervezetű. A sportnak. Amikor az MKP 45- ben Kisújszállásra küldte, nemcsak pártot segített szervezni. A helyi MTE-t is győfkátií híégálákítótía, ha már ott van? Vezetője lett, meg a kézilabdázók edzője, játékosa is. A SZOT sportosztálya következett, majd 1950-től a Honvédelmi Minisz­tériumé. 1968 decemberében az egy­kori őrvezető nyugdíjba ment —ez­redesként. A majd’ két évtized alatt elvégezte a Testnevelési Főiskolát, parancsnoka volt a Budapesti Hon- védnak. És főleg: sikerült általáno­san elfogadott elvvé és gyakorlattá Nincs megállás, a nagykovácsiak nem pihennek Nem vártak csodára: cselekedtek munka értékéről sem, a 6 és fél millió forintról. Itt, ahol sokan a fővárosban dolgoznak, csak este ke­rülnek haza. Nem olyan egyszerű ám egy-egy elhatározásnak meg­nyerni a közösséget. Ötletet is hozott Hogyan jellemezhető a tanácsel­nök és a községi párttitkár, pártve­zetőség közös munkája? — Nemcsak javaslatot,, elképzelést várt dr. Kertai Tamás a községi párttagoktól, a pártvezetőségtől, ha­nem ötleteket is hozott. Mint aki ki­fogyhatatlan belőlük. S ezek az öt­letek gyarapodásunkat, a közösség érdekeit szolgálták. És természetesen együtt oldottuk meg a feladatokat is. Nem vártak csodára, felülről jö­vő pénzre, támogatásra. Az ötlete­ket a tett követte. Vajon milyen szerepet vállalt ebben Tóth László? Aki eze., a korai, reggel háromne­gyed hétkor kezdődő beszélgetésünk során olykor lopva órájára pillan­tott. Hiszen 9-kor kezdődik már a községi pártvezetőség ülése. — Talán nem ér a szerénytelen­ség vádja, ha azt mondom: nem né­zem az órám, ha a községért, a kö­zösségért kell dolgoznom. Bár az utóbbi években olykor úgy érez­tem, hogy a nevelőotthoni, igazgatói munkám rovására megy már-már ez a sok tennivaló. Pedig nagyon sze­retem a gyerekeket. — Mondja, de feleslegesen. Hiszen reggel három­negyed hétkor az elsősök között ta­láltam. Az igazgató bácsi ágyazott, segített az apróságoknak. Ügy tudom, a sok gratuláció, amit kapott, a Munka Érdemrend ezüst fokozatának is szólt, mellyel Tóth Lászlót április 4-én tüntették ki. Té­vednék? — Nem hiszem. De azt ne kérje tőlem, hogy az indoklást felmond­jam. Talán a meglepetéstől, hogy váratlanul ért, csak mondatfoszlá­nyokra emlékszem. Például arra, hogy a hátrányos helyzetű gyereke­kért sokat teszek ... Néha a megle­petéstől, az örömtől az ember ki­kapcsol. Bár most is azt mondom, abban, hogy Munka Érdemrendet kaptam, a hátországnak, tehát a csa­ládomnak, a kollégáimnak nagyon nagy szerepe van. Segítenek, a szükségesnél több terhet nem rónak rám. Otthon, a fiók mélyén pihen a Munka Érdemrend, de hol látható a községnek szóló Pest megyéért Emlékérem ? — A járási ünnepséget április 4. alkalmából Nagykovácsiban rendez­ték meg. Akkor oda tettük az asz­talra közszemlére, hogy mindenki megismerkedjék vele. Azóta pedig a tanácselnöki szobában van. Jobb he­lyet nem találtunk neki. Hiszen a tanácsházán nincs olyan folyosó, ahol üveg alatt bárki megtekinthet­né. De ez nem kisajátítása az em­lékéremnek, csak szükségmegoldás! Bizonyítani újra cs újra S ma vajon babérjaikon pihennek a nagykovácsiak, vagy újabb lépés­re készülnek? — Nincs itt megállás, ez a közös­ség nem pihen. A művelődési köz­pont tetejére panorámakönyvtár épül, s néhány klub a tetőtér kikép­zésével. Ehhez is sok-sok társadalmi munkaóra, az itt élő kisiparosok se­gítsége kell majd. Ennek a közös­ségnek a segítsége, mely úgy érzem, bizonyított, s még bizonyítani is akar. A magunk hasznára, mind­nyájunk javára. VARGA EDIT Mint a mágnes a vasat, úgy vonz­za sajátos bájával, természet adta előnyeivel Nagykovácsi a kirándu­lókat, a víkendezőket, hét végén a pihenni vágyókat. Péntek délutántól vasárnap estig úgy nyolc-tízezerre] duzzad meg az egyébként három és fél ezres település lélekszáma. A táj, a Budai járás eme községe jó ré­gen beírta nevét a földraj zkönyvek­ébe sajátos arculatával, hangulatá­val. De az utóbbi négy évben új lapot nyittatott magának Pest me­gye történelemkönyvében. A hajdan álmos kis település szolgáltatásai­val nem vonzotta a települni vágyó­kat. . Nem csalódtunk Ma? Nemcsak természet adta bá­jával vonz, többet képes kínálni, ad­ni önmagából. Hogy is kezdődött? A tegnapot idézzük Tóth Lászlóval, a községi pártalapszervezet titkárá­val, a MÉM Hevesi Ákos nevelőott­honának fala között, az igazgatói irodában. — Látványos gyarapodásunkban a párt- és a tanácsi vezetés összhang­ja játszott nagy szerepet. Hát ez elég hivatalosra sikerült sommázat, de ez a lényeg — mondja Tóth László. — Bár arra is jól emlék­szem, milyen nehezen találtunk ma­gunknak tanácselnököt... Nem tü­lekednek ezért a pozícióiért a ráter­mettek. Biztatni kellett annak ide­ién az embereket, fogadják el dr Kertai Tamást, mégha solymári is. bízzanak benne. Ez akkor megérzés volt csupán, s mily nagyszerű, hogy nem csalódtunk benne. Róla beszé­lek, hiszen az ő alkotókészsége, moz­gékonysága van amögött. hogy Nagykovácsi az idén megkapta a Pest megyéért Emlékérmet. Minden megmozdulásnak ő volt a motorja, mindenbe belevágott, de több ol­dalról kért véleményt, s a község pártvezetőségére alapozott. így meg­mozdultak. az emberek a községért, a maguk hasznára. S tegyem hozzá: különösen akkor, amikor látták, hogy a tanácselnök, ha kell, már reggel ötkor az építkezésen van ... Építkezések, műszakilag újszerű intézményhálózat, ez az oktatási cé­lokat is szolgáló művelődési köz­pont. Ahol délutánonként a szakkö­röknek, a mozielőadásoknak is helye van. — Bár az utóbbi nem végleges megoldás! — szakítja meg a . gondo­latsort Tóth László. — Korszerűbb, modernebb kellene, nem figyeltünk eléggé oda a megoldás hogyanjára. ÁBC-áruház, szolgáltatóház, há­zasságkötőterem. hogy csak a leglát­ványosabb létesítményeket említ­sük, melyekre joggal büszkék a nagykovácsiak. Hiszen mind-mind a közös erőfeszítés, az alkotó munka gyümölcse. Mennyit is érnek ezek ma forintban? Megnyerték a közösseget — Szerény számítás szerint Is a művelődési központ hárommilliót, az ÁBC hét és felet, s az utóbbit 3 millió 200 ezerből hoztuk ki. Igaz, a Rozmaring Tsz 500 ezerrel segítette az indulást. Sikerült a tervezés költ­ségeit is megtakarítani a kisiparo­sok, a közösség segítségével. A régi napközi otthon helyén új van, mely ötven gyereket képes befogadni. S ne feledkezzünk meg a társadalmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents