Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
sir cm 1981. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP SZÍNHÁZI LEVÉL Felesleges emberek Arról van szó, hogy mindezekre a sze- | mélyekre ugyanaz az oolomovság ne- I hezedik, amely ki- í törülheteilenül rájuk nyomja a semmittevés, az élősködés és az abszolút feleslegesség bélyegét. Nagyon valószínű, hogy más életkörülmények között, egy más társadalomban Anyeginból igazán derék férfiú lenne, Pecsorin és Rugyin nagy tetteket vinne véghez és Beltovból is nagyeszű ember válnék. De más körülmények között talán Oblomov és Tyen- tyetnyikov sem lenne ilyen álomszuszék és találnának maguknak valami hasznos elfoglaltságot ... Éppen arról van szó, hogy most mindnyájukban van egy közös vonás: a hasztalan törekvés a tevékenységre, az a tudat, hogy sok minden kitelne tőlük, de nem telik ki semmi... Ebben meglepően hasonlítanak egymásra. A múlt századi orosz irodalomkritika talán legnagyobb alakja, Dobroljubov írta e sorokat 1859-ben megjelent tanulmányában, melynek címe Mi az oblomovság?, s Goncsa- rov ugyanazon évben kiadott Oblomov című regényét elemezte benne. Elemezte? Sokkal többet tett ennél. A Gon- csarov-regény kapcsán rámutatott az orosz irodalom egy roppant fontos vonulatára. Anyegin, Puskin verses regényének hőse 1823-ban robbant be az irodalmi és olvasói tudatba. Pecsorint, Lermontov Korunk hőse című regényének alakját 1840-ben ismerték meg, Rugyinnal, Turgenyev azonos című elbeszélésének főhősével 1856-ban találkozunk először, Beltovot Herzen már 1847-ben megformálta Ki a bűnös? című regényében, Oblomov a Goncsarov-regény hőse, Tyentyetnyikov • pedig Gogol 1842-es Holt lelkek című regényéből való. E figurákat először Dobroljubov rokonít- ja, s ő adja nekik a felesleges emberek gyűjtőnevet. Az 1830—40-es évek, majd az 1850—60-as esztendők orosz irodalmában elősereglő felesleges emberek egy adott társadalom adott korszakának termékei. Dobroljubov ezt rendkívül éles szemmel veszi észre. Pontosan tudja, hogy az oblomovság, a felesleges emberré válás a múlt század közepének orosz viszonyaiból következik. S a kör, melyben az Oblomovok és a felesleges emberek felbukkannak, annak az orosz nemességnek a köre, amely egyre inkább elveszti a lába alól a talajt F enti eszmefuttatásunkra azért volt szükség, mert valamiképp „fel kellett vezetni” azt a drámai hőst, akit a Pesti Színház új előadásán ismerünk meg. E hős neve Platonov. Foglalkozására nézve tanító valamely isten háta mögötti orosz faluban, a múlt század vége felé. Apja földbirtokos volt. A fiúnak már csak a nemesi származás tudata maradt. A maga huszonhét évével lehetne életerős, tettre kész, áldozatkész népnevelő is, amolyan lámpás, aki legalább egy gyer- tyácskányi fényt gyújtana a mérhetetlenül elmaradott, mérhetetlenül kizsákmányolt orosz parasztok körében. De Platonov nem lámpás; Platonov felesleges ember, aki képtelen arra, hogy értelmes és társadalmilag hasznos munkát végezzen. Platonov félbemaradt tehetség. Az egyetemet sem fejezi be, mégis mindenki ragyogó koponyának partja. S valóban: még akkor is föléje emelkedik környezetének, amikor falun teljesen elzüllik. iszákossá, notórius semmittevővé válik. Mert az őt körülvevő falusi v/emesi világ képviselői olyannyira jelentéktelenek, ostobák és kisszerűek, hogy köztük még egy széthulló egyéniségű, elviselhetetlenül agresszív alkoholista, sót fokozatosan moral insanityvé (mindennemű erkölcsi gátlás híják levő emberré) váló Platonov is értéket jelent. Ám ez az érték negatív. Platonov nem vívja ki együttérzésünket, nem érezhetünk megrendülést bukása láttán, legfeljebb sajnálhatjuk, de e sajnálatot is erősen átszínezi a megvetés, sőt az utálat. Platonov szétrohasztja maga körül a környezetét. Az enervált és korlátolt földbirtokos barát, ennek felesége, ki még az egyetemen Platonov szerelme volt, az élveteg tá- bornokné, a kékharisnya szomszéd földbirtokosnő, a részeges doktor, Platonov butuska felesége, a gazdag zsidó' kocsmá- ros és bérlő egyetemista fia, az útonálló falurossza és a többiek Platonov csodálói, megbűvöltjei és áldozatai is egyben. Am Platonov ugyanennyire az ő áldozatuk; az őt mindenáron a maguk képére és hasonlatosságára formálni akaró, önző, szereleméhes nőké, akik ráadásul mind meg is akarják őt váltani; a puhány, enervált, életképtelen, még Platonovnál is feleslegesebb felesleges ember barátoké; a tunyaságával, elmaradottságával, nyomorával lehúzó orosz falué, s a mindezt sokszorosan felnagyítva még töményebben árasztó „Szent Oroszországé”. Csehov e darabja csak 1920- ban került elő. Már akkor megdöbbentette az irodalmárokat és a színházi embereket hihetetlen töménységével. Mert bár a darab — melynek ekkor még címe sem volt; később is több cím alatt játszották — roppant hosszú, .egyben mégis tömörnek mondható — abban, hogy szinte valamennyi későbbi, érett Csehov-dráma alapfigurái, alapkonfliktusa, sőt. cselekménymozzanatai is megtalálhatók benne. A Platonov az a kovász, melyből az Ivanov, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Sirály, a Cseresznyéskert erjedt. H orvai István rendező, CsehöV egyik legjelesebb hazai interpretálója, néhány évvel korábbi főiskolai vizsgaelőadás-ren- dezésének alapján és tapasztalataival vitte színre a Plato- novot a Pesti Színház előadásában. A terjedelmes darabot úgy húzta meg, hogy a későbbi, a kibontakozott drámaíró Csehov felől nézte az anyagot, s egy kicsit az orosz irodalom „felesleges ember” vonulata felől is. És mindenekelőtt és legfőképpen pedig:, a ma, a jelen felől. Mert ez a Plato- nov-előadás nemcsaK a XIX. század közepi oyosz irodalom és társadalmi valóság figuráira, jelenségeire rímel, hanem a mi mostani valóságunkra is. Hgrvai, aki színházában számos Csurka-darabot is rendezett, mintha Csurka mai értelmiségi hőseit, az önpusztító s egyben társadalmilag közveszélyes X.-et (Deficit). Herceg Pistát (Házmestersirató), sőt, Sarkadi Imrének egyik-másik hősét — Sebők Zoltánt az Elveszett paradicsomból. Kis Jánost az Oszlopos Simeonból — is maga előtt látta volna, amikor Platonovot színre vitte. Ez a Platonov nemcsak Pecsorinnal, a lerpiontovi Korunk hősével rokon; ez a Platonov a mi korunknak is hőse, benne a mai felesleges emberekre is ráismerhetünk. Takács István szigetbecse; ad magara Randevú délután ötkor Azon kapom magam, hogy szívesen itt maradnék 5 ebben a tenyérnyi faluban. Pedig nincs semmi különös. | Szépek a házak, az utcák rendezettek, a szél a Duna il- 1 latát hordja, a vendéglő mellett vegyesbolt, szemben | forfa iskola, s ezzel átellenben különös formájú műve- i lödési ház. Szívélyesek a helybéliek: a választ megtold- = ják néhány sejthetően hasznos tudnivalóval, hogy az | idegen merre találja a tanácsi kirendeltséget, és a volt | iskolából tanulószoba lett, s yiondják, merre kell men- | ni, ha az Elzett Művek kirendeltségét keressük vagy az | Üj Elet Termelőszövetkezetet. Gondjaik is biztosan van- | nak, de arról nem beszélnek, mondván: úgyis nekik kell I megoldani. így is lehet, kérem Ülünk a művelődési ház előcsarnok-büféjében Takács József tanácsi kirendeltségvezetővel. A szokásos udvarias- sági formák perceit kihasználva végignézek a pulton és a polcokon: kávé, üdítő, fagylalt, cigaretta, sütemény és sör. Környezetünkben tisztaság van, bár látszanak az átépítés nyomai. — Kis falu a miénk: X ezer 314 lakosú — hallom Takács Józsefet. — Mégis jó " érzés, hogy a lakosság száma gyarapodik, és nem a beköltözésednek köszönhetően. Mi Rácke- véhez tartozunk, de nekünk is van saját agglomerációnk: Makád község. Átjárnak onnan dolgozni az emberek és néha vásárolni is. Számítunk arra, hogy létszámban tovább gyarapszunk, mert a tanács felparcellázott 35 telket, s rövidesen megkezdődik a célcsoportos lakásépítkezés. Ez biztos problémákkal is jár'majd, de hát valamit valamiért. Művelődési intézmény csak e“v van a faluban, ez a furcsán archaizáló épület: romantikus benyomást kelt, mégis látszik rajta a modem kor technikája és ízlése. Az egykori tervező a község képéhez igazította a homlokzatot, s a helyiségek beosztása is emlékeztet az ötvenes évekből származó hagyományokra. Az előcsarnokból , kétoldalt nyílik a két kisterem, szemből'-a- hagyományos színpaddal ellátott nagyterem. Alig másfél évtizede készült el a szigetbecsei művelődési ház, és nemcsak homlokzatát, hanem méreteit is a faluhoz igazították. Nem kicsi, nem nagy; éppen akkora, hogy az itt lakók be tudják népesíteni, s ügyes szervezéssel csaknem minden napra kínálhat valamilyen programot. — Ez a ház alig került 700 ezer forintba, a pénz nagy részét a termelőszövetkezetnek köszönhetjük, de társadalmi munkában készült a teljes tervezése és aligha akad a községben olyan család, amelyikből legalább egy-két ember ne dolgozott volna az építkezésen. Persze, múlik az idő és belülről kicsit megkopott az intézmény, meg az igények is változtak. Iiozzákezd- tiink a tatarozáshoz, átépítéshez. A Ráckeve és Vidéke Áfésztől tavaly 65 ezer forintot kaptunk. Óriási segítség volt ez, mégis láttuk: kevés lesz és csak a falu összefogása jelenthet megoldást. A helybéli kisisparosok és a fiatalok segítségével kifestettük a színháztermet, a falakat most lambériázzuk, de már félig készen van a mellékhelyiségek és a ruhatár kialakítása, s rövidesen megkezdjük a klubszoba teljes felújítását. Tahl-Tólh László, Csehov Platonov című színmüvének címszereplője Igaz, mostanában délután öt órakor rendszeresen itt randevúzunk s egy asztalosmester segítségével dolgozunk a művelődési ház igazgatójával együtt. Jegy a borítékban összegyűlt egy féltucatnyi csapat a délutáni randevúra, megérkezett Bárány László is, a — hivatalosan klubkönyv- tár kategóriába sorolt —, művelődési ház igazgatója. Jöttek az iskolás gyerekek is könyvet kölcsönözni, beültünk hát a könyvtárba, s beszélgetés közben előkerültek a kimutatások. — Jelenleg 3 ezer 200 köte-s tünk van, de az évi gyarapodás meghaladja a százötvenet, az olvasók száma pedig átlagosan 180 körül mozog (jobb a megyei aránynál), és ennek egyharmada munkásolvasó — sorolta az adatokat Bárány László. — Nálunk az adottságokból fakad a közművelődés komplexitása. Például a mozit is mi működtetjük hetente kétszer, tavaly 28 ismeretterjesztő rendezvényünk volt, 8 alkalommal rendeztünk színházi jellegű előadást amatőr- és hivatásos együttesekkel, ezekhez hozzá kell adnunk a 3 gyermekműsort, 6 reggelig tartó bálunk volt, disco pedig minden második héten. Mindez egyetlen másodállású népművelő előkészítésében, lebonyolításában és szervezésében. Bizony van néhány járás, ahonnan el kellene jönni tapasztalatcserére a szigetbecsei klubkönyvtárba. Pedig nincs semmi különös. Az itteni népművelő is ugyanannyi tiszteletdíjat kap, mint ameny- nyit az előírások lehetővé tesznek; az intézmény sem túlzottan modern; a felszereltség sem jobb az átlagosnál, a pénzügyi keret viszont jószerével kevesebb, mint sok kis községben. S a rendszeres programok mellett működik itt képzőművészeti szakkör, szabás-varrás tanfolyam, nyugdíjasklub és az Elzett- gyár KISZ-fiataljaival közösen községi ifjúsági klub. Akad talán, aki a szisetbe- csei lakosokat tartja érdeklődőbbeknek, aktívabbaknak az átlagosnál. Ez így is van. Csakhogy idestova másfél évtizedes rendszeres munkával élesztgették errefelé az igényeket. Ma már egy-egy előadás alkalmával Bárány László — és a társadalmi munkában segédkező felesége —, a meghívó mellé borítékba teszi a belépőjegyet is. Még sohasem fordult elő, hogy valaki ne fizetett volna, az annál inkább, hogy nem jut hely mindenkinek, s akkor az igazgató hallgathatja az elégedetlenkedők reklamálását. A nádason túlról Kifogást hallhat a büfé miatt is, elsősorban a felügyeleti szervek vezetőitől. Pedig lehet differenciálni az általános elveken belül. A szigetbecsei klubkönyvtár büféje ugyanis kulturált szórakozáshoz teremt lehetőséget, s az épület működésén belül nagyon mellékes terület. Jelenleg. Érdemes lenne ugyanis az előteret klubszerűbbá - varázsolni, újságokkal, folyóiratokkal, játékokkal otthonosabbá tenni, sőt befogadója lehetne egy-egy rendezvénynek is. A koraesti jó levegő gyakran kicsalja a fiatalokat a művelődési ház udvarára, ott üldögélnek sorban a kerítés betonlábazatán. Pedig a tiszta, gondozott parkot is hasznosítani lehetne a szabad idő eltöltésében. Ez a jövő tervei között szerepel már, ugyanúgy, mint az, hogy szabadtéri játékokat helyeznek el a művelődési ház körül. Érdekes lenne eltölteni egy estét a majdan berendezett parkban, ahonnan csak néhány lépés a könyvtár, és vele szembeni klubszobában előadáshoz készülnek, az épületre szerelt hangszóróból zene szól, s a hűsítőért se kell a szomszédba menni. Horgászni csábít a Holt- Duna-ág, egyszer talán üdülőtelep lesz Ráckeve határában a kis falu, amely most csöndesen simul a nagyobb testvérhez. Eszünkbe juttatja a sok-sok kifogást, mely szerint a társközségek, elvesztve önállóságukat. elvesztik sajátos arculatukat is. Szigetbecse emlékezetes cáfolat marad a dunai nádason túlról. Kriszt György Domborműiét avattak Abonyban Az abonyi zeneiskola, mely ma már Bihari János nevét viseli, az ország első falusi zeneiskolájaként 29 évvel ezelőtt kezdte meg működését. A tehetséges gyerekek felfedezésével, képzésével, a legjobbak zenei pályára irányításával komoly megbecsülést szerzett intézményben pénteken este a névadóra emlékeztek. Ünnepi beszédet dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese mondott, s ő leplezte le az iskola névadójának domborművét, H. Varga Ilona szobrászművész alkotását is. A Bihari-emlékünnepség hangversennyel fejeződött be, melyen a Magyar Néphadsereg Központi Zenekarát Lovász István vezényelte. A hangversenyen fellépett s nagy sikert aratott a Dél-Pest megyei Áfész egyesített népi zenekara is. SÖRZENE SÖRREL... SZENTENDRÉN Lézerelőadás a főtéren MŰVÉSZETI FŐISKOLÁSOK TALÁLKOZÓJA Május első szombatja, vasárnapja és hétfője Szentendrén a fiataloké lesz; ekkor rendezik meg a művészeti főiskolák találkozóját. A ha- .gyományos eseménysorozat idén is számos meglepetést, művészeti csemegét ígér. Hogy pontosan milyeneket,' arról a két főrendezőtől, Bányász Judittól, az Iparművészeti Főiskola KISZ-titkárától és Várnai Györgytől, ugyanez intézmény hallgatójától kaptunk néhány érdekes információt. íme: A rendezvény megnyitójára szombaton délelőtt 10 órakor, a megyei művelődési központban kerül sor. S hogy a nyitány jól kezdődjék, arról a színinövendékek gondoskodnak. Kora reggeltől mindent megtesznek majd, hogy a szentendrei utcák járókelőit jókedvre derítsék. Mert : úgy igaz, felszabadultan nyitottab- bak vagyunk, s nyitottabban könnyebb befogadni az új élményeket; erre bőven kínálkozik majd alkalom e három napon. Például szombaton, amikor az Ipar-, Képző- és Színművészeti Főiskola hallgatóinak nyílik kiállítása, de bemutatkoznak alkotásaikkal a fiatal fotóművészek is. Ekkor, május 2-án még különféle színielőadások, filmvetítések, kísérleti bemutatók és érdekes produkciók között válogathatnak az érdeklődők. Mindezekre május 3-án, vasárnap is jócskán lesz lehetőség, de zenés műsorokban sem lesz hiány. Egy órakor például az ígéretes című program kezdődik. S hogy a Sörzene sörrel és virslivel... kezdetű cím pontosan mit takar, azt talán legjobb lenne a helyszínen megtudni. Az éjfélig tartó vasárnapi programsorozatból most csupán még egyet: este szabadtéri lézerelőadást tartanak a városka főtez’én. A szervezők azt ígérik: a fények Szentendre-szerte megcsodálhatóak lesznek. Május 4-én, hétfőn szintén van miből válogatni. Egyebek között balett- és népitánc-bemutató, filmvetítések, nosztalgiakoncért várja az érdeklődőket. A szakmai bemutatókon pedig a rakuége- tés, az üveggyöngykészítés, a szitanyomás titkaiba nyerhetnek bepillantást a jelenlevők. Szinte valamennyi program ingyenes lesz, ám ha véletlenül valakinek több pénze van a kelleténél, nem kell félnie, elköltheti: a fesztivál ideje alatt kirakodóvásárt rendeznek a Templom téren. TV-FIGYELO Iskola. A műsorszerkesztés megint valami egészen különös adáscsoportot hozott ösz- sze: rövid néhány napon belül újra meg újra az iskoláról meg a tanitók, tanárok, a kis- és nagydiákok kapcsolatáról, jó, illetőleg kevésbé dicsérhető viszonyéról esett szó. Előbb — szerdán — a Családi kör folytatta a szülők kpntra iskolák témakörben megkezdett vizsgálódást; majd másnap, csütörtökön élő közvetítés keretében jelentkezett a Pedagógusok fóruma és még ugyanazon az estén szintén az így nevelünk, úgy okulunk megbeszélnivalót helyezte a maga hatvan percének középpontjába a Fiatalok órája. Nyilván nem volt szándékos ez az ilyetén való sűrítés, ám arra kétségkívül jó volt, hogy minden, többé-kevésbé érdekelt néző eltűnődjön az iskolások és az iskolák mai keltezésű helyzetén, sokfelől szemügyre vett állapotán. Téma volt több tucatnyi — ha nem több száz? — és a legjobb értelemben vett bizonyítványmagyarázatból is elhangzott annyi, amennyi az oktatás- és nevelésügy jelen állapotának megértéséhez szükséges. Röviden szólva: e szóban forgó két napon utódaink szellemi és testi épüléséről egy igen részletes helyzetjelentést kaptunk. Köszönet érte! Aminthogy köszönet azért a Családi körben elhangzott — a váltig kiváló pszichológusszakértő, dr. Ranschburg Jenő által közölt megjegyzésért is, miszerint gond ide, baj amoda, egy körülményért mindenki hálás lehet. Mármint azért, hogy e sokszor nyomasztó pur- parlékról egyáltalán szót lehet váltani. Az öreg és a még öregebb diákok jól tudhatják, hogy nem volt ez mindig így Külön öröm, hogy e jelenség létét nemcsak a most emlegetett Családi kör jelezte, hanem ugyanerre engedett következtetni a Pedagógusok fórumának kérdezz-felelekje, nem is szólva a Fiatalok órájának nyilvános tanakodásáról, ahol — emlékezhetünk rá — igazán egyenrangú társa]- kodófelekként érvelt és cáfolt a kamerák tövébe ültetett tanár és diák. Fest niCgye. A véletlen hozhatta azt is, hogy a vasárnap esti Hétben dicsért kis vállalatok bemutatása után az Örkényi tsz melléküzemágát is láthattuk. Azt a termelői egységet, amelyben mezőgazdasági kardántengelyeket készítenek, mégpedig háromféle változatban. üsszesen kilencszáz ■elfekvő tengelyt vettek át, és ezek felújításával akár az égés? ország ilyen igényű rendeléseinek eleget tudnak tenni. Csak jelentkezi kell, és máris a kért méretet fabrikálják ki az Örkényi masinák. Szintén Pest megyei illetőségű képsor tudatta, hogyan csinálnak rendet Budaörsön, ezen a fővároshoz közeli és a szemétlerakásra különösen csábító településen. Füvesítenek, fát ültetnek — na és hát azt a számos tonnányi hulladékot el is tüntetik. Akácz László
