Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

198X. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP Sütő számára a régi make­dón és perzsa ügyek a pél­dabeszédhez szükségesek, hogy kimondhassa velük az aggodalmát, a féltését. Az ag­godalmát, hogy megint bele ne keveredjen a világ az alexandroszi öndicsőítósbe, az embert, s az ember jogait semmibe vevő önkénybe. Sa féltését, hogy szőkébb világá­ban, szőkébb világunkban so­ha ne legyenek semmiféle ér­telemben s^m szuzai menyeg­zők. E ssen szó egy másik drámáról is, mely a Thália Színházban lát­ható. A jeles svájci író, Rolf Hochhuth új drámája, a Jogászok, napjainkban játszó­dik, Nyugat-Németországban. s arról szól, hogy egy ma­gasrangú politikusról (minisz­ter az illető) kiderül: annak idején, mint náci hadbíró, em­berek tucatjait ítélte halálra. A leleplezés különféle bonyo­dalmakat okoz, de aztán minden marad a régiben: a volt náci vérbírónak hivata­losan kutya baja sem törté­nik. A darab tehát látszólag na­gyon is elevenünkbe vágó, hi­szen a nácizmus máig sem vesztette el veszélyességét; a neonáci szervezetek aktivitá­sa igazolja az eszme szívós erejét. Sok a még mindig jó egészségnek örvendő, s hábo­rítatlanul élő náci bűnös is (a Századunk tévésorozat friss adásaiban szép kis gyűjte­ményt láthattunk-hallhattunk belőlük). Hochhuth tehát, úgy tűnik, jó témát választott; a felelősségről, a bűnök elévü­léséről s az e bűnökkel va­ló együttélésről kívánt be­szélni. A lelkiismeret drámá­ja érdekelte, mint régi, nagy sikerű drámájában, A hely­tartó ban (melyet szintén a Thália mutatott be Magyaror­szágon). Csakhogy a Jogászok, bár tulajdonképpen minden rész­lete adatokkal igazolható (s fi­gurái is valós személyek, csak a nevüket változtatta meg a szerző), hatástalan, érdekte­len művé sikerült. Hochhuth képtelen a témát általános ér­vényűvé emelni, ezért a fe­lelősség és lelkiisimeret drá­mája helyett egy erősen me­lodrámába fulladó magántör­ténetet kapunk egy nyugatné­met miniszterről. És ez a po­litikus, ez a Heilmayer lehet bármennyire is valódi, s lehet minden mondatát jegyzőköny­vekkel, dokumentumokkal igazolni, számunkra mégis kö­zömbös, marad. Sorsát min­den különösebb érzelmi vagy gondolati rezonancia nélkül figyeljük, míg el nem unjuk. Hochhuth a nagy igyekezet­ben, hogy valódit nyújtson, elfelejtette művészi igazsággá formálni a való élet tényeit. Sütőt viszont nem a téma va­lódisága, hanem a művészi igazság érdekelte. Az egyik eredmény: száraz, nyögvenye­lős, didaktikus, a liberális la­pok vezércikkeire emlékeztető színpadi vázlat. A másik: itt- ott vitára késztető gondolatai­val együtt is forró, megrendí­tő, a nézőt megragadó, gon­dolkodásra, netán önvizsgálat­ra is kényszerítő dráma. Takács István Könnyen ellen­őrizhető : azok a történelmi ese­mények, melyekről Sütő András A szuzai menyegző című drámájában beszél, nem úgy, nem olyan körülmények között estek meg, mint aho­gyan az író ábrázolja. Még a szereplő személyeknek sem mindegyike felel meg a tény­leges történelmi figuráknak. Sütő összevon, átformál, ki­talál alakokat, szituációkat, történéseket, egyszóval: hűt­len a korabeli krónikások ál­tal igen pontosan elmondott szuzai menyegző sztorijához, hűtlen magának Nagy Sándor­nak, a világhódító Alexand- rosznak a történelmi alakjá­hoz is — talán csak az ese­mény dátumát, i. e. 324-et tartja tiszteletben, amikor a nevezetes menyegző végbe­ment. De hát kinek a számára fon­tos, mit és mennyit őriz meg Sütő a klasszikus görög tör­ténetírók hiteles (ha hiteles, mert tudjuk, mennyien és mennyire magasztalták Alexandroszt a legízléstele­nebb talpnyalásig) elbeszélé­séből, ha maga a dráma, a színpadi mű, a művészi alko­tás igaz és hiteles; méghozzá úgy igaz és hiteles, hogy nem Alexandrosz korához akar hű lenni, hanem a mához; hogy a huszonhárom évszázaddal ez­előttiben a jelen kérdéseire keresi a választ. Általános iskolások is tud­ják: minden valamirevaló tör­ténelmi regény, dráma tulaj- dánképpen! a kornak szól, melyben keletkezett. Példáért nem kell messzire mennünk: elég, ha felidézzük Sütő And­rás drámáit: az Egy lócsiszár virágvasárnapját, a Csillag a máglyánt, a Káin és Ábelt. Hiába a történelmi vagy egye­nest a bibliai sztori, figurák: valamennyi mű a jelen va- lóságról szól. Következéskép­pen: ha Sütő a jelenhez szól történelműnek nevezhető) színműveiben, az a jelen min­dig az ö szűkebb életkörének a jelene, annak gondjaival, örömeivel, konfliktusaival, küzdelmeivel. Ettől a szűkebb körhöz szó­lástól szokott gyakorta pro­vincializmusba süppedni, ál­talános érvényű művészi igaz­ság helyett helyi érvényűvé könny ülni sok hasonló mű, sőt, életmű. Kis népek iro­dalmait egyébként is, általá­ban fenyegeti ez a veszély; olyasmikről beszélnek, amik csak számukra érdekesek, na­gyobb léptékben már nem. Sütőt ez a veszély termé­szetesen szintén fenyegeti, de műveiben sikerül elkerülnie. Azokba nem hatol be a pro­vincializmus. Oka lehet több is; én most csak kettőt em­lítek. Az egyik: a tehetség, melyből nem hiányzik a tá- gabb horizontokban való gon­dolkodás képessége. A másik: a múlt heti színházi levélben már emlegetett elkötelezett­ség; az elkötelezettség, mely egyszerre vonja nemzetiségé­nek áramkörébe az írót, s egyszerre érezteti vele a mo­dern szocialista ember gon­dolkodásbeli, eszménkbeni el­kötelezettségét és felelősségét. A szuzai menyegzőben mindez úgy jelenik meg, hogy Sütő az alexandroszi parancs, a tízezer görög harcos és a tízezer perzsa nő egyszerre történő nászát meghirdető kényúri rendelkezés erkölcsi vetületeit vizsgálja. Azaz arra keresi a választ: mi tör­ténik, ml történhet, ha egy korlátlan hatalmú uralkodó beleavatkozik (bele akar avatkozni) egy nép, egy nem­zet természetes vérvonalába, hogy a ki kényszeri tett, meg­parancsolt- vegyes házasságok­kal, illetve ezek nemzedéke­ken át folytatott gyakorlatá­val hajtsa végre a nagy be­olvasztást. az etnikum, majd a kultúra, sőt az anyanyelv egybeolvasztásával, átgyúrásá­val, megszüntetésével. És ez már nem Alexandrosz i. e. 324-ben eltervezett és meg­valósított ötlete — ez már történelmi modellhelyzeU melyben ott van (ha akarjuk) a történelem minden hasonló próbálkozása. MŰVELŐDÉSI HÁZ SZÜLETIK A mérce magasabbra kerül Megzavart hangyabolyra emlékeztet Budakeszin a Ma­gyar Internacionalisták Múzeumával átellcnbcn maga­sodó épület környéke. Mintha a több tucat munkaruhás ember mindegyike különböző irányba mozogna: kerítés épül, terepet rendeznek, kéményállványt bontanak. Sze­mélykocsik és teherautók jönnek-mennek: műszaki raj­zokkal, leírásokkal degeszre tömött táskák és a ponyvák alól bútorok kerülnek elő. A nagyközségi tanács elnöke szocialista brigádok vezetőivel tárgyal a felajánlott tár­sadalmi munka hasznosításáról. Vitát eldönteni egy épí­tészcsoport a padlástérbe indul. Közben érkezik a posta megbízottja, hogy végleges kábelre kösse a telefont. Má­jus elsejéig alig több mint tíz munkanap van, s akkor át kell adni Budakeszi új közművelődési intézményét a hasznosítóknak. Most már minden kényszerpályára ke­rült. Képzeletben elrendezve Az épület legfelső szintjén, a padlástérben randevúztunk Bardócz Antal járási könyv­árvezetővel : — Átmenetileg ez lesz a rak- árhelyiségünk, de könnyen ki lehetne alakítani itt egy szak­köri szobát is, hiszen tiszta, .világos és fűthető tér van a te­tő alatt. — Miközben részle­tezi elképzelését, lefelé me­gyünk a második emeletre, a majdani könyvtárba. Dohány- barna padlószőnyeg, tojáshéj színű falak, körben ablaksor, modem mennyezeti világító- testek, kétszárnyas csupa üveg ajtó. A tér most üres, hatal­masnak tűnik. Most? Mindez szerda délelőttre vonatkozik és akkor már a ház előtt állt a polcokkal, székekkel, aszta­lokkal rakott autó. Elavult hát minden állapotleírás, mire az olvasó kezébe veszi az újsá­got. Kiterítjük a tervrajzot. A járási könyvtár vezetője csak pillanatokig képes helyben maradni: körbejár az üres tér­ben. Gondolatban valószínű­leg már mindent készre álmo­dik: — A falak mentén és a be­járattal merőlegesen helyez­zük el a polcsorokat, ide, kö­zépre tesszük az olvasószolgá­lati pultot, két oldalt a kata­lógusszekrényeket, a forduló után pedig a zenei részleget alakítjuk ki. Se vége, se hossza a részle­tek magyarázatának. Hasonlót valószínűleg csak az élhetett át, aki hosszú albérletezés után új lakásba költözött. Nem is túlzó a hasonlat, hiszen a budai járás könyvtára sok évig egy tanácskozóteremben kapott szükséglakást. Már a majdani igazgatói irodában járunk: — Ezt még ki kell javíttatni — mutat egy falból kibújó cső tövében ki­pattant vakolatfelületre. Az­tán máris a 35 ezer kötet el­rendezéséről beszél, büszkén emlegeti e birodalom öt szak­képzett könyvtárosát és két szakalkalmazottját. A beren­dezkedés se jelenthet nagy gondot, mert a Pilisi Parker­dőgazdaság és a vízmű egy- egy szocialista brigádja fel­ajánlotta segítségét. Májusra minden rendben lesz. Járási vonzáskör S aztán? Járási vonzáskör­zetnek kell megfelelni, a je­lenleginél is jobban kell ellát­ni a módszertani feladatokat az olvasók — nem éppen op­timális — arányának emelé­se érdekében. Az sem mellé­Siitő András: A szuzai menyegzd című drámájában Balkay Géza és Szirtes Agnes kés cél, hogy az emberek erős szálakkal kötődjenek a könyv­tárhoz, ezt szolgálj!.;, a köz- művelődési kiscsoportok létre­hozásáról formálódó tervek: könyvbarátklub, gyermek ol­vasókör, helytörténeti szak­kör alakítását kezdik meg már a működés első heteiben. Mindehhez a földszinti bejá­rat mellett külön foglalkozta­tóterem ad lehetőséget. A második emelet a legiz­galmasabb szint. Formai ki­alakítását tekintve nem pél­dátlanul új, de ez idő tájt ta­lán a legkorszerűbb. Az épü­let csaknem teljes alaprajzát fedő terem ez, amely harmo­nikafalakkal öt részre osztha­tó. Tehát egyaránt szolgálhat nagyobb létszámú közönséget vonzó irodalmi, vagy zenei rendezvényekre, filmvetíté­sekre és szakkörök, klubok, tanfolyamok működtetésére. A tetszés szerint változtatható tér a közművelődési formák va­riálását is lehetővé teszi, za­vartalan feltételeket biztosít a budakalászi művelődési ház jelenlegi tizenkét kiscsoport­jának tevékenységéhez. Hogy mit jelent a változás, arra elég egy adat: a nagyközségi szük­ség művelődési ház eddigi 56 (!) négyzetméternyi alap­területen dolgozott, az új in- tézménv hasznosítható köz­művelődési alapterüíete 600 négyzetméter. Életet a térnek — Itt a mi emeletünkön négy foglalkoztatóhelyiségben akarunk dolgozni — mondta Pál Sándor, a művelődési ház igazgatója. — Az ötödik rész egybekapcsolódik a büfével, ezt kommunikációs térnek akarjuk berendezni, amely­ben mindenki találkozhat, be­szélgethet, aki bejön hozzánk előadásra, szakkörre, tanfo­lyamra, vagy a könyvtárba, sőt azok is, akik csak újsá­got, folyóiratot akarnak olvas­ni. akik előre meghatározott cél nélkül akarnak itt eltöl­teni egy-egy órát. A közművelődés eddigieknél összehasonlíthatatlanul jobb feltételeinek megteremtésével az ugróléc is magasabbra ke­rül: joggal támaszt minden­ki magasabb igényeket a Bu­dakeszin dolgozó népművelők­kel szemben. S ők meg akar­nak felelni a várakozásnak. Az eddig működő színjátszó cso­port, kamarazenekar, vegyes kórus mellett film- és fotó- szakkör alakítását tervezik. A nyelvtanfolyamok és a sza­bás-varrás tanfolyam mellett kertészeti foglalkozások, mak­ramé készítésének oktatását és balett-tanfolyam szervezését kezdik meg. Ezeken kívül ter­mészetesen tovább működnek az életképességüket máy bizo­nyító klubok is, közöttük új­donság lesz a komplex gyer­mekfoglalkoztató és erősítik a szocialista brigádok klub­ját. A régi, mostoha körülmé­nyekből előny is származott: a művelődési ház rendezvé­nyeinek túlnyomó többségét kénytélen volt kihelyezni az üzemekbe, iskolákba, s ez a jó területi munkát, a kitűnő kapcsolatokat eredményezte. Az új közművelődési intéz­mény megszületése után is meg akarják tartani ezt a for­mát, a jobb lehetőség elsősor­ban a művelődési alkalmak gazdagodását kell. hogy ered­ményezze. Pál Sándor igaz­gató, s a két további népmű­velő — számuk biztosan ke­vésnek bizonyul majd — is­meri már a lakosság igényeit, mert megkezdték egy müve­lődésszociológiai felmérést, s már a részeredmények is tám­pontul szolgálnak. Joggal számítanak hát arra, hogy benépesül az intézmény földszintje és alagsora is: így a könyvtárral közösen hasz­nált foglalkoztatóhelyiség, s egy szinttel lejjebb a próba­terem, amely a balett-tanfo­lyamnak és a kondíciótorná­nak ad majd helyet. A könyv­tárba néhány nap múlva köl­tözhetnek, a művelődési rész­ben még javában dolgoznak az iparosok. De a VÁTI tervei alapján dolgozó Mezépszer szakemberei úgy ígérik: négy­öt nap múlva szállíthatják a bútorokat és a felszereléseket valamennyi helyiségbe. Egy épületben... Egy épületben — bár külön igazgatás alatt — működik majd a budai járási könyvtár és Budakeszi művelődési há­za. A két közös feladatú, azo­nos célt szolgáló intézmény vezetői úgy akarnak dolgoz­ni, hogy a külön hálózathoz való tartozást elfedjék. Két­ségtelen : munkamódszerük­nek ez lesz az egyik sarkala­tos pontja. Az együvétartozás tudata nélkül ugyanis aligha érhetik majd el, hogy az in­tézmény a nagyközség, s a közvetlen környékéhez tarto­zó kis települések közművelő­dési. tágabb értelemben kul­turális centrumává váljon. öt évvel ezelőtt egy vélet­lenül keletkezett: tűz pusztí­totta el Budakeszi hajdani művelődési házát. A helyén áll most-ez az esztétikailag is szép épület. S nem az a fon­tos, hogy gomba, vagy kocka? S már azon is kár keresked­ni, hogy milyen viták — no és persze hibák — előzték meg és kísérték szinte végig az új születését. A tanulságok levo­násánál is fontosabb, hogy rendszeresen élettel teljenek meg a falak által csak fizikai értelemben körülzárt terek. Kriszt György Poszterek A Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata poszter- és képes- levelezőlap-vásárt rendezett Budapesten a Vörösmarty té­ren. PEDAGÓGUSKEPZES Videotechnika A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán megalakult a Mű­velődési Minisztérium pedagó­giai oktatástechnológiai és szakmódszertani szakbizottsá­ga. Az alakuló ülésen vitát rendeztek a videotechnika fel- használásáról a pedagógus- képzésben. Szombathelyen két video­technikai egység segíti a ta­nárjelöltek képzését: a gya­korló általános iskolai zárt­láncú televíziórendszer és a főiskolai stúdió. Ez utóbbi a minisztérium megbízásából vi­deofelvételek tervezésével, ké­szítésével és országos terjesz­tésével foglalkozik. A komp­lex információkat rögzítő fel­vételek eredményesen segí­tik a jövő pedagógusainak színvonalasabb képzését. TV-FIGYELÓ Lakás. Navigare necesse est, vagyis, hogy hajózni szüksé­ges — mondja a sokat emle­getett ókori parancsolat, amelynél talán csak az a kény- szerűség erősebb érvényű, mi­szerint lakni is kell az em­berfiának. Mindenki lenyugszik vala­hol — szokás idézni emezt a kétségkívül igaz tényt is: vagy a saját kis palotácskájában, vagy állami bérleményben, vagy holmi hónapokra váltott ágyon, de valahová minden­ki hazamegy. Hazamegy, de igazi otthonra bizony nem mindenki talál. S hogy ez mennyire így van, arra a pél­dák egész sorát mutatta be a Jogi esetek legutóbbi, péntek esti adása. Láthattuk egyebek között annak a rútul felültetett fia­talasszonynak az esetét, aki házassági ígérettel odacsalo­gatott élettársként lakja azt a kétszobás lakást, és akit egy­szerűen csak úgy ki akar pen­deríteni onnan — gyerekestől — az a főbérlő Jóska. Bizo­nyára sok néző vélekedett úgy, hogy lévén tényleg az ö nevén az a szóban forgó he­lyiségegyüttes, megteheti. És bizonyára kellemes csodálko­zással hallhatták a bírói íté­letmondást, hogy nem kerül­het csak úgy az utcára az a kiutasított, hanem lévén, jó­hiszemű lakáshasználó, egy másik, komfort nélküli lakást kell neki adni. Ugyancsak megannyi bo­nyodalmat okozhat a halál. Mármint a bérlők elhunyta, akik után — ha szülők voltak várhatja a kiutalást az igényjogosult gyermek. Ugyan­így számtalan paragrafus ér­telmezésére adhatnak okot a sokat és joggal szapult társ­bérletek. Azok a társbérletek, amelyek — jó ezt is megje­gyezni — önálló bérletek, te­hát olyan egységek, amelyek fölött a benne lakó személyek önállóan rendelkeznek. Ha akarnak, befogadhatnak oda bárkit, ha akarnak, nem. E döntésükbe a másik, harma­dik, netán negyedik társbér­lőnek beleszólása nincs. Hanem volt ennek a válto­zatlanul és méltán népszerű műsornak egy olyan része is, amelyben nem a föntiekben megidézett helyzetekről esett szó, hanem amúgy, általában a magyarországi lakásviszo­nyokról. Szó, ami szó, annyi új ház felépülte után sem va­lami rózsás még e téren a helyzet. Mint hallottuk, erre­felé 60 szobára 100 fő jut, ami ugyebár azt jelenti, hogy szá­mosán össze vannak zárva, s ez a zsúfoltság, bizony a leg­több esetben nehezen elvisel­hető állapot, tíz és száz dolog miatt kellemetlen. Pedig — s ezt is tanulságos volt megtudni — még a meg­lévő lakásokkal is lehetne job­ban gazdálkodni. Mármint úgy, hogy azok kerülnének a szűkebb helyekre, akiknek az is elég, és azoké lenne a na­gyobb tér, akiket az méltá­nyossági alapon megillet. Csakhogy ... Csakhogy ha­zánk fiai — ezt egyértelműen mutatja a statisztika — nem szeretnek költözködni. Leg­följebb ha háromszor kerül­nek új helyre azok a csalá­di bútorok. Úgymond, Ma­gyarországon nincs költözé­si hagyomány. Miért, miért nem? Csak találgatni lehet, hogy netán azért, mert még sokakat marasztal abban az egyszer, nagy keservesen meg­szerzett otthonban a megszo­kás, netán meg azért, mert hiába az újságokban és ma­gában a televízióban is meg­hirdetett újraelosztási mód­szer. mármint a komputeri- záció. csak nem akar meg­születni az a központilag ve­zérelt cserebere. Akácz László i i i SZÍNHÁZI LE VÉL Az igaz és a valódi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents