Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-03 / 79. szám

ELŐSZÖR A GÖDÖLLŐI ÚJ MŰVELŐDÉSI HÁZBAN (Folytatás az l. oldalról) ból felépítsük új világunkat. Több mint három és fél évti­zed tanúskodik: érdemes volt, ami tehetségünkből tellett, megtettük. Láthatja barát és ellenség, mire képes a dolgo­zó nép, ha szabadon él. A mi nemzedékünk sokat küzdött, de megadatott számaira, ami a megelőző koroknak nem si­került, hogy a semmiből fel- küzdhette magát a magasla­tokra: tudást szerzett, s ezzel a tudással megváltoztatta ma­ga körül a világot. Akik az ifjú nemzedékhez tartoznak, akik szerencsére nem sejthette, milyen az, ami­kor az édesanya nem tud ke­nyeret szelni, a nincsooi és akik nem tudják, mikor lak­hat jól a család, akik — öro- münucre —, ha tanulni akar­nak, senki sem utasítja őket rendire: a munkás, a paraszt nem arra való, hogy tanul­jon — ez az ifjabb nemzedék a történelem lapjairól ismeri — ha nem ismeri, az a mi hibánk — tetteinek mozgató­rugóit. A kapitalista rend hí­vei hirdették az igét: min­dig voltak és lesznek gazda­gok, szegények, ez a világ rendje- Hát, nem az a világ ■ rendje. A rend az, hogy min­denki szabadon nyilváníthas­son véleményt, szabadon, te­hetségének megfelelően tanul­jon, válasszon szakmát. Amit mi el akartunk érni, sa­ját életünk boldogsága miatt is akartuk. Az az igazság, mi tudtuk: nemzedékünknek sok áldozatot kell hozni, hogy gyermekeink jövőjét igazsá­gosabbá, értelmesebbé tehes- sük. Ma már felnövekedett, érett gyermekeinkkel együtt harcolunk, dolgozunk. Mert nagyok ugyan eredményeink, de az idő, a fejlődés megállít- hatalan, mindig újabb és újabb igények keletkeznek, s ha más ma a küzdés ára, akkor is minden új megteremtése ál­dozatokba, erőfeszítésekbe ke­rül, nehéz munkával valósul mag. Tudják ezt önök — fiatalok -és idősebbek — saját tapasz­talatukból, hiszen Gödöllő va­lódi , fejlődése a felszabadulás után kezdődött és akkor sem túlságosan korán. Városi ran­got 1966-ban kapott- Ez az elmúlt másfél évtized véglege­sen rányomta bélyegét Gödöl­lőre. Jelentős gyárai vannak, a Ganz Árammérőgyár az év elejétől újra önállóan dolgo­zik. A gödöllői Gépgyárra is számíthat az ország. Egyeteme, tangazdasága, a kutatóintéze­tei — meghatározó a város és a környék életében. Szép bevásárló központja van a vá­rosnak, bútoráruháza, hogy ne kelljen mindenért a fővá­rosba utazni szüntelenül. Űj lakótelepek emelkedtek ki a földből, a földszintes házak közűi. 1966-ban 5200 lakást tartottak számon, most jóval meghaladták a kilencezret. S ha még ma is a legnehezebb gondot a .lakáskérdés jelenti Gödöllőn, nem lebecsülendő, iiogy a most befejezett ötéves terv időszakában összesen 1652 otthont adtak át. A VI- öt­éves terv során is sok százan költözhetnek majd új lakás­ba. Már kirajzolódott a város- központ végleges képe. Dicsé­retes törekvés, hogy megőrzik, ami a régiből értékes, ami sajátos. Egész Pest megyében ha­gyomány, hogy a tervezettnél minidig több óvodát építenek. Gödöllő lakossága is megsok­szorozta az állam pénzét• A város üzemei, intézményei sokat segítettek ebben — a társadalmi összefogás sok kis­gyermek számára tette lehe­tővé, hogy szép környezetben, biztos, hozzáértő felügyelet mellett nőhessen, miközben a szülők nyugodtan dolgozhat­nak. Tavaly novemberben — az októberi forradalom ün­nepén — százszemélyes óvo­dát vehettek birtokba, amely­nek építését a pártkangiresz- szus tiszteletére a Ganz Árammérőgyár brigádjai kez­deményeztek. Tisztelet és kö­szönet e helyen is azoknak, akik mindig figyelnek a kö­zösség problémáira és készek többet vállalni az ügyért. A városban 29 új tantermet adtak át és felépült a torna- csarnok. Nincs Gödöllőn olyan iskola, amelyben ne lenne kü­lön tornaterem és ezek termé­szetesen nemcsak a diákok sportolását biztosítják. Ezt ma még nem sok város mondhat­ja el. Az öregekkel való törődés Magyarországon magától ér­tetődő, így helyben is az. Harmincról kilencvenre emelkedett a szociális otthon helyeinek száma. Ezt is tár­sadalmi összefogással terem­tették meg- öt év alatt száz­millió forint volt a társadal­mi munka pénzbeli értéke. Az erkölcsi érték azonban szá­mokkal nem fejezhető ki. Gödöllő ipara 1,8 milliárd­Az ünneplők A zsámbcukl tehetséges gyermekek ról 2,8 milliárdra emelte öt év alatt a termelését, miköz­ben három százalékkal csök­kent a dolgozók létszáma. Megkétszerezték exportjukat, A VI. ötéves terv koncep- . dóját is kialakították már. Hatszázmillió forintot költe­nek majd arra, hogy felépül­jenek az áhított lakások, ja­vuljanak a dolgozók életkö­rülményei. kul majd a rendezett város- központ, megújul a Dózsa György út, elkészül a városi tanács és. a járási hivatal együttes székháza, aluljáró épül, parkosítanak. Újabb óvodások, bölcsődések juthat­nak gyermekintézményekbe, fejlesztik egészségügyi háló­zatukat, és kisegítő iskolát emelnek. Vásárcsarnok tervét dédelgetik, úgy hallom, amely a környező termelőszövetkeze­tek és a tangazdaság támoga­tásával válhat valóra. Járda és út épül, szabadidő-park csalogatja majd a pihenni vá­gyókat. Ha öt év múltán újra mér­leget készítenek, előre tu­dom. önök arról számolnak majd be, ismét túlteljesítet­ték elhatározásaikat. Önök büszkék lehetnek városukra, a városukra büszke a megye, mert úgy élnek, dolgoznak, hogy általa öregbítik Pest me­gye hírnevét, gyarapítják az ország szellemi és anyagi ja­vait. Pest megye az országban az élenjárók közt foglal helyet. Nemrégen összegezték ered­ményeiket és mondhatták ki: Pest megye fejlett iparral, mezőgazdasággal rendelkezik. Jó politikai légkörben nagy sikerrel zárták az öt eszten­dőt. Eddigi legeredményesebb tervciklust hagyták maguk mögött. Pest megye életét is az ál­landó megújulás jellemzi. Ez az élenjáró közösség tettre- készséget, erőt, tudást, elköte­lezettséget sugároz. Példát és bátorítást ad más közösségek számára is. Kilépve a megye határán, azt tapasztaljuk, hogy az or- szág ' tele van hasonlóan al­kotó közösségekkel, általuk emelt szép létesítményekkel. De ez az ünnep, április 4-e, a felszabadulás napja, nem akkor válik igaz ünneppé, ha egyszerűen összegezzük érté­keinket. Nem egyszerűen any- nyi a dolgunk, hogy mérleget vonjunk: mennyibe kerültek az iskolák, az óvodák, a kór­házi ágyak, a művelődési ott­honok. A dolgozók tudása, al­kotóvágya, az összefogás ál­tal megvalósuló álmok, a tár­sadalmi munkában testet öl­tő, cselekvő, népi, nemzeti egység — ami nem fejezhető ki forintban —, az az igazán nagy érték, a jövő terveink megvalósításának biztosítéka. Amikor azt mondjuk: van mit megóvnunk, akkor mi er­re a kincsre gondolunk, mert ez a forrása a további gyara­podásnak is. A felszabadulás napjára egyszer egy évben szoktunk emlékezni. De beszéd nélkül is tudat alatt minden elköte­lezett ember — legyen az párttag, vagy pártonkívüli — cselekedetében válik el, mi irányítja tetteit. Pártunk XII. kongresszusa megállapította, hogy 36 év alatt Magyarországon nagy társadalmi változások zajlot­tak le. Korszakalkotó vívmá­nyok születtek meg. Politi­kánk eredményeit a lakosság elismeri és bízik a párt út­mutatásában. Tudja, hogy ál­tala a nép jóléte növekszik, és élvezheti saját munkájának gyümölcsét, értelmét. A párt ezt az utat követi ezután is, akkor is, ha most nehezebb körülmények között dolgo­zunk. A VI. ötéves terv — ezen belül az idei feladatok meg­fogalmazása is —, a pártkong­resszus határozatával össz­hangban készült. A terv meg­valósítása tovább szilárdítja a Magyar Népköztársaság hely­zetét. A mi tervünk, gondjaink ellenére, mindenestől a bé­ke terve. Ezért érdemes élni, dolgozni, független attól, hogy kinek milyen a világnézete, vagy melyik korosztályhoz tartozik. A szocialista orszá­gokban hasonlóan fogalmaz­tak épp ezekben a napokban, a pártkongresszusokon; Gödöllő negyedszer győzött a városok között Dr. Kertal Tamás, Nagykovácsi tanácselnöke átveszi az emlék- plakettet A nemzetközi élet egén sö­tét felhők gyülekeznek. Egyes országokban előretört a reak­ció. A Hazafias Népfront Or­szágos Kongresszusán a na­pokban mondotta Kádár Já­nos elvtárs, hogy a tőkés or­szágok súlyos válságban él­nek, s mienknél nagyobb gon­dokkal küszködnek. Válságuk azért is súlyos, mert egyszer­re politikai, gazdasági, pénz­ügy^ s Jizoéjáiis. válság;: z .Joggal aggódunk olykor, joggal szorongunk — ez fo­galmazódott meg Juhász Fe­renc előbb előadott szép köl­teményében is. S nekünk nem kevés, amit meg kell véde­nünk a kalandoroktól. Mi felelősek vagyunk hazánk dol­gozó népe előtt és felelősök a békére áhítozó valamennyi nép előtt. Nekünk éberen kell vigyáznunk arra, amit elér­tünk, amit kivívtunk. Amit a reakció nem tudott elérni az ötvenes években, durva poli­tikai beavatkozásokkal — most végképp bukásra van ítélve. Élteti ezt a biztonságot a Szovjetunió ereje. Az SZKP legutóbbi békekezdeményezé- sét — még a hisztérikus ellen­propaganda ellenére is —, az egész világ egyetértéssel, elis­merően fogadta. Tudjuk, hogy a szocialista országoknak számos külső el­lenségük van, szívesen megál­lítanák, vagy visszaforgatnák az idő kerekét. Meg is tesz­nek mindent azért, hogy aka­dályozzák a szocialista társa­dalmak fejlődését, vagy zavar­ják a munkát. Szomorú tény, hogy Lengyelországban ilyen súlyos helyzet alakulhatott ki, de még itt is tévednek a reak­ció erői: a szocializmus ellen fordulók nem győzhetnek. Kétely, bizonytalanság ná­lunk is előfordulhat, de úgy ahogy a legutóbbi Központi Bizottság ülésén fogalmazták: mi jó úton haladunk. A mi céljaink világosak és a nép egységesen követi ezeket. Ak­kor is így van, ha tudjuk, oly­kor bosszantanak bennünket a hibák, olykor magunk nehezít­jük saját dolgainkat. Hanyag­ság, közömbösség, felelőtlen­ség is létezik. Árt nekünk a bürokrácia, a közösségi érdek megsértése. Nem mindenki dolgozik egyformán. Ezeket és , másokat nprn 4, hibák elkendöf zése mondatja velem: mi a fiatalsággal együtt jó, biztos úton haladunk. 1945-ben a szovjet hadsereg egy nyomorúságos, szegény országot szabadított fel, alig volt ipara a nemzetnek, s a föld nem a megművelőinek termett. A tehetséges értelmi­ség sem bontakoztathatta ki sokoldalú képességét. A törté­nelemben 36 év egy pillanat. De ez a pillanat többet jelen­tett népünk életében, mint a korábbi néhány század. Szép szavak'lennének ezek? Nézzenek Európa térképére: Spanyol-, Török-, Görög-, Olaszország súlyos helyzetére. Nézzenek körül hazánkban, szűkebb hazájukban: a megyé­ben és városukban, öröm tölt­het el mindnyájunkat. Mi a megkezdett ösvényen kívá­nunk tovább járni. Üj lakóte­lepeket, intézményeket aka­runk emelni. Nem akarunk sziréna vijjogást hallani. Nem akarunk soha többé pincékbe, odúkba bújni, bombáktól, ra­kétáktól reszketni. Egyetemek­re, építő táborokba, tisztes munkára akarjuk küldeni gyermekeinket, s unokáinkat. Boldogulásukra akarjuk fel­használni tudásukat. Mi élni akarunk, mert számtalan el- végezetlen dolgunk van, és mert hiszünk a békés egymás mellett élésben. Mi hiszünk Helsinki szellemében. Mi hi­szünk abban, hogy győz a jobb, a mi igazságunk, ami el­sősorban békében diadalmas­kodhat. 1945-ben még a magyar köz­ségek, városok sem egy napon szabadultak fel, de április 4-én Magyarország egyszerre ünne­pelhette a nehezein kivívott bé­két, köszönthette az új élet virradását. Hogy mit jelentett népünk számára az a nap? — Válasz rá minden tettünk, minden létesítményünk és jö­vőt szolgáló terveink. Köszönjük azoknak, akik el­hozták számunkra az új éle­tet — a Szovjetuniónak, a Vö­rös Hadsereg harcosainak —, akik lehetőséget teremtettek az alkotásra. Köszönet azok­nak, akik jól éltek a lehetősé­gekkel és felvirágoztatták ha­zánkat. Köszönet a ma felada­tait derekasan elvégzőknek, akik a párt vezetésével küz­denek. Éz a köszöntő csak alkalom 36 év értékelésére és arra, hogy holnaptól újra nekigy.ftr- kőzzünk: jobban dolgozzunk, mint eddig, még többet, vqgy dfcpsäb bán. . mint.: eddig. Egy egész ország , felvirágoztatása, az állampolgárok jobb életé­nek megteremtése a felada­tunk. ; Gratulálok önöknek szép művelődési házukhoz. Kivá- npm, hogy használják és él­vezzék sok örömmel, egészség­ben — fejezte be beszédét Benke Valéria. S. A. Kiosztották a Pest megyéért emlékérmeket Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke adta át az ünnepségen a Pest megyéért Emlékérem kitünteté­seket. Ez a legmagasabb fokú megyei elismerés, és áp­rilis 4. alkalmából minden évben — felszabadulásunk negyedszázados évfordulója óta azok kapják, akik kiemelkedően dolgoztak a megye jelenéért, jövőjéért, gyorsabb fejlődéséért. NAGYKOVÁCSI KÖZSÉG kitüntetését dr. Kertai Tamas községi tanácselnök vette át. Ez a község az V. ötéves terv­időszak alatt kiemelkedő ered­ményedet ért el a település­fejlesztésiben. A községi párt- bizottság, a tanács, a Hazafias Népfront helyi bizottsága, a KISZ-szervezet a lakossággal együtt példamutató módon alakította a közéletet és vé­gezte a társadalmi munkát. Ennek eredményeként a la­kosság alapellátását gazdasá­gos, műszakilag újszerű intéz­ményhálózat létrehozásával terven felül is gyarapították. Kdrszerű ABC-árűhózat, szol­gáltatóházat, könyvtárat, há­zasságkötő termet, óvodát épí­tettek terven felül, jelentős társadalmi hozzájárulással. A tervidőszakban a rendelkezé­sükre álló fejlesztési források­hoz a lakosság 6,5 millió fo­rint értékű társadalmi munká­val járult hozzá. Kiemelkedő és dicséretes a község kisipa­rosainak közös összefogása Is a községfejlesztésben. Hosszú időn át végzett kimagasló köz­ségfejlesztési és községformá­ló tevékenységük alapján bi­zonyultak méltónak Nagyko­vácsi község lakossága és ve­zetői e legmagasabb megyei elismerésre. RÓZSA LÁSZLÓ 1928 óta aktív résztvevője a munkás- mozgalomnak és a gazdag ha­gyományokkal, rendelkező gö­di Fészeknek. 1931 óta tagja a pártnak és 1969-ben a Hon­védelmi Minisztériumiból tör­tént nyugdíjba vonulása óta a gödi Fészek társadalmi ve­zetője. Munkaköri és kiemel­kedő mozgalmi tevékenysé­géért számos esetben részesült magas kitüntetésben. Mint a gödi Fészek társadalmi veze­tője, fáradhatatlanul dolgozik a Fészek közösségi életének formálásáért, a munkásmoz­galmi hagyományok ápolá­sáért. Eredményesen szervezi a gödi Fészekben a veteránok és a fiatalok rendszeres talál­kozóit. Pest megye munkás­mozgalmi ügyéért végzett több évtizedes tevékenységét jutal­mazza az elismerés. DR. LAKATOS ERNŐ há­rom évtizede dolgozik a Pest megyei Levéltárban, amely­nek 1957 óta igazgatója. Mun­káját nagy hozzáértéssel, hi­vatástudattal. időt és fárad­ságot nem kímélve teljesíti. Felkészültsége, több évtizedes munkássága és emberi maga­tartása országosan is elismert. Pest megye helytörténeti. ki­adványainak megjelentetését, társadalmi vállalásként szak­mai és rektori munkával is segíti. Jelentős segítséget ad a megyében folyó helytörté­neti, krónikaíród mozgalom szervezéséhez, szakmai irányí­tásához. Hozzájárult ahhoz, hogy a krónikaíró-mozgalom eredményessége országosan is kimagasló. Mindig nagy ' fi­gyelmet fordított a fiatalok szakmai nevelésére. Személyes érdeme van abban, hogy új fióklevéltár létesült Nagykő­rösön és Vácott. Eredményes munkájáért már több kitün­tetést kapott. Cs. S. Dr. Lakatos Ernő, Rózsa László és dr. Kertal Tárná« L K

Next

/
Thumbnails
Contents