Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Kijavítják a Etikákat A Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat dolgozóinak május elejére kell befejeznie a város területén a 35 kilométer szilárd burkolatú úttest tél okozta kárainak javítását. Felvételünkön: a Kobzi János utcában javítják az útburkolatot Barcza Zsolt felvétele Egyenlő jogú társközségként Orvosi rendelő, járda Domony létezéséről egy 1378-as keltezésű oklevél ad először hírt. A török hódolt­ság a falut elpusztította, majd az újratelepítés idején magya­rok és szlovákok kerültek a községbe. 'A hajdani birtokos urakra, három kastély is em­lékeztet. A Segesváry—Önody- kastély lakóház lett. A másik 75 gondozott, szociális beteg­otthona. A Both—Baghy-kú- riát sokrétűen hasznosítot­ták. Itt kapott helyet a párt- szervezet, a tanácsi kiren­deltség, az orvosi rendelő és az orvosi lakás. Sokrétű munka A tanácsi kirendeltségveze­tő irodájában ezen a szombat délelőttön nagy a forgalom. Kopjás Györgyné kirendelt­ségvezető gyakorlottan inté­zi a hozzáfordulók ügyeit. — Még csak 9 óra van, néz csuk­lójára, de én már az ötödik ügyféllel tárgyalok. Parlag­föld hasznosítására vonatko­zó kishaszonbérleti szerző­dést írattam alá. Személyi szá­mot adtam ki. Nagy Zoltán és Jónás Anna házasságköté­si szertartását láttam el. Ra­dies Sándornak a lakásbeje­lentőjét töltöttem ki, Faskáék- nak pedig most készítem az állatkísérő lapot — Sokrétűsége miatt szere­tem elsősorban ezt a munkát, és azért, mert minden tevé­kenységem a Domonyban élő emberekkel kapcsolatos. Ismét kopognak az iroda aj­taján. Oláh Kálmánná igazo­lást kér. Állami gondozott unokáit szeretné az ünnepekre az intézetből kihozni, de eh­hez papír szükséges, hogy jó helyük lesz. Kopjásné meg­ígéri, hogy még a mái napon elvégzi a szükséges környe­zettanulmányt, és a látottak alapján elkészíti a kért iga­zolást. — Huszonhárom hátrányos helyzetű gyerek van állami gondozásban. Sok munkát ad, de megéri, mert minden a gyerekekért történik. A kör­nyezetből való kiszakadásuk segíti nevelésüket, emberré válásukat. A községben nagy a cigánylakosság száma. Nagy részük tisztességgel dolgozik, de vannak, akik a beilleszke­dési folyamat elejéig jutottak csak el. A nagyközségi közös tanács huszonöt lakást bizto­sított számukra és jelenleg közvetlenül a befejezés előtt van két új lakás. Jelentős ösz- szegeket fordítunk segélye­zésre. Meggyőződésem, nem értelmetlen, amit teszünk, mert a fejlődés, ha lassú is, mégis szemmel látható. Csak nagyon tapintatosnak, türel­mesnek kell lenni. Együtt a domonyiakkal — A jő tanácsi dolgozó min­dig ráér, úgyis mondhatnám: éjjel-nappal az ügyfelek ren­delkezésére áll. 'Soha nem zár­juk be az utcaajtót, mert a nap legváratlanabb idősza­kaiban is keresnek. Hozzák a gondjaikat, örömeiket. Két­ezer ember él Domonyban, és ez kétezer sors. A tanácsi kirendeltségvezető a társközség egyetlen úgyne­vezett hivatalos embere, aki ügyintéz, szervez, segít, taná­csot ad, ott van az emberek között. Ezt a munkát csak sze­retettel, szíwel-lélekkel, az emberek iránti tisztelettel le­het végezni — mondja Kop­jásné, és hozzáteszi: az embe­rekkel együtt. Érdeklődöm, vamnak-e se­gítői, mennyi támogatást kap sokirányú elfoglaltságához. — Szerencsém van, mert Bagyin József nagyközségi ta­nácselnök és Barna János vb- titkár emberségével, szakis­meretével nagyon sok segít­séget nyújt. Nem nekem kell keresni őket, hanem ők jön­nek. Ott vagyok minden vb- ülésen, jelen vagyok a külön­böző bizottságok megbeszé­lésein. Első kézből kapom az információkat. Teljes jogú tag — Teljes jogú tagja vagyok az apparátusnak. De segíte­nek a faluban élők is. A párt­titkárral, az iskolaigazgatóval közösen dolgozunk a domo- nyiakért. Megválasztottak a népfrontbizottság titkárának is. A közös munkának látható eredményei vannak. Oj orvo­si rendelő és lakás épült. El­készült a tornaterem. A falu szélétől a vasútállomásig épül a járda. Nagyon sokat fejlőd­tünk. Mi, domomyiak úgy érezzük, hogy igazi társköz­ség vagyunk, egyenrangú tag­jai az aszódi, ikladi, domonyi társulásnak. F. M. Dány Két kitüntetett Két évvel ezelőtt alapítot­ták a helybeli tanács rendele­tével a Dány községért elne­vezésű kitüntetést, amelyet az idén már hai-madízben, adtak át. Ezúttal ketten részesültek ebben az elismerésben. Egyi­kük dr. Weisz Mátyás, aki több évtizeden keresztül a község körzetorvosa volt, emellett harminc évig tanács­tagként is segítette a község fejlesztését! A másik kitüntetett most dr. Fabó István tanácselnök, aki huszonegy évig a végre­hajtó bizottság titkára, 1971- től pedig a község tanácselnö­ke. Idejében kezdik Vidám fiúk gyakorolnak gitárjaikkal a művelődési központ színháztermében. Délelőtt van, de azért nin­csenek magukban. A szék­sorokban az Agrártudomá­nyi Egyetem kis óvodásai és kísérőiek tapsolnak egy- egy spanyolos, dél-ameri­kai dal felcsendülésekor. Aztán végigkísérik ütemes tapsukkal a vérpezsdítőbb számokat. Csivitelnek, örülnek a le­hetőségnek, hogy beülhet­tek erre a rögtönzött kon­certre. Biztos vagyok ben­ne, hogy nemcsak ezen a délelőttön, később is be­térnek majd egy-egy me- sedélelőttre, bábszínházi előadásra, diszkóra, aztán majd színházi előadásra is eljönnek, drámára, hang­versenyre. Egyelőre elég annyi, ha szót fogadunk nekik, amikor azt mond­ják: Apuci, menjünk el a művelődési házba! Gye­rekműsor lesz! F. I A PEST MEGYE! HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Vili. ÉVFOLYAM, 94. SZÄM 1981. ÁPRILIS 23., CSÜTÖRTÖK Hatásosabb módszertani munka Ülést tartott a járási pártbizottság Ülést tartott tegnap délután a járási pártbizottság, amelyen Bállá János első titkár tájékoztatást adott az MSZMP Központi Bizottságának március 26-1 üléséről, majd dr. Süpek Zoltánnak, a járási hivatal elnökének előterjesztésében megtárgyalták és elfogadták a közsé­gekben folyó közművelődési munkáról és az ezzel kap­csolatos további feladatokról készült beszámolót. Bevezetőben az előterjesztés a járási közművelődés tárgyi feltételeit taglalja. Közsé­geinkben két művelődési köz­pont, tizenöt művelődési ház, három klubkönyvtár és hu­szonhat közművelődési könyv­tár működük. A művelődési házak közül néhány eredetileg más célra épült, s amelyik nem, az jórészt az 50—60-as évek szemléletét tükröző nagy­termes kivitelben készült, a ma előtérben levő kiscsoportos tevékenységre ke'véssé alkal­mas. Országos érték Az. épületek mind több he­lyen szorulnak felújításra. A tetemes költséggel járó mun­kát az elmúlt években Nagy- tarcsán, Galgahévízen, Mo­gyoródon, Csömörön és Isasze- gen nagy társadalmi összefo­gással végezték el. ■ Az utóbbi helyen ezzel párhuzamosan jelentősen bővítették a házat. A legégetőbb gond továbbra is a kerepestarcsai művelődési ház hiánya. Lantosok és énekmondók Szabadtéri hangverseny Szabadtéri hangversenyeket rendeznek májusban és szep­temberben az aszódi Podma- niczky-kastélyban. Az első estén, május 16-án a Pedagógusok Szimfonikus Zenekara lép fel, Bartók, Ha- csaturján, Gounod és Strauss műveit adják elő. Ugyanan- arrnak a hónapnak a végén, május 30-án a Collegium Mu- sicum Budapest együttes lép fed, XVII. és XVIII. századi barokk muzsikával. Szeptemberben a Bakfark Bálint lanttrió és az ÉDOSZ Liszt Ferenc Szimfonikus Ka­marazenekar látogat Aszódra. Az első estén Lantosok és énekmondók Magyarországon a XVI. és a XVII. században címmel adnak műsort, a má­sodik alkalommal Händel, Mozart és Vivaldi muzsikája szerepel a programban. Jegyek és bérletek az aszó­di Petőfi Sándor Művelődési Házban kaphatók. Az általá­nos iskolások belépődíja 10, a középiskolásoké 15, a felnőtte­ké 30 forint, a bérletek 40, 60 és 120 forintos áron vásárol­hatók meg. Könyvtáraink alapterületét az előttünk átló 5 évben kö­rülbelül natszáz négyzetméter­rel kell bővíteni ahhoz, hogy az országos értéket elérjük. A oeruriázási korlátok miatt to­vábbra is szorgalmazzák a he­lyi erőforrásokból történő bő­vítést és minden településen igyekeznek a közművelődési célokra alkalmas helyiségeiket bekapcsolni a hálózatba. A tanácsok évről évre na­gyobb költségvetési támogatást adnak az intézményeknek. En­nek mértéke azonban megle­hetősen eltérő. Az egy lakos­ra jutó közművelődési költ­ségvetési támogatás 8,5 és 133 forint között mozog. Elsősor­ban ott nincsenek szorító gon­dok, ahol a községi szervek már évekkel ezelőtt megfelelő anyagi alapot teremtettek az intézmény üzemeltetéséhez, s ezt időről időre a feladatok el­látásának mértékében emelik. Jó példa Veresegyház és Nagytarcsa. Méret és státus Valamennyi intézmény kap támogatást az üzemektől és szövetkezetektől. Formái vál­tozatosak: részletesen vagy kevésbé kidolgozott együttmű­ködési szerződés révén, együt­tes fenntartás útján. Kieme­lendő, hogy az egyesült ter­melőszövetkezetek megerősö­désével együtt jár a közmű­velődésre szánt anyagi támo­gatás növekedése. Lásd a kartali Petőfi Termelőszövet­kezetet. Ezt követően a szakalkalma­zottakkal foglalkozik a beszá­moló. Érdekes, hogy számuk, illetve a foglalkoztatásukra meglevő státuszok nem a tele­pülések nagysága szerint ala­kul. A nagy lélekszámú Kere- pestarcsán, Pécelen és Isasze- gen egy-egy főfoglalkozású népművelő dolgozik, az ugyan­csak népes Dányban és Mo­gyoródon csak tiszteletdíjas. Megtanítják a fiataloknak Feltámad a kartali bukás A Gödöllői tavasz rendezvé­nyeinek sorában méltán kel­tett elismerést a járás népmű­vészeinek műsora. A műsor meglepetése a kartali bukás csárdás bemutatása volt, ame­lyet Urbán János és Urbán Jánosné, valamint Bereczki János és Darázs Jánosné tán­coltak el a közönség ütemes tapsától kísérve. Az előadás szünetében is őket vették kö­rül a legtöbben, az ő kezüket szorongatták a vendégek. Tizenévesen A kartali művelődési ház frissen festett klubszobájában beszélgetek az idős emberek­kel, akik könnyes meghatott­sággal emlékeznek a sikerre és szerénykednek. — Végre mi, kartaliak is ott voltunk a járás községei kö­zött és megmutathattuk elfe­lejtett táncunk szépségét. Urbán János és Bereczki János egyaránt hetvenedik életévének betöltéséhez köze­leg. Ürbánné hatvanöt éves és vele egyívású Darázsné is. Az Urbán házaspárt faggatom, mikor, hány éves korukban táncolták először együtt a bu- kóst? — Tizenkét, tizenhárom éves lehettem, amikor megpróbál­koztunk — kezdi Urbán Já­nos, aki jóval beszédesebb a feleségénél. — 1935-ben es­küdtünk össze. Addig sok bál­ban, lakodalomban táncol­tunk. De fiatal házasokként is eljártunk a mulatságokba. Szerettük a vidámságot, a jókedvet. Ahogy teltek az évek, úgy gondoltunk egyre kevesebbet a táncra. Vagy harminc évig nem táncoltunk, esetlég csak úgy csendesen, egy-egy verset, ha a rokon­ságban volt lakodalom. A másik párnál Darázsné ejti könnyebben a szót. — Egészen kicsi korunkban kezdtük a táncot. Ellestük nő­véreinktől, bátyáinktól a cite- rában, a fonóban. Mi, aprósá­gok a ház végében, a kertben próbálgattuk, amit idősebb testvéreinktől szinte ellop­tunk. Szegény leánynak a tisztasága, a hangja meg a mozgása adta a vagyonát. Ne­kem sem volt másom. De az biztos, hogy bármilyen isten­szegénye voltam is, minden bálban akadt, aki bekiáltott és legalább ennyire büszke vagyok arra is, hogy nyaran­ként két aratóbandába is hív­tak. Nemcsak a hangomért, de a szorgalmamért is. Urbánné eddig hallgatott, most ő veszi át a szót. — Ami volt, volt. Elmúlt. Most másként élünk. — És napjaink szorgos munkával teremtett gazdaságáról szólt. Férje tsz-nyugdíjáról. Beren­dezett otthonukról. Gyerekeik, unokáik boldogulásáról, ön­maguk szépséggel teli öregko­ráról. Férje bólogat. Bereczki János rádupláz a szavakra. Messze földön — Mert ha nem így lenne, kinek volna kedve hetvenéve­sen a bukóst járni? Visszakanyarodunk a tánc­hoz. Hogy is kezdték huszon­öt, harmdncévi szünet után? Négyük szavaiból összeáll a történet. Sőregi János tanácselnök mondogatta, hogy valamikor különösen szép táncot jártak a kartaliak, és ennek a tánc­nak messze földön nem akad­na még ma sem párja. Be­szélgetőtársaim hírest táncosok voltak. Talán el tudnák még járni. Engedtek a kíváncsisko- dással tele kérésnek. A ta­nácselnök továbbadta a hírt. Polónyi Péter, akkori járási ^közművelődési felügyelő hív­ta a gyűjtőket. A Magyar Tu­dományos Akadémia népzenei csoportja filmet készített a táncról, Valóban látványos, figurák­ban gazdag, s az érzelmek önálló kifejezésére is módot adó tánc a kartali bukós. Máshol tánc közben csak trottyantanak, a kartaliak va­lóban buknak. Valamikor, amikor még erővel bírták, az egész tánctermet is körbe- bukták. Különösen gazdag és egész embert kívánó a szala- dós-bukós, amikor a párok két lépést futnak és egyet buknak a zene felgyorsult rit­musára. De módot ad ez a tánc a párok elszakadására, az egymástól független, mégis egymást csalogató serdülésre, meg arra is, hogy a jóbarátok táncost' cseréljenek. Nagyobbat köszönnek Mesélnek a kartaliak. Régi nagy mulatságok hangulata támad fel emlékezetükben, amikor száz meg száz pár járta a Sőregi-kocsma udva­rán a bukóst. — A mai fiata­lok tudják-e? * A gyerekeik, unokáik járják-e? — Nem, nem tudják. De tervezzük, hogy a jövő télen megtanítjuk nekik — fogadkoznak. Na­gyon hiszik, hogy tervük si­kerül, mert valahogy mintha a gödöllői fellépés óta na­gyobbat köszönnének nekik a faluban. Fercsik Mihály Gondot jelent a népművelők fluktuációja és a szakképzet­lenek nagy aránya. A huszon­nyolc függetlenített szakalkal­mazott közül tizenegynek van népművelői szakképesítése, öten más felsőfokú iskolát vé­geztek, tizenketten középisko­lát. A hat képesítés nélküli in­tézményvezető közül kettő je­lenleg főiskolára jár. Azoknak az eredményesen dolgozó képe­sítés nélkülieknek, népmű­velőknek és könyvtárosoknak, akikre a jövőben is számíta­nak az intézmények, ősztől járási előkészítő tanfolyamot szerveztek, amely segíti egyé­ni felkészülésüket a főiskolai felvételi vizsgára. Ünnepi kultúra Intézményeink feladata az alapellátás. Kivétel a bagi és a veresegyházi művelődési központ, amelyeknek ennél nagyobb feladatokat kell ellát­niuk. Az alapellátás azt je­lenti, hogy az adott község la­kossága valamennyi rétegének lehetőséget teremt az elemi te­vékenységi formákhoz. Ehhez a bonyolult, a kultúrát korsze­rűen és komplexe»! értelmező tevékenységi rendszerhez köz­művelődési intézményeink ezekben az években nőnek fel. De hogy a folyamat ne nagy eltérésekkel haladjon, az ed­diginél hatásosabb hálózati módszertani munkára van szükség a járásban. Járásunkban a legeredmé­nyesebbnek mindeddig a nép­hagyományokat őrző csoportok munkáját értékelhetjük. A közismerten gazdag Galga • menti hagyományokra tá­maszkodó együttesek és a nemzetiségi kultúrát ápoló csoportok mellé az utóbbi években Kerepestarcsán, Ve­resegyházon és Szadán sora­koztak fel újabb közösségeik. Minden' fejlődés ellenére változatlanul az úgynevezett ünnepi kultúra felé, billen a mérleg nyelve járásunkban is, holott egyre fontosabbá vál­nak azok a közművelődési for­mák, amelyek az emberek hét­köznapi cselekvéseihez és igé­nyeihez alkalmazkodnak. Olyan közhasznú klubokról, akciókról van szó, mint a ve­resegyházi sertéstenyésztők és házinyúltartók klubja, a kert­barátok, a bejárók klubja. Nagy fejlődésen ment ke­resztül az ismeretterjesztés. A TIT, amely ennek legfőbb gazdája, rugalmasan alkal­mazkodik az intézmények és a közösségek igényeihez. Egyre nagyobb tért hódítanak az is­meretterjesztés új formái, a fórum, a vita, a látogatás, a tárlatvezetés. összefoglalva a pártbizott­ság megállapította, hogy mind a művelődési házak, mind a könyvtárak esetében alapvető feladat. hogy a meglevő szintbeli különbségeket foko­zatosan felszámolják, s ezzel kiegyensúlyozottabb, átgondol­tabb alapellátást nyújthassa­nak valamennyi településen. Ehhez a helyi fenntartó taná­csok fokozottabb törődésén kí­vül elsősorban a járási mód­szertani munkának kell erő­södnie, amelyhez nagy segítsé­get jelent a nemrégen meg­nyílt gödöllői művelődési köz­pont tevékenysége. K. P. Városi moziműsor Ko.jak Budapesten. Magyar bűnügyi filmvígjáték. Csak 4 órakor. ) Harmadik típusú találkozá­sok, I—II. Színes, amerikai fantasztikus film, 6 órakor. iSsn nöi -hfd't (tio.ioiiöi tin iap) /

Next

/
Thumbnails
Contents